Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-05 / 132. szám
IPN MAGAZIN A természetvédelem négy alapelve Az élő természet még számos olyan anyagot rejteget, amely a tudomány jelenlegi szintjén ,sokféle okból nem hasznosítható. A ma emberének tehát sem maga, sem a következő generációik érdekében egyetlen állat- vagy növényfajt nincs joga kiirtani. Sok veszélyeztetett faj fennmaradásához azonban, csak a természetes társulásokban vannak meg a feltételek. Minden olyan területet védeni kell tehát, ahol a természetes géntartalékok a maguk eredeti környezetében élnek. Ez a génbank-elv, a hazai természetvédelem négy tudományos alaptételének egyike. Nemrég dolgozta ki, foglalta rendszerbe ezeket a Magyar Tudományos Akadémia valamint az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal közös konzultációs szerve, a Természetvédelmi Bizottság. A természetvédelem legyen a környezetvédelem prevenciója — ezt mondja ki a második alaptétel —, vagyis: amennyire csak lehet előzzük meg azt, hogy környezetvédelmi intézkedésre legyen szükség. A természetes körülmények között ritka, de fennmaradó fajok biológiai helyzete nagyon labilis, és ha környezetünkben bármilyen változás következik be,azt terjedésükkel, vagy éppen kipusztulásukkal jelzik. A ritka fajok és társulások tehát iránymutatók lehetnek a műszeres mérések számára, ezért is óvnunk kell őket. Harmadik: az eutrofizáció-elv. Az ökológiában ezzel a szóval a vizek tápanyagban való feldúsulását jelölik. Ma főleg a bemosódó vegyszerek és más, biológiai jellegű szennyeződések okozzák a tavak elöregedését. Sajnos nemcsak a vizekre, egész környezetünkre jellemző az eutrofizálódás. Természetvédelmi intézkedésekkel azonban ez a folyamat is megállítható, illetve csökkenthető. Téves például az a nézet, hogy a vizek elmocsarasodása mindig káros. Az élővizekben pontosan annyi nád, hínár stb. terem, amennyi megtalálja magának a táplálékot. Ezek a vegetációs időszakban tisztítják a vizet, hiszen rengeteg foszfátot és nitrátot építenek be sejtjeinkbe. Óvni kell tehát az úszólápokat, a mocsarakat, hogy elősegítsük vizeink természetes tisztulását, ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy ezek a növények túlzott mennyiségű táplálékra leljenek. Az urbanizált környezetben nagyon sok szerves és szervetlen haladék. Így egyre növekszik a gyomnövények és a „gyomjellegű” állatok tömege is. Egy-egy városban annyi patkány él, amennyi élelmet talál magának. Ha a patkányokat kiirtjuk, azonos „kapacitású” gyasztóként más állatok, például a hulladékfacsótányok , szaporodnak el. Mivel hulladék a legnagyobb gondosság mellett is keletkezik, szükség van arra, hogy a városokban is legyenek olyan védett állatok, amelyek megelőzhetik az előbbi, undort keltő egyedek, illetve az általuk hordozott kórokozók elszaporodását. Erre legalkalmasabbak az énekes madarak, vagy például a varjú és a veréb. A természetvédelem negyedik tudományos alapelve az élőmúzeum-elv, amely kimondja: a természet ritkaságait, érdekességeit, esztétikai értékeit meg kell őrizni az utókor számára. Füvészkert és erdészeti bemutató Bioszférarezervátum a Pilisben Újabb vonzó létesítmény átadására készül a Duna-kanyar 30 000 hektárnyi gondozó eredetét Pilisi Parkerdőgazdaság. Füvészkertet és erdészeti bemutatót nyitnak Visegrád határában, ■ Apátkúti- az völgyben. kedvező adottságú területen két élő vízfolyás, négy forrás és négy erdei rét található, s helyenként pazar kilátás nyílik a környékre. A füvészkert, más szóval tájképi gyűjteményes ikert, kialakítását tizenöt évvel ezelőtt kezdték meg. Lecserélték a sarjeredetű gyertyánosakat és akácosokat, főként fenyőfákkal és kisebb mértékben lombos fafajokkal. Fontos szempontként vették figyelembe, hogy növényföldrajzilag összeillő egyedek kerüljenek egymás mellé, s emellett kihasználják a szín- és formahatások nyújtotta lehetőségeket. Nyolcezer méternyi sétaút készül el a füvészkertben. Az utakat úgy alakítják ki, hogy sokféle megfigyelésre adjanak módot, és a látogatók tanulmányozhassák az erdei életközösségeket. A tanösvényeket végigjárva megismerkedhetnek a parkerdő-gazdálkodás