Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

8. oldal Visszaindult a holdkomp •Felszállt a Hold felszíné­­n Richard Gordon a „Yan­­ről az Apollo—12 hold- kee­p Clipper”-ről, az anya­kompja, az Intrepid (Ret­tenthetetlen). Charles Con­rad és Alan Bean, a hold­komp két utasa több mint 30 órát töltött az égitest felszínén, ebből mintegy nyolc órát a kabinon kívül. A felszállásra magyar idő szerint 15.26 órakor került sor. A holdkomp úgyne­vezett felszálló része kilö­vőállványául ezúttal is a „leszálló” rész szolgált, amely a fékező rakétát foglalta magában. Ez a rész, a holdkomp lábaival a Holdon marad. Az egyik lábon ezúttal is táblát­­ he­lyeztek el, a holdutazás emlékéül, a tábla csak a három űrhajós nevét, alá­írását és az utazás idő­pontját — 1969 novembere — tartalmazza. A Holdról történő indí­tás hibátlanul sikerült: a felszálló rész a megadott pályán haladt és a hajtó­mű a megadott program szerint működött A holdkomp hét perccel a felszállás után, magyar idő szerint 15 óra 33 perc­kor 6035 kilométer/óra se­bességgel tért rá a Hold körüli pályára. A­­ hold­komp ezt a műveletet 14,8 kilométer magasságban haj­totta végre. Pályájának holdtávol­pontja 87 kilomé­ter. Az elliptikus pálya va­lamivel magasabb az ere­detileg tervezettnél (14 ki­lométer, illetve 80 kilomé­ter). Mint Houstonban meg­állapították, ennek az az oka, hogy a két űrpilóta a kelleténél másfél másod­perccel tovább égette a fel­szálló rakétát. Mint közöl­ték, a hibát a későbbi ma­nőverek során könnyűszer­rel kijavítják. Ennek egyik módja az, hogy csökkentik a holdkomp sebességét űrhajóról megfigyelte a holdkomp felszállását. A holdkomp ablaka a Hold felé fordult, ennek követ­keztében Conrad és Bean jól megfigyelhette a fel­szálló rakéta begyújtásá­nak a holdtalajra gyako­rolt hatását. Mintegy négy órával ké­sőbb, hogy az Apollo—12 holdkompja felemelkedett a Hold felszínéről” utasai­val, Conraddal és Beannel, elérkezett az utazás egyik legkritikusabb szakasza, a holdkomp és az űrkabin ta­lálkozása és összekapcsolá­sa, amely sikeresen meg­történt. Az űrkabinban ad­dig harmadik társuk, Gor­don tartózkodott, és az űr­kabinnal egyedül keringett az égitest körül. Megfigyel­te az Interpridet a Hold felszínén és többször kapcsolatban volt két tur­is­­ával. Az összekapcsolás után a Holdat járt Conrad és Bean a Surveyor holdszon­da és a holdkomp leszerelt televíziós kameráit, a hold­kőzeteket és egyéb vissza­hozott tárgyakat átrakták az űrkabinba, majd maguk is átszálltak. Utána a hold­kompot visszalőtték a Hold­ra. A nagy sebességgel be­csapódó, jelentős tömeget képviselő holdkomp bizo­nyára holdrengést idézett elő, melyet a most elhe­lyezett műszerek regisztrál­nak és közvetítenek a Földre. A parancsnoki egység, a három űrhajóssal együtt a terv szerint november 24-én a késő esti órákban érkezik vissza a Földre, pontosabban a Csendes­óceán vizére a Samoa-szi­­getek térségében. I Losonczi Pál Isfahanban és Teheránban Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke és kísérete tegnap Isfahanban. Irán második legnagyobb kultu­rális, ipari és kereskedelmi központjában városnéző sé­tán vett részt, majd a déli órákban különrepülőgéppel visszautazott Teheránba, ahol az iráni uralkodó és felesége az