Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 16. szám

A KICSIK KÖNNYEBBEN TANULJÁK A SZAVAKAT ^ '' ■ [UNK] Mm«/,,, ’ |í^--y;f>í/íx<'HP.<HPPfl Wmmm', A nyelvoktatás kérdőjelei «• Nemrégiben foglalkoztunk la­punk hasábjain az óvodai, nyelv­­oktatás egyik követésre méltó kecskeméti példájával. Ha to­vábbgondoljuk a riportban­­ el­hangzottakat, számos olyan kér­dés vetődik fel, amelyre egyelő­re nincs megnyugtató válasz. Tudományosan megalapozott kísérletek és tapasztalatok során bebizonyosodott, hogy minél ko­rábban kezd el a gyermek nyel­vet tanulni, annál gyorsabban szert tesz az idegen nyelvi kom­munikáció alapkészségeire. Könnyen tanulja a szavakat használja a másik nyelv számá­és­ra szokatlan fordulatait. Négy-hat éves korban a hangképző szervek is jobban tudnak alkalmazkodni a magyartól eltérő hangokhoz. Ha az óvodásokban felébresztik a kí­váncsiságot, az idegen nyelv iránt és megfelelő módszerekkel fog­nak a „tanításhoz" — a gyerekek ugyanúgy játéknak tekintik és ugyanolyan élvezettel képesek be­lefeledkezni, mint akármelyik más óvodai tevékenységbe. Óvodában és alsó tagozatban Szeptembertől az általános is­kolák negyedik osztályában — tízéves korukban — kezdenek a gyerekek oroszt tanulni. Néhány iskolában, ahol van második ide­gen nyelv szakos, tanár, lehetőség van arra is, hogy szakosított tan­tervű osztályokat indítsanak. Így a kecskeméti Petőfi Sándor Álta­lános Iskolában immár 17 éve an­gol tagozaton tanulhatnak a gye­rekek. Ez alsóban heti plusz öt, felsőben pedig heti nyolc, illetve kilenc óra többletet jelent a diá­koknak. Az érdeklődés nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy az idei tanévtől már két angol szakos osztályban folyik a munka. Az igényeket még így sem tudják kielégíteni. Hasonló helyzet alakult ki a bajai Újvá­rosi Általános Iskolában, ahol a kezdeti érdektelenséget olyan nyelvtanulási láz váltotta fel, hogy az „angolos” osztályba je­lentkezőknek csak egy részét tudják felvenni. Azok az intézmények, ahol nincs nyelvszakos tanár, de felismer­ték a korai nyelvtanulás rendkí­vüli hasznosságát, a TIT-hez for­dultak. A kecskeméti Zrínyi, Hoffmann János utcai és a Béke a téri iskola tanulói a némettel, a hunyadivárosiak pedig az angollal birkóznak tanórán kívüli, dél­utáni tanfolyamokon. De essen szó a legkisebbekről is. A közelmúltban számoltunk be a kecskeméti Forradalom ut­cai óvoda oroszt tanuló­ nagycso­portosairól. Másik megyebeli pél­dát még nemigen hozhatunk, de az ország más városaiban is foly­nak hasonló, szép eredménnyel kecsegtető próbálkozások. Társadalmi igény Az eddigiekből is világosan ki­tűnik, hogy — jóllehet nem fej­lődéslélektani ismereteik alapján — a szülők szeretnék gyermekei­ket minél hamarabb egy nyelvi kurzus „hallgatósága” közt látni. Legtöbbször saját keserves ta­pasztalataikra gondolnak, és „ha én már nem is, de legalább a gyerek beszéljen egy nyelvet.” jel­szóval íratják be őket. Társadal­mi igény tehát van, és nem is elenyésző. De mi van a túloldalon, miért nem képesek az óvodák és iskolák ezeket az igényeket ki­elégíteni? Ha eltekintünk olyan nagyon is létező gondoktól, mint a túlzsúfoltság és (tan­)terem­hi­­ány, még ott egy harmadik prob­léma: kevés a nyelvtanár. És mivel óvodásokról és alsó tagoza­tosokról van szó, az sem mind­egy, milyen pedagógusokra