Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-09 / 135. szám
világ PROLETÁRJai, egyesüljetek! ti MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVIII. évf. 1SS. számára: 1,40 Ft 1983. június 9. csütörtök A szabadszállási Lenin Tsz hatezer hektáron gazdálkodik. Ebből kétezer az öntözött terület. Több mint 120 millió forint értékű gép és berendezés segíti a munkát. Ezek karbantartására, javítására és csúcsidőben való üzemeltetésére szervezték meg a szerelőműhelyt. A hetvenfős szakembergárda jó munkáját azzal is ösztönzik, hogy bevezették, és sikerrel alkalmazzák a teljesítménydíjas javítást. Itt dolgozik Mészáros Árpád géplakatos, ezüstkoszorús újító. Most is egy újítással foglalkozik: gázcsőhegesztő-berendezést alakított át a helyi igényeknek megfelelően. Hiszen nagy fába vágták a fejszét, miután megnyerték az energiaracionalizálási pályázatot, elhatározták, hogy saját kivitelezésben oldják meg a gazdaságban a gáz bevezetését. Mészáros Árpád a Matroszov szocialista brigád tagja és a tsz Kiváló Dolgozója. Pedagógusaktíva Kiskunhalason Tegnap délután, Baja és Kecskemét után Kiskunhalason befejeződött a megyei pedagógusaktívák sorozata, amelyre ezúttal a kiskőrösi és a kiskunhalasi járás óvónőit, tanítóit és tanárait hívták meg. Kelle György, a megyei pártbizottság munkatársa vitaindító előadásában az 1982 áprilisi határozat, valamint a megyei pártbizottság állásfoglalásának néhány olyan kérdésével foglalkozott, amelyek majd segítséget nyújtanak a pedagógusoknak helyi feladatok kimunkálásában. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat óta végzett munkát pozitívnak értékelte, nem titkolta viszont, hogy például a szakmunkásképzésben, vagy a fizikai dolgozók gyermekeinek tehetséggondozásával kapcsolatban még bőven vannak tennivalók. Ezt követően Vas Imre, az MSZMP KB munkatársa kapott szót. Részletesen taglalta oktatáspolitikai törekvéseink megvalósulásának társadalmi, gazdasági körülményeit, az oktatás fejlesztésének távlati koncepcióit és szólt a közeljövő feladatairól is. Oktatásügyünk kardinális kérdései között említette: az iskolának a mindenkori gazdasági szükségleteket megelőzve kell megfelelő szakembereket képezni, hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az ifjúság zökkenésmentesen tudjon beilleszkedni a felnőtt társadalomba. Ezután számba vette az általános iskola, a középiskola, a pedagógusképzés és továbbképzés fejlesztését szolgáló tervezett intézkedéseket. Az aktíva befejezéseként Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára foglalta össze az elhangzottakat. Az elmúlt tíz év legnagyobb értékének tartják azt, hogy az oktatáspolitikai határozat célkitűzéseit sikerült közüggyé tenni, olyannyira, hogy a végrehajtás sikere nagyban a széles körű társadalmi összefogásnak köszönhető. Végezetül tolmácsolta a pártbizottság köszönetét a megye egész pedagógustársadalmának. H. K. E. Ma választ Aczél Endre, az MTI tudósítója jelenti: LONDON A nagy pártok vezetőinek szerda reggeli sajtóértekezletével végetért a brit választási kampány. Az utolsó, szerdán reggel közzétett nagy közvéleménykutatás szerint a konzervatívok 18 százalékpontos, igen nagynak mondható előnnyel vezetnek a Munkáspárt előtt, ami az úgynevezett földcsuszamlás-szerű győzelmet sem teszi kizárttá. A szavazás csütörtökön reggel 7 órakor kezdődött meg. Kádgyári kilátások A Kecskeméti Zománc- és Kádgyár nehéz helyzete az önállóvá válás óta közismert. A félmilliárdos nagyberuházás a végéhez közeledett, s az új üzem termelésbe állítása, majd a hitelek és kamatok törlesztése olyan terheket rótt vállalatra, amelyek viselése meghaladta erejét. 1983. április 8-án a kormány Gazdasági Bizottsága döntött a kádgyár ügyében. Átütemezték az adósságokat, s lehetővé tették a kádak fogyasztói árának rendezését. Ilyen előzmények után kerestük fel Bendeczky János műszaki igazgatóhelyettest, aki tárgyilagosan számolt be a kibontakozás lehetőségeiről, és a gyári közösség előtt álló feladatokról. 