Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-24 / 146. szám
NAPKÖZBEN Örömteli bánat Amikor legutóbb a kiskunhalasi városi könyvtárban jártam, feltűnt nekem egy első látásra nem éppen szépnek látszó dolog: tágas előtérben a tárlókra a és asztalokra helyezett lapok, folyóiratok ugyancsak elrongálódott állapotban voltak. Amikor a könyvtárosok látták a csodálkozó tekintetemet, először ezt mondták: — Sajnos, ha ilyen rohamosan rongálódnak, nehéz a jövőnek megőrizni a kiadványokat. Ám aztán siettek hozzátenni, hogy e bánat öröm is egyben, hiszen minden elrongyolódott folyóiratszám azt mutatja, hogy forgatják azokat. Méghozzá örvendetesen elsősorban a leendő szakmunkások, mióta az iskola szocialista szerződést kötött a könyvtárral, a bejáró tanulók szabad idejének hasznos eltöltésére. — Örömteli bánat hát ez . — summázta a kérdést Martonosi Pál, a kiváló címmel kétszeresen kitüntetett könyvtár Állami-díjas igazgatója. S még hozzátette: — Lehet, hogy magasabb műveltségű emberek többen is elolvashatták volna ennyi rongálódás mellett a lapokat, ám számunkra most nem ez a legfontosabb kérdés, hanem az, miként csalogathatnánk ide még több fiatalt, „folyóirat-nyüstölésre". A lapok, könyvek kulturáltabb forgatása is fontos, de nem az a legelső szempont a fiatalok olvasásra nevelésében. V. M. VAKÁCIÓ • Vége az iskolának, a gyermekek kacagásától hangos a kunfehértói tó partja. (Pásztor Zoltán felvétele) A MEGYEI KÓRHÁZ ÉS A NŐPOLITIKAI IRÁNYELVEK Nehéz hivatás: ápolónők, orvosnők Elnőiesedik az egészségügy. ft.A megyei kórház dolgozóinak mindössze 28 százaléka felHalmozottan jelentkeznek itt az anyai hivatásból, az asszonyok kettős lekötöttségéből adódó munkahelyi gondok, a női egyenjogúsítás problémái. A nőpolitikai elvek, határozatok mikénti végrehajtása közvetve egyik meghatározója az intézményben végzett gyógyító tevékenység színvonalának. A lányok, asszonyok közérzete a kollektíva állapotának egyik fokmérője. Meggyőződtünk arról, hogy a kórház igazgatósága, párt- és szakszervezete nagy figyelemmel foglalkozott és törődik az üggyel. A különleges gondoskodás természetesen nem jelent kivételezettséget a „gyengébb nemnek” kijáró gesztusokat. Más, több annál. Két tényező és a belőlük adódó következtetések tudomásul véeelét jelenti. Az egyenlő teherviselés elve arra készteti a társadalmat, hogy a munka elvégzéséhez azonos körülményeket, feltételeket alakítson ki. Csak ott végezhetnek az asszonyok teljes értékű munkát, ahol megkönnyítik az otthoni, második műszakot. Másodszor: következetesen érvényesül az egyenlő bért egyenlő munkást szemlélet. Ki ne tudná a kívánságokat, óhajokat, jogos igényeket felsorolni : az ellentétes érdekek közös nevezőjének a megtalálása a nehéz. Dr. Fáy Tamásné szbtitkár véleménye szerint a távozók tekintélyes része azért megy el, mert nem tudja összeegyeztetni kórházi beosztását otthoni teendőivel. Nehéz igazságot tenni. A jó, sőt egyre jobb betegellátás megköveteli a három műszakot Jelenleg 178 ápolónő dolgozik ilyen beosztásban. Közöttük többgyermekes anyák is vannak. Küszködnek a hivatástudat és a napi kötelességek szorításában. Azok vállalták a nehéz hivatást, kik szívbélileg kötődnek a foglalkozáshoz. A ijúszámhiány újabb terheket rak maradékra”. Tusnády Győzőig így vélekedik: „Nehézségeink a munkaidő csökkentéséből és a nem megfelelő létszámból adódnak. Vállaltuk ugyan a szakmával járó nehézségeket, de úgy érezzük túlságosan igénybe vesz mindez, bennünket.” Amikor ottjártam az egyik osztályon negyvenszázalékos volt a betöltetlen állások száma. A fiatal orvosnők is szívesen elcserélik a szakvizsga letétele után a kórházi állást, elsősorban az éjszakai munka miatt. Mit segíthet az