Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

8. oldal az Elnöki Tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) vádtagjai is — az eddigi 90 nap helyett, — időbeli kor­látozás nélkül kaphatnak díjtalan kórházi, gyógyin­tézeti ápolást. Az Elnöki Tanács felha­talmazása alapján a kor­mány ezzel egyidejűleg rendeletében kiterjesztette fentieket a nyugdíjasokra és azok családtagjaira is, akik tehát július 1-től a be­tegségi biztosítás keretében szintén időbeli korlátozás nélkül jogosultak díjtalan kórházi, gyógyintézeti ápo­lásra. Az Elnöki Tanács továb­bá területszervezési ügyek­ben döntött. Megállapította, hogy a közös tanács mint szervezeti forma bevált, elősegíti a kisközségek ta­nácsainál a helyi gazdasági és szellemi erők koncentrá­lását, a falusi lakosság el­látásának javítását. Az El­nöki Tanács tizenhat me­gyét érintő, községi közös tanácsok szervezésére vo­natkozó határozata július 1-én lép hatályba. Az Elnöki Tanács Hajdú­­vid községi tanácsot Hajdú­­böszörmény városi, Nagy­hegyes községi tanácsot Hajdúszoboszló városi, Ba­latonfűzfő nagyközségi kö­zös tanácsot pedig Vesz­prém városi tanács irányí­tása alá rendelte. Az Elnöki Tanács 5 megye területén 16 község egyesítését hatá­rozta el. Az Elnöki Tanács végül egyéb időszerű kérdéseket­­ Ion Gheorghe Maurer ro­­tárgyalt. 1­mán miniszterelnök között. Hazánk kiállítása Moszkvában Pénteken a moszkvai ma­gyar nagykövetségen mint­egy száz szovjet újságíró jelenlétében sajtótájékozta­tó hangzott el arról a nagy­szabású kiállításról, amely a „Szabad Magyarország 25 éve” címmel ez év augusz­tus 20-án nyílik Moszkvá­ban. A szovjet sajtó képvise­lőinek nagy érdeklődést tanúsító kérdéseire Kom­­játh István, a HUNGEXPO főosztályvezetője válaszolt. Koszigin és Maurer tárgyalásai MOSZKVA (TASZSZ) Pénteken a Kremlben tárgyalások kezdődtek Ko­szigin szovjet kormányfő és Magyar—jugoszláv kapcsolatok Dragoljub Vujica, a ju­goszláv külügyminiszérium szóvivője csütörtöki sajtó­­értekezletén nyilatkozott Fock Jenő magyar minisz­terelnök közelgő jugoszlá­viai látogatásáról és kije­lentette: Jugoszlávia és Magyarország kapcsolatai sikeresen fejlődnek minden területen az egyenjogúság, a szuverenitás és az integ­ritás teljes tisztelete, a kölcsönös megbecsülés és a be nem avatkozás alap­ján. Hozzátette: Mitja Ri­­bicsics jugoszláv kormány­fő és Fock Jenő magyar miniszterelnök a legfonto­sabb nemzetközi kérdések­ről és a kétoldalú kapcso­latok továbbfejlesztéséről folytat majd megbeszélése­ket. A szóvivő kérdésekre­ vá­laszolva elismeréssel szólt a tiszai árvízzel kapcso­latos magyar—jugoszláv együttműködésről. Rámu­tatott, hogy Magyarország és Jugoszlávia — földrajzi helyzete miatt — együtt kell hogy működjék az ár­­vízvédelemben, s ez az együttműködés már hosszú­­ évek óta sikeresen folyik kormányszervek és a szakmai intézmények kö­zött egyaránt. Vujica alá­húzta az együttműködés, a kölcsönös segítség és a szo­lidaritás igen hatékony voltát a két ország határ­vidékén. Június 2-án Norvégiába Péter János Az MTI hírmagyarázója írja: Péter János norvégiai látogatása újabb fontos ál­lomás