Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-22 / 274. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évf. 274. szám Afl­ 1,20 Ft 1980. november 22. szombat W Kádár János fogadta­ Hans Jürgen Wischnewskit Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára pénteken a KB székiházában fogadta Hans Jürgen Wischnewskit, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD)­ el­nökhelyettesét. A nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről, valamint a két párt kapcsolatai­nak alakulásáról folytatott baráti légkörű véleménycsere során ki­fejezésre jutott a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Német Szociáldemokrata Párt, a Magyar Népköztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság közös érde­keltsége az enyhülési folyamat eredményeinek megőrzésében és továbbfejlesztésében, valamint el­kötelezettségük az ezt szolgáló konkrét lépések előmozdítására. A találkozón jelen volt Berecz János, az MSZMP KB tagja, külügyi osztály vezetője, és Hans - Eberhard Dingels, az SPD­ külügyi osztályának vezetője. (MTI) ÜLÉSEZETT AZ SZMT ELNÖKSÉGE Társadalmi vita a megye VI. ötéves területfejlesztési tervjavaslatáról A megyei tanács és a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa közötti együttműködés egyik fontos ál­lomása volt az SZMT elnökségé­nek­ tegnapi ülése, melynek első napirendi pontjaként Bács-Kis­­kun megye VI. ötéves terület­­fejlesztési tervjavaslatát vitatták meg a részvevők — Tokai László­nak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének előterjeszté­sében. Megjelent a tanácskozá­son Weglár­­ Péter, a SZOT szo­ciálpolitikai osztályának munka­társa, Szakolczay Pál, a megyei tanács tervosztályának vezetője, Szalóky József­né, a megyei párt­­bizottság munkatársa. " Miként a­­ tervezet előadója szóbeli kiegészítésében hangoz­tatta, a Bács-Kiskun megyében élő emberek élet- és munkakö­rülményeinek javítását elősegítő középtávú tervet első lépcsőként a két megyei szerv között létre­jött együttműködési megállapo­dás értelmében tárgyalja meg az SZMT elnöksége, ugyanakkor sor kerül annak további társadalmi vitájára, a Hazafias Népfront, a KISZ, a MTESZ elnökségében is. A cél, hogy a jövő év közepén minél kidolgozottabban kerüljön a megyei tanács elé Bács-Kiskun VI. ötéves területfejlesztési ter­ve — végső formába öntésre. A tegnapi tanácskozás gazdag hozzájárulás volt a minél meg­alapozottabb, reálisabb terv ki­dolgozásához. Már a tartalmas kérdések tucatjai alkalmat ad­tak Tokai Lászlónak az SZMT- elnökség igen alapos tájékozta­tására, a tervezetben taglalt té­makörök részletesebb kifejtésére — az eddig rendelkezésre álló ismeretek alapján. Most a tel­jesség igénye nélkül emeljünk ki néhány problémakört, melyek nagy hangsúlyt kaptak a javas­lattervezet megtárgyalása során. Ilyen kérdéskomplexum volt pél­dául a lakásépítés. A lakásszük­séglet és a várható építési lehe­tőségek alapján számítva mintegy 18 000 lakás felépítését tervezzük. Családi házban épül fel a terv­időszakban több mint 10 ezer la­kás, amelynek mintegy 65 száza­lékát a községekben hozzák tető alá, mivel ott szinte kizárólag magánerős családiház-építéssel lehet lakáshoz jutni. S hogy csu­pán a magánerős házaknál ma­radjunk, megnyugtató volt hal­lani az előadó válaszát a családi­­ház-építés megkönnyítését szol­gáló szervezeti támogatásról, ami a területelőkészítő munka javí­tását éppúgy magában foglalja, mint az építőanyag-ellátás jobb megszervezését, valamint a hi­tel- és szociálpolitikai kedvezmé­nyek nyújtásának lehetőségeit. Az is a megyei vezetés előrelátá­sát tükrözi, hogy a telepszerű több szintes és OTP társasházi lakások építése mellett a magán­erős építkezések segítésére­ is fel­készült az építőipar, úgyszintén a tervezőt apparátusok is. Hatá­rozott állásfoglalás volt az SZMT elnöksége részéről, hogy a terü­letfejlesztési tervbe továbbra is feltétlenül kapjon helyet a mun­­káslakás-építési akció. Hasonló körültekintéssel, tehát sokoldalúan kaptak teret a vitá­ban olyan fontos társadalom- és gazdaságpolitikai kérdések, mint az általános iskolai tantermek számának növelése, a meglevők célszerűbb hasznosítása, bővíté­sek, átalakítások révén. Kívána­lom volt, hogy markánsabban szerepeljenek az egészségügyi el­látás olyan területei a tervben, mint az alapellátás fejlesztése, az üzemorvosi hálózat bővítése, vagy a rehabilitáció.