Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-12 / 213. szám

Amire büszkék vagyunk Szovjetunióban és külföldön egyaránt a Krím-félszigetet az „egészség szigete”-ként ismerik, mint szubtropikus fekete­tengeri üdülőhelyet. Nem egészen alaptalanul, hiszen a Krím­­félszigeten évente ötmilliónál több ember üdül. De arról n­em lehet megfeledkezni, hogy a terület korszerű iparral, fejlett mezőgazdasággal rendelkezik, számos intézetében jelentős tudományos kutatómunka folyik. Az alábbiakban N. K. Kiri­­csenko elvtárs, az UKP Krími Területi Bizottságának első tit­kára mutaja be testvérmegyénket. Szovjet hazánk legsajátosabb területi egységeinek egyike a Krím, összefonódnak itt a ter­mészeti, történelmi és a gazda­sági különbségek. Érdekes és gazdag e félsziget történelme, de nem kevésbé érdekes és gaz­dag jelene. A Krím gazdasági szempont­ból nagyon sokoldalú komplexu­mot képez. A félszigetet körül­vevő Fekete- és Azovi-tenger a halászat és halfeldolgozó ipar fejlődésének alapja. A különbö­ző földrajzi és klimatikus öve­zetek találkozása a viszonylag kis területen ez élteti sokága­­zatú mezőgazdaságunkat. A te­rület gazdag fontos ásványi anya­gokban, jelentős építőanyag-le­lőhelyek vannak itt. Mindez szi­­­lárd alapot ad iparunk fejlesz­téséhez. A IX. ötéves terv elmúlt két és fél éve alatt a fémfeldolgo­zás és gépgyártás volumene­ 29 százalékkal növekedett, a villa­­mosenergia-felhasználás 30 szá­zalékkal. Egy sor új ipari üzem kezdte meg termelését. A ter­veknek megfelelően folytatódott a vegyiipar óriásának, a krími titándioxid gyárnak és egy ha­talmas szódagyárnak az építése. A gázipar fejlesztése jelentős mértékben gyarapítja a terület energiatartalékait, van a legjelentősebb Folyamatban ipari objek­tumok gázfűtésre való átállítása. Területünkön az ötéves terv két esztendeje alatt közel 40 ezer új lakást építettünk, ös­­­szesen 130 ezer lakás épül az ötéves terv végéig. Több száz kilométernyi új utat építünk eb­ben az időszakban , és tovább fejlesztjük az észak-krími csa­tornát, melynek vizével eddig 270 ezer hektár — azelőtt szá­razság sújtotta­­— földet változ­tattunk termővé. A Krím fejlett mezőgazdaság­gal rendelkezik, melynek fő ága­zata volt és maradt a gabona­­termelés, elsősorban a búza és a rizs termelése. Jól beálltak sző­lő- és gyümölcstelepítéseink. Je­lenleg 105 ezer hektáron terme­lünk szőlőt, 56 ezer hektáron pedig gyümölcsöt. Éghajlati adottságaink kedvezőek az illó­olaj tartalmú kultúrák termesz­tésére, így területünk adja a Szovjetunió rózsaolaj-termelé­sének felét, levendulaolaj-ter­melésének kétharmadát. Állat­­tenyésztésünkben előtérbe ke­rült a baromfinevelés, gazdasá­gaink évente sok millió baromfit értékesítenek. Nagy figyelmet fordítunk a tudományok fejlesztésére. Terü­letünkön 40 tudományos kutató­­intézet működik, közöttük vi­lágviszonylatban is jelentősek: a Krími Asztrofizikai­­ Obszerva­­tórum, a Tengeri Hidrofizikai Intézet, a Déli Tengerek Élő­világának Kutatóintézete, a „Ma­­garacs” Szőlészeti- és Borászati Kutatóintézet. A déli partvidék páratlan ég­hajlata minden évben a pihenni vágyók tömegeit vonzza. A te­rület 320 jól felszerelt szanató­riuma és üdülője több mint egymillió embert fogad jelentős tömegeket várnak a évente, szál­lodák, turistaházak, kempingek. A vendégfogadó hálózatot folya­matosan fejlesztjük, most épül Jaltában az új, 2700 személyes Intourist Szálló. Jevpatorijában gyermekszanatórium épül 6000 úttörő egyidejű üdültetésére. Na­gyon határozott intézkedéseket foganatosítottunk a déli partvi­dék vízellátásának