1 — A Gazdasági úgy álltunk, hogy a Bizottság elé kezünkben volt egy részletesen kidolgozott, 1985-ig szóló műszaki és szervezési intézkedési terv. Nemcsak azt írtuk le, hogy milyen segítséget kérünk, hanem azt is, hogy mi mit tettünk eddig és mit vállalunk a jövőben. A gyárban már termel az új gépsor, de kisebb fennakadások még előfordulnak. Amikor ott jártunk, a nyugatnémet szerelők éppen egy kisebb hibát igyekeztek (Folytatás a 2. oldalon.) a GAZDASÁG döntése után • Képünkön az új automatizált kódgyártó gépsor. (Pásztor Zoltán felvétele) Kádár János fogadta Romes Csandrát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fogadta Romes Csandrát, a Béke-világtanács elnökét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet és a béke-világmozgalom időszerű kérdéseiről. A találkozón jelen volt Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke és Sarkadi Nagy Barna, az OBT főtitkára. A Béke-világtanács elnökével tárgyalásokat folytatott Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, valamint az Országos Béketanács több vezetője. Romos Csandra találkozott a magyar egyházak és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség képviselőivel. A tárgyalások során áttekintették a magyar békemozgalom és a Béke-világtanács együttműködése fejlesztésének lehetőségeit, valamint a június 21—26. Prágában megrendezendő kötött béke- világtalálkozó előkészületeit. (MTI) CENTENÁRIUMI KIÁLLÍTÁS_____________________ Százéves a kecskeméti szakmunkásképzés Együttműködési szerződés a Budapesti Műszaki Egyetem és Bács-Kiskun megye között Divatos cipők, női ruhák, bébiholmik, szép formájú székek, koloniálbútor, tetszetős kötésű könyvek, nyílászárók, korszerű pénztárgépek, hidrofor berendezések, virágok, mezőgazdasági termékek, egészségügyi műszerek, gokart, oktatástechnikai eszközök... — Hosszan lehetne sorolni, mi minden látható azon a kiállításon, amelyet tegnap nyitottak meg az Erdei Ferenc Művelődési Központ előcsarnokában. A 607. sz. Gáspár András és a 623. sz. Vágó Béla Szakközépiskola és Ipari Szakmunkásképző Intézet, a Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari, továbbá a Kecskeméti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet és az Egészségügyi diákjai által készített, Szakiskola szakmájukat bemutató tárgyak, termékek sokaságán kívül, a kecskeméti szakmunkásképzés 100 éves évfordulóját reprezentáló tablók, dokumentumok fémjelzik a kiállítás anyagát. — A munka és a tanulás során ismerhető meg csak az alku(Folytatás a 2. oldalon.) Ma Tegnap Kecskeméten szociálisegyüttműködési szerződést kötött a Budapesti Műszaki Egyetem, valamint az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága, a megyei tanács és a KISZ megyei bizottsága. A megállapodás célja a fiatal műszaki értelmiség szakmai, politikai és erkölcsi nevelése, társadalmi tevékenysége eredményesebb kibontakoztatásának elősegítése. A szerződő felek együttműködnek a megye szakemberellátásának javításában. Ennek előmozdítására szükségesnek tartják, hogy Bács-Kiskunból minél több arra érdemes, jó képességű fiatal kerüljön a Budapesti Műszaki Egyetemre, jórészt a fizikai dolgozók gyermekei közül. Az egyetem lehetőséget nyújt arra, hogy megalakuljon a Bács-Kiskun megyei Diákklub, amely elősegíti a hallgatók és a megye kapcsolatainak ápolását. Nagyobb figyelmet fordítanak a jövőben arra is, hogy a megye ipari üzemei és az egyetem tanszékei között az innováció meggyorsítására, a termékszerkezetváltás elősegítésére alakuljon ki termékeny kapcsolat. A megállapodást a megyei tanács vb-termében kötötték meg. A szerződést a Budapesti Műszaki Egyetem részéről dr. Polinszky Károly, az egyetem rektora, dr. Barta György, az pártbizottság titkára, dr. egyetemi Váradi János, az egyetemi KISZ-bizottság titkára, Bács-Kiskun megye részéről Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke és Gráner Gyula, a megyei KISZ-bizottság első titkára írta alá. A Budapesti