Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-08 / 134. szám
———————M—H—WM—Éj—B—BMWMMMCTWWPMIEBMWMMW KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Emelkedni fognak az ügyeleti díjak • A nevelőintézetekben dolgozó gyermekfelügyelők többsége semmiféle pedagógus képesítéssel nem rendelkezik, pedig heti 42 órában közvetlenül gyermekekkel foglalkoznak. Jó-e a közeljövőben, hogy Várhalesz középfokú gyermekfelügyelő képzés? — Jogos igény, hogy az alacsony végzettséggel rendelkező gyermekfelügyelők továbbképzésben részesüljenek. A központi nevelőintézetekben például 114 gyermekfelügyelő közül egy pedagógusi képesítéssel, 32 érettségivel rendelkezik, 81-nek pedig ennél is alacsonyabb a végzettsége. Távlatilag feltételként ki lehetne kötni, hogy gyermekfelügyelői munkakörben legalább érettségizetteket alkalmazzanak. Tervezzük a szakközépiskolákban gyermekfelügyelők képzését, továbbá az érettségizettek továbbképzését. — A bentlakásos nevelőintézetekben i az ünnepi és vasárnapi szolgálatot a jogszabály ügyeletnek minősíti, nem tekinti konkrét pedagógiai tevékenységnek. Az anyagi elismerése nagyon alacsony, egy vasárnapi 14 órás szolgálatért legfeljebb 280 forintot lehet kifizetni. Ennyiért senki sem vállalja szívesen. Várható-e az ügyeleti díjak emelése? — 1984. szeptember 1-től a pihenő- és munkaszüneti napi szolgálat díját átlag 140 forinttal emeljük. Tudjuk, hogy ez nem végső megoldás, de ezzel elérhetünk annyit, hogy a nevelők az óradíjhoz hasonló, sőt ennél valamivel magasabb összegű díjat kapjanak, a gyermekfelügyelők pedig óradíjuknál magasabb díjazásban részesüljenek. Terveink szerint a nevelők gasabb emelést kapnak, mint maa gyermekfelügyelők. Távlati célkitűzés, de ehhez béralapra van szükség, hogy a pihenő- és munkaszüneti napi szolgálatért — hasonlóan az üzemekhez — dupla díjazást kapjanak a nevelők és a gyermekfelügyelők. Szeretnénk megszüntetni továbbá a pihenő- és munkaszüneti napi szolgálat ügyeleti jellegét. Ennek megvalósítását 1984. szeptember 1-től tervezzük. — A zárt intézetekbe beutalt állami gondozott gyerekek óriási hátránnyal, lemaradással érkeznek. Felzárkóztatásuk a meglévő munkaformákkal, — korrekció, i korrepetálás — lehetetlen. Sokszor az érvényes bizonyítványukban szereplő osztályvégzettségüktől évekkel le vannak maradva. Előfordult, hogy még írni, l olvasni sem tudnak, ezekkel nem lehet saját osztályukban továbbhaladni. A jogszabály viszont nem ad lehetőséget a visszahelyezésre, vagy az első osztály újra végeztetésére, vagyis a tudásszintnek megfelelő osztályfokozatba való besorolásra. Mit lehet ilyenkor tenni? — Azoknak a gyermekeknek, akiknek megfelelő szintre sa sajátos eljárást követel, hozákülön tanulócsoportot kell létrehozni, és délutáni korrepetálásokon kell az alapvető ismereteket pótolni. Törekedni kell viszont arra, hogy ennek az intenzívebb felkészítésnek az eredményeként valós értékelést a tantervi követelmények teljesítése kapjon. — Tapasztalatunk szerint a tanulók szókincse, beszédfejlettsége az utóbbi években romlott. Ehhez nagymértékben hozzájárul a sokféle feladatlap, munkalap, tesztlap alkalmazása. Szükség lenne olyan központi intézkedésre, — például beszélgegető órára — amely a tanulók beszédfejlesztését hatékonyabban elősegítené. — A feladatlapok alkalmazása csupán az egyik módszer a tanítás gyakorlatában, az ismeretszerzésben és az ellenőrzésben. Nem zárhatja ki tehát a szóbeli közlés gyakorlását, különösen az arra rászorulók esetében. Nélkülözhetetlen kelléke