igazgatóság, a szakszervezeti bizottság? Mindenekelőtt gyorsan és körültekintően végrehajtják a gondokat jól ismerő központi szervek intézkedéseit. Az éjszakai pótlék lényeges felemelése, az utánpótlás új módszerének a kialakítása sokat enyhít a bajokon. Eddig 17 éves korban vették föl a leendő nővéreket. Addigra a legtöbb lány már döntött, tanult valahol, vagy elhelyezkedett. Most közvetlenül a nyolcadik elvégzése után megkezdhetik egészségügyi tanulmányaikat. A helyi vezetők, választott testületek állandóan kutatják könnyítés lehetőségeit. Benyőczaky Mihályné szakszervezeti bizalmi sokak nevében nagy elismeréssel nyilatkozott az effajta törekvésekről. „Létrehozták bölcsődét és ivódat. Ezzel egy időben bevezették a lépcsőzetes munkakezdést a kisgyermekes mamák részére.” A 40 fős saját bölcsődében 52 apróság, az ötven gyerekre méretezett óvodában 66 kisfiú, kislány kapott helyet. A nővérotthont az egyedülálló szakdolgozók, s a három műszakos ápolónők vehetik igénybe. Az egészségügyi dolgozók házában kiosztott lakások kétharmadát női dolgozók kapták. Az első pillanatban úgy látszik, hogy a női diplomások, nehezebben juthatnak vezető álláshoz, mint férfi kollégáik. Tüzetesebb vizsgálódás után már kevésbé méltánytalannak látjuk a kialakult helyzetet. Egyelőre négy orvos közül három férfi abszolút túlsúlyban vannak. 31 orvosnő közül tizenheten néhány esztendeje diplomáztak, tehát még a pálya kezdetén tartanak. Dr. Perneczky Mária tudományos munkásságát,felkészültségét, főorvosi tisztséggel is elismerték. Ő az onkocitológiai állomás vezetője. Az elsők között kapta meg a megyében az érdemes orvos kitüntetést. A tömegszervezetekben arányuknak megfelelő képviselethez jutottak a nők. Dr. Fáy Tamásné lassan egy évtizede közmegelégedésre látja el a szakszervezeti bizottság titkári teendőit. A szakszervezeti tanács 80 százaléka lány vagy asszony. A három párt alapszervezeti ből kitöltőnek asszony a titkára, s ugyanilyen helyzet alakult ki az ifjúsági alapszervezetekben. A zsúfoltság, a feszített munka alaposan igénybe veszi az embereket. Mégis viszonylag sokan vesznek részt, szakmai, politikai továbbképzésben. A kihelyezett gimnáziumi osztályban harmincketten tanulnak, többnyire lányok, asszonyok. A vízmű vállalattal és a műszaki főiskolával kialakított, kapcsolat révén is könnyebbedik nők munkája. A két szomszéd a készségesen segít minden adandó alkalommal. A vízmű például pompás játszóteret épített, a műszaki főiskola sportlétesítményeit a kórháziak is használhatják. A legutóbbi szakszervezeti választáson az általános sebészet egyik küldötte joggal állapította meg, hogy a jó légkör a gyógyító munkában is érzékelhető! Tapaszaltuk, hogy őszintén, nyíltan dolgozik az igazgatóság, a szakszervezet, adnak elvi útmutatást a pártszervezetek. Fáradozásuk révén most általában bizakodó a légkör a megyei kórházban. Heltai Nándor Bronzlovak ispotálya Megkezdődött a millenniumi emlékmű szobrainak rekonstrukciója. Különleges „műtétet” végeznek a millenniumi emlékmű két szoborcsoportjának bronzlovain. A felállításuk óta eltelt nyolcvan év annyira megviselte a szobrok egyes részeit, hogy a fém több helyen milliméternyire vékonyodott. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műhelyeiben új lábakat öntöttek a lovaknak és a szobor belsejébe erős vastartókat hegesztettek. (MTI-fotó : Csikós Gábor felv. — KS) m 1975. június 24. • PETŐFI NÉPE • 5 NYELVŐR A nyelvújító Bugát Pál Bugát Pál nevét mindenki ismeri, aki tudományos ismeretterjesztő előadásokat, tart. A neves távosdoktor a múlt században a tudományok népszerűsítésének kezdeményezője, a tudományos ismeretterjesztés szervezője volt. Ez a szervező munkája közismert, de az már kevésbé, hogy a múlt század első felének nyelvújítási mozgalmában ő is részt vett. Hazafiúi lelkesedéstől, de a szükségtől is hajtva, hogy a természettudományok, magyar nyelvet, főképpen pedig az orvosi nyelvet kialakíthassák. A közölt példák nemcsak tudományszerető agybuzgalmát mutatják be, hanem bepillantást is engednek a nyelvújítók tudatos tevékenységébe. A nyelvújítók egyik gyakran és eredményesen használt eljárása volt a szavak összeomlása. Bugát Pál így alkotta meg a férgeket, bogarakat összefoglaló rovar szót. Abból a téves feltevésből indult ki, hogy a régebbi nyelvben kellett lennie egy közben kihalt összefoglaló bar szónak, amely megtalálható a barom, bárány, borjú, sőt a szerinte baromlakot jelentő barlang szó előtagjában is. Mivel a férgek, bogarak rovátkoltak, rovátkolt barom összerántásából a alkotta a robar szót, amely később a mai rovar alakban állapodott meg. A higany is az ő alkotása. A higany híg, folyékony anyag, a matéria szó megfelelőjéül már régebben megalkották az anyag szót. A híg anyagból megrövidítve lett higany. Nem is nagyon idegen nyelvünk szellemétől ez a szóalkotás, hiszen régen volt egy hajlékonyság, enyvesség jelentésű higanyosság szavunk, de ő ezt nem ismerte. Összekapcsolás eredménye ma már választékos, ritkán használt delej szó is a mágnesség jelölésére. A delej (a egyik sarka délnek, a mágnes) másik északnak, vagyis éjnek fordul, íme, már meg is van az új szó: dél+éj. Bugát sokallta a két é hangot, és deléj-re változtatta a szót abból az elgondolásból, hogy a dél szó a származékokban megrövidül (pl. delej). A deléj megmaradt ékezetét a használat koptatta le, és meglett "a mégnesség déléi frevé.,v ,ll,m , rí JanTvs nrla íjl A kémia * magyar megyeYgíSrtésével sokan kísérleteztek. Kováts Mihály a kémikust titkács-nak nevezte, mivel a természet titkaival foglalkozik, ő javasolta különben a patikus magyar megnevezéséül a szerács-ot, mivel különféle szerekkel foglalkozik. Mind a két szó kihullott az idő rostáján. Bugát szerencsésebb volt. Még a XVIII. század végén keletkezett a vegyít ige az elegyül ige származékának tartott egyvelít, elvegyít alapján. Ez utóbbi el- elemét igekötőnek vették, így jött létre a vegyűt ige, amelyet megrövidítve megalkották a vegy szót is. Ebből alkotta Bugát az időálló vegytan és vegyész szavakat. Az ő leleménye a műt, műtét, műtő megalkotása is. Az operál igét a fűt mintájára a mű, művel szóból képzett műt igével helyettesítette. Nem nagy jövőt jósoltak ezeknek a szavaknak, de megmaradtak, már egészen kiszorították az operál igét és származékait. Az ingd szót is neki köszönhetjük. Az inog, ing igéből alkotta meg a régies a folyamatos igenévképzővel (pl. csusza, hulla, hinta). Később a lóg igéből ugyanígy képzett lóga szót javasolták helyette, de maradt az inga. Bugát leleménye a lombik megfelelője, a göreb (görbe alakjáról kapta nevét), a gyógyszer, gyógyszerész, az ideg, a közeg és a légcső is. Említsük még meg híres szavát, a kiakolbólít igét. Képzése szokatlan: ragozott ige továbbképzése (pl. kézbesít, szembesít). Az „akolból” ragozott főnevet -ít képzővel látta el. Jelentése: kiközösít, kidob. A ki- igekötős alakjában terjedt el, még a nyelvjárásokba is bekerült. A szabadságharc bukása után folytatta nyelvújító tevékenységét. Az új szavak alkotásának szabályait szócsintanában foglalta össze. Ennek jelentése: szó(kat) csin(álni) tan(ít). Evvel a szócsintannal alkotott szavai inkább csak tréfás szójátékok, ma már megmosolyogjuk őket. A kiakolbólít kivételével nyelvünkbe se kerültek be. A tudományok népszerűsítésében buzgólkodó Bugát Pált nyelvújítóként is érdemes számon tartani. Kiss István Lézersugár-távirat égi szomszédainknak A NASA, az