Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-10 / 58. szám
1970. március 10. kedd Falun is kell társadalmi élet Kiskőrösön, a járási tanácsnál tájékozódom erről arról. Eközben kérdezem: ... és valami kulturális hír? Csizmadia Tibor elvtárs, a járási vb-elnök — több más közt — mindjárt ezt mondja. __ Soltszentimrén a tanács és a szakszövetkezet azt tervezi, hogy közös erővel kultúrházat épít a községnek ... De jobb lesz erről a helyszínen érdeklődni — hívja fel gyorsan a figyelmemet, látva, hogy jegyzem, amit mond —, mert még erősen a tárgyalás stádiumában jár az ügy... A Soltszentimrei Községi Tanácsnál Mészáros Bálintné igazgatási előadó: — Igen, tervezzük a negyedik ötéves tervidőszakra... Úgy tudom, a tanács 300 ezer forinttal járulna hozzá a községfejlesztési alapból... De a szakszövetkezetnél többet tudnak erről mondani. Mozi, nótaest Mielőtt azért az „Ezerjódba mennénk, itt is feljegyzünk néhány momentumot a község kulturális lehetőségeiről. Egyik szórakozási gócpont a mozi — bérelt helyiségben van. A másik az eszpresszó, ahová százhúsz-százötven ember befér — no persze, ha egybenyitják a kisvendéglővel. — Teltházas magyarnótaestek vannak — hangsúlyozza Mészáros Bálintné —, a lakosság szereti ezeket ... Igényli — erősíti a napjainkban oly sokatmondó kifejezéssel. Igen, még a környező településekről, tanyákról is sokan járnak Soltszentimrére — szórakozni. Ne felejtsük ki a kulturális adottságok közül a tűzoltószékházat se. Nagyobb rendezvények, mulatságok — mint például a lakodalom — tartására igazán megfelel. Ilyen alkalmakra ki lehet bérelni. Nem kell odahaza bajlódni a lagzival, hiszen itt minden rendelkezésre áll. Az eddigi bevételekből ügyesen felszerelték tányérral, konyhával éppúgy, mint házzal vagy kemencével.üstA KISZ-nek a tanácsházán van egy helyisége, ott nem nagyon van mód az ifjúság összehozására. Az ezeröt-ezerhatszáz lélekszámú községből közötti sok fiatal jár el máshová dolgozni, Pestre, Kiskőrösre a ktsz-be, Kunszentmiklósra. A mezőgazdaságon kívül nemigen van más munkaalkalom idehaza... Az Ezerjó Szakszövetkezet új székháza nem hatalmas épület, de ízléses egyszerűségével, a nevét stílszerűen kifejező emblémával a homlokán — kiugrik a környezetéből, a szintén csinos házak sorából. Csősz Sándor főagronómust sikerül megtalálnunk a vezetők közül — vele beszélgetünk az elnöki irodában, ő is — a tanácsnál abbahagyott gondolatsornál folytatja. Nem anyagiak miatt a — jellemző községünkre fiatalok elvándorlása, helyesebben inkább mozgása — másfelé is. Ez érthető is, jó, ha kíváncsiak, másfelé milyen az élet. Elég alapos felmérést végeztünk, hogy a főokokat kiderítsük. Nem annyira az anyagiak, mint inkább a társas élet, az itteni körülmények között is megvalósítható társadalmi élet lehetőségeinek a hiánya a fő ok, ami miatt elvágyakoznak. Mert íme: a múlt évben 8,04 forint volt itt az átlagórabér, s egyhavi keresetnek megfelelő összeg a nyereségrészesedés. Televízióban sincs hiány Soltszentimrén, és a táskarádió még munka közben is gondoskodik a munkacsapatok zenés szórakoztatásáról. — De nincs, ahol a fiatalok — úgy mai módra — egymásközt összejöjjenek — húzza alá Csősz Sándor, s ő is beszél a moziról — heti két alkalommal játszik —, ahová kétszázan férnek be. Ahol a szakszövetkezeti közgyűléseket is tartják — részletekben, mert hogy ülhetne ott össze hatszázharminchatszáznegyven tag. Legutóbb kétszázötvenen voltak, de ötven ember állt Tavaly nem fértek be a növényvédelmi előadássorozatra sem. Pedig a lakosság 95 százalékának élete, munkája, kapcsolatban van a szőlőtermeléssel. És tanulni szeretnek. A szakszövetkezet székházában most is folyik betanított fokú szakmai képzés, s a résztvevők többsége fiatal. Közel harmincan tanulnak. — Követelmény, hogy akik nálunk dolgoznak, ennek meg kell lennie. Ha ez most lemegy, a dolgozók — százhét az átlaglétszám — kilencven százaléka elvégzi ezt az iskolát. Azután szakmunkásképzőt indítunk ... Fontos a szakmai iskolázottság abból a szempontból is, hogy az „ipari” SZTK előnyeivel jár. Megless, de „kiköltekeztek“ Jól látja tehát az „Ezerjó” Szakszövetkezet vezetősége is, hogy saját és természetesen az egész község jövője