Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-19 / 169. szám

VÉLEMÉNYEK A BRIGÁDMOZGALOMRÓL Kezdeményező munkacsapat Éppen húsz évvel ezelőtt alakí­tottuk meg a Petőfi Sándor bri­gádot — kezdte az emlékezést az ankéton Tassi Lászlóné, a Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Válla­lat csomagolóüzemének munkás­nője. — Azóta sokszor nyertük el a szocialista címet. Kétszer az aranykoszorús, kétszer pedig Vállalat Kiváló Brigádja kitünte­­­tést is megkaptuk. Munkánk igen felelősségteljes, hiszen élelmiszerrel dolgozunk — mondotta a továbbiakban a bri­gádvezető. Egyik legfontosabb kö­vetelmény tehát a tisztaság. Ezért indította el munkacsapatunk a gyárban a higiéniai versenyt, még abban az évben elnyertük a­­ legtisztább üzem címet, örülünk, hogy ez a vállalkozásunk követők­re talált, ugyanis ma brigádok is versengenek már más a leg­tisztább üzem vagy munkahely címért, s nem is sikertelenül. Kollektívánk valamennyi tagja nő s mi nem értünk annyira műszaki dolgokhoz, mint a férfiak.­­ Ily módon az újításokkal is keve­sebbet foglalkozunk, de azért ha támad valami jó ötletünk, igyek­szünk azt hasznosítani. Jelenleg is több technológiai újításunk van, amelyeknek a darabolt csirke ér­tékesítésénél van jelentősége. Ilyen például, hogy ne a lábánál, hanem a szárnyánál fogva füg­gesszük fel a csirkét, így az alsó comb nem sérül, ezáltal — miután nem kell leosztályozni —, jobb áron adható el. A szocialista brigádvezetők or­szágos tanácskozása előtt sokszor lehetett hallani, hogy hanyatlóban van a mozgalom. Szerintem nap mint nap ennek az ellenkezője bi­zonyosodik be. Egy-egy jó ötlet ugyanis kollektívában kristályo­sodhat kezdeményezéssé, mert mindenki hozzáteszi a maga gon­dolatát. Ha egy-egy brigád célul tűzi például a termék exportké­pességének növelését, a vezetők is biztosabbak lehetnek a dolguk­ban. Vagy például, ha a Kecske­méti Baromfifeldolgozó Vállalat­hoz annyi élő áru érkezik be, hogy csak túlórázással lehet fel­dolgozni, akkor a kollektíva bent marad. Szocialista brigádok nél­kül ezt nehéz lenne elérni. Ami a mozgalom megújulását illeti, arra szerintem is szükség van. A brigádoknak alkalmazkod­ni kell a változó körülményekhez. Beszélgettünk ezekről a kérdé­sekről társaimmal. Mi, úgy látjuk, hogy a vállalatok vezetői jobban tájékoztatják a dolgozókat a fel­adatokról és szorosabbá válik az együttműködés a tervek megvaló­sításában, s a termelési nehézsé­gek is könnyebben leküzdhetők. N. O. Vizet fakasztanak Tunéziában Vasárnap útnak indították Szolnokról Tunéziába az alföldi kő­­olajkutatók berendezéseinek első szállítmányát, azt a két fúrótor­nyot, amelyet a Szahara szélén állítanak majd fel, hogy vizet fa­kasszanak a száraz termőföld meghódításához. A több tucat kocsi­ból álló karaván Ausztrián keresztül érkezik Olaszországba, Geno­vába, ahonnan hajón folytatja útját az afrikai partokig. A magyar olajkutatók többek között francia, NSZK-beli, belga, svájci cégeket megelőzve nyerték meg a versenytárgyalást, és a szolnoki vállalat szakemberei öt, egyenként 1200 méter mélységű, nagy átmérőjű, és öt kisebb mélységű vízkutat fúrnak 15 hónap alatt. Munkájuk értéke eléri a három és fél millió dollárt. Rövide­sen útnak indul a másik szállítmány is, s ezzel