Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-16 / 242. szám

A rádiós Petress István bero­bogott a televízió képernyőjére. Az autók elterjedésével divatba jött. Mostanában a legfoglalkoz­tatottabb riporter. Könnyedén fo­galmaz, cseveg, magyaráz, simán elegáns, nem ismeri a zavart, drukkot. Jó szeme van, remek öm­­­letekkel jelentkezik. Témái alkal­masak lennének társadalmi ér­vényű tanulságok kibontására. A feltételes mód használatával jel­zem, hogy Petress ritkán hasz­nálja ki a maga által teremtett pompás körülményeket. Gépko­csiból, lassított menetben veszi szemügyre az adott ügyet. Olyan érdekes tájakra viszi a nézőket, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire felszínes ismereteket szereztünk. Hiányérzetünk csak később, a műsor után jelentke­zik. A Négy kerékkel, okosan — rokonszenves mondanivalója — sorozatban pontatlanságokon is rajtafogtuk. (Egyik-másik suta kérdésért a szerkesztőt és a ren­dezőt okoljuk.) Illene tudnia, hogy­ Mathiász nevét nem Mattyhiásznak ejtik, és szőlő­ne­mesítőként szerzett múlhatatlan érdemeket. Lechner Ödön pompás épülete sohasem volt megyeháza. Az egyperces kecskeméti epizód­ban három hiba volt. * A Röpülj páva nehezen­­ felül­múlható sikerében Vass Lajosé a legfőbb érdem. Most nélküle röppent fel az immár megara­­nyosodott páva. Miért mellőzte­­tett, ne firtassuk. (Lehetséges, hogy ő nem vállalta a megbíza­tást, vagy a döntőkre tartogat­ják?) Kudlik Júlia bűbájos egyéni­ség. Tanítani kellene, hogy mi­lyen tisztelettel­­ őszinte szeretet­tel beszélget a „legegyszerűbb” emberrel is. Sütő Gyula bácsi­val például. Legutóbbi botlását — „a műsorvezető is ember” — máris efeledtük. Aggodalommal észleljük viszont, hogy ráragad­nak a könnyű műfaj híg, ma­gyartalan sablonjai. Bejelentés, tájékoztatás, közlés helyett mind­untalan konferál. Kecskeméten a bíráló bizottság elnöke egy esz­­tendeje már lebeszélte e kifeje­zésről. Érdemes lenne újból szól­nia, hogy a kitűnő műsorközlő­műsorvezető eltüntesse e csúf nyelvi szeplőt. Antal Imre a tévé legművel­tebb riporterei közé tartozik. Egyéniség, jellegzetes stílusát so­kan kedvelik. Újabban mégis többen bírálják. Gondolom azért, mert tőle idegen területekre is merészkedik. Az Arany páva első adásán ügyesen kérdezett, kul­turáltan viselkedett. Csak az la bizonyos plusz hiányzott, az gesztus, az a szó, ami fölmele­­­gítette volna a légkört, a hangu­latot. Kár volt a „pávából” tándal­­fesztivált utánzó versenyt csi­nálni. A merev légkörben eltű­nik a népdalok hamva, üdesége, az előadók személyisége. Felje­gyeztem, hogy Antal Imre egy alkalommal bejelentette: addig tart csak a szünet, „míg a kö­vetkező versenyszám a pódium­ra nem lép”. (Láttam már olyan esetet, amikor a műsorvezetőnek sikerült helyesbíteni a rendező­szerkesztő nyilvánvalóan vitatha­tó elképzeléseit.) Igaz, most forgatókönyv minimálisra csök­­­kentette Kudlik Júlia és Antal Imre variációs lehetőségeit. Heltai Nándor KÉPERNYŐ Három műsorvezetőEllenségünk a rák Beszélgetés egy kutató főorvossal Ijesztően hangzik a hárombetűs szó: rák. Félelmet, szoron­gást kelt, de meddig? Mikor gondolhatunk erre is úgy, mint az emberiség eddigi nagy áldozatszedőire, a pestisre, fekete­­himlőre, gyermekparalízisre, amelyek ma már egyre ritkáb­ban előforduló, és gyógyítható betegségek? Rosszindulatú da­ganat. De mi a lényege? Mi váltja ki? Vírus okozza talán, vagy rákkeltő anyag? Hiányzik valami a szervezetünkből