Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-14 / 165. szám

RENDHAGYÓ AJÁNLAT Nyár a Duna mentén Ha Bács-Kiskun megyei üdü­lésről esik szó, mindenekelőtt Szelíd, Soltvadkert, Tőserdő vagy Kunfehértó jut az eszünk­be. Pedig e hagyományosa­n nép­szerű pihenő- és kirándulóhelyek mellett számos más területe van megyénknek, ahová érdemes el­látogatni. Annál is inkább, mi­vel egyre **több panaszt hallani, hogy a jó nevű vízparti turista­központok — különösen szezon­ban — zsúfoltak, így az ideérke­zőknek különböző problémákkal kell számolniuk. Az ötvenegyes főútvonal mentén sorakozó — Solttól északra fekvő — települé­sek nyári ajánlata színes, tartal­mas. Tass, Szalkszentmárton, Du­­navecse, Dunaegyháza és üdülési, pihenési lehetőségei Solt és kulturális kínálata megérdemli a figyelmet. Fürödni­­ lehet! Mindenekelőtt, a strandokról néhány szó. A második világhá­ború előtt, ez a dunai partszakasz országos hírű üdülő- és idegenfor­galmi központ volt. A folyami személyhajózásnak köszönhetően olcsó, úgynevezett „filléres” jára­tok hozták a közönséget — legin­kább — Budapestről, de nem volt ritka a győri, esztergomi, vagy szentendrei vendég sem. A folyam itt kiszélesedik, sodrása strandoláshoz, vízisporthoz lassul, igen alkalmas. A part mentén sport­telepek, parkok, csónakházak és vendéglők épültek. Híres volt a vecsei és a solti halászlé is. A szi­geteken táborok épültek vallási felekezetek által működtetett if­júsági szervezetek pénzén. A háború szerencsére nem rom­bolt, pedig stratégiailag fontos átkelőhely volt a terület északi részén. A romlást a folyamszabá­lyozási munkák okozták. Az árvi­zek — 1944-i­en és 1956-ban — arra kényszerítették a hatóságo­kat, hogy végig a part mentén erős, megbízható gátat húzzanak, és a Duna medrét is szabályozni kellett. Dunavecsén például partvédő kőhányások vagy „sar­a­kantyúk” miatt, új strandot kel­lett kijelölni. A nagy energiát föl­emésztő munkák hatására több sziget is eltűnt, mert part felőli ágát eliszaposították. Persze, nemcsak a romlásról szól az emlékezet. A hatvanas évek elején kezdett kiépülni, be­népesülni a ma már a megyeha­táron kívül is jól ismert üdülő­­terület, a tassi Kis-Duna és a Kiskunsági öntözőcsatorna leá­gazásának környéke.­­Népszerű a strandja, amely tiszta és csen­des vizével a helyreállított zsilip­nek köszönhetően ma is sok-sok fürdeni vágyót hív ide.) A dunai szabad strandok hetvenes évek végén kezdtek új­­­ra látogatottá válni. Ma talán leginkább a dunaegyházit lehet ajánlani, amely a solti szigetnél a Kis-Duna-ágon, nagyszerű kör­nyezetben fekszik és könnyen megtalálható. Az ide érkezőket — a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság Duna-ártéri kiren­deltsége parképítő buzgalmának köszönhetően — fölszerelt, ki­épített parti pihenőhely fogadja: szalonnasütő, esőbeálló, sok-sok pad és asztal. Múzeumok, hangversenyek Mivel nyáron is gyakoriak az esős, borús napok, és a „napból is megárt a sok”, ajánlatomat egyéb folytatom.programlehetőségekkel Az említett települések közül három neves irodalmi emlékhely. Szalkszentmártont és Dunavecsét Petőfi Sándor neve, és megmaradt emlékhelyei teszik ismertté az iroda­lombarátok előtt, Apostag határában pedig Nagy Lajos Kos­­suth-díjas prózaíró született (ép­pen száz esztendeje). Mindhárom helyen emlékmúzeum várja az irodalombarát zarándokokat. Ter­mészetesen