érdekében, a modernebb társas élet kialakulása elősegítésére, szükség lesz a Négy-ötmilliós kultúrházra, költségű, célszerűen tagolt épületre gondolnak, amelyben nagy — színház — teremtől kezdve, klubtermen át, kisebb helyiségekig minden lenne... Lesz is, csak... — Csak sorrendben alapvetőbb volt most a palackozó megépítése — 11 millióba került, s ez eléggé kimerítette a készpénzállományt —, amelyben nagy fantázia van, hiszen ha minden jól megy, öt cég vállalkozásává nő. Ha majd később két műszakban üzemel a palackozó, száznegyven embert tudunk benne foglalkoztatni... De azután a kultúrház következik... — egészíti ki a barátságos főagronómus. ... Hogy pedig Csősz Sándor milyen híve a kulturálódásnak, hadd említsünk egy motívumot, mely találkozásunk végén derült ki. Évekkel ezelőtt — akkor még más gazdaságban dolgozott — ő volt a „főszerepője” egyik riportunknak. Náluk kapta egyik új brigád a „Francois Villon” nevet... — Munkaszünetben a nagy francia poéta költeményeit olvasták, s úgy megtetszett nekik a régi-régi költő színes igazmondása, stílusa, hogy „keresztapjuknak” őt választották... Tóth István Szabolcsi I. o. vetőméretű gülbaba burgonya 3,50 Ft/kg minden mennyiségben kapható a MÉK Vállalat piaci és a város peremén levő boltjaiban. 1711 S. oldal RECENZIÓ Jean Paul Sartre: Mi az irodalom? AZ EGZISZTENCIALIZMUS filozófiája ezer szállal kötődik Sartre-hoz, ahogy Köpeczi Béla megjegyzései. Sartre egzisztencialista elődeitől eltérően kiemeli a társadalmi cselekvés jelentőségét, s ha ellentmondásosan, következetlenül is, nem egyszer a munkásosztály mellet foglalt állást. A világhírű filozófus szépirodalmi munkái mellett (pl. A szavak) most szorosabb értelemben véve „irodalmi” tanulmányai jelentek meg „Mi az irodalom?” címmel. „A MŰVÉSZI ALKOTÁSNAK kétségkívül fontos indítéka az az igény, hogy a világ számára lényegeseknek érezzük magunkat. Megragadom mezők, a tenger egy bizonnyos aspektusát, megragadom egy arc hangulatát...” írja Sartre. Kiemel valamit. Ahol káosz volt, ott rendet teremt, s a megalkotott mű kisiklik kezéből, önállóan létezik. S mint furcsa búgócsiga: az irodalmi mű mozgásba jön, várja, igényli az olvasókat. Majd az olvasó önmaga is átéli a művet, másképp mint az író. Sartre szerint: „az író és az olvasó közös erőfeszítése hozza létre a szellemi alkotást, ezt a konkrét és imaginárius tárgyat. Művészet csak másokért és mások által van”. (Miért írunk?) AZ ÍRÓ ÉS A KOR kapcsolatáról is szól „A Temps Modernes beköszöntője” című írásában. Vissza-visszatér tanulmányaiban kedvenc szava, melyet olykor címként is alkalmaz: „szituáció”. Az író elválaszthatatlan korától, szituációban van azzal a korszakkal, melyben él. Minden tett, minden írás, sőt a hallgatás is visszhangzik a karban. Előfordul, hogy egy író nem írja meg korát. Hallgat. Arra „hivatkozik”, hogy nem az ő dolga. Sartre indulatosan teszi fel a kérdést: hát a Dreyfus-ügy Zola ügye volt? Miért hallgatott a Kommün után Goncourt és Flaubert? CAMUS halálakor humanizmusáról vall Sartre, hosszú tanulmányokban elemzi Camus Közöny című világhírű kisregényét, mely „klasszikus alkotás, a rend szülte az abszurddal kapcsolatban és az abszurd ellen”. Felveti és elemzi Faulkner műveiben az időproblémát. A MOSZKVAI leszerelési és béke-világkongresszuson mondott beszédében Sartre a kultúra „demilitarizálásáról” szólt. Azt fejtegette, hogy a hidegháború„ gyasztotta” időszak „megfaaz emberiség egyetemes kultúráját. S minden alkotónak, minden efféle tanácskozásnak kötelessége „erős árral szemben” felfelé haladni, mert „ha a világon először a kultúra munkásai valóban egyesülnek, meggyőződésem, hogy hamarosan bekövetkezik az olvadás”. Szekér Endre Kép ma - A Petőfi Népe foto És a KISZ felszabadulási rejtvénypályázata Almájáról híres megyében készült ez a felvétel. A felszabadulás után almakombinát, MKI, felsőfokú mezőgazdasági technikum és tanárképző főiskola is létesült a városban. Hol épült az almakombinát? Nyíregyháza — Szeged — Szentes? A totószelvény a 10. oldalon található. H pisztoly eldördült (II.) A lövések a csendes tanyavilágban messzire hangzottak. A gazdaság dolgozói — vadászfegyverekkel felfegyverkezve — a lövöldözés