Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-22 / 93. szám

Szőlő- és gyümölcstelepítés 15 ezer hektáron Ösztönzően hatott a szőlő-, gyümölcstermelés fejleszté­sére hozott kormányhatározat Bács-Kiskunban. A több éves stagnálás után megkezdték az 1982-ig tartó szőlő-, gyümölcs­telepítéseket. Ez idő alatt folyamatosan 10 ezer hektáron alak­ítanak ki újabb nagyüzemi szőlősöket, s mintegy 5 ezer hektáron kapnak helyet a gyümölcsök a Duna—Tisza közi gazdaságokban. A termőterület kijelölése, fajták megválasztása széles körű a tudományos információk, javas­latok alapján történik. Ezen túl­menően a táblák méreteit, el­rendezését a közgazdasági adott­ságokhoz, s a gépesítési feltéte­lekhez szabják. Az anyagi erőkhöz mért kert­kultúrák beruházásának felhasz­nálásakor a fogyasztók igénye diktálja a sorrendet, így például a megye állami gazdaságaiban, a az új gyümölcsösök kialakítását. Az Izsáki Állami Gazdaság ilyen megfontolásból telepített ez év tavaszán 30 hektár sárgabarac­kost, de a megyében másutt is fakadnak az 1980—81. évben már termést adó gyümölcsösök. Erre azért van szükség, mert a jelen­legi gyümölcsösök hozama csök­ken, a vártnál nagyobb mérvű a kipusztulás és pótlása sürgetővé vált. A sorrend eldöntésének most van itt az ideje, mivel a nagy­arányú telepítésekhez 1978-ban fognak, s ezekben a hónapokban a nagy teljesítményű gépek ha­da dolgozik a kertkultúrának ki­jelölt területek előkészítésén. V. E. Bejutott az országos döntőbe Néhány nappal ezelőtt bonyo­lították le a fémipari szakközép­­iskolák országos tanulmányi ver­senyének elődöntőit. A félegyhá­zi Petőfi Sándor Gépészeti Szak­­középiskolából hárman vettek részt ezen a fővárosban. Köztük volt Csordás Sándor is, a IV. C. osztály tanulója, akit sikeres sze­replése után az az öröm ért, hogy hamarosan ott lehet majd a szol­noki országos döntőben. Ugyanis a budapesti erőpróbán az ötödik helyen végzett. Nagyszerű eredményét elsősor­ban annak köszönheti, hogy kez­dettől fogva — mint tanulmányi ösztöndíjas — szorgalmasan és kitartóan tanul. Ugyanakkor ar­ra is talál időt, hogy sportoljon, és a rábízott KISZ-munkát elvé­gezze. Tagja az alapszervezet ve­zetőségének is. S nemcsak az el­méleti, de a gyakorlati tárgyak­ban is kifogástalanul szerepel a közös foglalkozásokon. Többször kapott igazgatói dicséretet áldo­zatos, lelkes munkájáért. Íme, a lelkiismeretes felkészü­lés és a rendszeres munka meg­­ hozta a gyümölcsét ismét. Csor­dás Sándor ott lehet az ország legjobbjai között. V. M. — T. S. MIT TERVEZ AZ ORSZÁG LEGRÉGIBB IRODALMI EGYESÜLETE? A Katona József Társaság közgyűlése A tagság egyötöde jelent meg a Katona József Társaság évi közgyűlésén. A közelmúltban ren­dezett Bánk bán vitán bőven maradt üres szék a kis alapte­rületű művészklubban. A néhány hete, szervezésükben tartott elő­adásra sem tódultak az emberek. Kicsit borongós hangulatban hallgatták a városi tanács vb-ter­­mében összegyűltek Fehér Sán­dor elnök megnyitóját. Utalt a félsikerekre, a kellő visszhang nélkül maradt felhívásokra, a közönyösség megnyilvánulásaira. □ □ □ Az egész évi tevékenységről ki­alakuló összkép szerencsére ked­vezőbb, valamivel biztatóbb. Az ország legrégibb irodalmi társa­sága folyamatosan működött, rendszeresen a közönség elé lé­pett, igaz váltakozó eredmén­­nyel. Alakulgat az egyesület sajá­tos arculata. A Megyei Műve­lődési Központ, a TIT, a Katona 18?'