Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-20 / 116. szám

A szavatairtó kormánybiztos Akkor is megérdemelné az utókor tiszteletét a százötven esztendeje született Miklós Gyula, ha szervező készségét, agrárpolitikusi tehetségét, demokratikus elkötelezettségét csupán a nevét viselő kecskeméti telep bizonyítaná. Először szövetkezett országos kihatású ügyben a kormányzat vidéki várossal. Először próbáltak nagybirtokok helyett kisgazdaságok támogatásával fölemelni egy gondokkal küszködő kertészeti ágazatot. Kétkeziek tapasztalatait és munkaerejét először tekintették fontos termelési tényezőnek. Filoxéra-riadó Móricz hirdette országnak-világnak: Kecskemétről árad szét mindenfelé a szőlő- és gyümölcskultúra. Aligha lelkesedhetett volna a szőlőligetekért, a semmiből is valamit facsaró kecskemétiek dús szőlőfürtökben, pompás gyümölcsökben megtestesülő diadaláért, ha Szarkás és Úrihegy között idestova száz esztendeje nem építenek nemesítő műhelyt kétszáz holdnyi sivatagból. Honi gazdaságtörténetünkben ritkán találkozott ilyen jókor feladat alkalmas emberekkel. Már a történelmi borvidéket elpusztító gyökértetű pusztítás előtt riadózta Hornyik János, a tudós főjegyző a közvéleményt: „negyvenezer katasztrális holdat meghaladó sivány homok területünkön egy talpalatnyi tér se legyen, amely a befásítás, kertészet és gyümölcsipar áldásait nélkülözze, s termelőink közül szaktani képzettség és gyakorlati ügyesség nélkül egyetlen ember se maradjon, terményünkből pedig egyetlen szem se vesszen kárba”. Biztató kezdeményezések, sokakat mozgósító akciók visszhangozták fölhívását. „Javaslat a Kecskemétvidéki Gazdasági Egyletnek a a kecskeméti szőlőskertekben” című sorozatában, a Kecskemét hasábjain számolt be az érdiöszági állami vincellérképző iskola igazgatója 1875-ös kecskeméti előadásának, szemléinek tapasztalatairól. Már ekkor példaként emlegette a város szőlő- és gyümölcskultúráját. Tőle is hallhatott Miklós Gyula országgyűlési képviselő, amikor 1879-ben azt a feladatot kapta, hogy kormánybiztosként segítse a filoxérától gyötört szőlészet és borászat talpra állítását. „Természetátalakítás!” Természetesen nem sokkal hivatalba lépése után ellátogatott Kecskemétre. Alig fértek el a régi városháza dísztermében az érdeklődők. Megállapodtak egy kisebb mintapince felállításáról, vándor szaktanárok küldéséről, konyak (párlat) gyártásáról, vasúti kedvezményekről, a hamisítók elleni szigorúbb fellépésről. Maradéktalanul beváltotta ígéreteit. Az új polgármester, a bámulatos tudású közgazdász által irányított tanács jó partnernek bizonyult. 1883 januárjában állapodtak meg az érdekegyesítés meggyőző példájának tekinthető nemesítő és oktató telep létesítéséről. Hivatalosan 1383. április 4-én alakult meg az új intézmény. Hét kilométer hosszú árokkal vették körül a várostól kapott buckás területet. Telkesítés és rigosírozás céljából 140 ezer köbméter talajt mozgattak meg. (Ennyi föld nyolcvan méter magasan beborítaná a városi stadion játékterét.) Iskolákat alakítottak ki a kocsiutakkal elválasztott táblákon. Ezer darab sima vesszőt ültettek egy-egy ötven méter hosszú sorba. harminchat termelőtől összesen , kétmillió példányban hetvennégy fajta sima vesszőt rendeltek. A kék kadarka volt a legkedveltebb. Csaknem félmilliót vásároltak belőle. Serényen, és körültekintően dolgoztak céljaikért: 1885- ben kiadott árjegyzékük szerint arra törekedtek, hogy ,~,a homoki , terményből a különböző fajok háziasítása és okszerű pincekezelés által tartós, kereskedelemre alkalmas borokat termeljenek. Továbbá : az anyaszőlő évenkénti simavessző-termése részint gyökereztetéssel, részint oltóvesszőként az amerikai alanyok beoltására szolgáljon. Végül: a csemegeszőlő-termesztés fellendítése.” Az ellenállóbbnak hitt amerikai fajták, telepítése előtt megvizsgálták a talajt. Megállapították : „kovahomok tartalmánál, valamint csekély méretű víztartó képességénél fogva bírja mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a szőlőt az eddigi tapasztalások szerint nagy mértékben biztosítják a philoxera vész ellen.” 