Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-18 / 15. szám
4• PETŐFI NÉPE • 1975. január 18. Az olvasó népért • A mozgalom bölcsőjénél még Darvas József bábáskodott, s ő volt az, aki 1973. június 14-én, Nyíregyházán a népfront és az Írószövetség országos tanácskozásán vitaindító beszédet mondott. Ott jelentette be, hogy az Olvasó Népért mozgalom gazdája ezután a Hazafias Népfront lesz elsősorban azért, mert ily módon még jobban kiterebélyesedhet ez a mozgalom. A kezdeményezések így általánossá válhatnak és új, termékeny formák alakulhatnak ki. Azon a tanácskozáson harmincfelszólalás hangzott el, pedagógusok, könyvterjesztők, írók, kritikusok, a SZOT, a KISZ képviselői mondták el véleményüket és tettek elígérkező nyilatkozatot. Ajánlásokat is elfogadtak az Olvasó Népért mozgalom továbbfejlesztésére. Darvas József a tőle megszokott hévvel és lendülettel érvelt, vitázott, s akkor még senki sem tudta, hogy az a jelképes stafétabot-átadás egy kicsit az ő végrendeletének is tekinthető rövidesen. Amit mondott, ma is érvényes: — Mi azt a célt vállaltuk, hogy nemcsak az olvasók számát akarjuk növelni, hanem az olvasói ízlést is fejleszteni kívánjuk .. Nagyon jól tudjuk, hogy a könyv nem egyetlen eszköze a művelődésnek, és soha nem is fogtuk fel így az Olvasó Népért mozgalmat. De a könyv — hisszük és valljuk — mégis csak a legfőbb eszköze , a művelődésnek. A mozgalmi feladatok előtérbe állítására hívta fel a figyelmet, az olyan akciókra, mint az „Olvasó ifjúságért” vagy az „Úttörők az olvasásért” és a ,,Kell a jó könyv” elnevezésű megmozdulásokra, vetélkedőkre, a könyvtárak, iskolák, a rádió, televízió és más szervek kezdeményezéseire. • Vagyis a gyakorlati tettekre. S még valamit érdemes idézni szavaiból, óvott a befelé fordulástól, attól, hogy az Olvasó Népért mozgalmat valamiféle olvasási kultúrát pártoló mozgalomnak fogjuk fel. Ezután — mondotta — még sokoldalúbban és tudatosabban törekedjünk arra, hogy az egész közművelődési munka szerves része legyen, annak általános, a szocialista embert formáló céljait szolgálja! Azért érdemes idézni ennek a tanácskozásnak, legfontosabb megállapításait, a mozgalom elindítóinak megnyilatkozásait, mert szükség van az újabb nekilendülésre, az állandó megújulásra, a közművelődés e fontos ágának gondozására. Segíteni kell például a könyvterjesztést abban, hogy a könyvtárakkal és más intézményekkel együttműködve, hálózatával és tevékenységével , behatoljon a kulturálisan ma még ellátatlannak számító területekre. Segíteni kell, hogy eltűnjenek a könyvkultúra szempontjából oly fontos területek fehér foltjai, mint az új lakótelepek, a külterületek, a kis falvak és a tanyavidék. Többet tehetünk még a munkások műveltségének emeléséért a munkahelyeken, szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat a szocialistabrigád-mozgalommal, a szakszervezetek, a klubok aktivistáival. • Nem törődhetünk bele abba, hogy megyénkben a tanácsi könyvtárakba beiratkozott olvasók száma, ha kis mértékben is, de csökken. Az sincs rendjén, hogy az általános iskolák könyvtári köteteinek száma alig mutat emelkedést, pedig az igények növekednek. Sok helyen elöregedtek a középiskolai könyvtárak is. Pedig az olvasásra nevelés az iskolában kezdődik. De nézzünk túl az iskola falain. Új lakótelepek, városrészek épülnek fel a szabad idő eltöltésére alkalmas helyiségek nélkül, holott ezekre már a tervezés szakaszában gondolni kellene. Annál is inkább, mivel