Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-19 / 169. szám
1983. július 19. fz PETŐFI NÉPE • Nyár, közművelődés. Vajon hányan lehetnek, akik könyvet, folyóiratot vesznek a kezükbe, művészfilmet néznek meg a moziban, irodalmi estre váltanak jegyet, múzemban nézelődnek? Kevesen. A strandon, vízgőzeiben inkább a színes magazinok a kelendők, vígjáték pereg a filmszínházban, tingli-tangli műsor a művelődés otthonában. Van akinek erre sem jut ideje, falun a mezőgazdasági munka az előbbrevaló. Szabadszálláson, Kunszentmiklóson és Kunadacson arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen közművelődési helyzetképet vázolnak fel az illetékesek. □ □ □ Nagy a forgalom Szabadszálláson, hetipiac van. Sokan jönnek ilyenkor a faluba. Ekkor szánják rá magukat legtöbben arra, hogy ügyes-bajos dolgaikat elintézzék, ezért a községi tanácsnál is sokan megfordulnak. Czeglédi Istvánné, a szakigazgatási szervezet helyettes vezetője gyorsan előrebocsátja: — Nyáron nem érnek rá az emberek szórakozni. Meghívót sem kaptam mostanában, gondolom azért, mert a programokat az őszi, téli szezonra tartogatják a népművelők. — S a fiatalok mivel töltik a vakációt? — Diszkó van a művelődési házban, de nem túl vonzó már Megnézem a helyszínt, a művelődési otthont. Egyetlen elfoglaltságot ígérnek: a hétvégi videodiszkót. Igazi nyári szünet van ... Csak a takarítónőt találom, festés utáni munkában. Gondjuk, az általános iskola bővítése miatt, még a következő tanévben is itt tartanak órákat három osztály diákjainak. Nyáron (is) mindennap kölcsönözhetnek könyveket a szabadszállásiak. Van miiől: tizenkilencezer-kétszáz kötet sorakozik a polcokon. Nagy Gézáné könyvtárvezető elmondja, hogy ennek ellenére felére csökken a forgalom. A felnőttek télen böngészik a szakkönyveket, most az útikalauzok, a térképek a kapósak. Mások könnyen olvasható regényeket visznek haza, a gyerekek az ifjúsági irodalom klasszikusait kedvelik. Még azt is megemlíti Nagy Gézáné, hogy a téli estéken író—olvasó találkozókat szerveznek a szűk helyiségben. A község lakói gyakran hiányolják a rendezvényeket, s ha viszont megteremtik az alkalmat a kikapcsolódásra, a következő válaszuk: nem érnek rá. Persze a vannak, akik Kecskemétre, esetleg Pestre utaznak színházi élményekért. A legnépszerűbb tragik a Helyőrségi Művelődési Központ. □ □ □ Az első utam Kunszentmiklóson is a művelődési házba vezet. Nem találok ott senkit, az ajtón lakat. Gondolok egyet, megnézem a helytörténeti gyűjteményt. Azaz nézném: kedden—pénteken 9—12-ig, szerdán—szmbaton 14— 17-ig, vasárnap 9—12-ig láthatnám. Nincs szerencsém, alkalmatlan órában érkeztem. A tanácson kíváncsiskodom a nyári lehetőségekről. Mózes Ernő, a nagyközségi pártbizottság titkára, valamint Bognár László tanácselnök fogad. — Azért nem talált senkiit a művelődési házban, mert az igazgató felmondott — kezdi Mózes Ernő. A Jelenleg a közművelődési felügyelő látja el a feladatokat, augusztus közepétől lesz új vezető. Ez az állapot érezteti hatását a programokon is: nyári időszakban hétfőn, csütörtökön és szombaton tartják foglalkozásaikat az úttörőklub tagjai, hétvégeken diszkó az ajánlat. Ennyi, s nem több. A helytörténeti gyűjtemény a Kiskunsági Nemzeti Parké, amit a kunszentmiklósiak nemigen keresnek fel, (gondolom azért, mert már láttak!), inkább az idelátogatók, például a vándortáborozó úttörők. A napokban nyugatnémet turisták jártak itt — tudom meg a tanácselnöktől. □ □ □ Kunadacson mindössze 1750-en élnek. Az óvodát, az iskolát, a napközit, a könyvtárat és a művelődési házat az általános iskola igazgatója irányítja. A kultúrház nagyteremből és klubszobából áll. Valaha egy esztendő leforgása alatt tíz-tizenkét előadásra is leutazott a Déryné Színház. Az utód, a Népszínház már nem jön. (Állítólag azért, mert valamivel kisebb a színpad a papíron előírt méreteknél.) A hatvanas években tíz-tizenöt táncmulatságra