Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-12 / 214. szám

8. oldal Szolidaritás az elnyomott népekkel LUSAKA (MTI) Az el nem országok állam­­kötelezett és kor­mányfőinek lusakai csúcs­­értekezletén elfogadták béke, a függetlenség, a fej­­­lődés és a nemzetközi együttműködés kérdéseivel foglalkozó deklarációt, va­lamint több határozatot. A Dél-afrikai Köztársa­ságban kialakult helyzet­tel foglalkozó határozat megjegyzi, hogy a dél­afrikai hatóságok az ENSZ-határozatokat meg­sértve folytatják a faji megkülönböztetés és elkü­lönülés politikáját. A ha­tározat rámutat, hogy Dél- Afrika elnyomott népei­nek a jogokért vívott har­ca törvényes harc. Az értekezlet elítélte a portugál gyarmatosítók ak­a­cióit és ezeket a béke és biztonság veszélyezteté­seként értékelte. A részt­vevők követelték­­ min­denekelőtt a NATO tag­államaitól a Portugáliának nyújtott minden olyan se­gély beszüntetését, amelyet az afrikai népek elnyomá­sára lehet felhasználni. Az értekezlet résztvevői szo­lidaritásukról biztosították Angola, Mocambique és Guinea (Bissau) népét. Felhívást adtak ki az em­lített országok felszabadító erőinek nyújtott fokozása érdekében.segítség Az értekezlet állást fog­lalt a Portugáliával, Dél- Afrikával és Rhodésiával fenntartott kereskedelmi kapcsolatok, a Portugáliá­val és Dél-Afrikával fenn­tartott diplomáciai kap­csolatok megszüntetése mellett, továbbá amellett is, hogy az értekezleten résztvevő országok kikö­tőit és repülőtereit zárják le a három ország hajói és repülőgépei előtt. A rhodesiai helyzettel foglalkozó határozatban az értekezlet elítélte Angliát. A gyarmatosítás felszámo­lásával foglalkozó határo­zatban felszólítják Fran­ciaországot és Spanyolor­szágot, hogy a legrövidebb időn belül adják meg gyarmataik lakosságának az önrendelkezési jogot. Határozat a vietnami agresszió ellen Befejeződött az angol szakszervezeti kongresszus BRIGHTON (MTI) A brit szakszervezetek 102. kongresszusa pénte­ken befejezte munkáját. Az utolsó napon egyhan­gúlag határozatot hoztak a kormány vietnami poli­tikájáról. A határozat követeli, hogy a brit kormány ha­tárolja el magát az Egye­sült Államok vietnami po­litikájától és „semmi szín alatt se küldjön brit csa­patokat vagy bármilyen katonai segítséget a saigo­­ni kormány támogatásá­ra”. A kifejtette, javaslat előadója hogy míg Wilson-kormány nem volt a hajlandó csapatokkal hoz­zájárulni az amerikai ag­resszióhoz, a jelenlegi ka­binet távol-keleti katonai tervei azt a veszélyt rej­tik magukban, hogy angol katonák valamilyen for­mában belekeveredhetnek a konfliktusba. A vietnami kérdésben a kongresszus résztvevői már korábban tüntetést rendeztek, az AFL—CIO amerikai szakszervezeti szövetség küldötte ellen, aki a Pentagon propagan­da-frázisait próbálta szaj­kózni a szónoki emelvény­ről. Több küldött „gyalá­zat” felkiáltással szakítot­ta félbe. A kongresszus szolidari­tását nyilvánította ki a jo­gaikért harcoló spanyol dolgozók iránt. Sugár András, az MTI tudósítja jelenti: Az idei kongresszus meg­mutatta, hogy az angol szakszervezetek nem en­gedik meg a konzervatív kormány beavatkozását munkáltatók és a dolgo­­­zók bérvitáiba, s teljes egységben veszik fel harcot Heathék bármilyen a szakszervezetellenes kísér­letével szemben. A kongresszus ugyan­csak egyhangúlag utasítot­ta el a Heath-kormány ár- és bérpolitikáját, s jó előre értésére adta, hogy szó sem lehet sem­miféle általános bérbefa­gyasztásról, amíg az árak a jelenlegi, példátlan mér­tékben emelkednek. Atombomba WASHINGTON (MTI) Az Egyesült