Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
ELŐSZÖR CSAK A BÁB SZÓLALT MEG OROSZUL... Forradalom utcai nyelvforradalom Tizenegynéhány nagycsoportos óvodás üli körbe Éva nénit, az óvónőt. Előkerül egy kis kosár — olyan mint a mesebeli Piroskáé — tele játékpénzzel; egy asztalra — a „pultra” — pedig kipakolják a portékát: medvebocsot, rókát, helikoptert, almát és virágot ábrázoló képeket. Magasba lendülnek a kezek, mindenkinek piros a füle az izgalomtól. — Kati, te leszel a boltos, Péter pedig a vevő! — választ az óvó néni és elkezdődik a játék. — Jó napot kívánok. — Jó napot kívánok, mit parancsol? — Kérek egy rókát. — Tessék. — Köszönöm, viszontlátásra. — Viszontlátásra. A „vevőt” Éva néni egy mágneses táblánál várja. — Ki vásárolt? — kérdezi. — A kislány — hangzik a válasz és az ennek megfelelő kép kerül a táblára. — Mit vásárolt? — Rókát. — Kinek? — A nagymamának. A kislány rókát vásárolt a nagymamának. A csoport kórusban ismétli a mondatot. Mindenki sorra kerül, mire a boltos túlad a készleten. Később kört alakítanak, középen aranyszínű napkoronával a fején egy szöszi kisfiú.Körjátékot játszanak. A foglalkozás után az egyik apróság a beavatottak titokzatosságával meséli, miről is szólt a játék. Hogy mi szükség volt a magyarázatra? Csupán annyi, hogy az elmúlt félórában egyetlen magyar szó sem hangzott el a kecskeméti Forradalom utcai óvoda termében: a gyerekek és Éva néni oroszul beszélgettek. Nem mindenáron! Jutij ,j jv.é ** Áb&T Lajosné, a vezető óvónő*: — Két évvel ezelőtt az egyik középső csoport szülői értekezletén tájékoztattuk a szülőket arról, hogy a TIT szervezésében oroszul tanulhatnak a gyerekek. Önkéntes jelentkezés alapján mintegy tizenöt óvodást írattak be a tanfolyamra. Hetenként két félórás foglalkozást tartottunk. A nagycsoportban az iskolára való felkészítés a legfontosabb feladatunk, a napi két — matematika és környezetismeret — foglalkozás melett most heti három oroszra jut időnk. Rendkívül hasznosnak tartom ezt, de nem mindenáron akarunk nyelvet tanítani, hanem a ránk bízott gyerekek érdekeit szem előtt tartva. Az óvodák túlzsúfoltak — mi is 40—45 fős csoportokkal dolgozunk —, és a személyi feltételek sem mindenütt megfelelőek. nyelvtanulás mindenki által is, mert hasznán kívül azt tapasztaltuk, hogy az idegen hangok képzése igen jó hatással van a beszédhibával küszködő gyerekekre. Négy éshat éves korban a hangapparátus még rugalmas, mozgásban van, így könnyen alkalmazkodik az orosz nyelv hangzásához. Úgy tervezzük, jövőre a középsőben ismét megszervezünk egy csoportot. Natasa ajándékot ad Veresné Mező Éva óvónő: — Nem mindegy, hogy ki tanítja az óvodásokat. Az a legszerencsésebb, ha saját óvónőjük vezeti a foglalkozásokat, akihez a legközelebb állnak, aki érzelmileg is hat rájuk, mivel ez a kötődés erősen befolyásolhatja, motiválhatja a tanulást. Az fontos, hogy az „órák” vonzó költsnyezetben, derűs légkörben folyjanak. Rengeteg eszközt használok, a szemléletesség átfogja a nyelvoktatás egész folyamatát. Az anyagot a Kecskeméti Óvónőképző Intézet adja, itt kapom a módszertani felkészítést is. Az első néhány foglalkozást arra használtam, hogy a gyerekekben rokonszenvet ébresszek az orosz nyelv iránt. Átlapoztunk néhány albumot, meséltem nekik a Szovjetunióról, az ott élő gyerekekről, zenét hallgattunk. Megismerkedtek Natasával, a bábbal, kezdetben ugyanis