Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-25 / 20. szám

NAGYCSALÁDOK 1983-BAN Szekeresék Hiába erőltettem a szemem, nem tudtam kiolvasni az Irinyi utca 42. bejáratánál elhelyezett levélszekrényről, hogy hányadik emeleten laknak a hétgyerekes Szekeresék. Biztosra vettem: az elsőn, legfeljebb a másodikon. Gyalog indultam keresésükre. — Naponta felkutyagoltatnám azt a tisztviselőt, aki ezt a lakást utalta ki maguknak — lihegtem a hetediken ajtót nyitó, ápolt, mosolygós Szekeresnének. — Ennek is örültünk. 4—5 gyerekkel hosszú évekig rozoga, háromszor­ négy méteres, udvar­ra nyíló sufniban kínlódtunk. Semmi sem volt hozzá, semmi! Repedezett a mennyezet, de még boldogok is lehettünk volna, hogy végre találtunk valami helyet, mert korábban Kecskemét egyik széléről a másikra vándoroltunk. Szófogadók, rendesek gyere­keink, de a főbérlők inkább egyedülállót vagy gyerektelen házaspárt kerestek. Ránk dől a fal és nem lesz több gondjuk ve­lünk — keseregtem a lakáshiva­talban. Hiába. Talán ma is al­bérletben nyomorognánk vala­hol, ha a megyei tanácsnál dol­gozó rokonunk nem segít. Jól ismeri Veliczky István elnökhe­lyettest. A tanácsi vezető udva­riasan fogadott bennünket. Ho­zatta az iratokat. Ide-oda telefo­nált, majd a lelkünkre kötötte: ha két hónapon belül nem ka­punk kedvező értesítést, egyedül őt, csakis őt keressük. Nem kap­tunk! Ismét fölkerestük. Úgy lát­tam, mérges volt, de nem ránk. A lakáshivatalban magyarázkod­tak, legközelebb biztosan ka­punk, egészen biztosan. Veliczky István észrevette­­ az elosztási tervezeten, hogy csak ceruzával a írtak be valamilyen nevet ehhez hetedik emeleti lakáshoz. Gyorsan kiderült, mi sokkal job­ban megérdemeltük. Azonnal el­intézte a formalitásokat. Tűzijáték ajándékba Virágokkal, képekkel díszített szőnyegpadlós szobában kínáltak hellyel. A gyerekek az esti me­sét fülelték. A maci eltávozása után sorban bemutatkoztak. Pé­ter ötödikes,­­ a villanyszerelő szakma érdekli. „Építőmunkás szeretnék lenni” — közölte két évvel­­ fiatalabb öccse, Jóska. An­namária „bölcsis néni” lesz, ha minden tervei szerint alakul. Ilonka, Irén még nem döntött. A hatesztendős Tibor „már kis­korában” elhatározta: katona­tiszt lesz, tankos, mint nagy­bátyja. Zolika a legkisebb, a mag­netofon iránt érdeklődik. Ketten is elénk dugják karju­kat, nézzem, milyen izmosak. Hallgatom a kikívánkozó élmény­­beszámolókat, karácsonyra kesz­tyűt, monchichit, kisautót, lab­dát, asztali kuglit kaptunk. Mu­tatják kedvenc olvasmányaikat. Tartalmasan élnek a Szeke­res-gyerekek. Nyáron Békásme­gyeren nyaraltak egyik rokonuk­nál. „Jaj, de jó volt”, még most is jókedvre deríti az emlék Ir­­csit. „Kijártunk a Pünkösdfürdő­re, ott voltunk, amikor kihúzták az autót a Dunából, amit a tévé is mutatott.” „Metróztunk.” „Lát­tunk egy nagy sarlót, meg egy kalapácsot.” „Hajókáztunk is.” „Én augusztus 20-án születtem, de már apukámnak nem volt pénze ajándékra. Azt mondta, mégis te kapod a legszebbet: a tűzijátékot.” A mama még nem látta belülről a színházat, de a gyerekek a moziban is, a műve­lődési központban is tapsoltak Hófehérkének meg a törpéknek. Játszottak már a Szórakaténusz­­ban. Apu hetente előszedi a régi diafilmvetítőt és lepergeti mindig közkívánatra összeállított a műsort. Közben előkerül a 33 eszten­dős Szekeres József is. Elnézést kér: „A munkából jövet mindig átöltözöm.” Kiegyensúlyozott, elégedett embernek látszik. „Ruhára kevés jut” — Ingyen kaptuk a hatvankét négyzetméteres