Államok le­véltári igazgatósága csü­törtökön közzétette azokat az eddig titkosan kezelt dokumentumokat, melyek a második világháború ide­jén eltűnt amerikai kato­nák sorsára derítenek fényt. Az egyik okmányból kiderül, hogy az 1945. augusztus 6-án Hirosimára ledobott atombomba áldo­zatai között húsz amerikai hadifogoly is volt. A levéltári igazgatóság természetesen nem önként szánta el magát erre a kí­nos beismerésre. A hadi­foglyok sorsáról a japán titkosszolgálat egyik volt ügynöke nyilatkozott Wa­shingtonban, aki negyed­századdal ezelőtt az ameri­kai hadifoglyok őrzésével volt megbízva. Az NSZK halasztást kér VARSÓ Varsóban sajtóközle­ményt adtak ki, amely az NSZK kormánya szóvivő­jének bejelentése alapján közli: a nyugatnémet kor­mány azzal a kéréssel for­dult a lengyel kormány­hoz, hogy Lengyelország az NSZK és politikai megbeszéléseinek időpont­ját halasszák későbbre. „Von Wechmar szóvivő — hangzik a közlemény — a kérést azzal indokolta, hogy a Brandt-kormány a tervezett szerződés aláírá­sához széles parlamenti bázis megteremtésére tö­rekszik. Wechmar kifeje­zésre juttatta azt a meg­győződését, hogy gyel—nyugatnémet a­len­egyez­mény még ebben az év­ben létrejön.’? ÓRÁNKÉNT VÁLTOZNAK A HÍREK Szabadon bocsátják a túszokat? BAGDAD A bagdadi rádió pénte­ken hajnalban megszakí­totta adását és hivatalos nyilatkozatot ismertetett. Ez felszólítja a palesztinai ellenállási szervezeteket, hogy engedjék szabadon a három elrabolt repülőgép utasait. BEJRUT A Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezet Központi Bi­zottsága csütörtök éjszakai ülésén azonban úgy dön­tött, hogy a megegyezés re­ményében elrendeli az uta­sok Ammanba szállítását. A közleményből kiderül, hogy a palesztinai felsza­­badítási szervezet Irakot kérte fel, járjon közbe a repülőgépeket és utasokat őrző gerilláknál. A köz­ponti bizottság szóvivője szerint a döntés célja an­nak megakadályozása, hogy „az Egyesült Államok ve­zette nemzetközi imperia­lizmus az utasok fogvatar­­tását használja fel ürügy­ként arab területen való katonai beavatkozásra”. A Palesztinai Ellenállási Szervezetek Központi Bi­zottsága bejelentette, hogy szabadon bocsátják a há­rom eltérített repülőgép­­ valamennyi utasát, kivéve „a katonaköteles izraeli ál­lampolgárokat”. Ugyancsak elengedik majd a repülő­gépek személyzetét és vis­­­szaadják a repülőgépeket is. A túszként fogvatartott személyek szabadon bocsá­tása szakaszosan történik. Az utasok hazatérhetnek, amint az illetékes kormá­nyok úgy nyilatkoznak, hogy szabadon bocsátják a Svájcban, Nyugat-Német­­országban, illetve Nagy- Britanniában fogvatartott gerillákat — szám szerint hetet. A katonaköteles sorban levő izraeli állampolgárok a — akiknek pontos számát közlemény nem adja meg — Ammanban marad­nak mindaddig, amíg a Nemzetközi közvetítésével Vöröskereszt megegyezés jön létre az izraeli börtö­nökben sínylődő paleszti­­naiak szabadon bocsátásá­ról. Bejelentette a közlemény továbbá, hogy a Központi Bizottság korábbi döntésé­nek végrehajtása folyamat­ban van: a svájci, az ame­rikai és az angol gépek utasainak átszállítása Am­­­­manba megkezdődött. Brandt a határok sérthetetlenségéről DOM­ (MTI) Willy pénteken Brandt­­ kancellár beszédet mon­dott Augsburgban a Man­gyár munkásai és alkal­mazottai előtt. Beszédének külpolitikai részét annak szentelte, hogy visszauta­sítsa az ellenzék propa­ganda-érveit, amelyekkel a szovjet—nyugatnémet szer­ződés ellen agitál. A kancellár ezután an­nak a véleményének adott kifejezést, hogy a gazda­sági­tikai és