Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

8 © PETŐFI NÉPE • 1938. május I; HAGYOMÁNYÁPOLÁSTÓL A FALUSZÉPÍTÉSIG Népfront a nemzetiségi községben Ha van olyan hely, ahol nem kell magyarázni a népfrontpoli­tika jeletőségét, akkor az Nemes­nádudvar. A község 2400 lakójá­nak mintegy 60 százaléka német­ajkú, s a magyarokon kívül meg­találhatók itt a Felvidékről bete­lepült szlovákok, élnek a faluban délszlávok, s van néhány székely család is. Ennek a soknemzeti­ségű községnek a népfronttitká­ra Szteszkál Anna, aki maga is egy Pozsony melletti kis­­ telepü­lésről érkezett szüleivel, testvé­reivel 1947-ben, 11 éves korában Nádudvarra. Amint elmondta, a nemzetiségiek arányuknak megfe­lelően képviseltetik magukat a különféle testületekben, sőt a ve­zető tisztségekben is. A községi párttitkár és az iskolaigazgató né­­met nemzetiségű, a tanácselnök a Dunántúlról származik, a vb-tit­­kár délvidéki. Mit csinál a községi népfront­­titkár? Szteszkál Anna kötetnyi történetet mesélhetne a nemes­nádudvari feladatokról, hiszen 1965 óta egyfolytában ő tölti be ezt a posztot. Nem ismeretlenként választották meg, mert ezt meg­előzően is itt élt, itt dolgozott a községi tanácsnál, s ma is az a munkahelye. Igazgatási előadó. Munkaköréből adódóan naponta találkozik a lakossággal, s ennek megvan az a jó oldala is, hogy nem szükséges bemutatkoznia ak­kor sem, ha népfronttitkárként járja a falut, mozgósít a házak­nál, a munkahelyeken. Persze az ügyfelek sem választ­ják el mindig főhivatását a tár­­­sadalmi megbízatástól, s hivata­los dolguk végeztével rá-rátérnek a községi­ élet kérdéseire. Sztesz­kál Anna pedig meghallgatja őket, s feljegyzi a kéréseket, javasla­tokat is. A megoldást aztán együtt kere­sik a község többi vezetőjével. Akik nemcsak tudnak egymás te­vékenységéről — ez egyébként a községpolitika helyes gyakorlatá­hoz elengedhetetlen követel­mény —, hanem a maguk mód­szereivel segítik a megvalósítást. Így elkerülhetők a párhuzamos szervezések, a legfontosabb fel­adatokra lehet a legjobban odafi­gyelni, s így tudják mozgósítani a lakosságot is környezetszépítés­re, fásításra, óvodafelújításra, is­kolabővítésre, járda-, betonút-, csatorna- és vízhálózat-építésre. S majdan a dédelgetett tervek kö­zött szereplő földgáz bevezetésé­re és a tornaterem tető alá ho­zására is. Mindehhez természetesen meg kell nyerni az embereket. Akár úgy, hogy személyesen viszik ki a meghívókat a falugyűlésre, vagy úgy, hogy a községi fórumon fel­vetett közérdekű javaslatokat hasznosítják. Ez egyébként jól bevált módszer Nemesnádudva­ron. Mint ahogy az is, hogy nem minden népfrontmunkát végez a titkár egyedül, sokat segít a helyi népfrontbizottság elnöke — aki állatorvos, s ő is állandó kapcso­latot tart a falubeliekkel —, s ön­­álló feladatuk van a maguk terü­letén a reszortfelelősöknek is. A népfront a településfejlesz­tési és a környezetvédelmi felada­tok mellett felkarolja egyebek között a helytörténeti, honisme­reti mozgalmat, és ápolja a nem­zetiségi hagyományokat is. E ket­tő természetesen összefügg egy­mással, de egy nemzetiségi köz­ségben különös hangsúlyt is kap. Nemesnádudvaron az óvodában és iskolában is megszervezték a né­met nyelvoktatást, s az utóbbi he­lyen túl vannak a tízéves jubi­leumon is. Nem kötelező, s talán emiatt is népszerű annyira, hogy a magyar anyanyelvű gyerekeket is beíratják szüleik. A művelődési ház otthont ad nemzetiségi tánccsoportnak, ének­karnak, s Szteszkál Anna, aki anyakönyvvezető is, az esküvőkön gyakran hall német nyelvű verset, éneket. A helybéliek közül sokan olvassák a Neue