csak 6 beszélt oroszul. Ma már csupán az a szerepe, hogy jutalmazza a szép teljesítményt nyújtó gyerekeket. Magyar szó nemigen hangzik el, mivel megértik az oroszt is. Először a környezetükben lévő játékok, majd a testrészek nevét tanulták meg, azután a szobaberendezést. később sorra térültek a család tagjai, a szokásos, mindennapi cselekvések, egyes és többes szám harmadik személyben és felszólító módban. A gyerekek — persze ösztönösen — helyesen használják a megfelelő nyelvtani alakokat. Múlt év végén rendeztünk a szülőknek egy bemutatót, mondhatom, szép sikerünk volt. Kár lenne abbahagyni Szász Antalné, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet adjunktusa: — A foglalkozásokon folyó nyelvi nevelést dr. Lengyel Zsolt A nyelvoktatás alfabázisa című könyve alapján tervezzük, amely gyakorlati tapasztalatokra épül, és az életkori sajátosságok ismeretében készült. Csak olyan szavak szerepelnek például az anyagban, amelyek anyanyelvi megfelelőjét a gyermekek ismerik. A foglalkozások egyébként az óvodai nevelési program környezetismereti feladattervéhez igazodnak. Az orosz szavak hangzása érdekes, felkelti a gyerekek kíváncsiságát. Ez azért lényeges, mert őket még leginkább a kíváncsiság motiválja, nem pedig az, hogy megtanuljanak egy világnyelvet. A didaktikai alapelvek közül a szemléletesség átfogja a nyelvtanítás egész folyamatát, az új szavak ismertetésétől ezek alkalmazásáig. A másik fontos dolog a tevékenységközpontúság. A gyerekeknek mindig alkalmat kell adni a beszéd és a mozgás összekapcsolására. Mindenki tudja, hogy a gyermek fő eleme a játék. A játékosság a nyelvtanulás során legtöbb esetben a cselekvéssel egybekötött helyzet- és szerepjátékokban, vagy éppen a mozgásos játékokban jut érvényre. Az eddigiekből is egyértelmű, hogy az óvodai nyelvoktató munkát leghatékonyabban az óvónő végezheti. Nem elég a megfelelő orosz nyelvi felkészültség, ismerni kell a gyermeki pszichikum sajátosságait is,s ezeknek megfelelő módszerekkel kell tanítani. Az 1981—82-es tanévtől a másodéves hallgatók tudományos diákkörön ismerkedhetnek az óvodai orosznyelv-oktatás módszereivel, elméleti kérdéseivel és nyelvi anyagával. Ez a lehetőség nagy érdeklődést váltott ki a hallgatók körében, mivel a jó felkészültségű jelölteknek így alkalmuk adódik, hogy nyelvtudásukat később hasznosítsák az óvodai gyakorlati munkában. A nagycsoportosok szeptembertől iskolába mennek — többségük a szomszédos Forradalom utcaiba. Ilyen szép eredmény után a nyelvtanulást kár lenne félbehagyniuk. Mi szakköri keretet javasolnánk a folytatáshoz. Már csak vállalkozó kedvű pedagógus kellene ... ! Kormos Emese Mit látsz a képen? Kitüntetett pedagógus házaspár Ünnepi ülésre invitálta a meghívó Kiskőrös város Tanácsának honleányait és honatyáit. És valóban érződött a gyülekezés perceiben is, hogy Petőfi szülőhelyén a szilveszteri készülődés hangulatát mindig áthatja a költő iránt érzett, sehol másutt nem tapasztalható tisztelet, szeretet. Szavakba formálni ugyan kevesen tudnák azt az érzést, mit jelent Petőfi Sándor szülőhelyén élni, dolgozni, cselekedni, mindig szem előtt tartva a közélet dolgainak intézésében is a mércét: méltóvá válni a zarándokhellyé lett település legújabb történelmének formálásához. Mind nagyobb a forgalom a járási hivatal tanácstermének előterében, s alig találtunk egy csendesebb zugot, hogy Polgár