Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

család • otthon - szabad idői Új textil-KRESZ Amikor vásárolunk, első dol­gunk alaposan áttanulmányozni a használati utasítást, illetve a ruházati termékeken a kezelési utasítást, hiszen mindenki tud­ja, ha gépe, ruhája azért ment tönkre, mert nem tartotta be az előírásokat, akkor nem kár­talanítják. Azt azonban már keveseb­ben tudják, hogy például textil és a textilruházati ter­­­mékek kezelési utasításait szab­vány írja elő. A szabványokat is állandóan korszerűsítik. 1983. január 1-ével lépett élet­be a Textíliák kezelési jel­képei című új szabvány, amely figye­lembe veszi az említett változá­sokat. A vásárló július 1-ig mindkét fajta jelöléssel találko­zik, de azután már csak az újjal. Ahhoz, hogy az magyarázatok nélkül új jelzéseket mindenki megértse, meg kell ismerni pon­tos jelentésüket. Néhány fontosabb változás: megszűnik a színekkel történő jelzés. Ezért az eddig alkalma­zott piros, sárga, zöldet nem le­het használni, nehogy félreveze­tő legyen. Nem láthatjuk a mo­sógép rajzát sem a jövőben. Hi­szen az automata mosógépek programjai sokkal többféle anyag mosását teszik lehetővé. Éppen ezért a mosási utasításoknál egy­­forma mosótál—vízzel rajz lát­ható majd, amelyen feltüntetik a víz hőfokát, és egy aláhúzott vo­nal jelenti, hogy keverőtárcsás gépben a ruhadarab nem mosha­­tó. Egyértelműen jelzik majd a csak kézzel vagy az egyáltalán nem mosható utasításokat is. MOSÁS 1. Mosógépben, különösebb óvatosság nélkül, normál prog­ram szerint, hőmérséklet-korláto­­zás nélkül mosható, öblíthető, centrifugálható. 2. Mosás forgódobos gépben, hőmérséklet-korlátozás nélkül, öblítés, centrifugálás kímélete­sen, keverőtárcsás gépben nem mosható. 3. Legfeljebb 60 °-on mosógép­ben, normál program szerint mosható, öblíthető, centrifugál­ható. 4. Mosás forgódobos gépben, legfeljebb 60 °-on, kímélő prog­ram szerint, öblítés, centrifugá­­lás kíméletesen. Keverőtárcsás gépben nem mosható. 5. Kizárólag kézzel, legfeljebb 40 °-on nyomkodva, dörzsölés, fa­­csarás nélkül mosható, centrifugálás kíméletesen.öblítés. 6. Nem mosható. FEHÉRÍTÉS 7. Klórtartalmú készítmények­­kel kezelhető (pl. Hypó, Flóra­­szept), fehéríthető. 8. Klórtartalmú készítmények­kel nem kezelhető, nem fehérít­hető. VASALÁS 9. A vasalótalp hőmérséklete legfeljebb 200 ° C legyen. 10. A vasalótalp hőmérséklete legfeljebb 150 ° C legyen. 11. A vasalótalp hőmérséklete legfeljebb 110 ° C legyen. 12. Nem vasalható. • 13. A jelképsor értelmezése: Max. 40 ° C-on kímélő program szerint forgódobos mosógépben mosható, keverőtárcsás mosógép nem alkalmazható, klórtartalmú fertőtlenítőszerrel nem kezel­hető. \*1/ 2 \|E/ 3--------­w 4~w/ 5 --------6 te­s­ 7A ä ifm 11^ • a 12 M nüj AZ ÉDESANYÁKTÓL A GYERMEKTÁRSAKIG Az első barátság Egyre több szülő osztja meg a kisgyermekkori nevelés feladat­körét a bölcsődei nevelőkkel, a gondozónőkkel. Mind a saját ta­pasztalataik, mind a gondozónők beszámolói arra hívják fel a szülők figyelmét, hogy gyermekeik sokszor másként viselkednek a bölcsődei csoportban, mint otthon, szűk családi körben, más­ként viselkednek kortársaik között, mint szüleik — különösen édesanyjuk — mellett. A fejlődéslélektan így fogalmaz: a társas kapcsolatok fejlődésének útja az édesanyától vezet el a többi em­­az apa, a testvérek, az idegen felnőttek, a