Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ♦ AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 91. szám Afl­ 1,40 Ft______1988. április 87. kedd ÉLEN A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI VERSENYBEN Nemzeti zászló Jászszentlászlónak Jogos büszkeség töltötte el jászszentlászlóiakat, amikor teg­a­nap összegyűltek a községi mű­velődési ház dísztermében, hogy részt vegyenek azon az ünnepsé­gen, amelyen a településfejlesz­tési verseny kisközségi kategóriá­ja győztesének átadják a Hazafi­as Népfront Országos Tanácsának nemzeti zászlaját és oklevelét. A megjelenteket — köztük Ro­many Pált, a megyei pártbizott­ság első titkárát és S. Hegedűs Lászlót, a HNF OT tiltkárát Ko­vács Károly, a községi népfront­bizottság titkára köszöntötte. Az úttörők műsora után Papp József tanácselnök ismertette azokat az eredményeket, amelynek alapján­ Jászszentlászló kiérdemelte az el­ső helyet. A településfejlesztési munkák értéke 1981-ben megha­ladta a 14 millió forintot, ez egy lakosra számítva megközelíti az ötezret. E szám önmagában is sokat mond, különösen ha a tíz év előtti 450 forinttal hasonlítjuk össze. A lakosság és az üzemek, válla­latok, szövetkezetek összefogása, társadalmi munkája nélkül nem készülhetett volna el a földgázve­zeték újabb szakasza, a szolgála­ti lakás, ,a művelődési ház bőví­tése, az óvoda fűtésének korsze­rűsítése. Emellett folytatódott a parkosítás, elültettek több ezer facsemetét, karbantartják, építik a belvízelvezető csatornát. A ta­nácselnök név szerint is kiemelte a társadalmi munkában élenjáró­kat. Ezután S. Hegedűs László kö­szöntötte a község jelenlevő lakó­it,­ majd átadta a településfejlesz­tési verseny első helyezettjének járó nemzeti zászlót és oklevelet Papp József tanácselnöknek és Dobdic Ferencné községi népfront­­titkárnak, majd öten „Érdemes társadalmi munkás” kitüntetést vehettek át, a Jászszentlászló Tsz Bánki Donát szocialista brigádja pedig megkapta a Kiváló társa­dalmi munkáért emlékplakettet. (Jászszentlászlóról szóló írásun­kat lapunk 3. oldalán közöljük.) Az ünnepi ülést megelőzően, délelőtt Romány Pál felkereste a községi tanácsot, találkozott végrehajtó bizottság tagjaival, és a tájékozódott az időszerű párt- és tanácsi munkáról. községi Ez­után megnézte a móricgáti Pető­fi Tsz melléküzemágát, majd Jászszentlászló Termelőszövetke­­­zet földgázzal üzemelő szárítóját és műhelycsarnokát tekintette meg. V. T. Kádár János a Német Szövetségi Köztársaságba utazott Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Hel­mut Schmidt szövetségi kancellár meghívására hétfőn a Német Szö­vetségi Köztársaságba Vitára elkísérte felesége, utazott, vala­mint Nagy János külü­gyminiszté­­riumi és Török István külkeres­kedelmi államtitkár. Kővári Pé­ter, hazánk NSZK-beli nagykö­vete Bonnban csatlakozik a kísé­rethez. Kádár Jánost és kíséretét a Fe­rihegyi repülőtéren Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Németh Károly, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Tra­utmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője, Horváth István belügy-, Pója Fri­gyes külügy-, Pallai Árpád közli­(Folyt­at­ás a 2. oldalon.) Tanácskozás a pártirodalom terjesztéséről A megyei pártbizottság és a Kossuth Könyvkiadó közös szervezésében évek óta minden tavasszal értékelik a politikai és pártirodalom terjesztésének eredményeit. E célból tegnap a