azon az úton, ame­lyen az aktivitását fokozó magyar külpolitika a vi­lágbéke megszilárdítását, s ennek érdekében minde­nekelőtt az európai bizton­sági értekezlet létrejöttét igyekszik előmozdítani Pé­ter János utazásának kü­lön jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy a norvég kormány meghívá­sának eleget téve, ezúttal első ízben látogat magyar külügyminiszter Norvégiá­ba. A Svenn Strag norvég külügyminiszterrel és Nor­végia más vezető képvise­lőivel tartandó megbeszé­lésnek egyik fő témája ter­mészetesen a két állam kö­zötti gazdasági és kulturá­lis kapcsolatok továbbfej­­lesztése, a magyar—norvég együttműködés kiszélesíté­se és elmélyítése lesz. A norvég kormány meg­hívására Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere hivatalos látogatást tesz Norvégiában június 2—5. között. Letette az esküt a ceyloni miniszterelnök Pénteken letette az esküt Sirimavo Bandaranaike asszony, Ceylon új minisz­terelnöke, akinek baloldali koalíciója fölényes győzel­met aratott a szerdai par­lamenti választásokon. Ban­daranaike asszony bejelen­tette, hogy vasárnap ismer­teti kormányának összeté­telét. Az újonnan megvá­lasztott parlament június 7-én ül össze. A választások hivatalos végeredménye szerint a 151 tagú parlamentben a kor­mánykoalíciónak 115 kép­viselője lesz. Pártjai közül a Ceyloni Szabadságpárt 90, a Szocialista Párt 19, a Kommunista Párt 6 man­dátumot szerzett. Az ellenzékbe szorult Egyesült Nemzeti Párt 17 mandátumot, a Szövetségi Párt 13 mandátumot, a Ta­mil Kongresszus 3 mandá­tumot mondhat magáénak, végül van két független képviselő is. Egy választó­­körzetből nem érkezett meg az eredmény. SIRIMAVO BANDARANAIKE ASSZONY ÉLETRAJZA Született 1916. április 17-én Balangod városban. Iskoláit Colombóban végezte. 1940-ben férjhez ment Solomon Ban­­ 1a­­ranaikehez, aki miniszter, majd 1956-tól 1959-ig (haláláig) mi­niszterelnök volt. Politikai pá­lyafutásán segítő társa volt férjének. Aktív politikai tevé­kenységét férje halála után kezdte m­eg. Szervezte és irá­nyította a Szri Lanka Szabad­ság Párt választási harcait 1960-ban. Ceylon miniszterelnö­ke és egyben hadügy-, és kül­ügyminisztere 1960—65-ig. Tá­­jékoztatásügyi és rádióügyi mi­niszter 1964—63-ig. 1965-ig szenátus, majd 1965-től a par­a­lament tagja és az ellenzék parlamenti vezetője. 1960-tól elnöke a Szri Lanka Szabad­ság Pártnak. AZ AGRESSZOR SORSA A saigoni rezsim hadseregének egy, a szabadságharco­sok által megsemmisített páncélosa látható a képen. A népi felszabadító erők sikeresen szállnak szembe az amerikai agresszorokkal és amerikai fegyverekkel harcoló dél-vietnami bábjaikkal. 1970. május SO, szombat Nixon tizenhat beszéde a háborúról Véget ért a arab kis csúcsértekezlet Tizenhatszor mondott be­szédet a vietnami háború­ról Nixon elnök, amióta átvette Johnson­tól a fehér­­házbeli hivatalt. Ez egyút­tal azt is jelenti, hogy ti­zenhatszor ígérte meg az amerikai népnek a háború mielőbbi befejezését, a ka­tonák mielőbbi hazahozata­lát stb. s ha a sok fogad­kozásból és ígéretből an­­­nyit valóra váltott is, hogy néhány tízezer katonát csakugyan