Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-21 / 171. szám

AUGUSZTUS 6—7. Békefesztivál az ország közepén Csaknem­ hetven esztendő múlt el a­ v­ers születésétől, s ma akár úgy is lehet hallgatni a Húsvét előtt című költemény sorait, mint valami kemény rock-szerű dal­szöveget: ... ielég! hogy elég! telég volt! hogy béke! béke! béke! béke már! Legyen vége­­ már! ! A csöndes szavú és fegyelme­­zett, száz éve született Babits Mihály hangja tört fel ilyen is­métlődő energiával az első világháború idején. A hadako­zásra, még több áldozatra buzdítok — uszítok — közepett mutatott erkölcsi bátorságot a „megállj” kimondásával: „Aki alszik, aludjon, ',/ laki él s az éljen, / a szegény hős pihenjen / 'sze­gény nép reméljen.” Reméli most is s­­k ország né­pe, hogy elkerülheti a harangok gyászos kongatását. Időszerű volt Babits verse 1918-­ban, a rákövet­kező másodiknál sokkal kisebb világégés idején. És időszerű most is — a Hirosimai atombomba le­­dobásának közelgő évfordulója és a nukleáris fegyverek elleni til­takozás világnapja előtt. Ekkor, augusztus 6-án és 7-én nagysza­bású találkozó — békefesztivál — várja a hazánkban­ élő ma­gyarokat és nem magyarokat az ország földrajzi középpontjában: a csaknem hétszáz esztendős Pest megyei kisközség, Pusztavacs ter­mészetvédelmi határában. Jeltorony Pusztavacsnál A rendezvény jórészt a Képes Újság nevéhez kötődik már évek óta. Még 1968-ban vetette föl a gon­dolatot a szerkesztőség: meg kel­­lene keresni, találni az ország középpontját. Riport jelent meg a népfront országos képes heti­lapjában, majd diákokból verbu­vált expedíció is útnak indult, hogy megkeresse és felavassa nevezetes helyét. Egész pontosan a az történt, hogy az ötlet, születé­se után kilenc évvel a környezet, és természetvédelmi hivatal, va­lamint a Kiskunsági Nemzeti Park felkérése alapján kijelölte hazánk mértani centrumát a Kar­tográfiai Vállalat. Ez a dabasi já­rásban, Örkénytől alig nyolc ki­lométerre, Pusztavacs közvetlen közelében, kissé északkeleti irányban található. Természeti értékként 17 ezer holdas vadrezervátum, az ócsai őstölgyes, régészeti kuriózumként középkori romtemplom és csodá­latos románkori műemlék vonzza az érdeklődőket. De van, valami más, egészen friss keletű látniva­ló is: a Bács-Kiskun megyei Ter­vező Vállalatnál kidolgozott el­képzelések alapján az Örkényi Építőipari Szövetkezet fölépítette azt a tornyot, amely hazánk geo­­metriai középpontját jelöli. A ter­vező: Kerényi József, megyénk országgyűlési képviselője, Yibl­­díjas építész. A jeltorony szerve­sen illeszkedik a jellegzetes al­földi tájba, s szinte sugallja em­ber és természet kapcsolatának, a békés, jó viszony megőrzésé­nek fontosságát. Tavaly 200 ezren jöttek el ide a Képes Újság felhívása nyomán létrejött baráti találkozóra. Való­ságos népünnepély kerekedett a kezdeményezésből a sírk, erdővel övezett, füves területen. Az idén folytatódik a hagyomány — a bé­­ke jegyében, augusztus első heté­nek a végén. Színes program A szervezők nem kevesebb, mint negyedmillió résztvevőre számítanak. Az előkészületek kö­zé területrendezés, a bekötőút szé­lesítése, az ellátás megszervezé­se tartozik. Bővül a víz- és vil­lanyvezeték is, hiszen körülbelül 2 m­illió négyzetméternyi terüle­tet foglal el a pusztavacsi feszti­vál. Nyitott, városnéző kisbuszok bonyolítják majd a jeltorony és a nagy találkozó helyszíne közti forgalmat. A szabadtéri színpadon már reggel 8 órától kezdődik a műsor augusztus 6-án, és tart egész éj­­szakán át másnap