Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-27 / 97. szám

fii NÉGYSZEMKÖZT A Ki mit tud? után Vásárhelyi Lászlóval Akik néptánccal foglalkoznak, régóta ismerik Vásárhelyi Lászlót, a Népművelési Intézet munkatársát. Hozzátartoznak az ország összes együttesei. Megyénkhez is szoros szálak fűzik. Segíti, bátorítja hagyományőrző csoportjainkat, nem egyszer oroszlánrészt vállalt, jelentősebb folklór-rendezvényeink műsorszerkesztésében. Kiváló koreográfus. Látványos, fergeteges tömegkompozíciói minden évben felejthetetlen élménnyel ajándékozták meg a főváros május elsejei felvonulóit és a tévénézőket. Most alkalom nyílt arra, hogy a személyét is megismerjék. „Felfedezése", az idei Ki mit tud? — nagy nyeresége volt Tárctörténeti tanulmánynak is beillő magyarázatait azok is élvezettel hallgatták, akik nem művelődési szándékkal kapcsolták be a készülékeiket. De vajon neki, mit jelentett az a tudat, hogy az egyetlen a zsűritagok közül, akit a közönség most lát először? — Óriási izgalmat és felelősséget. A feladat nem volt ismeretlen a számomra, hiszen a korábbi vetélkedőkön már részt vettem, Ráday Miklós mellett, mint szakértő. De most, amikor arra gondoltam, hogy egyedül képviselem a táncot és a mozgást egy olyan műsorban, amire százezrek odafigyelnek, melegem lett. Nem volt mese, meg kellett csinálni. — Mi volt a legnehezebb? — Úgy ítélni, hogy az szakmailag is igazságos legyen, és a nézők is elfogadják. Mindenkinek vannak érzelmei, nekem is, de ez nem derülhetett ki. Nagyon kellett vigyáznom, még a hangszín árnyalataira is. Az egyik ,1. döntésem indokolása után kaptam is figyelmeztetést a nézőktől, tanultam belőle és úgy érzem általában egyezett a véleményünk. Ami abból is látszik, hogy a területemről egyetlen kils esett csoport, a Zalka Máté együttese jutott tovább közönségszavazattal. — Talán felesleges megkérdez nem, hogy elégedett-e a táncosok szereplésével? Hiszen ez a vetélkedő az ő diadalsorozatuk volt, ezért is kerülhetett annyira közel az emberekhez a néptánc művészete? — Nagyon szépen dolgoztak. Ahogy a röpülj páva annak idején beszántotta a közízlést, most is hasonló történt. A siker annak köszönhető, hogy ezek a gyerekek nem egyszerűen jól táncoltak, hanem magukévá tették táncanyanyelvi kultúránkat. j Ennek az egyik vetülete az erejdetivel való tökéletes azonosulás, ahogy a jászberényiektől láthat Ituk mesterfokon, vagy a másik, amikor a koreográfus kezében formálódik különleges szépségűvé az anyag, mint a kertészeti főiskolások esetében. Nem véletlen, hogy a döntőben ez a két iskola került össze. A minősítés azonban nem jelenti az egyiknek a bírálatát, a másikkal szemben. Nekünk nem a művet, hanem az előadásmódot kellett értékelnünk és úgy érzem, ebben nem is tévedtünk. Végül is ezen a vetélkedőn nem egy csapat nyert, hanem minden résztvevő, s az egész mozgalom. — Mi áll emögött? — Emögött ott áll évtizedek munkája és a táncfolklorisztikai tudomány. Időközben felderítették a táncok titkos törvényét, rájöttek, hogy pontos képletekkel lehet kifejezni a táncok belső szerkezetét. Hogy a táncban pontosan olyan dialektikus területek léteznek, ben, csak ezeket mint a beszédmeg kell ismerni. Mondok egy adatot: 1951- ben 12 ezer tánccsoport működött és mindössze egy ember tudott táncírni. Nem volt a mozgalomnak írásbelisége. Most nincs több 2—3 ezer csoportnál, viszont már percektől olvas 40—50 gyerek. Az is nagyon lényeges, hogy pontos néprajzi ismereteik vannak. És nagy anyagból válogathatnak. Tudják, hogy például az erdélyi legényesnél milyen sokféle módon variálhatók a lépések. Ma már ott tartunk, hogy ebből csemegéznek. Azért tudnak olyan gazdagon élni az improvizálás lehetőségeivel, mert ismerik a mozgás belső törvényeit, nem külsődleges hatásokra, hanem teljes, belső átélésre törekednek. Az idei