gyermektársak felé. Az újszülöttkort követően, ha a csecsemő édesanyja fölébe haj­ló arcát látja,­ hangját hallja vagy érzékeli érintését, simogatását, felélénkül, izmai megfeszülnek, egész testével mozogni kezd, kar­jával, lábával hevesen kalimpál, arca mosolyra derül, összetett felélénkülési reakciónak nevez­ték a pszichológusok ezt a jelen­séget, amely a felnőtt hatására jelenik meg. Eleinte csak az anya, az ismerős, megszokott felnőtt — apa, nagyszülő —­­közvetlen kö­zelsége váltja ki ezt a viselkedés­­formát. Később már a távolabb­ról feltűnő alakjának láttán, vagy a hangjának puszta hallatára is izgalmi állapotot, örömöt mutat. Az első élethónapokban ilyen sajátos összetett viselkedésfor­mát csak a felnőttek váltanak ki, úgy tűnik, mintha a csecsemő csak az ő jelenlétüket érzékelné. Hiába helyezzük ugyanis őt kö­zös kis ágyba vagy hempergőbe egy másik, hasonló korú kisba­bával, figyelemre sem méltatja a társát. A kisgyermek érdeklődése ekkor elsősorban szükségletei­­ kielégítésére korlátozódik,, azokra a személyekre, akik szük­s­­égleteit nap nap után kielégítik. A harmadik hónapot követően a kisgyermek figyelmét a felnőt­teken kívül, saját teste mellett már a környezet jelenségei, vál­tozásai, a körülötte lévő tárgyak is kezdik lekötni. De a közelébe kerülő kisgyermekkel még csak úgy ismerkedik, mint valami tárggyal, úgy nyúl utána, hadoná­szik felé, akár egy mellé helye­zett csörgőhöz, mackóshoz. A hatodik hónaptól kezdve a csecsemők mind gyakrabban kez­denek egymásra figyelni: a gyer­mektárs többé nem csupán, tárgy a számukra. Ritkán bár, meg is érintik, meg is fogják egymást. Közös játékuk, még főként abban merül ki, hogy egyazon tárggyal foglalatoskodnak. Az első életév vége felé, ahogy a gyermek észlelése, mozgása, érzelmei fejlődnek, a külvilág iránti érdeklődése mindinkább fokozódik. Egyre nagyobb jelen­tőségre tesznek szert életében a tárgyak. Mozgása egyre összetet­tebb, így mind kitartóbban törek­szik arra, hogy elérje, megfogja, megszerezze őket, játsszék velük. Ami csak a keze ügyébe mindent maga köré akar kerül, gyűj­teni. A másfél éves kortól kezdődően már sokkal fontosabb és érdeke­sebb számára a játszótárs, mint a játékszer, egy tárgy, ami a tár­sas kapcsolatok fejlődésének új szakaszát jelzi. Mind gyakrabban fordulnak, egymáshoz barátságos mosollyal, a partner jelenléte miatt érzett örömüknek hangokkal, gesztusokkal is jelét adva. Mind erőteljesebbé válik nem­csak a felnőttek, hanem­ egymás utánzása,­ a másiknál megfigyelt mozdulatok, cselekvések, a hal­lott szavak lemásolása, ismétlése. A második életév táján, a gye­rekek már hosszabb időn keresz­tül játszanak olyan játékokkal, amelyekben több társ is részt ve­­­het. Már ez idő tájt is feltűnik, hogy vannak párok, akik a csoportban majdnem mindig együtt­­ találha­tók, együtt kezdenek játékba — úgy tűnik, szeretetteli érzések fűzik őket egymáshoz. Bár ezek a kapcsolatok helyzethez kötöt­tek,­és már viszonylag rövid ideig tartó távollét elég ahhoz, hogy megszakadjanak, ezek a kisgyer­mekkor vége felé kialakuló, tár­sat előnyben részesítő társkap­csolati formák mégis a barátsá­gok kezdeteinek tekinthetők már, a baráti érzések alapélményét nyújtják a gyermekeknek. Az életkor előrehaladtával mindinkább részt kívánnak ven­ni egymás játékában, aktívan bekapcsolódni a társ tevékenysé­gébe. Ez az együttes játék vezet tovább a szervezett, közös tevé­kenykedésig, a kooperációig. A bölcsődés életszak végére a kölcsönösségen alapuló, együttes játék,a tevékenykedés alapformái a későbbi életszakokban is min­tául szolgálnak a fejlődő gyermek tá­rsaska­pcs­o­lat­a­i számára. M. M. Eperből készíthető Epres vaníliaikrém Hozzávalók 6 személynek: krém­hez: 4 levél fehér zselatin, 1,5—2 dl langyos víz, 2 tojássárgája, 8 dkg cukor, 1 csomag vaníliacukor, 1,5 dl tej, 2 dl tejszín, valamint: 75 dkg eper, 4 evőkanál cukor. A zselatint hideg vízben áztat­juk. A tojássárgáját, a cukrot és a vaníliacukrost habosra ke­verjük. A tejet felforraljuk és las­san a tojásos masszához öntjük. Közben villával habosra verjük. A masszát és a kinyomott zsela­tint addig verjük, amíg kemény habos nem lesz. Majd hideg vizes edénybe állítjuk, és hagyjuk krémet kihűlni. Közben állandó­a­­n keverjük. Az epret megtisz­títjuk, megmossuk és félbevágjuk. Cukorral megszórjuk. Amikor a tojásos krém keményedni kezd, belekeverjük a keményre vert tejszínt. Az eper felét üvegtálba tesszük, másik felét turmixgéppel pih­évé keverjük. A pürét, majd a tojásos keveréket is az eperre öntjük. Eperfagyi Keverjünk habosra egy tojás­­sárgáját 7 dkg­ porcukorral és egy csomag vaníliacukorral. Mos­sunk és tisztítsunk meg 14 kg epret és keverjük közé. Végül ke­verjünk hozzá kemény habbá vert tejszínt és tegyük a mélyhű­tőbe. Legalább 6 óra hosszat hagy­juk a fagyasztóban. Eper ital 4 személy részére: hozzávalók: 1/2 kg eper, 2 dl konyak, 1 üveg vörös bor, 1 üveg pezsgő (vörös). Tisztítsuk és mossuk meg az epret, és az eperszemeket vágjuk félbe, öntsük le konyakkal és te­gyük 1 órára a hűtőszekrénybe. Kivéve öntsük hozzá a fél üveg vörös bort, és ismét tegyük a hű­tőbe fél órára. Végezetül öntsük hozzá a másik fél üveg bort és az üveg pezsgőt. Máris ihatjuk az ízletes koktélt. Epertorta Hozzávalók: tésztához: 20 dkg liszt, fél kávéskanál sütőpor, 15 dkg­ vaj vagy margarin, 8 dkg cu­kor, 1. csipet só, 1 tojás; eper­­krémhez: 6 levél zselatin, fél eper, 1 csomag vaníliacukor, kg 12 dkg cukor, 1 pohár konyak, 1,5 dl tejszín, valamint­ 75 dkg eper. A tésztához való kat jük és sima masszát összekever­készítünk belőle. Fél órát pihentetjük hideg helyen, majd kinyújtjuk kerek vagy szögletes formájú fa. val megszurkálj­uik. Sütőben Villa­30 percig sütjük. Közben a zselatint hideg vízben áztatjuk. Az epret megtisztítjuk és villával össze­nyomjuk. Vaníliacukorral, cukor­ral és konyakkal elkeverjük. kinyomott és lassú tűznél felol­­­dott zselatint hozzákeverjük az epres masszához. Hideg helyre tesszük. Ha a krém már kemé­nyedni kezd, belekeverjük a ke­mény habbá vert tejszínt. A tor­tát kivesszük a sütőből, és meg­kenjük a krémmel. Hagyjuk ki­hűlni. Tetejét eperszemekkel dí­szítjük. MIT LÁTTAM A VAJDASÁGBAN? •­­ Színházak, színészek Felháborodottan követelték 1849. december 2-án a zombori szerb amatőr színjátszó csoport tagjai egy olyan kulturális bázis megszervezését, „amelyre las­­san-lassan a Szerb Nemzeti Szín­­ház alapjai épülhetnének. A szín­ház a legfontosabb alapidő, mel­­­lyel a nép művelése és nevelése a legkönnyebben elérhető, amely az alvó nemzeti öntudatot ébresz­ti ... Bánat és szégyen érzete van lelkünkben, szívünkben, ha arra gondolunk, hogy még egyetlen­egy szerb színházunk