van szükség. Ki tanítson? Tanárképző főiskoláinkon fel­sőtagozatos nyelvtanárokat ké­peznek. Az első kézenfekvő kér­dés tehát, ki tanítson oroszt a negyedik osztályban? A tanár­képzőt végzett pedagógusok egy része húzódozik a feladattól. Má­sok az életkori sajátosságok, másképp kell még foglalkozni a kilenc—tízévesekkel, mint a „nagyokkal" hangzanak az­­— elfogadható — érvek. A válasz azonban adott: a tanítóképző fő­iskolákon ugyanis folyik orosz szakkollégiumi képzés, amely ar­ra jogosítja a végzetteket, hogy az alsó tagozatos szakrendszerű oktatásban részt vehessenek. Már csak azért is, mert — mint ahogy a tantervben is megfogalmazódik — egyebek között a korai nyelv­­oktatás (óvodai és alsó tagozatos) sajátos vonásaival A szakkollégistákra ismerkednek, tehát bát­ran rá lehet bízni a negyedike­sek tanítását, mivel módszertani, szakmai felkészültségük igen jól megalapozott. De ki tanítsa az óvodásokat? A tanítónők alkalmasak lennének a feladatra, csakhogy nem célsze­rű az óvodásokat még a nyelvta­nulás időtartamára sem elszakíta­ni saját óvónőjüktől. A gyerekek idegen nyelvhez való kötődését ugyanis döntően befolyásolja an­nak az óvónőnek a személyisége, aki a foglalkozásokat vezeti. Tiszteletreméltó kezdeményezés tanúi lehetünk a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben. A megfe­lelő orosz nyelvi felkészültséggel és jó óvónői személyiségjegyekkel rendelkező másodéves hallgatók tudományos diákkörön ismerked­hetnek az óvodai orosz nyelvok­tatás elméleti kérdéseivel, nyelvi anyagával és módszereivel. En­nek a felkészítésnek az a célja, hogy a végzett hallgatók eredmé­nyesen tudják munkájukat végez­ni, ha óvodájukban a szülők olyan igénnyel lépnek fel, hogy gyer­mekeik már ebben a korban el­kezdjenek oroszul tanulni.­­ A második idegen nyelv oktatása minden eset­ben a szakos tanárok­ra hárul, mivel a tanítóképzők­ben csak orosz szakkollégiumi képzésre van lehetőség. Jóllehet a hallgatók — így például a Ba­jai Tanítóképző Főiskolán is — harmadévtől kötelezően választ­ható fakultatív tantárgyként ta­nulhatnak angolt, de ennek a for­mának „csak" a korábban szerzett tudás megtartása a célja. Az az elképzelés, amely szerint a má­sodik idegen nyelvet bevezetik az általános iskolákban, a kép­zésben egyelőre nem tükröződik. Pedig a bajai főiskola már fel­­készült a magas szintű nyelvok­tatásra: korszerű nyelvi laborató­riuma, és háromnyelvű — német, orosz, angol — képmagnós anya­ga van, sőt tanárokban sincs hiány. Társalgási órák Hasonló a helyzet az óvónő­képző intézetben is. A hallgatók szép számban látogatják az angol és német társalgási órákat, de valljuk be, ezek a tantárgyak nemigen vágnak a szakmába. Pe­dig igény lenne a második idegen nyelv óvodai tanítására is, vi­szont még nem létezik az orosz­hoz hasonló gyakorlati tapaszta­latokra épülő kipróbált anyag, amelyet bátran használhatnának. Még ennél is nagyobb gond a folytatás. Az óvodai nyelvokta­tásnak ugyanis csak akkor van létjogosultsága, ha az az általános iskolában folytatódik. Orosz sza­kos pedagógust a legkisebb falu­si iskola tanári karában is talá­lunk, míg második idegen nyelv szakosokból a városi intézmé­nyekben is kevés van. Az óvodai nyelvi nevelést tehát csak ott szabad elkezdeni, ahol garantálni tudják a megszakítás nélküli folytatást az általános iskolák­ban.