Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-18 / 245. szám
BOHÓZATA Tíz kiló arany A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN Pierre Aristide Bréal amint a jelek mutatják, nem tartozik az élvonalbeli francia színpadi szerzők sorába, még akkor sem, hogyha Tíz kiló arany címmel játszott bohózatát világsikerűnek kiáltja ki a kecskeméti Katona József Színház műsorfüzete. Érdekes módon, még a rendkívül alapos, és a „könnyebb műfajok” irányában is érzékeny Világirodalmi Lexikon sem említi meg a szerzőt. Nem lett tehát belőle nálunk sem irodalomtörténeti címszó. Darabja azonban jól szórakoztat, kitűnően játszható szerepeket tartalmaz. A néző, aki csak egy kicsit is rendszeresebben jár színházba, ebben a gördülékeny bohózatban számtalan olyan biztos hatású fordulatra kénytelen ráismerni, amely a legősibb színpadi művektől egészen a legfrissebben született magyar zenés vígjátékokig mindenütt fellelhet az ember. A kikapós feleség, a pénzsóvár öreg, a feleséggel könnyen szót értő szolgalegény, meg az arany hatalma és az ekörül kialakuló bonyodalmak ősi, nagyon ősi színpadi témák. A párbeszédek irodalmi értéke sem túl magas, de azért a Tíz kiló arany nem tartozik a leggyengébb bohózatok szériájába. Ámbár, hogy paraszt témát dolgoz fel az író és nézete szerint a francia színháznak a népi jellegét óhajtaná ilyen módon visszaadni, abban egy kicsit kételkedünk. A nézőnek nem kell túl merésznek lenni ahhoz, hogy elképzelhesse ezt a darabot akár frakkban, cilinderben, vagy múlt századbeli polgári viseletben, esetleg modern farmerben. Csak a fordításon kellene egy kicsit igazítani, a helyszínek, a jelmezek kedvéért. Bréal humora egyébként imittamott, ahhoz a bizonyos fekete humorhoz közelít, aminek rendkívül jó képviselőjét üdvözölhettük annak idején az Arzén és levendula című, nálunk is bemutatott színműben. Csakhát ez a Tíz kiló arany egy sóhajtásnyival könnyedebb amannál. A történet egyébként mindössze akörül forog, hogy van egy Leontine néni, aki egy ócska bőröndben állandóan magánál hordja tíz kiló aranyát, amely természetesen az erősen idős és gügye gazda öröksége lesz valamikor. Ezért is megy hozzá — mármint Leon gazdához — Edmée asszony, a felesége. Hogy az örökség biztosabb legyen, az összes elképzelhető szituációban az összes szereplők meg akarják gyilkolni egymást, s ebből számtalan mulatságos fordulat, helyzet következik. A rendező Orbán Tibort jól ismeri a kecskeméti közönség. Ez alkalommal mint vendég, Jánosa Lajos Jászay-díjas tervezővel együtt kitűnő játékteret teremtett az előadáshoz, a francia paraszti miliőt hangsúlyozó kosztümök is jól illenek a hangulathoz. A színészvezetés azonban nem mindig a legmegfelelőbb. A rendezőnek le kellett volna csendesíteni a túljátszásra ingerlő alkalmakat egy-egy jelenetnél, amelynek eredményeképpen majdnem mindenki a saját szövegéhez mérten túlzott eszközökkel, de hatalmas igyekezettel játssza meg a harmatgyenge dialógusok összes „mondanivalóit”. Erőteljesebb, fegyelmezettebb játékkal jobban hatott volna a bohózat. A szereplők közül elismeréssel kell szólnunk Biluska Annamáriáról, Leontine nénije igazi telitalálat volt, mint ahogy az orvos szerepében is tehetségesen mutatkozott be Neumann Gábor. Őket azért említjük először, mert sikerült megmaradniuk a szerepkínálta