Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

8. oMal A DNFF és a dél­vietnami ideiglenes kormány küldöttsége hazánkból való elu­tazása előtt tegnap sajtóértekezletet tar­tott. A küldöttség ve­zetője Tran Buu Kiem államminiszter nagyra értékelte azt a szolidaritást, a po­litikai és gazdasági támogatást, amelyet a magyar nép és kormánya nyújt a dél-vietnami nép harcához. A vietnami problémára végső megoldást a DNFF tízpontos javaslatának vég­rehajtása nyújt, hangoztatta az államminiszter. AZ AMERIKAI hadügyminiszter a Nixon-kormány álláspontját fejtegette egy rögtönzött sajtóértekezleten a Pentagonban. Eszerint a harcok befejeződése után is több ezer amerikai katonát akar Dél-Vietnamban állomásoztatni, és ez nagyobb létszámú lesz, mint az a „katonai tanácsadó csoport”, amely a Kennedy-kor­­mányzat idején tartózkodott a 17. szélességi körtől délre. A vietnami háború elleni tiltakozásul két ame­rikai diák öngyilkosságot követett el. Szüleihez, ta­náraikhoz, barátaikhoz intézett búcsúlevelükben hang­súlyozták, hogy a béke ügyéért halnak meg. AZ EGYESÜLT Arab Köztársaság ENSZ-nagykö­­vete jegyzéket intézett a Biztonsági Tanácshoz, s ebben tiltakozik amiatt, hogy az izraeli fegyveres erők kö­telékében amerikai katonák is szolgálnak. Az izraeli fővárosban megjelent amerikai követségi dokumentum szerint ugyanis megtarthatják kettős állampolgársá­gukat az izraeli hadseregben fegyveres szolgálatot tel­jesítő amerikai személyek. A PALESZTINAI szabadságharcosok támadást in­téztek tegnap és tegnapelőtt az izraeli hatóságok és félkatonai települések ellen. Több helyen tűzharcot vívtak a megszálló csapatok járőreivel. A Palesztinai fegyveres harc parancsnoksága szerint a megszállók emberéletben és anyagiakban egyaránt súlyos veszte­ségeket szenvedtek. NIXON elnök rádióbeszédet intézett az amerikai néphez, s a közvélemény támogatását kérte az állan­dóan emelkedő árak letöréséhez. Beszédéből részlete­ket még nem hoztak nyilvánosságra. LUXEMBURGBAN összeült a Közös Piac külügy­minisztereinek értekezlete, hogy megvitassa az Európai Gazdasági Közösség kibővítésével kapcsolatos kérdé­seket. SÚLYOS helyzet elé néz Indonézia lakossága. A fő élelmezési cikknek számító rizs ára 30 százalékkal emelkedett, s miután az állami tartalékok teljesen kimerültek, az ellátás további rosszabbodására lehet számítani. LENGYELORSZÁG és az NSZK viszonyának rende­zéséről nyilatkozott a nyugatnémet televízióban Jed­­zychowski lengyel külügyminiszter. Itt az ideje, han­goztatta, hogy az NSZK kormánya megmondja a nyu­gatnémet társadalomnak: a második világháború ered­ményei megváltoztathatatlanok, az európai államhatá­rok véglegesek. A bonni kormány szóvivője tegnap közölte, hogy a rövidesen megalakuló új nyugatnémet kormány válaszol majd a lengyel külügyminiszter tv­­nyilatkozatára. K. A. via Megkezdte tanácskozását a VII. szakszervezeti világkongresszus (Folytatás az 1. oldalról.) részvevőjét. Hangsúlyozta: a magyar szakszervezetek, a magyar dolgozók nagy meg­tiszteltetésnek tartják, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom legfőbb szerve, a VII. világkongresszus Bu­dapesten ült össze. — A magyar dolgozók in­ternacionalista érzései mé­lyek és megalapozottak. A szakszervezeti mozgalomnak hazánkban évszázados múlt­ja van, s ebben a proletár­szolidaritás mindig kiemel­kedő szerepet töltött be. A magyar dolgozók hosszú, küzdelmes osztályharc után küzdelmes osztályharc so­rán tanulták meg értékelni munkástestvéreik harcos szolidaritását. A