amerikai országos űrhajózási hivatal ibolyántúli lézersugarakkal tudósai kutatnak földön kívüli civilizációk után. A színkép ibolyántúli szakaszán kibocsátott sugarakat az Epsilon Eridani, a Tau Ceti és az Epsilon Indi térségébe irányítják. A három csillagrendszer jellemző tulajdonságai hasonlítanak a naprendszeréhez és egy Földünktől körülbelül tizenfényév távolságra vannak. A NASA szakemberei hangsúlyozták, hogy a Napunkhoz hasonló hőmérsékletű csillagok a színkép ibolyántúli szakaszán csupán kisenergiájú fénynyalábokat bocsátanak ki és ezért a spektrumnak ezt a részét nem ,,vakítják el" a természetes csillagsugárzások. Mind szovjet, mind amerikai tudósok egyetértenek abban, hogy nem lehet elutasítani földön kívüli élet lehetőségét. A a más civilizációktól érkező esetleges jelzések után nagy teljesítményű rádióteleszkópokkal kutatnak, mind ez ideig eredménytelenül. (UPI) TEL A Leshegy kopár. Most látszik igazán, hogy a szüretkor milyen betyárosan megtaszigálták a szőlőkarókat. Valamennyi egy-egy kapatos sihedernek tűnik. A présházakról is gondolhatná az ember, hogy díszlet csupán a sok tarkafalú, tagbaszakadt házacska. Dér, hó, jég fedi a nyaláb vastag zsuppot. A fatáblákon is megül a hó, becsíkozta mindenütt, ahol csak egy csipetnyi lapos felületet talált. Sehol egy nyom. Még a rókák vargabetűi sem sárgállanak, de a kiéhezett fácánok is másfelé kapirgálnak eleség után. Szűz tiszta a hó. Távolabb, a hegy felől köd ereszkedik. A présházak ajtaja erős, kemény ácsolatú. Még keresztvasat is raknak rá, jókora lakattal. Nem azért teszik ezt, mintha irigykedő, fösvény nép lakná a vidéket. Megszokták, ez a rend. Azaz, hogy inkább hagyomány. A múlt században is, meg előtte is sokat portyáztak erre császári vasasok, meg török lovasok. Elvetődtek ide kósza vitézek, labanc hordák. Az ilyenféle néptől pedig sajnálták volna a Leshegy aranyát, az illatos muskotályt. Itt van hát a Leshegy. Betakarózva, megbújva a hólepel alá, akárcsak egy akkurátus felderítő. Mintha szégyellné, hogy ennyire megkopasztotta az ősz, ennyire elcsúfította a tél, ennyire sivárrá koptatta az északi szél. Csak nyomok, a házba be nem hordható alkalmatosságok mutatják, hogy nyáron, meg az őszi pompában vidámabb itt az élet. Egy házikó végében malomkőből állított asztal, körülötte fatuskókból ülőkék. Másutt fényesre kopaszított diófa dacol a széllel, alatta pedig finom domborulatok árulkodnak arról, hogy nyaranta itt sütik a pecsenyét, itt nyársalják a szalonnát. Ez hát a Leshegy. Azt már senki meg nem mondja a vidéken, hogy voltaképpen melyik is ennek a Leshegynek az igazi csúcsa, mert hullámzanak itt a dombok, akár a tenger. Egyikről le sem ereszkedik az ember, már kapaszkodhat fel a másikra. A zsengébb fákat már megrágták az őzek, vadnyulak. Az etetők is kopaszak, egy szál széna sem maradt a girbe-gurba rácsokon. Csak mi baktatunk felfelé a dombon. Így hegymenetben mindig elkalandozik az ember képzelete. Hol azt kívánnám, bár lenne olyan kötélpálya, amin karosszékek himbálóznának, s csak rá kell ülni, s ott teremnénk hamarjában a hegy tetején. Hol meg azt lebegteti szemünk előtt a kárörvendő, csúfolódó képzelet, hogy vitorlát bonthatna az ember, s hátára kapná a szél, akárcsak egy karcsú kishajót, s szántaná a hómezőt, mintha a tenger hátán ringana. Legtöbbször már az is jó lenne, ha egy jóságos manó bújna elő ebből a fagyott, hóval megrakott földből, kivenné a fegyvert a kezemből és hozná helyettem, mint a mesékben volt hajdan. Jó volt még a régi vitézeknek. Feszítettek a nyeregben, a nehéz vasakat pedig cipelték helyettük a fegyverhordozók. Nem azért találgat ki ilyeneket az ember, mintha lusta lenne, vagy rest, vagy túlságosan nyomná a vállát