keretek között. Rendkívül mulatságos volt egyébként Leon gazda alakítója, Major Pál is, de talán kellettnél együgyűbb figurát formált meg. Koós Olga az események tulajdonképpeni középpontjában mindvégig jellegzetes, határozott karaktert alakított, de harsányabb volt a szükségesnél. Hídvégi Miklós és Simor Ottó mulatságos pillanatokat szerzett a nézőknek. Nem volt azonban indokolt teljes mértékben a rendkívül rikító, színekben is összehangolt maszk. A maszkmester mintha jó sok árnyalattal sötétebbnek látta volna a darabot, mint ahogy elvárható lett volna. Ennek a bohózatnak nem volt szüksége arra, hogy clown-szerűvé formálják a szereplők többségének arcát. Cs. L. • Leon gazda kikapós felesége. (Koós Olga.) • A csendőrparancsnok nem hisz a gazdának (Simor Ottó és Major Pál). • Leontine néni az aranyakat tartalmazó bőrönddel. (Biluska Annamária.) A cél: egységes nevelői ráhatások rendszere Egy középiskolai pártcsoport munkájáról Két oktatási intézmény kommunista pedagógusait egyesíti Kiskőrösön a Petőfi Sándor Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola kettes számú pártcsoportja. A középfokú tanintézet és a szomszédos diákotthon oktató-nevelő munkáját eltérő körülmények, de sok tekintetben azonos feladatok és célkitűzések jellemzik. Természetes tehát, hogy tanárok és a kollégiumban dolgozó pedagógusok sok közös gonddal, megoldásra váró problémával találkoznak. A pedagógus pártcsoport legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy tudatosan megtervezett, egységes nevelői ráhatások gyakorlatát alakítsák ki a két társintézményben. Kovács Pál tanárral, a pártcsoport vezetőjével és Takács István gimnáziumi igazgatóval a párttag nevelők munkájáról beszélgettünk. Elöljáróban elmondták, hogy az alapszervezet évek óta dinamikusan fejlődik. A nevelőtestületek létszámának bővülésével — átigazolások révén, és a tagfelvételek nyomán — a megnövekedett számú pártszervezet mind hatékonyabban tudja ellátni feladatait. — Az úgynevezett 2. számú pedagógus alapszervezet a város középfokú oktatási intézményeiben dolgozó nevelőket egyesíti. — mondta Takács István igazgató. — A szakmunkásképző intézet, illetve a gimnáziumi és diákotthoni két pártcsoport szétválásáról mostanában esik szó. Én a fejlődés természetes következményének érzem azt, hogy külön-külön, önálló alapszervezetet hoznak létre. A lényeget tekintve hasonló ugyan sok oktatási feladat a szakmunkásképzőben és nálunk, de a képzési követelmények eltérőek. Egyben azt hiszem, létszámban és tapasztalatban mindkét kommunista közösség megérett arra, hogy az egyes intézmények párttagjai önállóan tevékenykedjenek. — A vezetőségi üléseken, taggyűléseken igen sokszor esik szó a társintézmények közötti csalatokról — magyarázta Kavács Pál. — A gimnázium Koés szakközépiskola tantestületének pedagógiai munkája elsősorban a diákotthon életéhez kötődik. Bennünket tehát elsősorban az érint közelebbről, hogyan tanulnak, miként töltik el szabad idejüket a kollégiumban élő diákok... Az oktatás és nevelés tartalmi egysége ugyanis e két intézmény munkájában rendkívül pontosan „tetten érhető” és igen sokat segíthetünk egymásnak közös célkitűzéseink megvalósításában. Legutóbb szeptemberben kértünk tájékoztatást a két igazgatótól a tanév megkezdésének gondjairól, majd az ezt követő kötetlen beszélgetés során jó alkalom adódott a közös feladatok egyeztetésére ... — Hasonlóképpen közös gondolkodást kell érvényesítenünk az ifjúsági mozgalom támogatásában .