irányába, az igazgató házához siettek. Az igazgató eközben már a közeli tanyára futott erősítésért. Az önkéntes brigád, amikor ezt megtudta, kettévált. Egy részük védelembe vette az igazgatót, a másik csoport a támadók üldözésére indult. Néhányan a postára futottak, értesíteni a rendőrséget, de az első próbálkozás után rájöttek, a telefonvonalat elvágták. — Ez nem akadály — ismerte fel az önkéntesek közül az egyik a helyzetet. — irány a vasút, az állomásról tudunk telefonálni... A megyei rendőr-főkapitányság R-csoportja, nem sokkal az értesítés után a helyszínre érkezett. Páratlan gyorsasággal, leleményességgel kezdtek a nyomozáshoz, amelyhez a legnagyobb segítséget az A- csoportnál önként jelentkező kecskeméti kommunisták nyújtották. A kihallgatások során az igazgató csupán a tényeket tudta elmondani, ám a gazdaság dolgozói közül, többen is felismerték a fegyveres támadóban ifjú Gábor Ferencet, rokonait, s még néhány olyan embert, akik nem túlságosan szerettek dolgozni, mindig baj volt velük. — Hajnalban már mind a nyolc szervezkedő kezén ott díszlett a bilincs, s előkerült az a rendőrségi pisztoly is, amellyel ifjú Gábor lövöldözött. A súlyos bűncselekmény okait, végrehajtásának körülményeit akkor nem ismertük. A vizsgálat azonban — amely mindössze 48 óráig tartott —, erre is választ adott, s tisztán állt előttünk ifjú Gábor Ferenc és társainak célja. Ennek megértéséhez azonban a támadás előzményeit is ismerni kell. Ifjú Gábor Ferenc, december H-én szabadnapot kapott a kecskeméti MEZŐKER Vállalatnál, ahol gépkocsikísérőként dolgozott. Egy tehergépkocsira kéredzkedett fel, amelyen több stopputas ült. Miről a is beszélgethettek azokban zavaros időkben? sztrájkról, szervezkedésről.A Valaki megjegyezte: — A fővárosban senki sem dolgozik, sztrájkolnak. Ifjú Gábor — aki egyébként már volt büntetve, s akinek tetszett a „felfordulás” —, helyeselni kezdett. — Jól teszik... Ugyanis mindent elvisznek az oroszok. — Ne féljen — mondta ugyanaz a férfi —, Pesten ezt nem engedik meg. Leszámolnak a vezetőkkel. Szó szót követett, s a beszélgetésbe egyre jobban belemelegedő idegen, megkérdezte ifjú Gábort. — Van-e fegyveretek? — Nincs. — Itt van —, s egy vadonatúj, töltött pisztolyt nyomott ifjú Gábor Ferenc kezébe. Nem sokkal később, MEZŐKER gépkocsikísérőa jó otthon, rokonainak mesélte el az autón történteket. Az egyik rokon, nyomban megjegyezte: a Városföldön is akadna néhány ember, akivel érdemes lenne leszámolni. Ifjú Gábornak megtetszett az ötlet, s toborozni kezdte a hozzá hasonló embereket. Délután egy szalmakazal mellett, egy demizson bor társaságában beszélgettek. — Ki az, aki bántotta itt a az embereket? — tette fel kérdést ifjú Gábor, s azonnal válaszolt is rá! — Ki más, mint V. Gábor. Arról, azonban bölcsen hallgatott, miért volt szálka szemében a mezőőr. Korábban, ugyanis ez az ember leplezte le ifjú Gábor egyik bűncselekményét. A hamarjában összeszervezett társaság, nem értett egyet a javaslattal. Többen előálltak azzal az ötlettel, hogy az állami gazdaság igazgatójának lakását támadják meg. — Kihívjuk az igazgatót a lakásból — öntötte kész formába, két pohár rizling között a tervet ifjú Gábor — és agyonlőjük ... Sokáig fontolgatták, tervezgették a „kinyírás” módozatait, végül is a következőkben állapodtak meg: Ifjú Gábor Ferenc, D. István, F. József és G. Ferenc az ajtón próbálnak behatolni, F. Benjamin, K. Elek, Á. Lajos, és K. József pedig az ablakoknál állnak őrt, hátha ott akar kimenekülni az igazgató. — A támadást valójában így is hajtották végre — folytatta X. alezredes. — Indítékuk pedig két dologból táplálkozott. Az igazgató kommunista volt, ezt mindenki tudta róla. Ifjú Gábor és társai elsősorban ezért akarták eltenni láb alól, a másik ok az volt, hogy a gazdaság vezetője keménykezű ember volt, nem tűrte el a lógást, fegyelemlazítást, munkakerülést. A rögtönítélő bíróság két nap múlva tárgyalta az ügyet. Ifjú Gábor Ferencet, fegyver- és lőszerrejtegetésért, gyilkossági kísérletért halálra, a többi vádlottat tíztől, tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték, a támadók vezetőjén 1956. december 20-án az ítéletet végrehajtották. (Következik: Hurokra került a gyilkos.)