és emiatt jelentkezik a kóros elváltozás? Jelenleg erre nincs pontos vá­lasz. Orvosok, orvosi közösségek, tudósok keresik, kutatják a beteg­ség okát, az eddigi feltételezések között a valóságot. A világon mindenütt, ahol a rákkal, gyógyításával foglalkoznak, min­­­den nap újra lobbannak a re­mény gyertyái. Mint példul a Szegedi Városi Tanács kórháza egyik szobájában, ahol dr. Ta­­káts László főorvos dolgozik. Ra­diológus. Több évtizede foglal­kozik a rosszindulatú daganat okának kutatásával, gyógyításá­val. A hazai, külföldi, sőt a tengeren túli országokban szá­mos tanulmánya jelent meg a rákkal kapcsolatban. íróasztala mellett televízióhoz hasonló készülék. A képernyő kerek formájú. Szaknyelven: képerősítő berendezés televízió­lánccal. A készülék lényege, hogy a főorvosi szobában levő képer­nyő összeköttetésben áll a szom­szédos laboratóriumban elhelye­zett berendezéssel, amely sokszo­rosára erősíti fel a röntgenképet. Sok előnye és nagy jövője van a szerkezetnek. Ezen a képer­nyőn ugyanis sokkal jobban lát­ható a kép, mint a röntgener­nyőn, nincs sugárveszély, s a be­tegtől távolabb egy másik szobá­ban konzultációkat, orvostanhall­gatóknak előadásokat tarthatnak. A főorvos éppen vizsgálat köz­ben kapcsolja be a készüléket. Konzultáció, több felvétel, kérik a következő beteget. Sajnos, nem kellene sokáig várakoznom arra, hogy amiről dr. Takáts Lászlóval beszélgetünk, meglássam a való­ságban, egy emberi szervezet­ben ... A tudomány nagy lépésekkel halad a végső­ eredmény felé. A hozzá nem értő ember azonban hiába lapozgatja a szaklapokat, orvosi folyóiratokat, melyekben ugyan szinte nap mint nap je­lennek meg cikkek, tanulmányok a rákról, illetve a rákkutatásról, megfelelő szakismeret nélkül ezekből aligha lehet valamit meg­tudni. — Sőt, gyakran még nekünk, orvosoknak is nagyon nehéz el­igazodni a rákkutatás előrehala­dása során szinte hónapról hó­napra változó álláspontok között — magyarázza a főorvos. — De mint ahogy a rák kórokozójának keresése is fejlődik, egyre ered­ményesebb a rosszindulatú daga­nat gyógyítása is. Kevesen tud­ják ugyanis, hogy az idejében felismert rák gyógyítható. A be­tegség észlelését azonban, sajnos, megnehezíti az a tény, hogy a daganat nem fáj, kívülről legtöbb esetben nem látszik, s a beteg már későn fordul orvoshoz. Bár a különböző leletek, leírá­sok azt bizonyítják, hogy már az ókorban voltak rákos meg­­betegedések — csak­hogy akko­riban ennek még nem tulajdoní­tottak olyan nagy jelentőséget, hisz százezrek haltak meg pes­tisben, kolerában, feketehimlő­ben —, a rosszindulatú dagana­tok gyógyításával intenzíven csak a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve foglalkoznak. Először késsel próbálták eltávolítani rákot, aztán a röntgensugár fel­­­fedezése után — 1895 — ezt a gyógyítás szolgálatába állítot­­­­ták. A huszadik század elején a kombinált, komplex therápiát al­kalmazva, vagyis műtéttel és röntgensugárral igyekeztek meg­menteni az embereket. A gyógy­szeres kezelés, az úgynevezett chemotherápia az utóbbi évtize­dek kutatásainak eredménye. gyógyszeres kezelés a daganat­A növekedés megakadályozását cé­lozza. A kísérletezések során világon több mint félmillió ve­­­­gyületet hoztak létre, melyből 25—30-at jelenleg is eredménye­sen használnak, egyebek között két magyar készítményt, a Myelobromolt és a Degranolt. Mindezek a gyógyítási mód­szerek eredményhez vezettek, ha idejében műtőasztalra