^T- mondta Takács István —, hiszen a KISZ-tagság az iskolán belül és azon kívül egyaránt tevékenykedik. A vezetőség idén szeptemberben kidolgozott egy ajánlást a KISZ-fiatalság részére, s ezt az alapszervezet is elfogadta. A célunk az volt, hogy a KISZ iskolai akcióprogramja általunk is fontosnak tartott témákat is tartalmazzon, így szorgalmazni kívántuk a politikai vitakörök aktivitását, erősíteni a világnézeti nevelés hatékonyságát, és nem feledkeztünk meg magáról a tanulásról sem, azaz a KISZ-alapszervezet” „bukásmentes mozgalmának serkentéséről. Természetesen külön kitértünk az októberi szocialista forradalom 60. évfordulója megünneplésének tartalmi szervezeti előkészületeire is. — Az ajánlást követően kidolgoztuk a pártmegbízatások feladatait is — vette át a szót Kovács Pál. — Az idén az eddigi gyakorlatnak megfelelően ismét párttag/ pedagógusok vezetik az ifjúság politikai vitaköri foglalkozásainak legalább a felét. Ez igen jó módszer a diák—tanár kapcsolatok tanórán kívüli erősítésére, de nem zárja ki a tanulói öntevékenység érvényesülését sem. A pártcsoport, illetve pártvezetőség behatóan foglalkozott az őszi pedagógus bérrendezés előkészítésével, végrehajtásának ellenőrzésével, és elemezte a tanintézet és „vonzáskörzetének” kapcsolatait. A nevelőtestületben azt tapasztalták ugyanis, hogy meglepő érdeklődés mutatkozik Kiskőrösön a középfokú felnőttoktatás iránt. A szakmunkások középiskolája, a fejlődő városi munkásművelődés évről évre nagyobb igényt támaszt a tanintézettel szemben. Ezzel a ténnyel most már mint valós, állandóan jelenlevő társadalmi követelménnyel kell számolni a jelen, illetve a jövő feladatainak megtervezésekor. A pártcsoport ugyanakkor nem feledkezik meg az oktatási, illetve nevelési intézményekben adódó belső, sajátos feladatokról sem — mondta végezetül Kovács Pál. — Igen lényegesnek ítéljük a pályakezdő pedagógusok beilleszkedésének támogatását. Őket a vezetőség által kijelölt tapasztalt kollegák segítik. Ez a tevékenység összefügg azzal, hogy fontosnak tartjuk a rendszeres önképzést. A pártcsoport valamennyi pedagógus tagja rendszeresen tanul, az alapszervezet középtávú politikai oktatásának terve, illetve annak végrehajtása évről évre rendszeresen szerepel a taggyűlés napirendjén. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy munkánkat felkészülten, tudatosan végezzük. P. M. GÖCSEJI PARASZTSZOBA 9 Az első magyarországi skanzen, a Göcseji Falumúzeum, mintegy négy és fél holdnyi területen fekszik. A dimbes-dombos, erdőborította terület 24 falujából 46 lakó- és melléképületet szállítottak a szabadtéri múzeumba. Az épületek az elmúlt 150—200 év jellegzetes göcseji építkezési módját idézik, ízelítőt adnak a múlt század parasztembereinek életéből. 