estig. A fel­lépő művészek közül csupán né­hány név: Bessenyei Ferenc, Bod­rogi Gyula, Szabó Gyula, Szirtes Ádám. Népdalok és magyar nó­ták, táncdalaik is színesítik a programot. A hivatásos művészek mellett másfél száz amatőr jelentkezett fellépésre. A legjobbakat előselej­tezőkön válogatják ki. Megjelen­nek a „Ki mit tud?” közönség­ kedvencei is. Felhangzanak a ko­rábban meghirdetett dalpályázat nyertes számai, amelyeket zene­művészekből alakított zsűri vá­laszt ki mintegy hat­száz beérke­zett pályaműből. De lesz autós és motoros vetélkedő, női foci, vadászati, kutya- és léggömb­b­e­­mutató, tűzoltóverseny, sárkány­eresztés, ejtőernyős ugrás, kira­kodóvásár, termékbemutató. S ta­­lán legérdekesebbnek ígérkezik az a csoportos esküvő, amelyre eddig 8 fiatal pár jelentkezett, őket — és vendégeiket — az or­szág leghíresebb vőfélye köszönti majd. A násznép lovas kocsikon jut el az esküvő színhelyére, a jeltoronyhoz. Külön művész­utca nyílik az amatőr festők,­­szobrászok, hím­zők és fafaragók munkáiból. Itt dolgozhatnak és árusíthatják mű­­veiket. Az országos­­ kirakodóvá­sárra és árubemutatóra több száz­ vállalat, gazdaság, áruház, nép­művész, kiskereskedő, kisiparos, kistermelő foglalt helyet. A köz­ségi tanács­­ minden­kinek lehető­vé teszi az egyszeri árusítást — hely,pénz fejében. A legjobb ter­melők borait hordókkal­­ jutalmaz­zák, az eredményt fogyasztói sza­vazatok döntik el. Természetes voks Minden bizonnyal­­ az a leg­­jobb, ha az élet ízeinek, szépsé­geinek fölvonultatásával vokso­lunk a béke mellett. Emellett bé­kemeneteket, kerékpáros túrákat, buszokat és autós karavánokat is indítanak a megyék. S ez — a nagy cél — az Országos Béketa­­nács február 7-i ülését idézi­ fel, ahol a nemrég megjelent háborús önéletírások szerzője, Boldizsár Iván mondta zárszavában: „Én arra gondoltam, hogy mi nem tudunk nyugodtan aludni addig, amíg egy egészen más há­ború réme lebeg fölöttünk, mert hiszen a második világháború minden brutalitása, borzalma, szenvedése, megaláztatása, vesz­tesége úgy viszonylik a most el­­gondolható — bizonyos körök ál­tal most készülő —, akár korlá­tozott atomháborúhoz is, mint a középkori kopjás viadal a máso­dik világháborúhoz . . . Hirosima után, és a szuper-Hirosiimák idő­­sza­káiban, amelyben most va­gyunk, minden embernek más­képp kell gondolkoznia, mint ed­dig.” H. F. <3? ® Jeltorony az ország közepén. Tervező: Kerényi József, Ybl-díjas kecskeméti építész. Az ország középpontjának koordinátái: földrajzi széles­ség­e 47 ° N­’. Földrajzi hos­­­szúság­a 19 ° 30’. A nevezetes pontot, a békefesztivál szín­helyét a 4-es és az 5-ös főút­ró­l lehet megközelíteni. A za­vartalanabb forgalom érde­kében a bekötőutakat egyirá­­nyúsítják. Az utazási irodák különbuszokat indítanak, Volán sűríti járatait a mono­­a­ri és az Örkényi vasútállo­másról. Nem kár érte? A megyében közismerten kevés a műem­lék. Még kevesebb a védett ipari emlék. Jászszentlászlóról Móricgát felé az iskola után található ez a szélmalom. Még néhány esős év, és ez is összeomlik, elpusztul, mint sok más pótolhatatlan, az Alföld régi életére utaló emlék. Nem kár érte? (Pásztor Zoltán felvétele) TIZENÖTEZER SZERZŐ MŰVE IG1 MILLIÓ PÉLDÁNYBAN Szovjet könyvek magyarul A felszabadulástól napjainkig mintegy 15 ezer orosz és szovjet szerző műve több mint 101 millió példányban látott nap­világot Magyarországon. A szovjet iro­dalom, tudomány, művészetek iránti ér­deklődést jelzi, hogy csak az elmúlt év­ben 147 orosz, illetve szovjet szerző mű­ve, több