Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-11 / 289. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 289. számára:1,20 Ft 1979. december 11. kedd Marjai József Moszkvába utazott Hétfőn magyar küldöttség utazott Moszkvába, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 24. ülésszakára. A delegációt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, az együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke vezeti A Marjai József által vezetett küldöttség fogadására a moszkvai repülőtéren megjelent Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az együttműködési bizottság szovjet tagozatának elnöke. (MTI) A KISZ-ből a pártba 3. oldal A kutatás mind jobban szolgálja a termelést 4. oldal Mi van a borítékban — a pult túlsó oldalán 4. oldal Szövetkezeti kórustalálkozó Kecskeméten „Amióta az eszemet tudom, látom, hogy a világ a kollektív életforma felé halad, ennek természetes zenei kifejezője a karének. Ezért szántam életem munkájának nagyobbik felét ennek fejlesztésére. Mindannyiunk feladata, hogy a továbbfejlődés az igazi művészet jegyében történjék.” Kodály Zoltán fenti szavaival nyitották meg szombat délután a Szövetkezeti Kórusok V. találkozóját Kecskeméten a Bács-Kiskun megyei Művelődési Központban. A Kodály emlékére és a 80 éves Bárdos Lajos tiszteletére rendezett kétnapos találkozón tizennégy kórus, több száz dalosa vett részt. A rendező szervek — a KÖTA és az Ipari Szövetkezetek Bács- Kiskun megyei Szövetsége nevében — Sípos Károly, a KÓTA megyei titkára fogalmazta meg e találkozók célját, lényegét. — A zeneileg művelt tömegekért, a zenei közízlés általános és jelentős mértékű javításáért, azaz Kodály 100 éves tervének megvalósításáért elért eredményeink mellett is még nagyon sokat kell tennünk ... A szombat délutáni program Kodály Jeligéjének összikari előadásával kezdődött, Zsiga László vezényletével. Ezt követően a Kecskeméti Ipari Szövetkezetek Kodály Zoltán kórusa, a Kiskunfélegyházi Szövetkezetek Petőfi Énekkara, majd a Kecskeméti Városi Vegyeskar mutatkozott be sikerrel. (Ez utóbbi: vendégénekkarként.) Hasonlóképpen a kecskeméti pedagógus énekkar. Méltán kapott nagy tapsot RUSZÖV Szabadság énekkara. A a nagy múlttal rendelkező, 1918- ban alakult munkáskórus háromszoros kiváló együttes egynemű kari műveiből Kodály mutatott be hármat. Vasárnap délelőtt a Szegedi Ipari Szövetkezetek aranykoszorús kórusa, a tamási és a törökszentmiklósi szövetkezeti együttesek műsorával folytatódott a rendezvénysorozat. Délelőtt szerepelt négy műből összeállított Bárdos-csokorral az OKISZ Erkel Ferenc művészegyüttese. Ez alkalommal is a tőlük várható m magas színvonalú produkciót nyújtottak. (Minősítésük a legmagasabb: kiemelt hangversenykórus.) Kulturált éneklés, tiszta előadás jellemezte a jánoshalmi szövetkezeti énekkar délutáni bemutatóját. Sikert aratott a Kiskunhalasi Erkel Ferenc Vegyeskar műsorszámaiból a szovjet nemzetiségi szerzők népdalfeldolgozása. Lassus-, Bárdos- és Kodály-művek muzikális előadásáért kapott dicséretet a Budapesti Vénusz Szövetkezet „Tavasz 67” Kamarai kórusa. A kétnapos rendezvényt a magas minősítéssel (fesztiváldíj diplomával) rendelkező Jászberényi Palotás János Vegyeskar és a szövetkezeti énekkar a házigazda kecskeméti Kodály-kórus műsora zárta. A hangversenyeket követően mindkét napon szakmai tanácskozásra került sor, melyen részt vettek a karvezetők, valamint a KÓTA és az OKISZ képviselői, munkatársai. P. E. • Fiatalok a Kecskeméti Ipari Szövetkezetek Kodály Zoltán kórusában. M3SA Út és cél Egymást követő napon két fontos dokumentum került a nyilvánosság elé. Az egyik a Magyar Szocialista Munkáspárt ságának december 6-i üléséről Központi Bizottkiadott közlemény, amely tartalmazza az idei népgazdasági terv várható teljesítéséről szóló jelentés legfőbb megállapításait, s az 1980. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveire vonatkozó javaslatot. A másik a párt központi lapjában közreadott dokumentum: a párt XII. kongresszusára készült irányelvek. A nyilvánosság elé tárt állásfoglalások között nem nehéz megtalálni az összefüggést. Míg az egyik — az idei esztendő mérlegét megvonva — az előttünk álló közeli időszak népgazdasági feladatait szabja meg az ország számára, a másik hosszabb távra, a kongresszust követő öt esztendőre tekint előre, s elvi eligazítást ad a követendő úthoz, megjelölve a politikai célokat és az elérésükhöz szükséges alapvető módszereket. Nyilvánvaló, hogy a továbblépés lehetősége mindig a jelenlegi helyzetben rejlik, s aki „országban, nemzetben gondolkodik”, annak egy ország jelen állapotával, társadalmi és politikai viszonyaival, gazdasági körülményeivel, adottságaival, a lakosság tudati készségével, szándékaival kell számot vetnie, hogy reálisan mérlegeljen, és döntése is megalapozott legyen. A mi társadalmi rendszerünkben az is kézenfekvő — több mint két évtizedes töretlen fejlődésünk igazolja —, hogy csakis a nép közvetlen bevonásával, véleményt alkotó részvételével, s közösen kialakított — tehát a feladatokból is tudatosan részt vállaló — egyetértésével születhet meg az a politikai, társadalmi cél, amely irányt szab egy-egy időszak fejlődésének. Hiszen elképzelni sem lehet olyan bölcs és okos testületet — tudós érvekkel és higgadt analízisével körülbástyázva számítógépek sem — amely az emberek milliói helyett az élet minden területének ismeretét és tapasztalatát mondhatná magáénak. De tételezzük fel, hogy létezne ilyen, még akkor sem vállalkozhatna arra, hogy a szocialista demokrácia alapelveinek megfelelően pótolhatná az emberek közügyekbe való bevonását, az alkalmanként felszínre kerülő, egymással is vitázó vélemények szintézisét. Ezért is bocsátja a párt időről időre az alapszervezetek fóruma és az ország közvéleménye elé, mielőtt legfelsőbb szintjén döntene, a tudatosan kimunkált terveket és irányelveket véleményalkotásra, megvitatásra. Így történt ez most is, közeledve a jövő év márciusában összeülő XII. kongresszushoz, s a januárban sorra kerülő, vezetőséget és küldötteket választó, alapszervezeti taggyűlésekhez. Amint a dokumentum bevezetője mondja: „A Központi Bizottság a kongresszusi irányelveket a párt tagsága, a magyar nép elé bocsátja. Az irányelveket a kommunisták taggyűléseken, pártértekezleteken vitassák meg, kérjék a pártonkívüliek, a szövetségesek véleményét is, tegyék meg észrevételeiket, s közöljék állásfoglalásukat.” A párt tehát várja a tagság véleményét, de számít az ország sorsában, jövőjében érdekelt valamennyi állampolgár becsületes és nyílt állásfoglalására, kritikus és segítő észrevételeire. Az irányelvek ilyen szempontból, várhatóan és remélhetően, felkeltik majd az emberek érdeklődését, s az sem titok, hogy a párt tudatosan is törekszik ennek az érdeklődésnek a felkeltésére. A taggyűlések mellett más fórumokon, tömegszervezetek és mozgalmak szintjén is hangzanak majd el vélemények, melyek eljutnak majd a pártszervekhez. Mód nyílik tehát arra is, hogy az úgynevezett „nagypolitika”, tehát az országos jelentőségű elvi állásfoglalások mellett, mindjárt a helyi gyakorlat is mérlegre kerüljön, s azt szembesíteni lehessen a fő irányvonallal. Ennek a véleménymondásnak a haszna szinte felmérhetetlen. Mert nemcsak arról van szó, hogy a mostani tanácskozások és véleményalkotások révén majd a kongresszuson hozott határozat még jobban, pontosabban megfeleljen a tényleges igényeknek és követelményeknek, hanem arról is, hogy amiben a viták alapján egyetértésre jutottunk, abban mielőbb intézkedés szülessen, s ha változtatni kell, azzal sehol se várjanak a majdani határozatok elkészültéig. Most tehát nem csupán egy még jobb határozathozatal kulcsát tartjuk kezünkben, de az is teljesen nyilvánvaló, hogy az irányelvek vitája, a közvélemény elé tárt tézisek egyegy mondata nem öncélú „szövegelemzést” kíván, hanem érdemi azonosulást, cselekvő részvételt, tenniakarást. A cselekvés vezérfonalának is nevezhetjük tehát a párt említett