a géniuszok helyi vo­natkozású emlékein kívül a kör­nyék történelmével kapcsolato­san is gazdag anyag szolgálja az ismeretszerzést. Kiemelkedő je­lentőségű a szalkszentmártoni múzeum néprajzi és ipartörténe­ti kiállítása, valamint a dunave­­csei múzeum római kori lap­id­á­­riuma (kőtára). A helybelieknek és a vendégek­nek a környék művelődési házai és múzeumai szerveznek nyári, szabadtéri előadásokat. Hagyomá­nyuk van a ,,Múzeumkerti szalkszentmártoni Hangversenyek­nek”, amelyeknek előadói a ma­gyar vokális zene legrangosabb képviselői közül kerülnek ki. Du­navecsén­, a főtéren „Nyáresti Muzsika” címmel több kamara­együttes, katona­zenekar, vala­mint nyári színház mutatkozik be ez évben is. Ideális környezet­ben, a tassi művelődési ház park­jában, rock- és popzenekarok vendégszerepelnek júliusiban. Lovasiskola és kishajó Az említetteken túl számos más, speciális program szervezésére is mód van. Neves szakemberek irá­nyításával lovasiskola működik a solti Meleghegy lábánál, a helyi Szikra Termelőszövetkezet ma­jorjában. A Duna, a mellékágak, valamint a területen levő bővi­zű csatornák a horgászoknak ígér­nek izgalmas zsákmányszerzési lehetőséget. És még valami: a dunavecsei hajóállomásról kishajójárat in­dul naponta Dunaújvárosba, ahonnét — a város történelmi és ipari nevezetességeinek meg­tekintése után — átszállással, újabb útra indulhatunk, mégpe­dig: szárnyashajóval Budapest­re, Esztergomba, Visegrádra és Szentendrére, vagy — kishajóval — a soroksári Duna-ágon­ra, Ráckevére és Dömsödre.Tass­Mindezek után,, végezetül, a szálláslehetőségekről és az uta­zásszervezésről néhány szó. Kem­pingezésre a strandok mellett van lehetőség. Szálloda Tasson van, fizetővendég-szobák bé­relhetők Solton és Dunavecsén. Ha valaki további információ­kat szeretne, keresse a kalocsai IBUSZ-irodát, vagy annak duna­vecsei képviseletét. Jó nyarat a Duna mentén! Ádám István • A dunaegyházi strand és környéke. • A dunavecsei Petőfi-emlékmú­­zeum udvara. BORISZ KUDRJAVCEV: Új munkaerő Egyetem után egy tervező­irodába kerültem. — Tennivaló az van nya­kig — fogadtak örömmel —, szakemberszükség van. Ülj asztalhoz! Vedd elő a ceruzád! Hegyezd! Rajzolj! Asztalhoz ültem, televettem a ceruzám. — Ne erőltesd magad mondta valaki. — Gyerünk!— Kimentünk. — Ne légy hülye, mit stra­­pálod magad!? Bólintottam, visszatér­tem, elővettem a ceruzám. — Rágyújtunk? — kérdezte valaki a hátamat tapogatva. — Hát­ha nem sokáig tart... — Mit mondott neked az előbb Vilkin? — Hogy ne törjem annyira magam. — A szemét! Este kérj szót az értekezleten .. . Bólintottam, visszatértem a helyemre, elővettem a ceru­zám. — Menjünk ki egy kicsit — szólt Vilkin. — Miket mon­dott neked az előbb Koliskin? — Hogy este kérjek szót ellened az értekezleten. — Nyugalom! — kiáltott Vilkin — és beszaladt a mos­dóba. Visszatértem az asztalom­­hoz, elkezdtem rajzolni. — Elég az ücsörgésből — szólt Koliskin — gyerünk ki! De gyorsan!. .. Bólintottam. Az ajtó előtt egy kis susmus, majd Koliskin és Vilkin ordibál. Aztán en­gem hivatnak. Az igazgatóhoz. — Ide figyelj — szól a diri —, te itt új fiú vagy, nem árt tudnod, ne keverd a kártyái­dat! — Méghogy én keverem?! De hiszen ők ... Visszamentem, leültem helyemre, rajzolni kezdtem.