Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 289. szám­ára:1,20 Ft 1979. december 11. kedd Marjai József Moszkvába utazott Hétfőn magyar küldöttség uta­zott Moszkvába, a magyar—szov­jet gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési kormány­közi bizottság 24. ülésszakára. A delegációt Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke vezeti­­­ A Marjai József által vezetett küldöttség fogadására a moszk­vai repülőtéren megjelent Konsz­­tantyin Katusev, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese, az együttműködési bizott­ság szovjet tagozatának elnöke. (MTI) A KISZ-ből a pártba 3. oldal A kutatás mind jobban szolgálja a termelést 4. oldal Mi van a borítékban — a pult túlsó oldalán 4. oldal Szövetkezeti kórustalálkozó Kecskeméten „Amióta az eszemet tudom, látom, hogy a világ a kollektív életforma felé halad, ennek természetes zenei kifejezője a karének. Ezért szántam életem munkájának nagyobbik felét ennek fejlesztésére. Mindannyiunk feladata, hogy a továbbfejlődés az igazi művészet jegyében történjék.” Kodály Zoltán fenti szavaival nyitották meg szombat délután a Szövetkezeti Kórusok V. találkozóját Kecskeméten a Bács-Kiskun megyei Művelődési Központban. A Kodály emlékére és a 80 éves Bárdos Lajos tiszteletére rendezett kétnapos találkozón tizennégy kórus, több száz dalosa vett részt. A rendező szervek — a KÖT­A és az Ipari Szövetkezetek Bács- Kiskun megyei Szövetsége nevé­ben — Sípos Károly, a KÓTA megyei titkára fogalmazta meg e találkozók célját, lényegét. — A zeneileg művelt tömege­kért, a zenei közízlés általános és jelentős mértékű javításáért, azaz Kodály 100 éves tervének megvalósításáért elért eredménye­ink mellett is még nagyon so­kat kell tennünk ... A szombat délutáni program Kodály Jeligéjének összikari elő­adásával kezdődött, Zsiga László vezényletével. Ezt követően a Kecskeméti Ipari Szövetkezetek Kodály Zoltán kórusa, a Kiskun­félegyházi Szövetkezetek Petőfi Énekkara, majd a Kecskeméti Városi Vegyeskar mutatkozott be sikerrel. (Ez utóbbi: vendégének­karként.) Hasonlóképpen a kecskeméti pedagógus énekkar. Méltán kapott nagy tapsot RUSZÖV Szabadság énekkara. A a nagy múlttal rendelkező, 1918- ban alakult munkáskórus három­szoros kiváló együttes egynemű kari műveiből Kodály muta­tott be hármat. Vasárnap délelőtt a Szegedi Ipari Szövetkezetek aranykoszo­rús kórusa, a tamási és a tö­rökszentmiklósi szövetkezeti együttesek műsorával folytatódott a rendezvénysorozat. Délelőtt szerepelt négy műből összeállí­tott Bárdos-csokorral az OKISZ Erkel Ferenc művészegyüttese. Ez alkalommal is a tőlük vár­ható m magas színvonalú produk­ciót nyújtottak. (Minősítésük a legmagasabb: kiemelt hangver­senykórus.) Kulturált éneklés, tiszta elő­adás jellemezte a jánoshalmi szö­vetkezeti énekkar délutáni be­mutatóját. Sikert aratott a Kis­­kunh­alasi Erkel Ferenc Vegyes­kar műsorszámaiból a szovjet nemzetiségi szerzők népdalfel­dolgozása. Lassus-, Bárdos-­­ és Kodály-mű­vek muzikális előadá­sáért kapott dicséretet a Buda­pesti Vénusz Szövetkezet „Tavasz 67” Kamarai kórusa. A kétnapos rendezvényt a magas minősítés­sel (fesztiváldíj diplomával) ren­delkező Jászberényi Palotás Já­nos Vegyeskar és a szövetkezeti énekkar a házigazda kecske­méti Kodály-kórus műsora zár­ta. A hangversenyeket követően mindkét napon szakmai tanács­kozásra került sor, melyen részt vettek a karvezetők, valamint a KÓTA és az OKISZ képviselői, munkatársai. P. E. • Fiatalok a Kecskeméti Ipari Szövetkezetek Kodály Zoltán kórusában. M3SA Út és cél Egymást követő napon két fontos dokumen­tum került a nyilvánosság elé. Az egyik a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt ságának december 6-i üléséről Központi Bizott­kiadott közle­mény, amely tartalmazza az idei népgazdasági terv várható teljesítéséről szóló jelentés legfőbb megállapításait, s az 1980. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveire vonatkozó javaslatot. A másik a párt központi lapjában közreadott dokumentum: a párt XII. kongres­­­szusára készült irányelvek. A nyilvánosság elé tárt állásfoglalások között nem nehéz megta­lálni az összefüggést. Míg az egyik — az idei esztendő mérlegét megvonva — az előttünk ál­ló közeli időszak népgazdasági feladatait szab­ja meg az ország számára, a másik hosszabb távra, a kongresszust követő öt esztendőre te­kint előre, s elvi eligazítást ad a követendő úthoz, megjelölve a politikai célokat és az el­érésükhöz szükséges alapvető módszereket. Nyilvánvaló, hogy a továbblépés lehetősége mindig a jelenlegi helyzetben rejlik, s aki „or­szágban, nemzetben gondolkodik”, annak egy ország jelen állapotával, társadalmi és politikai viszonyaival, gazdasági körülményeivel, adott­ságaival, a lakosság tudati készségével, szándé­kaival kell számot vetnie, hogy reálisan mér­legeljen, és döntése is megalapozott legyen. A mi társadalmi rendszerünkben az is kézenfek­vő — több mint két évtizedes töretlen fejlő­désünk igazolja —, hogy csakis a nép közvet­len bevonásával, véleményt alkotó részvételével, s közösen kialakított — tehát a feladatokból is tudatosan részt vállaló — egyetértésével szü­lethet meg az a politikai, társadalmi cél, amely irányt szab egy-egy időszak fejlődésének. Hi­szen elképzelni sem lehet olyan bölcs és okos testületet — tudós érvekkel és higgadt analízisével körülbástyázva számítógépek sem — amely az emberek milliói helyett az élet min­den területének ismeretét és tapasztalatát mond­hatná magáénak. De tételezzük fel, hogy létez­ne ilyen, még akkor sem vállalkozhatna arra, hogy a szocialista demokrácia alapelveinek meg­felelően pótolhatná az emberek közügyekbe va­ló bevonását, az alkalmanként felszínre kerülő, egymással is vitázó vélemények szintézisét. Ezért is bocsátja a párt időről időre az alapszerve­zetek fóruma és az ország közvéleménye elé, mielőtt legfelsőbb szintjén döntene, a tudatosan kimunkált terveket és irányelveket vélemény­­alkotásra, megvitatásra. Így történt ez most is, közeledve a jövő év márciusában összeülő XII. kongresszushoz, s a januárban sorra kerülő, vezetőséget és küldöt­teket választó, alapszervezeti taggyűlésekhez. Amint a dokumentum bevezetője mondja: „A Központi Bizottság a kongresszusi irányelveket a párt tagsága, a magyar nép elé bocsátja. Az irányelveket a kommunisták taggyűléseken, pártértekezleteken vitassák meg, kérjék a pár­­tonkívüliek, a szövetségesek véleményét is, te­gyék meg észrevételeiket, s közöljék állásfogla­lásukat.” A párt tehát várja a tagság vélemé­nyét, de számít az ország sorsában, jövőjében érdekelt valamennyi állampolgár becsületes és nyílt állásfoglalására, kritikus és segítő észre­vételeire. Az irányelvek ilyen szempontból, várhatóan és remélhetően, felkeltik majd az emberek ér­deklődését, s az sem titok, hogy a párt tuda­tosan is törekszik ennek az érdeklődésnek a felkeltésére. A taggyűlések mellett más fóru­mokon, tömegszervezetek és mozgalmak szint­jén is hangzanak majd el vélemények, melyek eljutnak majd a pártszervekhez. Mód nyílik te­hát arra is, hogy az úgynevezett „nagypolitika”, tehát az országos jelentőségű elvi állásfogla­lások mellett, mindjárt a helyi gyakorlat is mérlegre kerüljön, s azt szembesíteni lehessen a fő irányvonallal. Ennek a véleménymondásnak a haszna szinte felmérhetetlen. Mert nemcsak arról van szó, hogy a mostani tanácskozások és véleményal­kotások révén majd a kongresszuson hozott ha­tározat még jobban, pontosabban megfeleljen a tényleges igényeknek és követelményeknek, hanem arról is, hogy amiben a viták alapján egyetértésre jutottunk, abban mielőbb intézke­dés szülessen, s ha változtatni kell, azzal sehol se várjanak a majdani határozatok elkészül­téig. Most tehát nem csupán egy még jobb határozathozatal kulcsát tartjuk kezünkben, de az is teljesen nyilvánvaló, hogy az irányel­vek vitája, a közvélemény elé tárt tézisek egy­­egy mondata nem öncélú „szövegelemzést” kí­ván, hanem érdemi azonosulást, cselekvő rész­vételt, tenniakarást. A cselekvés vezérfonalának is nevezhetjük te­hát a párt említett dokumentumait, melyek