Ki mit tud? legjobb teljesítményein, kivétel nélkül érezhető volt a népművészet erős hatása. A Gúnya együttestől a tiszakécskei bábosokig. Annál elgondolkodtatóbb, hogy az országos mezőnyben egyedül a bábosok képviselték, folklórban olyannyira gazdag megyénket? — Ami azt illeti, én sem vagyok megelégedve velük. Bács- Kiskun megyében, a mozgalom hagyományőrző csoportjai — főleg a nemzetiségiek —, jól működnek, de színpadi néptáncművészetük nincs. Rettenesen hiányzik onnét egy jól képzett táncos szakember, legalább 20 éve. Annyi élő, eredeti anyaguk van, hogy abból több együttes is megélhetne, de legalább egy felnőhetne 32 ‘1 élettarba. •Csak" tudomásul kellene venni, hogy ez is egy szakma, amit meg kell tanulni. Sokan vélekednek úgy a megyében, hogy nincs kit megtanítani! Amíg nagyobb városainkban hímzett parasztingekben járnak a fiatalok, népdalokat és régi tárgyakat gyűjtenek, a falusi ifjúság nem sokra becsüli az egykori sajátját. A fiúkra valóban nem örökíthetőek át az apáik dalai táncai, vagy ez most a falusi élet átalakulásának természetes velejárója és később ezeken a helyeken is minden érték a maga helyére kerül? — Ezek is jelzik, hogy most vagyunk az ízlésbeli átalakulás határán. Az, hogy mennyire nem múló divat, hanem élő kultúra a népművészet, a Ki mit tud?-on is megmutatkozott. Az amatőr mozgalmak nagy ereje éppen abban van, hogy viszik tovább a zenei és a tánchagyományokat. Farmerben, tornacipőben ugyanazt csinálják, amit egykor Somogyban, Tolnában a legények, csizmában, gatyában. Persze, a csizmának súlya is volt, főleg ha rákötötték a sarkantyút, ami úgy szólt, mint a harang. Más megcsavarni a lábat tornacipőben, de kössek csak rá fél kilót és ugyanaz a mozdulat, egészen más lesz. Hatásában tehát átalakult a régi, de a forma él tovább és ennek a megtanulása, például a táncházakban, szép és nemes elfoglaltságot ad a fiataloknak. A megfiatalított örökség így él és hat tovább, egyre szélesebb körben, ezt kell most tovább erősíteni. gos A Ki mit tud? hirtelen orszáfigyelem középpontjába állította. Rengeteg levelet kapott, lakásán sűrűn cseng a telefon, vadidegenek kérik, hogy meséljen magáról, a boltban rámosolyognak az eladók. Milyen érzés ismertnek, népszerűnek lenni? — Szerencsére jó humorom van, ezért elviselhető. Néha ugyanis alig tudom visszatartani a nevetést, olyan jókat mondanak a hátam mögött. A döntő után hazautaztunk a feleségem szüleihez. Nyékládházán kellett átszállni, bementünk a restibe, látom nagyon néznek. Többen hangosan bizonygatták, hogy engem láttak a tévében, mire valaki megjegyezte: „Hogyan kerülne az ide? Az ilyen nagy urak nem utaznak vonaton.” Hasonló eset történt a Metrón is. Két férfi tanakodott a fülem hallatára: „Pajtás, nem ezt láttuk a Ki mit tud?-ban.” Mire a társa: „Ugyan, az sokkal öregebb volt.” — Nem sajnálja, hogy véget ért a vetélkedő? — Most más elfoglaltságom van. Járom az országot, nyakig vagyunk a Röpülj páva előkészületeiben. Gyönyörű, gazdag anyagból válogathatunk, ezért is ajánlom a fiataloknak, hogy menjenek sokfelé, gyűjtsenek, rengeteg hely van az országban, amit fel lehet fedezni. Fogadják meg Bartók Béla csodálatosan igaz tanácsát: „Nem elég egy népdalt meghallgatni fonográfon, hanem el kell menni abba a környezetbe, ahol az született. Akkor hat rád igazában él , akitör egy világot látsz vele együtt...” Vadas Zsuzsa •:vX*:*:*:*x*H*:*:tt*:*:*:*:*:*:*:*K#w:*:tí^ 1977. április 27. • PETŐFI NÉPE • I Könyvkiadóink újdonságaiból A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ újdonságai közül első helyen említjük Lenin háromkötetes Válogatott Műveinek újbóli kiadását; a három kötet az orosz és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseivel foglalkozó írásokat, a lenini életmű legjelentősebb dokumentumait tartalmazza. Mariane Constante