tart az ötven olaj­bányász. Sátorbontás Balatonfenyvesen Tegnap „felszedték a sátorfát” Balatonfenyvesen, a Bács-Kiskun megyei orosz nyelvi szaktáborban. A tíznapos táborozáson a tehet­séges magyar pajtások orosz nyelvi környezetben bővíthették lexikai és nyelvtani ismereteiket, fejleszthették beszédkészségüket a Krímből érkezett úttörők, a kalocsai szovjet iskola tanulói és orosz szakos pe­dagógusok segítségével. A csoportos foglalkozásokon a tábori élet, az utazás, a család, a barátság témaköreit dolgozták fel és a szovjet pionírok közreműködésével megismerkedtek a testvérmegye neveze­tességeivel is. A tanulással töltött órák után tréfás vetélkedőkön, tá­bori olimpián mérték össze erejüket. Együttműködés szellemi termékek hasznosítására Együttműködési megállapodást kötött a Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat és az Alkotó Ifjúság Egyesülés Szellemi termé­kek, licencek innovációs mened­zselésére. Az együttműködés alap­ján a két vállalat arra törekszik, hogy a műszaki újdonságot meg­testesítő ötletek minél gyorsabban a gyakorlatban hasznosuljanak. Fontos része a megállapodásnak a szükséges iparjogi védettség biz­tosítása, és a szélesebb körű érté­kesítési lehetőségek felkutatása is. Lényeges eleme továbbá, hogy az Alkotó Ifjúság Egyesülés megyei megbízottai, illetve irodái — most már a Licencia lehetőségeit is fi­gyelembe véve — a jövőben szer­vezettebb formában vállalnak szerepet a vidéken jelentkező, il­letve meglevő témák felkutatásá­ban és felkarolásában. 1983. július 1». • PETŐFI NÉPE TESTVÉRMEGYÉNK ÉLETÉBŐL Szevasztopol kétszáz éve­ s Jaltától nyugatra: így je­lölik az útikönyvek Sze­vasztopol helyét a krími te­rületen. A történelem vi­szont „keleti sorscsapások­kal” vonult át az idén két­száz esztendős település fö­lött. A félsziget délnyugati csücskében fontos hadikikö­tő alakult ki már a múlt század első évtizedében. Az 1853—56-os krími háború idején 349 napig állták francia, brit, török és szardí­n m­ár egyesült­ ostromot. Csaknem egy évszázad el­teltével, a Nagy Honvédő Háborúban 250 napon át dacoltak a Hős Város védői a hitlerista hadigépezettel. A szinte porig lerombolt Szevasztopolt az ötvenes évek közepére sikerült újjá­építeni. Ezt a történelmű nem mindennapi települést kö­szöntötte nemrég a Pravda is. A Szovjet-Ukrajnáról külföldieknek szóló havi ki­advány külön cikket szen­telt neki. Napjainkra Uk­rajna egyik halászati, ipari és tudományos, kulturális központja alakult ki itt. Fejlett a hajóépítés és -ja­vítás, a könnyűipar, a hal-, élelmiszer-, és fafeldolgozás, öt tudományos kutatóinté­zet dolgozik a városban, kü­lönböző szempontokból vizs­gálják a tengeri organizmu­­­­sokat, küzdenek a vízszen­­­nyezések ellen. Iskolák sora ad közép- és felsőfokú kép­zettséget. Mindenki, aki megfordul szovjetunióbeli testvérm­­e­­gyénknek ebben a részében, fölfigyel a nagyarányú építkezésekre: új üzemek, lakónegyedek, parkok, strandok gazdagítják évről évre a városképet. A falra­gaszok vendégszereplő szov­jet színházi társulatok elő­adásaira és sportrendezvé­nyekre invitálnak a stadio­nokba. Hirdetések hívják a szevasztopoliakat dolgozni a gyárak, üzletek szabad munkahelyeire. A változó, fejlődő élet megannyi jelé­vel lehet találkozni a város­ban, amelyet immár a két­száz év alatt megszerzett dicsőség övez­ örökké. H. F. • Részlet a Szevasztopol 1854—55-ös védelmét bemutató 1610 négyzetméteres panorámából.