esti órákban va­csorát adott tiszteletére. Az Elnök Tanács elnöke és kí­sérete előreláthatólag pén­teken indul haza A 43. ülés Párizsban Párizsban csütörtökön P­rancsnoksága csütörtökön magyar idő szerint 10.30 adatokat tett közzé az ame­­órakor megnyílt a dél-m­et­­­­rikai és saigoni kormány­nami béketárgyalások 43. ülése. Az ülés kezdete előtt Henry Cabot-Lodge, az amerikai küldöttség veze­tője közölte a sajtó kép­viselőivel, javasolni fogja az ülésen, hogy vitassák meg a hadifoglyok kölcsö­nös szabadon bocsátásának kérdését. Az amerikai kül­döttségnek ez az indítvá­nya tulajdonképpen válasz meg a csapatok veszteségeiről. Az elmúlt hétre 113 amerikai halálát ismerik el, ami egyben azt is jelenti, hogy tizenhattal több ame­rikai katona esett el a múlt héten, mint egy héttel ko­rábban és két hónap óta ez a legmagasabb szám. A saigoni veszteségeit kormánycsapatok a közlemény 497 halottban határozta a VDK küldöttségének és a Dél-vietnam­i Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mánya küldöttségének. Xuan Thuy kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy min­den alapot nélkülöznek azok az amerikai források­ból származó állítások, amelyek szerint magánjel­legű megbeszélések voltak a WDK és az Egyesült Ál­lamok képviselői között Ho Si Minh elnök halála óta. Washingtoni jelentések szerint Cabot-Lodge, a Pá­rizsban tárgyaló amerikai küldöttség vezetője és he­lyettese tegn­ap benyújtotta lemondását Nixon elnöknél, aki a Párizsban tartózkodó amerikai küldöttség egyik tagját bízta meg a helyette­sítéssel.* A Vietnamban állomáso­zó amerikai csapatok pa­ A sebesültek száma az elmúlt héten az ameri­kaiaknál 643, a saigoni csa­patoknál pedig 1091 volt. 1961. január 1-e óta az Egyesült Államok Vietnam­ban harcoló erőinek 39 442 halottjuk volt Saigon állí­tása szerint, sebesültjeik száma pedig 258 126. A sai­goni kormánycsapatok ugyanez idő alatt több mint százezer katonát vesz­tettek halottakban. Az USA új­ latin-amerikai terve Az Új Egyesült Államok kormánya új alapokra he­lyezi latin-amerikai politi­káját. A Kennedy-időkben született „Szövetség a hala­dásért” terv helyét átveszi a Nixon-korszak jelszava, amely a „Szövetség” szót az „Akció”-val cseréli fel. E­gyszerű volna most arra utalni, hogy a Ken­nedy-időkben született la­tin-amerikai segélyprogram nyilvános eltemetésével — mert a Nixon-terv volta­képpen ezt jelenti — Washington beismerte nyolc éve indult program a kudarcot. Ez kétségtelenül igaz, hiszen közismertek azok az adatok, amelyek bi­zonyítják, hogy a „Szövet­ség a haladásért” — a se­gélyezés feltételei révén — többet segített a latin-ame­rikai piacokon érdekelt észak-amerikai monopó­liumoknak, mint a meg­segített országoknak. A Kennedy-terv azon­ban — eredménytelensé­gétől függetlenül — kísér­let volt arra, hogy a kubai forradalom diadalát köve­tően tőkés reform-elképze­lésekkel fogja ki a szelet a forradalmi változások vi­torlájából. Ebbe az az el­gondolás is beletartozott, hogy a katonai diktatúrák­kal szemben az alkotmá­nyos polgári rendszereket támogatják elsősorban. A Nixon-terv ezzel szemben abból a tételből indul ki, hogy a „Szövet­ség a haladásért” elvetélt reformtervei ellenére fo­kozódik a szembenállás az Egyesült Államokkal és növekszik