Kalocsai Sütőipari Vállalat Szelidi-tó melletti üdülőjében tanácskozásra gyűltek egybe a járási-városi pártbizottsá­gok felelős munkatársai, a terjesztő propa­gandisták irányítói. Délelőtt kilenc órakor Komá­romi Attila, a megyei pártbizott­ság propaganda- és osztályának helyettes művelődési vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd Hegedűs Pál politikai munkatárs összegezte az elmúlt esztendő eredményeit, tapasztalatait, és a további feladatokat. Elmondta, hogy az elmúlt évekhez hason­lóan 1981-ben is figyelmet érdem­lő sikereket értek el a pártszer­vek hathatós támogatásával, köz­reműködésével. Az eredményes terjesztést az is elősegítette, hogy nőtt a társadalmi aktivitás, és sokoldalúbbá váltak a módsze­rek. Előzetes ajánlásokkal, ki­állításokkal, helyszíni árusítások­kal, a téli politikai könyvnapok programjának gazdagításával igyekeztek minél több emberhez eljuttatni a Kossuth-kiadványo­­kat. Örvendetes­­­ többek között, hogy a nagyközségekben és a nagyüze­mekben általában pozitív válto­zások következtek be ilyen te­kintetben. Számottevő eredmé­nyekről adhatnak számot ezúttal Jánoshalmán, Tompán és Sza­badszálláson. S elsősorban figyel­­met érdemel a bajai kismotor, a kalocsai Fékon, valamint a fél­egyházi Habselyem és a Villamos Szigetelőgyár könyvterjesztési sikere. Az állami gazdaságok kö­zül kiemelkedő munkát végeztek a kiskunhalasiak és a helvéciaiak propagandistái. Szó esett az értékelésben a még itt-ott tapasztalható hiányossá­gokról is. Néhol például vonta­tottabban halad az író—olvasó ta­lálkozók szervezése. Másutt még mindig lebecsülik a terjesztő pro­pagandisták munkáját, nem érzik eléggé fontosnak a feladatukat. S egyes nagyüzemekben sajnos, elhanyagolják a Kossuth-kiad­­ványok terjesztését, mivel nem tudatosult még eléggé­ e tevé­kenység fontossága, jelentősé­ge. Az „Egy diák — egy könyv” mozgalomba például negyvenkét középfokú megyénk oktatási intézménye közül ez évben csu­pán tizenöt kapcsolódott be. Az értékelés után a hagyomá­nyoknak megfelelően megjutal­mazták a legjobb teljesítményt felmutató­­ pártbizottságokat és vezető propagandistákat. A me­gyei pártbizottság vándorzász­­laját ezúttal Szvorény János, az MSZMP kalocsai Városi Bizott­ságának első titkára vette át Ka­tanics Sándortól, a megyei párt­­bizottság titkárától. A terjesztési versenyben a tavalyi eredmények alapján második lett a bajai já­rási-városi pártbizottság, s har­madik a­­ kalocsai járási pártbi­zottság. A sok hasznos észrevételt, ja­vaslatot tartalmazó vitában fel­szólalt Bakács István, a Kossuth Könyvkiadó terjesztési főosztá­lyának vezetője. Miután többek között ismertette a kiadó idei terveit, elképzeléseit és gond­jait, bejelentette: ezentúl a ter­jesztésben legjobb eredményt fel­mutató pántbizottságoknak éven­te három-háromezer forintos ér­tékű kis könyvtárral kedveske­dik a Kossuth Könyvkiadó. Katanics Sándor sokan megköszönte a hozzászóló­terjesztő propagandisták áldozatos mun­káját, majd hangsúlyozta: pártirodalom terjesztése nem üz­­­leti kérdés, hanem mint a poli­tikai propaganda szerves része, a pártszervek nélkülözhetetlen feladata. Éppen ezért nagy gon­dot kell fordítani arra, hogy a tudatformálás és az ismeretek terjesztése szempontjából fon­tos művek eljussanak az érdek­lődő emberekhez. Aláhúzta ez­zel kapcsolatban a propagandis­ták megnövekedett felelősségét, és sürgette az új