visszaemlékezéseinek kötete a Vörös évek, kifejező az alcíme: Guernicától Mauthausenig. Második, átdolgozott kiadásban látott napvilágot Búza Márton munkája, Az üzemi demokrácia fejlesztésének kérdései címmel. AZ AKADÉMIAI KIADÓ megjelentette Nagy László: A szövetkezeti jog alapkérdései című monográfiáját. Most került a könyvesboltokba A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1850—1870. című vaskos kötet Sándor István szerkesztésében, amely tanulmányokat és adatokat közöl a Kárpát-medence etnográfiájához. A bibliográfiai kötet szinte keresztmetszetét adja Magyarország 1848 —49-es szabadságharc leverését követő két évtizedének. Az Irodalomtörténeti Füzetek sorozat új kötete Szuromi Lajos tanulmánya, amely József Attila Eszmélet című versének gondolatgazdag elemzését, s a mű megszületésének körülményeit tartalmazza. A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig című művészettörténeti monográfia Haulisch Lenke hozzáértő munkája; a kötetet sok szép, részben színes reprodukció egészíti ki. Újabb kiadásban látott napvilágot az Új Magyar Lexikon második kötete, a D—F címszavakkal. A SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ az Olcsó Könyvtárban jelentette meg Gárdonyi Géza egyik legnépszerűbb történelmi regényét, A láthatatlan embert. Somlyó György tanulmányaiból ad jól összefoglalót A költészet vérszerződése című tartalmas kötet. Kerényi Grácia Csupa boldogság című könyve regényminiatüröket, kisprózákat, stílusparódiákat közöl. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár népszerű sorozatának új kötetében kaptak helyet Granasztói Pál visszaemlékezései, Liane címmel. Juhász Béla tanulmánykötete az Irodalom és valóság Dékány Kálmán kisregényeit tartalmazza Vakítás című kötet. A Magyar Realekírók sorozatban látott napvilágot Tömörkény István válogatott novelláinak gyűjteménye, a válogatás és a jegyzetek Vas István munkája. Kiállításában is szép a Magyar Helikon új kötete Eustache le Noble egykori munkája: Rákóczi fejedelem históriája avagy az elégedetlenek háborúja az ő vezérlete alatt. Köpeczi Béla írt rendkívül érdekes tanulmányt a fejedelem első életrajzírójáról, Eustache le Noble-ról. Néhány verseskötetet is érdemes megemlíteni: Kálnoky László: Farsang utóján, Galambosi László: A forrás lányai, Balogh László: A kilencedik vízesés. A MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓNÁL jelent meg a népszerű Így élt... sorozatban Fekete Sándor könyve, az Így élt a szabadságharc költője. Petőfi Sándor élete — saját műveiben, kortársi emlékezésekben és egykorú képekben. Móra Ferenc bűbájos ifjúsági regénye a Kincskereső kisködmön új kiadását Lengyel Dénes rendezte sajtó alá, s látta el bevezetővel. Móra könyvének népszerűségét jelzi, hogy ez a felszabadulás óta a 19. kiadás. A Delfin könyvek sorozatában jelent meg Alekszandr Beljajev A kétéltű ember című ifjúsági regé . SZENTENDREI FESTES/ET «k \x . > .AV**Nimvmk W nye, az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban. Szovjet-NDK film Marx életéről f «*/0W3 Col*roau**t • Hatrészes tv-filmet forgatnak az NDK-ban szovjet és NDK-s filmesek Marx Károly életének 1835—48-ig terjedő szakaszáról. Marx szerepét (képünkön) a bolgár Venceszlav Kisszjov alakítja. Jenny Marx szerepében az NDK-beli Renate Blum mutatkozik be. (ADN/ZB — MTI — KS.) Könyvpalota az UNESCO megbízásából Több mint nyolcmillió kötet könyv kap helyet abban az új könyvtárban, amelyet most rendeznek be Harkovban, Ukrajna második tudományos és kulturális központjában. Az UNESCO megbízásából harkovi könyvtár lesz a világ tudományos könyveinek legnagyobb kincsestára. A könyvtár katalógusai máris több mint ötmillió — különböző nyelveken megjelent — kiadványt tartanak számon. Az olvasó által keresett irodalom kiválasztását elektromos számítógép segíti. A