megoldására, ezzel lehetővé válik az­­ üdülő­övezet intenzívebb fejlesztése. A Krím területén 1 millió 900 ezer ember él. A krímiek büsz­kék földjükre, természeti szép­ségeire, dicső történelmére, gaz­dagságára, melyet a dolgozó emberek kezemunkája alkotott. Eredményeiket méltányolja a szovjet haza. A Krím zászlaját a Lenin-rend és a Munka Vö­rös Zászló Érdemrend díszíti. Több tízezer dolgozó érdemelt ki magas kormánykitüntetést. A terület­­ valamennyi eredményé­ben részes a kommunista párt, melynek 110 ezer tagja közül 86 százalék közvetlen a terme­lő munkában dolgozik. Személyes példamutatásukkal, politikai- és szervező munkájukkal mozgósít­ják a dolgozó tömegek alkotó erőit a kommunizmus építésére. (Fordította: Sávolt Béla) ■ • A lusta város új lakónegyede. 0 Nemrégen járt Szimferopolban a Bács-Kiskun megyei pártbizottság által szervezett MSZBT-ak­­tivistacsoport, melynek tagjai az élelmiszeripari gépgyár dolgozóival beszélgetnek.­­ A Bács-Kiskun megyei MSZBT-aktivisták a szimferopoli élelmiszeripari gépgyárban a test­vérkapcsolatok felvételéről tárgyalnak. (Fotó: Gyeniszova / APN) Jogi tanácsok A kertészetből származó bevételek jövedelmi adójáról Kertészeti termelésünkben az utóbbi években lendületes fejlő­dés indult meg. Táplálkozási kul­túránk is igényesebb lett, és a fo­kozott exportigényeket is megfe­lelő szinten kell kielégítenünk a kertészeti termékekből. Ennek ér­dekében fokozott befektetés vált szükségessé a gyümölcs-, szőlő- és a zöldségtermesztés területén. Nem árt, ha tudja a termelő, hogy az elég tekintélyes befekte­tés után az értékesített árut mi­kor terheli jövedelemadó. A 35/1971. (XII. 17.) P. M. szá­mú rendelet szerint általános jö­vedelemadót köteles fizetni az, akinek magánkereskedelmi tevé­kenységből jövedelme származik. A magánkereskedelmi tevékeny­séggel — az adózás szempontjá­ból — azonos elbírálás alá esik: az üvegházi, melegágyi-kertészeti, a gombatermelési termékek érté­kesítése. A melegágy­ kertészet­hez tartozik az ablakkeretes, mű­anyagfóliás stb. termelés. Magánkereskedelmi tevékeny­ségnek számít a faiskola termé­keinek bármely módon való érté­kesítése is. Ezek körébe sorolja a jogszabály a facsemete, dísznö­vény, gyökeres szőlővessző, szőlő­oltvány, málna- egres­, ribizlitő, vagy bokor termékeinek értéke­sítését,­­úgyszintén a szabadföldi virágkertészet termelvényeit. Ide tartozik többek között a virág, a virágtő, a virághagyma, a vi­rággumó, a virágmag értékesíté­se is. Az ezek eladásából szárma­zó jövedelem után adót kell fi­zetni. Ezzel szemben nem esik adó alá, ha a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeti tag, illetve szak­szövetkezeti tag a saját (háztáji) gazdaságában az üvegházi, meleg­ágyi (ablakkeretes, műanyagfó­liás), zöldségkertészetből szárma­zó termékeit értékesíti. Akkor sem esik adó alá az előbbiekben említett zöldségkertészetnek évi 24 000 forintot meg nem haladó — a kiadások levonása után je­lentkező — jövedelme, ha a ter­melő az ÁFÉSZ keretében műkö­dő mezőgazdasági társulásnak a tagja. Ez utóbbi esetben akkor, ha nem foglalkoztat állandó, vagy időszaki munkást, és to­vábbi feltétel, hogy a termelő teljesítse az előírt, a közgyűlés által meghatározott kötelezettsé­gét. Dr. M. J. • Helyes-e az — hallottam már többször is —, ha egy kizárólag női munkaerőt foglalkoztató munkahelyen egyetlen férfi van, s az az egy is főnök. Vajon van-e valahol is női fő­nök ott, ahol csak férfiak dolgoz­nak? Én még ilyenről nem hal­lottam — mondja a méltatlanko­dó, majd hozzáfűzi: — Ha a többség nő — nyilván