­ — Na, ebből aztán elég! — kiálltott Vilkin. — Velünk jössz! — paran­csolta Koliskin. Kimentünk. — Miről beszélt veled a di­ri? — kérdezték szinte egy­szerre. — Hogy ne avatkozzam semmibe. — Micsoda balfácán ez góré! Tökfej! — méltatlanko­­­dott Koliskin. És karrierista! — toldotta meg Vilkin. Visszamentem a helyemre. — Hé, maga új fiú, az igaz­gatóhoz! — szólt be a titkár­nő. — Mit mondott neked Vil­kin és Koliskin? — kérdezte a főnököm. — Hogy maga egy tökfilkó, egy... — Elég! — ordított a főnök. — És te ezt elhiszed? Nos, nem akartam erről szólni, de jobb, ha előre tudod. Vilkin egy lógós, Koliskin intrikus, de olyan, amilyet a föld még nem hordott a hátán. Szerin­ted mit csináljak velük? Mondjak fel nekik? Bólintottam, visszatértem a helyemre. — Rád várunk! — szólt Ko­liskin, miközben Vilkin ki­dobta a ceruzámat az abla­kon. Kimentünk. ri?— Miről beszélt veled a di­— Arról, hogy maguknak fölmondjon-e. — Hát ezt sejthettük vol­na — kiáltottak egyszerre —, és rohantak az igazgatóhoz, engem is magukkal vonszolva. — Ezek szerint mégiscsak? — kérdezte az igazgató. — Újfent kevered a lapjaid? Ezért jöttél ide? Intrikálni? — Dolgozni! — kiáltottam. — Természetesen dolgozni! — Nem úgy nézel ki — je­gyezték meg Vilkinek. — Mindenesetre, még adok egy kis próbaidőt — enyhült meg az igazgató. — Aztán majd meglátjuk ... Visszamentem a helyemre, leültem, megmarkoltam a ce­ruzát. — Ne izgulj — szólt halkan Vilkin. — Gyere, mondok va­lamit. Nem mentem. — Hová hívott Vilkin, mit akart mondani? — érdeklő­dött suttogva Koliskin. — Gyere, elmondhatod ... Nem mentem. Ám ők mind­ketten rohantak az igazgató­hoz. — Helló, új fiú! — szólt be a titkárnő. — x Gyerünk az igazgatóhoz! Nem mentem. Sehová se mentem. Ültem és dolgoztam. — Hagyjanak! — kiabál­tam. — Hagyjanak békén! Estére elbocsájtottak: ös­­­szeférhetetlenségért, utasí­tásmegtagadásért, munkateljesítményért, elégtelen (Fordította: Baraté Rozália) JOGI TANÁCSOK A rendszeres szociális segélyről A társadalombiztosítás új for­mái lehetővé teszik, hogy idős ko­rára senki ne maradjon ellátatlan. De a hatvan-hetven évesek kö­zött ma még sokan vannak olya­nok, akik nem tudtak gondoskod­ni öreg napjaikról, mert magán­­gazdálkodók voltak, vagy asszo­nyok lévén, a sok gyermek an­­­nyira elfoglalta őket, hogy nem tudtak munkaviszonyt létesíteni. És közéjük tartoznak mindazok, akik valamilyen oknál fogva nem szereztek elegendő szolgálati időt. A szociális gondoskodás számta­­lan formája lehetővé teszi, hogy ezek az emberek se nélkülözzenek. Itt van mindjárt a rendszeres szociális segély. Az a személy kap­hatja, aki munkaképtelen vagy rokkant. Ez önmagában azonban nem elégséges feltétel. A segélyt kérelmezőnek rászorulónak kell lennie. Rászoruló pedig az, akinek keresete vagy bármely más for­rásból származó jövedelme olyan alacsony, hogy nem éri el a mun­kaviszonyon alapuló özvegyi nyugdíj mindenkori legkisebb ös­­­szegét. (Ez az idén 1700 forint.) Ez a mindenkori jelző arra utal, hogy ez az összeg minden eszten­dőben változik, hiszen évenként emelik a nyugellátásokat. Még egy fogalmat kell tisztázni, az öz­vegyi nyugdíj összegét. Ez mint tudjuk, az elhunyt házastárs nyug­díjával nem azonos összeg. Annak csak a fele. Az előbbieken kívül még felté­tele a rászorultságnak az is, hogy a segélyt kérelmezőnek ne legyen vagyona, amely létfenntartását biztosítani tudja, se tartásra kö­teles és képes hozzátartozója. Az az anya, akinek a gyerekei élnek, és képesek anyjuk