Ferenccel és feleségével szót válthassunk. Arról kérdeztem őket, miként kerültek Kiskőrösre — ahová —, 28 évi áldozatos munka után már nyugodtan mondhatni: hazaérkeztek. Polgárné válaszolt: — Útjaink sokféléi indultak, míg a közbenső állomásokat elhagyva Félegyházán egy tanfolyamon nem találkoztunk össze. A megismerkedésünket házasság követte. Még Bócsán is tanítottam egy rövid ideig, majd megkaptam az állásomat Emlékszem, gyalog indultam Soltvadkertről, s noha senki sem ismert, amerre mentem, mindenki köszöntött. Ennek már 28 éve... Mindig megbecsültek bennünket, s az emberektől sohasem tapasztaltam mást, mint jóindulatot, őszinteséget. Egyenes jelleműek az ittlakók... A tanítás mindennapi feladatai mellett fölneveltünk négy gyereket, a nagyfiúnk híradástechnikai műszerész, ikerfiaink most katonák, és a lányunk népművelő Budapesten. Most már csak alsó tagozatosok tanulnak az iskolánkban, a felsősök a városba járnak. Télen van is hátránya ennek ... Működik a könyvtárunk — ezt férjem vezeti. 1600 kötetnyi könyv közül válogathat 65 környékbeli olvasónk ... A beszélgetés fonalát a tanácsülés megnyitásának közelgő pillanata szakítja félbe. A Polgár házaspárt a „díszhelyre” kalauzolják. Mindketten a Kiskőrös városért kitüntetést vették át az ünnepség záróaktusaként. N. M. • Uzsonnaosztás a nagyszünetben, az erdőtelki iskolában. Országos Babits Mihály és prózamondó verseny A költő születésének 100. évfordulója alkalmából a Művelődési Minisztérium, a Népművelési Intézet, a KISZ KB, a Magyar Rádió, a Tolna megyei Tanács és az Erdei Ferenc Művelődési Központ meghirdeti az országos Babits Mihály vers. és prózamondói versenyt. Jelentkezhet minden olyan 14. életévét betöltött előadó, akinek nincs hivatásos előadóművészi működési engedélye, nem tagja színháznak, vagy színházi stúdiónak, s nem nyert felvételt (előfelvételt) a Színművészeti Főiskolára. A verseny felfutásos rendszerű. A megyei elődöntők után a középdöntőt a rádió közvetíti az ország hat különböző városából, majd az országos döntőt a rádió és a televízió. Jelentkezni az Erdei Ferenc Művelődési Központban lehet. (Kecskemét, Május 1. tér 1.) Határidő: 1983. január 31. A megyei elődöntőre jutói versmondótól a zsűri összesen 12 mű ismeretét kéri számon. Ebből hat Babits-vers vagy -próza (műfordítás is lehet), a másik hat a Nyugat-nemzedék költőinek verse lehet, illetve a nyugatosoktól napjainkig terjedő magyar költészet egy-egy darabja. Az egyes művek elhangzási időtartama nem haladhatja meg az öt percet. A megyei elődöntők, valamint a budapesti összevont kerületi elődöntők április 15-e és május 20-a között zajlanak le. Nyáron rendezik a középdöntőbe jutott versmondók táborát. A középdöntők szeptember közepétől október végéig zajlanak. A döntőre 1983 no■vemberében kerül sor. 1983. január 13. • PETŐFI NÉPE • i KÖNYVESPOLC Kertbarátok kedvére Sokan és sokszor leírták, hogy a mai — főként városi-nagyvárosi — ember időnként menekül a természetbe. A hobbizás rendkívüli elterjedése ennek a törekvésnek az egyik megnyilvánulása, éppen úgy, mint a széles körben elterjedt turizmus. Természetközelben lenni a többi között a felüdülést, a jó közérzetet jelenti. Meg természetesen azt is — a kertbarátokra gondolva — hogy ez a szenvedély a társadalom számára rendkívül hasznos. Nos, ezt a napjainkban oly jellemző népi méretű kedvtelést, illetve annak