Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-22 / 93. szám
112 ÉVE SZÜLETETT LENIN A forradalom kötetei Ma van Lenin születésének 112. évfordulója. Sok más mellett egyik művének jubileumára is gondolnunk kell A napokban múlt 65 esztendeje, hogy Lenin visszatért emigrációjából Petrográdba, majd meghirdette az Áprilisi téziseket, a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá való továbbfejlesztésének programját. Mint ismeretes, a „Minden hatalmat a szovjeteknek" jelszóval a bolsevikok azért küzdöttek, hogy a hatalom békésen menjen át a szovjetek kezébe. Vajon szólnak ma az ünnepi megemlékezések a művek mellett Nagyezsda Krupszkajáról, feleségről és harcostársról, Lenin első életrajza írójáról is? Mindenesetre felütöttem a Visszaiemlékezések kötetét. Az 1903-as évnél, amikor Genfbe költöztek, ezt találtam: „A hiányos bútorzatot ládákkal egészítettük ki, amelyekben a könyveket és az edényt szállítottuk". Jövés-menés alakult ki a fogadószobának Nagy is használt konyhában. Kongresszusok, cikkek, felkészülés, álmatlan éjszakák és beszédek követték egymást. Aztán „ősszel, amikor visszatértünk Genfbe, a külvárosból a város központjához közelebb költöztünk. Vlagyimir Iljics beiratkozott a Société de lecture-be (Olvasóegylet), melynek óriási könyvtárában nagyszerűek voltak a munkafeltételeik, rengeteg újságot és folyóiratot lehetett olvasni francia, német és angol nyelven. Ebben a Société de lecture-ben nagyon kényelmesen lehetett dolgozni, az egylet tagjai — nagyobbrészt öreg professzorok — ritkán jártak a könyvtárba, külön dolgozószoba állt Iljics rendelkezésére, itt írhatott, sétálgathatott fel és alá törhette a fejét a cikkeken, s akármilyen könyvet levehetett a polcokról. Itt nyugodt lehetett afelől, hogy egyetlen orosz elvtárs sem nyitja rá az ajtót, és nem kezdi el mesélni, hogy a mensevikek ezt meg ezt mondták, s ezt meg ezt a disznóságot követték el. Itt semmi sem terelte el a figyelmét, nyugodtan gondolkodhatott. Márpedig volt min gondolkodni”. Gondolatokból születnek a tettek és fordítva. Lenin gondolatait kötetek hosszú sora őrzi a több száz oldalas filozófiai műtől a szikratávirat néhány soros szövegéig. Aki könyvtárakat bújt odahaza, Oroszországban és a külföldi emigrációban, kitörölhetetlen része a köz- és a magángyűjteményeknek, a legtöbb példányban megjelenő szerzők közé tartozik a világon, s a róla szóló elemzések is könyvtárnyi terjedelműek. Lenin tanulmányozta a könyveket, és megalkotta a forradalom könyveit. Ilyen megalapozottság vált szükségessé egyebek közt ahhoz, hogy érvelhessen, agitálhasson az „ügy érdekében”, illetve szervezhesse az új társadalmat. Becses dolog tehát összegyűjteni és rendezni minden sorát. Egy korábbi interjúból tudom, hogy Lenintől 35 ezer olyan dokumentumot őriznek Moszkvában, amelyeket ő írt, javított, közreműködött a szerkesztésében, magán viseli kézjegyét, széljegyzetként rótt a könyvekre, laapokra. Ennek alig egynegyede fér el a piros borítójú Összes Művekben, amely viszont húsz kötettel több az 50-es évek barna borítójú Szikrakiadásánál. Két esztendeje készült el az eddigi legteljesebb magyar nyelvű életműsorozat: megjelent az Összes Művek 55. kötete is. Az idén változatlan utánnyomásokkal jelentkezik a Kossuth Könyvkiadó. A 2. kötet írásai például zömében az orosz marxisták program-, taktikai és szervezeti feladatainak kidolgozásával foglalkozik. További 530 oldalt tesznek ki 1905 március—júniusából a lír. pártkongresszus anyagai, Lenin határozati javaslatai, kongresszusi felszólalásai. A sorozat 46. és 47. darabja hat év leveleit gyűjti össze. Az oktatásban legtöbbet