­­ Minőségi jellemzője volt a vi­tának, hogy egy-egy kérdést az összefüggések láncolatának elem­zésével vizsgáltak. Amikor pél­dául a város környéki községek lakosságmegtartó szerepének fon­tosságáról beszéltek, tehát, hogy mind népgazdasági, mind egyéni szempontból előnyösebb, ha az emberek nem költöznek el on­nét, ahol a lakásuk van, és alap­ellátásuk is hiánytalan, akkor az érem másik oldalát is megvi­lágították. Hogy­ha tehát a köz­ségek népességmegtartó szerepe, s a város munkahelyet nyújtó­­ funkciója szorosan összefügg egymással, ez feltétlenül megkö­veteli többek közt a helyi, s­­ helyközi közlekedés kulturáltsá­gának, lehetőségeinek növelését. Ugyanígy a kapcsolódások függvényében emelték­ ki a mun­­kerő-gazdálkodás szüntelen „kar­bantartását”, vagy a társadalmi munka tervezésének fontosságát, az emberek okos célokra­ való mozgósításában a szakszervezetek tennivalóit. Hasznos javaslat volt az is, hogy a területfejlesztési terv még megalapozottabb, végrehajtásának garanciáját erő­s­síti, ha a tanács ennek kulcs­kérdéseiről még rendszeresebben informálja az üzemeket. Arról is, hogy azok alapján miben kéri, s várja segítségüket. Nem ke­vésbé figyelemre méltó gondolat volt, hogy a célkitűzéseink­ eléré­sét nehezítő szűkösebb lehetősé­gek egyben azzal a pozitív ha­tással is járnak, hogy felada­tainkkal alaposabban foglalkoz­zunk. Például nem lehet olyan könnyen napirendre térni beru­házásaink elhúzódása fölött, mint tettük azt az elmúlt időkben. A takarékosabb gazdálkodás kö­vetelményei rászorítják az embe­reket a fegyelmezettebb gondol­kodásra, tehát arra, hogy ne he­behurgya mód döntsenek. Amikor a vitát összegező Bor­sod­i György SZMT-vezetőtitkár még szorosabb partneri együtt­működést kért a megyei tanács­tól Bács-Kiskun­­ iparpolitikájá­nak kialakításában, s ehhez a szakszervezetek teljes támoga­tását ígérte. Tokai László méltán állapította meg, hogy ehhez az elnökségi ülés nívós vitája is sok segítséget adott. A második napirendi pont ke­retében az SZMT Művelődési Központ és az SZMT Központi Könyvtár szervezeti és műkö­dési szabályzatára vonatkozó ja­vaslatot fogadta el jóváhagyólag az elnökség. Végül a szakszerve­zetek VIII. megyei küldöttérte­kezletén felvetett problémák in­tézéséről szóló tájékoztatót vet­ték tudomásul a jelenlevők. Ezzel a témakörrel kapcsolatban — mint a megyei pártszerv javasla­tát is — terjesztette elő Szalóky Józsefné, hogy a Petőfi Népe rendszeresen vegye sorra a kül­döttértekezleten elhangzott, köz­érdekű felvetéseket, illetve az azok nyomán született intézke­déseket. T. I. ü szervál élüM­ marosan elkészülő új obszervatórium. A vaskúti Költségvetési Vállalat dolgozói december 31-ig át­adják az épületet és a Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet is elkészül addigra a hét „kupola" szerelésével.­ ­ Az ország határain túl is ismerik és becsülik a bajai Csillagvizsgáló Intézet munkáját. Különösen kiemelkedő eredményeket értek el a műholdak megfigyelésével. Eddigi munkájukat rendkívül megnehezítette, hogy a csillagvizsgáló a város kö­zepén volt. Ezen segít a csávolyi út közelében ha­ T­erv telje­sít­és A lajosmizsei Kossuth Tsz műanyagfeldolgozó üzemének 140 fős kollektívája — közte a 70 ta­got számláló négy szocialista brigád — 52 mil­lió forint értéket kitevő éves tervét november 15-ével teljesítette. Nem nyugodtak meg azon­ban a babérokon, hanem — ahogy mondani szokták, még egy lapáttal tesznek rá, mert év végéig még további 10 millióval szeretnék nö­velni az említett összeget. Erre­ mindenképp ga­rancia eddigi szorgalmuk, hiszen nemcsak mű­helyeikben nyomták meg a gombot, hanem 28 ezer órát mezőgazdasági munkában is ledolgoz­tak. után: ráadás! Exporttervüket is időarányosan valóra