Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-08 / 134. szám

———————M—H—WM—Éj—B—BMWMMMCTWWPMIEBMWMMW KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Emelkedni fognak az ügyeleti díjak • A nevelőintézetekben dol­gozó gyermekfelügyelők többsé­ge semmiféle pedagógus képesí­téssel nem rendelkezik, pedig heti 42 órában közvetlenül gyer­mekekkel foglalkoznak. Jó-e a közeljövőben, hogy Várha­lesz középfokú gyermekfelügyelő kép­zés? — Jogos igény, hogy az ala­csony végzettséggel rendelkező gyermekfelügyelők továbbkép­zésben részesüljenek. A közpon­ti nevelőintézetekben például 114 gyermekfelügyelő közül egy pedagógusi képesítéssel, 32 érett­ségivel rendelkezik, 81-nek pe­dig ennél is alacsonyabb a vég­zettsége. Távlatilag feltételként ki lehetne kötni, hogy gyermek­­felügyelői munkakörben leg­alább érettségizetteket alkalmaz­zanak. Tervezzük a szakközép­­iskolákban gy­er­m­ek­felü­gyelők képzését, továbbá az érettségizet­tek továbbképzését. — A bentlakásos nevelőintéze­tekben i az ünnepi és vasárnapi szolgálatot a jogszabály ügyelet­nek minősíti, nem tekinti konk­rét pedagógiai tevékenységnek. Az anyagi elismerése nagyon alacsony, egy vasárnapi 14 órás szolgálatért legfeljebb 280 forin­tot lehet kifizetni. Ennyiért sen­ki sem vállalja szívesen. Várha­tó-e az ügyeleti díjak emelése? — 1984. szeptember 1-től a pi­henő- és munkaszüneti napi szol­gálat díját átlag 140 forinttal emeljük. Tudjuk, hogy ez nem végső megoldás, de ezzel elér­hetünk annyit, hogy a nevelők az óradíjhoz hasonló, sőt ennél valamivel magasabb összegű dí­jat kapjanak, a gyermekfel­ügyelők pedig óradíjuknál ma­gasabb díjazásban részesüljenek. Terveink szerint a nevelők gasabb emelést kapnak, mint ma­a gyermekfelügyelők. Távlati cél­kitűzés, de ehhez béralapra van szükség, hogy a pihenő- és mun­kaszüneti napi szolgálatért — hasonlóan az üzemekhez — dupla díjazást kapjanak a nevelők és a gyermekfelügyelők. Szeretnénk megszüntetni továbbá a pihenő- és munkaszüneti napi szolgálat ügyeleti jellegét. Ennek megva­lósítását 1984. szeptember 1-től tervezzük. — A zárt intézetekbe beutalt ál­lami gondozott gyerekek óriá­si hátránnyal, lemaradással ér­keznek. Felzárkóztatásuk a meg­lévő munkaformákkal, — korrek­ció, i korrepetálás — lehetetlen. Sokszor az érvényes bizonyítvá­nyukban szereplő osztályvég­zettségüktől évekkel le vannak maradva. Előfordult, hogy még írni, l olvasni sem tudnak, ezek­kel nem lehet saját osztályukban továbbhaladni. A jogszabály vi­szont nem ad lehetőséget a vis­­­szahelyezésre, vagy az első osz­tály újra végeztetésére, vagyis a tudásszintnek megfelelő osz­tályfokozatba való besorolásra. Mit lehet ilyenkor tenni? — Azoknak a gyermekeknek, akiknek megfelelő szintre sa sajátos eljárást követel, hozá­kü­lön tanulócsoportot kell létrehoz­ni, és délutáni korrepetálásokon kell az alapvető ismereteket pó­tolni. Törekedni kell viszont ar­ra, hogy ennek az intenzívebb felkészítésnek az eredményeként valós értékelést a tantervi köve­telmények teljesítése kapjon. — Tapasztalatunk szerint a tanulók szókincse, beszédfejlett­sége az utóbbi években romlott. Ehhez nagymértékben hozzájá­rul a sokféle feladatlap, munka­lap, tesztlap alkalmazása. Szük­ség lenne olyan központi in­tézkedésre, — például beszélge­­gető órára — amely a tanulók be­szédfejlesztését hatékonyabban elősegítené. — A feladatlapok alkalmazása csupán az egyik módszer a taní­tás gyakorlatában, az ismeretszer­zésben és az ellenőrzésben. Nem zárhatja ki tehát a szóbeli köz­lés gyakorlását, különösen az arra rászorulók esetében. Nél­külözhetetlen