?ess>júzeum­ átvette­­ ere­deti tevékenységi kör jó részét. Maradt bőségesen tennivalója a jelenleg — papíron — 103 tagú Katona József Társaságnak. Ezek­ben az években készül a drá­maíró műveinek kritikai kiadá­sa. (Dr. Orosz László sorozat­­szerkesztő tájékoztatása szerint 1980-ban három kötetet adnak ki, a negyedik megjelenésének az időpontja bizonytalan.­­Soha sem játszotta egyszerre ennyi színház a Bánk bánt, soha nem írtak ennyit a drámáról. A helyi párt- és tanácsi vezetőtestüle­tek is szorgalmazzák a hagyo­mányok feltárását, korszerű elemzését, hasznosítását. □ □ □ A dr. Orosz László alelnök ál­tal ismertetett terv alkalmasnak látszik az egyesület felpezsdíté­sére. A társulatban meglevő szel­lemi energiák hasznosítását szol­gálják majd a több előadós ren­dezvények. Ünnepi estek he­lyett tartalmas összejövetelek szervezésére törekednek. November 11-től 23-ig másod­szor is megrendezik a Katona József irodalmi napokat. Felte­hetően ennek keretében kerül sor a .hq.aoky.i­jéki­ múltját, jelenét elemző a­nkétra. Megemlékeznek Ady Endre születésének száza­dik évfordulójáról, terveznek La­­tabár Kálmán estet. Nagy jelentőségűnek ígérkezik a Kodály-intézettel közösen tar­tandó decemberi tudományos ülésszak. Az Irodalomtörténeti Intézet támogatásával a megze­nésített Ady-versekről, általában­­a költői szöveg és a muzsika vi­szonyáról, Kodály Zoltán és az új időknek új dalait hirdető poé­ta szellemi kapcsolatairól aka­démikusok, jeles művészek tar­tanak előadásokat. A klubren­dezvények keretében összegezik a Katona Józsefre vonatkozó újabb tanulmányokat, cikkeket, megvitatják a színház és a For­rás tevékenységét. □ n □ Általában a formális elemek visszaszorításával, az ifjúság be­vonásával, a tervek még átgon­doltabb összeállításával dolgoz­nak a jövőben. Erről Soml vi György, a társulat titkára tájé­koztatta a megjelenteket. Az egyesület hozzájárul — mint Molnár János pénztáros be­­jelentette — Sánthy ,Csyörgy ver­­sesköjtf^ippK,á, ki^4^i??„#8 más­ kiadványokat is támogat. H. N. AZ ÉPÍTŐK SZÉP OTTHONA BAJÁN Baja városnak immár meg­szokott „színfoltja” a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat új , több mint egy esztendeje működő munkás­­szállója a dr. Alföldy József utca 2—4. sz. alatt. A négy­szintes épület földszintjén és első emeletén a bajai épí­tésvezetőségek, gazdasági egységek irodái helyezked­nek­ el, míg a második eme­lettől fölfelé a 200 szemé­lyes szálló­k szobái foglalnak helyet. A főépület mögött lát­ható szárnyban kapott he­lyet a 300 adagos, igen kor­szerű konyha, illetve 160 személyes étterem. A föld­szintjén kultúrhelyiségek ta­lálhatók. HÚSZ ÉVE JÁRJÁK A VILÁGOT !­­­ Után a kalocsai pingálóasszonyok Ismét úton vannak a világhí­rű kalocsai pingálóasszonyok. Az idei turnéjukat Belgiumban, Franciaországban kezdték, s né­hány nap múlva Vén Lajosné és Greksa Borbála Varsóba uta­zik, ahol egy magyar étterem kalocsai szobáját pingálják. Mol­nár Gáborné pedig Firenzébe ka­pott meghívást, a magyar nép­­művészeti termék egyik megren­delőjétől. Az „íróasszonyok” — akik egy­mást váltva járják a világot — húsz éve hirdetői a Duna-menti táj népművészetének, amely újra virágkorát éli. A kalocsai hím­zések 16 tőkés országba jutnak el, de itthon is kelendőek. Nem győzi a megrendelést az 1400 hímzőasszonyt foglalkoztató nép­­művészeti