mint kétmillió példányban vált hozzáférhetővé a magyar olvasók szá­mára. A szovjet irodalom mai kiadása 1945 óta összefüggő folyamatot alkot. Jellem­ző, hogy az 1955-től 1970-ig terjedő, a szovjet irodalmat feldolgozó kétkötetes­ bibliográfia 40 ezer adatot tartalmaz, s a könyvjegyzékből kitűnik az is, hogy a Szovjetunió 64 nyelvű irodalmával is­merkedhetett meg ebben az időszakban a magyar olvasó. Solohov Csendes Donja 12 kiadásban je­lent meg a felszabadulás után 412 ezer példányban. Az Emberi sors 19 kiadást ért meg, s 453 ezer példányban jutott könyvesboltokba. Tolsztoj Háború és bé­a­kéje 19 kiadásban, mintegy félmillió pél­dányban talált Magyarországon olvasóra. A szovjet irodalom folyamatos jelenlétét jól tükrözi, hogy 1980-ban 46 felnőtt és 21 gyermeknek szánt szépirodalmi alkotás jelent meg, 1981-ben 53, illetve 17. Ez az arány szerepel az 1982. évi statisztikában és az 1983—84-es tervekben is. A klasszikus orosz irodalomból a hazai kiadók rendszeresen megjelentetik azokat a műveket, amelyek nélkülözhetetlenek a mai olvasó általános művelődéséhez, így a legfontosabb alapművek, mint például Tolsztoj Anna Karenina című regénye, Háború és békéje, Gogol Holt lelkek, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című re­génye, Csehov színművei állandóan kap­hatók a magyarországi könyvesboltok­ba­n. Az egyedi kiadványok mellett élet­ műso­­rozatokban is kiadják a legnagyobb klas­­­szikusok műveit. 1981-b­en fejeződött be a nyolckötetes Puskin-sorozat, s még 1984- ben is folytatódik a már ismételt Doszto­jevszkij életmű-ikönyvfüzér. A felszabadulás óta eltelt idő alatt a szovjet irodalom szinte valamennyi fontos műve megjelent már magyar nyelven. A szovjet szerzőik klasszikusainak újra­kiadását eredményezte a Szovjet Iroda­lom Könyvtára sorozat, amelyben 16 egye­di mű és 6 antológia jelent meg. A ma­gyar könyvkiadás összegzésnek szánta ezt a sorozatot, újdonságot a nagyobb áttekin­tést nyújtó antológiák közöltek. Ilyen volt a Szovjet drámáik című kétkötetes válo­gatás, ezenkívül két verskötet és három elbeszélés-gyűjtemény reprezentálta szovjet irodalom sokszínű képét, így jutot­­­tak a magyar olvasókhoz Ajtimiatov, Ab­ro­­moiv, Bondarev, Belov, Brekova, Jevdoki­­mov, Dangulov, Okudzsava, Rjaszputyin, Szemjonov, Almaikov, Gerasziimov, Zaligin művei. Az utóbbi években nagyobb válo­gatást adtak ki a grúz próza másfél év­ezredes anyagából, a szovjet-észt novella­­irodalomból, még az idén megjelenik a tür­km­én klasszikus, Magtumkuli verses­­kötete és egy nagyobb válogatás a mai uk­rán kisprózából. Az elmúlt három évben a grúz Duimbadze és Ebamoidze, az azer­bajdzsán Elcsin és Anar, az ukrán Pavlics­­ko és Sevsuk, a basikir Kerim, a tan­ár Ba­sirov, a belorusz Kozko, az észt Jaan Kross és Mati Unt művei. Az idei könyvhéten jelent meg, s­­ mél­tán népszerűvé vált a szovjet írók új el­beszéléseit tartalmazó Rotschild hegedűje című kötet. Bakunyin Gyónás, Bulgakov A fehér gárda, Csehov Szakadékban, Dosz­tojevszkij Megalázottak és megszo­mo­rí­­totta­k, valamint az Ördögök, Kamovics Gyertyáik a szélben, Kross A cár őrültje, Okudzsava Szegény Avroszimov és Vaszil­­jev A hajnalok itt csendesek című mű­vei már az év első felében a könyvesbol­tokba kerültek. Az év végéig kerül ki az Európa Könyv­kiadó műhelyéből Abramov A ház című regénye, Geraszimov Kísérleteik a boldog­ságra című regénye, Gorkij drámasoroza­ta, Lermontov Izmail bég című,­elbeszélő költeményeket tartalmazó kötete, Scserba­­tov Paszkievics Magyarországon című tör­ténelmi tanulmánya, Tokareva Az úszó­mester című elbeszéléskötete, s a Trifo­­nov művei sorozatban a Ház a rakparton című írás. Már formálódnak az Európa Kiadó jövő évi tervei is; ezek között mintegy 30 orosz, illetve szovjet szerző művének megjelen­tetése szerepel. 