a munka jellegéből adódóan —, akkor a vezető is nő legyen! A férfi vezető megértheti ugyan az irányítása alatt dolgozó nő gond­ját, de képtelen együttérezni ve­le. Megértés és együttérzés — nagy különbség ... Oly nagy, hogy óhatatlanul ellentéteket szül a vezető és a beosztottak között. Akivel a közelmúltban beszél­gettem erről a témáról, nézetét bizonyítandó, elmondott egy — egyébként meglehetősen felhábo­rító — esetet. Az egyik intéz­mény fontos — közügyekkel fog­lalkozó — osztályán kilencvenki­lenc százalékban női munkaerőt alkalmaznak. A hiányzó egy szá­zalék: az osztályvezető, az egyet­len férfi. Zsarnok, hirtelenkedő, rosszindulatú... s még jó né­hány jelző ráillik a magatartása, a vezetési sítlusa, légióként azon­ban a férfi és nő egyenjogúságát, a társadalom nőpolitikáját sem­mibe vevő szavai és tettei alap­ján. E vezető egyáltalán nem tit­kolja, kit tart — természetesen a nők között — jó munkaerőnek. „Jó munkaerő csak az lehet, aki­ről eleve feltételezhető, hogy be­látható időn belül nem megy szülési szabadságra’. Ezek a ha­mis csengésű szavak, e balga fej szülte értékítélet, nem kér kom­mentárt. 0 De mi történik akkor, ha az egyik ilyen munkaerő, aki a „le­geslegfeltételezhetőbbek” közé tartozott, egy napon gyermekál­dás elé néz? Itt, ezen a munka­helyen nem az történik, mint máshol, ahol felnéznek a leendő kismamára, tisztelettel övezik és igyekeznek kedvébe játni.­­Az említett osztály mindaddig kiváló nődolgozója — valóban az — négy hónapig jól eltitkolta főnö­ke előtt a ..bűnét”. A kolléganők tudtak róla, de érthető módon osztoztak a titoktartásban. Ám meddig lehet rejteni azt ami in­kább büszkeségre érdemes, mint­sem titkolásra? Ez esetben a kényszerűség szólt közbe. A ter­hes asszony — szigorú orvosi utasításra — táppénzre ment A főnök, aki számtalanszor megis­mételte már, hogy neki „a bi­zonytalan betegeskedések” felet­tébb gyanúsak, megkérdezte, mi a baja? Természetesen nem a fel­­­világosításra legilletékesebbtől — hiszen ő félve, suttyomban távo­zott —, hanem a kolléganőktől, akik egyébként megkapták a fel­hatalmazást a „vétség” közlésére. S a főnök megcsalatva-becsapat­­va ból: csak ennyit préselt ki maga­nemrég kapott fizetéseme­lést; hát ez a hála?! Nos, mondta ki az ámeni vita­partnerem, ez a példa is igazol­ja, hogy nők főnöke nem lehet férfi, csak nő. Nincs igazam? 0 Nincs! Az ilyen példa, s az ilyen vezető csak egészen kivé­teles. Kirívó. Kevésbé megfogha­tó, árnyaltabb ellentétek vannak, és még lesznek is sokáig. De a szembetűnő, vagy lapuló konflik­tusok megoldásának, illetve fel­oldásának semmiképp se az az egyetlen módja, hogy nőket csak nő dirigáljon, férfiakat pedig csak férfi. Végtére is nem a­z el­különítés, hanem a közelítés po­litikáját akarjuk érvényre jut­tatni. A vezető — legyen az férfi, vagy nő­ — ne legyen vezető, ha nem alkalmas rá. A tehetséget nem az határozza meg, hogy me­lyik nemhez tartozik az, aki irá­nyít. A mérvadó: az alkalmas­ság. Az persze más kérdés, hogy a nők jogait szavakkal és tettek­kel sértő férfi vezető uralkodá­sát nem tűrjük meg. Törvény vé­di a nőket, s az egész társadalom ismeri az elveket amelyek mérv­adók. De azt a kívánságot is el­mondtuk és leírtuk már jó né­hányszor, hogy a nő is védje jo­gát, s he hátráljon! Ne tegye ezt különösen akkor, ha egy egész kollektíváról van szó.