Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

ELVÁLASZTHATATLAN: KÖZÉLET ÉS MAGÁNÉLET ősbemutató a kamaraszínházban A Kelemen László Kamaraszínházban azt mondja Sándor János Jászai-díjas rendező az üres nézőtéren a Kapuk Thébában mai sajtóbemutatója előtt: — Mészfehér oszlopsort képzeljenek a nézőtér felé tágított, dísztelen színpadon. Ebben a bódítóan fehér közegben küzd egymással és önmagával, a kísértő múlttal és a riasztó jelennel Laiosz, Théba királya (Fekete Tibor, Jászai-díjas, illetve Szirmai Péter), felesége Iokaszté (Borbáth Ottilia és Mátrai Márta; erről a fontos és-ről szólok még), Kréon, a város kormányzója (Blaskó Balázs), valamint Teiresziasz (Lengyel János), mind mosott fehérben, csupán az örök ejtőernyős terepszínben. — Három változatát ismerem Ördögh Szilveszter új drámájának. A színre kerülő a legrövidebb, hetven-nyolcvan perces. Mi volt a változtatások indítéka, célja? — Annyira szervesnek éreztük a művet, hogy egyszerűen nem találtunk szünetnek való helyet. Ezért is tömörítettük úgy, hogy a közönség egy ültőhelyében végignézhesse. Fikarcnyit sem változott a mondanivaló. Az ismétlődő tételekből húztunk ki néhányat; ezek hatásosak zeneművekben, könyvekben, a színpad törvényei mások. A prózaíró dicséretes erénye az alaposság itatt még túlzottan befolyásolta a drámaszerzőt. — Hivatkozott az évezredekkel ezelőtti történet időszerűségére. Min alapozódik ez a megállapítása? — Az ősi város kapui előtt felidéződő eseményekből következő emberi alaphelyzetek ma is kialakulhatnak falun és városon, hivatalokban és gyárakban, titáció mentesít az előzmények magyarázatától. Szó sincs ürügynótáról, jelen társadalmi helyzetünk szókimondást igényel, így áll a kérdés: Közéleti szereplésemmel védhetők-e a magánéletben elkövetett hibáim, mulasztásaim, ezek átháríthatók-e a közéletre. A válasz: nincs fölmentés. A magánélet tisztasága úgy alapfeltétele a közélet tisztaságának, mint a közéleté a magánéletnek. — Befejezésül hallhatnánk valamit a szereposztásnál említett — Iokasztét ketten formálják, legtöbbször mindketten a színen vannak. Az egyik felteszi magának a kérdést, hogy ki vagyok, mit, hol rontottam el. Kivetült emlékképe „a másik’’, ő sohasem szólal meg, csak viselkedik, így olyasmi is kiderül, hogy én makacsul így emlékszem valamire, makacsul el akarom hitetni magammal — például — hogy akkor kedves voltam, noha nem így történt, mint ez a másik magatartásból kiderül. H. N. • Próbajelenet. Borbáth Ottilia, Sándor János, Mátray Márta, Fekete Tibor. (Tóth Sándor felvétele) Irodalom lemezeken A^..őszi„ H.UNpAROTON-pa pok alkalmából megjelent és rövid idő alatt elkapkodott Shakespearedrámalemez, a Rómeó és Júlia sikere gondolkodásra kell, hogy késztessen bennünket, mennyire élünk az irodalmi lemezkiadás lehetőségeivel ! Mi a valós helyzet ma a lemezfronton? A vásárlóközönség érdeklődése azt bizonyítja: van létjogosultságuk az irodalmi, a mese- és történelmi-politikai lemezeknek! Egyre többen keresik ezeket, és egyre nagyobb mennyiségben vásárolják. Mit mondanak a szakemberek? Még mindig kevés van ezekből a lemezekből, de ahhoz képest, ami korábban volt, jó hírekről, előbbrelépésről, tervekről, határozott tematikai bővülésről adhatunk számot. A HUNGAROTONNAK gyakorlatilag három esztendeje adódik bővebb lehetősége, az újonnan felépült dorogi lemezgyár révén, hogy ne csak zenei témájú lemezeket gyártson. A három prózai műfaj közül pillanatnyilag az irodalmi lemezek sorsa került előtérbe. A HUNGAROTON szerkesztői egyelőre „adósságaikat törlesztik”, mint azt maguk állítják. A megjelent művek között örvendetes módon már ott találhatjuk a Toldit, a János vitézt, Az apostolt, a Bánk bánt, a Csongor és Tündét, Az ember tragédiáját, és az első nem zenei sikerről tanúskodó aranylemezt, az Ady-verseket Latinovits Zoltán tolmácsolásában. Eddig 70 000 példányban fogyott el . Döntés született újabb magyar klasszikusok kiadásáról is. A közeljövőben Balassi Bálint versei, Arany János Őszikék ciklusa és egy újabb József Attila-válogatás (Latinovits előadásában) kerülnek a boltokba. Természetesen nagyon sokan várakoznak még megjelenésre a magyar klasszikusok panteonjában. És itt vannak még a kortárs költők is. A szerkesztők rájuk is gondolnak.Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Nagy László, Váci Mihály már a „halhatatlanok” között vannak, és kapható már Pilinszky János verses lemeze is. Az idén Weöres Sándor és Vas István lemezeit is megjelentetik. Már kuriózumlemezekre is gondolnak. Ugyancsak 1980-ban jelenik meg Vörösmarty verse, a Vén cigány, öt nagy színész (Ódry Árpád, Somlay Artúr, Mensáros László, Latinovits Zoltán és Gábor Miklós) előadásában. A lemez másik oldalán pedig az Ódát hallhatják majd szintén több színész interpretálásában. Ezek a variációk már bizonyos energiatartalékokról árulkodnak. A szándék nemes, kerüljön a vers a zene közelségébe! Hiszen nemcsak a zene, de a vers is lemezre kívánkozik. Ezt vallják a HUNGAROTON irodalmi szerkesztői. Már nincsenek elképzelhetetlen ötletek. A tamáskodók is meggyőződhettek arról, hogy minden fajta irodalmi kivitelezés létjogosultságot kaphat. Ezért fogamzott meg már az ötletek sorában Edgar Poe Hollójának variánslemeze is. Az őszi HUNGAROTON-napok olcsóbb — ötven forintért árusított — lemezei nem utolsósorban az irodalmi lemezek népszerűsítését voltak hivatottak szolgálni. Az akció igazolta a nemes szándékot. A Rómeó és Júlia 4000 példányban kelt el a boltokban, nagyon is tüneményes gyorsasággal. Ám miért ily kevés? Mert csak ennyi volt kapható? Mert csak ennyi dobozt tudtak biztosítani a kereskedelem számára. Ez a nagy gondjuk továbbra is! A csomagolás! A HUNGAROTON igyekszik odafigyelni a közönség jelzéseire, kívánságaira. A hanglemezboltokból szervezetten is eljutnak hozzájuk a kérelmek, így jöttek rá időközben, hogy a legkisebb gyerekeknek még mindig nincs meselemezük! Az irodalomlemez-tervek, amelyekből csak néhányat ismertettünk, biztatóak. Vannak nagyobb szabású elképzelések is. Már kidolgozott és megvalósítás előtt álló „világirodalmi válogatásról” is szólnunk illik. A rádióban elhangzott sorozat alapján szeretnék útjára bocsátani azt az öt lemezből álló „világlíra” sorozatot, amely az ókortól majd napjainkig »ólaltatná meg a költészet remekeit, gyöngyszemeit. Felbuzdulva a Rómeó és Júlia sikerén, újabb drámalemezek kiadására gondolnak. Folytatni akarják a tizenkét nagy színész portréját bemutatandó színháztörténeti sorozatukat. Bajor Gizi és Rátkay Márton lemezei már készen vannak. Kísérleteznek epikai művek és epikus szerzők bemutatásával is. Móricz Zsigmondról két lemezt készítettek, és elkészült Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című könyvének rádiófelvétele. Veres Péter, Déry Tibor és Németh László „szellemi arculatát” is szeretnék bemutatni egyegy lemezen a következő időszakban. Az irodalom mellett jelentős gondjuk a történelmi és politikai lemezek gondozása. Válogatásaik egyre szélesebb kört fognak át. A történelmi nagyságok panteonjából most kerülnek ki Károlyi Mihály-, Lukács György-, Münnich Ferenc- és Rajk László-lemezek. Nyolc nagy meselemez között válogathattak a felnőttek gyerekeiknek. Felújították a Kis Mukk csodálatos történetét, megjelent az Alice Csodaországban, dramatizálták Benedek Elek meséit is. Az idén is csinos kis gyűjteményt állítanak össze. Kiadják Dómján Edit rádiós meséit, és Arany János Rózsa és Ibolya című elbeszélő költeményét is. Mindez azonban csak ízelítő a szép tervekből. Hadd adjunk hírt végezetül még egy nagy volumenűnek ígérkező vállalkozásukról. Iskolásoknak — kezdve az általános második osztálytól a középiskolákig — irodalmi szemelvényeket kívánnak megjelentetni gazdag választékban. Az 1979-es év