Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-26 / 121. szám

Kádár János köszöntése ! (Folytatás az 1. oldalról.) mondja, ezt megcsináltam, vagy a munkás, aki darabra meg tud­ja számolni, mit végzett aznap. A mi munkánk eredménye a szo­cialista nemzeti egységgel, a nemzeti közmegegyezéssel elér­hető. Minél nagyobb időt él meg az ember, annál több, rendkívül hasznos tapasztalatot tud össze­gyűjteni. Ez az idős kor javára szól. De sajnos, az idős korral jár az is, hogy a képesség e ta­pasztalatok hasznosítására idővel csökken. Ne féljenek tehát sehol újítani, fiatal embereket odaállí­tani, ahol fiatal emberek kelle­nek. Ez még nem zárja ki a fel­halmozott tapasztalatok hasznosí­tását. Hetvenéves vagyok. Ilyen korban már nem változtat világ­nézetet az ember. Meggyőződé­sem és világnézetem szerint a to­vábbiakban is azt az ügyet szeret­ném szolgálni, amelyet egész éle­temben szolgáltam, a magyar nép boldogulását. (MTI) Országunkban nagy tisztelet övezi a szovjet és a magyar nép testvéri barátságának fejlesztése és erősítése érdekében kifejtett következetes tevékenységét. Ki­­emelkedőek az ön érdemei ab­ban a küzdelemben is, amelyet a szocialista közösség országai Föl­dünk tartós békéjének megőrzé­séért vívnak. Kedves Kádár Elvtárs! Tiszta szívből kívánok önnek jó erőt, egészséget és­ további si­kereket a szocialista Magyar­­ország fejlődése­ pártjaink, orszá­gaink és népeink testvéri együtt­működésének elmélyítése érdeké­ben végzett munkájához. 1982. május 25. Kommunista üdvözlettel; LEONYID BREZSNYEV Az MSZMP KB levele Kedves Kádár Elvtársi Pártunk tagsága, egész népünk nevében őszinte tisztelettel és nagy szeretettel köszöntjük önt hetvenedik születésnapján. Tud­juk, hogy munkásosztályunk, né­pünk odaadó szolgálatáért nem vár elismerő szavakat. Népünk áldozatos harcának, fáradságos munkájának, történelmi vívmá­nyainak megbecsülése kötelez bennünket arra, hogy szóljunk azokról a küzdelmekről és ered­ményekről, amelyek milliók tu­datában az ön nevéhez fűződnek,munkásságához. Pártunk sok igaz embert, for­radalmárt nevelt. Fennállásának csaknem hat és fél évtizede alatt megélt reménytelien fénylő és ki­látástalanul sötét éveket. Már­tírok vérével, hősök áldozatá­val írta be nevét a szocialista eszme valóra váltásáért­­ vívott világméretű harc történetébe, ön több mint ötven éve* tagja pár­tunknak, személyes részese küz­delmeinek; jóban, rosszban ki­tartó, elveit soha meg ne­m taga­dó, kiemelkedő munkása a kom­munisták közösségének. Mint osztályának és népének hű fia, a társadalmi haladás ügyének rendíthetetlen harcosa küzdött az illegalitás nehéz évei­ben, és ezt n­etté — magas és fe­lelős posztokon — a felszabadu­lás után is, amikor népünk tör­­ténelmi jussát, az országot bir­tokába vette, s a romok helyén új életet teremtett. Amikor 1956-ban hazánkban veszélybe került a munkáshata­lom, a pártnak az ön vezetésével sikerült helyreállítania milliók­nak a szocializmusba vetett hitét és bizalmát. Így válhatott a mö­göttünk lévő negyedszázad né­pünk történelmének legkiegyen­súlyozottabb, korszakos eredmé­nyeket felmutató időszakává. Önmagára talált­­ a nép, az ország. Ebben döntő szerepe volt a dol­gozó emberekre figyelő, az or­szág adottságaival számoló, kö­vetkezetes, marxista—leninista politikának, az őszinte szónak, a türelmes meggyőzésnek, a sza­vakkal egybevágó cselekvésnek. A munkáshatalom megvédése, a munkásosztály vezető szerepé­nek érvényesülése együtt járt a szocialista demokrácia fejlődé­sével, az