Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-05 / 54. szám

P VILÁG PROLETÁRJAI, EGY SE SJLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXII. évf. 54. szám Ára: 1,40 Ft 1981. március 5. csütörtök Hazaindult Moszkvából a magyar pártküldöttség Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának vezetésével szerdán hazaindult Moszkvából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusán. A magyar pártküldöttséget a szovjet főváros Kijevi pályaudvarán Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP moszkvai Városi Bizottságának első titkára, Leonyid Szmirnov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az SZKP KB tagja, Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Borisz Gosztyev, az SZKP KB osztályvezetője, Oleg Rahmanyin, az SZKP KB osztályvezetőjének első helyettese, Ivan Pavlovszkij közlekedési miniszter, az SZKP KB tagjai búcsúztatták. Jelen volt Szűrös Mátyás, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. (MTI) Megkezdték a közutak javítását 3. oldal Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága A megyei pártbizottság 1981. március 4-én Romány Pál, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével kibővített ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Balsai László, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Az ülésen — a második napirendi pont tárgyalásán, a pártbizottság tagjain kívül — részt vettek a pártbizottság osztályvezetői, a városi, járási pártbizottságok első titkárai, az állami, a társadalmi és tömegszervezetek megyei vezetői, valamint a jelentősebb megyei üzemek, vállalatok, intézmények gazdasági és társadalmi vezetői. A megyei pártbizottság megvitatta és elfogadta: 1. Romány Pál előterjesztésében a pártbizottság 1981. évi üléseinek napirendjeire tett javaslatot; 2. Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkárának előterjesztésében Bács-Kiskun megye 1981— 85. évi gazdasági és területfejlesztési irányelveire vonatkozó javaslatot; 3. Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkárának előterjesztésében a végrehajtó bizottság 1980. második félévi munkájáról szóló jelentést. A megyei pártbizottság döntött a hatáskörébe tartozó személyi kérdésekről. A pártbizottság Németh Ferencet — érdemei elismerése mellett — felmentette a pártbizottsági és végrehajtó bizottsági tagsága alól, mert más fontos beosztásba kerül. A megyei pártbizottság dr. Filius Istvánt, a pártbizottság tagját, tanszékvezető főiskolai tanárt, a Kertészeti Egyetem kecskeméti karának igazgatóját a végrehajtó bizottság tagjává választotta. A megyei pártbizottság határozatáról részletes közlemény jelenik meg. A holland kulturális miniszter Kecskeméten Az országos döntőre készülnek Pozsgay Imre művelődési miniszter meghívására vasárnap óta — Mathilde Gardeniers-Berendsen kulturális miniszter vezetésével — holland kulturális küldöttség tartózkodik hazánkban. A miniszterasszony tárgyalásokat folytat a kulturális kapcsolatok szélesítésének lehetőségeiről, meglátogat több intézményt, s találkozik a magyar kulturális élet számos vezető személyiségével. A miniszter és kísérete tegnap Kecskemétre látogatott. Vidéki útjára elkísérte Frits Kupers, Hollandia magyarországi nagykövete, és Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes is. A vendégeket délelőtt dr. Major Imre, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese fogadta a megyei tanács vb-termében, majd a megye életéről, fejlődéséről tájékoztatta őket. Röviden, szólt a közigazgatási terület gazdasági szerepéről, majd bővebben ismertette az oktatásügy, a közművelődés, a képzőművészeti élet fejlesztésére való