tartására, saj­nos hiába fordul a tanácshoz rend­szeres szociális segélyért. Az „nyugdíja, segélye” ott van a gye­­­rekei pénztárcájában. Munkaképtelennek azt kell te­kinteni, akit az Orvosszakértői In­tézet területileg illetékes I. fokú orvosi bizottsága annak minősít. A rokkantság feltétele a legalább 67 százalékos munkaképesség­csökkenés, amelynek megállapítá­sa ennek a bizottságnak a hatás­körébe tartozik. Egészségi állapo­tától függetlenül illeti meg a szo­ciális segély azt a nőt, aki hat­vanötödik, és azt a férfit, aki a hetvenedik életévét betöltötte. Ebben az esetben­­ a jogosultság anyagi feltételeit kell csak bizo­nyítani, az orvosi bizottság javas­lata nem szükséges. A rendszeres szociális segélyt nemcsak a rászoruló kérelmezheti, hanem minden olyan állampolgár felhívhatja az illetékesek figyel­mét, akinek tudomása van nélkü­löző (és a fent említett feltételek­nek megfelelő) idős emberről. A szociális segélyt mindig az állandó lakhely szerint illetékes tanács szakigazgatási szerve álla­pítja meg. Határozathozatalát megelőzi a már említett igazolá­sok (jövedelmi viszonyok, munka­­képesség) megtekintése és a kör­nyezettanulmány. Ez utóbbi a tar­tásra kötelezettek környezetére is kiterjed. Mennyi lehet a rendszeres szo­ciális segély összege? Ez attól függ, hogy a rászorulónak magá­nak mennyi bevétele van havon­ta. Mert előfordul, hogy nyugdíj nélküli idős emberek sincsenek teljesen pénz nélkül. Például ki­adhatják albérletbe lakásuk egy részét, vállalkozhatnak különö­sebb gondozást, felügyeletet már nem igénylő gyerekek körüli te­endőre. (Ebédmelegítés, kísérés az iskolából stb.) Ezt a jövedelmet is figyelembe kell venni a szociá­lis segély folyósításánál. Ezek jövedelmek egészíthetők ki a min­­­denkori legkisebb ágon alapuló özvegyi munkaviszo­nyugdíjra, amelyről már szóltunk. Előfordul, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő ház­tartásában olyan felnőtt ember él, aki önmagát ellátni nem tudja. Az ő tartására éppen a szociális segélyre jogosult lenne köteles. Ilyen esetben kiegészítő se­gélyt lehet megállapítani, amely a teljes összegű segélynek legfeljebb 50 százaléka lehet. Dr. Kertész Éva 1983. július 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Emlékidéző veteránok A kecskeméti városi pártbi­zottság, összhangban a Politikai Bizottsága 1971. júliusi határoza­tával, 1979. szeptemberben mun­kacsoportot hozott létre a párt- és munkásmozgalmi veteránok életútjának, emlékeinek össze­gyűjtésére. A munkacsoport tag­jai egyénenként felkeresték a ve­teránokat és hangszalagra rögzí­tették az emlékeket idéző beszél­getéseket, írásos feljegyzéseket ké­szítettek. Olyan emlékanyagot ad­tak át a pártbizottságnak a há­roméves munka eredményeként, amelyről felidézhető a mozgalom idős harcosainak hősies helytál­lása és az emberibb életért foly­tatott szívós küzdelme. Az anyaggyűjtés során szerzett álta­lános tapasztalatok azt mutat­ták, hogy a felkeresettek eltérő életkoruk, egészségi állapotuk, az osztályharcban elfoglalt helyük és politikai felkészültségük ellenére azonosaik voltak a következőkben: Lenyűgöző volt az a hit és ra­jongás, ahogyan a pártról és az eszméről — amelyre életüket tet­ték fel —, beszélték. Őszintén örültek, hogy őket a párt számon­­tartja, szükség van a visszaemlé­kezéseikre, tapasztalataikra. Le­higgadt és nyilván többször vé­giggondolt