kelléke ennek a tanári példamutatás, a nyelv­helyességi hibák állandó javítá­sa. Mindez persze nemcsak tan­órákra, hanem a kötetlen jelle­gű csoportos és egyéb foglalko­zásokra is vonatkozik. Ha arra jár... .. érdemes elmenni Foktőre. Kalocsától néhány kilométerre találjuk a megye egyik legkülö­nösebb fekvésű községét. A Va­jas-csatorna partján épült fel, hat híd köti össze a falu két részét. Műemlék református temploma 1843-ban klasszicista stílusban épült. Katolikus temploma 1790- ben. Temetőjében szépen faragott kopjafák sorakoznak. Régen ko­moly árvizek pusztították a köz­séget. Az egyik legnagyobb, az 1862-es emlékére készült a képen látható szobor. HÓFEHÉRKE GYESEN Kőszegi tanulságok Dédapáink idejében a gyere­kek többsége otthon megtanul­hatta az élethez szükséges isme­retek zömét. Elboldogulhatott az­zal, amit a szüleitől, nagyobb testvéreitől, a szomszédoktól el­lesett. Szinte észrevétlenül elsa­játította a társadalmi beilleszke­dést könnyítő magatartásformá­kat. A világról gyerekkorában kialakult képét alig változtatták meg a tovacammogó évtizedek. Szinte az első világháborúig nagyvilág csak néhány kiszíne­­ tett, mesés történet formájában jutott el a falusi otthonokba. A kicsinyek, az ifjak csak azt tud­ták meg az életről, amit környe­zetük szűrője, a szokások, a ha­gyományok rendje átengedett. Most? Tizenöt hónapos Balázs barátom tudja, melyik gomb be­nyomásával kapcsolható be tévé, a rádió.­ Ellenőrizhetetlenül, a szabályozhatatlanul zúdulnak az információk a legkisebbekre is. Ancsel Éva filozófus ezekkel a gondolatokkal kezdte összefogl­­aló előadását a gyermekfilmek és -műsorok kőszegi szemléjén. Szabó Éva szerkesztő-riporter so­katmondó történettel tett megállapításához: csatlako­z Ma­gyar Rádió ifjúsági és gyermek­­osztálya néhány esztendeje pá­lyázatot hirdetett kisdiákok ré­szére. Mesehősökkel készített in­terjú beküldése volt a feladat. Az egyik apróság sajnálkozva tudat­ta : hiába kereste a törpéket, mert, huszonnégy óráztak. Így az ő munkájuk bemutatása helyett a gyesen otthon tartózkodó Hó­fehérkével beszélgetett. Óriási a televízió felelőssége! Milyen világképet rajzol a­ gye­­rekek elé? Mit sugallnak műso­rai ? Előnyösen befolyásolják-e a gyermekek fejlődését, érdeklődé­si körét? Megoszlottak a vélemények. Bernáth László kollégám sze­rint — például — hamis,­ hibás az ifjúsági műsorokban vázolt családmodell. A hagyományos, sok tekintetben túlhaladott fel­fogást tartósítja. (A papa újsá­got olvas, a mama főz, a fiúk fociznak, a lányoknak segíteni kell a takarításban, a bevásárlás­ban.) Ráadásul a legtöbb film, műsor vasárnap játszódik. Tel­jességgel hiányoznak a minden­napi gondok, a nemzeti­ sajátsá­gok, a köznapok élethitelesítő mozzanatai. A sokgyerekes csa­ládokról, a falusi életről alig­­alig kapnak információt a tévé­néző fiúk, lányok. Elfogadhatók, legalábbis kiin­dulási alapnak tekinthetők azok a fölmérések, amelyek szerint átlagosan 15 hónapot tölt 18 éves koráig egy-egy ifjú ember a kép­ernyő előtt. s­zól, Igazán ,­nem a tévé tehet az­hogy napjainkban kevés gyerek választ magának lelkesí­tő példaképet, fölemelő életcélt. Újra és újra megfigyelhettük a vetítést néző gyerekeken, hogy milyen lelkesen fogadták a me­séket, mennyire azonosultak „jókkal”, milyen haraggal néz­­­ték a „rosszaikat”. Már azért a tanulságért is ér­demes lett volna a hangulatos dunántúli kisvárosban eltölteni néhány napot, hogy még­ akkor is gyerekek a mai gyerekek, ha tudják: olykor a törpék is hu­­szonnégy óráznak és Hófehérke — hm — gyermekgondozási segélyt kap. H. N. 193. június 