Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
2. oldal MINTEGY háromhetes szünet után New Yorkban ismét tanácskoztak a közelkeleti válság rendezése ügyében a négy nagyhatalom ENSZ- képviselői. A nagykövetek helyetteseinek mivel eddig nem sikerült összeállítaniuk azt az emlékiratot, amely a négy nagyhatalom ENSZ- nagykövetei magán jellegű tanácskozásainak eddigi eredményeit foglalná össze. Június 12-én a legközelebbi találkozó napján sem lehet ennél többre számítani, mint magára a tanácskozás tényére, hiszen csak a szovjet, amerikai, angol és francia ENSZ-képviselők megegyezése alapján képzelhető el Gunnar Jarring diplomata közel-keleti közvetítő missziójának felújítása. Az eredménytelenség mögött Washington irreális közel-keleti elképzelései vannak. Az USA továbbra is igen hathatós támogatást nyújt a közel-keleti agresszornak. Izrael pedig a további amerikai segítség birtokában nem hajlandó alávetni magát a Biztonsági Tanács határozatának, amely a megszállt területek kiürítésére kötelezte a Tel Aviv-i kormányt. ABBA Eban izraeli külügyminiszter, a közelmúltban az Egyesült Államokban járva az Izraelt fenyegető veszélyről szavalt. Arról az állítólagos veszélyről, amely az Egyesült Arab Köztársaság részéről fenyegeti, miután az EAK a hatnapos háborúban megsemmisült fegyvereinek pótlására a Szovjetuniótól megfelelő segítséget kapott. Bár az Egyiptomnak szállított szovjet fegyverek kifejezetten védelmi jellegűek, s azt a célt szolgálják, hogy az EAK hadserege — a megfelelő haditechnikai ismeretek megszerzése után — e fegyverek birtokában sikeresebben tudja felvenni a küzdelmet az Egyesült Arab Köztársaság területét naponta támadó agresszorokkal szemben. Természetes, hogy a megerősödő egyiptomi védelem azt is lehetővé teszi, hogy az EAK hadserege a hátország biztosításával egyidejűleg keményebb csapásokat mérjen a megszálló erőkre a Szuezi-csatorna mentén. Ezzel megakadályozza annak az izraeli hátsó szándéknak a megvalósulását, amely szerint a tűzszüneti vonalak „tiszteletben tartása’’ végül is elvezetne — politikai rendezés hiányában — a tűzszüneti vonalak határrá konzerválódásához. IZRELNEK valóban egyre költségesebbé és veszteségesebbé válik a megszállás fenntartása, ellenben szó sincs arról, hogy az EAK a védelmi fegyverek birtokában Izrael létét fenyegethetné, sőt az ő hadserege támadja az egyiptomi, jordániai, szíriai, sőt a libanoni védtelen falvak lakosságát. AZ AMERIKAI vezetést — a Tel Aviv-i héjákhoz hasonlóan — szintén bosszantja, hogy Egyiptom védelmi képességének erősödésével, nehezebbé válnak közel-keleti csatlósának a terrorakciói. Ezekkel akarta Tel Aviv az általa diktált rendezési elvek elfogadására kényszeríteni az Egyesült Arab Köztársaságot. Izrael más frontokon is kísérletezik. A szíriai Golan-magaslatokon állomásozó izraeli erők tüzérsége kedden éjjel az északjordániai Irbid várost lőtte, a jordániai tüzérség azonban hamarosan elhallgattatta a támadó ütegeket. Libanon ellen is sorozatos terrorakciókat indít Izrael, hogy a bejrúti kormányt a palesztinai ellenállókkal szemben kedvezőtlen döntésre sarkallja a kormány szerdai ülésén máris több olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek korlátozzák a palesztinaiak tevékenységét a határövezetekben. K. A. SU*jkj(3 Dr. Horváth István felszólalása a Komszomol kongresszusán Moszkvában, a Komszomol XVI. kongresszusán szerdán felszólalt dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációjának vezetője. Tolmácsolva a lenini Komszomol sok milliós tagságának, az egész szovjet ifjúságnak a magyar fiatalok forró testvéri üdvözletét és jókívánságait, hangsúlyozta : — A ti sikeretek, kedves barátaim, bennünk, magyar