nem csupán a könyvkultúra, de a közösséget formáló társas érintkezés és kapcsolatteremtés szempontjából is szükség volna rájuk. Vagy mondjunk mást. Az üzletek helyének kijelölésénél a könyvet és más kulturális igényt kielégítő boltok rendszerint az utolsó helyre szorulnak, de a meglevők sem alkalmasak például a böngészésre, válogatásra, folyóiratok, tájékoztatók olvasgatására. A közművelődésre irányuló szemléletmód még sok esetben nem sajátja a gazdasági vezetőknek, pedig a képzettebb, műveltebb dolgozó — ezt mindenki elismeri — sokoldalúbb tevékenységre képes. Be kell vallani, hogy a közművelődés helyzetét — területenként és rétegenként is — bemutató adatok sem állnak mindig rendelkezésre a vezetésnek. A különböző statisztikákban ezek ma még csak igen kis helyet foglalnak el. • Van tehát tennivaló bőségesen. A mozgalom kifejlesztése, az önművelés és közösségteremtés szolgálatába állítása még hosszú távlatokra munkát ad minden cselekvő szándékú, az egész nép kulturális felemelkedéséért tenni kész embernek. T. P. Korlátozzuk-e a C-vitamin fogyasztását ? A nagyobb mennyiségű C-vitamin fogyasztása valószínűleg nemcsak hatástalan a megfázás megelőzésében, hanem feltehetőleg káros is. A columbiai egyetem két kutatójának cikke szerint a táplálékkal nagyjából egy időben fogyasztva elpusztítja a táplálékban található és a szervezet számára fontos B2-vitamint. Már kis mennyiségű C-vitamin, mondjuk étkezésenként 100 milligramm is, részben elpusztítja a B2-vitamint. 500 milligramm C-vitamin fogyasztása esetén azonban egy B12- vitaminban szegény étkezés B12 tartalmának 95 százaléka elpusztul. E vizsgálatok eredményeit figyelembe véve a columbiai orvosok nem tartják helyesnek 500 milligrammnál több C-vitamin fogyasztását naponta.. Felelősséggel foglaltak állást Az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyára IV. számú pártalapszervezetében Meghitt hangulat, kommunista felelősségtudat, szerény, de ünnepélyes külsőség jellemezte az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyára IV. számú pártalapszervezetének taggyűlését. A gyár tűződésében dolgozó 25 kommunista közül (többségük nő) 21 jött össze, hogy megvitassa a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit, a párt szervezeti szabályzatának módosítását, s megválassza a vezetőség tagjait. A taggyűlés előtt Gulyás László, a gyár pártalapszervezetének csúcstitkára bizakodó hangulatban volt. „A decemberi taggyűléseken a négy pártalapszervezet közül a tűződésnek az aktivitása volt a legjobb, így ma is eleven vitára számíthatunk” — mondotta. Ha a hozzászólók számában nem is, de az aktivitást, a tartalmat tekintve Gulyás elvtársat igazolták a tények. Dobos Gézáné párttikár rövid vitaindítóban ismertette a pártcsoport üléseken elhangzott észrevételeket, melyeket a vezetőség minősítő összegezése mellett bocsátottak vitára. A taggyűlés résztvevői a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit fejezetenként tárgyalták meg és foglaltak állást. A vita során a párttagság teljes egyetértéssel helyeselte pártunk külpolitikáját, nemzetközi tevékenységét, az enyhülési folyamatokat, mert mint azt a vitaindító összegezte: „csak a békés körülmények kedveznek a szocializmus építésének”. A társadalmi viszonyok továbbfejlődését szolgáló feladatok közül természetesen a munkások nagyobb megbecsüléséről, a szocialista demokrácia részeként az üzemi munkahelyi demokrácia kérdéseiről, az osztályöntudatról, a helytállásról