világ dol­gozóinak összetartozása szá­l amelyeket 1945-ben zász­munkra szent ügy. — Ezekben a napokban a világ nagy figyelemmel for­dul Budapest felé. Várako­zással tekintenek mun­kánkra mindenekelőtt a vi­lág szervezett dolgozóinak milliói. Azt várják nagy múltú világszervezetünktől, kongresszusunktól, hogy döntéseivel újabb segítséget adjon kemény és áldozato­kat követelő harcunkhoz. Megnyitó beszéde végén a SZOT főtitkára kegyelettel emlékezett meg a nemzet­közi szakszervezeti mozga­lomnak a VI. világkong­resszus óta elhunyt kiemel­kedő harcosairól, akiknek emléke előtt néma felállás­sal tisztelegtek a kongres­­­szus részvevői. Jónkra írtunk. Arra törek­szünk, hogy jó munkával biztosítsuk a további előre­haladást. Az 1970-es évet a világ dolgozói számára egy má­sik, még jelentősebb ese­mény teszi majd emlékeze­tessé: Lenin születésének századik évfordulója. Az év­fordulót a szakszervezeti vi­lágmozgalom a jubileum jelentőségéhez méltóan kí­vánja megünnepelni Lenin életműve szorosan összefügg az emberiség mai történeté­vel, nélkülözhetelen és hasznos útmutatás a szak­­szervezetek számára a mun­kásosztály érdekeinek vé­delmében. Végezetül kifejezte azt a reményét, hogy a VII. szak­­szervezeti világkongresszus újabb lendületet ad majd az SZVSZ munkájának, jelentősen hozzájárul a szak- s szervezeti egység megte­remtésére irányuló mozga­lom kibontakoztatásához. Az SZVSZ főtitkára után Fock Jenő, a magyar for­radalmi munkás—paraszt kormány elnöke szólt kongresszus részvevőihez,"a­zokkal szemben azonban csak a munkásosztály nem­zetközi szervezeteinek meg­egyezésével, egységével le­het eredményesen felvenni a harcot. Éppen ezért kívá­natos a párbeszéd az SZDSZ és a szakszervezetek két másik­ nagy szervezete között.nemzetközi Bertil Báh­n, a Nemzet­közi Munkaügyi Hivatal fő­igazgató-helyettese mondott ezután üdvözlő szavakat, s mind a maga, mind a Nem­zetközi Munkaügyi Hivatal nevében sok sikert kívánt a kongresszus munkájához. A megnyitó ünnepség Gáspár Sándor zárószavai után az Internacionálé hangjaival ért véget. Az ünnepélyes aktus után a kongresszus Agostino No­­vella-nak, a CGIL , az Olasz Általános Munkás­szövetség főtitkárának el­nöklésével megkezdte érde­mi munkáját. Mindenek­előtt elfogadta a tanácsko­zás napirendjét, amelynek első pontjaként Pierre Gen­­sous, az SZDSZ főtitkár­­helyettese tartott beszámo­lót a következő címmel: Az SZDSZ és a szakszerveze­tek szerepe, feladatai és fe­lelőssége a dolgozók egysé­géért, a társadalmi hala­dásért, a szakszervezeti és demokratikus szabadságjo­­gokért, a nemzeti függet­lenségért, a békéért, a mo­nopóliumok kizsákmányolá­sa, az gyarmati imperializmus, a rendszer és neokolonializmus ellen ví­a­tott harcban. Louis Saillant üdvözlő szavai ünnepeljük az SZVSZ meg­alakulását — mondotta . Ezután Louis Saillant, az jubileumáról szólt. Azoknak SZVSZ főtitkára üdvözölte a az eszméknek a jegyében világkongreszus küldötteit. Meleg szavakkal köszöntöt­te a magyar szakszerveze­teket, s a kongresszusnak otthont adó főváros lakóit. Utalt azokra a bensőséges kapcsolatokra, amelyek Szakszervezeti Világszövet­­­ség és a magyar szakszer­vezetek között a közös mun­ka során kialakultak, elis­meréssel szólt a magyar szervezett dolgozók részvé­teléről a szocialista építés­ben. Hangsúlyozta, a szo­cializmus Magyarországon a dolgozóknak abból a fele­lősségvállalásából és min­dennapi tevékenységéből va­lósult meg, amelynek célja az ország felvirágoztatása, a népjólét szüntelen emelé­se. Az