Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

8 oldal Befejeződött az V. nevelésügyi konferencia Az V. nevelésügyi kong­resszus szekcióülései után szerdán ismét plená­ris tanácskozással folytat­ta munkáját az Ország­házban. A záróülésen el­sőként Aczél György, az MSZMP­ Központi Bizott­ságának titkára szólalt fel és hangsúlyozta, hogy a nevelés, a szocialista ember formálása, a kultu­rális forradalom központi feladata. Ezzel összefüg­gésben kiemelte, hogy a nevelő munkában türe­lemre, szívósságra, s nem frázisokra van szükség. Állást foglalt amellett, hogy a társadalmi-gazda­sági alapot — ahogy Lenin tanította — azokkal az emberekkel lehet és kell felépíteni, akik ma élnek. Szólt arról, hogy a társa­dalom előrelépéseit tuda­tosítani kell az emberek­ben, mert azok ha csak spontánul hatnak, kétsé­gessé válik tartósságuk. „Minden oktatás-nevelés — ha nem kapcsolódik egybe pozitív érzelmi ha­tásokkal — egyoldalú és eredménytelen” — mon­­dotta. A neveléssel hivatás­­­szerűen foglalkozó intéz­ményekről szólva hangsú­lyozta, hogy a gyerekek jövője mind jobban és jobban az iskolákban meg­alapozott tudásuktól, te­hetségüktől kibontakozta­tott emberi vonásoktól függ. Ez a tendencia kü­lönösen a kibontakozó tu­dományos-technikai forra­dalom követelményeként szinte napról napra nö­vekszik. Aczél György az iskolai munka eredmé­nyességének tényezői kö­zött a kedvező politikai légkör mellett kiemelte, hogy növekszik azoknak a száma, akik meggyőződés­ből, érzelmi átéléssel kép­viselik a szocialista állás­pontot. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a hátrányos helyzetben levő munkás­paraszt származású tehet­séges gyermekek tovább­tanulásáért az eddiginél többet kell tenni. Beszé­de végén állást foglalt a mély felelősséggel újat próbáló pedagógusok se­gítése, bátorítása mellett. Aczél György a konferen­cia résztvevőinek az egész pedagógus társadalomnak a Központi Bizottság el­ismerését és köszönetét fejezte ki áldozatos mun­kájukért. Pápai Bélának, a Mun­kaügyi Minisztérium fő­osztályvezetőjének felszó­lalása után a szekció­­vezetők beszámolóira ke­rült sor. A kongresszus záróülé­sén végül felszólalt Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Tíz éve független Nigéria Nigéria, a legnagyobb af­rikai ország október 1-én ünnepli a függetlenség nap­ját. Az ország az angol gyarmatosítók ellen vívott hosszú és kitartó harc után 1960. októberében nyerte el függetlenségét. A nigériai szövetségi kor­mány politikája jelenleg a polgárháború következmé­nyeinek felszámolására irá­nyul. Ugyanakkor arra tö­rekszik, hogy baráti kap­csolatokat létesítsen min­den országgal, fejlessze az együttműködést a kölcsönös előnyök alapján. Nigéria támogatja az afrikai nem­zeti felszabadító mozgalma­­­kat és határozottan állást­­ foglal amellett, hogy vég­­­­legesen számolják fel a kolonializmust és a faját­­ü­l­dözést az afrikai kontinen­sen, az Gyümölcsözően fejlődnek ország kapcsolatai a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A Szovjetuniót és Nigériát szoros gazdasági, műsza­ki, kereskedelmi, kulturá­lis és tudományos kapcso­latok fűzik egymáshoz. A szovjet—nigériai együttműködés célja: előse­gíteni, hogy az ország ter­mészeti kincseit a nép szol­gálatába állítsák. I Részvétet, megdöbbenést és nyugtalanságot keltett világszerte a Gamal Ab­del Nasszer egyiptomi el­nök haláláról érkezett tragikus hír. Mind a szov­jet, mind a magyar nép vezetői lerótták részvétü­ket az EAK moszkvai, il­letve budapesti követsé­gén, s elküldték részvét­távirataikat. Hasonlókép­pen özönlenek az egyip­tomi nép gyászában osz­tozó sürgönyök mindenfe­lől. VI. Pál pápától Pom­pidou elnökön, s Heath miniszterelnökön át Jahja Khán­ Gorton ausztráliai miniszterelnök, s Edvard Hambro, az ENSZ jubi­leumi ülésszaka norvég elnökének gyásztáviratáig. Még Nixon elnök is úgy nyilatkozott, hogy „meg­döbbenéssel értesült” Nasszer haláláról, akiben, mint mondta, „a világ olyan kiemelkedő vezetőt vesztett, aki fáradhatatla­nul szolgálta országa és az arab világ ügyét”. Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke kije­lentette, sajnálattal érte­sült a halálhírről, mert az EAK elnöke „a legjobb szándéka szerint igyeke­zett előmozdítani a tár­gyalásos rendezést”. Schu­mann francia külügymi­niszter hangsúlyozta: „Nasszer a béke útját vá­lasztotta”. Bettencourt francia miniszter, aki nemrég személyesen ta­lálkozott Nasszerral, mél­tatta az elhunyt elnök lán­goló hazaszeretét és azt, a­milyen erőfesztéseket tett béke megőrzéséért Közel-Keleten. Valamen­­­n­nyi francia lap hangsú­lyozza egyébként, hogy Nasszer bölcs, erélyes és mély felelősségérzetű ál­lamférfiú volt. . Az ENSZ székhelyén a diplomaták általában meg­döbbenve és aggodalom­mal fogadták a szomorú hírt, mert úgy vélik, ez a tragikus esemény is hoz­zájárul majd a Jarring­­vezette tárgyalások elhú­zódásához. Sok diplomata hangoztatja, hogy Nasszer hatalmas tekintélyét az arab világban jó ideig senki sem pótolhatja. Ilyen fiatalon, az alkotó munka teljében meghalni, mindenképpen tragikus­ a világ (Nasszer még 53 éves se volt.) Még tragikusabb, hogy a halál akkor kö­vetkezett be, amikor a közel-keleti feszültség egyik tűzfészkét — a tra­gikus jordániai testvér­harcot — éppen csak si­került (s nem tudni, tar­tósamé?) kioltani, s munkában is oroszlánrészt­­ vállalt Nasszer. Fokozza a tragédiát, hogy a közel­­keleti konfliktus fő okát, az izraeli—arab konfron­tációt még egyáltalán nem sikerült lecsillapítani, sőt, a háromhónapos tűzszü­net is mind törékenyebbé válik. A reális, politikai rendezés, a békés megol­dás egyik fő híve és ki­munkálója pedig éppen Nasszer elnök volt. Halála ezért is pótolhatatlan vesztesége nemcsak az arab világnak, de az egész nemzetközi életnek is. (KS) Államférfit gyászol Belgrád vendége BELGRÁD Kocsis Tamás­­ az MTI tudósítója jelenti: Nixon amerikai elnök, felesége és kísérete — töb­bek között Rogers külügy­miniszter és Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója — szerdán délu­tán röviddel fél négy óra után nem egészen két na­pig tartó hivatalos látoga­tásra Jugoszláviába érke­zett. Nixont államfőket megillető fogadtatásban ré­szesítették a belgrádi repü­lőtéren. A fogadtatáson je­len volt Tito elnök és fele­sége, a Bel­grádban műkö­dő külföldi diplomáciai képviseletek vezetői, közöt­tük Tóth Elek magyar nagykövet is. Belgrád utcáin — a szo­cialista szövetség (népfront) városi választmányának fel­hívására — sokan gyűltek össze az amerikai elnök érkezésekor. A repülőtérről Nixon belgrádi rezidenciá­jáig, s az onnan a főváros mellett fekvő Avala he­gyig vezető útvonalon rendkívül erős biztonsági intézkedéseket alkalmaztak. RÓMA Nixon Belgrádba történt elutazása előtt szerdán dé­lelőtt ellátogatott a Nápoly közelében levő Bagnoliba, a NATO dél-európai főha­diszállására, ahol beszédet mondott a NATO katonai parancsnokoknak és a me­diterrán-medence országai­ban akkreditált amerikai nagyköveteknek. Az amerikai elnök olasz­­országi látogatása körül támadt ellentétek továbbra is feszültséget okoznak az olasz kormánykoalícióban. Az Egységes Szocialista Párt (szociáldemokraták) és az Olasz Szocialista Párt jobbszárnya hevesen bírál­ta Manca szocialista kép­viselőt, aki néhány nappal ezelőtt egy, a Nixon láto­gatása ellen szervezett ró­mai nagygyűlésen felszó­lalt az amerikai imperia­lizmus ellen. Bertoldi, az Olasz Szocialista Párt fő­titkárhelyettese