Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-21 / 119. szám

A LAKOSSÁG 50,2 SZÁZALÉKA VÁROSLAKÓ A Miskóc-nemzetség egykori tulajdona, a török- és a Habsburg-ellenes szabadságmozgalmak bás­tyája, a század elejétől iparosodó Miskolc lakossága elérte a 200 ezer főt. Az 1944. december 3-án fel­szabadult, akkor 65 ezer lakosú város gyors ütemű fejlődésével az ország nehézipari bázisává alakult. Hasonlóan gyors a növekedés hazánk más ipari­lag fontos körzeteiben is. Magyarország 10 572 000 lakosának 50,2 °,u-a városokban él, az összlakosság 19,2" $-a pedig a fővárosban. 1941-­ben a népesség 38, 1960-ban 44,2%/„-a volt városlakó. A felszabadulás után alakult új városok szoros kapcsolatban álltak a vidék iparosításával. Bányák, üzemek, erőművek építése új munkaerő foglalkoz­tatását követelte, így kis településekből új szocia­lista iparvárosok jöttek létre. — TERRA — (fpRA) 1 r./ Sopr&no 40.1 53 Kapuvár* 11 27.5 32 Sírvár Ajka u­.S 14 14.2 26* Balatonfüred 6­­6.012* f O Szombathely 53.71b 7 -^­Zalaegerszeg Tapolca. <-~’j 29.0 49 o as 14* Nagykanizsa Miskolctapolca 10 km­­“Vili­,. — x Balassagyarmat 1^13,406 - //­ Mosonmagyaróvár Esztergom • I) 20.128 - 23.530v o Gyöngyös Komárom Szentendred­/ ■ Hatvan2~’236 • W.012 .'2115 11 »Gödöllő '9.923 fia?b,?nya ® '6725 I 50.3­71 “ BUDAPEST Jászberény '783.; 2065 30 '31 ■ O ...__. " Százhalombatta/­­ cogléd Szolnok Sátoraljaújhely 16.2­19 Kazincbarcika.. • . *?\ jj j jo J Sárospatak' ^ Ozd*''^^^V f 15.315 Kisvárda 39... . [ S '4,315 MiskolcC'­J ) . Salgótarján LeninvárWNyír ® Wh*" . 34.2 44 Eger 3.317 '^sj 612 3,0 f 38,656 ° Mezőkövesd OHajdúnánás,Nyírbély­'’ Mátészalkai • ",9 16 / • 18.9 ib Hajdúböszörmányo­ 3218 ■ 32.131 Keszthelyi 14.2 20 q36.0 45 Kaposvár 48.5 69 ° • Nagyatád Várpalota­ ,,rí 2,Vesím­én? Székesfehérvár alfi 56.295 IA Dunaújváros * 26.9 54 O Szekszárd 18.2 30 Karcag ° 25.8 24 C3S2 ° 7 «691119 * Oroszlány páPao ... ,2 8 20 Százhalombatta ___RjH _T 37.931 ° 4S nI­^24 2^5 oKisújszállás m­V3 Nagykőrös. l. 125 ° T,uík,?ve 25,6 28 ° jMeztílur0 Kecskemét o .2 23 £ ± 1^-' \ .J 66.8 90­­ Szarvas* BékésX / Kiskunfélegyháza 20_,,, - 22-3ll 33.136 o OÍ Békéscsaba o . .Kiskőrös Csongrád *7« 13.414 20520,0 • Orosháza ,5 OKalocsa Szentes 3',735 j­­ 3.818 0 92.6 341 o Hódmezővásárhely Kiskunhalas S 53.7­55 «•>* 25.4 28 _ cr^----^nMak^3?7'30 Baja­r’"' V.z-SzegedA 1J 0 o Debrecen '3'.6187 Hajdúszoboszló '8.623­­ I . t' nsn" Dombóvár • 75.­18 Ml Szigetvár ' 9.312 ♦ Komló Pécso 26.9 29 '20.4 163 T. Törökszentmiklós 30.7 38 . "9.3­70 Mohácsi­ '6.6 20» 50 km 86.1 A városi lakosság száma (ezer fő) 1960-ban 119 A városi lakosság száma (ezer fő) 1976-ban • A felszabadulás óta alakult város ♦ Szocialista város BEMUTATÓ ELŐTT Hernádi Gyula: Csillagszóró Sikeres kiállítások, irodalmi műsorok, hangversenyek cáfol­ják évek óta azt a téves hiedel­met, hogy a hőmérséklet növe­kedésével arányosan csökken a némi odafigyelést, érzelmi azo­nosulást igénylő művészi alko­­­­tások látogatottsága. Viszonylag színházakban tartja legerő­sebben magát a „szezon végén valami­­ könnyűt” nézet. Hernádi Gyula Csillagszóró cí­mű­ játékának mai bemutatója ezért is merész kezdeményezés. Nem árulunk el titkot, ha megírjuk, hogy