• Úgy tűnik, a hatékony idegen­nyelv-oktatás egyik lehetséges útja az, ha már az óvodás korban elkezdődik a nyelvi nevelés. A megvalósulásnak azonban ma még számos akadálya van, ame­lyek közül ebben az írásban csak egy-két problémát érinthettünk. Kormos Emese Méltó otthont kap az Országos Széchenyi Könyvtár Befejezéséhez közeledik a bu­davári palota nyugati, krisztina­városi szárnyának felújítása. Ezzel egy több mint két évtize­de húzódó építkezés zárul le, s nemzeti könyvtárunk — annyi viszontagság után — méltó ott­honba költözhet. A budavári pa­lota épületének átadása — az állami tervbizottság döntése alapján — december végén vár­ható. Az Országos Széchenyi Könyv­tár kidolgozta az átköltözés rész­letes tervét: a hatalmas állomány és az egymással szorosan össze­kapcsolódó munkafolyamatok „áttelepítése" tíz hónapot vesz igénybe. Közben azonban gon­doskodnak a legfontosabb olva­sói igények — a tudományos ku­tatók kéréseinek — kielégítéséről is. NINCS „TELT HÁZ” A G­YERMEKSZA­NA­TÓRIUMOKBAN Jelentkezőket várnak Kőszegre, Vajtára Az iskolaszanatóriumokba. Kő­szegre százötven légzőszervi és asztmás, Vajtára száznegyven enyhén mozgássérült általános is­kolás kaphat négyhetes beutalót koedukált csoportokban. A gyer­­mekszanatóriumok eddigi, több mint egyéves működését eredmé­nyesnek ítélték az orvosok és a pedagógusok. Kiderült azonban, hogy a nem kellő tájékoztatás miatt félreérté­sek is adódtak: a­­ pedagógusok és a szülők egy része aggódott, hogy a gyermekek elmaradnak a tanu­lásban. Ez a félelem alaptalan, mivel mindkét helyen jól képzett pedagógusok tanítanak, s a kis beutaltak nem maradtak el még a nyelvtanulásban sem. Kisegítő iskolásokat nem tud­nak fogadni egyik üdülőszanató­riumban sem, mivel nincs lehető­ség gyógypedagógiai oktatásra. Előfordult az is, hogy Vajtára nemcsak enyhén mozgássérülte­ket, vagy hanyag­ tartásúakat, ha­nem mozgásukban erősen korlá­tozottakat is küldtek, holott az üdülőszanatórium háromszintes kastélyban van, ahol a kis vendé­geknek önállóan kell közleked­niük. A terápiát nem az úszás, hanem a napi rendszeres intenzív gyógytorna jelenti. Az üdülőtől mintegy két kilométerre található egy meleg vizű strand, de ez csak időszakosan — májustól szeptem­berig — használható. Azt is jó tudni hogy a vajtai szanatórium nemcsak az enyhén mozgássérül­tek gyógyítására alkalmas, ha­nem baleseti sérülteket is fogad­hat utókezelésre. Kőszegen a szubalpesi, pormen­tes levegő gyógyító hatású. Az ide beutaltak rendszeres gyógy­tornáztatással a helyes légzést is gyakorolják. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a beutalók igénylésével sincs tisztában mindenki. Mindkét sza­natóriumba kizárólag csak orvosi javaslattal juthatnak el az általá­nos iskolások. A javaslatot az is­kolaorvos, a szülő és a pedagógus egyaránt kezdeményezheti. szakorvos által kiállított javasla­­­tok a Szabadsághegyi Gyermek­gyógyintézetbe (1531 Bp. Márton­­hegyi u. 6.) jutnak. Felülvizsgá­lat után továbbítják a SZOT-ba, ahonnan a beutalók a szakszerve­zeti központokon keresztül kerül­nek el valamelyik Szülő munka­helyi alapszervezetéhez. Többen azzal sem volta­k tisztában, hogy a négy hét csak alapbeutalás. Ha a gyermek állapota indokolja, nyolc, illetőleg maximálisan ti­zenkét hétre is el lehet jutni Kő­szegre, vagy