lakást. A gyere­kekre való tekintettel a tanács elengedte a használatbavételi dí­jat. Így bútort vásárolhattunk megtakarított háromezer-vala­mennyi forintunkból. Először volt saját ágyunk, szekrényünk, asztalunk és részlettartozásunk. A virágtartót, a kis könyvespol­cot magam fabrikáltam. Vettünk azóta tévét, porszívót, rádiót. Körbejárjuk a lakást. Hangula­tos falragaszok, fényképek a fa­lakon. A kamra egyedülállónak is kicsi, a konyhából elspóroltak néhány négyzetmétert. A házi­asszonytól kérdeztem: — Hol ebédel a család? — Csoportokban a konyhában. Egyszerre nem férünk el. Jó len­ne, ha legalább ünnepeken kö­zösen ebédelhetnénk. Még na­gyobb baj, hogy nincs hol tar­tanom az élelmiszert. Napról napra élünk. Sokat megtakarít­hatnánk, ha a családhoz mére­tezték volna a kamrát. Gondol­kodtunk, elmegyünk almát szed­ni. Két vasárnap megkerestük volna a télire valót. Hová ten­nénk 60—70 kilót? Még egy ko­­sárnyi almának sincs hely. Szí­vesen vennék burgonyát, ami­kor olcsóbb, talán még disznót is hizlalnánk valahol, ha lenne normális kamránk. — Mennyiből élnek? — Túlórákat is vállaló kocsi­kísérő uram jó esetben ötezret is hazahoz. A családi pótlékkal, a gyes-járandósággal sem jön össze több tíz—tizenegyezer fo­rintnál. Nagyon be kell osztani, hogy minden fontos szükséglet­re jusson. Most itthon esznek a gyerekek, de ha a Mezőgépnél újra munkába állok, akkor re­mélem kapnak ebédet az iskolá­ban vagy az óvodában. Sohasem porciózom ki az adagokat, annyit ehet mindenki, amennyi jólesik. Ruhára kevés jut. Szerencse, hogy a rokonoktól mindig ka­punk kinőtt ruhákat, cipőket. Kapnak beutalót? — Szórakozásra is marad va­lamennyi? Mindketten furcsán mosolyog­nak. Mintha ők szégyenkeznének, hogy ilyesmire nem telik. A csa­ládfő válaszol. — Fiatalon jártam színházba, kétszer is. Most a rokonomtól kaptam belépőt a népzenei talál­kozóra. Az első sorban ültem. — Az üzemi kulturális felelő­sök soha sem ajánlottak föl vál­lalati bérletet, jegyet? — Még nem fordult elő, pedig alighanem elmentünk volna. (A Katona József Színház az­óta a Mátyás király juhásza má­sodik előadására meghívta a Szekeres családot. Két páholy­ban is alig fértek el. Sohase fe­lejtik el ezt a szép napot!) — A szakszervezettől, a tanács­tól, a vállalattól kaptak-e rend­kívüli támogatást? — Az egyik óvó néni elintézte, hogy 1500 forint segélyt utaljon ki a tanács. A kádgyár a munkavál­lalók iskolás gyerekeinek minden ősszel megkönnyíti a tankönyvek, a füzetek megvásárlását. Tavaly a szakszervezeti titkár el akarta küldeni üdülőbe a családot, de sajnos a másfél éves Zolikát itt­hon kellett volna hagynunk, mi­vel csak szobatiszta gyerekeket fogadtak. Inkább maradtunk. Erre az évre újra megígérték a beutalót, de még senki nem szólt. Huszonhat forint a takarékban A jókedélyű édesanyától kér­dem: — Voltak-e nehéz pillanataik? — Nagyon féltünk, amikor az egyik kislány alig pihegett a ma­gas láztól. Telefon nincs, éjsza­ka nehéz orvost, mentőt szerez­ni. A középső fiút meg a járdán ütötte el egy biciklis nagyfiú. Még szerencse, hogy egy töréssel megúszta. Játszótér nincs a ház mellett, másutt meg nem nagyon tűrik meg a nagyobbak a kicsi­ket. Mondja, miért engedik, hogy 12—14 éves fiúk, mint az őrültek motorozzanak a lakótelepen? Az édesapától azt tudakolom: — Mennyi pénzük van a taka­rékban? — Huszonhat forint! — Gyerekek, mit szeretnétek a legjobban? Szinte versengve válaszolnak: — Családi házat, kertet! Heltai Nándor ! Tizenhat gyerek nőtt