a próbákon so­kat töprengtek a valóságos és groteszk elemeket vegyítő mű hi­­­teles ’tolmácsolására, a fontos mondandó leghatékonyabb to­vábbítására alkalmas stílus, for­ma kidolgozására. Angyal Mária rendező is han­goztatta, hogy az évad végén szokatlanul nagy erőfeszítést kö­­­vetel a művészektől Hernádi sa­játos formanyelvének elsajátítá­sa. — Hernádi a mai kor jelensé­geinek, problémáinak a króni­kása. A sokszor bizonyos meg­nyilvánulásokban érthetetlennek látszó dolgokat a maguk bonyo­lultságában ábrázolja. A világ képtelenségeit, vagy a legképte­lenebb helyzetek lehetőségeit a művészi ábrázolás során nem tünteti el, sőt különösen fogé­kony az abszurd, vagy efelé haj­ló tünetekre. Ezeket a művész jogán felnagyítja a fantázia já­tékával és legtöbbször az embe­riség szemszögéből vizsgálja a választott helyzetek lehetőségeit, követelményeit.­­ A Csillagszórót az egyik je­les kritikus a legjobb Hernádi­műnek minősítette és biztatta a színházakat, hogy mutassák be. Örvendetes, hogy megjelenése után másfél évvel láthatjuk az Új Írásban közölt kétrészes já­tékot.­­ A Csillagszóró alaphelyzete reális. Napjainkban az újsághír szintjén levő esemény. Hernádi az eltérített Boeing 747-es Jumbo-Jet utasterében egy olyan helyzetet teremt, melyben géprabló nem saját bőrét menti a­vagy pénzt akar. A géprablás része, eszköze nagy tervének, az őrült fantaszta által „ideális­nak" vélt társadalom megalapí­tásának. Ebből az alaphelyzetből a le­hetséges társadalmi magatartás­­formák sok variációját mutatja föl. A mindenre kész fegyvere­sek előtt, a halál árnyékában élesen kirajzolódnak a jellemek, világnézeti különböségek. Ilyen­olyan ember is akad a Földet szimbolizáló­­ Jumbo fedélzetén, Hernádi optimizmusát, humaniz­musát jelzi, hogy néhányan hő­sökké válnak az emberiség meg­mentéséért. Szándékosan kerül mindenfaj­ta pszichologizálást. A­ világot fenyegető őrültet már csak azért is kénytelenek vagyunk komolyan­ venni, mert ideológiá­jának megdöbbentően racionális, s éppen ezért megtévesztő m­oz­­zanatai, elemei is vannak. • Mi volt a rendező legfőbb törekvése? A dolog lényege az, hogy a közönség váljék a színpadi ese­mények részesévé, érezze, hogy mindezek bárkivel megtörténhet­nek. • • Mindent összevetve: a mű szokatlansága,­­ technikai egyéb nehézségei ellenére öröm­és­mel készültünk a bemutatóra. Fontosnak érezzük a Csillagszó­ró mondandóját. Az emberek végül is lefogják, a fegyvergyá­rosok kezét és pusztító bombá­ból csillagszórót csinálnak. Újra és újra. A főbb szerepeket Szakács Eszter, Forgács Tibor, Soproni Ági, Trokán Péter, Pécsi Ildikó alakítja. A díszleteket Najményi László tervezte. H. N. t Megkezdődtek az iskolákban a tanév végi ismétlések: a tanulók a pedagógusok irányításával átte­kintik a tanult anyagot, rendsze­rezik ismereteiket. A pedagógusok ismét számba veszik azokat a gyerekeket, akik a tanév eredmé­nyes befejezése érdekében foko­zott figyelmet, segítséget igényel­nek. A gyengébb tanulókkal a pedagógusok a tanítási órákon tervszerűen, differenciáltan fog­lalkoznak, s e munkához kérik a napközi otthonok vezetőinek és a szülői háznak az általuk megje­lölt támogatását is. A tanítás befejezését követően kezdődik meg a pótló