Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-21 / 17. szám

ÚJ TEÓRIA A BUDAVÁRI SZOBORLELETEKRŐL Restaurálás művészi fokon Közel ötven gótikus szobortöredéket — fejet, törzset — találtak 1974-ben a Budavári Palota hely­reállításaikor az ásatást végző régészek. A lelet Eu­rópában is párját ritkítja, és nemcsak a szakembe­reket hozta lázba, hanem a kulturális, művészi köz­véleményt is. A szobrok — restaurálva — már lát­hatók a Budapesti Történeti Múzeumban, de értel­mezésükről a vita még ma is tart. Dr. Zolnay Lász­ló, az ásatásokat vezető résgész szerint a lelet a középkori királyi palotából származik. Szakál Ernő szobrász, restaurátor teóriája szerint: egy szobor­­temetőre bukkantak, amely a királyi szobrászmű­hely közelében keletkezett. Ösztöndíj Rómában Szakái Ernő Sopronban él. Az ötvenes évek elejé­től 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Mű­emlékfelügyelőség kőszobrász részlegét vezette. Sop­ronban született, 14 éves korában beállt kőfaragó inasnak, s miután segédként szabadult, a Budapes­ti Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász szakára járt. 1939-ben római ösztöndíjat kapott. (Szent­ Kristóf szobra ma is ott áll a római Magyar Aka­démia lépcsőházában.) Néhány évet végzett el Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, de abbahagy­a­ta tanulmányait. Az egyik ok akár jelképesnek is tekinthető. Miközben a kor szokásainak megfelelően a szobrász kizárólagos anyagának a nemes anyagot tartották­­ kőbe — gipszminta alapján — a mester és nem a művész faragja a szobrot), Szakál Ernő jobban kedvelte az ún. alia prima megoldást, vagyis szobrait közvetlenül maga faragta kőbe. , „Kőfaragó vagyok”, mondta nemrég egy folyóirat­nak adott interjúban — túl számos önálló szobor megalkotásán és megszámlálhatatlan régi szobor, kődísz, boltív, kőcsipke, erkély művészi újraterem­tésén. Ez a kettősség végigkíséri egész életét, munkás­ságát, s a kérdésre, hogy művészet-e vagy mester­ség a restaurálás; hogy hol a határ a kézműipari tevékenység és a művészi alkotás között, inkább tényekkel, mint elméleti fejtegetésekkel válaszol. Példaszerű műemlékvédő A kőfaragás szakmai fogásai évszázadokon át alig változtak, s ha a gépesítés mára könnyített is valamit a munka nehezén, aki erre adja a fejét, an­nak ma is kellő fizikai erővel, jó szemmel, alapos mértani ismereteikkel kell rendelkeznie. A restau­ráláshoz pedig még ezen kívül szükséges a régi korok ízlésének, gondolkodásának, a tartósító eljá­rásoknak az ismerete, és olyan beleérző képesség, amely még az önálló alkotó munkánál is több ér­zékenységet, sajátos tehetséget kíván. „Mert a res­taurálás nem önálló művészet, de lehet művészi folkon művelni” — mondja Szakál Ernő. A soproni mester több mint 30 év alatt számos jelentős magyarországi műemlék helyreállításában működött közre. 1946-ban kezdődött ez a munka a soproni Szent György templom és az Orsolya temp­lom műemléki rekonstrukciójával. Folytatódott soprona bánfalvi kistemplommal, a mádi zsinagógá­­­val, a győri Apátúr­iházzal, a­­ pécsi és az egri kőtár­ral, a visegrádi balluszter-sorral. Keze nyomát vi­selik Visegrádon a­­ várbeli kerengőnek a folyosó boltozata, a Mátyás-kori oroszlános kút, az Anjou­­falikút, a sárospataki reneszánsz faragványok, s a sor igen hosszú. A közelmúltban átadták Szakál Ernőnek egy Hamburgban létesített alapítvány műemléki Euró­­pa-díját. Ő az első magyar, aki ezt megkapta. A munkásságát méltató bécsi professzor egyebek kö­zött ezt mondta: „Most a díj olyan egyéniséget tisztel meg, aki nem kívülről, a művészettörténet vagy éppen a törté­nelmi tanulmányok, az