a fegyverszíj. De mit tehetne mást? Szólni nincs kedve. Eléggé kapkodja így is a levegőt. Ropog a talpunk alatt a hó. Aki hisz benne, aki igazán érti, annak mond valamit ez is. Észrevesszük, ha társunk fárad, észrevesszük, ha höves az út a hó alatt, s azt is megérezzük, ha gyepszőnyeg lapul a fehér takaró másik oldalán. Csakhamar azon kapjuk magunkat, hogy fenn vagyunk a tetőn, a Leshegy gerincén. Ki tudja, miért nevezik gerincnek, amikor olyan lapos, olyan gyér, mint egy óriás háta. Innen lenézni is sokkal jobb, élményszerűbb. Jól látszik a talajba mélyedő taligaút. De sok musttal, cefrével, löttyedtté darált szőlővel teli kádat legörgettek innen a présházakhoz. Nézünk felfelé a taligaúton. Nemigen kell itt szólni. Látjuk mindketten, hogy nincs rajta még egy varjúnyom sem. Látjuk, hogy mellette a gyalogút is kanyarog, mint egy jó széles fehér szalag. A társam előbb megunja. csi — Nézzük meg a Franci báházát.• a Megyünk, leverjük magunkról megvastagodott havat, eltúrjuk a küszöb elöl, ami odarakódott, és megnézzük ép-e a zár, olajozott-e a lakat, nem fészkelt-e oda dúvad, róka, nem tart-e a küszöb alá valami elvetemült vadkan, aztán megyünk tovább. Ilyen ez a Franci bácsi. Kétnaponkint benéz az őrsre, legtöbbször csak az őr mellett áll meg és szót vált azzal, aki legelőbb meglát. Mindig azt mondja: — Édes gyermekem, szép fiam, ha már úgyis arra visz az utatok, ugyan nézzetek már a kis házamra. Sose lehet tudni nem rozsdállott-e nagyon a lakat, nem rakódott-e tele jéggel a zár, nem tart-e dúvad a küszöb alá, nem settenkedik-e arrafelé a róka. Egyre megy, úgyis ott vezet az út, nekem meg nem kell csak azért felkapaszkodni. Tudod fiam, ravasz volt ám az öregisten! A silányabb veteményt oda szoktatta a laposra, a nemesebbért, a szőlőért kétszeresen, tízszeresen kell megdolgozni. Azt felrakta az öreg a hegyre, hogy görnyedjen érte az ember. De megéri, szép fiam, megéri! Mert olyan a mi borunk, mind a legdrágább orvosság. No, csak nézzetek a Franci házra, vasárnapra megint hozok egy kupával a jobbikból. Az öreg hozza is. Jön minden vasárnap. Nem válogatja, hogy kinek adja. Akit ott felődöngeni a kapu közelében. Mindegy az neki, hogy ki issza meg. Az öreg nem tudja, hogy a Franci papa borából mindenkinek jut. Mindenkinek egy korty. Mert én mindig úgy gondolom, ha látom az öreget, hogy nem a borát hozza, nem a kis vagyonkáját osztogatja nekünk, hanem a szívéből hoz egy-egy cseppet. Furcsa, még soha nem fogalmaztam ilyen szavakkal: szeret bennünket, s nem a szolgálatért járó illendő fizetséget hozza azzal a kupa borral. Baktatunk tovább a hóban. Ha már így adódott, megnézzük a többit is. Nem telik semmibe. Rozsdás már minden lakat, befújt már a hó minden kulcslyukon, elborított már minden küszöböt. Nincs erre semmilyen parancs, nem mondja senki, hogy vessünk erre is egy-egy pillantást. Csak gondoljuk, ha már rájuk vigyázunk, akkor óvjuk a vagyonkájukat is. Apáról fiúra szállt itt minden, dolgoznak is érte kora tavasztól késő őszig. Állunk a gyalogút előtt, nézzük a völgyet. Senki, semmi, csak a közeledő este. Egyszer ilyen estén szánkózni mentünk. Édesapám csinálta szánkót. A vastelepen vette hozzá az anyagot. Hulladék szögvasat, csövet, kemény léceket. Három napig fúrt, faragott, melegítette a tűzhelyen a vasakat. Késő estére lett készen. Akkor aztán felhúztuk a Kucor-hegy tetejére. Sorban elültetett bennünket. Legelöl ültem én. Mert én vagyok a legidősebb. Mögöttem ült a kis húgom, amögött a középső húgom, utána a nagyobbik, végül az öcsém, hátul édesapánk kormányozott. Repültünk lefelé, mint a táltos. (Folytatjuk.) PÁSZTOR FERENC: ■ 1 -'S « » vjjw^ « /x<: w.^ « __________________________ ______________________ •