Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-03 / 1. szám
Mária főhadnagy Huszka Jenő operettjének felújítása a kecskeméti színházban Időről időre újból feltűnnek a vidéki színházak Huszka Jenő művei, színpadán legalább olyan siker várható bármelyik ismert operettjétől, mint a bécsi mesterek, Kálmán és Lehár műveitől. A Mária főhadnagy elragadó és nem avuló dallamai mellett még azzal a külön jó tulajdonsággal is rendelkezik, hogy szövegkönyve érdekes, hatásos, emellett némi történelmi alapja is van mindannak, ami Lebstück Máriával annak idején megtörtént. A kecskeméti színház lendületes felújításban mutatta be a Mária főhadnagyot. Sándor János rendezésében, aki kerülte az erőltetett modernizálást, sallangoktól mentes, a zenei értékeket kiemelni tudó játékra ösztönözte a nagy létszámú szereplőgárdát. Igazi nagyoperett-hangulatot tükröztek Csinádi István bőséges játékteret nyújtó, dekoratív díszletei. A zenekar Hevesi András vezényletével évek óta nem játszott ilyen szépen, ilyen jól begyakorolt, fegyelmezett, tömör, zengő hangzással. A címszerepben Magyar Mária rutinos, lendületes, lelkes, igazi operettprimadonnához méltó játékkal lepte meg a közönséget. Gyulai Viktória Antónia szerepében tökéletesen rátalált ennek a rokonszenves alaknak minden jellemző vonására, méltó partnere volt a Draskóczyt alakító Sárosi Gábor, Brigitta szerepében Balogh Rózsa és rokonszenvesen mutatkozott be a közönségnek Jámbor Katalin, az operettegyüttes új szubretije. Lakky József egészen sajátos színt képviselt az operettszínpadon, ez alkalommal is a megszokott jó formával alakította Zwikli Tóbiást. Kedves színfoltja volt az előadásnak Bárányi László és Ribár Éva játéka. A Jancsót alakító Györgyfi József halvány, elmosódott színészi játékával alig-alig tudta megmutatni ennek a rokonszenves, bár a szövegkönyv által is eléggé háttérbe szorított alaknak az igazi helyét a darab színképében. A táncok eléggé jellegtelenre sikerültek, egynémelyik nóta a táncjeleneteknek mozzapedig egyenesen alatta maradt a felújítás színvonalának. (Gondolunk az eléggé ízléstelen tortajelenetre.) Rimanóczy Yvonne nagyon szép, színes és díszes kosztümöket tervezett ehhez a jól sikerült, látványos Huszka-felújításhoz. Csáky Lajos NYELVŐR „Meg óhajtja válaszolni?” Furcsa kérdés. Pedig elhangzott a rádióban az egyik vetélkedőn. Két szempontból is hibás. Először is szokatlan a megválaszolni ige. Régebben azt mondtuk, hogy válaszolunk valamire, pl. kérdésre, levélre. Ma nagyon elterjedt a megválaszolunk valamit forma is: megválaszoljuk a levelet, a kérdést. Nem ez az egyetlen ige, amely bár tárgyatlan, tárgyassá válik. Ugyanígy mondják ma, hogy lekési az előadást, megérdeklődik valamit, előfizeti az újságot, felügyeli az iskolát, és a hivatalos nyelvben betekinti az iratokat. Pedig a hagyományos kifejezés ez lenne: előfizet az újságra, felügyel az iskolában, betekint az iratokba. Nyelvművelőink óvatosságra intenek használatukban. Mindenképepn hibásak, de mereven nem lehet elvetni őket, mert lehet, hogy a tárgyatlan igéknek tárgyakba való átcsapása később gyakoribb, tehát szabályos változás lesz. Kérdésünk tehát helyesen így hangzik: Óhajt rá válaszolni? esetleg: Válaszolni óhajt rá? Az igekötő elhagyásával lett helyes a mondat, tehát egy igekötős igét kell választanunk, hogy rámutathassunk a másik hibára is: Meg szeretném tudni az igazat. Ez a „szeretnémkedés” nagyon elterjedt, azért nem is vesszük sokszor észre a hibát. Helyesen így kell mondani: „Szeretném megtudni az igazat.” A