Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-11 / 59. szám

1970. március 11. szerdal Tizennégy óra 42 perc az ülésteremben Ötszáz oldalas jegyzőkönyv az országgyűlés idei első ülésszakáról A képviselők megnöve­kedett aktivitására, vita­kedvére utal az a szám­szerűségeiben is érdekes gyorsmérleg, amely az or­szággyűlés idei első ülés­szakáról készült. A három­napos ülésszakon 35-en kaptak szót, 30-an a kor­mányelnöki expozéhoz, öten a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság el­nökének beszámolójához kapcsolták mondanivalóju­kat. A hozzászólók között kifejtette véleményét Minisztertanács négy tag­ú­ja, s az ülésszak zárásául két interpelláció hangzott el. Érdemes megjegyezni, hogy a kormány elnöke legutóbb 1968 októberében számolt be a parlament plénuma előtt a kormány­zati munkáról, a gazdaság­­irányítási rendszer reform­jának első tapasztalatairól. (A vitában akkor 13-an fejtették ki elképzelésü­ket.)* A mostani ülésszakon egyébként a legaktívabbak a budapesti képviselők vol­tak, akik közül heten kér­tek és kaptak szót. Bács-Kiskun megyeiek kö­­­zül hárman szóltak hozzá, s a Tolna, a Vas, a Veszp­rém és a Zala megyeiek kivételével, minden megye hallatta hangját. A felszó­lalók legtöbbje — tizen­egyen — mezőgazdasági témához fűzte észrevétele­it, kilencen foglalkoztak az ipar helyzetével, négyen közoktatással, kultúrpolitikával, neveléssel, s hár­­man-hárman kül-, illetve belpolitikai­­ kérdésekkel. Az ülésszak szó szerinti jegyzőkönyvét, a Magyar Távirati Iroda parlamenti gyorsírói készítették. stáb — nyolc gyorsíró (kö­­­zöttük három örökös ma­gyar bajnok) és hét gép­­írónő — a beszéd elhang­zását követő 30—85 perc múlva már lediktálta, le­írta a képviselők szavait. A háromnapos ülésszak tiszta tanácskozási ideje 14 óra 42 perc volt. (Na­ponta egy—másfél órával több, mint a tavalyi év első ülésszakán.) A képvi­selők a napi másfél órás ebédidőn kívül csupán dél­előtt és délután tartottak egy-egy 15—20 perces szü­netet, sőt a harmadik na­pon még ebédidőt is meg­takarítottak — a vita ja­vára. Az ülésszak három­­kötetes jegyzőkönyve csak­nem ötszáz oldalt tesz ki, s az ülésteremben történ­teket kishíján 13 ezer sor­ban rögzítette. (A gépíró­nők a diktálok szavai nyo­mán csaknem egymillió­­szor ütötték le az írógép betűit.) A jegyzőkönyv nemcsak a szónok szavait, hanem a közbeszólásokat is rögzíti.* Az ülésszak két kuriozi­­tással is szolgált. Az egyik: Ognyenovics Milán, Bara­nya megyei képviselő — „civilben” a Magyarorszá­gi Délszlávok Demokrati­kus Szövetségének főtitká­ra — élve a nemzetiségi képviselőknek biztosított jogokkal, felszólalásának néhány nyelvén, gondolatát anya­szerb-horvátul mondta el. A másik inkább kedves figyelmesség volt: az utolsó napon a férfi­kollégák virággal köszön­tötték — előlegül a közel­gő nőnapra — az ország­­gyűlés képviselőnőit. * A képviselők szavait őr­ző vaskos jegyzőkönyv az országgyűlés irodájára ke­rült, ott sajtó alá rende­zik, s kinyomtatva meg­küldik a képviselőknek, valamint az összes érde­kelteknek. Egy példányát a Minisztertanács titkár­ságára továbbítják, ahol gondosan kigyűjtik a kü­lönböző javaslatokat, indít­ványokat, majd a Minisz­tertanács ülésén — téma szerint csoportosítva — át­adják az illetékes szaktár­ca „gazdájának”. A mi­nisztériumokban megvizs­gálják a képviselők felve­téseit, érdemben intézked­nek, s erről mind a kép­viselőt, mind az ország­­gyűlés elnökét egy hóna­pon belül értesítik. Megkétszereződik a traktorimport A parlament legutóbbi ülésszakán több képviselő felhívta a figyelmet, hogy a termelőszövetkezetek él­ve növekvő anyagi lehető­ségeikkel, bővíteni, frissí­teni kívánják meglehetősen elöregedett erőgéppark­jukat. A traktorok iránti érdeklődést fokozta az az intézkedés is, amely a szo­cialista országokból szár­mazó gépek beszerzéséhez kedvezőbb hitelfeltételeket nyújt. A Külkereskedelmi Mi­nisztériumban elmondották, hogy mind­ezt figyelembe véve, a múlt évinek több mint kétszerese lesz az 1970. évi traktorimport. Az AG­­ROTRÖSZT, amely belföl­di értékesítő és egyben im­portőr, ez évben mintegy tízezer traktor forgalomba­­hozatalára készült fel, s eb­ből körülbelül 8 ezer kül­földi. rás A legfőbb beszerzési sor­a Szovjetunió. Az 1966—1970-re eredetileg ter­vezett kétezerrel szemben csupán az MTZ-ből — a hazánkban jól ismert és legkeresettebb szovjet tí­pusból — ebben az évben a behozatal megközelíti az ötezret, ezenkívül lekötött az AGROTRÖSZT 900 lánc­talpas traktort is. Egyéb­ként az eredetileg lekötött kétezer traktorból már több érkezett, mint amennyi az első negyedév végéig ese­dékes: az év első két hó­napjában már 700 traktort szállítottak a Szovjetunió­ból. Az AGROTRÖSZT Cseh­szlovákiából erre az évre 1400 Zetor-traktort rendelt és további 400-nak a be­szerzéséről tárgyal. Vásá­rolt­­ eszközhordozó trakto­rokat kisebb mennyiség­ben az NDK-ból és Bulgá­riából is. Piackutatást foly­tat Lengyelországban, Ro­mániában és Bulgáriában további beszerzési lehető­ségekről. — Azt hiszem, hogy egy második díványt kell majd vásárolnunk. . .. . * i » » i| S. oMal Mi újság a Vajdaságban? Bánátban még 25 000 hektár víz alatt Bánát kivételével, ahol még mintegy 25 000 hektár termőföld van víz alatt, Vajdaságban mind az el­árasztott, mind a belvíz veszélyeztette területeken lényegesen javult a hely­zet. Bácska területén szin­te már sehol sem látni vizet a földeken, s ha csak újabb nagy esőzés nem kö­vetkezik be, a helyzet rö­videsen teljese­n rendező­dik, s a tartomány legna­gyobb részén megkezdőd­het a tavaszi vetés. Fűtött utcák Újvidéken? — Mivel az idén meg­újítják Újvidéken a Nép­­hőseik utcáját, s itt bonyo­lítják le a leendő áruház felé irányuló teherforgal­mat — nem lehetetlen, hogy a hővezetéket itt oly módon fektetik le, hogy az a járdákat és az úttestet is fűtse. Az utcák fűtése nem fényűzés, ugyanis ily mó­don megoldódna a forgal­mas szakaszokon a hó el­takarítása, ami igen költ­séges munka. A terv vég­legesítését minden bizon­­nyal alapos gazdasági szá­mítások előzik meg. Az elkövetkező öt éven belül a hőtelep mintegy hat és fél ezer lakást fűt A vezetékek hosszúsága 1975-ig jelentősen növek­szik. A jelenlegi 24 kilo­méteres hővezeték eléri a 40 kilométeres hosszúságot. Az iskola napja Csernyén A csernyei Petőfi Sán­dor Általános Iskola már­cius 15-én tartja az iskola napját Ez alkalomból min­den évben nagyszabású ünnepséget rendez. Az is­kola műkedvelő csoport­ja egész estét betöltő da­rabot készít elő, Hárs László és Sulyok Imre ze­nés színművét. A bemu­tató március 14-én