Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-06 / 31. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVIII. évf. 31. szám Árai 1,40 Ft 1983. február 8. vasárnap Tisztes eredmény a szövetkezetekben Mérlegbeszámolók megyeszer­te Csávolyon, Jánoshalmán, Madarason tartottak ezen a hé­ten évzárót a termelőszövetkezetek. Mind a három­­ gazdaság vezetősége az 1982. évi nehéz, de nem hiábavaló fáradozás eredményéről számolhatott be a közgyűlésen. A csávolyi Egyesülés Tsz-ben megérett annak a sokéves kísér­letező, s annak eredményét a szövetkezetben a gyakorlat­ba nyomban átültető munkának a gyümölcse, amely a nedves és a száraz termény olcsó tárolásá­nak a megoldására irányult. Dr. Babics Antal tsz-elnök a két évtizedes elnöki egyik munkasikerének működése könyvel­heti el, hogy találmányi rangra emelték a Csávolyon kidolgozott fóliás, vermes gabonatárolást, s a módszernek nemcsak itthon, hanem a határainkon túl is szép számmal akadnak követői, al­kalmazói. A másik tisztes ered­mény az,­­hogy Csávolyon a szö­vetkezet egész közössége munká­jának eredményeként, bősége­sen,­ van mit betakarítani, és a gabonatárolókban elhelyezni. Jánoshalmán a Petőfi Tsz kez­deményezésére és anyagi áldozat­­vállalására, a szövetkezet ma­jorjába eljutott a földgáz. Két­ezer tonna fűtőolajat sikerült ez­zel más, olcsóbb energiahordo­zóval pótolni, aminek a szövet­kezet és a népgazdaság is hasz­nát látja. Ugyancsak a Petőfi Tsz 1982. évi beruházásának ered­ménye az, hogy az ott megépített fogadóállomástól a nagyközség utcáiba, lakásaiba, közintézmé­nyeibe is bevezethető a kényel­met­ nyújtó és gazdaságosabb szolgáltatás, a földgáz. A Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek Szövetségnek legfrissebb Területi tatása szerint a jánoshalmi kimu­Pe­tőfi Termelőszövetkezetben az egy dolgozóra számított évi üzemi termelési érték csaknem 635 500 forint. Ezzel a körzetben a má­sodik helyet foglalják el. Külön említést érdemel, hogy több mint 1850 hektár kukoricavetésről tíz tonnát meghaladó átlagtermést takarítottak be. Bátyai József, a közös gazdaság elnöke, a já­noshalmi filmszínházban tartott közgyűlésen részletesen foglalko­zott azzal, hogy minek köszön­hető ez a jó eredmény. Növénytermesztésüket a korszerűbb gépekkel látták leg­el, gondoskodtak a talajok tápanyag­készletéről. A KITE termelési rendszerén b­elül alakult, úgy­nevezett intenzív gabonater­mesztési rendszerhez történő csatlakozásuk lehetővé tette a legmagasabb termőképességű fajták vetését és a legjobb ha­tású kémiai szerek alkalmazá­sát. Ehhez bizony sok pénz kel­lett, de a befektetés meg is té­rült. tos Az állattenyésztésben két ion­ágazatot fejlesztenek már esztendők óta, ez a pecsenyecsir­­ke-tenyésztés és a juhászat. Saj­nos, tavaly értékesítési gondok­kal küzdött , amit a gazdaság külkereskedeleme is megérzett. Számos intézkedéssel igyekeztek ellensúlyozni az alacsonyabb árak­ból jelentkező veszteséget. A ba­romfinál például ésszerű takar­mányozással elérték, hogy ugyan­annyi táp megetetésével az eddi­ (Folytatás a 2. oldalon.) Holnaptól téli vásár A szokásosnál bővebb választé­kot kínálnak a ruházati és cipő­boltok az idei — február 7-től 19-ig tartó — hagyományos en­gedményes téli vásáron. Az enyhe időjárásnak köszönhetően ugyanis az elmúlt hónapokban nem sok meleg wbibhit „fogyasztottunk”, így a legdivatosabb szezonális cikkekből is több maradt az áru­házakban, üzletekben vásár idejé­re, mint a korábbi keményebb telek után. A kereskedelmi