szeretném nem bonthatja szét az igekötős igét. De ha így mondjuk: „Meg akarom tudni az igazat”, akkor a nyelvhelyesség ellen nem vétünk. Mi hát a szabály? Nyelvtanaink szerint a kell, lehet, szabad, illetve akar, tud, kevés módosító értelmű igei és névszói állítmány után az igekötős igenév megszakított szórenddel áll. Néhány példával igazolhatjuk: meg kell tanulnod a leckét, el szabad olvasnod ezt a könyvet, meg akartuk neki magyarázni, meg tudták győzni őt. A, képes használatára idézzük Petőfit: „Légy tölgyfa, mit a fergeteg / Ki képes dönteni, / De méltóságos derekát / Meg nem görbítheti.” és Egyéb, ritkábban használt igei névszói állítmányok nem bontják ilyenek: szét az igekötős igét, iparkodik, próbál, engedi magát, igyekszik, hagyja magát, óhajt, készül, kényszerít, tanácsos, ajánlatos, és a már említett szeretne. Helytelen használatukat könnyen észre lehet venni. Ezek tehát nem helyesen szerkesztett mondatok: meg igyekszem tanulni, meg próbáljuk őt győzni, a vihar ki készül törni, elengedte magát téríteni, de ajánlatos menni hozzá. Ezek a mondatok tehát helyesen így hangzanak: igyekszem megtanulni, próbáljuk meggyőzni őt, a vihar kitörni készül, engedte magát eltéríteni, ajánlatos bemenni hozzá. Különösen a szeret ige feltételes módú szeretne alakját használják lépten-nyomon helytelenül. Nyomatékosan szeretnénk tehát ráirányítani (nem pedig: rá szeretnénk tehát irányítani) olvasóink figyelmét szeretné hibás használatára. Aki a ragaszkodik a nyelvhelyességhez, a hagyományos módon alkalmazza ezt a szerkezetet. Tehát: szeretném megtudni, szeretnénk elutazni, szeretné elolvasni könyvet, szeretnétek átsegíteni a a nehéz helyzeten, bizonyára szeretnétek megszerezni ezt a könyvet. Az igekötő tehát az igenév előtt marad. Kiss István Újdonságok a televízió idei tervében Új fajta társasjátékok zenés produkciók, mulattató tévéjátékok, krimik várnak bemutatásra a televízió 1974-es tervében. Különösen sok érdekességet tartogat a sok milliós nézőtábor számára a Tv Zenés Színháza. Előkészítik Erkel Ferenc Bánk bán című operájának felvételét. Szokolay Sándor zenés játkot ír Móricz Zsigmond Égi madár című elbeszélése nyomán, s zenés szatíra készül Déry Tibor Vidám temetés című művéből. Várkonyi Zoltán dolgozta át és egyben rendezi is a tévé számára Offenbach A férj kopogtat című operettjét. Filmre kerül Eisemann Mihály Egy csók és más semmi című operettje. Puccini halálának 50. évfordulója alkalmából egyik egyfelvonásosát viszik képernyőre és a zenei dramaturgia négyrészes produkciót iktat a műsorba Négyesfogat címmel, amely híres operettek Örökzöld részleteit eleveníti fel. Több új vetélkedő indul a régebbi, bevált műsorok, a „Kicsoda-micsoda?”, a „Játék a betűkkel” és mások mellett. Húsz város képviseletében négy tanárképző főiskola hallgatói áprilisban mérik össze erejüket a kamerák előtt abban a kvízműsorban, amelynek célja a mai Magyarország bemutatása, havonta jelentkezik majd egy új logikai öttusajáték is. Huszonöt év magyar színházi eseményeiről adnak számot azok, akik részt vesznek majd a „Színház az egész világ” címmel ősztől kezdődő sorozatban. A krimikedvelőknek bizonyára örömet szerez a „Sólyom a sasfészekben" című négyrészes tévéjáték, amely 1947-ben játszódik, s egy megtörtént eset nyomán dolgozza fel a kialakuló magyar hírszerzés és kémelhárítás tevékenységét. Ugyancsak a jövő évben láthatunk még három bűnügyi történetet. A ,,Száraz Martini”, „A sírköves tragédiája” és „A négylevelű lóhere” egy-egy megtörtént bűnügyet tár a