SZDSZ főtitkára a to­vábbiakban a világszövet­ség közelgő negyedszázados A NATO-h­atalmak felelőssége fe(„ti/vWs)ENSZ-ben Magyarország küldötte a gyarmatosítás elleni közös harc fontosságára hívta fel a figyelmet az ENSZ köz­gyűlésének a gyarmatok kérdésével foglalkozó bi­zottságában. Vas Miklós, hazánk képviselője a köz­gyűlés 4. számú bizottsá­gában hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikájának egyik fon­tos eleme az a szolidaritás és támogatás, amelyet gyarmatosítás teljes felsza­a­a­tolásáért vívott harcnak, felszabadítási mozgal­maknak nyújt. Vas Miklós kiemelte U Thant főtitkár évi jelenté­sének azt a megállapítását, hogy az elmúlt években szilárd front kezdett kiala­kulni a gyarmatosítás ma­radványai felszámolásának megakadályozására. Ebben a harcban a fajül­döző rendszerek nem len­nének képesek fennmarad­ni a NATO katonai, poli­tikai és gazdasági támoga­tása nélkül, így a NATO- hatalmakat közvetlen fe­lelősség terheli az Afrika déli részén kialakult kriti­kus helyzetért — állapí­totta meg a magyar dele­gátus, rámutatva, hogy a fajüldöző rezsimek fegyve­res akciói nemcsak a ve­lük szomszédos független szuverén afrikai országokat fenyegetik, hanem az egész világ békéjét és biztonsá­gát is. A NATO rendelkezésére álló kontingens kivételével gyakorlatilag az egész por­tugál hadsereg az afrikai gyarmatokon teljesít szol­gálatot és az Atlanti Szö­vetségtől kapott fegyverek­kel harcol Angola, Mocam­bique és Guinea népe el­len. A portugál fegyveres erők támadásokat intéznek a szomszédos Zambia, a Kongói Demokratikus Köz­társaság és Guinea ellen is. Rhodesiáról szólva a ma­gyar delegátus rámutatott, hogy Anglia kormánya nem teljesíti az érvényes ENSZ-határozatokat. A to­vábbi huzavona és habozás helyett Angliának erőszak­kal kell eltávolítani fajüldöző Smith-rezsimet.­ A magyar küldött hang­súlyozta, hogy népköztár­saságunk támogatja az af­rikai népek felszabadító mozgalmát, minden olyan „Támogatunk afrikai or­szágot, amely kész részt venni a gyarmati rendszer végleges felszámolásáért folyó közös küzdelemben.” NATO-hadgyakorlat Október 17—26-ig NATO déli szárnya nagy­a­szabású szárazföldi és ten­gerészeti hadgyakorlatokat tart Törökország északi ré­szén az Égei-tenger és a Földközi-tenger keleti ré­szét magába foglaló térség­ben. A hadgyakorlaton gö­rög, török és olasz csapa­tok mellett amerikai és an­gol egységek is részt vet­tek. A Szófiában megjele­nő Narodna Armija roma- államok ellen irányult?, i­ taz, hogy e hadgyakorlatok — amely részben Bulgária határainak közvetlen köze­lében zajlik —, nem egyéb, mint „a NATO által a Bal­kánra támasztott igények demonstrálása, annak a po­litikának és stratégiának a szellemében, amely ezen agresszív tömb sajátja, s amely a szocialista orszá­gok, valamint a közel-keleti és észak-afrikai független Fock Jenő beszéde Fock Jenő miniszterelnök a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány ne­vében üdvözölte a kong­resszust. A kormány elnöke a to­vábbiakban vázolta az or­szág felszabadulása óta el­telt negyedszázad munká­ját, eredményeit, a magyar szervezett dolgozók harcát, részvételét az új társadalmi rend felépítésében. Nagy jelentőségűnek mon­dotta a miniszterelnök a kormány vezetői és a Szak­­szervezetek Országos Taná­csának tisztségviselői között kialakult szoros munkakap­csolatot. Ezek a találkozá­sok rendszeressé váltak, kö­zösen megbeszélik a lakos­ság életszínvonalának emel­kedésével, egészségügyi és kulturális ellátásával össze­függő kérdéseket. — A VII. szakszervezeti világkongresszus bonyolult nemzetközi helyzetben kez­di meg a munkáját — mon­dotta ezután. — Korunkban az erőviszo­nyok a szocializmus, a hala­dás, a béke erőinek kedvez­nek. A szocialista világ­­rendszer, s ezen belül min­denekelőtt a Szovjetunió, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a hala­dás és a béke hívei hatal­mas erőt képviselnek.