került rákos beteg, a piciny daganatot a még kifejlődése előtt, sugarazták, nem késett az injekció vagy tabletta. Mert ha idejében felis­­­merik például az emlőrákot, a betegek fele meggyógyítható. A bőrrák még súlyosabb esetekben is eredményesen kezelhető. A ta­pasztalatok szerint száz bőrrákos ember közül 98 életben marad. Csaknem 70 százalékban segít az operáció a korai tüdőrákon is. L­egújabb adatok szerint gyógyí­tani tudják — száz közül 80—90 esetben — az egészen korai gyo­morrákot is. De vajon milyen eredménnyel járnak az, ha az orvostudomány még egy lépéssel előbbre halad­va a rákot nem a korai, hanem az azt megelőző állapotban vizs­gálná, illetve gyógyítaná? — A legújabb kutatási terület az úgynevezett immunbiológia, amely arra a kérdésre ad majd választ, hogy miképpen lehetsé­ges az emberi szervezet védeke­­­zését elősegíteni — hangsúlyozza főorvos. Elképzelhető, hogy talán éppen ez a módszer vezet a rákos megbetegedések felszá­molására. Bár megjósolni szinte lehetetlen, a tudomány jelenlegi állása szerint tíz-tizenöt év múl­va végső eredményhez vezet a rákkutatás. Idős asszony kopogtat az ajtón. Mint a főorvostól megtudom, évekkel ezelőtt emlőrákkal ope­rálták. Aztán kétoldali rákos mellhártyagyulladást kapott. És tavaly egészségesen hagyta el a kórházat. Most felülvizsgálatra jött, kisebb panaszai vannak. Az idős asszony esete — akit ponto­san nyolc évvel ezelőtt operál­tak — jó bizonyíték arra, hogy az idejében felismert rák gyó­gyítható. A szív- és érrendszeri megbe­tegedések után a rák követeli a legtöbb halálos áldozatot. Gyo­morrákban például évente 4 ezer ember hal meg hazánkban. Vi­lágszerte nagy erőfeszítéseket tesznek a rosszindulatú daganat megelőzésére, illetve gyógyításá­ra. Ezt a munkát nálunk az Or­szágos Onkológiai Intézet szerve­zi és koordinálja. A rendelőinté­zetek onkológiai szakrendelései, a rákszűrések, a felvilágosító elő­adások, kiadványok is a betegség megelőzését célozzák. Emellett természetesen világ­szerte kutatásokat folytatnak, kí­sérleteznek az ismeretlen felfe­dezésére, mi okozza a rákot? És melyek azok a kezdeti elváltozá­sok a szervezetben, amelyek vég­ső soron a daganatfejlődéshez ve­zetnek? Erre a kérdésre keresi a választ Woods Hole-i laborató­riumában Szent-Györgyi Albert tudós is, aki a közelmúltban ha­zánkba látogatott. — Személyesen is ismerem Szent-Györgyi professzort — jegyzi meg a szegedi főorvos. — Az 1940-es évek elején kerültem Bu­dapestről a szegedi női klinikára, melynek akkoriban a röntgen­laboratóriumát vezettem. Az ak­kor már Nobel-díjas tudós a sze­gedi biokémiai tanszék profes­­­szora volt. Tíz éve foglalkozik rákkutatással. Tanulmányait ol­vasva nagy eredményeket ért el kísérleteivel. Szent-Györgyi Al­a­bert olyan anyagot próbál elő­állítani, amely az állati rákdaga­nat növekedést gyorsítja, illetve gátolja. Tíz, tizenöt év vagy talán ke­vesebb? Ma még senki sem tudja pontosan. De amint dr. Takáts főorvos mondta, ez az idő lénye­gesen megrövidülne, ha a tőkés országok fegyverkezési versenyé­ben a hadikiadások egy kis tö­redékét intézetek építésére, la­boratóriumok létrehozására, kí­sérleti eszközökre, az emberiség alattomos pusztítósa, a rákbeteg­ség titkának felfedezésére fordí­tanák. Tarnai László , Dr. Takáts László főorvos. (Somogyi Károlyné felvétele) Tisztelet Nagy Istvánnak Száz évvel ezelőtt született a modern magyar művészet kimagasló egyénisége, Nagy István,­ aki