ennek a tanári példamutatás, a nyelvhelyességi hibák állandó javítása. Mindez persze nemcsak tanórákra, hanem a kötetlen jellegű csoportos és egyéb foglalkozásokra is vonatkozik. Ha arra jár... .. érdemes elmenni Foktőre. Kalocsától néhány kilométerre találjuk a megye egyik legkülönösebb fekvésű községét. A Vajas-csatorna partján épült fel, hat híd köti össze a falu két részét. Műemlék református temploma 1843-ban klasszicista stílusban épült. Katolikus temploma 1790- ben. Temetőjében szépen faragott kopjafák sorakoznak. Régen komoly árvizek pusztították a községet. Az egyik legnagyobb, az 1862-es emlékére készült a képen látható szobor. HÓFEHÉRKE GYESEN Kőszegi tanulságok Dédapáink idejében a gyerekek többsége otthon megtanulhatta az élethez szükséges ismeretek zömét. Elboldogulhatott azzal, amit a szüleitől, nagyobb testvéreitől, a szomszédoktól ellesett. Szinte észrevétlenül elsajátította a társadalmi beilleszkedést könnyítő magatartásformákat. A világról gyerekkorában kialakult képét alig változtatták meg a tovacammogó évtizedek. Szinte az első világháborúig nagyvilág csak néhány kiszíne tett, mesés történet formájában jutott el a falusi otthonokba. A kicsinyek, az ifjak csak azt tudták meg az életről, amit környezetük szűrője, a szokások, a hagyományok rendje átengedett. Most? Tizenöt hónapos Balázs barátom tudja, melyik gomb benyomásával kapcsolható be tévé, a rádió. Ellenőrizhetetlenül, a szabályozhatatlanul zúdulnak az információk a legkisebbekre is. Ancsel Éva filozófus ezekkel a gondolatokkal kezdte összefoglaló előadását a gyermekfilmek és -műsorok kőszegi szemléjén. Szabó Éva szerkesztő-riporter sokatmondó történettel tett megállapításához: csatlakoz Magyar Rádió ifjúsági és gyermekosztálya néhány esztendeje pályázatot hirdetett kisdiákok részére. Mesehősökkel készített interjú beküldése volt a feladat. Az egyik apróság sajnálkozva tudatta : hiába kereste a törpéket, mert, huszonnégy óráztak. Így az ő munkájuk bemutatása helyett a gyesen otthon tartózkodó Hófehérkével beszélgetett. Óriási a televízió felelőssége! Milyen világképet rajzol a gyerekek elé? Mit sugallnak műsorai ? Előnyösen befolyásolják-e a gyermekek fejlődését, érdeklődési körét? Megoszlottak a vélemények. Bernáth László kollégám szerint — például — hamis, hibás az ifjúsági műsorokban vázolt családmodell. A hagyományos, sok tekintetben túlhaladott felfogást tartósítja. (A papa újságot olvas, a mama főz, a fiúk fociznak, a lányoknak segíteni kell a takarításban, a bevásárlásban.) Ráadásul a legtöbb film, műsor vasárnap játszódik. Teljességgel hiányoznak a mindennapi gondok, a nemzeti sajátságok, a köznapok élethitelesítő mozzanatai. A sokgyerekes családokról, a falusi életről aligalig kapnak információt a tévénéző fiúk, lányok. Elfogadhatók, legalábbis kiindulási alapnak tekinthetők azok a fölmérések, amelyek szerint átlagosan 15 hónapot tölt 18 éves koráig egy-egy ifjú ember a képernyő előtt. szól, Igazán ,nem a tévé tehet azhogy napjainkban kevés gyerek választ magának lelkesítő példaképet, fölemelő életcélt. Újra és újra megfigyelhettük a vetítést néző gyerekeken, hogy milyen lelkesen fogadták a meséket, mennyire azonosultak „jókkal”, milyen haraggal nézték a „rosszaikat”. Már azért a tanulságért is érdemes lett volna a hangulatos dunántúli kisvárosban eltölteni néhány napot, hogy még akkor is gyerekek a mai gyerekek, ha tudják: olykor a törpék is huszonnégy óráznak és Hófehérke — hm — gyermekgondozási segélyt kap. H. N. 193. június 8. • PETŐFI