esett a legtöbb szó. Gazdasági építőmunkánkkal kapcsolatban a legfontosabb kérdésként a belső tartalékok jobb kihasználásával foglalkoztak és érthetően e fejezethez volt a legtöbb hozzászólás. E résznél azonosították magukat legtöbben az irányelvek megállapításaival. A hozzászólások alaphangját Tóth Gyula adta meg, amikor az irányelvekhez kapcsolódva szólt az önköltségcsökkentésről, a takarékosságról, arról a felelősségről, ami a helyi kérdések megoldásában a gyár kommunistáira hárul. A takarékosságnál a szemléleten kell változtatni — vette át a szót Nagy László főművezető. — Az elkallódó, eldobott anyagban az értéket kell felismerni és becsülni, amit megtakarítva dolgozók életszínvonalának emelésére fordíthatunk. A párttagság egyetértésével találkozott véleménye, miszerint jobban ki kell bontakoztatni és elterjeszteni azokat a hasznos módszereket, amelyek a termelés mennyiségi feladatainak teljesítése mellett a minőség javítását teszik lehetővé. László István még a decemberi taggyűlésen tette szóvá a beérkező anyagok megóvását, fedett helyen történő tárolásának szükségességét. Mint mondotta, azóta ezt már megoldották, ami bizonyítja, hogy érdemes szólni, különösen akkor, ha az intézkedésekben a munkás viszontlátja az általa szóvátett probléma megoldását. Kristóf Klára, a gyár szb-titkára a gyári feladatokról szólva elmondotta, hogy csak a minőségi munka, a gazdaságosság, a takarékosság együttes érvényesítésével lehet magasabb nyereséget biztosítani, kevesebb túlóráztatással nagyobb jövedelemhez jutni. Elismeréssel beszélt a gyár dolgozóinak 1974. évben végzett munkájáról, melynek eredményeként a magasabb tere ment a nap, beesteledett. A Czollner téri pártszékház ablakain kiszűrődő lámpafény azonban eloszlatta a sötétséget az épület előtt és megvilágította a kapubejáratot, amelyen egymás után tértek be az ünneplőbe öltözött nők és férfiak, az alapszervezet tagjai. Akik korábban érkeztek, csendesen beszélgettek a jól fűtött teremben az asztalok körül. Újságot olvastak, vagy lapozgatták a Szervezeti Szabályzat tervezetét és a kongresszusi irányelveket tartalmazó füzeteket. Telegdy Sándor nyugdíjas, a vezetőségválasztó taggyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket, akik az ő javaslatára a helyükről felállva adóztak a decemberi taggyűlés óta elhunytak emlékének. Kecskemét ötödik kerületi pártalapszervezetében a tagság többsége nyugdíjas, üzemi munkás, vállalati dolgozó, háztartásbeli vagy a fegyveres testületek volt tagja. Székely Jenő titkár vitaindító előadását nagy figyelemmel hallgatták. Ez tükröződött a felszólalásaikból is. Nemes Antal nyugdíjas arról beszélt, hogy a Szervezeti Szabályzat tervezetében a javaslat a vezetőség öt évre választására azt a felimerést jelzi, hogy az éveken át összeszokott pártvezetőség eredményesebben tud dolgozni. Ismeretes, hogy korábban évente, majd két évenként választották újjá az alapszervezetek vezetőségét. Az ötéves időszak nagy előny, mert megteremti a jobb munka előfeltételeit. Bátor Lajos, a területi pártalapszervezetek tevékenységének a jelentőségét elemezte és a városi pártmelési terv teljesítésével, javuló minőséggel öregbítették a gyár hírnevét. Ideológiai életünk továbbfejlesztésének feladatainál tértek ki többen arra a felelősségre, ami minden párttag kötelességévé kell váljon. Ez a párt politikájának képviselete, kiállás e politika mellett és a végrehajtás segítése. Egyetértéssel fogadta a párttagság