foglalkozá­sok második szakasza, ez az álta­lános iskolákban 11 munkanap. A pedagógusok azokat a gyerekeket jelölik ki a részvételre, akik a ta­nítás befejezésekor egy vagy két tantárgyból elégtelenre állnak. A tanulóknak a részvétel kötelező. Az elmúlt tanévben az ország általános iskoláinak 57 százaléká­ban szerveztek pótló foglalkozá­sokat és az azokon rész vevő ta­nulóknak mintegy 80 százaléka sikerrel fejezte be a tanévet. A 11 nap természetesen nem csodaszer. A pótló foglalkozások sem tudnak csodát művelni azok­kal a gyerekekkel, akik valami­lyen okból egész évben nem ta­nulták. Ezeknek a foglalkozások­nak elsősorban az a közvetlen cél­juk, hogy pótolják a tanulók is­mereteiben levő hiányokat, erre utal az elnevezés is. Szélesebben értelmezett céljuk, hogy a segít­ségnyújtással csökkentsék a ja­vítóvizsgát tevők, s annak esetle­ges kudarca miatt a tanévvesztők számát. Nem haszontalanok ezek a foglalkozások végső soron azok­nak sem, akik nem tudtak meg­birkózni a követelményekkel, így könnyebben készülnek fel a ja­vító vizsgára. Az általános iskolákban és a gyógypedagógiai intézményekben — az érintett tanulók számára — ezek előírt foglalkozások, de szer­vezhetők gimnáziumokban az 1—111. évfolyamok egy vagy két tárgyból bukásra álló tanulóinak is. Ez a harmadik éve érvényben levő rendelkezés szerves része annak az 1972-es oktatási pártha­tározatot követő intézkedéssoro­zatnak, amely az iskolai munka színvonalát hivatott emelni (MTI) Tanév végi ! Küzdés önmagunkkal ismétlések . Kétféle szándék, s akarat, kétfajta magatartás tusakodik bennünk. Nem a bibliabeli jó és gonosz, hanem a nyughatatlan, s a könnyen beletörődő. Az igazat százszor megrágó, s a hamisra gyorsan bólintó. A dolgát hévvel tevő, s­ a kötelességét ímmel-ám­­mal teljesítő. A jónál is jobbat akaró, s a gyatrát természetesnek tartó. A nagy, közös érdekek tisz­ta szívű őre, s az, ki legyint, mint semmiségre, a magáért-törtetésre. Hol meghúzódik egyik mögött a másik, hol egyszerre mutatkoz­nak. Van, ahogy kibékíthetetlen ellenfeleknek tűnnek, s azután összeborulnak, mintha testvérek lennének. A társadalmi változá­sok hordozója az ember,­ de me­lyik kerekedik felül a kettő kö­zül? Az-e, aki képes félretolni egyéni érdekeit, hogy előnyt ad­jon másokénak, vagy az, akinek mindig és mindenben a saját ügye a fontos, a többi előtt álló? Felelhetünk erre is, arra is igen­nel. Nem azért, mert az igazság arcvonásai kivehetetlenek, hanem mert e vonások folyamatosan át­rajzolódnak. Vonzóra és taszító­­ra, komorra, s mosolygósra. Hol­napot építeni annyi, mint mássá tenni magunkat. Csakhop­­ ez nem megy parancsszóra, s az el­határozás sem elegendő. Maroknyi mindennel szemben állót, törvényt semmiben nem tisztelőt,a magát társadalmon kí­vülre helyezőt leszámítva vala­mennyi emberben ott a tisztes­­sé­g, a becsület. S mivel a mun­ka, az értelmes cselekvés, a job­bító szándék nem egyik, hanem alapvető jellemzője, s mércéje az emberi értékeknek, a tisztesség, a becsület legfőbb talaja sem le­het más, csak ez. Okosabbak, s tehetősebbek vagyunk elődeink­nél, mert amit ránk hagytak, azt a tudomány, a technika nagy se­regnyi vívmányával gyarapítot­tuk. Új felfedezésekre jutottunk, s feltaláltunk