Zeitung-ot, és idén először megrendezték a sváb bálát is — a szomszéd községbeli kultúrcsoportok részvételével. Az eredmény: olyan siker, hogy jö­vőre ismétlés lesz. A művelődési házban tervezik német nyelvű filmek vetítését, magyar felirat­tal. Ez oktatás, művelődés, ha­gyományőrzés is egyszerre. Miként a községi helytörténeti gyűjtemény gyarapítása. A kin­csek között megtalálható a nád­udvari népviselet, vannak napi használati tárgyak, bölcsők szö­vőszékek. Naprakészen vezetett krónikák tudósítanak a falu gaz­dasági egységeiről, a község jele­­néről. A kis múzeu­mi épület a nép­frontgyűlések helyszíne is. És milyen gyűléseké! " A lakosok egymást biztatják: Gyere te is, oda érdemes elmenni. Aztán eljönnek, segítenek, dol­goznak. És Szteszkál Anna, aki mun­kája és népfronttisztsége mel­lett népi ellenőr, az áfész felü­gyelőbizottságának tagja, a Vö­röskereszt vezetőségi tagja, mellesleg van két unokája is, s ebből az igyekezetből újabb erőt merít további sokirányú munká­jához. Amely, mint mondta, hozzánőtt az évek során, a népfrontmoz­­galommal együtt. Váczi Tamás A futóhomok megszelídítése A fásítási hónapot záró megyei ankéton Kunfehértón kapta meg a hivatalos elisme­rést több évtizedes munkásságáért Bognár József erdőmérnök. Az 1940-es években a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen szerzett diplomát, 1951-ben kezdte meg sző­kébb hazánkban a gyakorlati munkáját. Ke­rek harminc esztendeje Jánoshalmán dolgo­zik. A Kiskunsági EFAG erdészetének a ve­zetőjeként tevékenyekedik a kopár homok­vidék népgazdasági hasznosításáért. Hervad­hatatlan érdemeket szerzett az illancsi futó­homok erdősítésében, megszelídítésében­ A MÉM­­ Erdészeti és Faipari Hivatalának el­nöke az ünnepélyes alkalomból adományo­zott kitüntetéssel jutalmazta munkásságát. Illancs megváltozott A mai Kéleshalom helyén te­rült eli az a sok ezer hektáron fátlan táj, amely egykor a dél­bácskai bankház kezelése alá tartozott. A századforduló után a bank próbálkozott telepeseket toborozni a homokbuckás vidék megszelídítésére, de kevés siker­rel. A Szaharára emlékeztető, víz nélküli térségről rövid idő alatt más vidékre távoztak, elillantak az emberek. Innen rá az Illancs név is­ ragadhatott .Napjainkban a Kiskunsági EFAG jánoshalmi erdészetének 5800 hektáros körzetében erdő vé­di a futóhomokot. 1955 óta 4600 hektár állami erdőt telepítettek, újítottak fel Jánoshalma, Mély­kút és Kéleshalom határában Bognár József erdészetvezető és munkatársai; ezenkívül 250 hek­tárt a jánoshalmi Petőfi Tsz-nek erdősítettek. Rács és tamariscus helyett Bognár Józse­f erdészetvezető az asztalára fektetett térképen mu­tatja az illanycsd erdőt, a futóho­mok-szelídítő munka eredményét. Mi volt a legemlékezetesebb sza­kasza a munkának? — Kalmár Pál műszaki vezető kollégámmal, aki a közelmúltban lett nyugdíjas, sokat töprengtünk azon, hogy miként gyorsíthatnánk meg a homoktalaj erdősítését. A hagyományos módszerrel leg­feljebb pár hektárt tudtunk be­ültetni évente, és ennél jóval töb­bet kellett. A legkisebb fuvallat­tól megmozdult a homok, és már­is tönkretette az­ addigi munkát. A csemeték nagyon nehezen erő­södtek meg ezen a vizet alig lá­tott talajon. Korábban homokfo­gó rácsokkal, tamariscus ültetés­­sel próbálkoztunk, végül is rozs őszi vetését, és abba a tava­­­szi ültetést találtuk a legjobb módszernek. Attól kezdve évente 60 , sőt 100 hektárt is be tud­tunk erdősíteni. Tizenöt esztendő alatt sikerült a munka túlnyomó részét elvégezni. Az elhagyott szőlők, csak madarat, vadat lá­tott homokbuckák helyén nap­jainkban nyár-, akác-, fenyőerdő