célravezető módszerek kialakítását. Fontos — mondotta —, hogy a kiadvá­nyok terjesztése közben egyre több, és egyre szorosabb kapcso­lat alakuljon ki a Kossuth Könyv­kiadó dolgozói, valamiint a párt­szervek irányítói és a terjeszté­si munka gyakorlati részét na­ponta végző propagandisták kö­zött. ’ . V. M. • Sándor Katanics átadja a lót vándorzást­Szvorény Jánosnak. Az egészség termelőerő? Az élet mindennapjai azt tanúsítják, hogy igen. A leg­fontosabb. Ha mégoly kiváló is egy munkagép, kezelő nélkül áll; betegség miatt nem, vagy csak késve indul az autóbusz; „úszik” az exportterv teljesí­­tése, és ezzel a prémium is; a boltosok megérzik, ha kollé­gáik betegen távolmarad­nak, s az ügye intézésére váró állampolgár is kénytelen több­ször kilincselni, ha a döntésre i­­hivatott személy még lábado­zik. Az egyénnek is nyűg, te­her a betegség , a közösség­nek pedig, az elveszett mun­kaórák következtében, még­­inkább az. Kétmillió-kilencszázhuszon­­ötezer! Lottófőnyeremény ki­fizetésekor szoktunk ekkora, tetemes összegről Jóllehet e szám nem beszélni, nyere­ségről, ellenkezőleg, veszteség­ről tudósít. Arról, hogy Bács-Kiskun megyében 1981- ben ilyen sok, csaknem 3 mil­­lió napra fizettek táppénzt. Még így is aránylag kedvező mérleggel zárult az esztendő. Az ezt megelőző, 1980. évinél ugyanis 63 ezer táppénzes nap­pal volt alacsonyabb ez a — már-már az égbe nyúló — grafikán. A 63 ezres szerény csökkenés, mint csepp a ten­gerben, két dolognak tulaj­donítható. Az egyik: elkerült bennünket az influenzajár­vány. A másik: a táppénzfe­gyelem valamelyest javult.­­ A milliónyi táppénzes nap­pal, s a millió forintokkal mérhető állami jó szándékhoz aligha fér kétség. Ez mintegy válasz, igenlés arra, hogy megyében naponta táppénzes a állományban levő 9428 ember gyógyuljon meg és dolgozzék­­­ De vajon, csak az állam­kassza az egyedüli gyógyír minden bajra? Talán felesleges bizonygat­ni, nincs az a tarka szőttes, amihez hasonlíthatnánk azt a rengeteg okot, amelynek szerepe volt a 2 millió 925 ezer napra járó­­ r­ több mint 277 millió forint — táppénz kifizetésében. Ezeknek a föl­sorolása, pusztán­ címszavak­ban is, hosszadalmas lenne. Azt viszont, hogy megyénkben 1981-ben 242 ezer 153 esetben kezeltek betegeket szervi panaszokkal, és mozgás­­osak Kecskeméten naponta ötszáz­nál több jelentkezőt fogad rendelőintézet ugyanilyen ok­a­iról, nem hallgathatjuk el. Nem hallgathatunk róla, hogy a közvélemény tudatá­ban „láb- és derékfájós" gyűj­tőnéven számon tartott járó­betegek javarésze középkorú. Nem kevés közöttük a nehéz mezőgazdasági munkát vég­ző, a testileg egyoldalúan ter­helt ember. Sok az olyan is, akinek a foglalkozásából ere­dően meg kellene tanulnia az izmait használni. Az autósze­relő, aki órákon­ át hasal­­csúszkál a kocsik alatt és kö­rül, szakmája hátrányait meg­sínyli, ha az egyoldalú test­helyzet feszességét a szabad­ban, sok mozgással fel nem oldja. És ez csak egy szakma! Egy a sok száz közül! „Rohanunk eleget!” Hány­szor halljuk. Holott csak a re­pülőgép, a vonat, az autóbusz, vagy a földalatti rohan velünk. Nagyon sokszor csak közleke­dünk. Zeng a stadion, amikor kedvenc csatárunk gólt rúg, zászlók lengenek az ülőhelye­ken — a többség így sportol. De az életben bárhol, a lép­csők alján, vagy emelkedők előtt ki nem látott még tépe­­lődőket? Miközben a napi be­szédtémánk egyike: melyik kocsi a jobb, melyikkel