törekvéseket és azok eredményeit. Ezt követően a holland miniszter kérdéseire válaszolt. A beszélgetés során kiderült például, hogy — akárcsak Magyarországon — Hollandiában is keresik a komplex nevelési központok kialakításának a lehetőségeit. A vendégek ezután a megyeszékhely több rangos intézményébe látogattak el. A Magyar Naiv Művészek Múzeumában Bánszky Pál megyei múzeumigazgató tartott tárlatvezetést. Elmondta, többek között, hogy az ország egyetlen naiv művészeti gyűjteménye a kecskeméti, amely már ezerötszáz alkotásból áll, s ezek közül százhúsz szerepel a mostani, állandó jellegű tárlaton. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben Erdei Péter igazgató fogadta vendégeket, majd bemutatta a világviszonylatban is számon tartott intézményt. A program a Kerámia Stúdióban fejeződött be. Itt Prábstner János, a kísérletező művészeti műhely vezetője tájékoztatta a vendégeket. R. M. Néhány nap múlva, a jövő hét közepén megkezdődnek a Szakma kiváló tanulója versenysorozat országos döntői. — Aki az idén eljut az országos vetélkedőre — emlékszem vissza Serege Gábornak, a kiskunfélegyházi 608. számú Szakmunkásképző igazgatójának szavaira — az igazán megérdemli. A korábbi gyakorlattól eltérően, az idén csak a megyei elsők mérhetik össze tudásukat, s bizonyíthatják, hogy alaposan felkészültek a szakmunkás életre. Intézetünket a közelmúltban tartott megyei döntőkön 73 fiú és lány képviselte, közülük tizenhatan első helyezést szereztek... A Habselyem Kötöttárugyár kiskunfélegyházi 5. számú gyárának tanműhelyében kerestük férfiszabók győztesét, Zvertyel Tibort, aki Görög László szakoktató irányításával egy zakó elkészítésén dolgozott. — Nagyon kevés időnk van a felkészülésre — mondja a szakoktató. Csak most kaptuk meg a vizsga anyagát. Nem lesz könnyű feladat, de nem féltem Tibit. — Én sem félek — mondja szerényen a versenyző. — Azt hiszem, a megyei versenyen is az volt a szerencsém, hogy nem nagyon izgultam. Őszintén szólva azt azért nem hittem volna, hogy én leszek az első. Remélem, a jövő héten Kaposváron is nyugodtan, úgy, ahogyan megtanultam, végzem majd a zakó készítését. — Szereti is a szakmáját? — Ha nem szeretném, akkor Tompáról nem jöttem volna el ide szakmát tanulni, lettem volna villanyszerelő, mint édesapám, vagy választottam volna mást. Kiskorom óta vonzott ez a szakma, nem is bántam meg, hogy ezt választottam. Szeretnék majd ittmaradni a gyárban, s ősszel megkezdeni a tanulást a szakközépiskolában. A szakoktató közben alaposan átnézi a félkész zakót, majd magyarázatba kezd... Hamarosan a „szomszédban”, az Alföldi Cipőgyárban keresem az ottani győztest. Nánási Lajosné szakoktató és Fábián Éva meglepődve fogadják a kíváncsiskodó újságírót. — Nagyon sürget az idő — mondja Nánásiné a férfiszabó szakoktatóhoz hasonlóan. — Csak most kaptuk meg a vizsga anyagát és minden percet ki kell használnunk. Egy férfi derby szabású cipőt kell majd összeállítani versenyzőknek, s most ezt gyaakoroljuk. Nem könnyű feladat, nem egy felnőttnek is díszére válna a tökéletes munka. Mit várunk? A megyei döntőn hét versenyző vett részt, az első öt helyezést mi hoztuk el. Persze, Debrecenben majd igen széles lesz a mezőny, de bízunk a tudásban, és egy kicsit a szerencsében is. Mindenesetre Éviből igen jó szakmunkás lesz. Fábián Éva kissé elpirul a dicséretre, s szerényen mondja: — Nem számítottam első helyezésre, de természetesen nagyon megörültem, amikor a zsűri kihirdette a döntést. Remélem, Debrecenben sem leszek az utolsók között. Igyekszem nagyon nyugodtan, meggondoltan végezni majd a feladat megoldását. Egyszer már jártam Debrecenben, zeneiskolás koromban