képtelenségnek tar­tott dolgokat. A szabadság fogal­mához eltéphetetlenül hozzáfűz­tük az internacionalizmust, a hu­manitáshoz a szolidaritást, a bé­ke óhajához a békéért való küz­dést, a munkához a tudatosságot, az országhoz a miénk birtokos névmást. Ennek általános, tehát meghatározó érvényét nem von­ja kétségbe senki sem, ám miféle önáltatásként­ hihetnék, hogy mindenkor, s a társadalmat al­kotó egyedek mindegyikében ez, s csakis ez van a jelen?! • Ott van bizony ezek mellett, s olykor fölébük kerekedve a köz iránti közömbösség, az összegező célokkal szembeni restség a cse­lekedeteket másokra hagyó tu­nyaság. Aki kiemelkedik társai közül, az sem teszi dolgát örökö­sen hibátlanul, s még kevésbé tökéletesen. Hogyan várhatná el bárki ezt az átlagtól?! a mérnök elnagyolt rajza, a dudva lepte föld, a selejthalomra lökött ter­mék, a pecsétéit az embernél fontosabbnak tartó tisztviselő, a csak jogokat ismerő állampolgár ma még nem szabályt erősítő ki­vétel, de vigyázzunk, nem is sza­bály! Hanem tükre egy változó társadalom kisebb, s nagyobb el­lentmondásainak, megjelenítője annak az emberi egyenetlenség­nek, mely mindannyiunkban meg­lelhető. Szavaink szárnyán könnyen re­pülünk előre, ám lassabban moz­dul lábunk. Olykor megoldottnak véljük azt, ami még elvégzésre vár, mert türelmetlenül kíván­juk a jobbat, szebbet, emberib­­bet, de el-elfeledjük, hogy e siet­ség elsősorban nem mások no­szogatása, hanem a magunk őszi tökélése. Tiszta, másokat, s ben­nünket egyaránt szolgáló tettekre, példaadásra, társadalmat és egyént összeforrasztó cselekede­tekre. A maga helyén minden ember fontos, csupán testmagas­ságban vannak kicsik és naevek. Amúgy képletesen kicsivé — aho­gyan naggyá! — mi tesszük ma­gunkat. Akkor, ha el sem kezd­jük, vagy könnyen föladjuk a küzdést, ha beletörődünk abba, hogy ami kikerül kezünk alól, az silány, semmit nem ér, senkinek nem használ. • Van, hogy beletörődünk. Fe­jünket elfordítva tűrjük a pazar­lást, s magunk is pocsékolunk. El­fogadjuk az elfogadhatatlant, fon­tossá emeljük a lényegtelent, s a sor végére lökjük azt,­ami döntő. Hol azért, mert így kényelme­sebbnek látszik, hol mert ked­vünket szegik, mert mások is ezt csinálják. Azután föltám­ad ben­nünk a gazda indulata, jogérzé­se, s elkezdjük csapkodni az asz­talt, hogy ez így tovább nem me­het. S megmutatjuk, mit tudunk, mi telik tőlünk,­­ha akarjuk, mi mindenre vagyunk képesek. Nagyszájú, mindenből viccet csi­náló legények festenek csodála­tot az idősebbek arcára, amikor a fele idő alatt, mint ahogy a prog­ram előírja, megcsinálják a nagy­javítást. Az örökös fegyelmezet­­lenkedőt ráncba szedi — mert így fogadja be — a brigád, s a mér­ő, nők, aki mnt rutinnal tervezett, egyszer csak rálel a nagybetűs Feladatra, mely fölössé teszi az órát, összemos nappalt és éjjelt. Ilyenek vagyunk. Bevallva ma­gunknak, vagy csak sejtve, két arc néz a tükörből ránk. Eré­nyeink és gyengeségeink ülnek ki e két arcra, s akkor sem tűnnek el, ha behunyjuk egyik vagy mindkét szemünket. Együtt, eré­nyeinkkel és gyengéinkkel va­gyunk igaziak, emberek, valónkat megmutatok. Most is, amikor a­ munkát, a teremtést köszöntjük, ünnepeljük, amikor közösségek és egyének­­ a társadalmi elismerést