NÉPE • 5 A LEVÉLTÁR ÚJ TANULMÁNYKÖTETE Chirurgusok, patikák, orvosok Mit kezdhet az újságíró egy csaknem hatszáz oldalas tanulmánykötettel, nevezetesen a Bács-Kiskun megye múltjából című sorozat negyedik kötetével? Izgalmas, furcsaságukkal, tartalmukkal kíváncsiságunkat fölcsigázó kivonatokkal kedvet csináljon olvasásához, tanulmányozásához? A Bács-Kiskun megyei Levéltár Egészségügy alcímű kötete nagyon csábít erre a megoldásra, íme. Eleink Demalgon helyett lóganéjjal csillapították a fogfájást. „Tiszta edénybe tévén, víz nélkül tegyék párására, erőssen melegíttsék meg, töltsék hosszú ruhába, a’melly fejét által érje, ’s takarják belé, és a'melly felöl fáj, kössék a pofájára olly melegen, a’mint eláshatja.” „Férjfiú gyermekeknek” természetesen „paripa ló ganéj” ajánlatos, „Asszonyoknak és Leányoknak kantzaló ganért kell alkalmaztatni...” Érzékeltesse? Az elmúlt századokban sokat fejlődött a tudomány, az életszínvonal, a közegészségügy! „1711-ben megállapította a Helytartótanács, hogy egyetlen patika sincs a Jászkunságban !”... Azt is vizsgálhatja a műbíráló, hogy miként szerkesztették a kötetet. Esetünkben különösebb kifogásról szó sem lehet. A könyv térben és időiben viszonylag arányosan gazdagítja Bács-Kiskun egészségügyének történetéről kialakult ismereteinket. Nehezebben mondható vélemény a könyv színvonaláról, örömmel állapítható meg: a főállásban a múlt hiteles feltárásával foglalkozó muzeológusokon, levéltárosokon kívül gyakorló orvosok tanulmányait is közlik. A fiatalok érdeklődése azt sejteti, hogy egy-két évtized múltán újabb kötetre való tanulmány között válogathat a sorozat akkori szerkesztője. Jó néhány intézet története vár feldolgozóra, keveset olvashatunk most néhány nagyobb település egészségügyéről, a szakorvosi hálózat kifejlődéséről, a mentőszolgálatról. Kétségtelen: valamennyi publikáció hasznos, közlésre feltétlenül érettnek minősíthető. Az egyes szakterületek kutatói talán néhány részkérdésben más álláspontot képviselnek, de pontatlanságot, tévedést aligha találnának. A tartalmi ismertetés látszik a legcélszerűbbnek. Illyés Bálint és Jakab László Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században című tanulmánya a könyv egyik legátgondoltabb, legalaposabb dolgozata. Bámulatos anyagismeretüknek köszönhető, hogy az általánost és a helyit ez az írás ötvözi a legharmonikusabban. Pastyik István arra vállalkozott, hogy teljességre törekvően tárja föl és rendszerezetten mutassa be a XVIII. századból azokat az egészségügyi eseteket, amelyeket a pataji tanácsgyűléseken tárgyaltak meg. Fekete Dezső Egy bácskai nagyközség közegészségügye 1945-ig cím>ű közleményével Bácsalmás történetével kapcsolatos ismereteinket is gyarapította. Bálintné Mikes Katalin Adatok Kecskemét város egészségügyi helyzetéről és szervezetéről 1919—1936. tanulmánya a kötet egyik című legjobban szerkesztett írása. Adatait összehasonlította más városokból gyűjtöttekkel, így országos viszonyításra teremtett módot. Bánkiné Molnár Erzsébet azt vizsgálta, hogy Kiskunfélegyházán a két világháború között elfogadható ütemben fejlődött-e a közegészség- és a járványügy. Pintér Ilona dolgozatának címe: Bács-Kiskun megye egészségügyi és szociális ellátásának fejlődése 1950—1970. Rég várt megjelenésre a néhai Nagy György A kecskeméti Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet története 1928—1951. című alapos tanulmánya. Nőalak László Pestis-, himlő- Pest-Pilis-Solt és kolerajárványok Vármegyében XVIII—XIX. században dolgozaa ta