hazarendelt már (a több mint félmillióból!), a háború befejezése érde­kében semmilyen igazán hathatós lépést nem tett Lokalizálás helyett inkább kiterjesztette (Kambodzsa) azt. . A május elsejei kambod­zsai beavatkozás, illetve az ugyanakkor történt kenti egyetemi sortűz óta most először mert ismét diákkö­zönség előtt beszélni Nixon. Nem csoda, hogy lelkesí­tőnek szánt patetikus, az ifjúságnak udvarló beszé­dének hallgatósága nem dőlt be és sűrű füttykon­certtel kísérte az elnök sza­vait. Hiszen ezek a fiata­lok is végighallgattak vagy olvastak már tizenhat Nixon-beszédet a vietnami háborúról­­, szóbeszéd he­lyett most már tényleges tetteket, a háború valódi befejezését várják. Fontos eseménye volt még a napnak Nasszer el­nök khartoumi beszéde, amelyet a Szudán főváro­sában rendezett arab kis­­csúcs (Egyiptom, Szudán, Líbia) értekezlet befejezé­se utáni nagygyűlésen mondott Nasszer megköszönte a Szovjetunió katonai segít­ségét Azokat a kifejezet­ten, mint mondta, védelmi fegyvereket, amelyeket az EAK és a többi arab or­szág minden politikai felté­tel nélkül kapott csak azért, hogy megfelelően vé­dekezhessenek a tovább izraeli támadások és azok kiterjesztése ellen. Fontos része volt Nas­­szer beszédének az a kő pont, amelyet a közel-ke­leti konfliktus rendezési feltételeiként jelölt meg Izrael kivonulása az által: 1967 júniusában megszáll arab területekről — ez az egyik. Helyreállítani a pa­lesztinai arab nép törvé­nyes jogait — ez a másik Minthogy ezek a feltételek lényegében megegyeznek a Biztonsági Tanácsnak közel-keleti viszály megal­a­dására hozott — és volta­képpen az egész világ ál­tal helyesnek tartott — 1967. november 22-i hatá­rozatával, tehát nyilván­való, hogy a világközvéle­mény a most elhangzott Nasszer-beszédet is helyes­lően fogadja. K­llll Nyugdíjba ment John McCormack, az ameri­ka képviselőház elnöke. A búcsúztatása alkalmából adót díszvacsorán Johnson ex-elnök is megjelent és többi között — mint képünkön látható — bizalmasar­t elbeszélgetett utódjával, Nixonnal. Vajon mit mond­hattak egymásnak? A nemzetközi helyzetből ítélve, Johnson akár ezt is mondhatta: „Én leköszöntem, mert nem vállalhattam tovább a vietnami háborút Te azt ígérted, befejezed, és mégis folytatod? Vi­gyázz, nehogy hamarosan engem kelljen követned!” Nemzetközi lapszemle Izraeli behatolás Libanonba A „LEGNAGYOBB mé­retű provokáció”-nak ne­vezi a Pravda kairói tu­dósítója az izraeli csapa­tok behatolását Libanon területére. A tudósító em­lékeztet rá, hogy „az el­múlt két hónapban az in­cidensek 30 százaléka az izraeli—libanoni határon zajlott le”. A Krasznaja Zvezda szemleírója ezzel összefüg­gésben megállapítja: „Min­den izraeli provokáció kap­csolatban áll a Fehér Ház aktuális megnyilatkozásai­val vagy az új amerikai fegyverszállításokkal”. A LIBANONBA hatolást megelőzően az izraeli sajtó szüntelenül szórta a fenye­getéseket az Egyesült Arab Köztársaságra, Szíriára, Jordániára. A svájci Die Tat „Ki­élezett helyzet a Közel- Keleten — Dajan megsem­misítő akciókkal fenyeget” címmel adott hírt az izra­eli hadügyminiszter és más izraeli szédekről.személyiségek­be­A