1983. július 21. ® PETŐFI NÉPE • 5 HOLNAP KEZDŐDNEK A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK Első bemutató: Az ember tragédiája Beszélgetés Vámos László rendezővel jön Holnap este a szegedi Dóm té­relcsendülnek a fanfárok hangjai, s az ország legnagyobb szabadtéri színházában megkez­dődik az egy hónapig tartó elő­adássorozat. A Szegedi Szabadtéri Játékok idei megnyitója a szo­kottnál nagyobb ünnepe a Tisza­­parti város lakóinak, s a több ezer vendégnek is, mert egyszerre két jubileumhoz érkezett a Dóm téri színház: fél jött létre, majd évszázaddal ezelőtt a háború miatt megszakadt működése, s a felsza­badulás után, 1959-től, tehát ép­pen negyedszázada ismét rangos kulturális események színhelye a felújított fesztivál. Az idei program összeállítói nem véletlenül döntöttek úgy, hogy a jubileumi évad Madách: Az ember tragédiája című drá­májának bemutatásával kezdőd­jön, ugyanis 50 évvel ezelőtt ez volt a játékok nagysikerű nyitó darabja. A mostani előadás ren­dezésére Vámos Lászlót, a Nem­zeti Színház művészeti vezetőjét kérték fel, talán azért is, mert már több alkalommal vitt színre különböző darabokat a szabadté­rin — igen nagy sikerrel. — Hány darabot rendezett szegedi szabadtérin? — kérdeztük a tőle a próbák egyik szünetében. — Ez a tizenharmadik rendezé­sem. Szerencsétlen szám, de nem vagyok babonás, s úgy hiszem, si­keres lesz a darab bemutatása. — Madách drámáját is rendez­te már itt? — Többször. Először 1965-ben. Nem volt könnyű feladatom. Meg kellett ismerkednem a térrel, hatalmas színpad sajátosságával, a egyszóval a környezettel, amely­nek monumentalitása szinte le­nyűgözött, ezért ezt kihasználtam. Szakmai körökben úgy emleget­jük, hogy 65-ben „szélesvásznú” tragédiát rendeztem itt, tehát a tér teljes szélességét kihasznál­tam, s egy vizuális, látványos da­rabot mutattunk be, mintegy ezer közreműködővel. — Úgy emlékszem, a következő évben ismét műsorra tűzték a drámát. — Igen, mert tetszett, a közön­ségnek. Három év múlva, tehát 1969-ben szintén én rendezem a tragédiát, de már más koncepció­ban. — Miért és hogyan? — Az 1965-ös bemutatónak, úgy érzem, volt egy problémája. Az, hogy miközben nagy látvá­nyosságra törekedtem, a hatalmas tömegben elvesztek a főszereplők. A néző nehezen tudott eligazodni a kavalkádban. Tehát 1969-ben arra törekedtem, hogy a ne vesszenek el az emberek.térben — Az idén mi az elképzelése? — Célom az, hogy a látványos­ság ötvöződjön a gondolatisággal. Nagyon fontosnak tartom, hogy a látványosság miatt ne szenvedjen csorbát a gondolati rész, vagyis Madách filozófiája. — Hogyan valósítja ezt meg? — Technikai dolgokat említek; ezer közreműködő helyett most kétszázan mozognak a színpadon, tehát lényegesen kevesebben. A főszereplők középütt, egy forgó­színpadon lesznek, s őket gyűrű formában körülveszi a statisztéria. Elkülönítettem a főszereplőket, s a statisztákat, ezáltal kiemelve az előbbieket, így koncentráltabb a mondandójuk, azaz súlyosabb. Ez persze nem jelenti azt, hogy a lát­ványosságot nélkülözi az előadás, mert erre is ügyelünk. — Tartalmi szempontból mi az új a koncepciójában? — Madách műve 4114 sorból áll. Ezt lehetetlen előadni, bár egyszer Kolozsvárott megpróbálták. Több mint öt óráig tartott