példásan szakszerű közlemény. Nagylucskay Sándor a hepatitis vírus Bács-Kiskun megyei előfordulását vizsgálta. A népi gyógyászat tárgyköréből Rusvay Kálmán, Loránd Klára, Korkes Zsuzsa és Novák László írt tanulmányt. A kötetet Iványosi-Szabó Tibor szerkesztette. Heltai Nándor Művészeti nevelés a napköziben Bemutató foglalkozást tartottak a közelmúltban a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola másodikosainál. Amiért ez érdekes lehet: egy művészeti nevelési programot elsajátító napközis csoport adott számot tudásáról. Harmadik éve irányítja e program alapján a napköziben folyó munkát Rajzi Istvánná, s az ő és az országos kísérletet összefogó dr. Kárpáti Andrea véleménye szerint is kedvezőek a tapasztalatok. Az éves tantervek komplex képzőművészeti, irodalmi és zenei foglalkozás-sorozatból "áünte. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek az „órák” a napköziben nem mennek a lecketanulás rovására, csak lehetőséget adnak a művészetek szélesebb körű bevonására. — Mi a módszer lényege? — kérdeztük dr. Kárpáti Andrea művészettörténészt. — A kecskeméti program a műelemzőkészség fejlesztését célozza. Meggyőződésünk, hogy az érzés feltétele és segítője az átélésnek. A különböző művészeti ágakban a rokonságot, a kapcsolatokat fedezhetjük fel a gyerekekkel. Az alap a tanórákon elsajátított ismeretanyag, ezt egészítjük ki az oktatás legegyszerűbb formáival Reméljük, a 8— 9 éveseket elindítjuk így a művek felé, melyekhez életük során többször visszatérhetnek. Fontosnak tartjuk, hogy a kezük ügyesebb legyen, ismerjék a környék népművészetét, úgy álljanak a világhoz, hogy elemzeni tudjanak, s akarjanak is mindent.Egy-egy ilyen foglalkozáson nemcsak a művészetekről esik szó. A bemutató órán például a számonkért elvont fogalmakat elsősorban az emberre vonatkoztatták, s az irodalmi, zenei és képzőművészeti példákkal szemléltették. Volt többek között ritmustaps, mintarajzolás, versdramatizálás, népi tánclépések gyakorlása. Ezek a gyermeki megnyilvánulások tették színessé, számukra is élvezetessé a tanulást. — Közel a tanév végéhez, hogyan értékeli az egyéves munkát? — Ez a csoport is bizonyítja, hogy az alsó tagozatban a különböző tantárgyak összevonása, a komplex ismeretszerzés csak a napközi feladata lehet. Az eddigi törekvések azért nem jártak kellő eredménnyel, mert a szakórákon akarták az integrációt megvalósítani. A tanulók műelemzőkészségének fejlődésével egyéni arányú beszédképzésük javulása. A művészetek és a tudományok —mindenekelőtt'1' matematika — szinte beépült életetükbe, már természetes számukra az összefüggések keresése. Ezek a gyerekek partnerek a foglalkozásokon, felszabadultak, élvezik amit csinálnak — mondta az ELTE tanára. Kézenfekvő következtetés: ezt a művészeti nevelési programot érdemes minden iskolának átvenni. Napjainkban a megnövekedett tananyag elsajátítása már nem lehetséges csak a szakórákon, ezért a napközis tanítóknak is tartalmas, műveltséggyarapító tantervekkel kell hozzájárulniuk az oktató-nevelő munkához. H. E. • A mintarajzok bemutatása. KÉREK EGY AUTOGRAMOT! Törőcsik Mari — Kérem, segítsen. Mit f . _ * kellene megírt./T C. ' kérdeznem, hiszen mindent ^ megkérdeztek már öntől... — Velem rosszul járt. Soha semmire nem válaszolok, csak ha muszáj. Nem szeretek nyilatkozni. Mégis: igaza van, sok mindent megkérdeztek már tőlem. — A Körhintával aratta az első sikerét. Mit mondana el a filmről, amit még másoknak nem említett? — Huszonnyolc éve annak, hogy a Körhintát bemutatták. Azt