nyilvánosság elé. A következő hónapokban vetítik majd a Szép maszkok című sorozatot, jó mulatságot ígér Gyárfás Miklós A legnagyobb szemtelenség című komédiája és Tersánszky Józsi Jenő Legenda a nyúlpaprikásról című művének adaptációja. Fiatal írók a képernyőn címmel a televízió sorozatban mutatja be a groteszk látásmódú pályakezdő tollforgatókat. Vasárnap délutánonként új típusú esztrádműsor kerül a képernyőre, amely elsősorban a falusi nézőkhöz szól. Szombat esténként pedig, havonta egy alkalommal, mintegy 120-140 perces összeállítással jelentkezik a szórakoztató , és zenei főszerkesztőség. (MTI) Önkormányzat, demokratizmus Mozgalmi munka, nevelőmunka a középiskolai kollégiumokban Bács-Kiskun megyében tizenhat középiskolai kollégiumban, hat szakmunkásképző intézeti és egy középiskolai diákotthonban töltik az esztendő nagy részét az iskolák székhelyétől távol lakó tanulók. A kollégiumok, diákotthonok alapvető nevelési feladata a személyiség sokoldalú fejlesztése, s a közösségi élet erősítése. Tanuló, politizáló diákok Hogyan tölti napjait a középiskolás kollégista diák? Délelőtt tanulás, ebéd után szakköri, sportfoglalkozások, felkészülés a következő napra, művelődés, szórakozás, pihenés. A diákéletben természetesen legfontosabb a tanulás. Az otthonok, kollégiumok önkormányzati szervei, a diáktanácsok, és az iskolai KISZ-alapszerv kialakult hagyományt követve megszervezi a közös tanulást, gondoskodik a gyengébbek segítéséről, a lazítókkal” való törődésről. A megye kollégiumaiban általában megfelelő a tanulmányi eredmény, aránylag kevés a bukottak száma. Az iskolai munkára többnyire ott tudják legjobban felkészíteni a diákokat, ahol önképzési tervet dolgoznak ki, ez azonban még nem vált általános gyakorlattá. A kollégisták művelődésében fontos helyet foglal el a politikai tájékozódás. Előadások, viták, vetélkedők adnak ebben segítséget. Egy felmérés szerint átlagban húsz újságra, folyóiratra fizetnek elő a Bács-Kiskun megyei középiskolai otthonok. A diákok rendszeresen figyelik a rádió és a tv politikai műsorait, de az is tény, hogy kell még fokozni a fiatalok politikai „érzékenységét”. Szép hagyomány a névadóról való megemlékezés. Ebben jó példát mutat a kecskeméti Berkés Ferenc Kollégium, klubdélután, s évente többször szerveznek a fiatalok számára színház- és mozilátogatást. Kevésbé népszerű a kiállítások, tárlatok megtekintése, s lehetne még szaporítani a diákotthoni ismeretterjesztő előadások számát is. A kollégiumok életének megszervezésében, a nevelőmunkában fontos szerep jut a diáktanácsnak, a választott önkormányzati szervnek. Akadnak még formális diáktanácsülések, közgyűlések, de mint a KISZ Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága nemrégiben megállapította, általában a tartalmas tevékenység jellemző a diákotthonok önkormányzatára. Jól példázza ezt a bajai Radnóti Miklós, a kalocsai Hunyadi János, a kunszentmiklósi Damjanich János Kollégium közösségi élete. A diákotthoni mozgalmi munkában nélkülözhetetlen az iskola és a diákotthon sokoldalú, állandó kapcsolata. A nevelési programot, s a terveket azonban nem minden intézményben egyeztetik az együttműködés hiánya néha bizony a kollégium és az iskola nevelőtestületében is jelentkezik. Tovább kell lépni A kollégium, a diákotthon nemcsak szállást nyújt a fiataloknak, ez az intézmény a 14—18 évesek emberré formálásának igen-igen fontos színtere. Éppen ezért a pedagógusoknak és az ifjúsági szervezetnek egységes, reális programot kell kialakítani a diákok személyiségének