1977. október 18. • PETŐFI NÉPE • 6 „Hány esetünk van”? A cím Antal László egyik cikkének a címe. Mielőtt felelnénk rá, tisztázzuk, hogy mi is az „eset”. Az értelmező szótár szerint: „(az indoeurópai nyelvekben) a névmás mondatrésze szerepének megfelelő alaktani kategória, illetve alak.” Az indoeurópai nyelvekben, amilyenek pl. a latin, az újlatin és a szláv nyelvek, valóban esetek vannak. A latin 5, illetve a ritkább használatú megszólító és helyi határozó esetet is hozzászámítva, 7 esettel megelégedett. A német négyet használ, a francia is ugyanannyit, ha ugyan a francia főnévragozásban lehet egyáltalán esetekről beszélni, hiszen a főnév csak az egyes és többes számot tünteti fel. Az oroszban 6 van, a lengyelben és a szerbhorvátban a megszólító esettel együtt hetet találunk. A magyar, mint általában a finnugor nyelvek, ragozó nyelv. Amit az indoeurópai nyelvek esetekkel fejeznek ki, azt mi ragokkal. Tehát a címre így felelhetünk, hogy eseteink, amikor lennének nyelvi nincsenek, mi ugyanis ragozunk. A nagy nyelvtanokban és a nyelvtudományban mégis latin esetelnevezésekkel találjuk a magyar ragokat. Pl. a babe rag illativus, a tói/ tői ablativus (gondoljunk a latin nyelvre!), a nál-nél adessivus. Ezeket az elnevezéseket nem kifogásolhatjuk, mint ahogy tudományos latin szavait is elfogadjuk, mert tömörek és egyértelműek. Régi nyelvtanaink, a latin nyelvtanra építve, szintén eseteket említenek. Sylvester János 6 esetet vesz fel a latin megszólító esetet is figyelembe véve, pedig ez a magyarban nincs meg. A birtokos eset (genuitivus) ragjaként az -é ragot használja, holott ma már mindenki tudja, hogy ez a birtok jele. Kb. 250 évig, 1795- ig kellett várni az úgynevezett Debreceni Grammatika front áttöréséhez. Ez a nyelvtan már kb. 20 esetet sorol fel, vagyis kiegészítette a latin eseteket a magyar ragokkal. Ezután már ilyen nagy számú, 20 körüli esetet találunk a magyar nyelvtanokban. Simányi Zsigmond már tárgyal. Nyilvánvaló, hogy 30-at ragokról van szó. Legújabban Tompa József 26. A mai magyar nyelv rendszere 28 „esetet” sorol fel. Említsük meg, hogy amikor esetekről van szó, az alany ragtalanságát is ragnak számítják. A magyar nyelvtanárók által összesen felsorolt 34 elemből Antal László a strukturális nyelvtan elemzési módjával kiválasztotta a számításba vehető eseteket. A 28 közös végződésből 17, ill. 16 a rag. A kiválasztáshoz a ragmorfémának azt a tulajdonságát használta fel, hogy a szótő és a rag között lehetnek-e jelek (ő ezeket modifikátoroknak nevezi), amilyenek pl. a birtokos személyjel, a többes -k jele és az -é birtokrag. Ilyen ragozási sorokat vett figyelembe: emberben, emberekben, emberében. A 16 rag közül külső helyragok: -ról, -on, -ra, ill. -hoz, -nál, -tól. A belső helyragok: -ból, -ban, -ba. Azonkívül: -t, -nak, -val, -ért, -vá, -ig, -ként. A fennmaradó 12-ből 4-et nem vehetünk figyelembe: a -szórszámnévi határozóragot (sokszor) az -n határozóragot (kötőhangzóval -an, -en, míg az -n helyhatározórag kötőhangzós alakjai: -on, -en, -ön). Azonkívül az -ént ragot (imént), mely mint megszilárdult rag a képzővel rokon.’ Ez az imént tehát olyan megszilárdult rágós alak, mint a rögtön, örömest, alkalmasint. A -lan tévesen került a ragok közé, mivel a példának említett szótlan alapján a fosztóképzővel van dolgunk. A következő 8-at mindenképpen ragnak kell tekinteni, habár ezek, mint képzők, járulnak a szóhoz. A közvetlenülmagyar nyelv története c. egyetemi tankönyv azt állapítja meg, hogy egyes ragok csak jeltelen (jel nélküli) tőhöz járulhatnak (pl. családonként, nem lehet családosonként), sőt néha csak szűkebb körű a használatuk. Pl. a kor csak időt jelentő szóhoz járulhat (ötkor), és használata