elmélet, hanem a lényeg, a tárgy felől közelít a műemlékvédelemhez. Kiindul­va a gyakorlatból, a mesterségből, — a példaszere­­rűen ható műemlékvédők legkiválóbbjai között van". Megcsonkított szobrok Szakál Ernő éppen ilyen irányú elméleti és gya­korlati tapasztalatai alapján állította fel hipotézi­sét a budavári leletekről. Szerinte egy megszűnt királyi szobrászműhely közelében létesített szobor­temetőből kerültek elő a torzók. A szobrok rituális csonkítás nyomait viselik: egy fej kivételével va­lamennyi szobor orrát levágták­ — még a véső he­lye is látható. A korabeli irodalom csak részben is­merteti ezt a műveletet: szobrokat szándékosan tet­tek tönkre így, az egyházi és politikai képrombolá­sok során. E műtárgyrombolások okai, módszerei csak újabb kutatásokkal, a történeti háttér helyes megismerésével lesznek tisztázhatók. Szakál Ernő nyolc évig oktatta a képzőművészeti főiskolán a kőszobrok restaurálását. Most könyvet ír A középkori kőfaragó mesterség műhelytitkai címmel. G. B. <9 A vitatott eredetű gótikus szoborlelet. I Szakál Ernő portréja. MIÉRT MARADT EL AZ ELŐADÁS? A Pillangókisasszony Kiskunmajsán Különös ok miatt maradt el Puccini Pillangókisasszonyának ki­skunmajsai bemutatója. A zene­kari árokban mért hőmérséklet 16 Celsius-fok volt, két fokkal ke­vesebb a szerződésben előírtnál. A színészek — a szegedi operis­­ták — akartak játszani, a díszle­tek a helyükön voltak, időben megérkezett a négyszáz főnyi közönség (250 bérletes, 150 je­gyes). A zenészek azonban kö­tötték az ebet a kardhoz; 18 fok alatti hőmérsékleten a munkavé­delmi szabályzat szerint is tilos játszaniuk. A történtekről a helyszínen tá­jékozódtunk. — A legkönnyebb volna azt mondani: az a hibás, aki húsz éve megtervezte a művelődési házat, mert a zenekari árokba nem ren­delt radiátort. Ott bizony nyáron sincs 18 fok — mondja Gellérfi László, az Ifjú Gárda Művelődési Központ igazgatója. — A beton­padlót másfél centis préselt fa­burkolattal próbáltuk melegebbé tenni, de az első és a huszadik sor között így is­ öt foknyi a kü­­lönbség, orchestránk valóságos pinceként hat. Az igazgató szobájában kabát nélkül fázom, itt sincs több 16 foknál. Húszéves az intézmény, s ugyanannyi­ a kora a központi fűtésnek is: elöregedett. A kérdéses napon délután ér­kezett meg a műszak. Már ők mondogatták: alig hiszik, hogy a zenészek haj­landók lesznek ját­szani. — Elővették a hőmérőjüket, s megállapították, hogy csak 16 fo­kot mutat — emlékezik vissza az igazgató. — Megpróbáltuk hősu­gárzókkal bemelegíteni az orches­­tert, de ezt nem bírta a hálózat. A zenészek egyébként egyénileg saj­nálkoztak, mondván, játszottak ők már 12 fokban is, meg most is játszanának, de nem szeghetik meg a munkavédelmi szabályza­tot. Az igazgató nem mondja,­­ de minden újságolvasó tudhatja: az­óta nyugati turnéra utazott a ze­nekar. Esetleges megfázásuk nem­csak betegséget jelent, hanem az utazás elmaradását is — és per­sze mindent, ami ezzel együtt jár... Faramuci helyzet lel­etett, an­­­nyi bizonyos: az opera szereplői beöltözve, kisminkelve a színpa­don (ott megvolt a szükséges me­leg), a közönség az előcsarnok­ban; az operisták igyekeznek meggyőzni a zenészeket: játssza­nak. Hiába, le sem mentek­ az árokba. Gellérfi László kinyittat­ta a pénztárt, s a jegytulajdono­sok visszakapták belépőjük árát. — Tudom, hogy forma szerint igazuk volt a zenészeknek, de egy kicsit azért Münchausen báró postakürtje jut eszembe, amibe télen belefagy a hang, nyáron meg kijön... Nem volt egyszerű kiáll­ni négyszáz ember elé, s bejelen­teni: elmarad az előadás. Ami történt, megtörtént. Tény