fiatalokban nem csupán elismerést keltenek, hanem lelkesedést, szívből jövő őszinte örömet is. Hiszen mi nem passzív szemlélői vagyunk harcotoknak, hanem társaitok a harcban! A továbbiakban a KISZ Központi Bizottságának első titkára visszapillantást vetve a magyar történelem eltelt negyedszázadára aláhúzta: — Pártunk bízik az ifjúságban, számít rá, nagy feladatok megoldását várja tőle a szocializmus teljes felépítéséért folyó munkában. — A magyar ifjúság széles rétegei vallják meggyőződéssel, hogy a haladás és a szocializmus erőinek világméretű győzelmét azzal segíthetjük a legkonkrétabban és a leghatékonyabban, ha jól végezzük munkánkat otthon, ha minden erőnket megfeszítve dolgozunk a szocialista társadalom teljes felépítésén. — Forradalmi elődeink öröksége és a magunk meggyőződése arra tanít bennünket, hogy legyünk igaz internacionalisták, hogy minden tettünkben és megnyilatkozásunkban a proletár nemzetköziség elvéből induljunk ki. Befejezésül a magyar delegáció vezetője sok sikert kívánt a kongresszus további munkájához. az Osztrák KP kongresszusa Ausztria Kommunista Párta Központi Bizottságának Aczél meghívására szerdán Györgynek, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának vezetésével küldöttség utazott Bécsbe, hogy részt vegyen az osztrák testvérpárt május 28- án kezdődő XXI. kongresszusán. Brandt felszólalása a Bundestagban A Bundestag szerdai ülésén Brandt hangoztatta, hogy egyszerűen nem igaz, miszerint a kormány az NSZK érdekeit elhanyagolná a szocialista országokkal folytatott párbeszéd során. A bonni kormány azonban nem kísérelheti meg, hogy utólag megnyerje a második világháborút. A kancellár azt a tanácsot adta Straussnak, beszédeiben ne a józansággal szemben szólítson fel ellenállásra, hanem a nacionalizmus ellen foglaljon állást. Brandt ismételten leszögezte, hogy az NSZK hű marad a NATO-szövetséghez, „de nem akarunk okosabbak lenni szövetségeseinknél. Hivatkozott arra, hogy a római NATO- miniszteri értekezlet „éppen most tesz javaslatot” a Varsói Szerződés tagállamainak. 1970. május 28, csütörtök Véget ért a NATO-ülésszaka Két napon át, kedden és szerdán, Rómában ülésezett a NATO miniszteri tanácsa. Amikor e sorokat nyomdába adták, még nem hozták nyilvánosságra — valószínűleg, még mindig fogalmazták csak — az ülésszakról szóló közös közleményt. A fogalmazóknak nem volt könnyű feladatuk. Nyilván az örök város légköre is befolyásolta őket, hiszen csak az ablakon kellet kilenkíteniök, s fülük még a zárt ajtókon át is meg kellett, hogy hallja a tüntető tömeg moraját. „Mélyen tagozott erődrendszerhez” hasonlítja az MTI kiküldött tudósítója Róma kongresszusi palotáját (a színhelyét) NATO-értekezlet és környékét. Gépesített csendőrségi és készültségi rendőrségi egységek tömege próbált falat vonni a tanácskozók és a lakosság közé. De ez a hatalmas csendőri—rendőri erő sem tudta elnyomni az olasz tömegek hangját, amely Itáliának a NATO- ból való kilépését követelte. Nehéz dolguk lehetett a közös közlemény fogalmazóinak azért is, mert nemcsak a kongresszusi palota falain kívül, az utcán uralkodó hangulat nyomasztotta őket, hanem a falakon belüli atmoszféra is. A zárt ajtók mögül is kiszivárgott, s milyen kemény harcok folytak odabenn, milyen ellentétes vélemények ütköztek meg, mennyi nézetkülönbség van az Atlanti Szerződés egyes tagjai között. Az Olasz Kommunista Párt lapja, az Unita leszögezi: soha, egyetlen fővárosban sem kellett még olyan rendőri készültséget bevetni NATO-üléskor, mint most Rómában. Ami arra vall, hogy ez a szövetség Olaszországban a legnépszerűtlenebb. Az Unita azt is megállapítja: a tanácskozáson a nyugateurópai országokat a teljes tehetetlenség