­ ­ A Szapun-hegy művész diorámája­ ostromát (1944. május 7.) örökíti meg Malcev festő­ • Mai városkép — a tengerről nézve. mmmstmm* j*» 1 Mmmm* TRAGÉDIÁK A TARLÓN Meg kell előzni a szerencsétlenségeket! Június 12-e, Jánoshalma. Va­­kula László erőgépvezető a Pető­fi Tsz árpatábláján bálázógép­­pel szalmát gyűjt be. A gép eltö­­mődik, s a 35 éves férfi úgy igyekszik az akadályt elhárítani, hogy a forgó hengerek közül kéz­zel húzkodja ki a szalmát. . . Tizenöt nappal később. A hely­szín ezúttal Izsák. Dóka László 40 éves traktoros az izsáki Sár­fehér Tsz búzatábláján dolgozik. A Hesston körbálázó elromlik, a vezető a hidraulikával felemeli a zárókosarat, s a biztonsági kitá­masztást mellőzve alábújik . . . Nem telik el két hét, s bekö­vetkezik a harmadik halálos bal­eset. Ezúttal Kiskőrösön, a Kos­suth Szakszövetkezet búzatáblá­ján okoz halált a bálázógép. A 45 éves Polereczki Pál az NDK gyártmányú, K—453-as bálázó­gép hibáját működés közben akarja megjavítani... Vakula László, Dóka László, Polereczki Pál meghaltak. Éltek — átlagban — 40 évet. A mozgó gépbe nyúlt Izsákon vagyunk, az állami gazdaság központjában. Ebben a gazdaságban öt esztendeje halá­los üzemi baleset történt. A Hess­ton „boglyakészítő” gépet akkori­ban kapták, s ez a szerkezet 5,4 méter magas. A tábla fölött nagy­­feszültségű távvezeték húzódott, amelynek belógása nagyobb volt a megengedettnél... Így történt, s a gazdaság dolgozói, vezetői azóta roppant elővigyázatosak. A jánoshalmi baleset után össze­hívták az erőgépkezelőket és rendkívüli oktatást tartottak szá­mukra. A szomszédban, az izsáki Sárfehérben történt tragédia hí­rét véve, a betakarításban részt vevő valamennyi dolgozóval el­beszélgettek. Ezeknek az akciók­nak az egyik fő szervezője Du­­becz Sándor munkavédelmi­ veze­­tő volt. — Mindannyiunkat megdöb­bentett a szerencsétlenség híre. Dóka Lászlót a mieink közül is sokan ismerték. Az első gondola­tunk az volt: mindent meg kell tenni a megelőzés érdekében, hogy nálunk ne történhessen ha­sonló baleset. Mert különböző­képpen, más-más okokból követ­keztek ugyan be a tragédiák, egy közös vonásuk mégis volt: mind­egyik járó gépnél történt. A technika kijátszása Velünk van Székely Árpád is, a Szakszervezetek Megyei Taná­csa muu­nkavédelmi felügyelője. Mindhárom eset termelő-, illetve szakszövetkezetben történt, s ez a megyei tanács illetékességi terü­lete. Mégis, mi a szakszervezeti munkavédelmi szakértő vélemé­nye? — A mai gépek javarésze olyan, hogy ha felnyitják a védő­­burkolatot, leáll a motor. Ezért a gépkezelő, ha működés közben akarja megvizsgálni a gépet, igyekszik túljárni a védőberende­­zések „eszén”. A kiskőrösi eset kísértetiesen hasonlít a tavalyi városföldihez, amikor ugyancsak meghalt egy ember. A kezelő gép alá bújva próbálta kideríte­n­ni, mi a hiba, s ekkor kapta a fejére a kötözőtűtől a halálos ütést. — Miért ismétlődnek az ese­tek? Miért nem okulunk a bekö­vetkezett tragédiákból? — Az emberek, akiket baleset ér, vagy kezdek, s így nem ren­­delkeznek kellő jártassággal, vagy éppen hogy túlontúl rutino­sak, akiknek