létesítményeivel, berendezéseivel is, az erdőnevelési, erdővédelmi, fakitermelési, az erdészeti vízgazdálkodási és a tudományos kutatási tevékenységgel egyaránt. Nagy figyelmet szentelnek annak, hogy bemutassák az erdők biológiai védelmében a leghasznosabb segítőtársakat, a madarakat. A parkerdőgazdaságnak jelentős eredményei vannak az énekes és a ragadozó madarak védelmében egyaránt. Életükről sok érdekességet megtanulhatnak majd a tanösvények látogatói. Bemutatják a szolgáló eszközöket madárvédelmet is, például azokat az adutípusokat, amelyeket a gazdaság gyárt nagy választékban. Nem marad ki a témakörökből természetesen a vadgazdálkodás sem. Ezen a tájon a vadászatnak gazdag múltja van, s jelenleg is szarvasokat, muflonokat, őzeket, vaddisznókat ejtenek itt el a vadászok — köztük nagy számban a külföldi vendégek. A látogatók megismerkedhetnek a vadtartással kapcsolatos mesterséges beavatkozási módokkal, így például a vadlegelő javításával, az etetőrendszerekkel. Felállítanak egy bölénykunyhót is, amelyben kis vadászati múzeumot rendeznek be. A füvészkert és a bemutatóterület létesítése része annak a sokrétű természetvédelmi munkának, amelynek eredményeként a Pilisi Parkerdőgazdaságot felvették az UNESCO bioszféra rezervátumainak sorába. Változatok A fűre lépni tilos tilos a fűre lépni lépni tilos lépni lépni lépni lépni lépni tilos tilos tilos tilos tilos Tilos. (Örkény István: Egyperces novellák) - Legújabb szerzeményeink A megyei tanács által 1982 márciusában jóváhagyott hosszútávú környezet- és természetvédelmi koncepció előírja, hogy föl kell kutatni Bács-Kiskunban mindazokat az értékeket és többé-kevésbé még eredeti állapotban megmaradt természeti tájakat, amelyek fokozott figyelmet és gondoskodást kívánnak. A napokban a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósága vezetésével elkészült egy javaslat, mely 22 helyen összesen mintegy nyolcszáz hektárnyi területet vesz számba. Elsősorban a KNP szervezésekor kimaradtakat és a nagyüzemi művelésre - zömében alkalmatlan földeket. (Csupán hét százalékuk a szántó, 61 százalékuk pedig legelő és puszta.) A természetvédelmi kezelés mindenütt a tulajdonosok feladata lesz a jövőben. A hatósági oltalmat a gazdák túlnyomó többsége helyesli, három-négy helyen berzenkedtek csak ellene. Íme egy-két szép tájrész huszonkettő közül: a Miklapusza tó néven ismert harta—akasztói határ (szikes talajfelszín, sajátságos flórával, faunával); a Kékesi rét (a Szelidi-tó vízgyűjtője, mely megszűri a befolyó szennyezett vizeket); a pirtói homokbuckák (borókás-nyáras erdőtípus, a nép Pirtói-havasoknak nevezi) ; a kunbaracsi borókás-buckák; a dunapataji Felső-zátony (természetes kis Duna-sziget, ártéri növényzettel, vízi- és gázlómadarak költőhelyeivel); a keceli örjeg (nedves, mocsaras rét); a császártöltési Vörös mocsár; a császártöltési löszpusztamaradványok (a löszfalban található gyurgyalag- és partifecske-fészkekkel); a kiskunmajsai homokbuckák és rétek (Csólyospálos irányában) és a nyárlőrinci pusztai tölgyesek (sűrű, vadbúvóhelyek). 9 A keceli örjeg. • A pataji Felső-zátony világa. (Béres Ferencné felvételei) Végre büntethetnek is! g^.'allam’íítk^rtuíkuij 67~ rVr^zá gojs györnyezetLvéJ1.Termésetvédelmi Hivatal elnökének 1,1983. (V. 12.) OKTH számú rendeletéből, mely folyó év július elsején lép hatályba: 1. § (1) bekezdés: „A védett természeti területek megóvása, károsításának megelőzése a társadalom érdeke. Őrzésük, megóvásuk, károsításuk megelőzése a természetvédelmi őrök feladata. A természetvédelmi őrök munkájukat a társadalom támogatásával és egyetértésével végzik.” Az egyenruhával, szolgálati lőfegyverrel, jelvénnyel és igazolvánnyal ellátott természetvédelmi őr — Bács-Kiskunban hat ilyen van — hivatalos személynek számít. Jogosult: a: a természetvédelmi értéket veszélyeztető és károsító személyt igazoltatni és eltávolítani; b. azt a járművet, amelyről feltételezhető, hogy azon jogellenesen szerzett természetvédelmi érték van, feltartóztatni, a jármű vezetőjét igazoltatni; c. a természetvédelem érdekeit sértő cselekmény miatt a gyanúsítottakat feljelenteni; d. a védett területen szemetelőket, a természetet más módon szennyezőket, a tiltott helyen tartózkodókat és az engedély nélkül tüzet rakókat helyszíni bírsággal sújtani. 