8. • PETŐFI NÉPE • 5 A LEVÉLTÁR ÚJ TANULMÁNYKÖTETE Chirurgusok, patikák, orvosok Mit kezdhet az újságíró egy csaknem hatszáz oldalas tanul­mánykötettel, nevezetesen a Bács-Kiskun megye múltjából című sorozat negyedik kötetével? Izgalmas, furcsaságukkal, tar­talmukkal kíváncsiságunkat föl­­csigázó kivonatokkal kedvet csi­náljon olvasásához, tanulmányo­zásához? A Bács-Kiskun megyei Levéltár Egészségügy alcímű kö­tete nagyon csábít erre a meg­oldásra, íme. Eleink Demalgon helyett lóganéjjal csillapították a fogfájást. „Tiszta edénybe té­vén, víz nélkül tegyék párására, erőssen melegíttsék meg, töltsék hosszú ruhába, a’melly fejét ál­tal érje, ’s takarják belé, és a'melly felöl fáj, kössék a po­fájára olly melegen, a’mint elás­­hatja.” „Férjfiú gyermekeknek” természetesen „paripa ló ganéj” ajánlatos, „Asszonyoknak és Leányoknak kantza­ló ganért kell alkalmaztatni...” Érzékeltesse? Az elmúlt szá­zadokban sokat fejlődött a tu­domány, az életszínvonal, a köz­­egészségügy! „1711-ben megálla­pította a Helytartótanács, hogy egyetlen patika sincs a Jászkun­ságban !”... Azt is vizsgálhatja a műbíráló, hogy miként szerkesztették a kö­tetet. Esetünkben különösebb ki­fogásról szó sem lehet. A könyv térben és időiben viszonylag ará­nyosan gazdagítja Bács-Kiskun egészségügyének történetéről ki­alakult ismereteinket. Nehezebben mondható véle­mény a könyv­­ színvonaláról, örömmel állapítható meg: a fő­állásban a múlt hiteles feltárá­sával foglalkozó muzeológusokon, levéltárosokon kívül gyakorló or­­vosok tanulmányait is közlik. A fiatalok­ érdeklődése azt sejteti, hogy egy-két évtized múltán újabb kötetre való tanulmány között válogathat a sorozat ak­kori szerkesztője. Jó néhány in­tézet története vár feldolgozóra, keveset olvashatunk most­ né­hány nagyobb település egész­ségügyéről, a szakorvosi hálózat kifejlődéséről, a mentőszolgálat­ról. Kétségtelen: valamennyi pub­likáció hasznos, közlésre feltét­lenül érettnek minősíthető. Az egyes szakterületek kutatói ta­lán néhány részkérdésben más álláspontot képviselnek, de pon­tatlanságot, tévedést aligha ta­lálnának. A tartalmi ismertetés látszik a legcélszerűbbnek. Illyés Bálint és Jakab László Kunszentmiklós egészségügye­­ a XVIII—XIX. században című ta­­nulmánya a könyv egyik legát­­gondoltabb, legalaposabb dolgo­zata. Bámulatos anyagismeretük­nek köszönhető, hogy az általá­nost és a helyit ez az írás ötvözi a legharmonikusabban. Pastyik István arra vállalkozott,­­ hogy teljességre törekvően tárja föl és rendszerezetten mutassa be a XVIII. századból azokat az egészségügyi eseteket, amelyeket a pataji tanácsgyűléseken tár­gyaltak meg. Fekete Dezső Egy bácskai nagyközség köz­­egészségügye 1945-ig cím­>ű köz­leményével Bácsalmás történe­tével kapcsolatos ismereteinket is gyarapította. Bálintné Mikes Katalin Adatok Kecskemét vá­ros egészségügyi­­ helyzetéről és szervezetéről 1919—1936. tanulmánya a kötet egyik című leg­jobban szerkesztett írása. Ada­tait összehasonlította más váro­sokból gyűjtöttekkel, így orszá­gos viszonyításra teremtett mó­dot. Bánkiné Molnár Erzsébet azt vizsgálta, hogy Kiskunfél­egyházán a két világháború kö­zött elfogadható ütemben fejlő­dött-e a közegészség- és a jár­ványügy. Pintér Ilona dolgoza­tának címe: Bács-Kiskun megye egészségügyi és szociális ellátá­sának fejlődése 1950—1970. Rég várt megjelenésre a néhai Nagy György A kecskeméti Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet tör­ténete 1928—1951. című alapos tanulmánya. Nőalak László Pes­tis-, himlő- Pest-Pilis-Solt és kolerajárványok Vármegyében XVIII—XIX. században