is kötöttebb, nem azt, hogy januárkor,mondhatjuk Tehát ezekről a ragokról lehet még szó: -ontként (emberenként), -ul (emberül), -stul (emberestül), -nta (naponta), -lag (színleg, tettleg), a tett helyhatározórag (Vátfott, Kolozsvárt), -kor (órakor) és a -szám (óraszám). Ez utóbbi teljesebb alakja az óraszámra volt, de a rag elhagyása miatt annak a szerepét vette át a végződés.Még a birtokosnak ragját is ide lehetne sorolni, ezt László nem említette meg. Antal _ A képp/képpen ragot pedig a -ként változatának tekintette. (Igaz, kétséges, hogy mi fejezi ki a birtokost a birtokos szerkezetben: az elhagyhatónak rag-e, vagy birtok birtokos személyjele? Pl. Péternek a könyve, vagy Péter könyve. Az állandó elem az -e jel.) Így tehát 26 végződésről állapítható meg, hogy ragok. Köztük a legtöbb termékeny, ma is használatos, de vannak elavuló, nem termékeny, csak néhány szóban használatosak. A ragok megállapításakor a formális nyelvi elemzés a saját szabályait alkalmazta a nyelvi jelenség megmagyarázására. Ragoknak csak azokat a morfémákat fogadta el, amelyek előtt lehet valamilyen (pl. többes) jel (pl. embereknek). És ahol nem lehet, azokat nem vette figyelembe (pl. emberül). Nem képzők, pedig a tő után következik a végződés. De akkor mik? Erre nem kapunk feleletet. Pedig a nyelvtan van a nyelvért, pedig a nyelv a nyelvtanért. nem nyelvre nem lehet a logika szabályait alkalmazni, a nyelvnek saját logikája van. A strukturális elemzés tehát nem tudja átfogni (legalábbis mai fejlettségi fokán) a nyelv egész rendszerét. Kiss István Kossuth Lajos színházi kapcsolatai Eldöntetlen vita drámaírói munkásságáról Szeptember 19-én volt százhetvenöt esztendeje, hogy Kossuth Lajos, a XIX. század történelmének legnagyobb magyar alakja megszületett. Ez a jubileum alkalmat nyújt arra, hogy újból elővegyünk egy mindmáig tisztázatlan témát Kossuth színpadi szerzősége körül. Nem Macbeth egy részének lefordításáról van szó, amelyet letartóztatása és börtönbüntetése után a budai várbörtönben végzett el, gondosan tanulmányozva Shakespeare-t. Az a színdarab érdemel megvilágítást, amely évtizedeken át országszerte örvendett népszerűségének „János, Finnland hercege” címmel. Még Budapesten is bemutatták, az egykorú színlapok szerint. 1914- ben Mit mond a lexikon ? A Schöpflin Aladár szerkesztette Színházi Lexikon az említett darab tekintetében pontatlan adatokat tartalmaz: „A nagy államférfi neve is előfodul a régi Nemzeti Színház műsorában, mint drámafordító, bár abbeli tevékenységét sok tekintetben homály fedi. Eszerint fordította volna „János, Finnland hercege, vagy András és Béla” (Korona és kard alcímmel ellátott) honi históriái játékát öt felvonásban. Eredetileg Weissenthurm Franul Janka német színésznő írta. Már 1918-ban megtalálták a darab eredeti színlapját, mely a soproni múzeum tulajdona. Kossuth Lajos 1888. július 6-án a Fővárosi Lapok ban tiltakozott színmű szerzősége ellen) és csafolatát így végzi: „Ha érdem, nem az én érdemem, ha bűn, nem az én bűnöm”. A Honművész 1836-ban Kossuth Imrét nevezi meg szerzőnek. Vannak, akik, Kossuth Pálnak tulajdonítják a szerzőséget, legalábbis így ír Benkő Kálmán, Magyar Színvilág című munkájában. Ezzel szemben Szinnyei József, a pontos és megbízható bibliográfus és irodalomtörténész, a Nemzeti Múzeum hírlaptárának