Műszaki Egyetemről érkezett vendégek a tegnapi napot Kecskeméten töltötték. Előbb a város kulturális intézményeit tekintették meg, majd a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán tettek látogatást. N. O. 9 Részlet a kiállításról. Valószínűnek tartom, hogy a cím láttán tudni szerretné az olvasó: egyáltalán, mi is az a tankli? Egyszerű volna a válasz, ha módomban állna most mindent felidézni a hartai németek küldöttválasztó falugyűléséről, ami hétfőn este 6 és 10 óra között az emlékezetembe ivódott. A megérkezés első perceit például, egy nénike szíves útbaigazítását, a főtéri pánkot belengő üde szénaillatot, és a népviseletbe öltöztetett gyerekek izgalmát, amivel egymás körül forgolódtak a pártház udvarán. Aztán azt a buzgalmat, amivel a falu „elöljárói” segítettek, hogy a néhány órányi ottlétem alatt minél többet tudjak meg a helyben élők 50 százalékát kitevő németségről. S ha ezen belül felsorolhatnám mindazt, amit a küldöttnek is megválasztott Rétfalvi Teofiltól hallottam: hogy 1723—24-ben miként csorogtak le a Dunán — fenyőgerendákból ácsolt tutajokon — az első német földművelő családok, őket befogadó földesurat keresve. Aztán, hogy itt élve is mennyire ragaszkodtak a hajdani szokásaikhoz, használati tárgyaikhoz: a keményfából készített asztalokhoz például, noha Hárfán alig volt keményfa. Továbbá azokat a nehézségeket, amelyeket az ötvenes években, a falumúzeum megalapításakor kellett leküzdeniük: népviseletbe öltöztetett bábuk a kitöméséhez nem volt vatta és a pótlására évekig gyűjtögették az iskolás gyerekek a férfikabátok válltöméseit. Tőle tudtam meg természetesen azt is, hogy a néptáncot járó fiatalok milyen ruhában pörögnek-hajladoznak a szemünk előtt. Ő említette a talpalt harisnyát és a janklit, ami nem más, mint a nők blúza. Érdekessége, hogy a hímzése sok mindent elárul a viselőjéről: a különféle színekből következtetni lehetett például a családi állapotára, sőt még arra is, hogy élnek, avagy elhaltak már a szülei. A válaszadás kötelezettsége persze nem a részletezést, hanem az összegzést sürgeti. A kimondását annak, hogy jó érzés volt német táncokat nézni, német dalokat és verseket hallgatni a Duna—Tisza közének nyugati részén, és noteszba jegyezni olyan mondatokat, amilyeneket a falugyűlés német nyelvű szónoka, a német szövetség főtitkára mondott: „Ma nem jelent konfliktust német anyanyelvű állampolgárként élni Magyarországon." És jó érzés tudni, ha nem is szó szerint, de lényegileg megfogalmazódott a vélemény az elmúlt hetekben mind szláv és szlovák nyelven is: mint hazánkban sehol, Bács-Kiskunban sem jelent hátrányt nemzetiségként élni — se politikai, se gazdasági, se más értelemben. Jó érzés volt megbizonyosodni ilyenformán arról, hogy hazánk területén örökre múlttá vált az a gyakorlat, ami annyi keserűséget okoz még ma is a világ különféle tájain: a más-más nyelvet beszélők örök rivalizálása, egymás elleni fenekedése. Jó érzés volt megbizonyosodni arról, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása elsősorban erkölcsi kérdés: nem kíván egyebet, mint hogy többségi nemzet az igazságosság szellemében járjon el, s hogy ne nyúljon olyan eszközökhöz, amelyek ellen korábban — még kisebbségi helyzetében — maga is tiltakozott. De hallgatva az anyanyelv tanításával hagyományok és a nemzetiségi továbbörökítésével kapcsolatos gondokat, gyökeret vert bennünk egy másik érzés, egy másik gondolat is, hogy a nemzetiségi kérdés minden tekintetben megnyugtató megoldása nem csupán a többségiek , a kisebbségiek részéből is erkölcsi kérdés! Mert nem elég a lehetőség — élni is kell vele! Ki kell deríteni, hogy miért is szálltak tutajra vagy szekérre az ide vándorló ősök, milyen ruhát hordtak, s abban pompázva hogyan táncoltak, mit énekeltek. Számon kell tartani tehát a múlt értékeit és azt tovább adni az új és még újabb nemzedéknek: büszkén vegyék magukra hogy a janklit. Káposztás János ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ■MB