fontosságát ismerték fel a Népművelési Propaganda Irodában, amikor elhatározták: megszólaltatják egy szép kötetben a magyar költőket — klasszikusokat és moderneket, régieket és maiakat —, hogy ezzel is segítsék a kertbarát körök mozgalmát. Megjelentettek egy könyvet, amelynek A kert öröme címet adták. Ebben összesen százegy vers található, az alábbi csoportosításban: vallomások a kertről; virágok; fák, füvek; és az évszakok. Az volt a legfőbb cél, hogy a kertszerető kisközösségeknek még inkább kedvet adjanak sajátos szabadidő-elfoglaltságukhoz, még inkább megszerettessék velük a természetest, valamint műsoros rendezvényeikhez segítséget adjanak a körzettel. Amint a szerkesztő, Széphalminé Szeghy Éva írja: „Szeretnénk belopni a kertbarátok életébe a művészetek nyújtotta élményt. A szép szó va_ rácsával, a költészet segítségével, ami azt jelenti, hogy más szemmel is — a költők sajátos látásával és láttatni tudásával, továbbgondolkodásra ösztönzésével — látják majd a kertben féltőn nevelt növények szépségét, csodálatos változatosságát.” Vallanak a költők önmagukról, természettel, kapcsolatos élményeikről. Arany János kertészkedik „mélán, nyugodtan”, Fazekas Mihály dicséri a plántákat, „kiket magam vetettem”, s Illyés Gyula szerint a mandulafa „csillagot gyümölcsöz”. S írnak a lírikusok vadvizes tavaszokról, fütyetyös szelekről, csendértő gyümölcsökről, az emberarcú fákról, valamint az évszakok vonulásáról, sajátos színeiről, és a mindenfajta virágokról, füvekről és fákról. Mennyi szeretetet, ragaszkodást és meghittséget árulnak el ezek a költemények. „Az ember nyugodtan ülhet a kertben” — írja Vas István. „Együtt ülök a füvekkel, fákkal”, mondja Váci Mihály. Ezt a kötődést húzzák alá a metaforák is: a kert „gyermekkori emlékek erdeje”; a fák „költők, szavak nélkül is”; a hó „légies szakái” stb. Az külön figyelmet érdemel, hogy egyes költők mennyire megidézik a gyermekkorukat a kertekkel kapcsolatos verseikben. Külön öröm, hogy három megyénkben költő — Buda Ferenc, Kiss Benedek és Kovács István — versei is helyet kaptak a szép és tartalmas antológiában. Varga Mihály Természettudományos hetek a kecskeméti járásban Az Erdei Ferenc Művelődési Központ műszaki és természettudományi stúdiója Jakabszálláson mutatta be idei első vándorkiállítását. A környezet- és természetvédelem fontos problémáival foglalkozó „Az élet bolygója” című összeállítás január 17-től 24-ig Tiszaalpáron, majd a hó végéig Lakiteleken tekinthető meg. Februárban előbb Tiszakécskére, majd Lászlófalvára vándoroltatják a dia. és hanganyaggal kiegészített kiállítást. A ladánybeneiek február 21-től 28-ig nézhetik meg. A nyárlőrinciek „Fizikai jelenségek” című vándorkiállításon ismerkedhetnek meg elektrotechnikai újdonságokkal. A működő fénytelefon, a radiométer, a feszültségoptikai berendezés feltehetően sok érdeklődőt vonz. „A fizikai jelenségek” a továbbiakban Lakiteleken, Tiszaalpáron, Bugacon, Orgoványon, Izsákon is alkalmat ad a modern fizika iránti érdeklődés felkeltésére. SZAKMÁKRÓL ŐSZINTÉN Mesterségünk címere Előhang egy rádiós sorozathoz Néhány kíváncsiskodó gyerek „vándorbotot", azaz mikrofont vett a kezébe, s elindult, hogy mesterségekkel, szakmákkal, foglalkozásokkal ismerkedjen. Öt megye kilenc gyárában, üzemében, gazdaságában kérdezősködtek afelől, hogy milyen is az a munka, amelyet az ott dolgozók csinálnak, miért