egy versenyen. Akkor még nem gondoltam, hogy az énekverseny után évek múlva mint cipőfelsőrész-készítő is vetélkedhetek a többiekkel. — Ha meglesz a szakmunkásbizonyítványod ? — Természetesen maradok — mondja magabiztosan. — Ősszel megkezdtem a tanulást a szakközépiskolában is... O. L. • A vendégek a Kodály-intézet könyvtárában. (Tóth Sándor felvétele) • Nánási Lajosné szakoktató László felvételei és neveltje: Fábián Éva. (Opauszky Javul az élelmiszerek minősége A VI. ötéves terv előirányzata szerint évente 2,7—3,2 százalékkal nő az élelmiszeripar termelése, ezzel elegendő árukészlet áll majd a lakosság rendelkezésére, és az export is fokozódhat — mondotta Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes az élelmiszeripari vállalatok, gazdaságok, intézmények vezetőinek értekezletén, amelyet rendeztek meg a Technika szerdán Házában. A miniszterhelyettes a vásárlókat érintő kérdésekkel kapcsolatban megállapította: az ipar jelenleg mintegy 4500-féle terméket állít elő, az elmúlt öt évben 530 új termékkel bővült a választék, viszont nem ilyen kedvező a helyzet a jellegében teljesen új termékek gyártásánál. 1976—1980 között mindössze hét ilyen termék kibocsátására futotta a vállalatok erejéből. (Például a bébiétel, a kukoricaőrlemény, és a szójabab alapon készített konzervek.) Ezzel az eredménnyel az üzemek nem lehetnek elégedettek, több kezdeményezésre van szükség. Kitért arra, hogy az élelmiszeripari termékek minősége fokozatosan javul. Mind kevesebb panasz érkezik a vásárlók részéről, és a laboratóriumi vizsgálatok is azt tanúsítják, hogy az üzemekben kellőképpen megszigorították a belső ellenőrzést. Az átlagosnál rosszabb viszont a helyzet a tanácsi és a szövetkezeti kezelésben működő üzemekben, itt a reklamációk száma kétszer annyi, mint a minisztériumi iparban, ezért a következő időszakban nagyobb gondot fordítanak a kisebb üzemek ellenőrzésére és a felelősségre vonásra. Elmondta, hogy az élelmiszerek jelölése még mindig kifogásolható, a jól azonosítható és egységes feliratok nemegyszer hiányoznak, amit nem lehet elfogadni, és — amint hangsúlyozta — nincsen helye a további türelmi időnek. Valamennyi iparágra nézve érvényes és fontos feladat a lakosság széles rétegét érintő diétás készítmények termelésének fokozása. Jelentőségét mutatja, hogy mintegy 300 ezer cukorbeteg és négymillió energiaszegény és zsírszegény diétát tartó ember igényeinek kielégítéséről kell gondoskodni a következő időszakban, a jelenleginél lényegesen jobb színvonalon. Az ipar problémái is szóba kerültek az értekezleten. Egyebek között az, hogy nem javult kellő mértékben a termelőkapacitások kihasználása, viszonylag magas az állásidő, mert nem elég hatékony az üzem- és munkaszervezés és a karbantartás sem eléggé szervezett. Nemcsak a régi berendezések kihasználása vontatott, az új építmények, új üzemek, valamint a kapacitást bővítő rekonstrukciók gépei is gyakran veszteglésre kényszerülnek. Bebizonyosodott, hogy esetenként a nyersanyaghiány, máskor pedig munkaerőgondok miatt állnak a gépek olyan üzemekben, ahol nagy összegű beruházásokkal fokozták a névleges teljesítményt. Nagyobb körültekintésre van szükség tehát a beruházások előkészítésénél. (MTI) Ha egy mai könyvtáros megidézhetné akárcsak évszázaddal ezelőtti ősét, rövid eszmecsere után kiderülne, hogy alig értik egymást, az életmód, a munka oly mértékben megváltozott. Évszázadok hosszú sora nem hozott annyi újat ezen a pályán, mint a legutóbbi negyedszázad. Régen eliziumi hely volt a bibliotéka: csöndes szobáiban lábujjhegyen járt a ritka olvasó, a könyvtáros pedig — bár a kérdésekre készséggel válaszolt — ráért