sincs. Zom­­borban, egy ilyen fontos szerb váradban, a legnagyobb gyalá­zatra, még manapság is jöttment német társulatok kicsalják pén­zünket.” Magyarok és szerbek közösen határozták el 1879-ben, hogy ál­landó­­ otthont teremtenek Thá­­liának. Úgy tervezték — mint Dömötör Pál költeménye is hir­dette —, hogy ikét nyelven ün­neplik a művészet új hajlékában a múzsát. Az egyik évben ma­gyar, a másikban szerb társulat­nak adják ki az épületet, szerette volna Dömötör Pál, így az 1882. november 15-i avató prológ szerzője: „De Múzsa! tudd meg: e szent helyet, itten — Két társ­nép lelke alkotá te néked! —Oh, hát éleszd a Éleszd köztünk idők végeiglen — a testvériséget. — Hogy az a két jobb, mely ke­zet fogott, — Mindig megosszon terhet és jogot!” A szép elgondolások elakadtak az­ akkoriban fölerősödött Új ma­­gyar nacionalizmus, az olcsó kö­­zönségsikerre pályázó vidéki színjátszás iszapjában. Tagadha­tatlan: a világirodalom nagy al­kotásai elsősorban magyar színjátszás­a fejlettebb közvetítésé­vel jutottak el Zomborba. Károli Katalin riportsorozatomban már említett, adatokban gazdag ta­nulmánya szerint a szerb nyel­ven bemutatott magyar színmű­vek száma messze meghaladta a magyarok által bemutatott szerb művekét. A nyitás évében a haj­dani bajai diák, városi aljegyző, később zombori ügyvéd, Mita Fopovic (Fopovics Döme, Baja, 1841. — Budapest, 1888.) által fordított A csók volt a legsike­resebb. Dóczi Lajos verses víg­játéka után nem sokkal mutat­ták be A mi falusiatok címmel az első szerb népszínművet. Az újvidéki Szerb Nemzeti Színház megalakulása óta szinte minden évben vendégszerepelt a hajdani Bács-Bodrog megye székhelyén. Rendszeresen részt vesznek a legrégibb jugoszláviai színházi fesztiválon, az idén harmincharmadszor megszerve­zett zomborin. Társintézményük, az újvidéki magyar színház kap­ta 1983-ban a fődíjat. Sajnos, nem láttam a Harag György ál­tal rendezett Ványa bácsi­t. A színházi napok zárófogadásán kialakult vélemény szerint két­­ségtelenül ők mutattak a modern színjátszásból a legtöbbet. A nemrégiben felújított Narodno Pozoriste társalgójában egy szendvics és egy korty vinyak kö­­zött sikerült néhány szót válta­nom a kolozsvári rendezővel. Őszinte érdeklődéssel tudakozó­dott volt tanítványai felől; lep­lezetlen keserűséggel szólt leg­utóbbi vígszínházi vendégrende­zéséről. (Nem ő az egyetlen kül­földön dolgozó rendező, aki kép­telen elfogadni némely társula­tunknál eluralkodott sztárkul­tuszt, lezserséget.) Az újvidéki­ekkel szívesen dolgozott: fogéko­­nyak, lelkesek. Tetszett az előadás­­ Németh P. Istvánnak, az újvidéki Sterija játékok igazgatójának is. El­mondta, hogy az idei játékok május 24-én a Zágrábi Gazella Drámai Színház előadásával kez­dődtek és június elsején a Szlo­vén Nemzeti Színház vendégsze­replésével fejeződtek be. A Zom­­borból a Belgrádi Népszínház­hoz került­ Vuksanovic Margit, a hatszáz embert foglalkoztató kulturális intézmény egyik gaz­dasági­­ vezetője elújságolta: telt­házakat vonz az a Volpone elő­adásuk, amivel versenyen kívül­­ Zomborban is bemutatkoznak. Noha a díjkiosztás, a záróün­nepség miatt kissé elhúzódott a vígjáték kezdete, nagy érdeklő­déssel várta a nagyon szép szín­­ház nézőterét zsúfolásig megtöl­tő közönség a belgrádiak játékát. Pompásan szórakoztunk vala­mennyien! Jókedvűen komédiáz­­tak a