dolgoza­a ta példásan szakszerű közlemény. Nagylucskay Sándor a hepatitis vírus Bács-Kiskun megyei elő­fordulását vizsgálta. A népi gyó­gyászat tárgyköréből Rusvay Kálmán, Loránd Klára, Korkes Zsuzsa és Novák László írt ta­nulmányt. A kötetet Iványosi-Szabó Ti­bor szerkesztette. Heltai Nándor Művészeti nevelés a napköziben Bemutató foglalkozást tartottak a közelmúltban a Kecskeméti Ko­dály Zoltán Ének-Zenei Általá­nos Iskola másodikosainál. Ami­ért ez érdekes lehet: egy művé­­szeti nevelési programot elsajátí­­tó napközis csoport adott számot tudásáról. Harmadik éve irányít­ja e program alapján a napkö­ziben folyó munkát Rajzi István­ná, s az ő és az országos kísérle­tet összefogó dr. Kárpáti Andrea véleménye szerint is kedvezőek a tapasztalatok. Az éves tantervek komplex képzőművészeti, irodalmi­ és ze­nei foglalkozás-sorozatból "áünte. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek az „órák” a napköziben nem mennek a lecketanulás rovásá­ra, csak lehetőséget adnak a mű­vészetek szélesebb körű bevoná­sára. — Mi a módszer lényege? — kérdeztük dr. Kárpáti Andrea művészettörténészt. — A kecskeméti program a műelemzőkészség fejlesztését cé­lozza. Meggyőződésünk, hogy az érzés feltétele és segítője az át­élésnek. A különböző művészeti ágakban a rokonságot, a kapcso­latokat fedezhetjük fel a gyere­kekkel. Az alap a tanórákon el­sajátított ismeretanyag, ezt egé­szítjük ki az oktatás legegysze­rűbb formáival Reméljük, a 8— 9 éveseket elindítjuk így a művek felé, melyekhez életük során többször visszatérhetnek. Fon­tosnak tartjuk, hogy a kezük ügye­sebb legyen, ismerjék a környék népművészetét, úgy álljanak a világhoz, hogy elemzeni tudja­nak, s akarjanak is mindent.­­Egy-egy ilyen foglalkozáson nemcsak a művészetekről esik szó. A bemutató órán például a szá­­monkért elvont fogalmakat első­sorban az emberre vonatkoztat­ták, s az irodalmi, zenei és kép­zőművészeti példákkal szemlél­tették. Volt többek között rit­mustaps, mintarajzolás, versdra­­matizálás, népi tánclépések gya­korlása. Ezek a gyermeki meg­nyilvánulások tették színessé, számukra is élvezetessé a tanu­lást. — Közel a tanév végéhez, ho­gyan értékeli az egyéves munkát? — Ez a csoport is bizonyítja, hogy az alsó tagozatban a külön­böző tantárgyak összevonása, a komplex ismeretszerzés csak a napközi feladata lehet. Az ed­digi törekvések azért nem­ jártak kellő eredménnyel, mert a szak­órákon akarták az integrációt megvalósítani. A tanulók mű­­elemzőkészségének fejlődésével egyéni arán­yú beszédképzésük javulása. A művészetek és a­ tu­­dományok —­mindenekelőtt'1' matematika — szinte beépült éle­te­tükbe, már természetes számukra az összefüggések keresése. Ezek a gyerekek partnerek a foglalko­zásokon, felszabadultak, élve­zik amit csinálnak — mondta az ELTE tanára. Kézenfekvő következtetés: ezt a művészeti nevelési programot érdemes minden iskolának át­venni. Napjainkban a megnöve­kedett tananyag elsajátítása már nem lehetséges csak a szakórá­kon, ezért a napközis tanítóknak is tartalmas, műveltséggyarapí­tó tantervekkel kell hozzájárul­niuk az oktató-nevelő munkához. H. E. • A mintarajzok bemutatása. KÉREK EGY AUTOGRAMOT! Tör­őcsik Mari — Kérem, se­gítsen. Mit f . _ * kellene meg­­írt./T C. ' kérdeznem, hi­szen mindent­­ ^ megkérdez­tek már öntől... — Velem rosszul járt. Soha semmire nem válaszolok, csak ha muszáj. Nem szeretek nyilatkozni. Mégis: igaza van, sok mindent megkérdeztek már tőlem. — A Körhintával aratta az első sikerét. Mit mondana el a filmről, amit még másoknak nem említett? — Huszonnyolc éve annak, hogy a Kör­hintát