is összesereglettek a falulakók, ma a diszkó hódít. Halcsik Antalné ízig-vérig könyvtáros. Házhoz viszi a könyveket. Beül az autóba, s végigjárja a tanyavilágot. A tainyai emberek mindig örömmel nyugtázzák érkezését, s örülnek az újabb kölcsönözhető kiadványoknak. Felkeresem Taskó Józseféket, akik szívesen töltik ráérő idejüket olvasással. Még este is, pedig hozzájuk még nem vezették be a villanyt. A televíziót akkumulátorral működtetik, kedvenc műsoruk a folytatásos filmsorozat, s a Jogi esetek. — A napokban válogattunk újabb könyveket — mutat az asztalra Taskóné. — Jó megoldásnak tartjuk, hogy helyünkbe hozzák az olvasnivalót, közbeni sok a dolog. Igaz, napegy hold dohányunk van. Nézegetem, milyen könyveket vettek kölcsön. Gyerekeknek valót, a gyümölcsös teendőiről szóló szakkönyvet, a szabás-varrás rejtelmeit, mondákat... — Mit olvastál az utóbbi időben? — kérdezem Taskó Máriát, aki az ősszel lesz nyolcadikos. — Ifijúsági regényeket, s a kötelező iskolai irodalmat. — Mikor jártál moziban, s melyik filmre emlékszel? — A Légy jó mindhalálig-ot láttam már.. . — S a szülők? — fordulok az anyukához. — Nem tudnám megmondani ... Cirkuszban voltunk Pesten, a szövetkezettel. Taskó Józsefék tizennyolc éve élnek tanyán, de már épül a házuk a faluban. A legelszomorítóbb az, hogy ..benn" majd nem tarthatnak bárányokat — panaszolja lányuk. Mire beköltöznek Kunadacsra, talán már meglátogathatják azt a védetté nyilvánított cselédházat, amiben múzeumot szeretnének berendezni a falubeli vezetők, s kezükbe vehetnek egy olyan kiadványt, amiben a község történetéről írnak a krónikások. n □ □ Ha nyár, akkor közművelődés? Vagy inkább: akkor is? Jó lenne, ha nemcsak városainkban, válogathatnának kedvükre a szórakozni vágyók... Borzák Tibor EGYETLEN AJÁNLAT: A DISZKÓ — ZÁRT AJTÓK — AHOL HÁZHOZ VISZIK A KÖNYVET KILENCVEN ESZTENDEJE SZÜLETETT MAJAKOVSZKIJ Ha nyár, akkor (is) közművelődés? • Egyetlen program: a „videó, diszkó". ft A napokban hozták helyünkbe a könyveket! Kodály-módszerek a lengyel zeneoktatásban A közelmúltban bensőséges ünnepség színhelye volt a varsói magyar nagykövetség. Kodály zenéjének és pedagógiai módszereinek népszerűsítésében szerzett érdemeikért Kodály-emlékérmet és oklevelet adtak át lengyel zenebarátok egy csoportjának. A magyar módszerek elterjesztéséért igen sokat tett az elmúlt években a lengyel zenepedagógiai intézet, amelynek igazgatója dr. Wojciech Jankowski a következőket mondotta az INTERPRESS tudósítójának: — Intézetünk lépést tart az európai zeneoktatással. Különösen nagy figyelmet fordítunk a zeneoktatás magyar módszerére. Érdemes megemlíteni, hogy a halláskészség és a ritmusérzék fejlesztésével kapcsolatban igen jelentős tanulmányok születtek intézetünkben. E témakörben készített fontos tudományos elemzést a nálunk dolgozó Esztényi Szabolcs zeneszerző, intézetünk munkatársával, Barbara Turskával. Zeneművészeti főiskola-közi intézmény lévén kiterjedt didaktikai tevékenységet is folytatunk. Elsősorban a zeneiskolai pedagógusok számára szervezünk különféle szimpóziumokat, vitaesteket és továbbképző tanfolyamokat. • Jómagam is több szakkönyvet írtam ebben a témakörben. • A zeneiskolák kísérleti reformja című könyvemben részletesen foglalkoztam a Kodály-féle zeneoktatási koncepcióval. Természetesen nem én voltam az egyetlen Lengyelországban, aki Kodállyal foglalkozott. A nagy zeneszerzőről nálunk is számos tanulmány, elemzés jelent meg neves esztéták, zeneszerzők és pedagógusok tollából. Ennek ellenére a Kodály-módszereket népszerűsítő írások hosszú ideig csak elméleti síkon maradtak. Hiányoztak a gyakorlati tapasztalatok. A helyzet a hatvanas változott meg. Ekkoriban években jutottam el én is Magyarországra, ahol két hetet töltöttem, hogy megismerjem Kodály módszerét. Kollégáimmal több alkalommal jártam Kecskeméten és Esztergomban is. 1979-ben megjelent „A humanista