könyvtárnak jelentős gyűjteménye van ritkaságokból. Megtalálható itt Leonardo da Vinci, Kopernikusz, Lomonoszov és sok más kiemelkedő tudós, valamint író korabeli kiadású alkotása. A könyvek között van gyufásdobozméretű és olyan is, amelynek súlya meghaladja a 20 kilogrammot. (BUDAPRESS — APN) (13.) Mintha, bár hangtalanul, azt is helytelenítené, hogy az ura kritizálja a mai viszonyokat, és ebben a helytelenítésben lenne is némi igaza, ha nem azért tenné, amiért teszi, mert Kunován is, Ágoston is örülhetne, hogy így alakult a karrierjük, amióta ötvenhat után kicsöppentek a pártapparátusból: kétszerháromszor annyit kapnak, mint bármelyik pártfunkcionárius akár ott a magasabb szinteken... Mindegy, ezen az estén is túl kell esni, mert Ágostonnak szüksége is lehet egyszer Kunovánra, ahogy Kunovánnak is őrá. És most már ideje, hogy Tamás feljöjjön a kertből. Amint felállt, hirtelen szorítást érzett a hasában. Fogát összeszorítva figyelte magát hosszú másodpercekig, amíg lassan elhitte, hogy nem jön a görcs. Talán a két Martininak köszönheti, hogy órák óta nem fáj... Cigarettát keresett a retiküljében, s önkéntelenül kinyitotta a pénztárcáját. Reggel még ötszáz forint volt benne, most meg csak egy százas. Liának adott háromszázat, de hová lett még száz? Semmire se költött. Persze, az autószerelő... Érdekes szeme van annak a fiúnak. Ideges szorongást érzett. Már megint attól, hogy eszébe jutott? Akaratlanul a kosztümje kivágásához nyúlt, akár reggel, amikor azt hitte, hogy kinyílt a felső gombja és a fiú a mellét nézi. Nyugodt szürke a szeme, és mégis zavart kell érezni tőle. Ostobaság.• Béla óvatosan leereszkedett a korhadt lépcsőkön a pincébe, ahol a homályban az egyetlen fényforrás a hegesztőpisztoly kék lángja volt. — Jó estét, Lőrinc bácsi. A testes lakatos homlokára tolta a hegesztőszemüveget, és ráhunyorgott a fiúra. — Ja, te vagy. Ülj le, a szivar elszaladt valahova, mindját visszalesz. — Ez az övé itt a műhely előtt, ez az Alfa Romeo? Egyébként köszönöm, hogy rám gondolt. — Idejött, hogy szereljem föl a kocsi tetejére a csomagtartót, közben szidta a gyújtást, mert ne rád gondoltam volna... Szóval, Alfa Romeo. Én csak azt láttam, hogy ilyen kocsit még nem láttam. Hozzá a szivar legalább huszonöt éves. Béla odatartotta a cigarettája végét a hegesztőpisztoly lángjához, és elhúzta a száját: — Gazdag papája lehet a tagnak. A lakatos visszatolta az orrára a hegesztőszemüveget: — Az apját ne bántsd — mondta kedvetlenül. — Az embert akart nevelni belőle. Az még most is melózik, itt lakik a házban. Az asszony tehet mindenről. Az egy rafinált cafka. Ennek a taknyosnak magától nem lenne elég esze ahhoz, amit csinál. Nem dolgozni, sehol se, de Alfa Rómeón furikázni, rejtély, mi? Béla vállat vonz: — Hány van ilyen, Lőrinc bácsi... Csak ki kell találni a módját, hogyan lehet dörzsölten valutázni, aztán már magától megy a bolt. Lőrinc hosszabbra csavarta a hegesztőlángot, és halkan rámordult Bélára: — Hallgass, itt van. A lépcső felett éppen csapódott a műhely vasajtaja. Kétméteres, karcsú fiatalember állt az alacsony mennyezet miatt meggörnyedten a lépcső tetején, világosak öltönyben, világossárga cipőben, amit ugyanolyan világossárga szarvasbőr kesztyű egészített ki. Nagy, sötét szemüveget viselt, hófehér inge kézelőjében sötétköves gomb villant a hegesztőláng fényétől. — Megjött az embere, Lőrinc úr? — hunyorgott le abba az irányba, ahol a Lőrinc sistergett az égő gázzal. — Briggy — intett Bélának a lakatos. Béla csak odafönt az utcán fordult szembe a fiatal férfival. — Tessék kinyitni a motorházat — mondta, s zavarta, hogy a sötét üvegtől nem látja a hosszú fickó szemét. A fiatalember féloldalasan beült a kormányhoz, a zár kattant, s Béla felemelhette a motorház tetejét. Két mozdulattal levette az osztófej fedelét, s