életének tekintélyes részét Baján töltötte. Itt ta­lált végső nyugalmat is. A város tisztelettel és sze­­­retettel gondozza emlékét és igyekszik minél töb­bet kamatoztatni gazdag örökségéből. A Magyar Nemzeti Galéria, Baja Város Taná­csa, a Fegyveres E­rők Klubja és a Nagy István Emlékbizottság gazdag programot állított össze a festő születési centenáriumára. Tizenhetedikén délelő­tt 10 órakor a városi-járási KISZ-bizottság nagytermében Katanics Sándor,­­az MSZMP me­gyei bizottságának titkára nyitja meg a Tisztelet Nagy Istvánnak című kiállítást. A ma élő magyar festőművészek alkotásaiból Aszalós Endre művé­szettörténész rendezte a tárlatot. Tizenegy órakor Varga Imre Kossuth-díjas művész által készített Nagy István-szobrot Kincses Ferenc, a városi ta­nács elnöke avatja fel. A Bartók utca és Deák Ferenc utca sarkán tartandó ünnepségen közre­működik a Liszt Ferenc kórus. Tizennyolcadikén a Bajai Állami Gazdaság klub­jában Nagy István művészete címmel kitűnő ma­gyar és külföldi művészettörténészek tanácskoznak. Tizenkilencedikén délután 3 órakor Garamvölgyi József művelődésügyi miniszterhelyettes adja át a nagyközönségnek a bajai Türr István Múzeum­ban rendezett Nagy István-emlékkiállítást. Ugyan­ezen a napon este 7 órakor a József Attila Mű­velődési Központ színháztermében ünnepi hang­versenyre kerül sor. Közreműködik a Zombori Szimfonikus Zenekar, az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kamarazenekara, valamint több vaj­dasági énekes és hangszeres művész. H. N. Nemzetiségi nap Baján A Hazafias Népfront bajai bi­zottsága szombaton nemzetiségi napot rendezett, amely a Fegy­veres Erők Klubjában nagygyű­léssel kezdődött. A nagytermet megtöltötték a járás és város délszláv és német nemzetiségű lakói. Az ünnepségen megjelent többek között Szentistványi Gyu­­láné, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára, dr. Wild Frigyes, a Magyarországi Néme­tek Demokratikus Szövetségének főtitkára, Gyurok György, a Ma­gyarországi Délszlávok Demok­ratikus Szövetségének titkára, Farkas József, a megyei népfront­bizottság titkára, a járás és vá­ros több vezető személyisége is. Szentistványi Gyuláné ünnepi beszédében a nemzetiségi politika néhány alapvető kérdésével, a népfrontbizottságoknak a nemze­tiségi politikát támogató munká­jával foglalkozott. Ezután dr. Wild Frigyes német nyelven, Gyurok György pedig horvátul köszöntötte a jelenlevő­ket. Az ünnepség további részé­ben a járás és város nemzetiségi tánccsoportjai mutattak be mű­sort. Este a Duna étteremben hajna­lig tartó nemzetiségi bál kezdő­dött Sz. F. 1973. október 16. •­ PETŐFI NÉPE • g Magyar gazdasági és műszaki­­ napok a Szovjetunióban­ ­ A­­ szocialista országokban most dolgozzák ki a következő öt évre szóló népgazdasági terve­ket. A kormányfők konzultáció­kat folytattak, amelyeken átte­kintették a tervek összehangolá­sának kérdéseit és megállapod­tak, hogy az illetékes szervek to­vábbi intézkedéseket készítenek elő a testvéri országok közötti sokoldalú együttműködés fejlesz­tésére. A kölcsönös kapcsolatok elmélyítése a célja a szocialista gazdasági integráció komplex programjának. A KGST szervei ennek megvalósítása érdekében elhatározták, hogy műszaki-tudo­­mányos-gazdasági napokat ren­deznek a KGST tagországaiban. Hamarosan szovjet műszaki-tu­dományos napok kezdődnek az NDK-ban, jövőre Magyarországon kerül sor ezekre. A magyar gaz­dasági és műszaki napok pedig most folynak