Vajtára. Nagyon fon­tos, hogy a jelentkezési adatlapon a szülők munkahelyének megne­vezését, címét, valamint az ága­zati-iparági szakszervezeti köz­pontot minden esetben teljes név­vel szerepeltessék. A vajtai és a kőszegi intézetek csak­ a szorgalmi időszakban, a tanév alatt, működnek szanató­riumként, a vakációban kéthetes csoportokban üdülő diákokat fo­gadnak. Sajnálatos, hogy a sok előny, a jó gyógyhatás ellenére sem vált eléggé közismertté a gyermeksza­natóriumi beutalás. Eddig nem minden csoportban volt teljes a létszám. Mindkét Üdülőszanató­­riumba még a február 4-én induló turnusra is lehet jelentkezni. A négyhetes beutaló ára mindössze 500 forint. FILMJEGYZETj® Viadukt Szilveszter éj­szakáján — a neve napján — hazafelé igyek­szik. A vasúti vágányok mel­lett megtorpan, majd lázas munkába kezd. Meglazítja rögzítőcsavaro­­­kat, s elmoz­dítja helyéről a sínt. Nem ré­szeg. Fiatal, jó­vágású úriem­ber. Otthon egy aranyos kislány várja, s egy szép feleség. Szereti őket. Másnap mégis megreped a családi idill a dühétől, mert a rádió egy szót sem ejt a kiisiklott vonatról a híradásaiban. A következő alka­lommal már hatásosabb eszköz­zel, ekrazittal próbálkozik. Szor­galmasan számítgat, térképez, barkácsol. Nem látszik őrültnek. Még csak különösebben izgatott­nak sem. Nem tüzesedik át az arca, miközben úgy hajol saját gyártmányú robbani­ótöltetei fölé, mintha egy női zuhanyozó kulcs­lyukán át leselkedne. Nem tűnik pszichopatának senki­­ szemében, sem a környezetében, sem a mozi­vászon előtt üldögélve. Csak vo­natpusztító tettei mutatnak aber­rációt. Kicsit zavaros figura Matuska Szilveszter, a magyar—amerikai— NSZK kooprodukcióban készült, Simó Sándor rendezte új filmben, a Viaduktban. Ahogy az egész film is zavaros. Ráadásul még unalmas is, lassan döcögő cse­lekményével, „szürke” képeivel. Pedig a moziplakátok kriminek reklámozzák...politikai Ki kicsoda? Mást akar az egyik jól öltözött állami tisztviselőnek tetsző úr, és mit a másik? Ki ki­vel van? Miér­t üldözik ezek az emberek, s miért támogatják amazok a vonatokat robbant­­gató Ma­tuskát? — A megvála­szolatlan kérdések egy részére bi­zonyára lel magyarázatot a ma­gyar néző, ha ismeri a harmin­cas évek elejének Magyarorszá­gát, s a bia­torbágyi merénylet után kialakult helyzetet. Ismét­lem : ha ismeri! Mert ebből a filmből nem fogja megismerni. A cím alatt ott díszeleg a krimi felirat, s e műfaji meghatározás elég pajzs ahhoz, hogy ne kér­hessük számon a történelmi hi­telességet, a társadalmi össze­függések és a viadukt felrobban­tását követő politikai következ­mények érzékeltetésének hiányai. Csakhogy kriminek sem igazán krimi Simó Sándor — Egon Eis forgatókönyve alapján készült — új filmje. Hiányzik belőle a kri­mikre jellemző atmoszféra. A vontatott, lelassult cselekmények, az „üresjáratok” köré nem feszül az a sejtelmes légkör, amikor — bár nem történik semmi — fogva­cogva mered a vetítővászonra a néző, mert érzi, hogy bármelyik pillanatban történhet. Emellett Matuska személye sem tud érde­kessé válni, pedig igazán neves színészt kértek fel megformálásá­ra, Michael Sarrazin személyé­ben. (Legutóbb A lovakat lelövik ugye? című nagy sikerű film egyik főszereplőjeként láthatták a ma­gyar mozikedvelők.) Végezetül néhány történelmi tény — röviden — Simó Sándor filmjének „fogyasztásához", pon­tosabban: „megemésztésének” megkönnyítéséhez: 1931 szeptem­berében Matuska Szilveszter fel­robbantotta a Budapest—Bécs út­vonalon közlekedő gyorsvonatot a biatorbágyi viaduktnál. A moz­dony s az első öt kocsi a csak­nem harminc méter mély szaka­dékba zuhant. A merényletnek 22 halálos áldozata, és csaknem ugyanennyi súlyos sérültje volt. A horthysta rendőrség kommunis­ta terrorakciónak nyilvánította Matuska őrült tettét, okot keresve a kommunistaellenes uszításhoz, s egy statáriális rendelet érvény­be léptetéséhez. Így küldhette a halálba a statáriális bíróság Sal­­lai Imrét és Fürst Sándort. Köz­­­­ben a bécsi rendőrség letartóztat­ta az igazi tettest, Matuska Szil­veszterit, aki a biatorbágyi ka­tasztrófa előtt Németországban és Ausztriában is követett el vasúti merényle­teket. Életfogytig tartó börtönre ítélték, ahonnan 1944- ben megszökött. Koloh Elek 1063. január SU. & PFTüFl Wf?E O « NEM A PÉNZ A LEGFONTOSABB Iskolaszövetkezetek — régen és most Amikor százhét évvel ezelőtt, 1875-ben Weisz Bernát Ferenc ke­reskedő, királyi tanácsos iskolai takarékpénztárak megszervezését javasolta, valószínűleg maga sem gondolt arra, hogy a diákság kö­rében mozgalommá terebélyesedik a franciaországi mintát alapul ve­vő ötlet. Javaslatát a művelődési kormányzaton kívül felkarolta az Országos Magyar Gazdasági Egye­sület is, és alig egy évtized múlva ötödfélszáz iskolában már 25 ezer tagja volt az ifjúsági takarék­­pénztáraknak. Ebből a kezdemé­nyezésből sarjadtak ki a tanuló­­ifjúság egymás segítését célzó is­kolaszövetkezetei; közülük az első 1911-ben Budapesten alakult meg. A Diákkaptár-mozgalom­ Az ötven fölötti nemzedék em­lékezetében még elevenen él a Diákka­pt­ár-m­ozgalom amely 1938-ban alakult meg a kormány kezdeményezésére, a Magyar Nemzeti Bank anyagi és erkölcsi támogatásával. A Diákkaptárba tömörült fiatalok — a felszabadu­lás előtt 584 iskolában 31 ezer tag­gal — elsősorban növénytermesz­téssel. bélyeg-, gyógynövény-, il­letve vas- és textilhulladékgyűj­téssel. kisállat- és selyemhernyó­­tenyésztéssel, háziipari munkák­kal foglalkoztak. Igaz, hogy de­mokratizmus, ami a szövetkeze­tekre mindenekelőtt jellemző, nem alakult ki ebben a mozga­lomban, gazdasági tevékenységük azonban ma is elismerésre méltó. Bármennyire hihetetlenül hang­zik is, a felszabadulás után a Diákkaptár-mozgalom számottevő segítséget nyújtott a kirabolt or­szág állatállományának gyarapí­tásához. 1947-ben csaknem száz­ezer állat volt a diákkaptárak tu­lajdonában, többek közt 37 ezer nyúl, 24 ezer galamb, 15 ezer tyúk, 5 ezer kacsa, 2 ezer sertés, 3 ezer juh, ezer kecske, 550 szarvasmar­ha és ezerszáz méhcsalád. Ma is imponáló ez az adatsor. Az első demokratikus iskola­szövetkezetét százhuszonöt bal­mazújvárosi általános iskolai ta­nuló hozta létre 1946-ban. Ez a szövetkezet az ifjúság önkéntes társulása­i révén született meg.1 de­mokratikus önkormányzattal sza­bályozták mindennapi életüket, és gazdasági tevékenységükbe sem szóltak bele a felnőttek Példájuk hamar követőkre talált az ország­ban. egymás után jöttek létre új, s új szövetkezetek az oktatási in­tézményekben, de nem sokáig, mert a Szövetkezetek Országos Szövetségének megalakulását kö­vetően, 1949-ben az iskolai Han­gya-csoportokkal, diákkaptárak­­kal egyidőben az iskolaszövetke­zetek