lehet gyorsabban hajtani, az embe­ri szervezet motorja gyakran kis emelkedőknél is kifullad. Kérdések tolakodnak elő. . zes Az emberek nem laknak vj­­lakásokban. Jól élnek. Hogy lehet mégis, hogy mi­közben a modern technika vívmányai tökélyükkel lenyű­gözők, színes tv a lakásban, távirányítással, ágyból is lehet csatornát váltani, a újdonságai csodálatot DELT- nek, másoknak bevált, kelte­ritka gyógyszerként sokan a világ végéig is elmennének,, . nem egy helyen a rádió és a kávé­főző hajnalban egyszerre kap­csol­t, a fej-, a hát-, a láb­fájás és a többi mindezek ellenére és nyavalya mellett megmaradt? Hogyan lehet, hogy évente fogságba kény­szerül —■ tavaly 2 millió 925 ezer napra!! ■— a legfontosabb termelőerő: az egészség? Mi­ként van az, hogy harminc­évesek is kidőlnek — várat­lanul — a sorból? S hogy megye általános iskolásai kö­­­zül négyszázharmincötöt fel­mentettek a testnevelés alól, négyszázhúszat pedig könnyí­tett foglalkozásra találtak al­kalmasnak? Sorsdöntő, mindannyiunkat érintő kérdések ezek. Olya­nok, amelyeket ha ki-ki hig­gadtan és felelősen tovább­gondol, a testneveléssel és a sporttal, az egészség megőrzé­sének az eszközeivel — mint ■ biztos pillérrel — a szocialis­ta életmódot tovább gazda­gíthatjuk, egészségünket mint termelőerőt is fejleszthetjük. Kell-e bizonyítanunk, hogy ez mennyire kifizetődik? K—1 A KISZ KB­ titkárának látogatása Tegnap délután Kecskemétre érkezett dr. Varga Sabján László, a KISZ KB titkára. A vendéget Gráner Gyula, a KISZ Bács-Kis­kun megyei Bizottságának első titkára fogadta, majd baráti be­szélgetésre került sor az ifjúsági szervezet megyei vezetőivel. Ma délelőtt Terbe Dezsővel, a megyei pártbizottság titkárával találko­zik­ dr. Varga Sabján László, s ezután Kiskunhalasra utazik, ahol felkeresi dr. Szabó Miklóst, a vá­rosi-járási pártbizottság első tit­kárát, ellátogat a II. Rákóczi Fe­renc Mezőgazdasági Szakközépis­kolába, valamint a Kiskunhalasi Állami Gazdaság tatai kerületébe. A KISZ KB titkára kétnapos Bács-Kiskun megyei látogatását Kecskeméten, a Hírös Tömegsport Egyesületnél fejezi be. FEGYVERES­­ KONFLIKTUSSÁ VÁLT A­ FALKLAND-VISZÁLY Az angolok visszafoglalták a Déli-Georgia szigeteket Aczél Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: Vasárnap este óta ismét brit zászló leng a Falkland- (Malvin-) szigetekhez tartozó Déli-Georgia fölött. A szinte állandóan jéggel borított, jobbára csak sarkkuta­tók által használt szigetet Észak- Norvégiában begyakorolt­­ kom­mandó-akcióval foglalták vissza a britek. A Déli-Georgia április 4-e óta áll argentin ellenőrzés alatt. A Falkland- (Malvin-)szigetek felé tartó brit­­ flottacsoportosítás „felfejlődése” közben egyre nyil­vánvalóbbá vált, hogy az első­rendű katonai célpont a Déli-Ge­orgia lesz, amely visszaszerezhe­­tőnek látszott különösebb vérál­dozatok nélkül. A sziget a földraj­zi távolság okán — több, mint másfélezer kilométerre fekszik az argentin szárazföldtől — a leve­gőből nem védhető, legalábbis a földi bázisú argentin légierő szempontjából nem. Visszafoglalása a Falkland­­(Malvin-)szigetek sorsát kevéssé érinti, mert — mint Londonban hangoztatják — erre a területre Argentína nem formált történel­mi igényt. A brit flotta ugyanak­kor az Atlanti-óceán déli felén most kikötőhöz jutott, ami a­ to­­vábbi — esetleges — katonai ak­ciók szempontjából bizonyos fo­kú könnyebbséget jelent