1885 tavaszán kezdték meg az amerikai vesszők ültetését. Teljesült remények A Koritsánszky János vezetésével működő, évente több száz munkást foglalkoztató telep a legszebb reményeket is túlszárnyalta. Az első hat évben hét és félmillió vesszőt adtak el. Az ország minden részébe szállítottak, de jutott külföldre is. És a mesterséget Miklóstelepen elsajátító kecskeméti kapásoknak! Meg a postahomok felvirágoztatásában babéros értelmiségieknek. Az alapító szerződés értelmében ingyen kapott szőlővesszőt a város szikrai nagyüzeme. A Miklós Gyula kezdeményezésére megalkotott 1883. XVII-es, a hatéves adómentességgel a telepítési kedvet felsrófoló törvény és az értékesítés megszervezése megsokszorozta a homokföldek értékét, népességeltartó erejét. Csodálható, hogy 1890-ben így örvendezett a híres városi rigmusfaragó Miklóstelepen: „Hajdan farkas kószált rajtad, — Lopakodva a juhnyájhoz... — S ma már mily dics — francia, szláv — S német borász tanulmányoz.” így érthető miért jelentkeztek százötvenen a Gazdasági Lapok 1888-as miklóstelepi tanulmányi kirándulására. Miért ne jöttek volna csodalátásra a Hegyaljáról, a Dunántúlról, ha ideutaztak fokföldi, franciaországi, oroszországi tudósok ,tapasztalataik bővítésére. Ezért javasolta Jókai 1890-ben a kormánynak az ilyen telepek megtízszerezését. Semmiből valamit kell-e tovább bizonygatnom: igaza volt az 1894. május 3-án elhalt borászati kormánybiztos szobrát a róla elnevezett intézményben felavató szónoknak. „Kecskemétnek heverő, addig hasznavehetetlen homokját kincsesbányává varázsolta.” Ennél is többet tett. Nagy része volt abban, hogy a homok addig védekező, tehát a másodlagos céllal fenntartott szőlők elsőrendű termelési ágazattá váltak, így a nemzetgazdaság több tízezer hold termőfölddel gyarapodott. H. N. m mmmmmmm i Jó érzés kézibe venni a szegedi szerkesztésű Kincs - keresőt. A 6—14 évesek irodalmi, művészeti és kulturális s folyóirata májusban is színvonalas összeállítással jelentkezik. Természetközelbe hív Fekete István, amikor arról ír, hogy ilyenkor „csupa békés zsongás az erdő”. Az anyákat és a tavaszt köszönti Zelfe Zoltán és Bodnár István verse. A fiatalok történelmi ismereteihez járul hozzá az Idős gép indul című rovat. Klasszikus és mai költők alkotásaiból nyolc szerelmes verset is találnak a serdülő korosztály tagjai, akik választ várnak az örök érzelmi kérdésekre. S nem hiányzik a gazdag válogatásból a humor sem (Nevető irodalomóra). Mellékletként jelent meg a gyerekeknek szóló irodalmi folyóirat tavaszi ■ tartalommutatója. Ez is hasznos olvasmánya a felnőtt szakembereknek. Kiderül belőle s egyebek között, hogy Bács-Kiskun művészeti életének nem spl <. Kincskereső vakáció előtt köze volt a szomszédos megye Székihelyén megjelenő országos kiadványhoz. Sem oly módon, hogy innen írtak volna a szegedi hasábokba, sem pedig úgy, hogy a szegedi kollégák fedeztek volna fel említésre érdemes, gyerekeket is érintő törekvéseket a különböző alkotóműhelyekben. Biztató viszont, hogy a májusi szám már közli azt a gyermekrajz- és játékpályázati felhívást, amelyet Kiskőrös város Tanácsa, a kecskeméti Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum hirdetett meg Petőfi Sándor születésének 160. évfordulója tiszteletére Lovagolok szilaj nádparipán címmel. A határidő október 6-án jár le. Ugyanitt látott napvilágot a szerkesztőségi olvasópályázat eredményhirdetése. Egyéni jutalomként könyvutalványt érdemelt ki Knipf Csilla (Gara), Nagy Éva (Baja), egy évig kapja a Kincskeresőt Csuthi Éva, Garay Mónika és Rózsa Magdolna (Kecskemét), valamint Király Györgyi (Tiszaalpár). A