aspektusok Kodály koncepciójában” című tanulmány, amelyet a most kitüntetett Katarzyna Dadak-Kozicka írt, s amely Magyarországon is kedvező fogadtatásra talált. A népzenekutató Dadak-Kozicka a Kodály-módszer egyik leghívebb népszerűsítője és terjesztője. A magyar zenepedagógiai tapasztalatok iránti élénk érdeklődés volt az előzménye hogy 1932 decemberében annak, megalakítottuk a Kodály-kört, amelynek vezetőjévé engem választottak. A körben jelenleg 20 lengyel zeneművész és -pedagógus tevékenykedik. Csoportunk tagja Barbara Kaminska, aki ez év szeptemberére szervezte meg Zakó* pánéban a Kodály-szemináriumot, amelyre magyar kollégákat is várunk. A szeminárium célja, hogy a zenetanárok körében népszerűsítsük a Kodály-módszert. — A Kodály körben a módszer kitűnő ismerői és terjesztői dolgoznak. Így bátran remélhetjük, hogy néhány év múlva már, mint megvalósult gyakorlatról beszélhetünk a zenepedagógiában szerzett lengyel—magyar tapasztalatokról. (BUDAPRESS—INTERPRESS) 5 Egy zabolátlan óriás Vannak klasszikusok, akik mindig elevenen élnek az emlékezetünkben, s a születésük dátumával kapcsolatos jubileumok egyre valószínűtlenebbül hatnak. Ki az, aki Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkijt kilencven esztendős aggastyánként képzelné el? Pedig — az emberi korhatár mai lehetőségei szerint — élhetne még. Persze, aki jutott valamelyest a közelébe e máig legnagyobb szovjetorosz költő — mellesleg színműíró, filmszínész, képzőművész, versmondó — életművének, az legöregebbnek is a puskini életkort, a harminchét esztendőt megért, örökifjú, kemény embert képzelt a tőle olvasott sorok mögé. Azt, aki a század első évtizedében különc magatartásával, öltözékével, sárga blúzával hívta ki a polgári jólneveltség rosszallását, haját lenyíratta, s döngő léptei nyomán a vasalt, súlyos cipő fölszaggatta a parkettet. Majakovszkij futurista művészként indult (a kifejezésben a jövő szó latin megfelelője rejlik). A holnap új, minden korábbi hagyományon mint ósdi kacaton túladó művészetét vélték ő és hazai—külföldi társai föltalálni. Később rádöbbent: a hagyományok nem mind eldobni valók; Puskin, Lermontov, Nyekraszov művészete a technikai leleményekben tobzódó 20. század alkotóját is termékenyen ösztönözheti. Ehhez a fölismeréshez minden kétséget kizáróan a világnézete vezette. Egészen fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, gondolkodásán nagyon korán téveszthetetlen nyomot hagyott a materializmus, a marxizmus. Alkotópályája során a művészet természetszerű fölfogását képviselte. Úgy tartotta, hogy a társadalom mintegy' meg'fehdeli a műalkotást; társadalmi szükséglet, igény nélkül nincs is értelme a művészi tevékenységnek. S nem nézte Majakovszkij, hogy milyen szinten és műfajban kell hatnia a tömegekre. Ha kellett, bökversek özönével harcolt a győztes forradalom új társadalmának megszilárdításáért, kézzel festett plakátok százait készítette el egyetlen éjszaka, adott esetben többre becsült egy jól sikerült cikóriakávé-borítót, mint tárlatnyi finomkodó csendéletet. De a formai jegyeket sem becsülNem voltak könnyű harcai Majakovszkijnak. Az új rend győzelme — 1917 —, után külső-belső támadások, gondok iszonyatos tehertételeivel küszködött. Nyílt és leplezkedő ellenség támadott. S főként az utóbbit, a gyakran bürokrataként tenyészőt gyűlölte Majakovszkij. E politikai jelentőségű harcában vívta ki a Majakovszkij költészetéért különösebben nem rajongó Lenin elismerését. Majakovszkij csak 1922-től váltotta be igazán, amit 1913-as, saját magáról írott tragédiájában így fogalmazott meg: „Én kereséstől dagadt lábbal kontinenseteken jártam eleget.” Megfordult az ellenséges — bár a szovjet átalakulás tényeit egyre inkább elismerni kénytelen — tőkés világ számos központjában; a világjáró szovjet költők, a Jevtusenkók előképe volt — kitűnő előadóként is. Ereje neki is véges volt: önként távozott az