megalapítója határozottan kifejtette, hogy mégis Kossuth Lajos írta a János, Finnlandia hercege című drámát. Már 1835. december 15- én előadták Kolozsvárott. Rakodczay Pál, Egressy Gábor és kora című munkájának Kossuth Endre fordításának tulajdonítja a drámát és megjegyzi, hogy Kossuth Shakespeare Machbethjéből a dráma első boszorkányjelenetét fordította le. „ Nem emlékszem..." Kossuth Lajos színházi tevékenységét a múlt században kezdték elemezni. Dr. Váll Béla 1888-ban megjelent tanulmánya szerint beszélt Torinóban Kossuth Lajossal. Hiába faggatta, nem tudott visszaemlékezni a darabra. Ennek a színdarabnak az első nyoma az 1829-es soproni Játékszíni Zsebkönyvben lelhető fel. „András, és Béla, vagy Korona és kard. Magyar Játékszínre alkalmaztatta T. Kossuth L. úr, Zemplényi Hazafi”. Váli a színlap megtalálása után az egykori színészektől próbált megtudni részleteket, ami részben sikerült is. Ennek alapján elsőnek közölte a sajtóban Kossuth nemzeti drámájának tartalmát, és a mű megírásának célját. Kossuth Lajos azért írta ezt a drámát, hogy „a magyar nemzet hősiesen vitéz, udvariasan nyílt hízelgés, avagy megfélemlítés által helytelen útra nem téveszthető jellemvilágát feltárhassa a néző előtt”. Egykorú beszámoló A dráma népszerű volt — írja Váli —, s kedveltségét fokozta Kossuth növekvő népszerűsége. A dunántúli színtársaság igazgatója az 1833-as pozsonyi országgyűlés alkalmából az Országgyűlési Tudósító szerkesztőjének, azaz Kossuthnak színművével nyitotta meg évadját. Igen lényeges, hogy az András és Béla című dráma a lengyel és magyar nép barátsága eszméjében íródott. Az I. András idején játszódó „Nemzeti História Dramma” hőse az ármány által üldözött Béla, a magyarság allegorikus megszemélyesítője, aki ragaszkodik lengyel barátaihoz. Kossuth Lajos három esztendeig sínylődött a budai vár kazamatáiban. Amikor kiszabadult és pénzügyminiszter lett belőle, Bajza József igazgatása alatt két ízben is ötezer pengő forintnyi sürgős segítséggel sietett a Nemzeti Színház támogatására. A színészeket nem kedvelte különösebben, főleg Egressyvel volt vitája a drámai színészek anyagi követelései körül. De, hogy mennyire szerette a drámát és mennyire ismerte Shakespeare-t, arra jellemző példa a debreceni függetlenségi párthoz írt levelének következő sorai: „Mikor a korhely Trinculo (Shakespeare Viharjának) Caliban mellé kuporodik, im így kiált fel: „a nyomorúság az embert különös hálótársakkal hozza ismeretségbe”. A kézirat Színházi közvéleményünk sokáig elveszettnek hitte a kéziratot. A hírlapírói szívósság azonban kiderítette, hogy a János, Finnland hercege című Kossuthnak tulajdonított dráma átdolgozás kézirata létezik. A lehető legjobb helyen, az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában. A kiderített helyszín nyomán Kazimir Károly, a Thália Színház igazgatója nyomban felkereste dr. Windisch Évát, a Kézirattár vezetőjét. A darab rendes színházi példány, amely azonban nem egy kéz írása. Javítások, átírások vannak benne, amelyek feltűnően emlékeztetnek Kossuth Lajos kezevonására. Most már csak a modern írásszakértőkre van szükség, hogy eldöntsék — más Kossuth-kéziratokkal való összevetés nyomán —, mi köze van a nagy államférfinak ehhez a színpadi műhöz, amelyet egyfelől megtagadott, másfelől nem emlékezett rá. K. K.