fel az örökölt kiságyban. U Január közepén is állt a karácsonyfa. — Játékország... (Méhesi Éva felvételei) . Erdőművelő szakmunkások képzése Az első tanfolyamot a Kiskunságban tartják Az erdőművelésben kevés a szakmunkás, ez ese­tenként hátráltatja a fejlesztési tervek megvalósí­tását. A MÉM Erdészeti és Faipari Hivatala most olyan szervezeti és módszertani javaslatot dolgozott ki az erdőgazdaságoknak, amellyel az erdőművelők szakmunkásképzését nagyobb nehézség nélkül meg­oldhatják. A hivatal módszertani anyaga lehetővé teszi, hogy az érintettek közvetlenül a munkahelyen sa­játíthassák el az erdőművelési ismereteket. Az audiovizuális technika fokozott felhasználásán alap­szik a 165 képből álló erdészeti szaporítóanyag­termelési iskolai program, valamint a 210 képes Mesterséges erdősítés című­­ anyag, amelyet külön­leges, úgynevezett önkonzultációs tanulóasztal se­gítségével „hívhatnak elő” a tanfolyam hallgatói. Az első szakmunkástanfolyamot a Kiskunsági Er­dőgazdaságban tartják. Még ezen a télen hozzálát­nak az oktatáshoz. (MTI) 1983. január 25. • PETŐFI NÉPE • 3 NAPKÖZBEN: Életmentés, tettenérés: CB Sorozatos birkalopásnak vetett véget Kiskunhalason egy GB-rá­­diós. Készülékén ugyan­csak köz­vetve tudta értesíteni a rendőr­séget (a kórházban vették adá­sát, s jelentették tovább), hogy a juhhodály mellett egy személy­­gépkocsi fölöttébb gyanúsan vesztegel, rendszámtábláit rongy takarja. A helyszínre siető URIH- őrjárat tettenérte a birkatolvajo­kat, akik huzamosabb idő óta dézsmálták a nyájat. A bajai kórházban a műtét közben derült ki, hogy különle­ges gyógyszert kell kapnia a be­tegnek, különben__De ez az életmentő szer a környék gyógy­­szertáraiban nem volt beszerez­hető. Ám a szekszárdi kórházban „vették” a segélykérést, azonnal útnak indítottak a gyógyszerrel egy gépkocsit (Bajáról sietett elébe a másik). Az Államigazgatási Szervezési Intézet kutatócsoportja is nagyon komolyan vizsgálja, hogyan hetne a tanácsi munkában, le­intézményekben hasznosítani az OB-rádiót. No, nem ott, ahol a a telefonhálózat — a hazai viszo­nyokhoz arányosítva — jól ki­épült, hanem a kisközségekben, a tanyavilágban. Ahol tudvalevő, hogy még a kevés telefon is gya­korta hibás, s a posták (a köz­pontok) 4 óra tájt bezárnak ... És nemcsak az orvos, de a ta­nácselnök, a művelődési ház ve­zetője is jól hasznosíthatná a telefonpótló készüléket apróbb­­nagyobb szervezési ügyek inté­zésére ... Bács-Kiskun megyében a fal­vakban már 28 OB-rádiós körze­ti orvos van (18 százalék!), akik javarészt saját pénzükből vásá­rolták meg a készüléket. De le­het-e sokallani azt a 15—30 ezer forintot (a legdrágább készülék sem kerül többe, mint 60 ezer) azért a lehetőségért, hogy a hét­végi ügyelet „eseményeit” pilla­natok alatt meg lehet beszélni a kollégával, kapcsolatba tud lép­ni a kórházba került beteg ke­zelőorvosával,­ mentőket hív­hat ... Baján a kórház és az egész­ségügyi dolgozók hétvégi pihenő­házát is ellátták CB-rádióval, a halasiak a bogárzói szociális központot tették így elérhetővé, hiszen az ott élő öregeknek is bármikor szüksége lehet gyors orvosi segítségre. Lajosmizsén a központi rendelőből lehet a terü­leten tartózkodó módon „utolérni”.orvosokat ily­e­n számtalan előnyt összegezve méltán mondta a megyei főorvos­ úr. Gubacsi László, hogy a CB- rádió egy igényes falusi körzeti orvosnak már létkérdés. S ma­napság, amikor a falu lakosság­­megtartó erejét szeretnénk nö­velni, nem ártana megfontolni, hogy a