­­ A maga nemében érthetetlen az eset, amit elmondtunk. Éppen ez mondatja ki velünk a talán kissé erős szavakat is: A társa­dalom védi a nők jogát. Ám a nőnek az is jogai — egy kollek­tívának meg egyenesen köteles­sége! —, hogy, harciasan szembe­szálljon azokkal, akik ellenük szólnak és cselekszenek. Már csak azért is, mert ez nem kizárólag nőkérdés. Társadalmi ügy! Cs. L. Női vagy férfi vezető? A MŰSZAKI KÖNYVNAPOK ORSZÁGOS VIDÉKI MEGNYITÓJA Néhány évvel ezelőtt a tudo­mányos és technikai ismereteket közlő szakkönyveknek több mint kétharmada a b­udapesti szak­boltok révén jutott el az ország vásárlóközönségéhez. A vidék a­ szakkönyvterjesztés tekintetében tehát erősen elma­radt Budapest mögött. Ez a kü­lönbség az utóbbi időben jelen­tősen csökkent, a vidéki könyv­­terjesztő hálózat, a Művelt Nép könyvesboltok forgalma elérte a budapesti szakkönyvforgalmat. Az ország különböző városai­ban (Győr, Miskolc, Eger,­Pécs, Debrecen, Szeged, Veszprém, Ta­tabánya, Salgótarján, Székesfe­hérvár) ma már szakosított könyvesboltok működnek, ezek bonyolítják le az országos nem budapesti szakkönyvforgalomnak csaknem kétharmadát. Választék­­kuk a terület szakembereinek szinte­ minden igényét kielégíti, beleértve a külföldről importált szakkönyveket is. E boltok felé­ben telexgép­­ áll rendelkezésre, amely nemcsak a vállalaton be­lüli gyors összeköttetést biztosít­ja, hanem a vevők gyors tájé­­koztatását­ is­­ szolgálja. A Műszaki Könyvnapok Or­szágos Szervező Bizottságának versenyfelhívására a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat megyén­ként és külön Miskolcon ver­senybrigádokat alakított a terü­leten működő könyvesboltok fel­készítése, a műszaki könyvnapi rendezvények megszervezése ér­dekében. A műszaki könyvnapok rendezvényeit a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat az ün­nepi könyvhét felhasználásával tapasztalatainak szervezi széles bázisra támaszkodva­ meg. A műszaki könyvnapi rendez­vényeken — amelyeknek alap­vető célja a szakirodalom fontos­ságának tudatosítása, a könyvek munkapadokig történő eljuttatá­sa­i— közreműködnek egyebek között az MT95SZ, az Autóklub, a Közlekedési Múzeum, az MHSZ, a honvédség, az egyes városok jelentősebb ipari üzemei, a könyv­tári hálózat. A különböző üze­mekben, intézményeknél rende­zett kamarakiállításoknak és a könyvbemutatóknak, szakkönyv­vásároknak ízléses keretet adnak az egyes üzemek jellegzetes ter­mékei, vagy azok makettjei. Több könyvesbolt a műszaki könyv­napok idején szakmai napokat rendez, amelyeken­­ egy-egy szak­téma irodalmával és választéká­­val ismerkedhetnek meg az ér­deklődők. Az idén a műszaki könyvna­pok országos vidéki megnyitójá­ra Salgótarjánban kerül sor, ok­tóber 11-én. Ez alkalommal a Művelt Nép nagyszabású könyv­kiállítást rendez a salgótarjáni megyei Művelődési Központ, va­lamint a helyi társadalmi szer­vek, intézmények és vállalatok segítségével. A kiállításon több mint 500 műszaki és rokon tár­gyú szakkiadvány tekinthető meg a­­ valamennyi mű beszerezhető könyvkereskedelmi forgalom­ban. Köztük kiemelt helyet kap­nak a műszaki könyvnapok­ 44 újdonsága és a dinamikusan fej­lődő Salgótarján ipari profiljához kapcsolódó kiadványok. Ezek kö­zött, tekintettel a város korszerű építészetére és a városban talál­ható építőipari jellegű üzemek­re, kiemelkedő mennyiségben szerepelnek az építőiparhoz, épí­tészethez kapcsolódó tematikájú művek. 1973. szeptember 12. 