és politika, önállótlanság jellemezte az amerikai vezető körök egyre veszélyesebb kezdeményezéseivel szemben. New York-i levél Szavak Amerikában NÉHA az az érzésem, hogy megszűnők érteni a szavak jelentését. Van ilyen betegség, bár nem emlékszem rá, hogy mi a neve. Jeleit már régebben is észleltem. A „béke” itt gyakran „háborút” jelent, a „védelem”, intervenciót. Az utóbbi napokban ez a súlyos kór újult erővel jelentkezik. A krízis akkor lépett fel, amikor a televízióban Nixon elnök, méginkább amikor Agnew alelnök beszédeit hallgattam. Amikor Spiro Agnew alelnök a stúdióban három újságíró kérdéseire válaszolt, szavainak jelentése mind homályosabbá, érthetetlenebbé vált, végül minden, vagy majdnem minden szava ellentétes fogalmat jelölt. Ez annál is nyomasztóbb volt, mert tudósítóirodámban ülve úgy izgultam, mintha nem őt, hanem engem kérdeztek volna. Az alelnök viszont nyugodt volt, simára borotvált, sőt néha még mosolygott is. Először a demokratikus Vietnam ellen felújított légitámadásokról volt szó. Az alelnök ezzel kapcsolatban „önvédelemről” beszélt, természetesen nem a VDK légvédelmét, hanem értve ez alatt az amerikaiakat, akik két nappal korábban tömegesen bombázták Észak-Vietnamot. Agnew ezt a kifejezést használta: „Ezt önvédelem céljából hajtották végre!” AZUTÁN áttértek az amerikai csapatok kambodzsai behatolására. Agnew ismét „önvédelemről” beszélt. Amikor az egyik újságíró azt firtatta, miféle önvédelemről lehet szó, ha Kambodzsa részéről senki sem támadta Saigont, vagy Washingtont, az alelnök „népszerű” magyarázatba kezdett: „Képzelje el, hogy a másik utcában lakó szomszédja bombákat gyárt és otthonában tárolja azokat. Vajon ön nem tenné meg a szükséges ellenintézkedéseket még akkor is, ha a szomszéd eddig nem dobott bombát az ön házára?” Az volt az érzésem, hogy megint minden szót ellentétes értelemben használt. Mióta lett Kambodzsa az Egyesült Államok szomszédja? Mivel fenyegeti az Egyesült Államokat? Vajon nem fordítva áll-e a dolog? Ha valakinek óvatossági rendszabályokra van szüksége, tomboló szomszédja ellen — akkor logikusabb volna Kambodzsa védekezéséről beszélni azok ellen az akciók ellen, amiket az USA indít a Kambodzsával szomszédos Dél-Vietnam területéről, és nem fordítva: „azért rendeltük el a kambodzsai hadműveletet, hogy csökkentsük a Dél- Vietnamban levő amerikai csapatok veszteségeit” — hallottam a televízióból. Már megint a szavak játéka. Hogyan lehet a háború a kiterjesztésével csökkenteni csapatok veszteségeit? Mr. Agnew bizonyára nem csökkentésre, hanem növelésre, nem önvédelemre, hanem agresszióra, nem bombákkal felszerelt szomszédra, hanem a kis semleges országra gondolt, amely sok ezer mérföldre van az Egyesült Államoktól (nem egy utcányira, hanem egy óceánnyi távolságra), és soha sem fenyegette az Egyesült Államokat. A „demokrácia védelméről” beszélnek, de gyilkosságokat értenek alatta; a „vietnamizálásról” írnak, de az eszkalációra, a hadműveletek kiterjesztésére gondolnak; arról szónokolnak, hogy „megpróbáljuk elérni a békét” — de ez azt jelenti, hogy „megpróbálunk hódítani”. MÉGIS bízom benne, hogy Agnew és társai nem tudják úgy átgyúrni minden amerikai vagy a többség agyát, hogy a rosszat jónak lássák, az agresziót önvédelemnek, a hazugságot igazságnak fogadják el. Meggyőződésemet igazolják azok az események, amelyek ezekben a napokban végigsöpörnek az egész Amerikán. Az egyetemi hallgatók általános diáksztrájkra szólítanak, tiltakozásul a kambodzsai agresszió és Észak-Vietnam bombázásának felújítása ellen. a keleti partvidék legnagyobb oktatási intézményének újságai első oldalukon sztrájkfelhívással jelentek meg. Több mint 450 egyetemen és középiskolában folytatódnak a tiltakozó gyűlések. A vietnami háború azonnali befejezését követelő új mozgósítási bizottság a Mississippitől keletre levő vidékeket szólította fel, követeljék, hogy a kormány feltétel nélkül vonja vissza az összes csapatokat Délkelet- Ázsiából. AZ OHIOI Kentben 4 egyetemistát megölt rendőrsortűz, május 4-én a a washingtoni rendőrség 75 tüntetőt letartóztatott. 