a Szovjetunióban. • A Szovjetunió és Magyar­­ország kölcsönösen előnyös ter­melési, tudományos és kereske­delmi együttműködése napról napra erősödik. A Szovjetunió Magyarország fő kereskedelmi partnere. Az első szovjet—ma­gyar kereskedelmi megállapodás árulistáján — közvetlenül Ma­gyarország felszabadulásai után — mindössze két tucat árucikk sze­repelt. Ma viszont az árulista ter­jedelmes kötetre rúg, és a két or­szág valamennyi fontosabb beho­zatali és kiviteli cikkét tartal­mazza. Magyarország a Szovjet­unióból importálja a számára fontos ipari nyersanyagok túl­nyomó részét, a szerszámgépek és gépi berendezések 30 százalékát. A Szovjetunió viszont Magyaror­szágtól vásárolja almaimportjá­nak a felét, gyógyszerimportja 35 százalékát, a pamutszövet 20 és a gépipari termékek 10 százalékát. A szovjet—magyar kapcsolatok évről évre új formákkal gazda­godnak, erősödik a kapcsolat a két ország egyes vállalatai, intéz­ményei­, szakemberei között. Je­lenleg 200 magyar és 250 szovjet, intézmény 300 tudományos és műszaki témán dolgozik közösen. • A magyar vendégek Moszk­vában, Novoszibirszkben és Tas­­kentben 60 előadást tartanak, ezeket kiállítások, szimpóziumok, filmbemutatók kísérik. Moszkvá­ban a két ország olaj- és föld­gázipari együttműködéséről, a magyar gépipar, műszeripar, gyógyszeripar fejlődésének távla­tairól hangzanak el előadások. Novoszibirszkben a magyar atomfizikai műszerek, számítás­­technikai eszközök gyártását is­mertetik. Taskentben, annak a köztársaságnak­ a fővárosában, amely a magyar pamutipar gya­potigényének közel 60 százalékát fedezi, magyar textilipari elő­adásra és termékbemutatóra ke­rül sor. A magyar gazdaság és techni­ka a Szovjetunióban a szocialista munkamegosztás még kihaszná­latlan lehetőségeit tárhatja fel és elősegítheti, hogy a két ország még eredményesebben valósítsa meg a gazdasági integrációt. • A Szovjetunióban megrende­zett magyar gazdasági és műsza­ki napok széles körű fórumot nyújtanak arra, hogy a­­ szovjet szakemberek és a közvélemény még jobban megismerjék a test­véri Magyarországot. A két or­szág szakemberei minden bizon­­nyal új utakat találnak majd a szakosítás és kooperáció elmélyí­tésére. I. Panova (APN — KS) A kerékpárosokról van szó... III. A közlekedés rémei és áldozatai A kerékpárosok által okozott szerencsétlenségekről kőteteket lehetne írni, hiszen nincs olyan nap, hogy kivilágítatlan kétke­rekű, vagy szabálytalanul közle­kedő, ittas kerékpáros ne marad­na vérbe fagyva az út szélén. Másfajta szerencsétlenség okozó­jává is válhatnak a kerékpáro­sok. Egy-egy „becse­lengés" a Rá­galom áradatába megijesztheti a gépjárművezetőt, aki félrerántja a volánt, áttér az út bal oldalára és ott szemben összeütközik egy másik szabályosan közlekedő járművel. A baleset okozója — a kerékpáros — nem is sejti, hogy milyen súlyos bajt okozott, s szó nélkül továbbáll, még a tanúskodást sem vállalja. Nem szeretnénk régi sebeket felszaggatni, de a kényszerűség, az egyre szaporodó halálos sze­rencsétlenségek arra kényszeríte­nek bennünket, hogy felidézzünk néhány tragikus példát. Szeptem­ber 27-én életveszélyes állapotban szállították a kórházba Kakas Lajosnét, aki kerékpárján ke­resztbe rakva kétméteres faága­kat szállított, s egy motoros — aki súlyosan megsérült — a fa­ágakkal lesodorta a kétkerekűn utazó nőt. Egy másik eset Bo­­rota és Jánoshalma között tör­tént: Beretka Imréné úgy hajtott fel kerékpárjával a