viszont, hogy a botrány egycsa­­pásra megoldott egy sereg eddig is meglevő problémát. Hirtelen került pénz két hőtárolós villany­kályhára, s úgy hírlik, az intéz­ményt három oldalról körbevevő gázvezeték is hamarosan beér a művelődési házba. • Mit szól az esethez a nagy­községi pártbizottság titkára, Kal­már Pál? — Lehetséges, hogy annak ide­jén Déryné nem húzódozott vol­na a hidegtől, s pódiumra lépett volna, csakhogy azok más idők voltak. Távol áll tőlem, hogy sze­mély szerint hibáztassak bárkit is, de tény, hogy nem most lett hideg a zenekari árok. Úgy gon­dolom, kiselejtezett szőnyegekkel be lehett teríteni — és, őszintén szólva, a kályhák beszerzése, sem pénzkérdés: ezeket korábban is meg lehetett volna venni. — Azt beszélik, másnap sokan felkeresték... — Igen, mert sokan ma sem tudják pontosan, mi történt. — Mit tart a legfontosabb ta­nulságnak? — Nézze, ha van 18 fok az orchestrában, akkor mi most nem erről az ügyről beszélgetünk. Aki szerződést ír alá, az szavát adja valamire. A tanulság: tartsa is be Hogy ilyen kínos ügyben ke­rül szóba az adott szó becsülete? Ennek még inkább azt kell su­­gallnia: kerüljük el az efféle ese­teket. □ □ □ Nem volna teljes a kép a sze­gediek véleménye nélkül. A Dél- Magyarország kétszer foglalkozott az üggyel. A második cikkben ezt írja Réti Csaba, a Szegedi Nemzeti Színház párttitkára: „Addig, amíg a közönség esetleg nagykabátban végig tudja nézni az előadást, a művészeknek erre lehetőségük nincs. vonósok el­merevedett A zenekari uj­jakkal nem tudnak megfelelően játszani, a fafúvósok képtelenek jól behan­golni és egyes hangszereket a hideg külső levegő és a befújt meleg levegő következtében káro­sodhatnak, és akkor az élő hang­szerről, az énekesek torkáról még nem is beszéltünk. A közönség a művészek legnagyobb erőfeszíté­se ellenére sem kapná meg azt a színházi élményt, amelyet a belé­pőjegy áráért megérdemelne.” ■ A Szegedi Nemzeti Színház operatársulata egy később megál­lapítandó időpontban mutatja be a Pillangókisasszonyt Kiskunmaj­sán. De kár volna ebből arra kö­vetkeztetnünk, hogy voltaképpen nem is történt kár... Ballai József 1683. január 21. • PETŐFI NÉPE • 5 FIATALOKRÓL A FIATALOKNAK A legfrissebb kecskeméti hír az, hogy hamarosan a negyedik garzonház építése is megkezdő­dik: ezt a Széchenyivárosban húz­zák fel az OTP pénzén, s ugyan­olyan lesz, mint a Petőfi Sándor utcai. Csak emlékeztetőül: a Szé­chenyi körúton ad­ták át az elsőt a nagy ABC-vel szemközt, a Szé­chenyi sétányon a 210 lakásos másodikat, s, az Árpádváros sar­kán, szemben a szalagházzal, szakaszosan, a 281 lakásos har­madikat. Már sokan tudják, mi­lyen itt élni, de még többen sze­retnének bekerülni ide — a leg­többen azzal is tisztában vannak, hogy ez csak a KISZ segítségé­vel lehetséges. A városi tanács ugyanis módot adott arra, hogy a Fiatal Háza­sok Otthona rendszerben „üze­melő” lakások bérlőit a KISZ javasolja. Erre jogalapot az ad, hogy az ifjúsági szövetség ellát­ja a fiatalság érdekképviseletét — függetlenül attól, hogy KISZ- tagok-e, vagy sem. Bárki jelent­ Garzonházi kilátások kezdet „garzonosnak”, aki meg­felel néhány feltételnek. Mik ezek? Természetes, hogy házas­párok jelentkezését várják, olya­nokét, ahol az egyik „fél” még innen van a 35-ön, s még nincs gyerekük, (illetve csak egy van), de legalább egyéves az ifjúsági takarékbetétjük, s érvényes, vis­­­szaigazolt a tanácsi lakásigény­lésük. Őket látogatják meg annak a társadalmi bizottságnak a tagjai, amelyet adatgyűjtésre hoztak lét­re. Informálódnak a lakásra vá­rók munkájáról, otthoni­ körül­ményeiről, közösségi tevékenysé­géről, s ennek alapján