fejlesztésére. Sokat tehetnek ezért a KISZ különböző szintű vezető szervei, ha behatóan foglalkoznak diákotthoni közélettel, demokratizmussal, az iskolák nevelői, pártösszekötő tanárai, ha jó kapcsolatot építenek ki a kollégiumi nevelőkkel, s diáktanáccsal. Célszerű lenne a tanügyigazgatás a szerveinek is megvizsgálniuk a kollégiumokban folyó nevelőmunkát, különösen vonatkozik ez a szakmunkásképző intézetek diákotthonaira. Tartalmasabbá tenné a kollégiumok életét, ha rendszeres együttműködés jönne létre köztük s a megye felsőoktatási intézményei között. Érdemes lenne behívni a KISZ titkári tanfolyamaira a kollégiumi diáktanácsok titkárait is. Gondoskodni kell a diákotthoni nevelők mozgalmi képzéséről, továbbképzéséről, és nem ártana megvizsgálni, miképpen lehetne tovább mélyíteni a rendkívül felelősségteljes pedagógiai munkát végző kollégiumi diákotthoni nevelők szakmai képzését. Kontra György Szabad idő, közösségi élet Az adottságoktól függően alakítják ki a kollégiumok a szabad idő programját. Leggyakoribb elfoglaltság a tv-nézés, rádiózás, magnózás, olvasás. Az életkori igényeknek megfelelően van elegendő a „Állatbébik” téli szálláson. (MTI fotó Bara István — KS) 1974. január 3. PETŐFI NÉPE • 5 KÖNYVESPOLC R. Martin du Gard: Vén Franciaország Azt a tényt, hogy a falut, a remekmívű kisregény színterét és „szereplőjét”, történetesen Maupeyrounak hívják, lényegtelennek is lehetne tekinteni. A cím jelzi csupán, hogy a patriarchális, kispolgári község körképe túlmutat önmagán. S nem csupán az első világháború utáni francia társadalmat tükrözi hanem egész kontinensünk polgáriasodó falusias világának is modellje (mint erre a korábbi magyar kiadások nem pontos, de találó címe — Vén Európa — utalt is) Itt ..nem történik semmi”, tehát Martin du Gard írásának „cselekménye” is csak az, hogy Joigneaut a ravasz postást kísérve, bejárjuk a községet, s bepillantunk a házakba, sorsokba. A hordár, a tanító, a kávés a borbély, a pap és álszenten pletykálkodó vénlány-nővér, a haldokló öregember, a kikapós cigánylány és a cédálkodó feleség életét ellenszenv, titkolt kéj- és pénzvágy, aggodalom és ' óüstö'sünk legyeskedő, haszonleső 'ténykedését fűzi össze. Őbenne még van is valami ,,ördögi”, a többiek azonban csak átlagosan rossz, esendő emberek, s aki netán naivnak, jószándékúnak mutatkozna — mint a csupaszív tanítókisasszony — annak kegyetlen, gyilkos álmait lesi meg a Joigneaunál többet látó író. A mozdulatlan falu mélye tehát igen eseménydús: a mű lebilincselő. MAI TÉMÁK Zsúfolt ház A különböző műsorok, előadások iránti érdektelenség bizony lehangoló. Az üresen kongó termek, nézőterek cseppet sem felvidítóak. Különösen azok számára, akik hőn óhajtják, hogy az eddiginél nagyobb szerepet kapjon a hasznosan eltöltött szabad idő. A legkézenfekvőbb megoldás: olyan rendezvénnyel „kirukkolni”, mely színvonalas és vonzó, sokakat csábító. Mely izgalmat, gyönyörűséget, igazi élményt ígér a közönségnek. És úgy előkészíteni, s lebonyolítani azt, hogy akik elmentek, ne csalódottan távozzanak. Ha mindezek ellenére még sincs elég érdeklődés, arról természetesen nem a szervezők tehetnek. Nyugodt maradhat a lelkiismeretük, ha elégedetlenségük nem is szűnik. Azt hihetnénk, hogy mindenütt így gondolkoznak, így cselekszenek. Ám dehogy. Egyes helyeken egészen mást tesznek. „Megtöltik” a termet, a nézőteret. Ki így, ki úgy. Például telefonálnak a laktanyába vagy valamelyik kollégiumba, iskolába. Kérik, hogy küldjenek „vattát”. Így nevezik a tölteléknek szánt, sebtiben