életszínvonal emelke­désével, a műveltség terjedésé­vel, az életmód kulturáltabbá, gazdagabbá válásával. Ön mindig állhatatosan vallot­ta és képviselte, hogy politikán­kat, terveinket csakis együtt, az­­ egész nép összefogásával és közös erőfeszítésével válthatjuk való­ra. Hazánkban — világnézetétől, vallási m­e­ggyőződésétől, anya­­nyelvétől függetlenül — minden becsületes ember megtalálhatja a helyét, feladatát, és boldogulá­sát. A szocialista építés mozgósí­tó programja, a bizalom légköre új energiákat szabadított fel a társadalom minden rétegében, ösztönözte az alkotó munkát, fel­­pezsdítette a politikai, a gazdasá­gi és a szelle­mi életet. A bizalom meghozta az ered­ményeket, az eredmények növel­ték a bizalmat. Népünk elfogad­ja és magáénak vallja a párt egyenes vonalú, messze tekintő, de a realitásokkal is mindig szá­mot­­tevő politikáját. Az egyetér­tés, az erősödő nemzeti egység szilárd talajára építve oldottunk meg olyan nagy feladatokat, mint a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, a gazdaságirányítás megújítása, s láttunk hozzá a párt programnyilatkozatában megjelölt célok valóra váltásá­hoz. Ma pártunk­­ szavának súlya, a Magyar Népköztársaságnak te­kintélye és jó híre van a világ­ban. Történelmünk során, végre igaz barátokra, szövetségesekre leltünk a Szovjetunióban, a szo­cialista országokban. Szolidári­sak vagyunk és együtt küzdünk a társadalmi­­ haladás, a béke nemzetközi erőivel. Barátaink és ellenfeleink egyaránt tudják, hová tartozunk és merre hala­dunk. Tisztelt Kádár Elvtársi. Hazánk felvirágzásában, né­pünk felemelkedésében kimagas­ló szerepe van az ön mély fele­lősségérzettel végzett munkájá­nak. Gazdag politikai és életta­pasztalatai mindnyájunk számá­ra nélkülözhetetlenek. Tiszteljük és becsüljük emberségét, nehéz próbákat kiállt elvszerűségét, gyakorlatiasságát, gondolatainak gazdagságát és bátorságát, s azt a vezetői magatartást, amely a megbízást sohasem rangnak te­kinti, hanem felelősségnek, a hatalmat sohasem célnak, ha­nem szolgálatnak. Születésnapján az ön személyé­ben igaz forradalmárt köszön­tünk. Pártunk tagsága és népünk­­ nevében szívből kívánjuk, hogy még hosszú ideig jó erőben és egészségiben dolgozzék közöt­tünk, velünk, közös céljainkért, közös jövőnkért, szocialista ha­zánkért. Budapest, 1982. május 25-én Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Leonyid Brezsnyev levele Kedves Kádár Elvtárs! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, min­den szovjet kommunista nevé­ben szívélyesen köszöntöm önt, a Magyar Népköztársaság kiemel­­­kedő párt- és állami vezetőjét, nemzetközi kommunista munkásmozgalom ismert szem­­él­­yiségét, 70. születésnapja alkat­lanból. , ( íji )Az ön élete több mint fél év­százada elszakíthatatlanul kötő­dik a magyar kommunisták párt­jához, és a pártnak a dolgozó nép­ boldogulásáért, a marxista­ , leninista eszmék diadaláért vívott harcához. Jól ismerjük a szocia­lista forradalom vívmányainak védelme és megszilárdítása, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának kialakítása és e po­litika megvalósítása érdekében végzett tevékenységét, és azokat a jelentős sikereket, amelyeket a párt vezetésével a magyar dolgo­zók elértek a szocialista építés minden területén. ..A Szovjetunióban nagyra ér­tékelik, hogy ön alkotó módon foglalkozik az élet által­­ felvetett kérdésekkel. Becsülik elvhűségét, internacionalizmusát, és megin­gathatatlan elkötelezettségét szocialista államok összefogása és a a világ forradalmi