tanulmányozott, forgatott alkotásokat a háromkötetes válogatás adja közre. A kultúráról tematikus csoportosításban olvashatjuk együtt Marx, Engels és Lenin cikkeinek, leveleinek és más munkáinak idevágó részleteit. Ötödik kiadásban lát napvilágot a Magyarországról című gyűjtemény, s változatlanul tanulságokkal szolgál az Egy lépés előre, két lépés hátra a párt szervezeti elveiről, a szervezettségről, a párttagok aktivitásáról, a demokratikus centralizmusról. Haszonnal forgathatjuk a műveket. Az újabb és régebbi kiadásiakat egyaránt. Erre figyelmeztet a Központi Bizottság 1976 októberi határozata is: „a párt csak akkor töltheti be sikeresen a hivatását, ha eszmei, politikai és cselekvési egysége szüntelenül magasabb szinten megújul; ha tagjai szakadatlanul növelik marxista—leninista műveltségüket." Az eligazodást könnyítik meg a tematikus kiadások. Egyszóval: fölbecsülhetetlen kincset hagyott hátra Lenin a propagandistáknak és mindazoknak, akik nem kevesebbet tesznek, mint megvívják magukban és szűkebb vagy tágabb környezetükben mindennapjaink forradalmát. Halász Ferenc # Fotó 1920 júliusából: Lenin a Kommunista Internationale 11. kongresszusán. Még egyszer az Éneklő Ifjúságról... Az Éneklő Ifjúság hagyományos tavaszi amatőr művészeti seregszemléink egyike. Idén talán minden ediginél ünnepélyesebb, szervezettebb volt a fiatal dalosok szokásos bemutatója: méltóképpen adóztak Kodály Zoltán születési centenáriumának. A városi, járási találkozókon, majd a megyei dalosünnepen több ezer fiatal — általános iskolás, gimnazista, népiskolás és szakkőszakmunkástanuló — vett részt, és bizonyította: bármilyen szkeptikus vélemények is hangzottak el mostanában ifjúságunk énekzenei kultúrájáról és a kórusmozgalom jövőjéről, a lelkes pedagógiai munka legtöbbször meghozta eredményét... Köztudott, hogy ma egyetlen ifjúsági rétegben sem túl könnyű kórust szervezni, nevelni. Mégis, talán a legfáradságosabb a Szakmunkástanuló diákok körében. Ők azok a fiatalok, akik többségükben — például családi hátterük miatt — kulturálisan ingerszegény környezetben élnek. Sokan közülük bejárók, ingázók, tehát kevesebb, hasznosan töltött szabad idővel, az amatőr művészeti tevékenység iránt kevesebb érdeklődéssel, motiváltsággal bírnak. Az ő,esélyeiket” rontja maga az iskola is. Hátráltatja a kórusmozgalomba való bekapcsolódásuk lehetőségét például a szakmunkástanuló intézetek tanrendje, a művészeti tantárgyak hiánya, az iskolába járás módja, gyakorlata, a munka—tanulás, azaz diák—felnőtt életforma párhuzama, kettőssége... Ha akad is a városban, vagy az oktatási intézményben egy-egy lelkes, a fiatalok számára vonzó személyiségű karvezető, zenetanár, akik köré bizalommal gyűlnek össze a fiúk-lányok, akiknek próbáira szívesen járnak; az újabban bevezetett egyhetes váltású oktatás csak nehezíti a pedagógus dolgát. Az egy hét iskola, majd egy hét munka — valamely üzemben, gyárban, vállalatnál — nem csupán hetenként váltakozó, merőben más életformát, de sokszor kapcsolatmegszűnést, szakadást jelent a kórussal, vagy karvezetővel. Jelenti a már megtanult művek, vagy szólamok elfelejtésének nagyobb lehetőségét és egyfajta állandó újrakezdést. Létezik azonban a fiatalok aktivizálásának egy még nem eléggé feltárt lehetősége. A szakmunkásképzős diákok jelentős hányada községben él. Többségük még rendelkezik a falusi otthon és a paraszti családi háttér által valóságosan meg- és átélt népi, népzenei kultúrával. Ne feledjük, már nem egy szakmunkástanuló intézetben működik citerazenekar, vagy néptánccsoport. Több tanuló, ha nem is a saját oktatási intézményében, de a falujában felnőtt népzenei