háziipari szövetkezet kielégíteni. Ez annak tulajdonít­ható, hogy nemcsak őrzik a táj motívumkincsét, hanem állandó­an gondoskodnak megújhodásá­ról. Az íróasszonyok kimeríthe­tetlen fantáziájára jellemző az állandóan változó, népi ihletésű virágok megjelenítése. Az idén jeles­­ évhez érkeztek, megalakulásának 25 éves jubileu­mát ünnepli az ősszel a Kalocsai Népművészeti Háziipari Szövetke­zet, s ebből az alkalomból kró­nikát írnak az elmúlt negyedszá­zad jelentősebb eseményeiről. Folyóiratszemle A Világ és Nyelv című fo­lyóirat, a Magyar Eszperantó Szövetség orgánuma idei máso­dik számában közli a Kalocsán élő Raffai Saroltával készített interjút, amelyben a népszerű írónő — aki egyben az ország­­gyűlés alelnöke is — elmondja véleményét a világnyelvről. beszélgetéshez az adta az ala­­­pot, hogy Raffai Számvetés cí­mű versét megjelentették eszpe­rantó nyelven. A szerző elmond­ta, hogy számára ez a vers rend­kívül kedves, ezért külön is örül annak, hogy az egyre szélesebb körben terjedő nyelven is hozzá­férhetővé vált. Amint a költő megállapította, a mű hangulatát, ritmusát, rímeit visszaadta a fordítás,hiánytalanul A folyóirat e legújabb számá­ban a világnyelv egyik hazai út­törőjének, Baghy Gyulának az életét és munkásságát méltatja Benczik Vilmos. A nyelvész, pe­dagógus és író Baghy sokat tett azért, hogy az eszperantó világ­méretekben hódítson. Mintegy húsz országban fejtette ki szerte­ágazó tevékenységét a nemes cél érdekében. Népszerű nyelvtan­könyveket, olvasókönyveket írt, meg novellákat, emlékezéseket és regényeket. Az életművét t­elele- Peftaő cikkét' haláíítr­ák tikédik évfordulója alkalmával tették közzé. S 1917. április 22. • PETŐFI NÉPE • Lenin és október A HALADÓ EMBERISÉG az idén emlékezik meg Vlagyimir Iljics Lenin születésének 107. és a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójáról. Le­nin és október elválaszthatatlan egymástól. Lenin volt a szocia­lista forradalom teoretikusa és stratégája, a Nagy Október ve­zére. Ő vezette a kommunista párt, a munkásosztály, Oroszor­szág dolgozó tömegeinek harcát, amelyet a kapitalista elnyomás felszámolásáért vívtak. Kidol­gozta a forradalmi helyzet és a fegyveres felkelés taktikáját. A kortársak emlékezései az élő Vlagyimir Alexandra Iljicset idézik elénk. Kollontaj, az is­mert forradalmár így írt: „Ha azt kérdeznék, melyik volt életem legnagyobb, legemlékezetesebb órája, habozás nélkül felelhetek: a szovjethatalom kikiáltása. Azt sem felejtem­ el soha, milyen volt Lenin e nagyszerű órában. Ő hirdette meg a szovjethatalom első híres dekrétumait a béké­ről és a földről. Lenin átható, energiával, gondolatokkal teli te­kintete a jövőbe irányult. Látta azt, amit mi még nem láttunk: a meghirdetett dekrétumok meg­valósulását, a jövőt, amit még ki kellett harcolnunk." LENINT ezernyi eltéphetetlen szál kötötte Pétervár, Moszkva és más proletárközpontok forra­dalmi mozgalmához. S bár az állami ügyek lefoglalták, mindig talált időt rá, hogy rendszere­sen találkozzék munkásokkal, pa­rasztokkal, katonákkal, tudósok­kal, írókkal, művészekkel. A visszaemlékezések sok apró vonásából kirajzolódik Lenin a szenvedélyes agitátor, aki szót értett bármilyen hallgatósággal, s képes volt minden oldalról vizsgálni az adott jelenséget az élet teljes és bonyolult összefüg­géseiben. Ezért tudott másoknál mélyebbre hatolni a kérdések lé­nyegébe, s tudta másokkal is megláttatni azt, amit elfedett az idő és a távolság. Beszédei és beszámolói, amelyeket a dolgo­zók előtt mondott, felkeltették a munkások és a parasztok érdek­lődését, kivívták egységes támo­gatásukat és jóváhagyásukat. A szovjet állam élén állva irá­nyította a fiatal köztársaság gaz­dasági, katonai, diplomáciai stb.