talán már sokszor sikerült az, ami végül a vesztü­ket okozta. A sok éven át végzett hasonló munka, sajnos, eltompít­ja az emberek ösztönös veszély, érzékelő képességet. Az izsáki traktoros felemelte a Hesston kör­bálázó közel hárommázsás záró­ kosarát, de feltehetőleg nem tel­jesen, mert ebben az esetben le­­állt volna a gép. Ugyanakkor va­kon bízott a hidraulikában, amellyel addig valószínűleg nem volt semmi baj. Ám a tömlő ép­pen ekkor durrant ki, és a záró­kosár rázuhant a szerencsétlen emberre. Ha elővigyázatos, s be­­helyezi a­­ biztonsági kitámasztó acélcsöveket — s ez itt, csakúgy, mint a kombájn vágószerkezeté­nek javításánál, kötelező —, ima is élne. Sietni, kapkodni tilos! Oroszi Istvánnal, az Izsáki Ál­lami Gazdaság termelés-fejlesz­­tési osztályvezetőjével határ­szemlére indulunk. A gazdaság­nak Balázspusztán dolgozik két Hesston „boglyarakója”. Míg ar­rafelé közeledünk, megtudom, hogy a betakarítás végeztével a gépeket átvizsgálják, megjavítják. Tavasszal, a munkák megkezdé­se előtt szemle következik. A bi­zottság vezetője a termelési igaz­gatóhelyettes, tagjai: a termelés, fejlesztési osztály szakemberei, a főmérnök, a munkavédelmi veze­tő és a tűzvédelmi felügyelő. A gépszemle a dolgozók részvételé­vel folyik. Amikor pedig meg­kezdődik a betakarítás, a munka­­helyi vezetők naponta kötelesek ellenőrizni a gépek állapotát. Fejes István traktoros és mező­­gazdasági gépszerelő. A „bog­­lyarakót” vontató csehszlovák traktor nyergéről leszállva ezek az első szavai: — Én 1966 óta gépezek, s azt mondom: a biztonsági rendsza­­bályok be nem tartása okozza a legtöbb bajt. — Dolgozott már olyan gépen is, amilyennel a balesetek történ­tek? — Az NDK kisbálázóval sokat. Tudja, mit csináltam, amikor be­szorult a szalma? Leállítottam a gépet, üresbe tettem a váltót, az­tán nekiláttam kipiszkálni. Én nem kockáztatok! Koch Imre néhány perce érke­zett ide a másik géppel. Most szólal meg először: — Hátramenetbe kapcsolok és megpróbálom kihajtani a dugu­lást, ha sikerül. De lehet azt lát­ni leginkább előre, hogy nagy a kupac a gép előtt, ilyenkor már eleve lassabban hajtok neki. Siet­ni, kapkodni soha sem szabad. A gépeken traktorosok, mező­­gazdasági gépszerelők dolgoznak. Akik új berendezésre kerülnek, típustanfolyamot végeznek. Kép­­zettek, vagy talán túlképzettek? Figyelemre méltó Székely Ár­pádnak a következő megállapí­tása: — Nem kell és nem is szabad minden meghibásodást a szántó­földön megpróbálni rendbehoz­ni. Ha komplikáltnak, s főleg ve­szélyesnek látszik a dolog, a kezelő ne kísérletezzen, hívjon segítsé­get, vagy vigye javítóműhelybe a gépet. Az utak mentén, amerre já­runk, itt is, ott is bálázógépek dolgoznak. A szalma után követ­kezik a széna, majd a kukorica­­szár felszedése, bálázása. A Hesszonokra, NDK-beli kisbálá­­zókra még sok munka vár. De ne történjen több baleset! Sitkei Béla * 9.é -ve történt, hogy a „boglyarakó” a távvezetékhez ért. Ne me­rüljön feledésbe az eset. fc Látványnak sem utolsó, ahogyan löködi ki a bálákat az NDK-gyárt­­mányú K—453-as. Ám a forgó-mozgó gép a biztonsági szabályok be nem tartása esetén halálos veszélyt is jelenthet. . .... to Magasban a Hesston körbálázó zárókosara. Biztosító­támasz nélkül ember nem tartózkod­hat alatta.

Next