készül el a végleges sorrend. A KISZ-nél hamarabb kap lakást az, aki több szakma elismert mestere — ne­tán még kitüntetés birtokosa is —, minthogy nem csak szociális szempontokat tesznek mérlegre. A garzonházi beköltözés felté­telei sokak számára ismerősen hangzanak: kell­ 30 ezer forintos, „előtakarékosság”, továbbá havi ezer forintos ifjúsági betét­vál­lalás — cserébe viszont öt év után tanácsi ki­jelölésű OTP-la­káshoz juthatnak. Kevesebben tudják, hogy a KISZ lakással kapcsolatos mun­kája az OTP által épített ottho­nok 10 százalékának elosztására is kiterjed. Olyanokat jelölnek, akiknek legalább négyéves az ifjúsági takarékbetétjük. Erre az akcióra egyedülállók is jelent­kezhetnek. A városi KISZ-bizottságnál meg kell újítani a lakáskérelme­ket (február 15-től július 15-ig). Részletes felvilágosítást hétfőn­ként, délután 5 órától kaphatnak az érdeklődők. Hány ember vagy? „Istennel spanyolul beszé­lek, az asszonyokkal olaszul, franciául a férfiakkal, s a lo­vammal németül” — jelentet­te ki V. Károly német-római császár és spanyol király, va­lamikor a XVI. század első felében. Hányan vannak, akik ma hasonló hanyag elegan­ciával utalhatnának nyelvtu­dásukra? A kimondottan nyel­vi pályákon dolgozókon kívül sajnos nem sokan. Pedig XX. században már nem csu­­­pán a diplomaták, az új pia­cok után kutató kereskedők, vagy a világjárók érintkeznek más nyelvűekkel. Az embert hajtja a kíváncsiság, a megis­merés vágya, barátságot sze­retne kötni, tájékozottabb akar lenni, vagy egyéni ér­vényesülése kívánja úgy, hogy szót értsem idegen ajkú em­bertársaival. Az idegennyelv-tanulás hasznosságát és fontosságát nem lehet eleget hangoztatni. Szerencsére — talán éppen a propaganda hatására — egy­re többen rájönnek arra, hogy van igazság a ma már köz­helynek számító magvas gon­dolatban. Ahány nyelvet be­szélsz, annyi embert érsz. Teltházakkal indulnak a TIT, a közművelődési intézmények nyelvtanfolyamai, más kérdés, hogy hány hallgatóban buzog még a kezdeti elszántság, a kurzus közepe — vége felé. Egyre több üzem, szervez tanfolyamokat vállalat dolgo­zói részére — több-kevesebb­­ sikerrel. Nem csak a munka­­­­helyi vezetőknek, hanem a szakmunkásoknak is, hiszen — akár megyénkben példák­kal is élhetnénk — a külföldi vállalkozásoknál nem pusztán a munkás kezekre, hanem az idegen nyelvet beszélő „fejek­re” is szükség van. Szakmai fejlődés előfeltétele, vagy ép­pen egy kínálkozó külföldi, ta­nulmányút alapkövetelménye lehet a nyelvtudás. Sokan nem sajnálják hát a pénzt a magánórákra sem, amelyek költségesebbek ugyan, de ered­ményesebbek, mint a szerve­­­­zeti oktatási formák. Az előbbiekből is kitűnik, hogy az emberek jó része fel­nőtt fejjel fog a nyelvköny­vek, szótárak forgatásához, hosszú éveket kihagyva az utolsó iskolai orosz vagy más idegen nyelv óra óta. Nagyobb energia- és időbefektetéssel­ próbálßk behozni azt,­­ amit az iskolapadban elmulasztot­tak. De jobb későn, mint so­ha... Hiszen az idegen nyelv­tudás „kézzelfogható” hasz­nán kívül ,az is biztos, hogy aki más nyelveket nem ismer, a sajátjához sem tud igazán közel kerülni. H. K. E. AZ ÉN PORTRÉM A „főnök” Színhely: Alföldi Cipőgyár, Kecskemét. Szereplők: Dósa Ist­ván általános lakatos- és szalag­­kísérő „mindenes”, plusz egy fő, az újságíró. A párbeszéd meg­megszakad, mert a főszereplőt időnként elrabolják, telefonhoz kérik, hangosbemondón át „kö­rözik”. Mégis elindultunk vala­honnan és eljutottunk valahova, íme: — Mesélj magadról. — Magamról? Mit? — Hány éves vagy? — Harminckettő leszek. — Foglalkozásod? — Bonyolult. De ha akarod, elmesélem. — Azért vagyok itt. — Hát