Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

vonultak fel a nyugatné­met különtudósítók és szán­dékaik korántsem mond­hatók egyformának ... Már a tárgyalási start előtt ta­núi lehettünk annak, hogy különböző okmányok köz­lésével miként próbáltak valóságos jobboldali roha­mot intézni a Brandt-kor­­mány ellen: fokozták a nyomást a bonni kabinet­re, nehogy elismerje a­­ realitásoknak akár ele­meit is.) A kormányhoz közelálló nyugatnémet lapok ennek kapcsán a hivatalos Bonn nem elég erős tárgyalási pozíciójáról szólnak, meg­feledkezve róla, hogy ab­ban saját felemás politi­kájuk, tétovázásuk, az ultrákkal szembeni elné­zésük is ludas. Annyit a részletek ismerete nélkül is tudunk, hogy a Szovjet­unió elismeri az európai realitásokat, s következe­tesen munkálkodik konti­nensünk biztonságáért. siker és a közeledés kul­­­csa olyan értelemben te­hát az NSZK kezében van, hogy mennyire akar és tud átlépni a korábbi CDU —CSU-kurzus állásfoglalá­sainak korlátain. Ez nyil­ván nem könnyű, és szov­jet részről nem hiányzik a türelem. A moszkvai tény­­hírek bizottságok alakítá­sáról, a külügyminiszterek tervezettnél hosszabb és rendkívüli összejövetelei­ről, a rövid „gondolkodási szünetekről” jelezhetik: az élénk diplomáciai tevé­kenység folytatódik. A moszkvai „szállodafogla­lások” időtartamáról nincs hír, a világközvéleménynek — éppen az ügy érdeké­ben — átmenetileg tudo­másul kell vennie az in­formáció szűkét. S a moszkvai tárgyalá­sokra is rímel egy negyed­­százados évforduló. Hiába, 1945 olyan történelmi je­lentőségű esztendő volt, hogy huszonöt évvel ké­sőbb van miről megemlé­keznünk. Az NDK, a má­sik német állam kormány­­nyilatkozata a potsdami szerződést idézte fel. Az­óta sok minden történt, de Potsdam szelleme válto­zatlanul érvényben van: ma mindenekelőtt a két német állam nemzetközi jogilag rendezett békés egymás mellett élését, de­mokratikus rendjét jelen­ti. (Ez az NDK-ban meg­valósult, az NSZK belső állapotai azonban — pots­dami értelemben is — sok kívánnivalót hagynak ma­guk után.) Egy szovjet—nyugatné­met egyezmény, s Bonn el­határolódása az reakciós, revansista NSZK erői­től, a jelen körülmények között bizonyíthatná a Brandt-kabinet szándékát, hogy hozzákezd a koráb­bi kormányok mulasztásai­nak helyrehozásához. Az előrelépés Moszkvában, amint erre nemrég Walter Ulbricht célzott, kedvező­en érintené a két német állam tanácskozásainak esetleges folytatódását, nyilván nem lenne hatás­­ nélkül a lengyel—NSZK párbeszédre sem. Varsó és Bonn között eddig öt tár­gyalási fordulóra került sor, s a hatodik Moszkva után következik. Szenzációk helyett kivá­rásra van szükség, s ez esetben azt hiszem egyet­len felelős kommentátor sem bánja, ha érdemben csak utólag szólhat az előttünk zajló két fontos párbeszédhez. MOSZKVAI VILLÁSREGGELI A hét eleje óta folynak a tárgyalások Moszkvában a Szovjetunió és az NSZK küldöttsége között a két or­szág viszonyában az erőszakot kizáró egyezmény meg­kötéséről. Képünkön Gromiko szovjet külügyminiszter pohárköszöntőt mond a Scheel külügyminiszter veze­tésével Moszkvában tartózkodó nyugatnémet küldött­ség tiszteletére adott villásreggelin. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri tár­gyalások Moszkvában. Osztrák javaslat az európai biztonsági konferencia napirendjére. KEDD: Amerikai—spanyol támaszpont-megállapodás; növekvő feszültség Madridban. SZERDA: Colombo kormányalakítási kísérletei Olasz­országban. CSÜTÖRTÖK: NDK-nyilatkozat a potsdami szerződés évfordulóján. Kairó diplomáciai offenzívája, arab­közi nézeteltérések. PÉNTEK: Újabb véres összetűzések Észak-Írországban. A SALT-megbeszélések 28. ülése Bécsben. SZOMBAT: Harcok az indokínai csatatereken, így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Prolongált szállodafoglalás Tizenöt héttel ezelőtt, vagy nyolcszáz tudósító­kollégámmal együtt ma­gam is ott szorongtam bécsi Hofburgban, a szov­a­jet—amerikai atom­tárgya­lások sajtóközpontjában. Az ünnepélyes megnyitó, s az első nyilatkozatok el­hangzása után hamar szét­széledtünk; a SALT, a nuk­leáris leszerelési megbe­szélések a marathoni