előrángatott közönséget. Akik arra kellenek, hogy sikerüljön megőrizni a látszatot. A „telt ház” látszatát. Ez aztán a jelentésben, beszámolóban is szerepelhet. Egészen jól hangzik. Esetleg dicséret is jár érte. Jobbik eset, ha azok, akiket — legtöbbször a jó kapcsolat segítségével — „kivezényelnek”, örömüket lelik a látványban, eseményben. Ha végül azt mondják: nem volt kár az időért. Ne ámítsuk magunkat! Legtöbbször nem így történik. Különösen, ha a „vattázásnak” olyan — enyhén szólva furcsa — módját választják, mint a napokban egyik Bács- Kiskun megyei községben. Itt a politikai előadással egybekapcsolt műsoros délutánra az óvodásokat is kivezényelték. A kiscsoportosokat is. A kisiskolásokat is. Egész osztályokat, hogy legyen elegendő közönség. Volt is zsúfolt ház. De nem volt köszönet benne. Mert a piciket alig érdekelte, ami a színpadon történt. A politikai előadás iránt meg egyenesen közömbösek voltak. Még azok is, akik láthattak valamicskét. Ugyanis a legutolsó sorokba ültették őket. Többeknek pisilni kellett. Meg szót váltani az óvó nénivel, na meg persze egymással. Izegtek, mozogtak. Nyüzsögtek, mint a „sajtkukac”. Recsegtették a székeket, istenigazából. Hogy ennek így nem volt valami sok értelme? Persze, hogy nem. De zsúfolt ház volt , és ez is valami. Valami? Varga Mihály Műteremlátogatás A kecskeméti művésztelepen tett sétánkat az emeleti műtermekben folytattuk. Az 5. számú műterembe kopogtattunk be, ahol Vincze András festő és grafikust találtuk. Vincze 1914- ben született Feleden. Nagy István hatására választotta a művészi pályát. Első önálló kiállítása 1948-ban volt Baján, majd Szeged, Gyula, Kiskunhalas, Cegléd, s a Nemzeti Galéria rendezett műveiből kiállítást. Állandó résztvevője a magyar— jugoszláv cserekiállításoknak, az alföldi kiállításoknak, kollektív tárlaton részt vett az odesszai kiállításon. Az 1973-as országos szegedi Nyári Tárlaton nívódíjat kapott. Fametszeteiben a háború értelmetlen pusztításait jelenítette meg. Jelenleg az idén rendezendő kiállítása anyagán dolgozik. Az utóbbi négy évben szürrealista képi világot teremtett, melyben korunk zsúfolt szellemiségét ábrázolja különös jelrendszerekkel. Korábbi — sokféle technikával készült — műveiben az elnyomottak, kisemberek életét ábrázolta drámai erővel. Régi ismerőse Kecskemétnek, az ötvenes években több évig lakott itt. Most pedig csomagol, képeit már elküldte, lejárt a több hónapos beutalás. A kecskeméti alkotóotthon lakói közt találjuk Bényi Lászlót is. Rákosligeten született 1909- ben, Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában kezdte. A Képzőművészeti Főiskolát 1936-ban végezte el. Ez idő óta rendszeresen szerepel hazai és külföldi kiállításokon. Gyűjteményes kisorolni. Számos művészeti lexikon említi munkásságát. Ez évben Miskolcon volt kiállítása. Solymár István így fogalmazta meg Bényi László egyéniségét: „A régi értelemben vett táblakép válsága idején gondtalan friss szemmel táblaképeket festeni a természet idillikus arca előtt, talán nehéz is bizonyos belső hévtől túlfűtött optimizmus nélkül, de végső fokon nem kérdéses, hogy a helyesen választott út a szíve-szeme örömét kereső festőé és nem azé, aki meddő küzdelmet folytatott a meghatározott alkata ellenében múlandó módszerek elsajátításáért.” Az élet és a tevékenység célját, a lét értelmét ismeri fel. Gouache, tempera- és olajfestményei őszinte kifejezői az ezerarcú tájak emlékezetének. F.i. állításait szinte lehetetlen fel • Bényi László: Csendélet. Vincze András: Cselédsors.