vendégművészek. Játszot­tak! JÁTSZOTTAK! A függöny is, a legapróbb kellék is játszott. Mintha a világnak semmi más dolga nem lenne, mint az, hogy e renszánsz szenvedélyű, naivul életimádó, ravaszul szövött Ben Johnson vígjátékot minél híveb­­ben előadják, önfeledten mókáz­tak. Az örökséghajhászó, agyafúrt Mosca mondta a tapsos előadás után: a rendező arra biztatta, le­gyen kétszeresen is szín­játszó. Érződjék a minden hájjal meg­kent szolga és ő, Predrag Ejdus is élvezi a kockázatot, a játékot, a vállalt szerepet. Szívesen nyi­latkozott lapunknak Volpone megformálója, Petar Banicevic is­, miután két pohár limonádéval, féltucat szalámi­ katonával ol­totta szomját, csillapította éhsé­gét a fárasztó előadás után. „Olyan kedvesen fogadtak itt Zomborban, mint a magyarok, amikor Pesten szerepeltünk. Jól éreztük magunkat Budapesten. Örülök az itteni sikernek is, hi­szen bizonyítja: akkor formálód­­hat igazi összjáték, csapatjáték, ha mindenki egyénisége szerint vesz részt benne. Ellenszenves számomra a mindent és minden­­kit egy kaptafára nyomorító stí­lus. Most azt is mondhatnám: jól kijátszottuk magunkat. Kollégáitól tudtam meg: Belgrádi Kulturális Közösség ta­­­valy őt tartotta a legméltóbbnak a legjobb színészi teljesítményért fölajánlott díjra. Éjfélkor búcsúzunk. Indulnak haza. Belgrádba. Aludni is kel­lene valamennyit, mert kit pró­bára várnak, ki a tévébe hivata­los, kit a filmgyárba szólít a kö­telessége. Látom rajtuk: kétszer ekkora utat is vállalnának a sikerért, egy ilyen sikerért. " Színészek. H. N. HORGÁSZOKNAK Fogjunk pontyot! A minap örömmel adtunk hírt róla, hogy a megyei tanács mező­­gazdasági és élelmezésügyi osztá­lya június 11-én 0 órától feloldot­ta a ponty horgászati tilalmát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a megye horgászai már ezen a hét­végén kipróbálhatják szerencséjü­ket. Tehát most már az a kérdés: hogyan lehet pontyot fogni? A választ prózai egyszerűséggel úgy is megfogalmazhatnánk: horoggal. A tapasztalt horgászok többsége azonban tudja, hogy a pontyfo­gásnak gyakran igen sok feltéte­le van. Ez alól csupán azok az esetek kivételek, amikor intenzí­ven táplálkozik, s heves kapásai­val szinte lerántja a botot a tartó­ról. HOL KERESSÜK? A halfogás egyik igen fontos feltétele, tartózkodási helyének felderítése. Ezt a pontytúrások megkönnyítik, ha étvágya van közkedvelt halunknak. Ha nincs, akkor bizony nehezebb dolgunk van. Keresni kell. Folyóvízen, amint a helyszínre értünk, szúr­junk le egy botot, pálcát a víz szélére. Egy órán belül megálla­píthatjuk, apad-e vagy éppen árad a folyó. Ha árad, partközel­ben keressük a pontyot, gyors apadáskor viszont a mély gödrök­ben, illetve a mederben találjuk meg. Állóvízen a lassú vízingadozás nem befolyásolja a ponty tartóz­kodási helyét. Ezért általában a táplálkozási és rejtőzködési té­nyezők határozzák meg hollétét. A nádasok, hínárosok környéke jó búvóhely, ugyanakkor táplálék­­szerzésre is alkalmas. A ponty szívesen keresi fel a mély, isza­pos szakaszokat is, ahol sok táp­lálékot talál. ESZIK, NEM ESZIK? Örök gond, hogy eszik-e ponty. A hal étvágyát sok min­­­den befolyásolja. Egyebek között a víz oxigéntartalma, a napszak, az időjárási frontok alakulása, s talán nem utolsósorban a felkí­nált táplálék. Mindez egyes vize­ken különbözőképpen érvényesül. A nyugati légáramlat általában