életből, akár az általa sokat bírált, mégis egyszersmind roppantmód becsült pályatársa: Jeszenyin. A kommunista, a szovjet,,,ember sem védtelen a sors csapásaival szemben. Majakovszkijt — rövid kísérlet erejéig — már a vele rokon József Attila is fordította. Később, a felszabadulás után, kitűnő fordítók egész sora támadt Radó Györgytől, Szabó Lőrinctől, Weöres Sándortól Tandori Dezsőig. Mégsem lehetünk elégedettek magyarországi utóéletével. Nem évülő gondolatait, kérlelhetetlenül bíráló indulatát, ötleteinek sziporkázását jobban hasznosíthatnék. Talán az évforduló erre is figyelmeztet. K. Zs. te alá: a gondos (nem feltétlenül pepecselő) kidolgozás tesz; „használhatóvá" a műalkotást — vélte. A Képzőművészeti Kiadó terveiből A művészeti könyvkiadásban évi 20—22 kötetével jelentős szerepet vállal a Képzőművészeti Kiadó, mely továbbra is a kortárs képző- és iparművészet propagálását tekinti legfontosabb feladatának. A Mai magyar művészet-sorozat 1970-ben indult és ezideig 72 kötete jelent meg. Legutóbb megújulva, nagyobb formátumban Kunvári Lilla és Szandai Sándor szobrászokról, valamint Csík István festőről készült monográfia került a boltokba. Igen népszerű a Képzőművészeti Zsebkönyvtár-sorozat, amely hamarosan két új kötettel gyarapodik: Műemlékvédelem Magyarországon és Az ókori kelet művészete című munkákkal. Több reprezentatív album jelenik meg. Végvári Lajos mutatja be — 32 színes oldallal és 54 katalógusképpel — Munkácsy Mihály munkásságát, a festő emberi és művészeti tragédiáját. Barabás Miklós munkásságával sok írás foglalkozott már, de most megjelenő lesz az első olyan a mű, amely művészetének állomásait és életének mozzanatait egységben dolgozza fel. A XIX. században kibontakozó magyar festészet néhány jeles mestere külföldön keresett boldogulást. Közülük a legjelentősebbek egyike Brocky Károly, akit sorsa Angliába juttatott. Lajta Edit tárta fel életének mindeddig ismeretlen adatait, és mélyrehatóan elemzi egyéni stílusának összetevőit. Uitz Béla nagytehetségű, társadalmi elkötelezettséget vállaló mester. Életművének bemutatása nemcsak egy különös egyéniségű művész nagyszerűen ívelő, majd kettészakadt pályájának megrajzolása, hanem a világméretű változásokat hozó, bonyolult társadalmi mozgások vázolása is. A naiv művészet Magyarországon című kötete sajátos művészeti jelenség első, tudományos igényű összefoglalása. A mű szerzője Bánszky Pál, a kecskeméti Naiv Múzeum igazgatója. Több évtizedes kutatómunkája számba veszi a naiv művészet történeti előzményeit, az analógiákat a gyermekművészettel és a természeti népek kultúrájával. kötet értékét növeli, hogy a magyarországi naiv művészet jószerével ismeretlen Európában, és itthon is meglehetősen szegényesek a publikációk. A bolgár kolostorok a történelem és a kultúra legféltettebb emlékeit őrzik. Szabóky Zsolt fiatal fotóművész a VI. századtól a XIX. századig mutatja be a kolostorépítés remekeit. Gyarmathy László: Török földön című fotóalbuma is hamarosan az üzletekbe kerül. A fotóművész végigutazta a mai Törökországot, megörökítette történelmi emlékeit, jellegzetes tájait, a falu és a város lakóinak sajátos életét. zik Régen várt témával jelent bea Képzőművészeti Kiadó, amikor megjelenteti Domanovszky György Mai magyar népi iparművészet című kötetét. E kétségek és elismerések között alkotó művészeti ág állandó viták tárgya, és még az sem tisztázott egyértelműen, vajon egy mozgalomról, vagy inkább üzleti vállalkozásról beszélhetünk-e? Mindez nem befolyásolja a vásárlóközönséget, aki nem törődve a szakmai nézetellentétekkel, a elismeréssel és szeretettel gyűjti modern népi iparművészek munkáit. Domanovszky bevezető tanulmánya sok György kérdésre felel, ami e fiatal művészeti ággal, mozgalommal kapcsolatban az utóbbi évtizedekben felmerült. G. T. • Süli András: Parasztember megy a tanyára. fzörsi Imre: Mosolygós férfi. (Kiss Béla reprodukciói)