jövő olvasónemzedék nevelése tehát ígéretes. A szerkesztőség vakáció előtt áll, a munka klubokban, táborokban, író—olvasó-találkozókon folyik tovább. A lap legközelebb szeptember közepén jelenik meg az újságárusok standjain. Addig kölcsönösen lesz idő gondolkodni azon is, hogy az úttörőszövetség szegedi szerkesztésű folyóiratában hogyan jelenhetnének meg jobban azok az értékek, amelyek ugyan Bács-Kiskun megyéhez kötődnek, de például országra szólóak. H. F. 1982. május 20. • PETŐFI NÉPE • VITA Ápoljuk zenei hagyományainkat! „Vitaindítónak szánt cikkünkben választ keresünk arra, mi lesz a hangszeres zenét tanuló fiatalokkal” — olvashattuk a Petőfi Népe április 18-i „előzetesében”. A cikket érdeklődéssel vártam, hiszen az utóbbi években sok pályatársammal együtt engem is állandóan foglalkoztatott ez a kérdés. Azt gondoltam, hogy valaki ismét a nyilvánosság elé tárja a kecskeméti hangszeres zenetanulás körülményeivel kapcsolatos gondokat vagy felveti aggályait, melyek az ötnapos tanítási hét és a zenetanulás viszonylatában adódhatnak, esetleg a néhány év múltán jókora létszámú zeneművészeti szakközépiskolás tanulók továbbtanulásának kérdéseit vizsgálja. Csak a szimfonikusok? Nem ez történt; vitaindítói álban Kóbori Pál csak az alábbi dolgokkal foglalkozik: támadja a Kecskeméti Szimfonikus Zenekart, és a jelenlegi együttes helyett egy nagyobb létszámú városi zenekar létrehozását javasolja annak érdekében, hogy abban a nem zenei pályát választó, de viszonylag jó szinten muzsikáló fiatalok is részt vehessenek. Az írást tanulmányozva az olvasók azt hihetik, hogy Kecskemét múltjának valamennyi amatőr zenekara az idők folyamán egyre magasabb színvonalon játszott, s hogy a városban jelenleg működő különböző művészeti együttesek mind kitűnően dolgoznak, csak a szimfonikus zenekar színvonala ível lefelé, csak a zenekar nem szolgálja eléggé városunk kulturális életét, pedig tagjai díjazásiban is részesülnek. ■ Ez így nem igaz! Ilyennek ábrázolva a helyzetet, hamis kép bontakozik ki az olvasók előtt. Mi, „mai” kecskeméti muzsikusok becsüljük és ápoljuk városunk kulturális, így zenei hagyományait. Tisztelettel gondolunk a Műkedvelők Zenekarára, mely 1879-től egészen a II. világháborúig volt a város zenekara. Ugyanígy vélekedünk a VAOSZ-zenekarról, az Orvos-egészségügyi Szakszervezet Zenekaráról stb. S elismerjük a különféle mostani művészeti csoportok eredményes munkáját is. Igazságtalannak és zenei életünk számára károsnak tartjuk azonban, hogy a szimfonikus zenekart — mely mint félihivatásos együttes, mégiscsak jobb, mint bármely korábbi műkedvelő zenekar volt — az utóbbi időkben csak elmarasztalás, csak éles bírálat éri! Ez az együttes is kapott már kitüntetést, már nem is kevésszer szerepelt jelentős sikert aratva és színvonalasan, mind Kecskeméten és Bács megye más helységeiben, mind olyan fórumokon, mint például a Szolnoki és a Veszprémi Zenekari Találkozó, a Zeneakadémia nagyterme, a Magyar Rádió stb. Munkánkat országosan elismert, többszörösen kitüntetett karnagy irányítja. Az Országos Filharmónia vezetői a nemrégiben lezajlott megyei értékelő megbeszélésen ismételten jó véleményt mondtak a zenekar és karmestere munkájáról! Azt senki nem állítja, nem is állíthatja, hogy hibátlanul, kifogástalan színvonalon játszunk, de ez nem is várható el a jelen állapotok között. Közismert tény: a független fővárosi és vidéki szimfonikus zenekarok teljesítménye is ingadozó! Ami helyzetünk részleteit illeti, gondoljuk csak át a következőket: a 35 tagú zenekar negyvenszázalékos munkakört ellátva évente 75—80 próbát tart, 35—40 koncertet ad. Valamennyi tagja — közöttük csak egy budapesti van — mellékfoglalkozás keretében dolgozik. Főfoglalkozása és zenekari tevékenysége mellett a tagok egyharmada lát el egyéb feladatot is; ezenkívül az összlétszám egyhatoda