bemutatták. Azt hiszem kevés olyan titkom van a filmmel kapcsolatban, amiről ne beszéltem volna. Ha mégis akad, nyil­vánvalóan nem mondom el, mert eddig sem tettem. Talán majd a visszaemlékezéseimben megírom. Hetvenen túl... — A visszaemlékezésről jut eszembe: szí­vesen olvassa a művészek önéletrajzi írásait? — Ha színész­­ mérnök, tudós, munkás ír, az csak érdekes lehet. Tényanyagában is. Pa­pírra vetik a gondolataikat, mert úgy érzik, fontosak. Minden ilyen munkát örömmel ol­vasok. Hogy én írok-e? Végiggondolni sincs időm az életemet... Ha most nemmel vála­szolok­, lehet, hogy tíz év múlva igen lenne a feleletem. — A Körhintában együtt dolgozott Soós Im­rével, Kiss Manyival, Fábri Zoltánnal. So­kukra ma már csak emlékezhetünk ... — A Körhinta alkotói közül már alig él­nek néhányan. Soós, Sarkadi, Hegyi Barna,­­Kiss Manyi, már nincs köztünk. Soósról sokat, hosszan, nyilatkoztam. Mit mondhat­nék? Újat nem. Furcsa őket viszontlátni filmeken, s furcsa saját múltammal szembe­n kerülni. Lányom ötévesen nézte meg a Kör­hintát, s sírva fakadt... — S ön hogyan figyeli a régi filmjeit? Egy­általán megtekinti-e újra? — Kívülről nézem magam. Teljesen levál­tak rólam a régi szerepeim. Utóbbi filmje­im közül sokat nem is láttam. Az ember óha­tatlanul fejlődik, sok mindent másképp csi­nálnék ma már. Ezért nézegetem magam a filmvásznon.­­ — Ahány film, annyi szerep, annyi arc. Meg tudná mondani hány arca van Törőcsik Marinak? — Mások hivatottabbak erre felelni. Egy arcom van. Annyiféle szerepre vállalkozom, amennyit a belső tartományaim, külsőm, adottságaim megengednek. — Egyszer vígkedélyű, máskor szomorú. Nehéz átváltozni? — Ez a mesterségem. A jó asztalos jó szek­rényt készít. Másnap asztalt, ugyanolyan szín­vonalon. Nem nehéz átalakulnom. Megtanul­tam a mesterséget, az életet. Jó rendező irá­nyításával megoldok minden rám bízott fel­adatot. — Kossuth-díj, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetés, Jászai Mari-díj kétszer, Balázs Béla-, SZOT-díj, Elismerések­... — 1955-ben kezdtem a pályát. A magyar filmgyártás sematikus korszakából érkeztem egy szebb, nemesebb időszakba. Ekkor Jan­­csóékkal készítettünk produkciókat. Többször eljutottunk a filmfesztiválokra. Szép pilla­nat volt az életemben, hogy most Cannes­­ben életművemért jutalmaztak. Általában nálunk későn jön az elismerés. Úgy érzem, az én esetemben nem késlekedett... Mindig időben kaptam, s így örömmel tudtam elfo­gadni. — Azt írják az egyik lapban: „Törőcsik Ma­ri jelenség". Mit jelent ez? — Nem tudom. Úgy gondolom, huszon­nyolc évi munkámat tükrözi. Mindig dol­goztam, a szerencse is gyakran mellém állt. Létezem a köztudatban, mert vagyok ... _ Ezt máshol így mondta: „Csakis annak akarok látszani, aki vagyok”. — Olyanokat kérdez, amire nem tudok fe­lelni. Voltak termékenyebb periódusaim. Ez nem érdem. Születési adottság. Ahhoz is volt erőm, hogy a pálya nehezebb időszakaiból kilépjek. — Azt mondom: színház. Mi jut az eszébe? — Az életem. Addig érzem magam színész­nek, amíg valahol, valahogyan színházban lé­tezem, a mesterségemet gyakorolhatom, fej­lődhetek. — Kezdetben voltak gondjai a színpadon... — Amíg a saját kifejezési formáimat nem találtam meg, addig kevesebbet nyújtottam. Soósnak nem kellett tanulnia, neki rögtön ment. Én később értem meg a színpadon, s olyan eszközöket találtam, amelyek valóban az enyémek. — Nagy siker a József Attila Színházban A régi nyár­ örül a kedvező fogadtatásnak? — Hogyne, azért játszom. — A televízióban éne­ként. Új szerepkör? — Így is mondhatnánk... Fotó: Méhesi Éva Borzák Tibor

Next