Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
8. oldal az Elnöki Tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) vádtagjai is — az eddigi 90 nap helyett, — időbeli korlátozás nélkül kaphatnak díjtalan kórházi, gyógyintézeti ápolást. Az Elnöki Tanács felhatalmazása alapján a kormány ezzel egyidejűleg rendeletében kiterjesztette fentieket a nyugdíjasokra és azok családtagjaira is, akik tehát július 1-től a betegségi biztosítás keretében szintén időbeli korlátozás nélkül jogosultak díjtalan kórházi, gyógyintézeti ápolásra. Az Elnöki Tanács továbbá területszervezési ügyekben döntött. Megállapította, hogy a közös tanács mint szervezeti forma bevált, elősegíti a kisközségek tanácsainál a helyi gazdasági és szellemi erők koncentrálását, a falusi lakosság ellátásának javítását. Az Elnöki Tanács tizenhat megyét érintő, községi közös tanácsok szervezésére vonatkozó határozata július 1-én lép hatályba. Az Elnöki Tanács Hajdúvid községi tanácsot Hajdúböszörmény városi, Nagyhegyes községi tanácsot Hajdúszoboszló városi, Balatonfűzfő nagyközségi közös tanácsot pedig Veszprém városi tanács irányítása alá rendelte. Az Elnöki Tanács 5 megye területén 16 község egyesítését határozta el. Az Elnöki Tanács végül egyéb időszerű kérdéseket Ion Gheorghe Maurer rotárgyalt. 1mán miniszterelnök között. Hazánk kiállítása Moszkvában Pénteken a moszkvai magyar nagykövetségen mintegy száz szovjet újságíró jelenlétében sajtótájékoztató hangzott el arról a nagyszabású kiállításról, amely a „Szabad Magyarország 25 éve” címmel ez év augusztus 20-án nyílik Moszkvában. A szovjet sajtó képviselőinek nagy érdeklődést tanúsító kérdéseire Komjáth István, a HUNGEXPO főosztályvezetője válaszolt. Koszigin és Maurer tárgyalásai MOSZKVA (TASZSZ) Pénteken a Kremlben tárgyalások kezdődtek Koszigin szovjet kormányfő és Magyar—jugoszláv kapcsolatok Dragoljub Vujica, a jugoszláv külügyminiszérium szóvivője csütörtöki sajtóértekezletén nyilatkozott Fock Jenő magyar miniszterelnök közelgő jugoszláviai látogatásáról és kijelentette: Jugoszlávia és Magyarország kapcsolatai sikeresen fejlődnek minden területen az egyenjogúság, a szuverenitás és az integritás teljes tisztelete, a kölcsönös megbecsülés és a be nem avatkozás alapján. Hozzátette: Mitja Ribicsics jugoszláv kormányfő és Fock Jenő magyar miniszterelnök a legfontosabb nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztéséről folytat majd megbeszéléseket. A szóvivő kérdésekre válaszolva elismeréssel szólt a tiszai árvízzel kapcsolatos magyar—jugoszláv együttműködésről. Rámutatott, hogy Magyarország és Jugoszlávia — földrajzi helyzete miatt — együtt kell hogy működjék az árvízvédelemben, s ez az együttműködés már hosszú évek óta sikeresen folyik kormányszervek és a szakmai intézmények között egyaránt. Vujica aláhúzta az együttműködés, a kölcsönös segítség és a szolidaritás igen hatékony voltát a két ország határvidékén. Június 2-án Norvégiába Péter János Az MTI hírmagyarázója írja: Péter János norvégiai látogatása újabb fontos állomás azon az úton, amelyen az aktivitását fokozó magyar külpolitika a világbéke megszilárdítását, s ennek érdekében mindenekelőtt az európai biztonsági értekezlet létrejöttét igyekszik előmozdítani Péter János utazásának külön jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy a norvég kormány meghívásának eleget téve, ezúttal első ízben látogat magyar külügyminiszter Norvégiába. A Svenn Strag norvég külügyminiszterrel és Norvégia más vezető képviselőivel tartandó megbeszélésnek egyik fő témája természetesen a két állam közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztése, a magyar—norvég együttműködés kiszélesítése és elmélyítése lesz. A norvég kormány meghívására Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere hivatalos látogatást tesz Norvégiában június 2—5. között. Letette az esküt a ceyloni miniszterelnök Pénteken letette az esküt Sirimavo Bandaranaike asszony, Ceylon új miniszterelnöke, akinek baloldali koalíciója fölényes győzelmet aratott a szerdai parlamenti választásokon. Bandaranaike