­­ életét. A politikai vezető és szer­­­­vező megfeszített munkáját óriási­­­ elméleti tevékenységgel kapcsol­ta egybe. A szocialista építés terve, amelyet kidolgozott, magá­ban foglalta az ország iparosí­tását, a mezőgazdaság nagyüzemi átalakítását és a kulturális for­radalmat. A győztes proletariátus legfőbb feladatának az alkotó munkát tartotta. A szocializmus építésé­nek lenini téree a világtörténel­mi jelentőségű feladat tudomá­nyos, átfogó és reális megközelí­tésének példája. Ezt a tervet a szovjet nép­körülmények hihetetlenül nehéz között, ellenséges kapitalista környezetben valósí­totta meg, amikor a szó legszo­rosabb értelmében fegyverrel a kezében védelmezte az új építke­zések alapjait és a kolhozok föld­jein szántott első barázdákat. HATVAN ÉVVEL a forradalom győzelme után a Szovjetunió eredményei az egész emberiség előtt tanúsítják, hogy a szocia­lizmus a történelemben egyedül­álló fejlődési ütemet biztosít az élet minden területén. A Szovjetunió ma a világon az első helyet foglalja el az ön­töttvas, az acél, a kőolaj, a vas, a mangán- és a krómérc, a szén, a koksz, a cement, a gyapot, a len, a műtrágyák és egy sor más cikk termelésében, sikeresen megvalósul Lenin elképzelése a villamosított Oroszországról. Szovjetunió ma évente több mint a 1 billió kilowattóra energiát ter­mel, s ezzel is világelső. A falu arculatát is mélyreható változások formálták át. Napjaink október győzelmének, a megvalósult szocializmus ta­pasztalatainak világtörténelmi je­lentősége abban rejlik, hogy pél­dát mutat a világnak a dolgozó tömegek érdekeit képviselő leg­igazságosabb társadalom megte­remtésére. A szocialista életforma vonzereje évről évre növekszik, s a földön mind több ember fi­gyelmét magára vonja. EZ A NAGY OKTÓBER, a Szovjetunió eredményeinek, s a szocialista közösség országainak erőt adó példája. A gazdasági-po­litikai, a szellemi élet szocialista szervezése megmutatta, hogy csak a szocializmus nyitja meg az utat korunk legfontosabb és leg­égetőbb általános emberi problé­máinak megoldásához. A kommunisták évről évre megemlékeznek Lenin születés­napjáról. Lenintől tanulják ko­runk bonyolult problémáinak megértését, a kommunista építés grandiózus feladatainak alkotó­ megoldását, a tömegek nevelését. (KS) mlékeznek Kádár elvtárs átlelkesült arckifejezésére, gesztusaira, kézmozdulatai­ra, — amikor a szocialista bri­gádvezetők V. országos tanács­kozásán a mozgalom „keletkezé­ről” beszélt? Szívét-lelkét bele­adta, hogy mindenki előtt érzék­letessé tegye: a szocialista bri­gádmozgalmat nem „föntről”, nem a párt, az állam vezető tes­tületei kezdeményezték, hanem maguk a dolgozó tömegek.