megpezsdíti a vizet, s ez jó ha­tással van a ponty kapókedvére. Soltvadkerten történt, az egyik nyári reggelen. Hetek óta kapóst sem láttak a vadkertiek a fülledt meleg miatt. Aztán reggel hat óra tájban erős északnyugati szél kezdte borzolni a vizet. Esett az eső. A gépkocsiba menekülve fi­gyeltem a jelzőket. Olyan kapá­saim voltak, hogy az erőteljes hú­zások hatására kidőltek a bottar­tók! Nyolc harminckor haza kel­lett indulni, mert megvolt az en­gedélyezett három ponty. Persze az nem mellékes, mit kínálunk csalétkák Tavaly Bács­­bokodon jó kapási időszakban, nem kellett a kukorica. A gilisz­tát meg — feneket sem ért a ho­rog —, máris lecsipkedték a ke­szegek. Hasonlóan jártam a pu­fókéval, kenyérhéjjal is. Kétség­­beesésemben sajtkockát húztam a horogra. Az egyik bokor előtt, a 30-as zsinóron, teleszkóp boton volt két olyan kapásom, hogy fel sem tudtam emelni a botot. A hal egy pillanat alatt megfordult és szakított. A lényeg végül is az, hogy sajttal egy óra alatt megfog­tam a három pontyot. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy majd Szelíden, vagy Dávodon, esetleg a Körösökön is, felveszi a ponty a sajtot. De azért kísérletezni kell. Halat­ fogni azonban általában a helyi etetési, csalizási szokások szerint lehet. MILYEN LEGYEN A SZERELÉS? Erre is nehéz egyértelmű vá­laszt adni. A legtöbbször az érzé­keny szerelék vált be: könnyű bot, vékony zsinór, kis horog. Mégis közelebb járunk az igazsághoz, ha azt tanácsoljuk, a szerelék min­dig legyen alkalomhoz illő. Vagy­is: nád előtt például kemény bot, vastag zsinór egy-kétnullás ho­rog stb. Ha a remélt kapások el­maradnak, finomítani kell a sze­reléken, még a szakítás kockáza­tával is. Olykor a halnak is meg kell adni az esélyt. Így sportszerű. Banczik István / Miniüvegek 9 Az ötezredik miniüvegét sze­rezte meg gyűjteményébe Antal József boltvezető. Lakásában az egyik szoba falait a legkülönbö­zőbb formájú miniüvegek borít­ják. HVDSZ-horgászverseny A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének Bács- Kiskun megyei Bizottsága és a Kunszentmiklósi Költségvetési Üzem horgászversenyt rendezett Pest, Szolnok és Bács-Kiskun me­gye csapatai között. A kiskunsági csatorna tassi szakaszán Kovács Ernő, a HVDSZ megyei titkárhe­lyettese köszöntötte a meghívott vendégeket. A vetélkedőt Szolnok megye együttese nyerte, a Bács-Kiskun megyei B-csapat a második, az A-együttes pedig a harmadik he­lyen végzett. Egyéniben: 1. Török Ferenc (Szolnok) 5300, 2. Váradi József (Szolnok) 2870, 3. 1 Fodor Frigyes (Kunszentmiklós) 1970 gramm hallal. A verseny jó alka­lom volt az ismerkedésre, a barát­­kozásra. Elhatározták, hogy a „visszavágót” is megtartják. MA: A MOHOSZ megyei IB B-cso­­portos horgászversenye: Kiskun­sági-csatorna, szalkszentmártoni szakasz, 8 óra. Cápa a patakban Két fiú, aki az egyesült államokbeli New York ál­lamban levő Chittenango közelében egy patak part­ján játszott, és köveket do­bált a vízbe, nem akart hin­ni a szemének, amikor egy 120 centiméter hosszú cá­pát vett észre a patakban. A sós vízben élő hal nem sokkal felfedezése után el­pusztult. Hogyan került az édesvizű patakba, ez nem ismeretes. Feltételezik azonban, hogy a Chittenan­­gától körülbelül 320 kilo­méternyire levő At­lanti­óceánban fogták, és később valaki kitette ebbe a patak­ba. (Salzburger Nachrichten)

Next