rögtön látta, amit előre is tudott: már régen nem nyúltak a megszakítóhoz, talán azóta se, hogy a kocsi kikerült a szalonból. Levette a zakóját — zavarta, hogy szűk — rádobta a sárvédőre, s előkotorta a belső zsebből a csavarhúzót, a fogót, a kis reszelőt meg a smirglit. — Tessék ideadni a szerszámtáskából a hézagmérőt — szólt oda a fickónak. — Miféle hézagmérőt? — hajolt ki a volán mellől a szemüveges fej. — Akkor csak a szerszámtáskáját adja, uram. Mire a szerszámtáska előkerült, le is tisztította a ráégett kokszot a megszakítóról, meg az osztófej fedelének belsejéről. A világoskék öltöny ott világított mellette az utolsó napsugarakban, amelyek szinte a Gellérthegy mögül jöttek már. — Honnan tudta, mi baja, nem is mondtam? Béla meghúzta a rögzítőcsavart a megszakítón, és a hézagba illesztette a mérőt. — Jól néznék, ki ha az úrvezet [UNK]k magyaráznák meg, mi bajt keressek a kocsijukon, kérem. — Elégedetten látta, hogy a mérőre akár nem is lett volna szüksége, szemmérték után is éppen négytized milliméterre állította a hézagot. Visszakattintotta a két merevítővel az osztófejre a bakelit fedelet. — Oké. Tessék beindítani a motort. Azt hiszem, az előgyújtással nem lesz semmi... Bólintott, amikor látta, hogy a motor a legkisebb gázra is úgy harap, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. — Kész, uram, lehet vele söpörni. — Mennyivel ■ tartozom ? — kérdezte a nagy, sötét szemüveg a volán mögül. Béla magára rántotta a zakóját. — Negyven forint, uram. A kocsi ajtaja csattant. A szarvasbőrkesztűs kéz kinyúlt az ablakon egy ötvenessel. Béla elvette a papírpénzt, kotorni kezdett a zsebeiben egy tízes után, de mielőtt talált volna, az Alfa Romeo motorja felbőgött, s mintha valami nagy zöld állat ugrott volna el mellőle. Vállalat volt, és a kocsi után nézett, amely már az Erzsébethídnál repült. Mit ennek a tagnak ötven forint? Ha azt számítja az ember, hogy ide a villamossal meg vissza, több mint egy nem is sok érte ötven... Ez óra, pasas biztosan katona se volt, de a ha ott kinőtte volna is a civilruhát, az se lenne gond neki. Visszaindult a pinceműhelybe, hogy elköszönjön a lakatostól. • Kunován kikanalazta kistányérjából a tartár maradékát, gondosan megtörölte száját, de nem tette le a szalvétát, hajtogatva játszott vele, oda-vissza Senki sem szólt, várták, hogy folytassa. • Csak magunkat tehetjük majd felelőssé, ha itt is megbolondul a sok beat, hippi, huligán — dőlt hátra, s tarkója még szélesebbre nyomódott a szék támlájától. — Azt hiszik az elvtársak, elég ha cikkeznek az imperializmus ideológiai diverziójáról, az már eszükbe se jut, hogy intézkedjenek is. Eszükbe se jut? Fenét. Nem is akarnak cselekedni. Én tudom csak, hogy mi helyzet? Mindenütt, parkban, villamoson, mozik előcsarnokában, az utcán, a táncklubokban, ha éppen nem üvölt a nagyhajú együttes, de még nálam a gyárban, is, a gépek mellett reggeltől estig bömböltetik a táskarádiót, de csak akkor hallgatják Budapestet, ha tánczenét ad, egyébként hajnaltól éjfélig a Szabad Európára van beállítva mindegyiknek a táskarádiója. Két beatszám között megtudják, hogy a nyugatberlini, a nyugatnémet, a francia, az olasz, az amerikai, de még a svájci ifjúság is, nem szólva csehekről, a lengyelekről, mind a lázad, mind forradalmi változást akar, mindnek rossz a fennálló rend, mind megelégelte a rendet, mindnek elég már abból, hogy fogaskerék legyen a társadalomban ... Ez az ideológiájuk, köztudott. És erre mit csinál a mi sajtónk? Úgy tünteti fel ezt a világméretű felfordulást, hogy az ifjúság igenis jogos harcot vív, még akkor is, ha keverednek közéjük anarchista elemek, az ilyesmi nem változtat a lényegen, mert a lényeg a lázadás a fogyasztó társadalom ellen, hiszen a nyugati kommunista pártok támogatják az ifjúság utcai vereskedéseit. (Folytatjuk)