csinálják, hogyan kerültek oda, miként élnek, miféle érdekességeket tudhat meg tőlük egy válaszút előtt álló kamasz. A gyermekriporterek ott jártak, ahol a leghangosabb a gépek zaja, ahol piszkos lesz munkás keze, ahol felelősségteljesen kell dönteni. Meggyőző volt, amit hallottak, mert az emberek nemcsak arról beszéltek, hogy milyen szép az a szakma, amelyet művelnek, hanem arról is, hogy miért nehéz a munkájuk, mi szerez nekik gyönyörűséget és mi okoz gyötrelmet. Az öt kíváncsi gyerek a Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya és az Országos Pedagógiai Intézet Pályaválasztási Tanácsadó Osztálya által készített Mesterségünk címere című rádiós magazinsorozatnak az alkalmi riportere volt, azé a pályaválasztási műsoré, amelyet januárban sugároz a Kossuth Rádió. Az adások harminc-harminc munkástanulók percében szakszakmunkások, technikusok, mérnökök, termelésirányítók az életükről, munkájukról, mindennapjaikról beszélnek. A sorozatot alkotói nemcsak a közvetlenül pályaválasztás előtt állóknak javasolják. Ajánlják az általános iskola felső tagozatos tanulóinak is, azoknak, akik most ismerkednek a munka világával. A műsorok öt szakmacsoporttal ismertetik meg a rádióhallgatókat: a szállodaiparral, a kereskedelemmel, az üvegiparral, a fa- és bútoriparral, és az erdőgazdálkodással. Az Erdei szakmák, erdei emberek című műsorban, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság vendégei voltunk. Már előre örültünk a kellemes erdei sétának, a futó őzek és szarvasok látványának, a vaddisznók csörtetésének. Kerestük a nagy romantikát, azt, amit minden kívülálló „belát” a vadász-szakmába. Mi másért lenne a vadászvadtenyésztő szakmunkásképző intézetekben tizenöt—húszszoros a túljelentkezés, az erdészeti szakközépiskolások körében is a fokozott érdeklődés? Madártávlatból úgy látszik, hogy az erdőben dolgozó emberek munkája inkább szép, mint nehéz és felelősségteljes. Pedig ez korántsincs így! Valószínű, hogy összetévesztjük a vadászó embert a hivatásos vadásszal. Az előbbi — valamelyik vadásztársaság tagja — ünnepnapokon, szabad idejében kikapcsolódás, felüdülés, sportolás, trófeaszerzés céljából vág neki az erdőnek. Az utóbbi feladata ellenben az, hogy nevelje, gondozza, védje — egyidejűleg létszám és minőségi követelményekre figyelemmel — szabályozza a vadállományt. Ő a felelős a téli etetésért, a takarmány megtermeltetéséért, a kártevők pusztításáért. Részt vesz a vadászatok szervezésében, lebonyolításában. Ott él az erdőben, szolgálati helyén ünnepnap, hétköznap egyaránt. Az erdő, a vadászat és vadgazdálkodás sok-sok tudást, figyelmet, szervezőképességet, lemondást követel a vadásztól, erdésztől. Ennél a gazdaságnál az erdészeti szakközépiskola befejezését követően is hosszú még a kötelező ismeretszerzési időszak. A fiatal pályakezdőnek jó néhány évig gyakornokként kell dolgoznia a kerületvezető vadász, erdész mellett, mire önálló feladatot kaphat, s ez így van rendjén. Az erdő és a benne élő vad nemzeti kincs. Ápolása, gondozása, szakszerű kezelése, fejlesztése hosszú évek tapasztalatával felvértezett szakembereket kíván. Erről győződtek meg a kis riporterek, s ezt az élményüket szeretnék megosztani hallgatóikkal január 28-án. A többi, említett szakmáról pedig a műsorfüzetekben jelzett időpontban hallhatnak. Szabó Mária : Lovas kocsin a riporterek. (Csermák András felvétele)