mozgalmának ügye iránt. / Lenin-renddel tüntették ki Kádár Jánost A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége a szovjet és a magyar nép testvéri barátságának és átfogó együttműködésének fej­lesztésében betöltött kimagasló szerepéért, a béke és a szocializ­mus ügyének megerősítésében szerzett nagy érdemeiért 70. szü­letésnapja alkalmából Kádár Já­nost, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkárát Lenin-renddel tün­tette ki. Az erről szóló törvényerejű ren­deletet Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke és Mihail Georgadze, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének titká­ra írta alá. Külföldi üdvözletek és kitüntetések Kádár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának, 70.­­szü­letésnapja alkalmából meleg hangú üdvözletet küldött Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára, Gustáv Husák, Cseh­szlovákia Komunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, Dusán Dragoszavac, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága elnökségének el­nöke, Petar Sztambolics, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnökségének elnöke, Heng Samrin, a Kambodzsai Né­pi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának főtitkára, Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottságának főtitkára, Fi­del Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára, Kaysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitká­ra, Wojciech Jaruzelski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Jumzsagij­ Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának titkára, Erich Ho­­necker, a­­ Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának főtitkára, Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára és Le Duan, a Vietnami Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának főtitkára. Köszöntötte Kádár Já­nost a KGST végrehajtó bizott­sága és titkársága. Kádár János címére folyama­tosan érkeznek üdvözlő táviratok a kommunista és munkáspártok vezetőitől, kiemelkedő közéleti személyiségektől, társadalmi szer­vek, mozgalmak képviselőitől, magánszemélyektől. Az üdvözle­­­tek ismertetésére visszatérünk. * Kádár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának 70. szü­letésnapja alkalmából — a szo­cialista országok közötti inter­nacionalista együttműködés el­mélyítésében szerzett ér­méiért — a Bolgár Népköztársaság­ Ál­lamtanácsa a „Georgi Dimitrov Érdemrend”-et, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke a „Klement Gottwald Érdemrend”­­et, a Kubai Köztársaság Állam­tanácsa a „José Marti Érdem­­■­rend”-et, a Lengyel Népköztár­saság Államtanácsa a „Lengyel Népköztársaság Érdemrendjének nagy szalagját" —, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hur Táljának elnöksége a „Szuhe Ba­tor Érdemrend”-et, a Német De­mokratikus Köztársaság Állam­tanácsa a „Karl Marx Érdem­rend”-et, a Román Szocialista Köztársaság elnöke a „Románia Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend szalagdíszes 1. foko­zatát”, a Vietnámi Szocialista Köztársaság Államtanácsa az „Aranycsillag Érdemrend”-e­t adományozta. 1982. május 26. • PETŐFI NÉPE • 3 FALU ÉS VÁROS: EGY CSÓNAKBAN Baja nemcsak magára gondol NÉHÁNY HÓNAPPAl ezelőtt a szeremlei tanácselnök megdüfhö­­dött, mert igaz ugyan, hogy négy órai (!) kurblizás után került telefonon mentőt végre si­kérnie Bajáról, ám a kocsi már későn ér­kezett — a vajúdó fiatalasszony útközben hozta világra gyerme­két. Szerencsére minden különö­sebb komplikáció nélkül, de más­ként is történhetett volna.