­­ Az imperialisták arra törekszenek, hogy meggátol­ják ennek a nagy nemzet­közi egységfrontnak a ki­bontakozását. Nem váloga­tósak az eszközökben, ami­kor megpróbálnak soraink­ban ellentéteket szítani. Ez­zel a törekvéssel szemben lépett fel a világ kommu­nista és munkáspártjainak túlnyomó többségét képvi­selő moszkvai nemzetközi tanácskozás, amely kidol­gozta az antiimperialista akció egységprogramját. Az SZVSZ tevékenységé­ben mintegy megtestesül a nemzetközi munkásosztály ereje, szolidaritása. Kifeje­zésre jutnak a nemzetközi munkásosztálynak, mint a korunkat formáló legkövet­kezetesebb forradalmi osz­tálynak a törekvései, ame­lyek egyben a világ vala­mennyi dolgozójának érde­keit, a kizsákmányolás­tól mentes szabad, boldog jövőt jelentik. •­­ A tanácskozáson részt vevők egy része nem tagja a Szakszervezeti Világszö­vetségnek. A kapitalista vi­lágot átfogó monopóliu­ 1969. október 18, szombat I­ Szej­f is leszállt (Folytatás az 1. oldalról) nemcsak erről van szó. Le­hetővé válik a Föld körüli pályákon olyan konstruk­ciók kialakítása, amilyenek­re a Földön egyszerűen nincs mód, így például a távoli galaktikák „hang­jainak” lehallgatására óriási, ezer méter hosszú keresztantennákra van szükség. Egy ilyen anten­na-gigásznak egyes alkotó elemeit a kozmoszban he­­gesztenék össze egységes egésszé. Pénteken magyar idő sze­rint 10 óra 26 perckor, a Szojuz–7 űrhajó földetért a Szovjetunió előre meg­adott térségében, Karagan­­dától 155 kilométerre északnyugatra. Az űrhajósok közérzete a földetérést követően vál­tozatlanul jó. A legénység, Filipcsenko, Volkov és Gorbatko vég­rehajtotta az előírt széles körű tudományos-műszaki és orvosi-biológiai kutatá­si programot. A Szojuz–8 űrhajó útja folytatódik. Egy háborús bűnös pályafutása nem Nyugat-Németországban sokkal ezelőtt Karl­­ Theodor Malinari táborno­kot nevezték ki a Bundes­wehr hesseni, Saar-vidéki és Rajna—Pfalz-i katonai parancsnokává. A „Die Tat”, a nyugatnémet antifasiszta mozgalom lapjának közlése szerint a Német Kommunista Párt ezzel csaknem egyidejűleg adatokat hozott nyilvános­ságra, amelyek arról tanúskodnak, hogy ezt az igen magas tisztséget betöltő bonni tábornokot közvetlen felelősség terheli azokért a háborús bűnökért, amelye­ket a nácik a második világháború végén francia te­rületen követtek el. 1944-ben az ő parancsára lőttek agyon 106 fogságba esett francia ellenállót. Távollété­ben, 1951. áprilisában ítélte halálra Molinarit a metzi francia hadbíróság. A Német Kommunista Párt követelte, hogy hala­déktalanul váltsák le a tábornokot és indítsanak ügyé­ben vizsgálatot. A leleplezett háborús bűnös segítségére sietett nyugatnémet hadügyminisztérium, amely cáfolta Mo­­a­linari bűnös múltját. Ilyesfajta „magyarázkodások” azonban nem elégít­hetik ki a nyugatnémet és a nemzetközi közvéleményt, amely haladéktalanul vizsgálatot követel a „Molinari­­ügyben”. A Die Tat ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: „to­vábbá is fennáll az a vádpont, hogy a Franciaország­ban háborús bűnökért elítélt tábornokot a Bundes­wehr körzeti parancsnokává nevezték ki’!. JS/sSI­ ú^

Next