összegzésük mentes volt a szélsőségüktől, mértéktartó bölcs optimizmusuk hatása alól nem tudta kivonni magát a hall­gató. Makacs következetességgel, sok esetben fárasztó többletmun­kával gyűjtötték össze az átélt események emléktárgyait, s eze­ket soha nem a saját magaik iga­zolására, önös érdekből tették. Az előkerített fényképek, iratok, tár­gyak egy munkásmozgalmi em­lékgyűjtemény, vagy múzeum lé­tesítése esetén felhasználhatók le­­hetnének. Mindannyiunkban él a gondolat, hogy az értékes emléke­ket meg kellene menteni az elkal­­lódástól. Sok idős harcos megerősítette, ha szükség van a munkájukra, készek a pártmegbízatások telje­sítésére. Egyébként is a többsé­gük tevékeny, okosan szervezett magánéletet él, részt vállal lakó­területének közéleti munkáiból, környezetükben megbecsülésnek örvend. Jó néhány esetben úgy találtak rájuk, hogy a szomszéd­ság igazított el hozzájuk. Mind­annyian őszinte örömmel beszél­tek a városi pártbizottság által szervezett találkozókról, a kirán­dulásokról, amelyeken egymással találkozhattak, s évente eljuthat­tak lakókerületükből hazánk tá­volabbi tájaira is. Néhány olyan tapasztalat, ame­lyet az eltérő körülmények rová­sára kell írni: Az ország és a párt életének különböző helyein tevé­­kenyekedve elsősorban azokat az eseményeket ismerték meg, ame­lyek életünk akkori szintjéhez kötődtek. A felszabadulás előtti illegális, vagy félillegális —, de mindenképpen fegyelmezett — mozgalmi munka, esetenként nem kedvezett a tények és az esemé­nyek szükséges összekapcsolásá­nak. Az emberi emlékmegőrzés és differenciálóképesség külön­bözősége miatt egyik elvttárs ezt, a másik azt az eseményt őrizte meg, élethűbben tartotta számot­tevőbbnek. A megyeszékhelyen élő veteránok­­ részben kecskemétiek, részben máshonnan származtak ide. A kecskemétiek is bejárták az országot, sőt külföldre is elju­tottak, így a tapasztalatok, em­lékek túllépnek a megye közigaz­gatási határain. Sok adat rögzí­tésre került az ország más me­gyéjének, városának múltjából, mozgalmi életéből: igen sok anyag gyűlt össze a főváros peremkerü­leteinek —­ Kispest, Erzsébet, Új­pest — forradalmi múltjából. A gyűjtés során nem akarták előre megfogalmazott kérdésekkel a beszélgetést megmerevíteni. Ki-ki maga határozta meg, miről kíván beszélni, s csak segítő szán­dékkal hangzott el közbekérdés. Ezért az anyagok őrzik a beszélő stílusát, rendszerezőképességét és hangulatát. Ezzel a módszerrel biztosítani tudták a beszélgetés oldottságát, természetességét. Az összegyűlt anyagból — ha vázlatosan is — kitűnik, hogyan indultak az életutak, milyen okok vezettek a munkásmozgalomhoz, milyen történelmi események ré­szeseit tisztelhetjük a köztünk élő veteránokban. Hasznos lenne, ha a kecskeméti munkásmozgalom­mal foglalkozó kutatók, történé­szek is felfigyelnek ezekre a visszaemlékezésekre. A Központi Bizottságnak az agitációs és propagandamunkáról a közelmúltban hozott határozata többek között szól a szocializmus történelmi küldetésébe vetett bi­zalom megszilárdításáról, a szo­cialista hazafiság és internaciona­lizmus erejének terjesztéséről . . . Ezt jól segítheti az előző nemze­dék jó szándékú visszaemlékezé­se, a hajdani harcok felidézése, emlékek rögzítése, rendezése és felhasználása. Közhely, de igaz, hogy ami az egyik nemzedék szá­mára megélt eseménysorozat, vé­­gigküzdött harcos időszak, az utánuk