díszült. A mélykúti határban pe­dig, amelynek jelentős része az észak-bácskai löszháton fekszik, tölgyest­­ telepítettünk. A jánoshalmi erdészet három településhez tartozó működési körzetében szélhordta futóhomok már nincsen. Bőt a­­ Kunfehértó­­val határos erdőnknek értékes faállományát védettnek nyilvání­tották és a Kiskunsági Nemzeti Park felügyelete alá tartozik. Üzemtervünk szerint, évente 16— 18 ezer köbméter vastag fát, 3— 4 ezer köbméter tűzifát terme­lünk ki. Sajnos, a felújítás elég nehéz. Az elmúlt három évtized alatt lesüllyedt a talajvíz szintje, teljesen megváltozott a terület vízi háztartása. A kitermelt szür­kenyár helyére legfeljebb feke­tefenyőt és erdeifenyőt ültethe­tünk, ezek a fafajok még eltűrik a kevesebb­­ talajnedvességet. Jánoshalma közelében a kéles­­halmi út mentén szépen fejlődik a 2,6 hektáros parkerdő, az itt lakók kedvelt kirándulóhelye. Ezt a legutóbbi évtizedben ad­­ták a tanács kezelésébe. Mind­három településen jó kapcsolat­ban vagyunk az iskolákkal. Ne­kem többek között az a pártmeg­bízatásom, hogy a kisdiákokat a fák, az erdők­­ szeretetére, meg­becsülésére serkentsem. A pálya­­választásnál is igyekszünk őket az erdészeti szakmára irányítani. Jelentkeznének is, de a szegedi erdészeti szakközépiskolába na­gyon keveset vesznek fel. Talán itt, nálunk lehetne Jánoshalmán ilyen képzést elindítani. Képzés itthon Természetszerető, erdőt, fát kedvelő tanítók, tanárok mind a három településen akadnak szép számmal, Jánoshalmán gimná­zium működik. Az erdészet szíve­sen vállalkozna arra, hogy a szak­mai képzésben segítséget nyújt­son a tanári karnak. A gyakor­lati oktatásra alkalmas lenne az erdészet, a terézhalmi csemete­­kert és a szakma több közeli munkahelye. Érdemes lenne meg­próbálni, Bognár József erdészetvezető javaslatát mindenképpen fel kel­lene karolni. Hazánkban az erdé­szeti, a faipari ágazat jelentősége energiatakarékossági és egyéb okok miatt megnőtt. A szakmát elsajátítani és azt művelni akaró fiatalok is vannak. Elő kell segí­teni elhatározásuk valóra váltá­sát. Kiss Antal • Bognár József, a jánoshalmi erdészet kitüntetett vezetője. Ötévesek a négyes ikrek ötesztendősek a Marika, Zoltán, Attila,kecskeméti Kállai-ikrek: Feri, Hogy telnek napjaik? Mint bármelyik négygyer­mekes családé. Reggel ötkor kelnek — a kicsik még félórát lustálkodhatnak (?!) —, negyed hétkor irány az óvoda. Munka után a gyerekekkel együtt vásárolnak be, legkorábban fél hatra érnek haza. Amíg a vacsora készül, addig a kislány és a há­rom kisfiú játszhat. Ha az édesapa éppen nem ma­szekol (plusz jövedelemhez, mint bárki más, csak így juthatnak),­éppen nem a kertben, vagy a ház körül dolgozik, akkor ágyaz, fürdet... Szóval az este rohanás, hogy a négy gyerek este nyolcra ágy­ba kerülhessen. Utána? A mosogatás nem tűr ha­lasztást. A többiben: a mosásban, vasalásban, stop­­polásban, gombfelvarrásban lehet válogatni — este vagy szabad szombaton, vasárnap. A nagytakarítás is hétvégére marad. Kirándulni? A múlt nyáron voltak először, há­rom napot. Ugyanis vettek egy sátort. Beutalóra négy gyerekkel, s pláne óvodai szünetben gondolni sem szabad. — Ne higgye, hogy panaszkodom — mondja bú­csúzóul Kállai Ferencné —, hiszen számunkra mind­ez természetes. A nagycsaládosok igazi gazdagsága a sok gyerek gondja, öröme... K. K. • Balra: a reggeli öltözködésnél segíteni kell, sürget az idő...• Lenn: a Kállai ikrek; Feri, Marika, Zoltán, At­tila az óvodában. • Irány az óvoda! • A tévé előtt, aly esti mesére várva. • Ritka pillanat: együtt játszik a négy gye­rek a szülőkkel. (Tóth Sándor felvételei)

Next