tudományos-tech­együttműködés, amelyet a Szovjetunió kí­ván, s amelyet a többi kelet-európai állam is óhajt, mindenki számára hasznos lehet. „Azokhoz a pontokhoz, amelyekben megegyeztünk a Szovjetunióval — foly­tatta Brandt — az is hoz­zátartozik, hogy a moszk­vai szerződés és azok az egyezmények, amelyeket Lengyelországgal, Cseh­szlovákiával és az NDK- val akarunk megkötni, egyetlen egészet alkot­nak. A kancellár végezetül kijelentette: „A moszkvai szerződés a határok sért­hetetlenségéből indul ki és megnyitja egy európai békerendezés távlatait. Ez­által lehetőséget ad a né­met problémák tartós és igazságos megoldására”. Brandt kancellár péntek este a bajorországi Kemp­ten városban beszédet mon­dott. Főként a keleti po­litika problémáival foglal­kozott és élesen megtámad­ta Franz Josef Strauss-t. A CSU elnöke végtelenül nehezen érti meg egy de­mokratikus ellenzék sze­repét. Olyan ellenségeske­dést művel, amely túlmegy azon a mértéken, amit egy demokrácia megengedhet. 50. évforduló Azerbajdzsánban külön­féle rendezvényekkel em­lékeznek meg a keleti né­pek első kongresszusának 50. évfordulójáról. Ezen a kongresszuson hangzott el az a felhívás, hogy a ki­zsákmányolt és a kizsák­mányoló országok népei együtt lépjenek fel a nem­zetközi imperializmus el­len. Kaukázus, Közép- Ázsia, Afganisztán, Egyip­tom, India, Irán, Törökor­szág és más országok 37 nemzetiségének ezt a ta­nácskozását Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban tar­a­tották meg négy hónappal szovjethatalom megte­remtése után (1920). Lenin nagyra értékelte a keleti népek első kongresszusát. (TASZSZ) Oriásrakéta Az amerikai hadügymi­nisztérium és az atomener­gia bizottság közös közle­ményben jelentette be, hogy szeptember 21-én az Egyesült Államok „katonai és tudományos feladattal” óriásrakétát bocsát fel a Csendes-óceánban fekvő Johnston-szigetről. A közlemény szerint kísérlet célja „olyan célba­ a juttató rendszerek kifej­lesztése, amelyek megadott időben és helyen kísérleti robbanószerkezetet tudnak pályára bocsátani”. A köz­lemény hozzáteszi, hogy a kísérletet a kongresszus ál­tal jóváhagyott mal összhangban program­hajtják végre. A program tervbe veszi az Egyesült Államok azon képességének megőr­zését, hogy bármikor fel­újíthassa a nukleáris kísér­leteket az atmoszférában. i 1910. szeptember 12, szombat Chile — két választás között A CHILEI elnökválasz­tási harc új szakaszba lé­pett. Az elmúlt héten majd hárommillió chilei járult az urnák elé, hogy eldönt­se az elkövetkező hat év elnökének személyét. Mint ismeretes, a szavazás nem hozott végleges eredményt, hiszen a három jelölt, a baloldali Salvador Allen­­de, a kereszténydemokrata Radomiro Torm­e és a jobb­oldali Jorge Alessandri kö­zül egyiknek sem sikerült abszolút többséget szerez­nie. Az alkotmány értel­mében a kongresszusra vár a feladat, hogy októ­ber 24-én válasszon a két legtöbb szavazatot kapott jelölt, Allende és Ales­sandri között. A kongres­­­szus képviselőinek tehát a chilei szocializmus esz­méje, vagy a konzervatív reakció között kell állást foglalnia. A VÁLASZTÁSOK első tanulsága éppen a közép­út, a lassú reformokat kö­vető kereszténydemokrata vezetés válsága volt. Hat évvel ezelőtt még a la­kosság 54 százaléka sza­vazott Frei programjára, s most csak 27,8 százalék. A centrista politika kudarca egyébként kontinensszerte megfigyelhető volt, azzal a különbséggel, hogy a polgári kormányzatokat katonai diktatúrák váltot­ták fel. Chilében ugyan­ezt a szerepet töltené be a konzervatív jobboldal, minthogy a