­­E lehetőségre gondolva — és nyilván tucatnyi más esetre em­lékezve —, döntötte el a nemré­giben még üzemi munkásként dolgozó, tanácselnök, hogy nem nyugszik addig, amíg Bajával nem sikerül közvetlenebb kapcso­latot kiépítenie, és ennek kereté­ben elérnie azt, hogy a város ha­tárától mindössze néhány kilomé­ternyire fekvő Szerelmiét is be­kapcsolják a városi telefonháló­zatba. Az elhatározást tett követte, a tettet pedig siker: ma már­­ öt számjegyű, tárcsás készülékkel — percek alatt elérhhetik a faluból bármelyik bajai intézményt. ÉS MOST NE KUTASSUK: az elszántságnak milyen foka, továb­bá mennyi idő, benzin, pénz kel­lett ahhoz, hogy ez az akció sike­rüljön? Ne, mert példánk minden további részlet nélkül is alkalmas arra, hogy bizonyítsa: bár olykor — a néhány kilométeres távolság dacára is — messzire esik egy­mástól a város és a falu, ez a tá­volság csökkenthető. Tegyük­­ hozzá: az ilyen törek­vések igen­­ hatékonyan segíthetik a lakosság életszínvonalának eme­lését, sokszor minden különösebb beruházás nélkül is. Ha ehhez odatesszük azt a szintén nemrég­­től hangsúlyozott igazságot, hogy a települések általában nem el­különülten, hanem egymásra tá­maszkodva fejlődnek, akkor kön­­­nyen érthetővé válik, hogy miért szorgalmazzák újabban a legfel­sőbb szintű állásfoglalások is: az egymáshoz közel fekvő, a szoros kölcsönhatásiban álló települések fejlesztéséről közösen készített, körültekintően összehangolt ter­vekkel gondoskodjanak a helyi illetékesek. Baján 1980-­­an készült el az a terv, négy környékbeli község — Bátmonostor, Érsekcsanád, Sze­relm­e és Vaskút — fejlődési irá­nyának, igényeinek a figyelembe­vételével. Azt hiszem,­­hogy a mintegy másfélszáz oldalas reprezentatív kiállítású dokumentum kulcsmondata a következő:­­ egyik „A népgazdaság területi mozgásával párhuzamosan felgyorsult elöre­gedési folyamat éreztette hatását a természetes szaporodás alakulá­sában is, így 15 év alatt a körzet lakónépessége 6500 fővel kent.”­­ A tervezet egyik csök­leg­főbb célja ugyanis: e folyamat mérséklése, sőt megállítása. Más szóval: a környékbeli falvak né­pességmegtartó erejének fokozá­sa. MI TAGADÁS, sok a teendő e tekintetben a felsorolt települé­seken is, ahol pedig az­­ átlagos­nál jobb a helyzet, hiszen a vá­ros közelségéből adódóan sem az elhelyezkedési lehetőségek nem oly szűkösek,­ sem pedig a keres­kedelmi ellátottság nem oly hiá­nyos, mint a távolabb fekvő köz­ségek esetében. Vaskúton például kicsi az egész­ségház, nem jut benne hely a fog­orvosnak, és parányi helyiségben szoronganak a védőnők is. Ér­­sekcsanádon nincs még vezetékes víz, sok más­ egyébről most nem is szólva. Csakúgy, mint Bátmo­­nostoron, ahol égető gond ezen­kívül a szemételhordás megszer­vezése, az utak járhatóvá tétele. Ez utóbbit­­ illetően különösen abban a két utcában vannak ál­datlan állapotok, amelyeken helyi termelőszövetkezet teherau­a­tói, traktorai, kombájnjai és egyéb nehézgépei közlekednek: a súlyos gépjárművek kerekei szin­te napok alatt szétnyomják az újra meg újra rendbetett, ám szilárd burkolat nélküli úttestet: a vízelvezető árkok beorolanak, eltömődnek, esős időben térdig ér a sár, ami nem csupán a lábbelit marasztalja — rongálja a kör­nyékbeli épületeket is. Ezeket tudván, érthető, hogy örömmel­­ fogadta a hírt minden bátmonostori: a bajai tanács fel­ajánlotta segítségét, és amennyi­ben a helybeliek vállalják a szük­séges társadalmi munka elvégzé­sét, úgy ők adnak gépeket