­ Per­sze, hasonlóképpen örülni kell annak, hogy „fönt” felismerték a kezdeményezés kiemelkedő je­lentőségét, s felkarolták, támo­gatták azt. „Ma már joggal állít­hatjuk, hogy ennek nyomán tömegmozgalommá, sőt népmoz­galommá vált” — állapította meg a párt első titkára. Mire is vállalkoztak már az induláskor a szocialista brigád­mozgalom résztvevői?: „... hogy a hivatásukból fakadó munkájuk példás és kiváló elvégzésén túl­menően önkéntesen társadalmi feladatokat is megoldanak, és művelik önmagukat". A magyar nép szocialista vív­mányainak gyarapodása a törté­nelmi bizonyíték, hogy akik kez­deményeztek még nem is egészen húsz esztendeje, és az azóta hoz­zájuk csatlakozók becsülettel teljesítették — és állják ma is —, amire a szavukat adták: „Munkájuk példás és kiváló elvégzésén túlmenően...” s ami a célkitűzésekből ezután követ­kezik — napjainkra gazdagabb, összetettebb tartalmat nyert. Tiszteletet, elismerést egyaránt kivívott példák, tettek serege ta­núsítja előttünk, hogy a szocia­lista brigádok a közvetlen mán, a közvetlen tervteljesítésen túl is csakugyan szocialista, a terme­lés mellett hasonlóan fontos fel­adatokat is elvégeztek. Termé­szetesen­­ a szocialista brigád­­tagok, kétkeziek s szellemi ener­giájukkal alkotók számára külö­nösebb deklarációk nélkül is ké­zenfekvő volt, hogy az üzem, a vállalat s az ország szempontjá­ból legfontosabb a termelés, a terv teljesítése. Azt is tudták, érezték azonban, hogy ha csak ezt „célozta” volna meg egymagában a mozgalom,­­ a . .­.ez anyagiakból ...cn biztosítható lett volna. De ab­ban, hogy szocialista, sokkal több van, mint pénz, adok-kapok. Be­letartozik a tanulni, élni szocia­lista értelmezése is. Ez utóbbiba például egymás formálása, segíté­se Hiszen igaz, hogy a termelőfo­lyamat is rászorít mindenkit a má­sikkal, másokkal való törődésre. De ebben a körben ez csupán és tényleg „rászorítás”. Kénytelen va­gyok úgy dolgozni, hogy az utá­nam következők ne dobják vis­­­sza, ami a kezemből hozzájuk került továbbmunkálásra... A szocialista brigádtag már efölött van egy „emelettel”. Azért alakí­tott a többivel közösséget, vágyott erre, akarta s meg mert is teremtette. Mivel így jobb élni, tartozni egy szorosabb, ugyanak­kor önkéntes kötelékhez. Ahol a termelő­­ munkán túl egymást is alakítják. S ha olyan volt köztük, aki gyakran szeretett a pohár fenekére nézni, a kol­lektíva erkölcsi erejével leszok­tatták. A másikat a felületesség­ről. A harmadikat hozzásegítet­ték, hogy rendezze zilált családi viszonyait. A negyediket addig igazítgatták, amíg önbizalmat nem öntöttek belé, hogy hiszen nem is olyan ügyetlen ő. De ki ne tudna ilyen példákat­ száz­számra sorolni. „No hiszen, szép kis szocialista brigád, ahol ilyen embereket is megtűrnek!” —• hangozhatott el nemegyszer szájbiggyesztés kí­séretében afféle purifikátor — erénycsősz — lelkületű kívülál­lóktól. Akkor sem volt igazuk, ha esetleg még kirívóbb gyarló­sággal sújtott szocialista brigád­tagról tudtak, hallottak. S azt is le kell szögezni, hogy nem min­den szocialista brigád „összetéte­lét” árnyékolták ilyen foltok. Sőt.­­Nagy többségükben már nem kel­lett megküzdeni szélsőséges em­beri hibákkal. Ahol mégis kiüt­köztek ilyenek, működni kezdett a közösségi erkölcsi erő, hogy megszüntessék azokat, megszaba­dítsák társukat rossz jellemvoná­suktól. Ez a törekvésük: szociá­list'’ '"ért­­hetetlenség, ere- jái­- kitartás, tü­n­­elem éppúgy kellett hozzá, mint szigor. De az igazi szocialista bri­gád erre sosem sajnálta a fá­radságot. Mint ahogy akadtak azért olyan brigádok is, ame­lyek — úgymond — nem teke­tóriáztak. Selejtet csinálsz nyak­ra-főre? Ittasan jöttél be? Szed­heted a sátorfádat, nincs helyed közöttünk!. . . Ez