lesz Csernyén, másnap, már­cius 15-én Tabán is fel­lépnek a kis műkedvelők. Mezőgazdasági kisgéppályázat A kisipari szövetkezetek fokozni kívánják a háztáji és kisegítő gazdaságokban jól használható mezőgazda­­sági kisgépek és eszközök gyártását. Ezért az OKISZ a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériummal együttesen pályázatot hir­det kisgépek és eszközök­­ tervezésére és szerkesztésé­re. A pályázat beküldésé­nek határideje 1970. július 31. A pályázatra érkező gé­pek mintadarabjait a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításán az OKISZ pavilonjában mutatják majd be. A pályaműveket egy 25 000 forintos első, két 15 000 forintos második és három 10 000 forintos har­madik díjjal jutalmazzák. Az elfogadott pályaművek illetve prototípusok soro­zatgyártásáról a szövetke­zeti ipar gondoskodik. (Az érdeklődők részletes felvi­lágosítást kapnak a MÉM- ben a 113-000/11-54 szá­mon, az OKISZ-ban a 189- 031 számon.) Válaszút előtt a hajóipar A tartományi gazdasági kamarában a vajdasági hajógyárak igazgatói és tervkészítői gyűltek ös­­­sze, hogy megvitassák és egybehangolják vállalataik középtávú terveit. Vajdaságban ugyanis a hat hajógyár termelőké­pessége akkora, hogy egy év alatt kielégítheti a fo­lyami hajózás ötévi szük­ségleteit. Emiatt is, <de fő­képp azért, mert ki-ki a saját szemszögéből nézve a dolgokat, nem látott ki­utat, nem talált újabb piacot. A vajdasági hajógyárak mégis elegendő munkát kaphatnak a következő öt év folyamán, ha bekap­csolódnak a Jadranbrod ügyviteli szövetségbe. A Jadranbrod azonban csak egy egységes folyamhajó­zási vállalattal hajlandó tárgyalni, illetve a tagjai közé sorolni. Ha tehát bármely módon egyesül, vagy egy vállalatba tö­mörül a vajdasági hajó­ipar, akkor mint a Jad­ranbrod tagja annyi mun­kát kaphat, hogy a máso­dik, sőt a harmadik mű­szakot is bevezetheti. A termelés növeléséhez a Jadranbrodon keresztül a bankok elegendő hitelt is folyósítanak. összeállította: Kiss Antal Ifríttík Sandít#« SiaBlIM^ EISO (3.) A konzervgyárba november elején beérkező né­hány munkást szokatlan látvány fogadta. A gyár ter­mékeit a németek elszállították a fontosabb gépekkel együtt. Az épület tetőszerkezete leégett... Volt tehát tennivaló bőven. Tizenhat munkás látott a romeltaka­rításhoz, a rendcsináláshoz, üzemi őrséget szerveztek és megkezdték a munkások toborzását. A létszám né­hány nap alatt száz főre emelkedett. termelés KENYERET ADNAK A SZOVJET KATONÁK A termelés megindításá­hoz a körzetparancsnokság is segítséget nyújtott, a szo­­jet hadsereg pedig nagy mennyiségű lisztet és cuk­rot raktározott a konzerv­gyárban, hogy a felhalmozott készletből rendszeresen segíthessék a dolgozók élelmezését, sőt a közellátási hivatal révén a város lakosságát is. A termelés mégis lassan indult, mert a berendezések pótlása hosszabb időt vett igénybe. Először hagymát szárítottak és bur­gonyát, valamint takarmánytökből készítettek lekvárt, amelyet vaníliával ízesítettek; ez volt akkor a lakos­ság kedvelt csemegéje. Januárban alakult meg az üze­mi bizottság, ekkor a gyárban már több mint kétszá­zan dolgoztak. A cipőgyárban is megmozdult az élet. Elsőnek Hidi András, Méhes Lajos szakmunkások érkeztek az üzem­be, november 5-re már több mint tízen voltak és neki­láttak