kisközségek tanácsainak, a művelődési házak igazgatóinak nem kellene-e minél előbb „rá­harapni” a CB-rádiózás előnyei­­­re? Sok mindent (levelezést, idő­rabló megbeszéléseket stb.) le­hetne ilyen módon megtakaríta­ni, friss értesüléseket szerezni, intézkedéseket meggyorsítani, a közbiztonságot növelni. Ki lehet próbálni!... Nagy Mária Harmincéves a TIT Új módszerek, bővebb szerepkör Bővíti a szabad szombati mun­kásiskola rendszerét, speciális is­meretek nyújtásával segíti a pe­dagógusok oktató-nevelő munká­ját, s a korábbinál is több köz­hasznú tanfolyamot indít az idén az újjászervezésének 30. évébe lépő Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat. A szervezet idei fontosabb fel­adatairól Kurucz Imre, a TIT fő­titkára tájékoztatta Nagy Attilát, az MTI munkatársát. Egyebek közt elmondotta: a szervezet tar­talmi munkája ebben az évben minden eddiginél szorosabban kapcsolódik az alapvető népgaz­dasági érdekekhez. Ezen belül változatlanul az egyik leglénye­gesebb feladat a tudományos is­meretek széles körű­­ terjesztése, a mindennapi kultúrához tartozó tudásanyag átadása. Az úgyneve­zett emberi tényező fontosságát hangsúlyozva az állampolgárok általános és szakmai műveltségé­nek fejlesztésére, politikai tájé­kozottságának szélesítésére törek­szik a TIT. Elsősorban a közgon­dolkodást kívánja jelentősen be­folyásolni, erősíteni a szocialista hazariság és az internacionaliz­­mus gyakorlatát, és nem utolsó­sorban törekszik orientálni életmód alakítását. Ezeknek az követelményeknek akkor tud meg­a­felelni a szervezet, ha jó a kap­csolata a tudományos és az alko­tóműhelyekkel és azoktól hat­hatós segítséget kap. Az utóbbi években különösen a nemzeti tör­ténelmünkkel, a nemzet- és tör­ténelemtudattal foglalkozó kurzu­sok iránt nőttek az igények: idén februárban Sopronban, március­ban Csongrád megye több váro­sában és Budapesten indulnak ezeket a témaköröket taglaló elő­adássorozatok. Az értelmiség ön­képzéséhez mindeneken túl úgy járul hozzá a társulat, hogy olyan klubfoglalkozásokat szervez, amelyeken lehetőség nyílik a vé­lemények ütköztetésére. Ezek a kerekasztal-beszélgetések az át­fogóbb, szélesebb körű tájékozta­tást is segítik. Tartalmi, formai és módszerta­ni változásokat, a korábbiaknál összehangoltabb tervezést köve­tel a TIT-től a tömegkommuniká­ciós eszközök egyre bővülő isme­retterjesztő szerepköre. Idén el­sősorban a televízió műsoraira épülő tevékenységét bővíti a tár­sulat, s tanulmányozza a nyugati országokban már jól bevált „táv­­felnőttoktatási” formák adaptá­lásának lehetőségeit. Június elején a­ fővárosban az ötnapos tanítási hét bevezetésé­nek tapasztalatait összegzi a szer­vezet országos konferenciája. Jú­liusban kezdődik a sporttal fog­lalkozó előadássorozat, a tízna­pos testkultúra nyári egyetem Agárdon. A „klasszikus”­ felnőttoktatás kereteit áttörve, ma már minden korosztályhoz szólni kíván a TIT. Növeli iskolasegítő, kiegészítő sze­repét, elsősorban speciális isme­retek adásával segíti az oktatási­nevelési folyamat egészét. Nyelv­tanfolyamokat szervez 3—6 éve­seknek, az iskolákban szorgalmaz­za a különböző — például kis matematikus, fizikus — baráti körök működését, rétet vállal pe­dagógusok továbbképzéséből. A szülők pedagógiai ismereteit bő­vítendő, tanfolyamokat indít a fő­városban és vidéken többek kö­zött az új, komplex matematika­­oktatásról. Februárban — a ki­sebb vállalatok műszaki szakem­bereinek át- és továbbképzését szem előtt tartva — a társulat