megtestesítő kitüntetést vették, veszik át, a jutalmat, mert én cselekedtek, úgy dolgoztak, hogy­­elsősorban saját gyengéiket gyűr­ték le, magukkal küzdöttek még. Ez sikereik magyarázata, ala-­p, s forrása is, a jövőt tekintve. Holnapra a jók mellé újak sora­koznak, s egyetlen eredmény sem­ örök, hanem mindig frissítést, gyarapítást kívánó. Társadalmi haladásunk mértéke ezer dolog­tól függ, de végső soron mégis1 attól, miként alakul a küzdés, ön­magunkkal. Attól­ szembené­­­zünk-e gyengéinkkel, s azokkal együtt szemléljük-e azt, amit el­értünk. • Sok mindent elértünk. Sok mindent kell még elér­nünk. M. O. Hozamnövelő mikroelemek A Péti Nitrogén Műveknél a­­ gyorsan ismertté és népszerűvé vált levéltrágya, a Mikromid után a kutatók most újabb le­véltáplálék kikísérletezéséhez kezdtek. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium meg­bízásából magnéziummal és káli­ummal dúsított mikroelem-kon­­centrátumokat állítanak elő. A magnézium egyébként egyre népszerűbb a mezőgazdászok körében, mert nagymértékben segíti a levelekben a klorofil­­képződést, a káliumdús levél­trágya pedig főleg a cukorrépa­termesztésben növeli majd a hozamokat. (MTI) \ 1976. május 21. • PETŐFI NÉPE • 3 Hogyan csinálják? Mi az, ami nincs a pénzintézeteknél a megyében? — így kezdődhetne egy keresztkérdés, amire a jól felkészült vála­szoló felelhetne úgy is: a brigádmozgalom. De nem lenne teljesen igaza, ugyanis az OTP megyei fiókjainál, ki­­rendeltségein, és a kecskeméti igazgatóságon is vannak szo­cialista brigádok, sőt, nem is akármilyenek: Bács-Kiskun megyében 25 brigád 284 tagja tevékenykedik magasabb fo­kozat, kitüntető cím elnyeréséért. Egy szocialista brigád, Tóth László nevét viseli Kecskeméten. A megyei igazgatóság számviteli osztályán dolgozókat tömörítő kol­lektíva pedig a huszonöt közül is kiemelkedő eredményt ért el: ta­valyi munkájuk elismeréseképpen az „Aranykoszorús szocialista bri­gád” címet kapták meg. Ami, ha megemlítjük­ azt is, hogy csupán két éve alakultak, nem kis dolog. Hogyan sikerült, milyen jó mód­­szer­eket találtak ki, milyenek a vállalásaik? — ezt kérdeztük a Tóth László brigád vezetőjétől,­­Fischer Róbertnétől. — Még mielőtt belefognánk az események ismertetésébe, hadd mondjam el, hogy a (kollektívát) a vállalat kiváló brigádja címre terjesztettük fel — mondja büsz­kén Lakos Kálmán, az OTP me­gyei igazgatósága szakszervezeti bizottságának titkára. Jeischer Róbertné hirtelenjé­ben nem is tud mit mondani, ezért az asztalra teszi az önérté­kelés egy példányát és a múlt év két félévéről készített beszámoló­kat. Persze, szűkszavúak ezek a papírok. Például tavaly áprilisban — először az OTP megyei igaz­gatóságának történetében — a szülési szabadságon és gyermek­­gondozási szabadságon levő kis­mamákat látták vendégül, gyer­mekeikkel együtt; felhasználva ar­ra is az alkalmat, hogy a kollé­gákat tájékoztassák a munkahely eseményeiről,­­ és az őket érintő, időközben megjelent rendelkezé­sekről. „Mikor megtudták a kis­mamák, hogy a Tóth László bri­gád szervezi a találkozót, mond­ták, akkor biztos hogy eljönnek. Nagy sikere volt a tizenötféle há­zisüteménynek, amit erre az al­kalomra sütöttek a brigád tagjai — mivel hogy tizenöten vagyunk.” Sokat