a szétlőtt kazánház rendbehozásának. Az elme­ reggelit, ebédet és vacsorát kaptak. HÚMIVillEd­M­ nekült Székely Ignác tulaj­donos helyett a munkások Blay Lászlót választották igazgatónak. December 5-én elkészült az első pár ba­kancs. A termeléshez szüksé­ges anyagot a Vörös Hadse­reg biztosította. Az üzemet olyan jól ellátták anyaggal, hogy a dolgozók fizetésü­kön felül még természetbeni juttatást is kaptak. Sőt, a gyár kollektívája lábbeliként élelmiszert is cserél­hetett. A decemberi termelés meghaladta a napi 500 pár bakancsot, csizmát, de ezen felül nagyobb mennyi­ségben gyártottak gyermekcipőt is. 1945 márciusában vissza­érkezett a gyártulajdonos — ekkorra már az üzemi bi­zottság is megalakult —, s az üzemi bizottság megkér­dezése nélkül hatvan dolgo­zót akart elbocsátani, azzal a jelszóval, hogy „enyém a gyár, tiéd a kalapács”. Az üzemi bizottság nem já­rult hozzá a munkáselbocsátáshoz, sőt ahhoz sem, hogy a tulajdonos fia „atyai örökség” címén 21 gépet elszál­lítson az üzemből. A Benedek cég tulajdonában levő húsfeldolgozó és gyümölcscsomagoló telepen 1944. november 20-ig tar­tott a helyreállítás, ekkor kezdődött meg a húsfeldol­gozás. Az üzem élére Végh József — a munkásmozga­lom veteránja — állt. A Vörös Hadsereg az üzemet ellátta gépekkel; de­cember 8-án már 620-an dolgoztak és ez a létszám állandósult. A kombinát elsősorban a Vörös Hadsereg számára termelt. Az üzemi bizottság januárban ala­kult meg, s feladata volt a munkások élelmezési gond­jain való segítés is. Intézkedései folytán a dolgozók Az üzemi bizottságnak nagy tekintélye volt: a mun­kások fizetése érdekében még az ideiglenes kormányt is felkereste Debrecenben. Az üzem vezetősége a szor­galmasan dolgozókat gyakran részesítette jutalomban. Végh József visszaemlékezése szerint, aki jól dolgo­zott, a fizetésén felül hetenként 3 kilogramm húst ka­pott. Január végén ebben az üzemben már 350 tagja volt a szakszervezetnek. A gyufagyárban november 25-én 28 dolgozó szin­tén nehéz körülmények között kezdett a munkához. A gyár élére Demján Jánost választották. A gyufagyár­táshoz szükséges nyárfát a szovjet hadsereg szállítot­ta a környező erdőkből. A gyárban gyufát és a szov­jet hadsereg részére a harcászathoz szükséges gyújtó­palackokat is készítettek, így született újjá az élet a gyárban. Nehéz körülmé­nyek között, de biztató re­ményekkel. Akárcsak az ország, Kecskemét is mély­ről indult,­ a város sajátos helyzete — a lakosságnak a felszabadítás előtti totális eltávolítása — egyben az elszegényedést is jelentette, mert a kiürített város társadalmi és egyéni értéke jó­részt a fosztogatók, a fasiszták martalékává vált. Amikor az országos helyzettel hasonlítjuk össze a város helyzetét, nem tudunk különbséget tenni, hiszen a háborús károk és az infláció a magyar termelőerő­ket annyira visszavetette, hogy 1945 májusában a ter­melés színvonala és így a nemzeti jövedelem is az 1938—1939. évinek 42 százaléka körül lehetett. Kecs­kemét sem volt jobb helyzetben. Az üzemek megindulásával egyidejűleg más terüle­ten is munkához láttak. November végén a postahi­vatal továbbította az első leveleket a felszabadított területekre. December 10-ig 80 üzlet nyitott ki és kezdte meg az árusítást. (Folytatjuk.) KECSKEMÉT IS MÉLYRŐL INDULT

Next