ta­nulmányozása elengedhetetlen az előttünk álló időszak fő feladatainak meghatározásához, legnehezebb tennivalók közepette is a helyes a út és cél felismeréséhez, a szocialista építőmun­ka sikeres folytatásához. T. P. Új termékekkel készül az új esztendőre a megyeszékhely élelmiszeripara Kecskemét élelmiszeripari üzemei mind exportra, mind pedig a belföldi fogyasztás bővítésére új termékek gyártását kezdik meg 1980-ban. Az ezek termelésére hozott döntéseket minden esetben a külső piacok és a belföldi fogyasztói igé­nyek mélyreható elemzése után hozták meg. Két új termékkel jelentkezik jö­vőre a Kecskeméti Konzervgyár. Bárány András, a gyár főmérnöke a következőképpen nyilatkozott erről: — Szovjet megrendelésre csí­­pőspaprika-mártás gyártását kezdjük meg márciusban. Az új készítményt a moszkvai olimpia idején hozzák forgalomba Moszk­vában. A­­ megrendelésnek még március hónap folyamán kívánunk tenni, amikor két eleget és fél vagonnyi, vagyis mintegy 120 ezer doboznyi mártás hagyja el majd a gyárunkat. A jövő év májusában megindul a próbatermelés, az új, 250 millió forint értékű beruházással készü­lő bébiételt gyártó üzemünkben. A konzervipar eddig 18 féle bébi­ételt gyártott, mi 30 ételféleség gyártását tervezzük. Ez azt jelen­ti, hogy különböző ízesítési, fűsze­rezési eljárásokkal készül majd egy-egy ételféleség, a választék bővítése érdekében. A főzelékfélé­ket dúsítjuk különböző húsokkal, vagy májjal, rizzsel. Lesznek éte­lek, amelyek tejjel készülnek, s ugyanezeket konzerváljuk tej nélkül is, tehát a lehetőség szinte végtelen, ami a választék bővíté­sét illeti. Természetesen majd kereslet is eldönti, hogy hosszabb a távon milyen konzervféleségekből mennyit készítsünk. A jövő év utolsó negyedévében terveink szerint már elkezdődik a folyama­tos gyártás, s még az ősszel bol­tokba­­ kerülnek a bébiételek. A Kecskeméti Baromfifeldolgo­zó Vállalat műszaki főmérnöke György József arról tájékoztatott, hogy jó piaca van a nyugati tőkés országokban az idén BNV-nagydí­­jat nyert libamellnek, valamint a libamájnak és­ a darabolt áruk közül még a baromficombnak, csirkének. A felsorolt termékek között lényegében újnak csak a libamellet lehet tekinteni. Jövőre annyiban módosul a vállalat ter­mékösszetétele, hogy az említett árucikkekből növelik — az értéke­sítési lehetőségeknek megfelelően — a termelést. Most folynak a mezőgazdasági üzemekkel a szerződéskötések az alapanyag szállítására. A nőkkel szemben az igény terme­annyi­ban változik, hogy súlyra egyön­tetűbb árut kérnek a gyárban va­ló feldolgozásra. Ily­­ módon lehet ugyanis egyenletesebb mi­nőséget nyújtani a megrendelők­nek, ami bel- és külföldi piacon egyaránt fontos követelmény. Csirkéből valamelyest kevesebbet vásárolnak majd fel a termelők­től, ezzel szemben több víziszár­nyasra kívánnak szerződni. (Folytatás a 2. oldalon.) Továbbra is kedvezőek a mezőgazdasági kistermelés feltételei A mezőgazdasági kistermelés feltételei a következő időszakban is lehetővé teszik a háztáji és ki­segítő gazdaságokban rejlő lehe­tőségek hasznosítását, a termelés anyagi érdekeltségének fenntartá­sát, valamint a tevékenység foly­tatásához szükséges anyagi-mű­szaki feltételek megteremtését. A háztáji és k­isegítő gazdaságok 1980-ban a korábbinál még ked­vezőbb lehetőségek között folytat­hatják a lakossági ellátás és az export szempontjából fontos tevékenységüket, a egyaránt illetékesei erről tájékoztatták MÉM az MTI munkatársát. A kistermelők közvetlen anyagi érdekeltsége kedvezőbbé válik. A mezőgazdasági termékek felvá­sárlási árának emelése például számukra jelentős többletbevételt jelent. A hízott sertések termelői ára — mint ismeretes — kilón­ként átlagosan 3—5 forinttal emelkedett, az átvételi súlyhatá­rok egyidejű csökkentése mellett. A vágómarha felvásárlási ára ki­lónként 3—7 forinttal — a minő­ségtől függően — lett nagyobb. Emelkedett a tehéntej ára is — literenként 0,70 forinttal — és, ugyan kisebb mértékben, de ma­gasabb lett a vágóbaromfi és tojás ára