vál­lalatok egy része külön akciókkal is felhívja portékáira a vásárlók figyelmét, s az engedmények mér­téke is több helyütt magasabb, mint tavaly volt. A Centrum, amellett, hogy az országban levő 35 áruházában eredeti fogyasztói áron 400 millió forintos árualappal kezdi meg a 30—40 százalékos kiárusítást, Bu­dapesten a BNV területén hétfő­től megnyitja a Centrum-pavilont. A Szivárvány-hálózat vásári árukészlete mintegy 34 millió fo­rint, s itt is minden vásári árut egységesen 40 százalékos kedvez­ménnyel kínálnak. Különösen szé­les a választék a sportüzletekben árusított sínadrágokból, síruhák­ból, síkesztyűkből, meleg sapkák­ból, sálakból. A vásár kezdetétől —, amíg a készlet tart : a Szi­várvány két műszaki áruházában 680 forint helyett 450-ért árusít­ják a Szignál táska-, és 1050 fo­rint helyett 750 forintért a VEF hordozható rádiót. A Módi-üzlethálózatban ugyan­csak egységesen 40 százalékos kedvezménnyel árusítják a női finomkonfekciót, a pulóvereket, sapkákat, sálakat és a Pécsi Kesz­tyűgyár termékeit. Az árukészlet mintegy 17 és fél millió forintos, s amennyiben kevésnek bizonyul, szükség esetén feltöltik a polco­kat, kivéve persze a kisszériás termékeket. Az Aranypók üzleteiben az al­sóneműket, férfiingeket 30, a fel­ső kötöttárut 40 százalékos enged­ménnyel kínálják. Ez utóbbiakból legszélesebb a választék, s né­hány Aranypók-üzletben idén ősszel árusítanak kedvezményes gyermek kötött holmikat is. A művelődés otthonai falun 3. oldal Három évtized alatt sem váltak a lakosság második otthonává, mint ezt a megyei tanács végrehajtó bizottságának 1951-es felhívása java­solta. A járási művelődési házak létesítése — az elsőt 1952-ben, Kalocsán szervezték —, ugyan javított valamit a helyzeten, de az intézmények­ közül kevés felelt meg maradéktalanul a gyak­ran változó követelményeknek. Volt időszak. • Fényképeink január 26-án, szerdán készültek, amikor az úgynevezett nagytermes rendezvé­nyeket szorgalmazták, volt, amikor a klubfoglal­kozások, a szakköri összejövetelek gyarapítá­sában látták munkájuk lényegét. Hosszú időbe telt, amíg nyilvánvalóvá vált, hogy kampányok nélkül, csak az adott tudati, társadalmi realitások figyelembe vételével dol­gozhatnak eredményesen a ma is sok gonddal küszködő falusi művelődési otthonok, amelyek közül jó néhány egyre fontosabb szerepet vállal az adott település életében. Képriportunkban olyan falusi művelődési in­tézményeket mutatunk be, amelyek tudatos, tervszerű munkával próbálják látogatókörüket állandósítani és falujuk fejlődését segíteni. s Február 9-in 18&­­mMúv ház m sm ill Jp m smm . TÁNCKLUBOT­­ ■ nsm­uJ’ p njjfefe, ■ M .A. m •&MpS IÉ11 LT, ■ ME/%!. • A régi Após tagot idézi a tabáni telki épület. Az egykori szülőházat már csak Pásztor Zoltán fölvétele őrzi, a tanyát időközben lebontották. ihm Zárják a talajokat Kevés a talajok vízkészlete a Duna—Tisza közén, ahol szegényes volt az őszi csapadék, s a tél sem pótolt eddig. A szakemberek becslése szerint 200—250 milliméter a hiányzó mennyiség, ezért a meglevővel okosan kell gazdálkodniuk a mezőgazdasági üzemeknek. Így az ősszel felszántott talajoknak mindenhol megkezdték a zárá­sát, a hantok simára művelését, hogy megőrizzék a tavaszi vető­ágyak kevés vízkészletét. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben például öt nagy teljesítményű traktor tárcsázza, simítja, hengereli a vetésre váró földeket. Március elején ugyanis a keléshez sok vizet igénylő ló­bab vetésével megkezdődik a tavasziak földbeszórása. A kötöttebb talajú Bácskában is dolgoznak a munkagépek, a kukorica a nap­raforgó magágyát készítik elő, kihasználva az enyhe téli napokat. Nemzeti akaraterő Sokat beszélünk mostanában belső tartalékainkról, ötlet­­versenyt hirdetett a televízió nemzeti jövedelmünk növelé­sét segítő javaslatok nép­szerűsítésére. A gazdasági szabályozók meglevő adott­ságaik, lehetőségeik céltudato­sabb hasznosítására ösztönzik a vállalatokat, a mezőgaz­dasági nagyüzemeket. Az egészségügyi kormányzat kü­lön szervezetet alakított az ésszerű életmód ismertetésére, a káros szokások visszaszorí­tására. A tanácsok milliókat áldoznak a lakókörnyezet szé­pítésére. Élmények tömegét kínálják jól felszerelt kultu­rális intézmények. A városok, a nagyközségek környékén ki­alakított parkerdőkben tízez­rek üdíthetnék fel magukat. Sajnos indokolt a feltételes mód, mert kevesen szánják rá magukat arra, hogy elsétálja­nak a szép ligetekbe. Világhí­rű művészek lépnek fel fog­híjas nézőtér előtt, mert szent kényelem otthon ragaszt­a­ja a műértőket is. Hasztalan figyelmeztet a televízió, a rá­dió, a sajtó az egészséges élet­módra, gyakran úgy teszünk, mintha ellenségei lennénk ön­magunknak, pedig „csak" aka­ratgyengék vagyunk. Sokkal szebben, értelmesebben, embe­ribben élhetnénk a szocialista építés megoldatlan problémái, a világméretű gazdasági vál­ság ellenére, ha erősebb jel­­leműek, szilárdabb akaratúak lennénk, ha növekedne a „nemzeti akaraterő". Egy fantasztikus novella hő­se a világ minden szellemi és anyagi javát birtokolhatná, de mire idáig eljut, nem tudja magát rászánni a szerkezet működtetéséhez szükséges né­hány lépésre. Jól tudom, hogy ma tízezrek eszméletlenül so­kat dolgoznak lakásért, autó­ért, üdülőért. Fiatalok csodá­latraméltó elszántsággal mon­danak le az életet megszépítő szórakozásokról, kedvteléseik­ről valamilyen cél eléréséért. Falusiak kora hajnaltól késő estig megállás nélkül hajtják magukat, többségük számára néhány évtizede elérhetetlen­nek hitt jövedelmük további növeléséért. Mégis azt mondom, hogy a nemzeti akaraterő felélesztése egyik legfontosabb tartalé­kunk. Csinálhatunk bármit, ha népünk egyedei közül egy­re többen — mondjuk ki — elhagyják magukat, nincs aka­raterejük a javukra és a kö­zösség hasznára szolgáló élet­módhoz, cselekvéshez. (Jól tu­dom, hogy a nálunk is tapasz­talható ártalmas jelenségeket részben a modern kor, az ur­banizáció váltja ki.) . Megbocsáthatatlan bűnt kö­vetnénk el, ha nem vizsgálnák következetesebben, hogy mit kell tennünk az egészségesebb szemléletű társadalomért. Nem véletlenül használtam az egész­ségesebb jelzőt: elszomorítóan rosszul állunk bizonyos sta­tisztikák szerint. Könnyen, ha úgy tetszik egyetlen forintnyi beruházás nélkül átadhatnánk „előkelő" helyezésünket az ér­rendszeri betegségekben, ha csak annyit ennénk, amennyi szervezetünk fönntartásához, a munkavégzéshez, a jó közér­zethez szükséges. Ezrek és ez­rek hagyják itt korán család­jukat, baráti körüket, munká­jukat, mert képtelenek falánk­ságuknak parancsolni. Tízmil­liókat költünk a gyenge aka­raterejük miatt (is) megbete­gedettek gyógyítására. Tömén­telen munkahelyről hiányzo­ttak átmenetileg emberek, mert a fölösleges kilóktól kifáradt szervezetünk reparálásra szorul Szégyenkeznünk kellene, hogy mind előbbre nyomulunk az alkoholfogyasztásban. Haszta­lan bármilyen megelőzési kí­sérlet, alig ér valamit a gon­dos terápia, amíg a közösség el­nézi az önpusztítást, amíg a veszélyeztetettek akaratereje nem