számára. Az eseményekről Margaret Thatcher külön kihallgatáson tá­jékoztatta a királynőt. A brit kormány pillanatnyi ál­láspontja az, hogy az akció „sem­miképpen sem csökkentette a falklandi válság diplomáciai ren­dezésének esélyeit”. Más szóval London kész a további — ameri­kai közbenjárással zajló — tár­gyalásokra, s abban a reményben néz elébük, hogy az argentin kor­mány most már tisztában van ve­­(Folytatás a 2. oldalon.) pros -awBKs Egyiptomi lobogó a Sinai­­félszigeten Vasárnap kora reggel egyszerű ceremónia keretében levonták az izraeli zászlót a Sinai-félsziget déli csücskén levő Sarm El Seikh-ben, s ezzel elkezdődött a Sinai-félsziget még izraeli meg­szállás alatt levő részének kiürí­tése. A zászló levonása után Sarm El Seikh (a megszállás alatt: Ofi­­ra) izraeli helyőrsége megkezdte az elvonulást, hogy csatlakozzék a Vörös-tenger partján visszahú­zódó többi egységhez. A teljes Sinai-félsziget hivata­losan közép-európai idő szerint 13.00 órakor került egyiptomi fennhatóság alá. (Folytatás a 2. oldalon.) HÁROMSZÁZAN CSATLAKOZTAK A FELHÍVÁSHOZ Takarítás, útjavítás szombaton A szokásosnál jóval nagyobb, ötvenmillió forintot meghaladó kárt okozott a tél megyénk úthá­lózatán. A kedvezőtlen időjárás késleltette a burkolatjavítást, hol­ott a forgalom biztonságát foko­zottan veszélyeztető kátyúk meg­szüntetése nem tűr halasztást. A KPM Kecskeméti Közúti Igaz­gatósága párt- és szakszervezeti bizottságának felhívásához há­romszázan csatlakoztak: április 24-i szabad szombatjukat térítés nélkül felajánlották az utak ja­vítására. Milyen eredményt hoz az egész napos műszak? Erre voltunk kí­váncsiak, amikor Pogány Károly igazgatóval, és Dobosi Tivadar osztályvezetővel útnak indultunk. Megtudtam tőlük, hogy a közpon­ti géptelep dolgozói és az irodis­ták sem tétlenkednek ezen a sza­bad szombaton. Folyik a gépek, járművek karbantartása, az ad­minisztrátorok pedig a főútvona­lak mentét takarítják, a pihenő­padokat festik. A Solti út izsáki elágazásánál például parkot és sétányutakat alakítanak ki. Kecskemétről Ladánybenén át Kunszentmiklósra érünk. A szin­te kifogástalan minőségű út után siralmas látvány az innen Kis­­kunlacháza felé vezető szakasz. Bács-Kiskun megye legrosszabb útja. Több helyen a burkolat alatti talajt is ki kellett cserélni. Zömmel a solti üzemmérnökség Petőfi Sándor szocialista brigád­jának, tagjai dolgoznak itt. Szán Lajos brigádvezető és Sztanó Já­nos darukezelő remélik, hogy má­jus elsejéig, tehát határidő elől egy hónappal végeznek. Dunatetétlenig, ahol a Közti Igazgatóság hídbrigádjával talál­kozunk, ismét sima a pályi Bács-Kiskun megye egyik leg­szebb építészeti emlékét javító itt. A festést délutánig befejezi­ a téglaboltozat erősítése, az új hű­ szárnyak építése, még eltart eg hétig — tájékoztat Várfi Istvá hídmeser. A Kecskemét—Kiskőrös összi­kötő úton, a 71-es kilométert közelében a leghibásabb a bús karát. A kiskőrösi üzemmérnök­ség vezetőjétől, Rencsár Istvánt tudom meg, hogy a kiskunhala járás körzetükbe eső részén okoz­­ta a fagy és a víz a legnagyob károkat. A szikes, agyagos talaj­nak ugyanis nincs vízátereszt képessége. Hasonló a helyzet a bajai já­rásban. Bács-Kiskun megye leg­rosszabb útszakaszán, a Tatahi­da—Bácsbokod közötti részen kiskunhalasi üzemmérnökség do­gozói siettek a bajaiak segítség (Folytatás a 2. oldalon) • Az adminisztrátorok is seprűt, lapátot fogtak.

Next