hiszem kevés olyan titkom van a filmmel kapcsolatban, amiről ne beszéltem volna. Ha mégis akad, nyilvánvalóan nem mondom el, mert eddig sem tettem. Talán majd a visszaemlékezéseimben megírom. Hetvenen túl... — A visszaemlékezésről jut eszembe: szívesen olvassa a művészek önéletrajzi írásait? — Ha színész mérnök, tudós, munkás ír, az csak érdekes lehet. Tényanyagában is. Papírra vetik a gondolataikat, mert úgy érzik, fontosak. Minden ilyen munkát örömmel olvasok. Hogy én írok-e? Végiggondolni sincs időm az életemet... Ha most nemmel válaszolok, lehet, hogy tíz év múlva igen lenne a feleletem. — A Körhintában együtt dolgozott Soós Imrével, Kiss Manyival, Fábri Zoltánnal. Sokukra ma már csak emlékezhetünk ... — A Körhinta alkotói közül már alig élnek néhányan. Soós, Sarkadi, Hegyi Barna,Kiss Manyi, már nincs köztünk. Soósról sokat, hosszan, nyilatkoztam. Mit mondhatnék? Újat nem. Furcsa őket viszontlátni filmeken, s furcsa saját múltammal szemben kerülni. Lányom ötévesen nézte meg a Körhintát, s sírva fakadt... — S ön hogyan figyeli a régi filmjeit? Egyáltalán megtekinti-e újra? — Kívülről nézem magam. Teljesen leváltak rólam a régi szerepeim. Utóbbi filmjeim közül sokat nem is láttam. Az ember óhatatlanul fejlődik, sok mindent másképp csinálnék ma már. Ezért nézegetem magam a filmvásznon. — Ahány film, annyi szerep, annyi arc. Meg tudná mondani hány arca van Törőcsik Marinak? — Mások hivatottabbak erre felelni. Egy arcom van. Annyiféle szerepre vállalkozom, amennyit a belső tartományaim, külsőm, adottságaim megengednek. — Egyszer vígkedélyű, máskor szomorú. Nehéz átváltozni? — Ez a mesterségem. A jó asztalos jó szekrényt készít. Másnap asztalt, ugyanolyan színvonalon. Nem nehéz átalakulnom. Megtanultam a mesterséget, az életet. Jó rendező irányításával megoldok minden rám bízott feladatot. — Kossuth-díj, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetés, Jászai Mari-díj kétszer, Balázs Béla-, SZOT-díj, Elismerések... — 1955-ben kezdtem a pályát. A magyar filmgyártás sematikus korszakából érkeztem egy szebb, nemesebb időszakba. Ekkor Jancsóékkal készítettünk produkciókat. Többször eljutottunk a filmfesztiválokra. Szép pillanat volt az életemben, hogy most Cannesben életművemért jutalmaztak. Általában nálunk későn jön az elismerés. Úgy érzem, az én esetemben nem késlekedett... Mindig időben kaptam, s így örömmel tudtam elfogadni. — Azt írják az egyik lapban: „Törőcsik Mari jelenség". Mit jelent ez? — Nem tudom. Úgy gondolom, huszonnyolc évi munkámat tükrözi. Mindig dolgoztam, a szerencse is gyakran mellém állt. Létezem a köztudatban, mert vagyok ... _ Ezt máshol így mondta: „Csakis annak akarok látszani, aki vagyok”. — Olyanokat kérdez, amire nem tudok felelni. Voltak termékenyebb periódusaim. Ez nem érdem. Születési adottság. Ahhoz is volt erőm, hogy a pálya nehezebb időszakaiból kilépjek. — Azt mondom: színház. Mi jut az eszébe? — Az életem. Addig érzem magam színésznek, amíg valahol, valahogyan színházban létezem, a mesterségemet gyakorolhatom, fejlődhetek. — Kezdetben voltak gondjai a színpadon... — Amíg a saját kifejezési formáimat nem találtam meg, addig kevesebbet nyújtottam. Soósnak nem kellett tanulnia, neki rögtön ment. Én később értem meg a színpadon, s olyan eszközöket találtam, amelyek valóban az enyémek. — Nagy siker a József Attila Színházban A régi nyár örül a kedvező fogadtatásnak? — Hogyne, azért játszom. — A televízióban éneként. Új szerepkör? — Így is mondhatnánk... Fotó: Méhesi Éva Borzák Tibor