frontáttörést hozott a prózai lemezkiadásban! Az alkotók, a szerkesztők zöld utat kaptak Igyekeztek is élni lehetőségeikkel, meggyőzvén a kételkedőket arról, hogy szükséges és hasznos, s nem utolsósorban keresett árucikk az irodalmi vagy éppen történelmi—politikai lemez! Nem is szólva a mesékről. Reméljük, az új év tervei megvalósulnak, és a technikai akadályok elhárulnak a rugalmas, az igényeknek megfelelő mennyiségű lemezkiadás elől. Sz. B. Új könyvek Sokáig nem értették sem írásait, sem festészetét annak a művésznek, akit Ady, Juhász Gyula, Keleti Artúr is nagyra értékelt. Gulácsy Lajos nem sorakoztatható be egyik izmushoz sem, talán az angol preraffaelistákhoz hasonlítható leginkább az a különös, néhol paranoiás képi látásmód, ez az álmodó fantázia, melynek aztán csak évtizedekkel később támadtak lelkes tisztelői és gyűjtői. írtak róla ismertetőket, egy kismonográfiát is már 1622-ben, de arra ez idáig még senki sem vállalkozott, hogy életművét, a rejtélyeset, a könnyen félreérthetőt megvilágítsa. Gulácsynak gyűjteményes kiállítása mind ez idáig nem volt — kivéve a nevezetes 1966-os székesfehérvári bemutatót, mely úttörő volt ugyan, de az életműnek csak egy részét mutathatta be. Most a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg Szíj Béla monográfiája Guilácsyról, az első tudományos igényű összefoglalás, mely nemcsak a festőt, hanem az írót is bemutatja — jószerivel eddig ismeretlen képei, kéziratai alapján. Gulácsy értékelését nemcsak a teljes áttekinthetőség hiánya, hanem az is zavarja, hogy jó néhány kritikusa művészetét a pszichopatológia felől közelíti meg. Köztudomású, hogy Gulácsyt az első világháború kitörése annyira megrázta, hogy idegileg teljesen összeomolva intézetbe került, de ott is folytatta különös álomvilágú, néhol rokokós hangulatú festészetét, írói próbálkozásait. Kritikusai — a könnyebb ellenállás irányában később aztán minden művének magyarázatát innen eredeztetik, még azokat is, melyek az idegösszeomlása előtti időben keletkeztek. Szíj Béla, Gulácsy legjobb magyar ismerője minden elfogultságtól mentesen, szigorú esztétikai mércével rajzolja fel a zseniális festő életművét. A kötet olvastán, s mindenek előtt a színes reprodukciókban gyönyörködvén — melyek így együtt még soha nem voltak láthatók — egyre sürgetőbb igény támad az emberben egy gyűjteményes, életművét bemutató kiállítás iránt. Egy kiállítás egyébként önmagában is művészet, elrendezésével, vizuális látványával, önálló esztétikájával, didaktikai hatásával vagy a felhasznált anyagok, formák sokaságával és egységeivel. "E témának adja széles skáláját a Corvina " Kiadó Művészet és elmélet című egyre jobb és izgalmasabb sorozatának új kötete, Gergely István műve: A kiállítás művészete. A szerző a kiállítást mint a komplex kommunikáció egyik formáját mutatja be, részletezve annak kifejezési eszközeit és módszereit, a legkülönféléb kiállítástípusok jellemzőit. A tervezéstől a kivitelezésig, a megrendelő elképzeléseitől a közönségig részletesen, a téma nemzetközi szakirodalmának birtokában vázolja fel a belső téralakítás e sajátos művészetét. (KS) 4 1980. február 1. • PETŐFI NÉPE • 5 ÚTTÖRŐÉLET Matematikusok vetélkedője A Magyar Úttörők Szövetségének megalakulása óta visszatérő programja a különféle tanulmányi versenyek, vetélkedők megrendezése. Ebben a mozgalmi esztendőben úttörő-matematikusok vetélkedőjére is sor került, két korcsoportban, hetedikeseknek, illetve nyolcadikosoknak kínáltak tudásmérő lehetőséget az úttörőelnökségek. Napjainkra már valamennyi járásban és városban lezajlottak ezek a vetélkedők. Ezúttal a kecskemétiről számolunk be részletesebben. A megyeszékhely elnökségéhez harminckét csapattól összesen ötvenhárom hetedikes és nyolcadikos pajtás nevezése érkezett be a megadott határidőig. Néhány úttörőcsapat vezetősége élt azzal a lehetőséggel, hogy a csapatvetélkedőn