mű­fajba tartoznak. A párbe­szédet ráadásul kölcsönö­sen elhatározott titoktartás övezi, a buzgó bécsi rend­őrök különleges brigádja még a nagykövetségi palo­ták alatti csatornákat is átfésülte, nem helyezett-e valaki kíváncsi lehallgató készülékeket a kanálisok­ba... A jelek szerint sem a tényleges, sem a diplomá­ciai csatornákon át nem kerültek a nyilvánosság elé valóban megbízható, rész­letes értesülések. Egy for­málisnak tűnő, de mégis jelentősnek ítélhető rész­let azonban kézenfekvő. A párbeszéd máris hosszabb­ra nyúlt, mint eredetileg tervezték. Úgy a szovjet, mint az amerikai küldött­ség először két hónapra foglalta le bécsi szállásait, később azonban további két hónapra prolongálták a szobafoglalásokat. Az osztrák lapok re­mény­tkeltőnek tartják párbeszédnek ezt az elh­­ú­zódását. A hét péntekjén ült össze huszonnyolcad­szor a két delegáció, s a kétórás összejövetel tekin­télyes részét kötetlen be­szélgetésre és tájékozódás­ra használták fel. Egyes bécsi sajtóorgánumok ugyanakkor kissé el is ga­­loppírozták magukat, mert már arról írtak, hogy Nixon villámlátogatást tesz Bécsben, SALT-ügyekben. A látogatásra vonatkozólag hitelt érdemlő értesülésről nem lehet beszélni, a jelek szerint öntevékeny „szen­záció" volt. A józan kommentátorok természetesen mértéktar­tók, s megismétlik a hos­­­szas tárgyalásokkal kap­csolatban kialakult véle­ményüket. Az eszmecsere folyamatossága azt mutat­ja, hogy van igény a szót­­értésre, de az akárcsak részlet-egyezményekben is, nem kis nehézségeket kell leküzdeni. A világ minden­képpen megelégedéssel ve­szi tudomásul, hogy ami­kor ezekben a napokban a hirosimai atombomba-tá­madás 25. évfordulójára emlékezünk, a két szuper­­nagyhatalom párbeszéde nem szakadt meg atom­ügyekben. Egy másik időszerű meg­beszélés-sorozatról sem igen szivároghatnak ki részletek; a Szovjetunió és az NSZK megegyezése sze­rint Moszkvában bizalmas tanácskozások folynak. Egyelőre nincs tehát he­lye a találgatásoknak, pon­tosabban a nyugatnémet jobboldali lapok felelőtlen kombináció-özöne a légkör mérgezését, a helyzet ron­tását szolgálja. (A szovjet fővárosban rekordszámban A LENIN-BÉKEDÍJ ÁTADÁSA KEKKONEN U THANTNAL Szkobelcin akadémikus, a Nemzetközi Lenin-békedíj Bizottság elnöke Moszkvában átnyújtotta a magas ki­tüntetést Bertil Svanströmnek, az ismert svéd újság­írónak és közéleti személyiségnek. ZAVARGÁS, ROBBANÁS KAMBODZSAI BEHATOLÁS Amerikai fegyverekkel felszerelt thaiföldi alakulatok hatoltak be Kambodzsába, hogy segítsék a puccsista Lon Nol-kormányt, a szabadságharcosok elleni ak­ciókban. Pénteken hajnalban újabb zavargások törtek ki Bel­astba, amelyek szombaton is folytatódtak. Mintegy háromszáz katolikus fiatal vonult az észak-ír főváros teáin, hogy tiltakozzék diáktársuk meggyilkolása ■ T­tt. A brit csapatok teljes fegyvertárukat bevetették robotoktól a könnyfakasztó bombáig, az eddig csak kőzáporral és palackokkal védekező tüntetők pedig acél­­heggyel ellátott nyilakat lőttek a rendőrökre. Az egyik rendőrállomáson bomba robbant, amely súlyos anyagi károkat okozott. Kekkonen finn köztársasági elnök, aki moszkvai láto­gatása után az Egyesült Államokban járt, New York­ban felkereste U Thant ENSZ-főtitkárt. Megbeszélései­ken az európai biztonság volt a fő téma. U Thant ér­met nyújtott át a nemzetközi tekintélyű finn állam­férfinak. AZ ARAB SZOCIALISTA UNIÓ KONGRESSZUSA Kairóban az Arab Szocialista Unió kongresszusán Nasszer elnök világpolitikai horderejű beszédet mon­dott és válaszolt Rogers amerikai külügyminiszter kö­zel-keleti tervére. Állásfoglalásai megerősítették, hogy az Egyesült Arab Köztársaság minden lehetőséget meg­ragad a közel-keleti válság békés, politikai rendezé­sére, a Biztonsági Tanács valamennyi nagyhatalom ál­tal elfogadott 1967. november 22-i határozatának meg­felelően. KOMPROMISSZUM Kompromisszumos megegyezéssel ért véget az évtized eddigi legnagyobb brit dokkmunkássztrájkja. Bár egyes kikötők rakodómunkásai a szakszervezet meg­egyezése ellenére, máig sem vették fel a munkát. Ké­pünkön a dokkmunkások az egyik sztrájksegély-kifi­­zetőhely bejárata előtt.

Next