is megszűntek, átadták he­lyüket az újjáélesztett iskolai ta­karékpénztáraknak. (Ezek egyéb­ként a várakozáson felül jól raj­toltak, például a virágzónak nem nevezhető 1953-as évben 4200 is­kolában 13,5 millió forintot taka­rítottak meg a diákok.) Kereskedelem, ipar, mezőgazdaság Nyolc esztendei szünet után Győrben éledt fel újra az ifjúsá­gi szövetkezés eszm­éje. A Bercsé­nyi Miklós Általános Iskola és Gimnázium tanulói 1957. március 30-án határozatot hoztak az isko­laszövetkezet megalakulásáról. Tanulónként húszforintos részje­gyet jegyeztek, és harmincezer fo­rint értékű áruval kereskedelmi tevékenységbe kezdtek az iskolá­ban. Ideje már arról is szólni, hogy voltaképpen mivel foglalkoznak az iskolaszövetkezetek, melyekből ez idő tájt 202 van az országban; közülük 130 általános és 67 közép­iskolában tevékenykedik, 5 pedig felsőoktatási intézményben. Gaz­­­dasági, társadalmi, nevelési cél­jaik egyaránt vannak. Legna­gyobb népszerűségnek a kereske­delmi tevékenység örvend a ta­nulóifjúság körében. Az iskolai boltok fő törekvése: ellátni tár­­­saikat tanszerekkel, írószerekkel, iskolatejjel, büféáruval. Számos helységben kertészke­­déssel és kisállatok tenyésztésével foglalkoznak a szövetkezetbe tö­mörült gyerekek, de nem fehér holló már az ipari tevékenység sem körükben Leggyakrabban já­tékokat és iskolai-óvodai szemlél­tetőeszközöket gyártanak eladás­ra. Van olyan iskolaszövetkezet, ahol a növendékek ipari termelé­sének értéke eléri az évi 700 ezer forintot. Egyébként egy-egy isko­laszövetkezet tiszta haszna álta­lában néhány ezer, némely helyen néhány tízezer forint évente. Kié lesz a nyereség? Mire fordítják a tanulók a nye­reséget? Országosan bevált gya­korlat a harmadoló felosztás, te­hát a tiszta pénz egyharmadával bővítik a „termelést”, ugyaneny­­r»yit­ fordítanak közösségi célokra* például az úttörőcsapat nyári tá­borozásának támogatására,­külön­böző kulturális és sportcélokra, a többi pedig a szövetkezeti mun­kában kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok jutalmazására szol­­gál. Mindent egybevetve nem nagy összegekről van szó, de a tanuló­­ifjúság szövetkezésében nem is a pénz a legfontosabb, hanem a ne­velési cél: a munka megszerette­tése a közös tevékenység által, a helyes szakma, és pályaválasztás elősegítése, a szövetkezés megis­merése, továbbá demokratizmus­ra, közösségi életre nevelés. Kitűnő terepet kínál az iskola­­szövetkezet a közéletiség gyakor­lásához is. Demokratikus úton megy végbe a megalakulás, de­mokratikusan dolgoznak a válasz­tott diák-önkormányzati szervek, nyílt légkör uralja a szövetkezet egész tevékenységét. Az életre ké­szítenek fel az iskolaszövetkezetek akkor is, amikor tudatosítják a fiatalokban a munka szerinti el­osztás igazságos elvét, hiszen csak úgy részesülhetnek a közösség va­gyonából, ahogy és amilyen mér­tékben hozzájárulnak gyarapítá­sához. , P. Kovács Imre • Népszerűek a boltok. NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁS S Az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjában január 13-án Magyarországi Német Néprajzi Kiállítás nyílt a tatai Országos Német Nemzetiségi Múzeum anyagából. A kiállítás a különböző magyaror­szági német településterületek népi kultúráját mutatja be. A képen: Gazdagparaszt szobaberendezése Ceglédbercelről.

Next