9-én százezren gyűltek össze a fővárosban, hogy tiltakozzanak az agresszió ellen. Nixon elnök áprilisi tvnyilatkozatában arról beszélt, hogy Vietnamban közeledik a béke és 12 hónap alatt 150 ezer katonát rendel haza. Majd váratlanul felújították a VDK bombázását, betörtek Kambodzsába, mégpedig úgy, hogy míg az Amerika-barát Lon Nol-rezsimet sem értesítették előre. Beavatkozás, amelyről az amerik Thant ENSZ-főtitkár júniusban hivatalos látogatásra Moszkvába utazik — közölték szerdán a világszervezet központjában. A Thant megvitatja többek közt az indokínai béke helyreállításának piódozatait. Az ENSZ-főtitkár Londonban és Hágában megszakítja útját. Utazásának részleteiről később nyilatkoznak. A Thant szovjetunióbeli utazására június közepe táján kerül sor. Az ENSZ főtitkára látogatást tesz a kaiak a saigoni hadügyminisztérium jelentéséből értesülnek. A New York Times szemleírója, James Reston szerint még Washingtonban is nézeteltérések vannak. A Nixon-adminisztráció komoly bel-, és külpolitikai válságban jutott azóta, hogy átvette a hatalmat. A SZENÁTOROK egy csoportja el akarja érni, hogy az amerikai kongresszus nyilvánítsa törvénytetelennek a vietnami háború folytatását. „Az indokínai hadműveletek váratlan kiterjesztésével Nixon elnök el akarja vonni az ország figyelmét az inflációról, a munkanélküliségről és más problémákról, akkor, amikor mindinkább kibontakozik a kongresszusi választási hadjárat — írja New York Times. — Lehet, ahogy a kormány tevékenységének éppen ez a titkos rúgója, de vajon mire vezet ez?” — „A főváros kettészakadt írja James Beston. — Soha nem volt ilyen nagy a szakadás a néhai George McCarty szenátor óta.” NEM a főváros szakadt ketté, hanem az ország; azokra, akik tudatosan vagy kényszerből igaznak fogadják el a hazugságot, és azokra, akik nem tudnak, vagy nem akarnak belenyugodni, hogy a szavak jelentése ellenkezőjére fordul. íG. Boroviki U Thant Moszkvába látogat Mongol Népköztársaságban is. Hazafelé vezető útja során, június 26-án San Franciscóban (Kalifornia) részt vesz az ENSZ alapokmánya aláírásának 25. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A Thant 1968. februárjában járt legutóbb a Szovjetunióban. Proton típusú műholdak kutatásai A szovjet tudósok nem galaktikus eredetű elektronokat fedeztek fel a Föld körüli térségben a Proton típusú nagy műholdak segítségével. A Proton típusú kozmikus szerkezetek azt a célt szolgálják, hogy közvetlenül a világűrben fizikai kísérleteket végezzenek. A kísérletek eredményeiről Nagyim Nyesztyerov szovjet tudós a nemzetközi űrkutatási bizottság (COSPAR) Leningrádi ülésszakán számolt be. A Proton típusú műholdak segítségével — eddig négy ilyen szputnyikot lőttek fel— először mérték meg közvetlen módszerekkel a részecskék energiaspektrumát a tíz, a tizennegyedik hatványon elektronvolt nagyságig terjedő energiatartományban. A protonok energiaspektrumával kapcsolatos mérések eredményei váratlanul m érték a tudósokat. „Az a benyomás alakult ki, hogy bizonyos energianagyságtól kezdve a protonok eltűnnek a kozmikus sugárzásban” — jelentette ki Nyesztyerov. Így sikerült megállapítani, hogy a részecskék energiájának növekedésével fokozódik annak valószínűsége, hogy kölcsönhatásba lépnek a szén -és hidrogénmagokkal —— közölte a szovjet tudós.