csoportnak, pávakörnek, citerazenekarnak tagja. Jóllehet, ezt a lehetőséget (adottságot?) csak azokban az intézményekben kamatoztatták, ahol az átlagosnál nagyobb gondot fordítottak a kulturális nevelésre, egyebek között az amatőr művészeti tevékenység támogatására. Vannak olyan iskolák, ahol ez régi, dicséretes hagyomány. Ahol kiváló művészeti csoportok működnek évek óta. Jó példáért érdemes ismét az Éneklő Ifjúsághoz visszakanyarodnunk. A szakmunkásképzők diákjainak a KÓTA és az SZMT által rendezett énekes ünnepein többedszer és méltán szerepelt nagy sikerrel — legutóbb Baján — a Kecskeméti Egészségügyi Szakiskola leánykara és a 609-es Türr István Ipari Szakmunkásképző Intézet énekkara. Az utóbbi intézményben nemzetiségi néptánccsoport és zenekar is működik, az előbbi iskola pedig a humán — például az anyanyelvi — oktatásban sem marad el a hazai, hasonló típusú, intézmények legjobbjaitól. Az Éneklő Ifjúság szervezői úgy vélik, a jó példa előbb-utóbb követőkre talál. Ma már a szakmunkástanulók kórustalálkozóin is egyre több a bemutatókra lelkesen készülő, minősítést is bátran kérő énekkar. " P. E. Évek óta szép eredményeket ér el, arany fokozatra minősül a bajai 609-es Türr István Szakmunkásképző Intézet leánykara, Sasi János vezetésével. 1982. április 22. • PETŐFI NÉPE • 5 Nemzetiségi iskolák Magyarországon Társadalmi gyakorlatunk teljes mértékben összhangban áll az Alkotmányban kinyilvánított nemzetiségi jogokkal: „A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását”. Meredek ívű fejlődés A nemzetiségi lét megőrzésének alapvető feltétele az anyanyelvi oktatás, aminek a kiterjedtsége sok mindent elárul a társadalmi-politikai viszonyokról. Az iskoláztatás, az anyanyelv, tanítása egy ország nemzetiségi politikájának legérzékenyebb mérőműszere. Hazánkban évről évre emelkedik a nemzetiségi oktatás iránti igény. Másfél évtizeddel ezelőtt 320 nemzetiségi óvoda és általános iskola működött az országban, a legutóbbi statisztikában pedig már 510 intézmény szerepel. Ennek megfelelően változott a tanulók létszáma is: 22 ezerről 43 ezerre növekedett. Az elkövetkező években további emelkedésre már nem lehet számítani, tekintettel a nemzetiségi összlakosságra, sőt demográfiai okok miatt átmenetileg némi csökkenés is bekövetkezhet a tanulók létszámában. Meredek ívű ez a fejlődés, de nincsen mögötte titok, sem valamiféle rejtett társadalmi mozgás. Egyszerű rá a magyarázat: a szocialista demokrácia kiszélesedése ösztönzőleg hatott a nemzetiségi lakosság tudatára, politikai közérzetére is. Magyarországon délszláv, német, szlovák és román nemzetiségiek élnek, ennek megfelelően kell gondoskodnunk gyermekeik szerb-horvát, szlovén, német, szlovák, román nyelvű iskoláztatásáról. A felszabadulás után a nemzetiségi általános iskoláknak kétféle típusa alakult ki. A nyelvoktató iskolákban heti négy órában folyik az anyanyelv tanítása, a többi tantárgyat magyarul tanulják a gyerekek. A nemzetiségi tannyelvű iskolák növendékei az összes humán tantárggyal anyanyelvükön foglalkoznak, reál tudományok alapjaival pedig a körülményeknek megfelelően magyarul és az anyanyelvükön. Attól függően, hogy ezekből a tárgyakból van-e nemzetiségi nyelven jól beszélő tanára az iskolának. Kétségtelen, hogy a tanulók műveltségbeli gyarapodásához a nemzetiségi tannyelvű iskola járul hozzá alaposabban. Képzett pedagógusokkal Felszereltség dolgában sincsenek hátrányos helyzetben ezek az iskolák. A mindennapi oktatónevelő munkához nélkülözhetetlen szemléltetőeszközökkel, rádióval, tévével, különböző vetítőkkel és más oktatógépekkel jól el vannak látva, hasonlóan a magyar iskolákhoz. A tanulólétszám