volt a kön­­­nyebbik megoldás, és joguk is volt hozzá. Ám a szocialista brigádok zö­mében úgy gondolkodtak: „Az lenne a legegyszerűbb, ha csupa kiváló, gadnánk kifogástalan embert fo­csalt be a brigádba, akikkel semmi baj nem volna. Nekünk olyanokból kell szocia­lista embert nevelnünk, amilye­nek vagyunk. Ez a mi dolgunk.” — S egy egész ország a tanú rá, hány — a mozgalomba bekap­csolódó brigádból lett — önma­guk nevelése révén — szocialis­ta. Ez az önmaguk, egymás „csi­szolása” a dolog természeténél fogva sem történhetett úgy, hogy pontokkal, „egységekre” átszá­mítható mércékkel úgy lett vol­na lemérhető, mint a termelési teljesítmény. Minél jobban ter­jedt a mozgalom, a versenyt ér­tékelő szakszervezeti szervek, fe­lelősök annál inkább arra figyel­tek a szocialista brigádok közöt­ti vetélkedésben, ami megfogha­tó, pontozható. Vagy ha nem tonnákról, termelési értékekről, határidőkről volt szó, hanem mondjuk olyanról, mint műve­lődés, — igyekeztek számokkal kifejezhető minősítő formákat találni. Tehát, hogy „hányszor” voltak moziban, „hány” könyvet vettek ki a könyvtárból, „hány” író—művész—közéleti ember és munkás­ találkozón való részvé­telt „dokumentál” a szocialista brigádnapló, amelybe meleg el­ismerő szavakat rögtönzött az író, a művész, a közéleti ember. Aláírásával is hitelesítve a bri­gád részvételét. Holott­­ elég sűrűn előfordult már, hogy csak megfelelő számú mozi-, színház­­i, w-t ragasztottak a­­ naplóba, s Uz­lvasó iák­­­ óta „ügyeletes” brigádtagok mentek el, hónuk alatt a naplóval. De a brigádokban van elég erő ahhoz is, hogy a bürokratikus beütések ellen egyre sikereseb­ben fellépjenek, kiiktassák azo­kat a mozgalom térhódításából. Erre megintcsak a fifika nél­kül is tárgyilagosan megmérhe­tő termelési, tervteljesítési sike­rek adják évről évre a bizonyí­tékot. Mert hogy azok emelked­nek, mégiscsak abból is követ­keznek, hogy egyre szocialistább módon élő, tanuló, művelődő em­berek valósítják meg azokat. Nem mindegy azonban, hogy meddig és mennyi sablonos, for­mális vonás ellen kell hadakoz­­niok a szocialista brigádoknak. Hiszen a mindent mindenáron csak pontozó versenyértékelési mód például a végén nemcsak fásultságba fullasztja a dolgozók nemes törekvéseit, mert éppen a szocialista módon élni jelszó szfé­rájában sok olyan „láthatatlan” tevékenység van — egymás ke­vésbé előnyös tulajdonságainak megváltoztatása —, amit nem le­het pontozni. Holott adott eset­ben, éppen egy brigádtag jó út­ra térését tartotta legértékesebb tettének a közösség. S ha ennek­ elismerése elmarad a verseny­­eredmények számbavételénél, leg­közelebb azon fogja törni fejét a brigád, mit állítson már be vállalásai közé, amire mégis pon­tokat adnak ... Így születnek az­tán formális felajánlások. Ha­sonló okok játszanak közre azon­ban a hármas jelszó többi „tag­ja" formális felajánlásainak gör­csös kitalálása esetén. A formális vállalásoktól, érté­kelésektől, a szocialista címek felszínes odaítélésétől óvott Gás­pár Sándor is, a SZOT főtitkára, amikor hangsúlyozta a szocialis­ta brigádvezetők V. országos ta­nácskozásán: „Egy élő, eleven tö­megmozgalomnak a lelke min­dig a kezdeményezés, a lelkese­dés, a célok megvalósításáért va­ló önkéntes cselekvés. Ezt nem szabad a szabályok tömegével, teljesíthetetlen követelmények­kel merev falak közé szoríta­ni ... ” Ki a merev falak közül!

Next