katonai puc­­­csoknak nincsenek hagyo­mányai ebben az ország­ban. Alessandri programja egyértelműen — az észak­amerikai tőkével összefo­nódó helyi burzsoázia és földbirtokos oligarchia ér­dekeivel összhangban — az állami beavatkozás kor­látozását tűzte ki célul. Ebben az összefüggés­ben kell értékelni azt a tényt, hogy a chilei vá­lasztók 36,3 százaléka a szocializmus útjára adta szavazatát. Ha ehhez hoz­zátesszük még, hogy a harmadik jelölt Radomi­ro Torm­e is a keresztény­­demokraták baloldali szár­nyához tartozik, akkor a haladó demokratikus vál­tozásnak még szélesebb bá­zisa rajzolódik ki. A BALOLDALI Népi Egység sikerének sok re­alitása van az októberi kongresszusi választások esetében is. Az Allende jelöltségét támogató négy párt, köztük a kommunis­ta párt, 80 képviselőt mondhat magáénak a 200- ból, míg az alessandrista mozgalom mindössze 45-öt. Ha csak 21 keresztényde­mokrata képviselő szavaz Allendére, akkor is bizto­sított már a szocialista politikus elnöksége. A chilei jobboldal tisztában van a veszéllyel, és már meg is indította a táma­dást. Az alessandrista mozgalom vezetői a jól be­vált taktikához folyamod­tak: a demokrácia „védel­mére” szólították fel a la­kosságot, s a „törvény és rend” hangzatos jelszavai­ra hivatkozva a „marxiz­mus” elutasítását követel­ték. NEM SZÜKSÉGES túl­zott kombináció ahhoz, hogy feltételezzük: Ales­sandri most megindított új szocialistaellenes, anti­­kommunista kampányához segítséget nyújt az észak­amerikai tőke is, amely­nek pozícióit, s tegyük hozzá, profitjait fenyegeti elsősorban Allende meg­választása. Már jelentkez­tek a többi reakciós latin­amerikai körök is, amelyek „a latin-amerikai politikai egyensúly” felborulásától tartanak, ha a baloldal győz Chilében. EZek az „aggodalmak’’ érthetők, választás hiszen a chilei eredménye — függetlenül az októberi kongresszusi döntés kime­netelétől — önmagában is jogosan tekinthető a leg­fontosabb latin-amerikai eseménynek a több mint tíz éve győzedelmeskedett kubai forradalom óta. A második világháború után először bizonyosodott be — hiszen Chile történeté­ben volt már korábban példa a népfrontkor­mányza­t, hogy a balol­dal, tényleges összefogás esetén, demokratikus úton is eljuthat a kormányzás­hoz a latin-amerikai föld­részen. öt maharadzsa tiltakozik ÚJDELHI Mint ismeretes, az indiai kormány a közelmúltban elnöki rendelettel fosztot­ta meg az ország 278 ma­haradzsáját előjogaitól. Közülük egyelőre csak öt csatlakozott a tiltakozó kampányhoz, melynek ke­retében India legfelsőbb bíróságához fordultak ko­rábbi státuszuk visszaállí­tása érdekében. A beadvány kéri, hogy a legfelsőbb bíróság hatály­talanítsa az elnöki rendele­tet és a döntésig hátralevő átmeneti időszakra is állít­sa helyre a korábbi hely­­­­zetet. Tito Belgiumba látogat BELGRAD (MTI) Belgrádban pénteken délután hivatalosan közöl­ték, hogy a belga királyné meghívására Joszip Broz Tito köztársasági elnök fe­leségével október 6-tól 9-ig hivatalos látogatást tesz Belgiumban. Himmler tiszteletes ár RIO DE JANEIRO zil Az O Cruzeiro című brit­hetilap közli, hogy Martin Bormann, Hitler jobb keze, a feltételezé­sek szerint az uruguayi határhoz közel, Iribura községben él. A hetilap idézi a „náci­vadász” Simon Wiesen­thal véleményét. Wiesen­thal szerint Bormannt egy hó­nappal ezelőtt látták Iri­bura közelében. A német kolónia el van szigetelve a szokásos turistautaktól. Tagjai németül beszélnek. A telpesek lakásaiban Hit­ler arcképei találhatók. A helyi lelkészt különös mó­don Himmlernek hívják.

Next