dolgoztak a megyeszék­hely felszabadulása 30. évfordu­lójának tiszteletére is. Kecske­mét város díszoklevele volt a jutalmuk. Elvállalták, hogy a mű­kertvárosi óvoda kerítését befes­tik. „Már egy hete dolgoztunk — meséli a brigád vezetője — mi­kor rájöttünk:­ nem is olyan kis munka ez. Ettől aztán fellelke­sültünk, és újult erővel festet­tünk. Szinte mindenki eljött, ami arra is bizonyíték, hogy van kö­zösségi érzés a kollektívában." Ha valaki átböngészné a megyei művelődési központ vendégköny­vét, meglepődve tapasztalná, hogy­ szinte minden kiállítás után ott szerepel a Tóth László brigád be­jegyzése is. Tapasztalatcserére hívták a ba­jai OTP-fiók Türr István szocia­lista brigádját, az autóval meg is érkeztek, még városnézésre is sor került. Ha már a tapasztalatcserére te­relődött a szó, az sem lényegte­len, hogy milyen gazdasági vál­lalásokat tett a Fischerné által vezetett kollektíva Kétszázötven­ezer forint betét „szerzése” he­lyett majdnem a dupláját teljesí­tették, 42 ifjúsági takarékbetét­tulajdonost is „beszerveztek”. Ok­mányaik naprakészsége egy fő előadói ellenőrzés szerint jobb volt az országos átlagnál. A szám­viteli osztály három dolgozóját a könyvelési munkák zavartalanná tétele érdekében megtanították gépkönyvelni. Javult a munka­helyi légkör azáltal, hogy a sza­badságon levő kollégáikat jól he­lyettesítették — állapítja meg egy másik jelentés. Esetenként még szabadszombatokat is cseréltek emiatt A Tóth László brigád tagjai — amint az a fentiekből is kitűnik — örökké jobbat, szebbet akaró lányok-asszonyok. És férfiak — ketten. Most megint nagy fába vágták a fejszéjüket: olyan ese­ményt szerveztek, amire eddig a pénzintézetek gyakorlatában nem volt példa: tizenegy gyermek szá­mára tartottak névadó ünnepsé­get. A szendvicsek, kávé, üdítők felszolgálása előtt, az illően szép beszéd után az OTP, mint in­­­tézmény is kedveskedett a kis­mamáknak, illetőleg az aprósá­goknak: betétkönyvet nyitottak számukra a szakszervezettel kö­zösen. Amiből kitűnik, hogy az­ OTP is pluszt akart adni a kis­mamáknak, ha már a brigád is azt tette. — Hogyan csináljuk, hogy ha­vonta tartunk­ brigádgyűlést, tel­jesítjük a vállalásainkat? Ezt szokták kérdezni tőlem — moso­­lyodik el Fischer Róbertné. — Nincs titkunk. Valahogy úgy, hogy mindenki érezze: összetartozunk. Vitáik persze vannak, de ettől csak gazdagabbak leszünk, tapasztala­tokban. Hát így csináljuk... Rövidke részlet egy jelentésből, amelyet Lakos Kálmán szb-titkár, és Kárpáti András, a megyei ver­senybizottság elnöke írt alá: „Igen jónak tartjuk azt, hogy a szám­viteli osztályon sokat javult a munkahelyi légkör, összeforrot­­tabb, egymást támogató kollektíva alakult ki. Ezzel az osztály tevé­kenysége, gazdasági munkája is jobb lett. Mi van az OTP-nél? — így is kezdődhetne egy keresztkérdés. Amire egy jól felkészült válasz­adó felelhetne úgy is: olyan bri­gádmozgalom,­ami az egész intéz­mény munkáját előrelendíti, ha­tékonyabbá, jobbá teszi. S a vá­lasz: igaz lenne. v B. J. 9 Az aranykoszorús brigád veze­tője: Fischer Róbertné. 9 S egy felvétel a brigád legutóbbi eseményéről, a tizenegyes név­adóról: Szőlős­ Lajosné az édesanya, Végh Józsefné a névadó szülő — a kisfiú: Zsolt. '

Next