családanya, túlnyomórészt kisgyermekes anya. Ez azt jelenti, hogy a zenekar tagjainak mintegy fele főállású és zenekari munkáján felül más, nem kevésbé fontos teendőkkel is kell, hogy törődjön. Fontos a színvonal Kecskeméti látogatottságával hangversenyeink kapcsolatban pedig nem ártana arra gondolni, hogy például a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar művelődési központi koncertjét, vagy a Kodály Intézet igazán nagyszerű Bartók—Kodály-sorozatát is kevesen hallgatták meg, ezekben az esetekben fel pedig sem vetődhetett a színvonal mája. Az nem vitatható, problémogy városunk és megyénk zenei életében igen nagy jelentőségű esemény volt a szimfonikus zenekar 1975. évi téli függetlenítése, mivel távlatban így vált lehetővé a minőségi előbbrelépés. Mert természetesen tudjuk, hogy emelnünk kell együttesünk színvonalát, hogy mindenképpen tovább kell lépnünk a jelenlegi szintről. De azt is tudnia kell mindenkinek, hogy ehhez sok időre és újabb, jó szakemberekre van szükség. S lehetséges, hogy ezek a szakemberek a most még kezdő szakközépiskolások soraiból kerülnek majd, ki jó néhány év múlva. Elképzelhető, hogy nemcsak képesített zenetanárok, hanem szakközépiskolai érettségivel rendelkező, vagy három-négy zeneiskolai továbbképző osztályt végzett fiatalok is bekerülhetnek a zenekarba; efelől ma még nem lehet biztosat mondani. A fiatalok lehetőségei Egy dolog biztos: azokat szakiskolásokat, zeneiskolásokat, a akik jó szintre eljutnak a hangszeres tanulmányaik során, de nem a zenei pályát választják élethivatásul, nem fenyegeti az a veszély, hogy nem tudják kamaratoztatni zenei tudásukat! Ha Kecskeméten maradnak, nyilván továbbra is játszhatnak volt iskolájuk ifjúsági zenekaraiban; ilyen zenekar mind az Állami Zeneiskolában, mind a Kodály Iskolában működik. Utóbbiban a következő tanévtől talán kettő is lesz, egy alsó- és egy középfokú zenekar. Tíz éve működtet eredményesen amatőr ifjúsági zenekart a Gépipari Műszaki Főiskola; örömmel látnak szépen muzsikáló „külső” tagokat is. És ha az igények intenzíven jelentkeznek, bizonyára szervezhető lesz akár egy új ifjúsági zenekar is. Véleményem szerint nem kell tehát aggódni a hangszeres zenét tanuló fiatalok jövője miatt; van és lesz Kecskeméten elég együttes, ahol tanulhatnak, illetve hasznosíthatják a tanultaikat. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar jövőbeni útját illetően pedig akkor gondolkodunk helyesen ha előre és nem visszalépni akarunk! Ne feledjük, hogy hazánkban ez idő szerint — a fővárosiakon kívül — hat független, és mindössze 5—6 félfüggetlen zenekar van. Meg kell hát becsülnünk szimfonikus zenekarunk jelenlegi ,,státuszát”, és a valódi továbblépés lehetőségeit kell keresnünk. Erre van szükség, nem arra, hogy bárki is disszonáns hangokkal mindannyiunk munkáját zavarja Palotás József az Állami Zeneiskola igazgatója a zenekar hangversenymestere ; Tóth István-kiállítás Tallinnban A Stúdió ’82 fölborította a ceglédi—kecskeméti Tóth István terveit. Annyi meghívást kapott a munkásságát méltató műsor után, hogy idén csak néhánynak tehet eleget. Május 22-én a karccagi Déryné Művelődési Központban Körmendi Lajos nyitja meg gyűjteményes kiállítását. A Balázs Béladíjas alkotó júliusban az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában, Tallinnban mutatkozik be. Már most dolgozik a budapesti Műcsarnok három termében a jövő nyáron látható életmű-kiállításra. Azt tervezi, hogy a falra kerülő képek többsége új felvétel lesz, így bőven van munkája a más megbízatásokkal is alaposan ellátott fotóművésznek. Képeit folyamatosan kérik külföldi szalonokba, kiállítótermekbe. Több szép díjjal ismerték el művészetét Singapore-ban — például — ezüstérmet, Calgaryben (Kanada) aranyérmet, Texasban (USA) szintén aranyérmet kapott. • v váÉIÉ — i — r • Tóth Menyhért. • Ménesterelés.