győzi le a csábítást. Mért nem csökken nálunk is a magukat nikotinnal mér­gezők száma olyan mértékben, mint a világ nagy részén? Le­endő anyák, tízegynéhány éves lánykák között járványszerű­­en terjed a cigarettázás. Meg­kérdezte tőlük valaki, hogy miért vétenek jövendő gyer­mekeik ellen, ha már magu­kat rongálják? Mit mondaná­nak? Csak! Mert így kényel­mesebb, mert így sikkes, mert olyan fárasztó valamit végig­gondolni. Mennyivel szebbek lennének falvaink, városaink, ha szapo­rodó vandáljaink parancsolni tudnának romboló szenvedé­lyüknek és nem tennék tönk­re sokak munkáját. Jóval előbbre tartanánk, ha hazafi­as buzgalomból olyan erőfe­szítésre, ifjút, felnőttet meg­próbáló és megedző feladatok­ra vállalkoznának fiatalok tíz­ezrei, mint a Hanságot lecsa­poló, csatornaépítő elődök. Persze könnyebb a közös lel­kesedésben­­ nagyot alkotni, mint magunknak parancsolni.­­Mit tesznek az iskolák, az if­júsági szervezetek, egyáltalán a közösségek az akaraterő iz­­mosításáért? Kényelmesebb, könnyebb, de károsabb is ar­ról beszélni, hogy mit, hol kaphatunk, vagy miért nem kapunk.) „Naggyá csak fiaink szent akaratra tehet", hirdette a köl­tő. Így igaz. A céltudatos, fe­gyelmezett, a maga és a köz javáért fáradozásra kész em­ber boldogulhat, válhat a kö­zösség javára. Heltai Nándor Száz éve született Nagy Lajos (5. oldal) Száz éve született a tények könyörtelen tisztelője, a láza­dó ember, a népszerűtlen klas­­­szikus. Ezekkel a vonásokkal jellemzi az irodalomtörténet a XX. századi magyar próza egyik legnagyobb alakját, me­gyénk szülöttjét, Nagy Lajost. Művészete előtt tisztelgünk összeállításunkban. SPORT 7. oldal Több élő állat és hús nyugati exportra Kiskunfélegyházán, a Bács-Kis­kun megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalatnál a napokban bi­zalmi testületi ülést tartottak, melyen tanácskozási joggal jelen voltak a középvezetők is. A múlt esztendő eredményeit és az idei terveket Bíró Imre igazgató is­mertette, akit arra kértünk, ad­jon tájékoztatót az üzemi demok­rácia fórumán elhangzottakról. — Elsősorban elismerésemet fejezem ki a vállalat vezetősége nevében a bizalmiaknak, azért, mert maguk is tevékenyen részt vettek feladataink eredményes megoldásában — mondta elöljáró­ban az igazgató. — Felvásárlási előirányzatainkat jelentősen túl­teljesítettük. Hízott sertésből tervezett 516 ezer helyett 559 ez­­­ret vettünk át. A vágómarha­átvételi tervünk 35 ezer volt, amit 39 ezerrel túlszárnyaltunk. Szinte hihetetlenül magas — 260,6 szá­zalékos — volt a juhfelvásárlási teljesítésünk. — Az export hogyan alakult? — A nem rubel elszámolású kivitelünk hízott marhából 6,3, sertésből 4,8, juhból pedig 4,7 százalékkal volt több, mint 1981- ben. Az élőáru mellett a juh- és marhahúsexport-tervünket is túl­teljesítettük, az előző évinél 290 tonnával többet szállítottunk kül­földi megrendelőinknek. Igen jól alakult az export-árbevételünk, a tervezett 603 millió helyett 662 millió forinttal zártuk az évet. — Minek tulajdoníthatók ezek a szép eredmények? — Elsősorban annak, hogy a tenyésztői kedv igen jó. A nagy­üzemek állománya „szinten van”, a kistermelők állatainak száma pedig egyre növekszik. Megyénk­ben 1,1 millió sertés található, eb­ből 627 ezret a kistermelők gon­doznak. A KSH jelentése szerint a múlt év decemberében például a magángazdaságok állománya 95 ezer sertéssel gyarapodott. (Folytatás a 2. oldalon.) 11 . * |i­l Iá •: A­rt Sr ü­j­ ­ • A húsüzemben termelékeny gépek segítik a feldolgozást.

Next