védelmébe vette Mancát. Az olasz minisztertanács kedd esti ülésén de Marti­­no szocialista miniszterel­nökhelyettes és Mariotti szocialista miniszter köve­telte a kormány külpoliti­kájának „általános felül­vizsgálatát”. A népi Kína ünnepe Huszonegy évvel ezelőtt, 1949. okóber 1-én törté­nelmi fordulat következett be a kínai nép életében: véglegesen győzött a forradalom, a csangkajsekisták és az amerikaiak menekülni voltak kénytelenek szárazföldi területekről. Létrejött a Kínai Népköztár­a­saság. Kontinensnyi terület szakadt ki ezzel az im­perializmus gyarmati rendszeréből, sok százmilliós nép előtt nyílt meg a lehetőség az új társadalmi rendszer, a szocializmus felépítésére. Ezért méltán állapítható meg, hogy a kínai népi forradalom győ­zelme a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után az egyik legnagyobb jelentőségű világtörténelmi ese­mény volt. A kínai népi forradalom győzelme meg­ingatta az imperialista világrendszert és nem kis mértékben járult hozzá annak idején Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek forradalmi harcához, az egész gyarmati rendszer alapjainak megrendítéséhez. A Kínai Népköztársaság kikiáltását hosszú és ke­mény forradalmi harc előzte meg, amelyben a kínai néptömegek a kommunista párt vezetésével eredmé­nyesen fordultak szembe a gyarmatosítók egész ha­dával, a hódító japánokkal és az amerikai imperia­lizmus bérenceivel, az áruló Kuomintang-klikkel, győzelem után az egész nép fellendülésének évei kö­­­vetkeztek. A Kínai Népköztársaság a szocialista kö­zösség tagjaként a testvéri országok sokoldalú segít­ségével hozzákezdett az ország gyors ütemű moder­nizálásához: ipari objektumok százai létesültek, csa­tornázás és útépítés, a mezőgazdasági hozamok növe­lése kiemelte az országot az éhhalál, a teljes elma­radottság állapotából. Különösen sokat számított népi Kína gazdasági és szociális viszonyainak gyors a javulásában az a testvéri segítség, amelyet a szovjet nép önzetlenül nyújtott a kínai népnek. A forradalom győzelme utáni években a kínai ve­zetés helyesen mérte fel, hogy a szocialista közösség politikai és gazdasági segítsége nélkül újra és újra veszélybe került volna a nép győzelme, e segítség hiányában állandóan az ország felett lebegett volna a neokolonialista, burzsoá restauráció veszélye. A Kí­nai Népköztársaság és a többi szocialista ország együttműködése az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésének javára és hasznára volt. Annál sajnálatosabb, hogy később törés állt be eb­ben az együttműködésben. A magunk részéről — együtt a szocialista közösség többi országával — soha nem adtuk fel a reményt, hogy a kínai nép megőrzi forradalmi hagyományait, hűséges marad a mar­xizmus—leninizmus eszméihez, és semmi sem tánto­ríthatja el a szocialista társadalom felépítésére való törekvésétől. Mindig is azon munkálkodtunk, hogy kapcsolatainkban azt erősítsük, ami összeköti né­peinket, ami hasznára van az egyetemes béke ügyé­nek, ami erősíti az antiimperialista küzdelmet, s ami egyszer majd feloldja azt a feszültséget, amely nem a mi magatartásunkban beállt változás miatt követ­kezett be. Ezért minden lehető módon törekedtünk a nézeteltérések tisztázására és megromlott viszony javítására, államközi kapcsolataink fenntartására és fejlesztésére. Jószándékaink bizonyítékaként szorgal­maztuk a diplomáciai kapcsolatok normalizálását, a gazdasági egyezmények megújítását és rendszeres v­égrehajtását, továbbá más lehetséges módokat ke­restünk és keresünk a jövőben is a népi Kínával való együttműködésre. Elégedettségünkkel találkozik, hogy az államközi kapcsolatok fejlesztésének útjában kínai részről is ma már mind kevesebb az akadály. Az