jó. Szóval itt voltam ta­nuló a cipőgyárban hatvanhattól hatvankilencig. Azután szalag­kísérő lettem, majd szabászkés­­gyártó. Az alja-futószalagnál vol­tam kísérő, ahol készre csinálják a cipőket. Ott aztán mindenféle gép előfordul, ami a cipőiparban létezik. — Mit csinál a szalagkísérő? — Beállít, karbantart, javít. Ami jön. Egy szalaghoz egy kísé­rő tartozik. — Már nem „kísérsz"? — Dehogynem. Beugró műsze­rész vagyok. Vagyis szalagkísé­rő a tűzödei futószalagon, ahol csupa varrógépek dolgoznak, késgyártás után ezt is megtanul­­­tam. — Annyira, hogy te magad is oktatsz... — Igen. Van három harmadéves szakmunkástanulóm. Szóval, akikre felügyelek. — Te kitől tanultad a szakmát? — Tanuló éveim alatt Sörös Jánostól. — Hogyan szólítottad a meste­redet? — Jani bácsi, így. — És téged hogy hívnak a „fia­id”? — Á, ők csak „főnöknek”! — Emlékszel, mit kértem az elején? — Alig ... — Mesélj magadról! — Nős vagyok, a feleségem a Volánnál dolgozik. Gyerekünk nincs, három éve költöztünk új lakásba a cipőgyár segítségével. Van egy Trabantunk, szeretünk kirándulni. Hobbim az elektroni­ka, a feleségem amatőr fotós. Elég ennyi? ... Dósa István kétszeres kiváló dolgozó. (Sitkei)­ ­[ Dósa István — munka közben. (Opauszky László felvétele) HOVA MENJEK ? A KECSKEMÉTI Ú­TTÖRŐ ÉS IFJÚSÁGI OTTHON PROGRAM­JÁBÓL. Január 22. 18 óra: Hangszerek világa. Leskowsky Albert előadá­­sa. Január 28. 19 óra: A chilei Vic­tor Jara együttes műsora. Január 29. 18 óra: Otthon-pó­dium. Amatőr pop-jazz-rock együttesek bemutatkozása. Február 2. 18 óra: Pedagógus KISZ-klub. • PIRAMIS—PLUSZ. Legutób­bi lemezük címét lemásolta a va­lóság. Olyan pluszt adott a Pira­mis együttes, amelyből rendőrségi ügy lett. Megírták az újságok: Som Lajost, a Piramis vezetőjét, Köves Miklós dobost és a zenekar két technikusát üzérkedés, arany­csempészés alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásba helyezték. Eleinte exénekesük, Révész Sán­dor, majd a Color együttes vám­ügyei borzolták a kedélyeket. Most az amúgy is leszálló ágban lando­ló Piramis két tagja keveredett aranycsempészési ügyletekbe. A hetvenes évek közepének, végének csúcszenekara a Piramis imigyen hullott darabjaira: egykori dalaik becsületről, érzelmekrél szóltak, amelyek most egy pillanat alatt sikertelenné váltak. A rockpróféta­­ sohasem léphet pódiumra annak veszélye nélkül, hogy szavahihető­ségét kétségbe ne vonná hallgató­sága, közönsége. Nehéz lesz újra­építeni a becsületpiramist. E piramis-plusz nem keveset ár­tott a honi popszakmának, amely változatlanul nehezen kezd lábra­­kapni a rock ingoványos tala­ján ... • TEN YEARS AFTER BUDA­PESTEN. Szenzációval kezdi az évet a Budapest Sportcsarnok: ja­nuár 29-én, este 7 órai kezdettel a rocktörténet egyik legendás rhythm and blues együttese, a Ten Years After lép fel Alvin Lee, a leggyorsabb kezű gitáros vezeté­sével. Az együttes 1967-ben ala­kult, s az 1969-es woodstocki fesz­tiválon futott be, 1973-ban felosz­lott, majd Ten Years Later né­ven újjáalakult egy időre. Most ismét összeállt a banda, s mi is szem- és fültanúi lehetünk a cso­dának. (csőn— ti—)* SARO (C) K-RE­JT­VÉN­Y Az előző rejtvény helyes meg­oldása: Baja — Fórum; Kiskörös — Rolls Frakció. A P. Mobil együt­tes plakátját Farkas Péter kiskun­­halasi megfejtőnk nyerte, Pop­­zsebkönyvet pedig Szmetana Ka­talinnak küldünk Ágasegyházára. Újabb kérdésünk: — Járt-e Magyarországon Beat­­les-tag? Ha igen, ki, s milyen al­kalomból? A megfejtéseket egy hétig vár­juk a következő címre: Petőfi Né­pe szerkesztősége, Saro(c)k-rejt­­vény Kecskemét, Szabadság tér 1 a, 6001. összeállította: Borzák Tibor.

Next