az „újabb Ku­bák” megszületésének — Washington számára nem kellemes — esélye. Nixon programja látszó­lag engedményeket tesz a latin-amerikai országok ja­vára, valójában azonban ezek az engedmények csu­pán homályos ígéretek. A latin-amerikai országok ugyanis azt sérelmezik, hogy eddig a kölcsönöket 90 százalékban az Egyesült Államokban kellett levásá­­rolniuk. Nixon ezen most úgy változtat, hogy Latin- Amerikában is elkölthetik a pénzt — de másutt, ipa­rilag fejlettebb országok­ban nem. A latin-amerikai országok kifogásolják, hogy — zömmel nyers­anyagszállítók lévén — ter­mékeik árát gyakorlatilag az Egyesült Államok sza­bályozza és Washington hivatalos megkötöttségek­kel tartja kordában a La­tin-Amerikából származó USA-importot. A Nixon-program utal rá, hogy az amerikai tőke aligha fog úi hiteleket ad­ni olyan országoknak, ahol az államosítás veszélye fe­nyegeti. Ez a figyelmezte­tés nyilván azt hogy Washington a jelenti, jövő hónapban esedékes ame­­rikaközi tárgyalások küszö­bén azt mondja majd part­nereinek: „ha tetszik, el­fogadják a felajánlott fel­tételeket, ha nem, úgy is jó. De ha válaszul esetleg perui típusú államosításon törnétek a fejeteket, maga­tokra vessetek”. Az Egyesült Államok latin-amerikai politikáját, úgy látszik, egyfajta cik­lusosság jellemzi. Előbb volt a furkósbot. Az nem vált be, erre jött a reform­terv. Most kiderült, hogy az sem segített. Előkerül tehát újra — bár egyelő­re még némi sztaniolba csomagolva — ismét a furkósbot. Folytatódtak a szovjet-amerikai megbeszélések Csütörtökön Helsinkiben folytatták a stratégiai nuk­leáris fegyverkezési hajsza korlátozásának problémái­val foglalkozó szovjet- amerikai eszmecserét. Egynapos szünet után a Szemjonov szovjet külügy­miniszter-helyettes vezette szovjet és Gerard Smith­­nek, az amerikai leszerelési hivatal igazgatójának veze­tésével Finnországban tar­tózkodó amerikai delegá­ció csütörtökön magyar idő szerint tíz órakor harmad­­t tartják.­ízben ült össze, hogy foly­tassa a nagy fontosságú megbeszéléseket. A tanács­kozás ezúttal a szovjet nagykövetség klasszicista stílusú épületében folyik. Az előző két alkalommal, mint ismeretes, a delegá­ciók a finn államtanács palotájában, illetve az ame­rikai nagykövetségen talál­koztak. Legközelebbi ülé­süket ismét az Egyesült Államok nagykövetségén Képünkön a két küldöttség Valóságos népszavazás volt az olaszországi sztrájk Szerdán éjfélkor ért vé­get az olasz dolgozók hatal­mas méretű általános sztrájkja, amely 24 órára teljesen megbénította az or­szág gazdasági életét. A sztrájkban gyakorlatilag az ország egész dolgozó lakos­sága, vagyis mintegy 20 mil­lió ember vett részt. 24 órára Olaszország egész területén leálltak a gyárak és az üzemek elnéptelened­tek a földek, bezártak bankok, az üzletek, a hiva­­­talok, az iskolák, a kávéhá­zak, a mozik és a szállodák. Szünetelt a vasúti és a bel­földi légiforgalom a­ városi közlekedés, beleértve a taxit is. A szerda 24 órás sztrájk előkészítésében és megtúl­kapcsolódtak a lakosság kö­zéprétegei is megmutatja. Olaszországban nem lehet többé a hatalmat a széles néptömegek érdekeivel és óhajaival ellentétben gya­korolni. Hatástalanok maradtak a jobboldal próbálkozásai a sztrájk bojkottálására, az újfasiszták és más