asszony bejelentette, hogy vasárnap ismerteti kormányának összetételét. Az újonnan megválasztott parlament június 7-én ül össze. A választások hivatalos végeredménye szerint a 151 tagú parlamentben a kormánykoalíciónak 115 képviselője lesz. Pártjai közül a Ceyloni Szabadságpárt 90, a Szocialista Párt 19, a Kommunista Párt 6 mandátumot szerzett. Az ellenzékbe szorult Egyesült Nemzeti Párt 17 mandátumot, a Szövetségi Párt 13 mandátumot, a Tamil Kongresszus 3 mandátumot mondhat magáénak, végül van két független képviselő is. Egy választókörzetből nem érkezett meg az eredmény. SIRIMAVO BANDARANAIKE ASSZONY ÉLETRAJZA Született 1916. április 17-én Balangod városban. Iskoláit Colombóban végezte. 1940-ben férjhez ment Solomon Ban 1aranaikehez, aki miniszter, majd 1956-tól 1959-ig (haláláig) miniszterelnök volt. Politikai pályafutásán segítő társa volt férjének. Aktív politikai tevékenységét férje halála után kezdte meg. Szervezte és irányította a Szri Lanka Szabadság Párt választási harcait 1960-ban. Ceylon miniszterelnöke és egyben hadügy-, és külügyminisztere 1960—65-ig. Tájékoztatásügyi és rádióügyi miniszter 1964—63-ig. 1965-ig szenátus, majd 1965-től a paralament tagja és az ellenzék parlamenti vezetője. 1960-tól elnöke a Szri Lanka Szabadság Pártnak. AZ AGRESSZOR SORSA A saigoni rezsim hadseregének egy, a szabadságharcosok által megsemmisített páncélosa látható a képen. A népi felszabadító erők sikeresen szállnak szembe az amerikai agresszorokkal és amerikai fegyverekkel harcoló dél-vietnami bábjaikkal. 1970. május SO, szombat Nixon tizenhat beszéde a háborúról Véget ért a arab kis csúcsértekezlet Tizenhatszor mondott beszédet a vietnami háborúról Nixon elnök, amióta átvette Johnsontól a fehérházbeli hivatalt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy tizenhatszor ígérte meg az amerikai népnek a háború mielőbbi befejezését, a katonák mielőbbi hazahozatalát stb. s ha a sok fogadkozásból és ígéretből annyit valóra váltott is, hogy néhány tízezer katonát csakugyan hazarendelt már (a több mint félmillióból!), a háború befejezése érdekében semmilyen igazán hathatós lépést nem tett Lokalizálás helyett inkább kiterjesztette (Kambodzsa) azt. . A május elsejei kambodzsai beavatkozás, illetve az ugyanakkor történt kenti egyetemi sortűz óta most először mert ismét diákközönség előtt beszélni Nixon. Nem csoda, hogy lelkesítőnek szánt patetikus, az ifjúságnak udvarló beszédének hallgatósága nem dőlt be és sűrű füttykoncerttel kísérte az elnök szavait. Hiszen ezek a fiatalok is végighallgattak vagy olvastak már tizenhat Nixon-beszédet a vietnami háborúról, szóbeszéd helyett most már tényleges tetteket, a háború valódi befejezését várják. Fontos eseménye volt még a napnak Nasszer elnök khartoumi beszéde, amelyet a Szudán fővárosában rendezett arab kiscsúcs (Egyiptom, Szudán, Líbia) értekezlet befejezése utáni nagygyűlésen mondott Nasszer megköszönte a Szovjetunió katonai segítségét Azokat a kifejezetten, mint mondta, védelmi fegyvereket, amelyeket az EAK és a többi arab ország minden politikai feltétel nélkül kapott csak azért, hogy megfelelően védekezhessenek a tovább izraeli támadások és azok kiterjesztése ellen. Fontos része volt Nasszer beszédének az a kő pont, amelyet a közel-keleti konfliktus rendezési feltételeiként jelölt meg Izrael kivonulása az által: 1967 júniusában megszáll arab területekről — ez az egyik. Helyreállítani a palesztinai arab nép törvényes jogait — ez a másik Minthogy ezek a feltételek lényegében megegyeznek a Biztonsági Tanácsnak közel-keleti viszály megaladására hozott — és voltaképpen az egész világ által helyesnek tartott — 1967. november 22-i határozatával, tehát nyilvánvaló, hogy a világközvélemény a most elhangzott Nasszer-beszédet is helyeslően fogadja. Kllll Nyugdíjba ment John McCormack, az amerika képviselőház elnöke. A búcsúztatása alkalmából adót díszvacsorán Johnson ex-elnök is megjelent és többi között — mint képünkön látható — bizalmasart elbeszélgetett utódjával, Nixonnal. Vajon mit mondhattak egymásnak? A