a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatokat. Helyesléssel fogadták az ötéves ciklusidőt, a felvételek szigorúbb mércéjét és a pártalapszervezet kezdeményezési lehetőségét a kilépésnél. Végezetül a taggyűlés megválasztotta a pártvezetőséget, amelynek négy tagja fizikai munkás. Az alapszervezet titkára ismét Dobos Gézáné lett. Pogány Károly bizottság segítségét kérte az eredményesebb működéshez. Valamennyi felszólaló egyetértett a XI. kongresszus irányelveiben foglalt feladatokkal, örömmel üdvözölték többek között azt a megállapítást, hogy a jövőben következetesebben kell érvényesíteni az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét és azt, hogy körültekintő bérpolitikával elejét kell venni az aránytalanságok vagy feszültségek keletkezésének. Kocsis József nyugdíjas elmondotta, hogy helyesnek tartja a nyugdíjrendszer egységesítését, a korábbról megmaradt különbségek csökkentését, a nyugdíjak reálértékének a megtartását. Máténé Tiborné az észrevételek, javaslatok továbbításának a fontosságáról beszélt és helyeselte a nyugdíjak rendezésével az irányelvekben megjelölt feladatokat. Példának említette meg, hogy a nyugdíjak évenkénti kétzalékos emelése esetenként százizenhat, illetve százhatvan fontos jövedelem növekedést isjelent. A vitában felszólt Agud Károly, a városi tanács osztályvezetője, aki a városi pártbizottság képviseletében vett részt a taggyűlésen és az irányelveknek Kecskemét mezőgazdasági üzemeire vonatkozó feladatait elemezte. A taggyűlés második felében került sor a héttagú vezetőség megválasztására. Az alapszervezet eddigi titkára, Székely Jenő másik alapszervezethez került. Helyette Zolnai Károly nyugdíjast választotta meg titkárnak az ötödik kerületi pártszervezet tagsága. K. A. Kecskemét V. kerületi pártalapszervezetében Orvostalálkozók Moszkvában Az Egészségügyi Világszervezet új szemináriumai kezdték meg munkájukat a szovjet fővárosban. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak képviselői a fertőző betegségek elleni harc kérdéseivel ismerkednek meg. Tanulmányaik során meghallgatják neves szovjet orvosok előadásait, felkeresnek kutató és betegségmegelőző intézeteket, majd részt vesznek a gyakorlati munkában is. Az elmúlt öt évben a Szovjetunióban 50 nemzetközi orvostalálkozót rendeztek, amelyen 105 ország képviselői vettek részt. Elismerően nyilatkoztak a himlő, a malária és a trachoma felszámolásában és megelőzésében szerzett szovjet tapasztalatokról. A Szovjetunió évente 25 millió adag himlőellenes védőoltást küld az arra rászoruló országoknak. (APN —KS) Ketten beszélgetnek — Nicsak, Olga. Mit álldogálsz itt a Kéttemplom-közben? Nézelődsz? Ugye, csak-csak alakul a környék? Szép üzletek nyíltak az utóbbi hetekben. — Hát, igen ... — Még nem is láttam a kis trónörököst. Belenézhetek a babakocsiba? — Tudod, délutánonként sétálunk. Jót tesz a kicsinek a levegő, no meg nekem is. Csak egy baj van. — Mond gyorsan, hadd segítsek! — Tudsz is. Mert itt állok a lépcsők előtt, de hát egyedül nem bírom felvinni a babakocsit. Még lehozni sem, ha a másik oldalról jövök! Így aztán nézelődnöm kell, ismerősre várni, vagy egy járókelőt megkérni, hogy segítségével túljussak babakocsistól a lépcsőkön. — Ezzel a gonddal nem lehetsz egyedül! — Nem hát! Van olyan anyuka, aki be sem jön már ebbe a körbe, pedig ez a hírek szerint sétáló utca ... —Most jut eszembe. Még ősszel az egyik tanácsülésen interpelláltak az ügyben. Ígéret is