kiemelkedően szereplők közül nem két, hanem öt úttörőt küldött a versenyre. A város úttörőelnöke, István, a Kodály Zoltán Tubák Ének- Zenei Általános Iskola úttörőcsapatának vezetőit kérte fel a vetélkedő lebonyolítására. Az elmúlt hétfőn, a Tinódi Lantos Sebestyén úttörőcsapat vezetője és az iskola igazgatója köszöntötte a részt vevő pajtásokat, majd a Budapestről kapott feladatokat tartalmazó borítékokat felbontották. Öt-öt feladat megoldásához foghattak hozzá a négy teremben helyet kapott versenyzők, hogy a rendelkezésükre álló 90 perc alatt megtalálják a megoldásokat. A nagyszerű technikai feltételek nyilvánvalóan hozzájárultak a jó eredmények megszületéséhez, — ez volt az értékelő pedagógusok véleménye. A bíráló bizottság tagjai, élükön Magos Andrással, még a délelőtt folyamán elkészítették a megoldások alapján elért értékrendet — és kihirdették a jelenlevők előtt. A hetedikesek közül a legtöbb pontot Lengyel György (Molnár Erik iskola), Kiss Róbert (Leninvárosi iskola), illetve Balogh Emese (Zala utcai iskola) érte el. A nyolcadikosok csoportjában a megszerezhető harminckét pontból harmincegyet Lengyel Zsolt kapott, így,.Lett első... A második, helyet Brenyó Péter (Kodály Zoltán iskola), a harmadikat Nagy Márton (Tóth László iskola) érte el. Ők, hatan a február 18—19-én sorra kerülő megyei vetélkedő kecskeméti résztvevői lesznek ezzel az eredménnyel. Az esemény zárórészeként a vetélkedőre érkezett pajtások kedves ajándékot kaptak a vendéglátó Tinódi Lantos Sebestyén úttörőcsapat egyik rajától: a barkácsműhelyben logikai készletet csináltak, részükre, hogy a 100—200 forintos könyvutalványok mellett ezek legyenek a jutalmak. A fejtörőket kedvelő hetedikes, nyolcadikos úttörőknek a versenyfeladatok közül egyet kiválasztottunk, rejtvényként közöljük. A megfejtők közül négyen Walter Krämer: Új látóhatárok című művét nyerhetik meg. Várjuk tehát a megfejtéseket február 7-ig, a szokásos módon, levelezőlapon, szerkesztőségünk címére. (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét 2001. Pf. 76.). A levelezőlap címoldalára most is írjátok rá: Úttörőrejtvény! Tudósítóink írják Dávid Márta, a méheslaposi Általános Iskola úttörőcsapatának krónikása, örömmel számol be levelében arról, hogy szüleik és a csapatot patronáló üzemek, vállalatok dolgozóinak közreműködésével nagyszerű ajándékot kaptak: elkészült a csapat játékudvara, korcsolyapályája! A hideg napokon már javában használják a valamennyiük számára nagy ményt jelentő pályát, amihez élcsapat minden kisdobosa és úttörője hozzájárult a hulladékgyűjtésből származó ötezer forinttal. A munkákhoz nagy segítséget nyújtott testnevelő tanáruk, Kis Péter is. A szokásosnál hosszabb téli vakációról küldött beszámolót Farkas Ági, a kecskeméti Petőfi Sándor iskolából. „Bajukból többen voltak a téli szünidőben Jugoszláviában, Csehszlovákiában, néhányan pedig a Mátra havas lejtőivel ismerkedtek. Az igazi szünet mégis január 2-án kezdődött, hiszen a karácsony, szilveszter ünneplése nekünk is sok izgalmat jelentett. Januárban viszont sok minden« jutott idő: olvasásra, mozira, színházra, szánkózásra.” Kalocsáról, a Csatorna utca 3- ból írt Sárközi Csilla, arra kérve az Úttörőéletet, hogy szovjet pionírok címét küldje el részére, mert néhány osztálytársával egyetemben levelezni szeretnének 11— 14 éves pajtásokkal. Címünk nincs, de arra kérjük a rovat olvasóit, hogy küldjenek a kalocsai pajtásoknak a meglévőkből, hogy mihamarabb ők is örüljenek válaszoknak.s ti (Levelező-szakkörökben is biztosan van tartalékcím.) S. K. Rejtvényfejtőknek Papírgyűjtés alkalmával Pista az első héten annyi papírt gyűjtött, amennyi a Jancsi által gyűjtött mennyiség háromnegyed része. A második héten Pista 14 kilogrammot gyűjtött, így a Jancsi által gyűjtött papírmennyiség a háromnegyed része lett a Pista által gyűjtöttenek. Mennyit gyűjtött Pista, mennyit