dokumentumait, melyek tanulmányozása elengedhetetlen az előttünk álló időszak fő feladatainak meghatározásához, legnehezebb tennivalók közepette is a helyes a út és cél felismeréséhez, a szocialista építőmunka sikeres folytatásához. T. P. Új termékekkel készül az új esztendőre a megyeszékhely élelmiszeripara Kecskemét élelmiszeripari üzemei mind exportra, mind pedig a belföldi fogyasztás bővítésére új termékek gyártását kezdik meg 1980-ban. Az ezek termelésére hozott döntéseket minden esetben a külső piacok és a belföldi fogyasztói igények mélyreható elemzése után hozták meg. Két új termékkel jelentkezik jövőre a Kecskeméti Konzervgyár. Bárány András, a gyár főmérnöke a következőképpen nyilatkozott erről: — Szovjet megrendelésre csípőspaprika-mártás gyártását kezdjük meg márciusban. Az új készítményt a moszkvai olimpia idején hozzák forgalomba Moszkvában. A megrendelésnek még március hónap folyamán kívánunk tenni, amikor két eleget és fél vagonnyi, vagyis mintegy 120 ezer doboznyi mártás hagyja el majd a gyárunkat. A jövő év májusában megindul a próbatermelés, az új, 250 millió forint értékű beruházással készülő bébiételt gyártó üzemünkben. A konzervipar eddig 18 féle bébiételt gyártott, mi 30 ételféleség gyártását tervezzük. Ez azt jelenti, hogy különböző ízesítési, fűszerezési eljárásokkal készül majd egy-egy ételféleség, a választék bővítése érdekében. A főzelékféléket dúsítjuk különböző húsokkal, vagy májjal, rizzsel. Lesznek ételek, amelyek tejjel készülnek, s ugyanezeket konzerváljuk tej nélkül is, tehát a lehetőség szinte végtelen, ami a választék bővítését illeti. Természetesen majd kereslet is eldönti, hogy hosszabb a távon milyen konzervféleségekből mennyit készítsünk. A jövő év utolsó negyedévében terveink szerint már elkezdődik a folyamatos gyártás, s még az ősszel boltokba kerülnek a bébiételek. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat műszaki főmérnöke György József arról tájékoztatott, hogy jó piaca van a nyugati tőkés országokban az idén BNV-nagydíjat nyert libamellnek, valamint a libamájnak és a darabolt áruk közül még a baromficombnak, csirkének. A felsorolt termékek között lényegében újnak csak a libamellet lehet tekinteni. Jövőre annyiban módosul a vállalat termékösszetétele, hogy az említett árucikkekből növelik — az értékesítési lehetőségeknek megfelelően — a termelést. Most folynak a mezőgazdasági üzemekkel a szerződéskötések az alapanyag szállítására. A nőkkel szemben az igény termeannyiban változik, hogy súlyra egyöntetűbb árut kérnek a gyárban való feldolgozásra. Ily módon lehet ugyanis egyenletesebb minőséget nyújtani a megrendelőknek, ami bel- és külföldi piacon egyaránt fontos követelmény. Csirkéből valamelyest kevesebbet vásárolnak majd fel a termelőktől, ezzel szemben több víziszárnyasra kívánnak szerződni. (Folytatás a 2. oldalon.) Továbbra is kedvezőek a mezőgazdasági kistermelés feltételei A mezőgazdasági kistermelés feltételei a következő időszakban is lehetővé teszik a háztáji és kisegítő gazdaságokban rejlő lehetőségek hasznosítását, a termelés anyagi érdekeltségének fenntartását, valamint a tevékenység folytatásához szükséges anyagi-műszaki feltételek megteremtését. A háztáji és kisegítő gazdaságok 1980-ban a korábbinál még kedvezőbb lehetőségek között folytathatják a lakossági ellátás és az export szempontjából fontos tevékenységüket, a egyaránt illetékesei erről tájékoztatták MÉM az MTI munkatársát. A kistermelők közvetlen anyagi érdekeltsége kedvezőbbé válik. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelése például számukra jelentős többletbevételt jelent. A hízott sertések termelői ára — mint ismeretes — kilónként átlagosan 3—5 forinttal emelkedett, az átvételi súlyhatárok egyidejű csökkentése mellett. A vágómarha felvásárlási ára kilónként 3—7 forinttal — a minőségtől függően — lett nagyobb. Emelkedett a tehéntej ára is — literenként 0,70 forinttal — és, ugyan kisebb mértékben, de magasabb lett a vágóbaromfi és tojás ára is. A több éves szerződéses és a mennyiségi felárak továbbra is ösztönzik a kistermelőket, amennyiben a felvásárló szervezetekkel, valamint a kistermelést szervező vállalatokkal, mezőgazdasági nagyüzemekkel és áfészekkel tartós kapcsolatot alakítanak ki, és azt folyamatosan megújítják. A felvásárlási termelői áremelkedések összességében meghaladják a termelés költségeinek növekedését, így a kistermelők jövedelme kismértékben emelkedik. A termelési szint fenntartását, illetve növelését elősegíti az is, hogy a megváltozott jövedelemviszonyok ellenére nem módosul a háztáji és a kisegítő gazdaságok adózási rendszere. Továbbra is adómentes marad a tevékenység, ha az éves árbevétel nem haladja meg a 150 000 forintot.Az eddigieknek megfelelően fizetik használt földterület után a kistermelők a tételes jövedelemadót, továbbá a tulajdonukban levő lovak és öszvérek után a meghatározott adót. A termelő tevékenység bővítése érdekében az új szabályozók — a korábban jól bevált ösztönzőket megtartva — esetenként az eddiginél még szélesebb körben segítik a mezőgazdasági kistermelőket. A szarvasmarha-tenyésztés támogatása fennmarad. A műtrágya és növényvédő szereket a mezőgazdasági nagyüzemekéhez hasonló mértékű támogatással szerezhetik be a kistermelők. A kistermelésben felhasznált gépek jelentős támogatással kerülnek forgalomba. A korábbinál bővebb lehetőség nyílik a bogyós gyümölcsűek és egyéb ültetvények telepítésére. Előnyt jelent az is, hogy a termelés szervezését ellátó kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek területenként — egyes termékek után — többlet árkiegészítésben is részesülnek, és ehhez a kistermelőktől származó bogyós gyümölcsök és a tej értékesítése után is hozzájutnak. Ez a változás azt a célt szolgálja, hogy a nagyüzemek minél nagyobb területen és minél több kistermelőnél bővítsék szervező tevékenységüket, és az eddiginél kiterjedtebb szolgáltatásokat nyújtsanak a termelés fejlesztéséhez. A kistermelők anyagi-műszaki ellátásában 1980-ban kedvező változások várhatók. A kisgépekből importból, illetve hazai gyártásból előreláthatóan megfelelő lesz az ellátás, és javuló kínálat ígérkezik a szerárukból is. A mezőgazdasági kistermelők és a felvásárló szervezetek közötti kapcsolatban továbbra is fontos lesz az értékesítési biztonság, amelyet a várhatóan tovább javuló szerződéses fegyelem és kölcsönös bizalom még inkább elamélyít majd. A MÉM illetékesei szerint a mezőgazdasági kistermelés feltételei 1980-ban a termelés szintentartását, illetve esetenként bizonyos mértékű növekedését még akkor is lehetővé teszik, ha a termeléssel foglalkozók száma közben némileg csökken. (MTI)idő • A kiskunfélegyházi Centrum Áruház ezüstvasárnapi hangulatát így látta fotósunk. Ezüstvasárnap Vasárnap az ország áruházai, szaküzletei fél műszakban nyitva tartottak. A közelgő ünnepeket jelző ezüstvasárnapon Bács-Kiskun megyében is sokan felkeresték a nagyobb üzleteket, nézelődők és vevők egyaránt. A Centrum új kiskunfélegyházi áruházában főként azok a divatárucikkek találtak vevőre, amelyek ajándékozásra alkalmasak. A 376 ezer forintos forgalomban jelentős tétel volt a méteráruosztály forgalma is. A kecskeméti áruházban inkább a műszaki osztályon forgolódtak a vevők: televíziótól a hűtőgépig mindent keresve, vásárolva A két áruház ezüstvasárnapi forgalma 831 ezer forintot tett ki. A megyeszékhelyen, az Alföld Áruházban legalább nyolcezren fordultak meg, s 1,2 millió forintot „hagytak” ott. Nagyon sok játék talált vevőre, de az ajándéktárgyakból is nagv volt a forgalom. Pulóverekből, kardigánokaból 150 ezer forint értékű kelt el nyitvatartás mozgalmas négy órája alatt. A kecskeméti Szivárvány kisáruházat jóval többen keresték fel az idei ezüstvasárnapon, mint tavaly. A kellemes, jó idő sokakat csábított egy kis sétára a városközpontba, akik egyúttal betértek az áruházba is. A 175 ezer forintos forgalom nagy részét a női ruhák, kabátok és a kötöttáruk tették ki. \