következők számára ta­nulmányi anyag, történelem. Em­lékeik, elbeszéléseik, bölcs taná­csaik felhasználásának, elemzésé­nek eredménye lehet az új nem­zedék helytállása, helyesebb érték­ítélete és jövendő útjának egye­nesebb és világosabb kijelölése. Segít megismerni az eddig meg­tett utunk eseményeit, állomásait és segít eligazodni a jelenben is. Hernek László és Sebő Gyula A biztonságosabb bányászatért új diszpécserközpontot helyez­tek üzembe a Mecseki Szénme­dence komlói Kossuth bányaüze­mében. Létrehozására azért volt szükség, mert a berendezés előd­jét annak idején egy olyan föld alatti munkahelyre telepítették,­­ amelynek körzetében a terület feketekőszén-kincsének teljes ki­aknázása végett rövidesen elkez­dődik a megszűnő régi aknák pil­léreiben lekötött szénvagyon ki­termelése, s­ az új bányászati elő­írások szerint a diszpécserközpon­toknak a felszínen kell működ­niük. A korábbit felváltó korszerű műszerállomásra gyújtó szikra­mentes kábelrendszeren érkeznek az érzékelő szerkezetek jelzései a bányaüzem fejtéseinek levegőös­­­szetételéről, a főszellőztetők, villamos berendezések és kapcso­­­lók üzemállapotáról. A négyszáz integrált áramkörrel, hatszáz vi­lágítódiódával felszerelt központ önműködően rögzíti a 34 kilomé­ter hosszúságú vágatrendszerből befutó adatokat. A veszélyes hely­zet kialakulására utaló fény- és hangjelzésekre két kezelője azon­nal, gombnyomással válaszolhat, s például egész bányatérséget men­tesíthet a villamos feszültség alól. A diszpécserközpontot a Kossuth bányaüzem saját műszaki kollek­tívájának szakemberei tervezték meg és szerelték fel. A bányászkodás biztonságát nö­velő műszerparkot a közeljövőben korszerű riasztórendszerrel bőví­tik ki, s megteremtették a számí­tógépes adatelemzés feltételeit is. A berendezés hozzákapcsolható a jelzéseket összegyűjtő és a legész­­szerűbb közbeavatkozási módszert pillanatok alatt kiszámító kompu­terhez. (MTI) A cukorgyárak készülnek a szezonra Az ország 12 cukorgyárában megkezdődött a felkészülés a szep­temberben kezdődő szezonra. majdani szállítási csúcsok enyhí­­­tésére már most gondoskodnak a cukorgyártáshoz nélkülözhetetlen segédanyagokról, így többi között beszerzik a kokszot, a mészkövet. Legtöbb helyen a szerelő-karban­tartó brigádok tevékenykednek ezekben a napokban, felújítják a gépeket, hogy a szezonban minél nagyobb biztonsággal működjenek a berendezések, minél kevesebb legyen a géphibából adódó kiesés. A legrégebbi cukorgyárban, az ácsi üzemben újakkal váltják fel az elöregedett gépek egy részét, és folytatódik a szerencsi gyár re­konstrukciója is. A termelés költ­ségeinek csökkentésére olyan mű­szaki megoldásokkal próbálkoz­nak, amelyekkel az energia jelen­tős része megtakarítható, így pél­dául a szerencsi üzemben keve­­sebb energiát igénylő főzőautoma­­tákat szerelnek fel, máshol kokszról földgáztüzelésre .t?H*ek a át. A rekonstrukciók, felújíáSok. * során bővül a kapacitás is, az idén­­ a tavalyinál 5 százalékkal fí É BSl)­­.... cukrot állíthatnak majd eiő^ tan­­­­ponta. A gyárakhoz befutó jelzések szerint kedvezőek a terméskilátá­sok. A meleg, száraz tavaszi na­pok ugyan megritkították a vetést, a júniusi esők azonban meggyor­sították a répa fejlődését, s így amennyiben az időjárás nem szól közbe, az idén is megterem a jó színvonalú hazai ellátáshoz szük­séges cukorrépamennyiség. (MTI)

Next