vál­tották. Tudvalevő, hogy Csehszlovákiába úgy­nevezett perlitpaplanokat gyártanak 5 millió fo­rint értékben. Hogy a megrendelő elégedett munkájukkal, bizonyítja az idei termékmennyi­ség megduplázása a külföldi partner igényének megfelelően, 1981-ben. A tasakok, zsákok, bútorborítók készítése mellett fellendült a különböző munkavédelmi eszközök — egyszer használatos kesztyűk, védő­köpenyek,­­kötények gyártása is részint a me­zőgazdaság, részint az egészségügy számára. • A festőteremben — elöl az emblémát és feliratot nyomják a KOSZIG Vállalatnak készülő perlitpapla­­nokra. Hátrább gyors tempóban szaporodnak a gyár­­tópadon a polietilén tasakok. # Répási Imréné a fröccsöntő műhelyben műszakonként 5600 db bevezető gyűrűt állít elő. Ez az üzem különböző villamos­­sági cikkeket készít. (Tóth Sándor felvé­ mmm DECEMBER 5-ÉN: Megyei építőipari aktíva vállalatok közti együttműködés Az MSZMP Bács-Kiskun me­gyei Végrehajtó Bizottságának határozata alapján a megyei pártbizottság december 5-én épí­tőipari aktívát rendez Kecske­méten a pártszékházban. A ta­nácskozás célja az lesz, hogy se­gítséget nyújtson az építőipari szervezeteknek tartalékaik fel­tárásához és hasznosításához hatékonyabb munka érdekében.­ Az összejövetel napirendjén szerepel majd az építőipar jelen­legi helyzetének elemzése, és VI. ötéves tervi feladatok körvo­n­nalazása, különös tekintettel a ja­vítására. A hatékonyabb épí­tőipari termelés szempontjából rendkívül fontos, hogy az egysze­rűbb és olcsóbb módszerek elter­jedjenek, s a rendezvénnyel ezt is szeretnék elősegíteni. A december eleji megyei épí­tőipari aktíván a következő terv­időszakban nagyobb szerephez jutó magánerős lakásépítésről esik majd talán a legtöbb szó, ille­­­tőleg arról, hogy miként lehetsé­ges és kell az otthonteremtésnek ezt a formáját szervezetten tá­mogatni. BHBi I Soltész István Kecskeméten Tegnap Kecskemétre látogatott munkatársaival Soltész István kohó- és gépipari miniszter. A megyei pártbizottság székházában a vendégeket Romány Pál első titkár fogadta, ezután a­ kecske­méti MEZŐGÉP Vállalathoz lá­togattak. A miniszter és kísérete a vállalat ötéves tervének telje­sítéséről, exportfeladatairól, és a VI. ötéves tervi elgondolásairól tájékozódott. Látogatást tett a mi­niszter a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárában is. Mindkét gyárban a vállalat gaz­dasági és pártvezetői fogadták Soltész Istvánt, aki az esti órák­ban utazott vissza Budapestre. A megválasztott parlamenti képviselők tevékenységének egyik kevéssé ismert, de jelentős terü­lete, sőt lehetősége a bizottsági munka. A képviselő részben vá­lasztói között mozog, részben pe­dig az országgyűlés ülésein mond véleményt, illetve szavaz a be­terjesztett javaslatok fölött. A bi­zottsági munka a kettő közé esik. Ennek keretében az egyes részte­rületeken érdekelt képviselők je­lentéseket hallgatnak meg és eze­ket megvitatják. Itt tehát véle­ményt tudnak mondani még mi­előtt egy-egy törvényjavaslat el­készülne, sőt esetleg itt indítvá­nyozhatják egy-egy törvény meg­alkotását, vagy érvényes intézke­dés módosítását. Pénteken délelőtt a Parlament egyik tanácstermében ülést tartott az országgyűlés huszonegy tagú mezőgazdasági bizottsága. Az ülé­sen előadóként vagy szakértőként hét minisztérium, illetve országos szerv magas beosztású képviselői vettek részt. A téma a mezőgaz­dasági integráció volt. Az érdek­lődést jelzi, hogy már a vita előtt tíz kérdés hangzott el, sőt egy választ annak feltevője (dr. Mol­nár Frigyes ny. SZÖVOSZ-elnök, Bács-Kiskun megyei képviselő) nem talált kielégítőnek, részlete­sebb magyarázatot kért. A sokoldalú „integráció” kifeje­zést a mezőgazdaságban arra az esetre használjuk, amikor gazda­ságok és vállalatok önállóságuk fenntartásával, érdekazonosság alapján, különböző formában tár­sulnak valamilyen közös cél el­éréséhez. Ilyen típusú összefogás­ra mindenütt lehetőség van, azon­ban a mezőgazdaságiban a legel­terjedtebb. Az országban meg­alakult 800 társulás közül kere­ken 700 itt működik. Ez érthető, mert a