elhangzott, hogy megoldják ... — Ne mond! És amint látod, azóta semmi. Hát akkor meg minek az az interpellálás? — Persze, még nem készült itt el minden. A munka még nem fejeződött be. — No, azért ideiglenes megoldásként el tudnám képzelni, hogy két-három összeácsolt pallódeszkát lefektessenek a lépcsőkön. A szélén, hogy ne zavarja a gyalogosokat, amíg teljesen el nem készül a „mű”. Vagy addig nem kívánatos, kizárt személyeknek tekintik a gyermekkocsit toló mamákat? És a Komszomol téri központi orvosi rendelő építése sem fejeződött be? Mert ugye, a gyermekkocsiknak feljáró oda sem készült, se betonból, se fából. Hát a rendelőbe se menjenek babakocsistól az anyukák a néhány hónapos csöppségükkel orthopédia és egyéb szakrendelésekre? — csis — SZILVÁS LAJOS (44.) Elmosolyodom Gaszton, Simon Pista és a lány meglepett arcának láttán. Nehézkesen kászálódik elő az öreg cigány. Felemelkedik. Hát bizony, nem mai gyerek. Túl jár az ötvenen, még akkor is, ha meggondolom, hogy az ő barna bőrű fajtájuk gyorsabban öregszik, mint a közönséges ember. Hosszú haja tele ősz szálakkal, az arca meg ezer ráncú, és ravaszdi szempár bújkál busa szemöldöke alatt. Rongyos rajta minden ruhadarab. Ebben a fekete anyagban vihették el onnan, a Nyugati-pályaudvar restijéből. Hogy azóta a fekete öltönyből sáros, koszos mosogatórongy lett, istenem, nem csoda. Zavartan áll a kocsi közepében, s csak néz rám várakozó-tanácstalanul. Gaszton szisz■zen a foga között Simon Pista oldalvást szemléli a legkevésbé sem bizalomgerjesztő figurát. Hegedűs nevet. A vén cigány nyaka meg lassan a válla közé húzódik. Esett, szánalmas, toprongyos, akár egy utcai koldus. Megszánom. — Hát mondja csak, öregúr, hogy hívják? Akaratlanul is katonás a hangom. Ijedten felel: — Főhadnagy úr... alázatosan jelentem... — elakad a szava. Apró remegések futnak át ráncos, hamuszín arcán, és szaporán pislogat bozontos szemöldöke alatt. Szelídebbre fogom a hangom. ve?— No, mondja már, mi a ne— Tokos Ignác, alázatosan ... Közelebb lépek. Már elmúlt a hányingerem. Szólok Pistának: — Adj neki rumot, mert megveszi az isten hidege. Aztán burkolóddzon be a lópokrócba. Amíg Pista a rumosüveg után matat, Gaszton gyanakvóan megkérdi a cigányt: — Tetűje van? Lassan rázza meg a fejét az öregember: — Nem hinném... Tisztán laktunk ... ott a pajtában ... Egyszer volt tetű, de akkor minden ruhát bevittek Kecskemétre, fertőtleníteni. Pedáns ember volt a szakaszvezető úr... nem hagyott eltetvesedni bennünket... Tétován nyúl a rumosüveg után. Félénken kortyol. Elfogja a köhögés. Rázza csenevész testét. Hegedűs hátba veregeti. Ettől eláll a köhögése. Újra a szájához emeli a fiaskót. Rákönyökölök a Botond ajtajára. Végignézek az arcokon. El kell mosolyodnom. — Hát ez a helyzet, kérem, öten indultunk el a frontvonalból, és most már nyolcan vagyunk. Mert aki nem tudná, velünk tart a kisasszony is ... jóban, rosszban... ugye, kérem? — nézek Olgára, aki hangtalanul bólint. — Meg aztán Gilbert és az öregúr... most már elég a rumból. Megárt.. Jól nézünk ki nem? Senki sem felel. — Pista... — jut eszembe valami. — Van radírgumid? — Van. — Csodálkozva néz rám. — Minek? — Pecsétet kell gyártani. Különben nem tudunk átjutni a hídon Dunaföldvárnál. Csak nyílt paranccsal. Te jól rajzolsz... Már meg is értett. Nyúl a kenyérzsákjába, ahol az író szerszámait tartja. — Fabrikálj valami ügyes bélyegzőt ... — Aztán folytatom, ahol abbahagytam. — Nyolc ember sokat eszik. Be