is. A több éves szerző­­­déses és a mennyiségi felárak to­vábbra is ösztönzik a kisterme­lőket, amennyiben a felvásárló szervezetekkel, valamint a kister­melést szervező vállalatokkal, me­zőgazdasági nagyüzemekkel és áfészekkel tartós kapcsolatot alakítanak ki, és azt folyamatosan megújítják. A felvásárlási terme­lői áremelkedések összességében meghaladják a termelés költségei­nek növekedését, így a kisterme­lők jövedelme kismértékben emelkedik. A termelési szint fenntartását, illetve növelését elősegíti az is, hogy a megváltozott jövedelemvi­szonyok ellenére nem módosul a háztáji és a kisegítő gazdaságok adózási rendszere. Továbbra is adómentes marad a tevékenység, ha az éves árbevétel nem haladja meg a 150 000 forintot.­Az eddi­gieknek megfelelően fizetik használt földterület után a kister­­­melők a tételes jövedelemadót, to­vábbá a tulajdonukban levő lovak és öszvérek után a meghatározott adót. A termelő tevékenység bővítése érdekében az új szabályozók — a korábban jól bevált ösztönzőket megtartva — esetenként az eddi­ginél még szélesebb körben segí­tik a mezőgazdasági kistermelőket. A szarvasmarha-tenyésztés támo­gatása fennmarad. A műtrágya és növényvédő szereket a mezőgaz­dasági nagyüzemekéhez hasonló mértékű támogatással szerezhetik be a kistermelők. A kistermelés­ben felhasznált gépek jelentős tá­mogatással kerülnek forgalomba. A korábbinál bővebb lehetőség nyílik a bogyós gyümölcsűek és egyéb ültetvények telepítésére. Előnyt jelent az is, hogy a ter­melés szervezését ellátó kedvezőt­len adottságú mezőgazdasági nagyüzemek területenként — egyes termékek után — többlet árkiegészítésben is részesülnek, és ehhez a kistermelőktől származó bogyós gyümölcsök és a tej érté­kesítése után is hozzájutnak. Ez a változás azt a célt szolgálja, hogy a nagyüzemek minél nagyobb területen és minél több kisterme­lőnél bővítsék szervező tevékeny­ségüket, és az eddiginél kiterjed­tebb szolgáltatásokat nyújtsanak a termelés fejlesztéséhez. A kistermelők anyagi-műszaki ellátásában 1980-ban kedvező vál­tozások várhatók. A kisgépekből importból, illetve hazai gyártás­ból előreláthatóan megfelelő lesz az ellátás, és javuló kínálat ígér­kezik a szerárukból is. A mezőgazdasági kistermelők és a felvásárló szervezetek közötti kapcsolatban továbbra is fontos lesz az értékesítési biztonság, amelyet a várhatóan tovább ja­vuló szerződéses fegyelem és kölcsönös bizalom még inkább el­a­mélyít majd. A MÉM illetékesei szerint a mezőgazdasági kistermelés felté­telei 1980-ban a termelés szinten­­tartását, illetve esetenként bizo­nyos mértékű növekedését még akkor is lehetővé teszik, ha a ter­meléssel foglalkozók száma közben némileg csökken. (MTI)idő­ • A kiskunfélegyházi Centrum Áruház ezüstvasárnapi hangulatát így látta fotósunk. Ezüstvasárnap Vasárnap az ország áruházai, szaküzletei fél műszakban nyitva tartottak. A közelgő ünnepeket jelző ezüstvasárnapon Bács-Kis­kun megyében is sokan felkeres­ték a nagyobb üzleteket, nézelő­­dők és vevők egyaránt. A Centrum új kiskunfélegyházi áruházában főként azok a divat­árucikkek találtak vevőre, ame­lyek ajándékozásra alkalmasak. A 376 ezer forintos forgalomban je­lentős tétel volt a méteráru­osztály forgalma is. A kecskeméti áruházban in­kább a műszaki osztályon forgo­lódtak a vevők: televíziótól a hű­tőgépig mindent keresve, vásárol­va A két áruház ezüstvasárnapi forgalma 831 ezer forintot tett ki. A megyeszékhelyen, az Alföld Áruházban legalább nyolcezren fordultak meg, s 1,2 millió fo­rintot „hagytak” ott. Nagyon sok játék talált vevőre, de az aján­déktárgyakból is nagv volt a for­galom. Pulóverekből, kardigánok­a­ból 150 ezer forint értékű kelt el nyitvatartás mozgalmas négy órája alatt. A kecskeméti Szivárvány kis­­áruházat jóval többen keresték fel az idei ezüstvasárnapon, mint tavaly. A kellemes, jó idő sokakat csábított egy kis sétára a város­­központba, akik egyúttal betértek az áruházba is. A 175 ezer forin­tos forgalom nagy részét a női ruhák, kabátok és a kötöttáruk tették ki. \

Next