szilárd bur­kolatú útra, hogy nem adott­ el­sőbbséget az ott közlekedő mo­torosnak, s ezért ütköztek ös­­­sze. Beretka Imrénét súlyos álla­potban szállították a kórházba. Kivilágítatlan kerékpárost ütött el Fülöpháza határában egy len­gyel autós, a sérülés ebben az esetben is súlyos volt. Az utolsó példánál maradva mondjuk meg őszintén, az autó­sok és motorkerékpárosok véle­ményét: ha kivilágítatlan kerék­párossal ütköznek — éppen, mert későn fedezik fel a kerékpárost. •—, azt sem a törvények, sem a közvélemény nem ítéli el. A köz­lekedési szabályok ugyanis ki­mondják, hogy a járművezetők­nek mindig olyan sebességgel kell közlekedniük, hogy kellő időben meg tudjanak állni. Igaz, ez a­ szabályzat arra is intézkedik, hogy valamenyi járművet ki kell világítani. A kettő között nyil­vánvalóan ellentmondás van, s ezért jó lenne, ha a paragrafu­sokon itt is változtatnánk, s a balesetet okozó, illetve elszen­vedő kerékpárost legalább annyi­ra terhelje a felelősség, mint a gépjárművek vezetőit. Tovább folytatva e gondolat­sort: a kerékpár két kerekével, és mivel meghajtása emberi erő­vel történik, a leglabilisabb jár­mű. Hajtóját semmi sem védi az ütközéstől, a földre zuhanástól. Még a gyakorlott kerékpárhajtók is — különösen, ha megterhelik járműveiket — bizonytalanul köz­lekednek, nem beszélve azokról, akik csak ritkán, alkalomszerűen ülnek fel a kerékpár nyergébe. Gondoljuk csak el, ha egy te­herautó ütközik neki egy ilyen járműnek, akár csak 30 kilo­méteres sebességgel, csakis a kerékpáros szenvedhet sérülést az ütközés vagy az ezt követő taszítás, zuhanás közben. Ismételten a közlekedésrendé­szeti szabályok előírásaira hivat­kozunk, amikor szembeállítjuk a gépjárművezetőt és a kerékpár­­hajtót. A gépjárművezetőt ha raj­takapják, négy szeszt fogyasztott, egyhavi fizetésének megfelelő összegű büntetést fizettetnek ve­le, súlyosabb esetben pedig el­veszik jogosítványát. Mi történik a kerékpárossal, aki sokszor esz­méletlenségig részeg? Legfeljebb leszállítják a kerékpárjáról és ha­zairányítják, de ha nincs vélet­lenül közelben rendőr, akkor a kerékpáros az út közepén alus­­­sza ki mámorát. Ha pedig jön egy gépkocsi, amelynek vezető­je ezt későn veszi észre, a bi­ciklista fel sem ébred többé. Elő­fordul természetesen, hogy a ke­rékpárost is megbüntetik, de ez a büntetés nincs arányban azzal a súlyos veszélyhelyzettel, amelyet előidéz. A kerékpárosokról van szó, ír­tuk e cikksorozat elejére. Nem csak a hatóságok, a kereskede­lem, a társadalmi szervek figyel­mét szerettük volna ezzel erre a jelentős problémára ráirányítani,­­ de magukat a kerékpárhajtókat is, hiszen az ő életükről, testi ép­ségük megóvásáról akarunk gon­doskodni. Gémes Gábor A közlekedési bűncselekmények új jogszabályairól Országos közlekedésrendészeti ellenőrző akció részeként — mint ismeretes — október 1. és 31. kö­zött Budapesten is fokozott köz­úti­­ közlekedési ellenőrzést tarta­nak. Az év első nyolc hónapjá­ban a fővárosban — a tavalyi hasonló időszakhoz képest — ja­vuló tendenciát mutatott a közle­kedési balesetek statisztikája, szeptemberben azonban némi­képp meglassult közlekedési fe­gyelem, következésképpen a köz­úti biztonság javulása. Életünk és mások biztonsága érdekében indokolt és szükséges a fokozott szigor. Az érdekelteknek minden­képpen hasznára van az is, ha ismerik a közlekedési bűncselek­mények új jogi szabályozását a felelősségrevonás mikéntjét és gyakorlatát.

Next