egyegy osztályban tíz-húsz között váltakozik, és ez ideálisnak mondható a hatékony tanítás szempontjából. Az viszont gondot okoz, hogy egyik-másik községben kevés a nemzetiségi nyelvet kiválóan ismerő pedagógus. Ebbe semmiképp sem törődhetünk bele! Oktatási kormányzatunk egyrészt az itt tanító tanárok külföldi nyelvi továbbképzésével, másrészt a hazai tanárképző főiskolák nemzetiségi nyelvi szakjain a felvételi keretszámok emelésével próbál javítani a helyzeten. Elsőrendű feladatuk ezeknek az iskoláknak, hogy hozzájáruljanak a nemzetiségi fiatalok sikeres társadalmi beilleszkedéséhez. A kétnyelvűség Az esetleges nehézségek ugyanis mindig a hiányos nyelvtudásból származnak. Olyan kis létszámú nemzetiségek esetében, mint a magyarországiak, létfontosságú követelmény a kétnyelvűség. Ha netán mind az anyanyelvét, mind a magyart gyatrán beszéli egy nemzetiségi tanuló, akkor igencsak nehezen tud majd pályát választani, továbbtanulni, végső soron keserves lesz a társadalmi beilleszkedése. Ennek elkerüléséért az iskola tehet a legtöbbet. Különösen ráillik a nemzetiségi pedagógusra, hogy ő a kultúra letéteményese a faluban, aki fáklyaként világol. Fáradságos, de szép feladat vár rá a nemzetiségi tudat erősítésében, a kultúra megőrzésében, az anyanyelv ápolásában. Mindez sajátosan értelmiségi tevékenység, és a jobbára szórványokban élő magyar- orszá nemzetiségeknek a pedagógia kívül alig van más értelmiségi rétegük. Ez a kérdés azért is hallatlanul időszerű, mert a nemzetiségi lakosság egy része közömbösséget mutat hovatartozását, kultúráját, nyelvét illetően. Hazánkban ma a nemzetiségek közérzete, politikai hangulata jó. Nemzetiségi politikánk eredményeiben jelentős szerepük van a nemzetiségi iskolának is, mert nemcsak a művelődési-társadalmi egyenjogúság előmozdítói, hanem többletet is adnak a nemzetiségi léthez a hagyományok ápolásával, a nemzetiségi tudat erősítésével. P. K. I. REMEKMŰVEK MŰHELYE Mintha múzeumban, mintha nemzeti emlékhelyen szemlélődne, aki a főváros nagy művésztelepén sétálgat. Márványtábla hirdeti: itt dolgozott 1912-től 1919-ig Pór Bertalan, a Nyoldok művészcsoport tagja, itt készítette remekműveit negyvenhat éven át Medgyessy Ferenc. Hajdani műtermében ma állandó kiállítás látható. Kisfaludi Strobl Zsigmond 1911- től 1944-ig híres szobrok tucatjait mintázta az 1908-ban alapított telepen. (Három év kellett 32 lakás, a hozzá tartozó műtermek fölépítéséhez.) Főként szobrászok kedvelték, de a festők is otthonosan érezték magukat a Százados úti művészkolónia fás, patinás környezetében. Szebbnél szebb műalkotások kerültek innen Bács-Kiskunba is. Elegendő, ha Medgyessy Jelkyszobrára, Kiss István jánoshalmi „Három tavasz” című alkotására, Szabó Iván kecskeméti Éneklő lány művére utalok állításom bizonyítására. Az említett nevekből az is kitűnik, hogy az alapítókat, a már eltávozott mestereket idéző telepen napjainkban is kiváló művészek élnek. A műtermekbe bekukkantva formálódó, öntésre váró szobrok láthatók. A hagyományosnak tekintett anyagokon kívül vasdarabok, fémlemezek várnak alakító kézre, szerszámra. A hegesztőpisztoly mellett tíz- harminc esztendeje fölállított művek gipszmásolata, végleges formájukat elnyert művek társaságában vázlatok, kísérletek, elrontott próbálkozások. A művész csak ideig-óráig figyelemre érdemes munkái mellett nemzedékek hosszú sorát elgondolkoztató, nemesítő művek. A jelenből a múltba és a mindig ígéretes jövőbe pillanthatunk a Százados úti művésztelepen. H. N. • Itt dolgozott az egyik alapító. ..Kistofc • Műteremsarok. • Jobbra: A katona emlékezete. Műkrincs. ikerház. (Straszer András felvételei) x