is, elő­kevert betont is a szóban forgó utcák rendbetételéhez. Mondani sem kell talán: a faluban már gyűjtik a pénzt, szervezik a hét­végi műszakokat. MINDEZ APRÓ MOMENTUM csupán, de megbízhatóan jelzi az irányt: a falu és a város együtt­működésére van lehetőség. A kérdés ma már csupán annyi: akad-e szem, amelyik észreveszi? S van-e akarat, hit, lelkesedés, amellyel az észrevett lehetősége­ket valósággá is változtatják? Azt hiszem, hogy a szeremlei és a bátmonostori példa ismeretében bizakodva kereshetjük­­ a választ e kérdésekre. Káposztás János A gabonát is öntözik Országszerte megkezdődött az öntözési nagyüzem. Az év eddigi időszaka az átlagosnál kevesebb csapadékot hozott, és ezt az üze­mek most m­esterséges öntözéssel igyekeznek — legalábbis részben — pótolni. Az ország több vidé­kén a rosszabb vízgazdálkodású talajokon hozzáláttak a gabona öntözéséhez, ami eléggé ritkaság­­számba megy.’ r A nagyüzemek szakemberei az öntözővizet csak­is abban az esetben adják a ga­bonának, ha a növények a kiszá­radás jeleit mutatják.­ Az idei öntözési­­ szezon elé vá­rakozással tekintettek a szakem­berek.­ A korábbi évekhez képest csökkentek a kedvezmények. A gépek vásárlásához kevesebb ál­lami támogatást kapnak, ugyan­akkor nőtt a gépi berendezések ára. A korábbi években a víz­díjak is emelkedtek. Mindezek után kérdéses volt: a termelők mennyire élnek, az öntözés lehe­tőségével. A MÉM számításai azt mutat­ják, hogy a gabona öntözése csak jelentős hozamnövekedés esetén kifizetődő. A kukorica esetében például hektáronként 4—6 ezer forinttal növekednek a költségek abban az esetben, ha rendszere­sen „esőztetik” a területet. Hek­táronként 1,2—1,8 tonnás többlet­­termelés ellensúlyozza csak a ki­adásokat. A cukorrépánál 6—9 ezer forintos költségemelkedéssel jár a rendszeres­ öntözés, és csak 9 tonnás többlethozamnál fizető­­dik­­ ki ez az agrotechnikai be­avatkozás. Egyértelműen nyeresé­ges az öntözés a kertészetekben a paprikánál és a káposztánál; kedvező esetben a termelők más­fél-kétszeres bevételt is elérhet­nek a „száraz”­gazdálkodással szemben. Viszont a karalábé és a vöröshagyma esetében már nem ilyen egyértelmű a jövedel­mezőség kérdése, itt az öntözés elsősorban akkor jár nagyobb ha­szonnal, ha a természet valóban mostohán adagolja a csapadékot. Az idén májusban mindenek­előtt a korszerű gépekkel, öntö­zőtelepekkel rendelkező mezőgaz­dasági nagyüzemek élnek az ön­tözés lehetőségével. A korszerűt­lenebb, elavult telepeken, ahol a költségek az átlagosnál nagyob­bak, a­­ termelők kétszer is meg­gondolják a víz adagolását. (MTI) Fogyasztáscsökkentő az autóba A Magyar Autóklub műsza­ki állomásai bizományi rendszer­ben értékesítik az Ecotron elekt­ronikus üzemanyag-fogyasztást csökkentő berendezéseket. Min­den készüléket, amelyet az autó­klub műszaki állomásainál vá­sárolnak a klubtagok, díjtalanul beszerelnek. A berendezés azzal takarít meg üzemanyagot, hogy kényszer üresjáratban megszünte­ti a benzin beáramlását az üres­járati fúvókához. Üveggyűjtő konténerek Vas megyében nagyarányú tár­sadalmi akció kezdődött a Haza­fias Népfront kezdeményezésére a hasznos hulladékok gyűjtésére. Szombathelyen konténereket he­lyeztek ki az élelmiszerboltok, ABC-áruházak elé, illetve közelé­ben. A felállított tizennyolc kon­ténerben külön gyűjthetik a kör­nyék lakói azokat a színes és fe­hér üvegeket, amelyek a boltok­ban nem válthatók be. Legyen a lakóknak otthonérzetük! Szerény kívánság, mégsem apróság. A lakóhelyhez kötő­dés a szülőföld szeretetének