évfordulón szívből kívánjuk, hogy a testvéri kínai nép sikeresen folytassa szocialista építő mun­káját, és jöjjön el ismét az idő amikor a szocialista közösség többi népével egy családban, ingadozás és kitérők nélkül halad nagy társadalmi céljainak betel­jesülése felé> 1970. október 1, csütörtök Ma temetik Masszát Elutazott Kairóba a magyar párt- és kormányküldöttség­ gel Szerdán délben a Ferihe­repülőtérről Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének vezetésével el­utazott Kairóba Gamal Ab­del Nasszernak, az Egye­sült Arab Köztársaság el­hunyt elnökének temetésé­re a magyar párt- és álla­mi delegáció. A küldöttség tagja Czinege Lajos hon­védelmi miniszter, vala­mint dr. Randé Jenő, ha­zánk kairói nagykövete, aki Kairóban csatlakozik a de­legációhoz. A Ferihegyi repülőtéren Gáspár Sándor, az MSZMP Politiki Bizottságának tag­ja, a SZOT főtitkára, Cse­­terki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára, dr. Szabó Zol­tán egészségügyi miniszter, Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkára és Szabó István, az Elnöki Tanács tagjai. Púja Frigyes külügyminiszter­helyettes és Oláh István vezérőrnagy, a honvédelmi miniszter helyettese bú­csúztatta az elutazó dele­gációt. Gyászoló százezrek KAIRO (MTI) Százezrek virrasztottak a szerdára virradó éjszaka is a Kabbeh köztársasági pa­lota előtt, ahol Gamal Ab­del Nasszernek, az Egyesült Arab Köztársaság elhunyt elnökének holttestét felra­vatalozták. Kairó négymillió lakosa és a fővárosba özönlő ezrek nem tudnak megbékülni azzal a gondolattal, hogy az elnök nem él többé. Mindenfelé gyászkeretes arcképeit hordozzák kör­be, s időnként a hangszó­rók az elhunyt egykor el­mondott híres beszédeinek részleteit sugározzák. Nasszer holttestét csü­törtökön reggel, közép­európai idő szerint nyolc órakor helikopteren szállít­ják a Kairó közepén fekvő Gezira sziget egyik félre­eső helyére, oda, ahol az elnök és harcostársai, az egykori „szabad tisztek” Faruk király korrupt és imperialista barát­je megdöntésének rendsze­telvét kidolgozták. tét Gezirán az elnök holttes­tartalmazó koporsót ágyútalpra helyezik, s egy 12 kilométer hosszúságú út­vonalon szállítják át végső nyughelyre, a Nasz­­a­szerről elnevezett újonnan épült mecsetbe. Gamal Ab­del Nas­zert, a mecset már­ványpadlója alatt levő sír­­helyen helyezik örök nyu­galomra. Koszigin szovjet minisz­terelnök Kairóba érkezése után sajtónyilatkozatot adott. A szovjet kormányfő nagyra értékelte Nasszer életművét, az elhunyt el­nököt fegyvertársnak ne­vezte az imperializmus el­len vívott közös harcban. A szovjet kormányfő Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnö­ke, valamint a maga nevé­ben részvétét tolmácsolta az EAK vezetőinek. Koszigin és Szadat az ezt követő megbeszélés során annak a kölcsönös törek­vésnek adott kifejezést, hogy a szovjet és az egyip­tomi nép, a nemzeti felsza­­szabadulás és a népek biz­tonsága érdekében tovább erősíti a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársa­ság között kialakult szoros és baráti kapcsolatokat. NEW YORK (MTI) Hasszán el-Zajjat, az EAK ENSZ-fődelegátusa a közgyűlés Nasszer emléké­nek szentelt keddi ülésén utolsó felszólalóként szó szerint idézett abból az utasításból, amelyet még az elhunyt elnök adott New Yorkba Indulása előtt. „Nem a bosszúra tö­rekszünk — szólt az utasí­tás —, hanem valami ennél magasabbra: az igazságra, mit­ úgy látszik, csak bos­­­szúval lehet helyreállítani. Nem győzelemre törek­szünk, hanem valami ma­gasabbra, a békére, amit úgy látszik, csak győze­lemmel lehet elérni és csak a békén keresztül vezet az út a haladáshoz.” Az em­lékülésen több mint negy­ven delegátus méltatta Nasszer kiemelkedő érde­mei^

Next