Le Monde „Szigorú figyelmeztetés Libanonnak” címmel idézi Bar-Lev tá­bornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnökének sza­vait. A lap beszámol a Té­­moignage Chrétien főszer­kesztője, a francia katoli­kus sajtó országos központ­ja alelnökének szervezésé­ben a libanoni fővárosban összeült értekezletről, ame­lyen „harmincöt országból érkezett keresztények szo­lidaritásuknak adnak kife­jezést a Palesztinai nép­pel.” A Le Monde bőven idéz Charles Hélou libano­ni köztársasági elnök be­szédéből. Beszámol arról is, hogy a Palesztinai el­lenállási mozgalom vissza­utasítja Abba Eban izraeli külügyminiszter felhívását, amelyben béketárgyalások­ra szólította fel a palesz­­tinaiakat, azzal a megje­lölt céllal, hogy egy Pa­lesztinát és egy izraeli ál­lamot hozzanak létre „bibliai Izrael” területén.­ A KAIRÖI sajtó rámu­tat, hogy „az arabok egé­szében és részleteiben is elvetik Eban ajánlatát, amelyet kétségkívül a Pa­lesztinai ellenállási moz­galom erősödése, a gerilla­akciók aktivitása és inten­zitása, valamint az izraeli hadseregre mért súlyos veszteségek váltottak ki”. „Érdemes megjegyezni — fűzik hozzá —, hogy ko­rábban az izraeli vezetők még a Palesztinai ellenál­lási mozgalom létezését is kétségbe vonták, s hallani sem akartak a palesztinai­­akról és törvényes jogaik­ról. Eban felhívása egyér­telmű annak beismerésé­vel, hogy a palesztinai el­lenállás állandó és fenye­gető veszéllyé nőtt Tel Aviv szemében”. A Libanonba hatolás szinte első visszhangjaként két vezető nyugati sajtó­­orgánum, a New York Ti­mes és a londoni Times állást foglal a Libanon el­len végrehajtott izraeli tá­madással kapcsolatban. AZ IZRAEL-BARÁT és a cionista körökhöz közelál­ló New York Times sze­rint a támadás „valószínű­leg több politikai kárt okoz, mintsem tartós ka­tonai előnyt biztosít.” A lap május 13-án még a Biztonsági Tanács végleges határozata előtt­­ azt ja­vasolja: „mind az izraeli­eknek, mind az araboknak”, hogy „hallgassanak az amerikai békejavaslatok­ra”, ugyanakkor sürgeti az ellenségeskedő feleket — főként Izraelt —, hogy te­gyen új kezdeményezéseket „az abszolút bizalmatlan­ság” megelőzésére, mert az „megmérgezi az egész tér­séget”. A Times úgy látja, hogy „az izraeli akciók nem­hogy megingatnák, ellen­kezőleg, megerősítik a Pa­lesztinai ellenállókat.” Az angol lap szerint „az ak­ció-ellenakcióval Izrael ka­tonai helyzete is lényege­sen rosszabb lesz mert a frontok száma háromra szaporodik és erkölcsileg is romlik Tel Aviv pozíció­ja.” A New York Times különben — más összefüg­gésben — néhány nappal korábban hangoztatta: „A helyzet annyira kritikussá vált, hogy különleges új erőfeszítéseket követel az ENSZ-től, azt ugyanis, hogy mozdítsa elő az arab —izraeli vita rendezését, ami egyetlen biztos útja annak, hogy hatástalanít­sák azt az időzített bom­bát, amelynek gyújtózsi­­nórja veszélyesen rövid a Közel-Keleten”. A PÁRIZSI Nation má­jus 13-i számában „szem­beötlőnek” mondja „a ha­sonlóságot az amerikai fegyveres erők ideiglenes kambodzsai intervenciója és az izraeliek „korlátozott libanoni akciója között”. (c—s)

Next