mezőgazdaságban működik a legtöbb középüzem, egymástól nagy távolságban. A helyzetet mo­tiválja, hogy bizonyos állami vál­lalatok nem vállaltak, vagy nem vállalnak munkát a mezőgazda­ságban, tehát az üzemek egyéb­ként ipari feladatokat is maguk kénytelenek megoldani (pl. épít­kezés, gépjavítás). Itt pedig a fel­adat messze meghaladja egy gaz­daság lehetőségeit. Az összefogást állami rendele­tek szabályozzák, a forma rend­kívül sokrétű lehet. Építkezés, egy-egy beruházási, ipari tevé­kenység, kereskedelem, sőt újab­ban külkereskedelem is. Jelenleg jogi személyként működik 155 közös vállalat és még ezen túl több mint ötszáz egyszerűbb tár­sulás. Külön csoportot alkotnak a termelési rendszerek. Ezek egy­­egy termelési ágban tartják a kap­csolatot a tudományos kutatással és a világ fejlődésével; dolgoznak ki termelési technológiákat, sze­reznek be gépeket és­­ nyújtanak különböző szolgáltatásokat. Szá­muk ma már hetvenkettő. Csupán négy működik viszont az agrár­ipari egyesülésekből, amelyek szorosabb kapcsolatot tartanak egymással és tizenhárom a mező­­gazdasági kombinátokból, ame­lyek viszont már a vállalati önál­lóság föladását jelentik. Az integráció lehet horizontális, amikor ugyanazon tevékenységet szolgálja (pl. gabonatermesztés) és vertikális, amikor egymás után következő munkafolyamatokat egyesít (pl. szőlőtermesztés, pin­cegazdaság, borkóstoló). A képviselők az integráció szük­ségességét kivétel nélkül elfogad­ták, maguk is méltatták az eddig elért eredményeket. A vita né­hány csomópont körül kristályo­sodott ki. Kifogásolták például (dr. Mol­nár Frigyes), hogy az integráció csak ritkán vertikális, mivel az állami élelmiszeripari és egyéb vállalatok ,szemléleti és szabályo­zási okok miatt nehezebben lép­nek be társulásukba. Azt is ne­hezményezték, (Papp Gy. László­­né nagyüzemi állattenyésztő, Csongrád megyei képviselő), hogy az állattenyésztésben is lényege­sen kevesebb a társulás, mint a növénytermesztésben. Ennek oka, hogy az állattenyésztés ,beruházás­igényes, pénz viszont kevés van. Dr. Dobi Ferenc MEDOSZ-főtit­­kár, Csongrád megyei képviselő sürgette, hogy hatékonyabb társa­sági forma szülessen az állami erdőgazdaságok és a mezőgazda­­sági üzemek között, a kisebb er­dők jobb hasznosítása érdekében. A termelési rendszerek jók, ha­tékonyak, de mintha kicsit sokan lennének. Felvetődött (Szabó Ist­ván tsz-elnök, Hajdú-Bihar me­gyei képviselő, Papp Gy. László­­né, dr. Hütter Csaba tsz-elnök, Nógrád megyei képviselő), hogy tegyék még szigorúbbá a minisz­tériumi ellenőrzést, mert egyrészt találni formális és divatelemeket, másrészt a rendszerek hajlamosak az elkényelmesedésre. Dr. Hütter Csaba vetette fel, hogy ma már az a helyzet: bizonyos gépekhez, vegyszerekhez csak a rendszere­ken belül lehet hozzájutni. Ennek már monopoljellege van, ami nem fogadható el. Sok szó esett a kistermelésről. A kistermelők munkáját ugyanis mezőgazdasági nagyüzemek és fo­gyasztási szövetkezetek integrál­ják. A nagyüzemekben három­ezer, az áfész-ekben három és fél ezer szakember csak ezzel foglal­kozik. Rengeteg segítséget (takar­mány, szaporítóanyag, növendék­állat stb.) is nyújtanak, csupán így képzelhető el ugyanis, hogy a kistermelők az ország szántó- és kertterületének tizennégy százalé­kán az ország mezőgazdasági ter­mékeinek harmincöt százalékát állítsák elő. A képviselők egyet­értettek a kistermelés támogatá­sával, azonban hangsúlyozták (Szabó István, Molnár Frigyes, dr. Hütter Csaba), hogy a nagy­üzemek által­ nyújtott szolgálta­tások nem lehetnek ingyenesek, sőt veszteségesek sem. Ebben az esetben ugyanis a nagyüzemben elért eredményeket szivattyúzzák át a kistermelésbe. Riba Miklós cukorgyári igazgató, Győr-Sop­­ron megyei képviselő felhívta a figyelmet, hogy az integrációnak az értékesítési biztonságra is ki kell terjednie, mert különben a kistermelők abbahagyják a ter­melést. Ez a veszély most a zöld­ségtermesztésben fenyeget. Az elhangzott észrevételeket a jelenlevő állami,­ illetve társadal­mi vezetők közvetítik illetékes he­lyekre. Földeák­ Béla

Next