nemzetközi helyzetből ítélve, Johnson akár ezt is mondhatta: „Én leköszöntem, mert nem vállalhattam tovább a vietnami háborút Te azt ígérted, befejezed, és mégis folytatod? Vigyázz, nehogy hamarosan engem kelljen követned!” Nemzetközi lapszemle Izraeli behatolás Libanonba A „LEGNAGYOBB méretű provokáció”-nak nevezi a Pravda kairói tudósítója az izraeli csapatok behatolását Libanon területére. A tudósító emlékeztet rá, hogy „az elmúlt két hónapban az incidensek 30 százaléka az izraeli—libanoni határon zajlott le”. A Krasznaja Zvezda szemleírója ezzel összefüggésben megállapítja: „Minden izraeli provokáció kapcsolatban áll a Fehér Ház aktuális megnyilatkozásaival vagy az új amerikai fegyverszállításokkal”. A LIBANONBA hatolást megelőzően az izraeli sajtó szüntelenül szórta a fenyegetéseket az Egyesült Arab Köztársaságra, Szíriára, Jordániára. A svájci Die Tat „Kiélezett helyzet a Közel- Keleten — Dajan megsemmisítő akciókkal fenyeget” címmel adott hírt az izraeli hadügyminiszter és más izraeli szédekről.személyiségekbeA Le Monde „Szigorú figyelmeztetés Libanonnak” címmel idézi Bar-Lev tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnökének szavait. A lap beszámol a Témoignage Chrétien főszerkesztője, a francia katolikus sajtó országos központja alelnökének szervezésében a libanoni fővárosban összeült értekezletről, amelyen „harmincöt országból érkezett keresztények szolidaritásuknak adnak kifejezést a Palesztinai néppel.” A Le Monde bőven idéz Charles Hélou libanoni köztársasági elnök beszédéből. Beszámol arról is, hogy a Palesztinai ellenállási mozgalom visszautasítja Abba Eban izraeli külügyminiszter felhívását, amelyben béketárgyalásokra szólította fel a palesztinaiakat, azzal a megjelölt céllal, hogy egy Palesztinát és egy izraeli államot hozzanak létre „bibliai Izrael” területén. A KAIRÖI sajtó rámutat, hogy „az arabok egészében és részleteiben is elvetik Eban ajánlatát, amelyet kétségkívül a Palesztinai ellenállási mozgalom erősödése, a gerillaakciók aktivitása és intenzitása, valamint az izraeli hadseregre mért súlyos veszteségek váltottak ki”. „Érdemes megjegyezni — fűzik hozzá —, hogy korábban az izraeli vezetők még a Palesztinai ellenállási mozgalom létezését is kétségbe vonták, s hallani sem akartak a palesztinaiakról és törvényes jogaikról. Eban felhívása egyértelmű annak beismerésével, hogy a palesztinai ellenállás állandó és fenyegető veszéllyé nőtt Tel Aviv szemében”. A Libanonba hatolás szinte első visszhangjaként két vezető nyugati sajtóorgánum, a New York Times és a londoni Times állást foglal a Libanon ellen végrehajtott izraeli támadással kapcsolatban. AZ IZRAEL-BARÁT és a cionista körökhöz közelálló New York Times szerint a támadás „valószínűleg több politikai kárt okoz, mintsem tartós katonai előnyt biztosít.” A lap május 13-án még a Biztonsági Tanács végleges határozata előtt azt javasolja: „mind az izraelieknek, mind az araboknak”, hogy „hallgassanak az amerikai békejavaslatokra”, ugyanakkor sürgeti az ellenségeskedő feleket — főként Izraelt —, hogy tegyen új kezdeményezéseket „az abszolút bizalmatlanság” megelőzésére, mert az „megmérgezi az egész térséget”. A Times úgy látja, hogy „az izraeli akciók nemhogy megingatnák, ellenkezőleg, megerősítik a Palesztinai ellenállókat.” Az angol lap szerint „az akció-ellenakcióval Izrael katonai helyzete is lényegesen rosszabb lesz mert a frontok száma háromra szaporodik és erkölcsileg is romlik Tel Aviv pozíciója.” A New York Times különben — más összefüggésben — néhány nappal korábban hangoztatta: „A helyzet annyira kritikussá vált, hogy különleges új erőfeszítéseket követel az ENSZ-től, azt ugyanis, hogy mozdítsa elő az arab —izraeli vita rendezését, ami egyetlen biztos útja annak, hogy hatástalanítsák azt az időzített bombát, amelynek gyújtózsinórja veszélyesen rövid a Közel-Keleten”. A PÁRIZSI Nation május 13-i számában „szembeötlőnek” mondja „a hasonlóságot az amerikai fegyveres erők ideiglenes kambodzsai intervenciója és az izraeliek „korlátozott libanoni akciója között”. (c—s)