0 PETŐFI NÉPE • 3 Az intenzív gazdálkodás útján a Hoszúhegyi Állami Gazdaság A több mint 8800 hektár te­rületű Hosszúhegyi Állami Gaz­daság az összetett termelési pro­filú üzemek közé tartozik. A há­rom alapágazatra — kertészet, növénytermesztés, állattenyésztés — ráépülnek a feldolgozó egy­ségek is. Az ágazatok jó alapot szolgáltattak a további fejlesz­téshez, amely a vezetés haté­konyságának javulásával válhat valóra. Csaknem egy éve, hogy Mátyus Gábor a gazdaság igaz­gatója, s éppen az irányítás­szervezés területén végrehajtott változtatásokkal törekedett a ve­zetés hatékonyságát erősíteni, nagyobb lehetőséget adva a szak­embereknek elképzeléseik meg­valósításához. — A gazdaságban a szervezeti, működési sát, az új szabályzat megalkotó­vezetési rendszer lét­rehozását tartottuk a legfonto­sabbnak — mondotta Mátyus Gábor. — Tavaly 18 egymás mellé rendelt, tehát egymástól független üzemegység működött. Földterületenként voltak a fele­lős vezetők. Egy-egy növényt azonban nemcsak egy üzemegy­ségben termesztettünk, ami azt eredményezte, hogy több terület­­felelősnek kellett foglalkoznia például a búzatermesztéssel. Ez a termesztési vonal nehezebb át­tekinthetőségét, az üzemegységek közötti párhuzamos munkaszer­vezést, valamint szervezettségi és koordinálási fogyatékosságok miatt nagyobb gép- és eszköz­szükségletet eredményezett. Az előrelépés érdekében feladtuk a területi­­ felosztást és kialakítottuk a növénytermesztési, állattenyész­tési, szolgáltatási, borászati, tá­roló és feldolgozó, valamint ker­tészeti üzemet. Az így kialakí­tott szervezettségi forma igényli a legkevesebb vállalati szintű (többször adminisztratív) beavat­kozást, koordinálást. Most egy­­egy vezető irányítja az üzemegy­ségen belüli munkát a termesz­téstől a feldolgozásig, illetve fel­­használásig és a szükséges esz­közök elosztását. A vállalat vezetési rendszeré­ben szintén változás történt. Az igazgató mellett még két helyet­tes is dolgozik, akik a termelési és közgazdasági vonatkozású fel­adatokat végzik. Arra a kérdésre, hogy az ipar­szerű mezőgazdasági üzem ki­alakítása érdekében még milyen tennivalók vannak, Mátyus Gá­bor a következőket mondotta: “ A kiemelt ágazatokban a zártrendszerű termesztést kell megvalósítani. Két lehetőségünk van. Egyik: a már eredményesen működő fejlett termelési rend­szerhez csatlakozunk, mint pél­dául a szekszárdi típusú kuko­rica- és a bácsalmási napraforgó­termesztés. A másik: a gazda­ságban dolgozunk ki sajátos ter­mesztési módszert és elterjeszté­séhez partnereket keresünk. Szakembereink a télialma-ter­­mesztés teljes technológiáját (be­leértve az anyagmozgatást és tá­rolást is) készítették el. Szeptem­ber 14-én bemutató keretében ismertetjük meg a megye és az ország többi gazdaságaival. A megyei szőlőtelepítési program­ban részt veszünk. A Kiskunha­lasi és Kunbajai Állami Gazda­sággal közösen új fajtákat állí­tunk elő, ezeket szaporítjuk, az oltványokat átadjuk a szőlő­s telepítő termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. Az állat­­tenyésztésben is előbbre szeret­nénk lépni. A következő ötéves tervben komplex tehenészeti­ te­­­lep építését kezdjük meg. Az in­tenzív gazdálkodás, az iparszerű mezőgazdasági üzem kialakítása nem képzelhető el a még­ na­gyobb fokú gépesítés és szako­sítás nélkül. A gépesítéssel­ pár­huzamosan a szakemberképzést tartjuk még a legfontosabbnak — mondotta befejezésül az álla­mi gazdaság igazgatója. Cs. I. „Árok is van, gödör is van...” A közötti Szolnok—Kiskunfélegyháza műút egyik — lakiteleki — szakaszán a vízelvezető árkot építik a Közúti Igazgatóság munkatársai. Az árokásó gép nyomában haladva képezik ki a felső peremén 1,5 méter széles, a fenéken 50 centiméter keskeny árkot. E munkálatok is részei annak a­ programnak, melynek során a megyehatártól Kiskun­félegyházáig korszerűsítik — szélesítik — az említett útvona­lat. (Tóth Sándor felvétele)

Next