saját tudományos munkájával foglalkozni. Ám a kérdés sem volt sok, meg olvasó sem, hiszen még a legsikeresebb folyóirat, a Nyugat is csak kétezer példányban jelent meg, fénykora idején. Nemcsak tudományos könyvtárak léteztek persze. A közművelődést több jól szervezett közületi könyvtár szolgálta: szakszervezeti, gazdaköri, iskolai könyvtárak, egyesületek, hivatásbeli csoportok kisebb - nagyobb gyűjteményei. A „tudós" jelző azonban, ha önművelő szinten, de ott is érvényes volt. Olvasni szerető, tájékozott, pedagógus hajlandóságú emberek vállalták, hogy munkaidő után, rendszerint anyagi ellenszolgáltatás nélkül kezelik a közösség gyűjteményét, beszerzik az összeadott pénzekből az új könyveket, és ellátják olvasnivalóval munkatársaikat. A mai könyvtáros csak szabad idején ,lehet „tudós”, mert a könyvtárban minden pillanatát kitölti a munka, dolgozzék bármely részlegben. A könyvtár sem elszigetelt, magányos végvára többé a tudásnak: beletartozik valamilyen hálózatba, s az olvasónak az egész hálózat rendelkezésére áll, ha a kért műhelyben nem lelhető fel, könyvtárközi kölcsönzéssel teremtik elő számára. Mi több, a mai könyvtár elébe megy megsokasodott olvasóinak: feltáró munkájával (bibliográfiákkal, adott témák irodalmát figyelő referáló lapokkal, új szerzeményeket ismertető füzetekkel stb.) szinte készen tálalja kutatónak, olvasónak mindazt, amit egykor keresgélni kellett. A kisebb könyvtárakban tevékenykedő közművelődési könyvtáros napi munkája talán jobban hasonlít az egykori kollégákéhoz, ám lényeges különbségekkel, ő talán csak hírből ismeri a gépeket, de a forgalom nála is megnövekedett, olyannyira, hogy elfásulással fenyegetheti, s úgy érezheti magát, mint az élelmiszer-eladó, miközben gépiesen méri a felvágottat. Csakhogy a boltban a vevő megmondja, mit is óhajt, míg a könyvtároshoz gyakorta intézik úgy a kérést: „adjon valami jó izgalmasat, szerelmeset”, stb. — s ez a helyzet megnöveli felelősségét, hiszen ahhoz, hogy tudja, kinek mi jó, ismernie kell a könyveket is, de az embert is. Embereket ismerni: ez szüntelen figyelmet, minden apróságra kiterjedő megfigyelőképességet, nyíltságot, empátiát jelent, és persze azt is, hogy a könyvek és az emberek közé lépve épp úgy el kell feledni a magánélet minden gondját, ahogy a színész felejti el a színpadon. A jó könyvtáros tudja, hogy Rozi néninek rossz a szeme s ezért nagy betűvel nyomtatott könyv kell hogy Julika kismama neki lesz, ideje ismerkednie a gyermekápolás irodalmával; hogy Jancsi autót vett, s most a motorok érdeklik; hogy Pista bácsi nyugdíjba készül, a jövőben kertészkedni óhajt, szakkönyvekre van szüksége, különben pedig a történelmi életrajzokra specializálta magát, s ha ezek közül új jelenik meg, fel kell hívni rá a figyelmét. A régi könyvtárost az a gondolat hevítette, hogy „a tudás hatalom"; a mait a tapasztalás, hogy a tudás élet, a könyv pedig barát, nélküle sok emberi élet elsötétedne. A mai könyvtáros nemcsak a közművelődés munkása, hanem nevelő is, jövendő felnőtt olvasóit maga formálja a gyermekkönyvtárban, mely ötletes játékos foglalkozásaival, csinos berendezésével, bőséges olvasnivalójával sok gyermek számára inkább „otthon”, mint az iskolai napközi, s nemegyszer otthont ad az iskolai óráknak is. A mai könyvtáros összekötő nemcsak író és olvasó között, de kis és nagy könyvtár között is, hogy ma, az információrobbanás korában mindenki rátalálhasson a számára szükséges ismeretekre. Munkálója azonban a szükséglet, az igény ébresztésének is, hogy a kérdés egyáltalán megszólaljon, és minden kérdésből sok új, másik fakadjon. Nehezebb lett a hivatás? Változott, mint maga a világ. B. É.