egyik jele. Találunk erre pél­dát a szőkébb haza még szű­­kebb zugában, egy akkor­a te­rületen is, mint a kecskeméti Szlemenics köz. Játszótér? Pihenőpark? N­ö­s­vénykert? Meghitt terep be­szélgetésre, szalonnasütésre? Nagyon nehéz kategóriába szorítani, milyen és hányféle alapvető emberi igény kielégí­tésére szolgál ez a kis zöldte­rület, a Béke fasori házak és a reszelőgyári kerítés, között. Sárga és lila virágú jázmi­nok egy fiatal, sudár akácfa tövénél. Fönn a fán zöld ma­dáretető. Aki készítette, nem feledkezett meg róla, hogy a nyílás fölé egy kis párkányt is erősítsen, védve a madara­kat az esőtől. Kellemes hang itt a madárcsicsergés , és kellemes látvány a fűszálak fölé gömbölyödött pitypang, a fiatal bodzabokor, az erőre ka­pott facsemeték, a zöld tuják és az üde, fehér orgona. A gyári kőkerítésen fölkúszó, szinte minden repedésben megka­­paszkodó borostyán, mintha odaátra, az ipari üzem terüle­tére készülődne. Mellette, a fa­lon kis ház, kéménnyel­ és ke­rítéssel, rögtönzött krétarajz, nyolcasra emlékeztető ember­formával. Alighanem egy óvo­dás munkája. A téren rönkökre fektetett deszkák padokat alkotnak az alacsony faasztalok két olda­lán. A közelben, szalonnasü­téshez kis, kör alakú terület látható. Közepén elhamvadt parázs — egy hétvégi kellemes összejövetel nyomán maradt meg. A háttér szamócája és ba­rackfája, s a traktorkerék-gu­­mikból kialakított vár (4—5 éveseknek remek búvóhely) azt a feltevésemet igazolják, hogy az otthonérzetért, kisebb­­nagyobb hozzájárulással, a kör­nyéken lakók nem restek fá­radozni ! Olvasóink még emlékezhet­nek „A huszonnegyedik órá­ban” című, március ll-ii írá­sunkra, amelyben a fő kérdés az volt: a gépkocsiknak ga­rázssor, vagy a gyerekeknek játszótér legyen-e továbbra is a Szlemenics közben? Mint a lakók, a tanács vezetői, a la­kóterület pártszervezete és a népfrontbizottság képviselői az akkori tanácskozáson hangoz­tatták : a környező üzemek vé­dősávjába eső zöldterületnek a fenntartását, további gondo­zását látják célravezetőnek. Emellett szólít a hunyadivárosi általános iskola igazgatónője is, továbbá több szülő, akik a Szlemenics közt a gyerekek nyugalmas és biztonságos ját­szóhelyének nevezték. A lakók részvétele a kör­nyezet alakításában nem volt hiábavaló. A megyei tanács építési és közlekedési osztályá­ról Sándor Béla, osztályvezető március 30-án a következő le­velet küldte Vancskó Gergely­nek — a lakosok egyik szószólójának — a Béke fasor 15. szám alá­ . „Kecskemét város Tanácsa műszaki osztálya a a hunyadi vá­­rosi garázsépítő szövetkezet ré­szére nem adja ki­ az elvi épí­tési engedélyt a tervezett ga­rázsok felépítéséhez. A városi tanács ismételten megvizsgálja, hogy a kialakí­tott játszótér fenntartására, to­vábbi fejlesztésére van-e reá­lis lehetőség, illetve igény. Amennyiben ilyen döntés szü­letne, az érdekeltek bevonásá­val, a játszótéri parkosítás végleges marad. Ha erre nincs lehetőség, a városi tanács az érdekelt telektulajdonosok ré­szére felajánlja megvételre a kérdéses területet, amellyel a Béke fasori­­ telkeiket kiegé­szíthetik.” Az évek során társadalmi munkában gondozott zöldterü­let, ahol 48 fajtából álló 213 fa és 42 fajta bokor található, mindenképpen alkalmas arra, hogy mint játszótér, pihenő­park, növénykert, vagy hétvé­gi találkozóhely, a gyerekek és a felnőttek javára — fo­galmazhatunk így is: egészsé­gére! — fennmaradjon. A­kár a lakók némi anyagi áldozat­­vállalása, és további társadal­mi munkája árán is. Megéri­ Kohl Antal

Next