jobbol­dali csoportok hiába ragasz­tották tele Rómát és más nagyvárosok falait sztrájk kezdeményezőit át­a­kozó plakátjaikkal. A sztrájk napján Rómá­ban, Milánóban, Palermó­­ban, Nápolyban, Torinóban és más nagyvárosokban le­zajlott tömegtüntetések és nagygyűlések amelyeken százezrek vettek részt fe­tásában együttesen vett f­gyelmezetten. a szakszerve­zészt az ország három leg­befolyásosabb és legna­gyobb tömegeket egyesítő szakszervezeti központja: az Olasz Általános Munkásszö­vetség, az Olasz Keresztény Dolgozók Szövetsége és a szociáldemokrata irányítás alatt álló Olasz Munkaszö­vetség.­­ Az Unitá csütörtöki szá­mának megállapítása sze­rint az általános sztrájk „a dolgozók valóságos népsza­vazása volt”. Az a tény, hogy a sztrájkharcba a munkásosztály oldalán ke­zetek irányítása és ellenőr­zése alatt zajlottak le. Csak Milánóban támadtak súlyos incidensek, ahol a rendőrség a gyűlés befejezése után megrohamozta a tüntetőket. A milánói összecsapásnak számos sebesültje volt, egy rendőr pedig belehalt sérü­léseibe. 19 tüntetőt őrizetbe vettek. A szakszervezeti szövetsé­gek sürgős vizsgálatot köve­teltek a milánói rendőrség brutális beavatkozásának megállapítására. Követelik a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását. Köve­teléseik alátámasztására felszólították a város üze­meinek és hivatalainak dol­gozóit, hogy tovább sztrájkoljanak. A város di­ss­ákjai elfoglalták a milánói egyetemeket és elbarikádoz­­ták magukat. ítélet három hét múlva Börtönbüntetést kért csü­törtökön az ügyész Michael Rohannak, az Al Akhsza mecset felgyújtójának pe­rében. A védelemnek — mint az ügyész mondotta — nem sikerült kellő eréllyel érvelni Rohan be­­számíthatatlansága mellett, a ü .vádnak az a vélemé­nye, hogy a gyújtogató „nem élvezheti a kétségből fakadó jótéteményeket”. Az izraleli törvények értelmé­ben a vádlottat csak akkor lehet bűnösnek nyilvání­tani, „ha mind szellemileg, mind fizikailag épnek” bi­zonyul. Az ítélet három hét múlva várható. 1969. november 21, péntek A földrész békéjéért • A Varsói Szerződés külügyminisztereinek prá­gai nyilatkozata megfelel az európai népek igényei­nek, mert szavatolja a kontinens békés jövőjét és kör­vonalazza azokat az utakat, amelyeken ez a jövő el­érhető — írja az Izvesztyija szerdai számában Lavrov. A cikkíró ezzel összefüggésben rámutat, hogy az európai tanácskozás napirendjére javasolt két pont — az erőszakról való lemondás és a kereskedelmi, gaz­dasági, tudományos és műszaki kapcsolatok bővítése — kellően megérett a megvitatásra. A semleges európai országok egyre inkább hajlanak a tanácskozás összehívására — folytatódik a cikk. — Egyes NATO-körök azonban olyan kérdéseket akarnak napirendre tűzni, amelyekről eleve tudni lehet, hogy megvitatásuk egy európai fórum előtt nem járna po­zitív eredménnyel. Ezek a körök azzal ijesztgetik a közvéleményt, hogy az európai tanácskozás csapda a Nyugatnak és a hét szocialista ország építő és béke­szerető javaslatával szembe kell állítani a NATO „ke­mény” politikáját. Nem nehéz kitalálni — jegyzi meg Lavrov —,­ hogy mit akarnak ezzel elérni. Zsarolni szeretnék azokat, akik eredményt várnak a tanácsko­zástól, akik érdekeltek az európai enyhülésben, együtt­működésben és biztonságban. ví«Hh

Next