az előadás. A rendezők tehát húznak a szöveg­ből. Természetesen nekem is rövi­dítenem kellett, de a korábbiak­tól eltérően több szöveget hagy­tam benne, mindazt amit fontos­nak, lényegesnek érzek. Ezáltal szerintem nő a dráma bemutatá­sának értéke. — Kérjük, beszéljen a szerep­lőkről, illetve kiválasztásukról. — Ádámot Bubik István, Évát Tóth Éva, Lucifert Balkay Géza alakítja. Bubik István és Tóth Éva a Nemzeti Színház tagja. Balkay Géza a Katona József Színházban dolgozik, de sokat vendégszerepel nálunk. Mindhár­man fiatalok, s éppen az volt célom, hogy fiatal színészekkel vi­s­szem színre a mostani előadást. — Miért? — A Madách-i gondolatból ki­indulva, nevezetesen abból, hogy megszületésekor az ember romlat­lan gyerekember, tehát fiatal. Lu­cifer sem lehet idősebb, mert megítélésem szerint Lucifer Ádám egyik arca, Janus­ arcának egyik fele. — Mióta próbálnak? — Itt kint a téren július eleje óta, de a Nemzeti Színházban két hónapja próbáljuk Az ember tra­gédiáját. Ritka, hogy a szabadtéri előadásokra nem innen-onnan verbuválódik össze a társulat, ha­nem több hónapos próba után egy összeszokott gárda lép fel. Egyéb­ként a július 22-i bemutatót, s a július 30-i és az augusztus 6-i szabadtéri előadásokat követően szeptemberben folytatjuk Az em­ber tragédiája próbáit „kőszínhá­zi méretekben”, mert ősszel a Nemzeti Színházban is bemutat­juk e szereplőkkel Madách drá­máját. — Reméljük, mindkét helyen si­kerrel. Tarnai László Ä Vámos László (Nagy László felvétele.) Bronzérem a diákolimpiáról A nemzetközi matematikai diákolimpiát Párizsban július 4. és 11. között rendezték meg. A nem hivatalos pontverseny alapján 32 ország versenyzői közül a hattagú ma­gyar csapat az NSZK és az USA váloga­tottja mögött a harmadik helyen végzett. Egyéniben a kecskeméti Magyar Ákos, a budapesti Fazekas Mihály Fővárosi Gya­korló Iskola és Gimnázium tanulója a har­madik díjat érdemelte ki. A hazaérkezés után beszélgettünk vele. — Hogyan válogatták a csapatokat? — Ha valaki az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen vagy a Kürschák József matematikai emlékversenyen az első 5, esetleg 10 közé került, akkor meghívót kapott. Az első rostálás után harmincból nyolcan ma­radtunk. Június 6-tól 24-ig olimpiai felkészítő táborban voltunk, amely­nek végén újabb válogatóra került sor, s így alakult ki a hatos csapat. — Milyen volt a verseny? — Az olimpia két napon át tartott. Négy és fél óra jutott naponta a feladatok­ megoldására. Ezek nagyjából a középiskolai anyagra épül­tek. Természetesen minden ország, matematikája hasonlít egymáshoz, legfeljebb az oktatásában van különbség. Csak az általánosan ismert és használt anyagból kaptuk a feladatokat. Ezeknek nem is a megol­dása volt­ igazán nehéz, hanem rájönni, hogy miként induljunk el a végeredmény felé vezető úton. — Erős ellenfelekkel mérkőztél? — Az élmezőnyben szoros volt a verseny, amiből alapos ismeretek­re lehetett következtetni. Olaszországot nem tudtuk a szó igazi értel­mében vetélytársnak tekinteni, hiszen véletlenszerűen­ hoztak el hat embert, s ennek az lett a következménye, hogy a lehetséges 252 pont­ból mindössze kettőt szereztek. Az NSZK magabiztosan nyert, 212 pon­tot tudhatott magáénak. Az USA 171 pontot kapott, mi pedig 170-et a nem hivatalos pontversenyben. Egyéniben első, második és harma­dik díjat osztottak ki — az elért pontszámok alapján. Én bronzér­met kaptam, s ezzel 3. díjas kiemelt versenyző lettem. Egyébként a mezőnynek mintegy fele részesült a díjakból. T. B.

Next