gyűjtött Jancsi? (A megfejtéshez természetesen nem elég a két végeredmény számadata — a levezetést is közölni kell!) FILMJEGYZET A moziplakátok csodálatos, ritka érdekességű szereplőgárdát ígérnek. A „Forma 1” címet viselő, s nálunk Sebességláz címmel forgalmazott olasz riportfilm azonban alig kínál többet, mint sovány és eléggé érdektelen kérdésekre adott jellegtelen, legtöbbször a lényeget elfedő válaszokat a nagy autógyárak világhírű és kitűnően fizetett versenyzőiről. A narrátor-riporter szerepében a rendkívül szemrevaló Sydne Rome jelenléte sem tudja legtöbbször megóvni az unalomtól a kérdezz-felelek játékra kényszerített nagy versenyzők jeleneteit. Igazi érdekességet jelenthetnének a néhány évvel ezelőtti nagy versenyekről készült híradóriportok egyes részletei. Köztük találhatunk igazán megrendítő pillanatokat. Ezek nagy része fekete-fehér felvételekből adódik és a leglátványosabb katasztrófákat, összeütközéseket, máglyahalálra ítélt versenyzők kínos pillanatait mutatják. A versenyzők, akik megszólalnak a filmben, lényegében azt vallják, föl sem merül bennük a verseny közben, hogy félni lehetne bármiféle katasztrófától, ők nem ismerik a félelmet, mert ha az jelentkezne, azonnal abbahagynák a versenyzést. Ezt mondja a legtöbbször megszólaltatott Niki Lauda, aki az utóbbi időben valóban felhagyott a Forma—1 viadalokon való részvétellel és „takarékos ember" lévén, szerény polgári foglalkozást kezdett, repülővállalatot alapított, melynek egyik pilótája ő maga. Niki Lauda egyébként egy alkalommal csaknem biztos tűzhalál kockázatát vállalta, s csak a plasztikai sebészek mesteri munkájának köszönhető, hogy rokonszenves, gunyoros arcvonásait nem csúfították el a hatalmas égési nyomok. De hasonlóan rokonszenvesen nyilatkozott a nem kisebb kockázatot vállaló többi versenyző: James Hunt, Mario Andretti és a mostani nagy bajnok, Eddie Cheevert. Volt köztük egy olyan is, aki az egyébként elcsépelt, többségükben szabványos kérdésekre nem közhelyekkel válaszolt, hanem nagyon őszintén elmondta, hogy ő azért versenyez, mert „akkor sokat lehet keresni és nem kell dolgozni”. A film viszont eleven cáfolatát mutatta ennek a naiv álláspontnak, mert a versenyzők bizony halálosan kemény munkát végeznek és a legnagyobbat, az életüket is kockáztatják a bűvös 300 kilométeres sebesség közelében. Így hát ha nem is volt igaza a válaszadó versenyzőnek, az őszintesége becsülendő. A két rendező minden bizonnyal csak a jobb anyagi lehetőségek érdekében élvonalbeli színészeket is szerepeltet, egyiket-másikat egészen mulatságos körülmények között. Ugo Tognazzi és Vittorio Gassmann például úgy kerül a filmbe, hogy teniszmérkőzésen látjuk őt néhány visszaütést elhibázva. Muhammad Ali, a csoda-sportember, aki csaknem istennek kiáltotta ki magát, egyenesen kijelentette — ez volt szereplésének lényege —, hogy ő a maga részéről szívből utálja az ilyen dolgokat, mint az autóversenyzés. Komolyra fordítva a szót, azért érdemes megjegyezni, hogy az autóversenyzésről nemcsak ilyen limonádéízű közönségfilmet lehetett volna csinálni. Olyanféle, jó információkat tartalmazó összeállítás is elképzelhető lett volna, mint például ami a repülés történetével kapcsolatban most fut a televízióban. De említeni lehetne az ugyancsak olasz meg spanyol rendezők által készített útifilmeket, ismeretterjesztő sorozatokat a nagy vasútakról, az iszlámról, Indiáról stb. A Sebességláz című filmben a rendezőpáros mindezt elmulasztotta és csak az átlagnéző szenzációkhoz való vonzódására épített mindent. Ezért van az, hogy ami igazán érdekes lehetett volna ebben a témában, az lemaradt a filmvászonról, ami pedig hatásvadászó közhely, az mind megtalálható ebben a nagy apparátussal készült, szuperprodukciónak kikiáltott alkotásban. Cs. L. • Képünkön: a két leggyakoribb szereplő a filmből: Niki Lauda és a riporternő szerepében Sydne Rome.