fel­újítja, korszerűsíti együttműkö­dési megállapodását az MTESZ- szel. A szervezet — a mozgalmi jelleg erősítése érdekében — nem mond le a már jól bevált rendez­vényekről sem. Idén egyebek kö­zött kétnapos tanácskozást szer­veznek a falvakban élők ismere­teinek bővítésével­­ kapcsolatos feladatokról. Méltó módon emlé­keznek meg Marx Károly halálá­nak 100., Luther Márton születésé­nek 500. évfordulójáról, s tanács­kozássorozatot szerveznek a har­m­­mincas évek irodalmi és művészi­életéről Székesfehérvárott nyitják meg áprilisban a magyar nyelv hetét, amelynek keretében országszerte a szakmai és a köz­­nyelv időszerű­­ kérdéseiről ta­nácskoznak. A TIT természettudo­mányos tevékenységét segíti majd a közeljövőben Kecskeméten meg­nyíló kis planetárium. M­iután Barnabás, az ezermes­ter és feltaláló elfoglalta új munkahelyét az Intéz­ménynél, hamarosan belekezdett egyik, igazán jelentős találmánya kidolgozásába. Az alapgondolat jó volt, a megvalósítás is szé­pen haladt. Barnabás jókedvűen fütyörészett, keze alatt égett a munka. Természetesen az Intézmény vezetői is azonnali felismerték a találmány kiemelkedő jelentősé­gét, így sajátos eszközeikkel min­dent el kívántak követni azért, hogy a­­ várhatóan szép eredmény elérését hathatósan támogassák. Javaslatkidolgozó Bizottságot hoztak hát létre, amelynek az volt a feladata, hogy kidolgozza azon intézkedések­ tervezetét, amelyek kellően segíthetik Bar­nabás munkáját. Bizottságok A bizottság működésében azon­ban egy idő múlva problé­mák merültek fel. Terminusnehéz­ségek, értelmezésbeli viták lassí­tották az előrehaladást. Így az­tán az említett­­ problémák tisztá­zására újabb Bizottságot hoztak létre. IE Bizottság már az első időkben szép eredményeket ért el, mélyreható és alapos elemzései széles körben arattak nagy elis­merést.­­Talán csak egyetlen te­rületen volt kisebb hiányossága: a Bizottság ugyanis nem tudott igazán jó és gyümölcsöző kapcso­latot kialakítani a Javaslatkidol­gozó Bizottsággal, együttműködé­sük némi kívánnivalókat hagyott maga után. Ezért aztán feltétlenül indokolt­­ volt­­ a Koordinációs Bi­zottság felállítása, melynek fő feladata lett a két bizottság te­vékenységének összehangolása. A Koordinációs Bizottság igazán jól dolgozott — legalábbis ezt álla­pította meg a Bizottságok Mun­kájának Értékelésére Megalakí­tott Bizottság is. Eközben Barnabás kezdeti len­dülete­­­­ mintha valamelyest fo­gyott volna. Már nem fütyült olyan vígan, arcáról is lehervadt a mosoly, és az utóbbi időben, bizony, mintha­ a találmány meg­valósítása­ sem­ haladt volna a megszokott, gyors ütemben... Mindez azonban nem hátráltat­ta az Ellenőrző Bizottság létreho­zását. Erre már igazán nagy szük­ség volt, amit akár a legelső ala­pos ellenőrzés is fényesen iga­zolt. A bizottság megállapította, hogy Barnabás, az ezermester és feltaláló már hónapok óta elmu­lasztotta teljesíteni a bizottságok szervezeti és működési szabályza­taiban, valamint ügyrendjeiben egyértelműen rögzített jelentési kötelezettségeit. Mit volt mit ten­ni, a hasonló esetek egyszer és mindenkorra való megelőzése vé­gett Barnabást valamennyi bi­zottságból­­ azonnali hatállyal kizárták. A döntést a bizottságok követ­kező ötéves munkatervét jóváha­gyó plenáris ülésén jelentette be a Fegyelmi Bizottság elnöke. Barnabás hamarosan kedvesze­­getten távozott az intézményből. Találmányának kidolgozását má­ig sem fejezte be. Távozása okainak tisztázására bizottság alakult. Dániel Z. Pál

Next