2. § (lj bekezdés: „A természetvédelmi célok megvalósításában való társadalmi részvétel szélesítése érdekében Társadalmi Természetvédelmi Szolgálatot szerveznek.”1 A Kiskunsági Nemzeti Parkban — a KNP baráti körének tagjaiból, a Madártani Egyesület megyei csoportjából és a Magyar Természetbarát Szövetség erdei társadalmi szolgálatából — is alakul egy ilyen 20—25 fős Társadalmi Természetvédelmi Szolgálat. Tagjai szolgálati igazolvánnyal és jelvénnyel rendelkeznek és a szolgálatot mindig másodmagukkal látják el. A bírságolás kivételével ugyanolyan jogok illetik meg őket, mint a természetvédelmi őröket. Csalogányok és verebek Volt egyszer egy gyönyörű ligetecske, csalogányok laktak, csalogányok énekeltek benne. Egy napon váratlanul verébcsapat költözött a ligetbe. A verebek fülsértően csiripeltek és elkapkodták a legszebb szúnyogokat és kukacokat a csalogányok elől. — Micsoda dolog ez? Csinálj már valamit! — fordult férjéhez a gyermekeiért aggódó csalogány mama. — Ugyan, ugyan, fölöslegesen nyugtalankodsz. Nem lesz semmi baj — nyugtatgatta feleségét a csalogány papa, majd elgondolkozva hozzátette: — Lehet, egyszer énekelni is megtanulnak tőlünk, s nagy, közös kórust alkothatunk majd ... Hadd maradjanak. És a verebek maradtak. Felforgatták az egész ligetet, lármáztak, civakodtak, tolakodtak. És persze csiripeltek. — Figyeljetek csak! Mintha már kezdenének énekelni! — mondta reménykedve a csalogánypapa. Meghallván ezt a legfiatalabb veréb, odapattant a csalogány elé, és harsányan a fülébe csiripelt. — Derék, derék! Szép, erős hang! — biztatta a csalogány papa. — Hallottátok?! — lelkendezett a kis veréb. — Épp hogy megszólaltam, máris elismerte! — Na, most ti is, mind, egyszerre! És a ligetet betöltötte az éles verébcsiripelés, teljesen elnyomva a csalogányéneket. Éppen akkor bújt ki a tojásból a kis csalogányfióka. Hallgatta, hallgatta, majd énekre nyitotta a száját , és elkezdett csiripelni... (Fény?) árnyképek -létközelbőlBBBM APRÓ-CSEPRŐ U A természet kiárusítása. „Egyetlen földrészen sem halad előre olyan kíméletlen ütemben a természet kiárusítása, mint Európában”. Ezt a keserű igazságot nemrég a Nemzetközi Természetvédelmi Unió tette közzé. A települések, az ipar és az erőművek céljaira évente csaknem egymillió hektárnyi föld megy veszendőbe. Nemzeti parkból és más védett területből ugyanakkor csupán százezer négyzetkilométernyi van Európában, a földrész összterületének mindössze egy százaléka. mÉBERNEK KELL LENNI! 1982 novemberében Apajpusztán, a Kiskunsági Nemzeti Park területén egy elhagyott homokbányában olyan helyen, ahol már nincs záróréteg, és közel a sóderpad, a legfelső talajvíz ágya, frissen betemetett gödröket fedeztek fel a hivatásos természetvédők. Az alaposabb kutatás során kétszázötven rendkívül veszélyes vegyi hulladékkal megtöltött hordó került elő, amit Kiskunsági Állami Gazdaság fejatékregeneráló üzemének dolgozói ástak el, mégpedig úgy, hogy KNP jelzőtábláit nyolcszáz méterrel arrébb rakták. Az OKTH budapesti felügyelősége súlyos, majd’ hárommillió forintos bírságot rótt ki a gazdaságra, és a mérgező anyag eltávolítására, megsemmisítésére kötelezte. S) Tengerszennyezés: Az Északi-tengert évente 7740 tonna ólommal szennyezik. Ehhez jön még 5930 tonna vörösréz, 3650 tonna nikkel és 2880 tonna króm. Mérgező nehézfémekből, kadmiumból és higanyból 840, illetve 44 tonna kerül a tengerbe. Mindennek a fele az atmoszférából jön, a többit, túlnyomó részben az európai szárazföld folyó, különösen a Rajna szállítják. Savas eső. Az utóbbi tíz évben csupán az NSZK-ban mintegy 550 ezer hektár erdőt támadott meg az ipari üzemek és erőművek közelében keletkezett úgynevezett savas eső. A kéményekből füstként távozó kéndioxid és nitrogénoxid, a levegő nedvességtartalmával és oxigénnel egyesülve, kén- és salétromsavat képezve, eső vagy hő formájában hull alá. Hasonló veszély fenyegeti az NDK és Csehszlovákia ipari körzeteiben telepített fákat is. összeállította: 2 £ a»doi Wo&'ZOAl