kell osztani a készletet. Hegedűs ... Ültében is vigyázzba magát a pörgebajszú legény:kapja — Parancs! — Maga lesz a géhás. Maga osztja el az élelmet. — Igenis! Ránézek a cigányra. — Maga tudja, hogy mi katonák vagyunk. Itt fegyelem van. Ahhoz kell igazodni, amit mondanak magának. Megmentettük, kiszöktettük onnan.. Ha nem akar bajba kerülni, akkor tartsa magát a rendhez. — Igenis, alázatosan ... — Na jó. Takaróddzon be a pokrócba. Nézem a Pista kezét. Tűhegyesre faragott tintaceruzával rajzol a sok radírgumira. Olgához fordu— Nem fázik? — Nem Ültéből felpillant rám nyugodt szemével. Hosszú, visszahajló a szempillája. — kínáljon meg egy cigarettával. Gaszton előz meg. Átnyúl a sofőrülés támláján, és nyújtja a bádog-cigarettadóziit a lánynak. Csodálkozva veszem észre, hogy a dobozkában Symphonia cigaretták sorakoznak. Csaknem elmosolyodok. Mindig tudtam Gasztonról, hogy szeret eldugdosni jobb dolgokat. Nagyon kell, hogy tetsszen neki ez a lány, ha előásta motyójából az elrejtett Symphoniákat. Megvárja a fiú, amíg Olga kivesz egyet a dóziiból, aztán gondolkodik egy pillanatig, és felém nyújtja a többi cigarettát. Látom az arcán, hogy fáj a szíve minden darabért. Elhárítom. — Köszönöm, öregem, ne pavzárold a kincseidet. — Tüzet adok a lánynak. — Nekem jó a koporsószeg is ... Megkönnyebbülten teszi el Gaszton a dóznit. Most, már el kell mosolyodnom. Mosoly közben a lányra fordul a pillantásom. Elkapja a szemét. Mintha egy árnyalattal megszínesedett volna az arca. Elcsodálkozom, amíg nem néztem rá, ez a lány figyelmesen fürkészett engem. Jó tíz percig cigarettázunk. Várjuk, hogy Pista végezzen. — No nézd csak — nyújtja felém végtére a radírgumi-bélyegzőt. Csinosan sikerült. Papírszeletet húzok elő a térképtáskámból, rálehelek a gumira, és a papírosra nyomom. Pompás. Tökéletesen hamisított hadosztálypecsét, összenézek Pistával. — Veszedelmes ember vagy — csóválom meg a fejem. — Egyszer még börtönben végzed ... Nevet. A fejek közel hajolnak. Elismerőek a tekintetek a bélyegző láttán. Sietve kitöltök egy nyíltparancs-űrlapot. Az út célja: Székesfehérvár. A kocsi parancsnoka... A gépkocsi utasai... Felsorolom a neveket, Olgáét, Gilbertét — Sas Pálnak keresztelem el — és a cigányét is. Lehetek újra a radírgumival Odanyomom a bélyeget a nyíltparancs aljára. Tökéletes. Mindent becsúsztatok a térképtáskámba. Ülök vissza a helyemre. — Indulás! Dióst már visszahallhatunk az országútra. Felbúg a motor. Szojka gázt ad. Félve figyelem magam. Úgy látszik, elmúlt az idegességem. Nyugodt a gyomrom. Szojkához fordulok: — Mikorra érünk a földvári hídhoz? — Elég sötét lesz ahhoz, hogy hitelesnek látsszék a pecsét — húzza széles mosolyra erős fogú száját. Hátulról a cigány hangját hallom. Mesél a fiúknak: — Dalokat is szereztem én ... Az egyik olyan híres lett, hogy már senki se tudja, hogy én csináltam ... Azt beszélik róla, hogy én is csak összeszedtem valahol. Hogy népdal... Hegedűs ugratja az öreget. — Az bizony meglehet... Huncut a cigány... — Higgye el, vitéz úr — csüggedt, megbántott az örember —, én böcsületes cigány voltam... Amelyik cigány igazán odavan a muzsikáért... Abbahagyja. — Nem is igazi cigány maga — hallom újra Hegedűs jóízű, ingerkedő beszédét —, hiszen nincs is hegedűje... Nagy sokára felel a cigány: — összetörték aztat... Belerúgott a detektív ... Ismét észreveszem, hogy a lány oldalvást engem néz. Hirtelen fordulok feléje. Nincs ideje elkapni a tekintetét. (Folytatjuk.)