Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-05 / 184. szám
* • PETŐFI NÉPE • 1985. augusztus 5. HÁZUNK TÁJA A juh haszna Az országutakon közlekedő gyakran találkozik árokpartokon, tarlókon legelésző kisebb-nagyobb juhnyájakkal Valamikor azt mondták: feltétlenül szükséges a birka a tanyák körül udvarsöprögetőnek. Ma azt mondhatnánk: határsöprögetőnek kell a juh, hiszen sok a kaszálatlan, „legeletlen" árokpart, a hasznosítatlan földzugtartó. Sokan csak nyájnyi — falkányi — juhot tudnak elképzelni, ha legősibb és egyik leghasznosabb háziállatunkról esik szó. Pedig tartanak nálunk néhány juhot családi házak udvaraiban, s tanyák körül. Egyet, kettőt, ötöt. Nem azért, hogy valami nagy hasznot hajtson, hanem, hogy legyen, ami lelegelje az udvar füvét, hasznosítsa a tanya körül kaszálható fűszénát, a kertben is megtermő lucernát, a zöldborsó héját, az ágyásokból és a konyháról kikerülő zöldséghulladékokat. A felsoroltakon kívül mindössze száraz kenyér, kukoricaszár, kevés abrak szükséges néhány juh tartásához. A néhány juhot tartók jól teszik, ha közösen fogadott juhász kezére adják a jószágaikat, a legelőn tartják őket, amíg csak lehet. A birka ugyanis arra született, hogy legeljen, az ól számára börtön, bezárva sárga színű lesz a papja, s a mozgáshiány is hátrányos számára. Néhány termelőszövetkezetnek, áfész-nek alakult már juhtenyésztő szakcsoportja, szervezetten oldják meg a legeltetést, másutt kisebb nyájjal járó juhászok vállalják őket tavasztól a behajtásig, s ily módon szabadban, legelőn tölthetik el az évnagyobbik felét. A juh kicsi helyen is tartható, szerény igényű állat. Füves tanyakörnyéken, árokparton kipányvázva, nagyobb számban legelőre járatva kevés munkával, haszonnal tartható. Nem véletlen, hogy az országban minden ötödik juh a kistenyésztők tulajdonában van. A harcias darazsak Ha a darázs szót halljuk, mindenkiben felmerül az a kellemetlen emlék, amikor egy darázs, pontosabban: egy redősszárnyú darázs megszórta Ezek nagy tömegben rajzanak a hozzáférhető édességre, vagy szállnak asztalra, pohárszélre. Közeleg a szőlőszüret, nemsokára csöpög az édes must, ami messziről is mágnesként vonzza a különböző darazsakat. Ilyenkor elég egy rossz mozdulat ... Közép-Európában a redősszárnyú darazsaknak mintegy száz faja él, valamennyi fekete-sárga rajzolatú. Egyik jellegzetességük, hogy elülső szárnyaikat nyugalmi állapotban hosszanti irányban összehajtják, redőzik. Amíg a redősszárnyú darazsak két pár szárnya — a többi hártyás szárnyúakéhoz hasonlóan — repülés közben kis kampók segítségével összeakasztva egységes felületként működik, addig pihenés közben a két szárnypár másképp helyezkedik el, mint rokonaiké. Elülső szárnyait már a bábból való kibúvás után meghatározott hosszanti vonal mentén kettéhajtja és a két felet egymásra fekteti, tehát a potrohra nem két, hanem három rétegű szárny simul. Igen fejlett rágóik harcias külsőt kölcsönöznek a darazsaknak. Ezzel hasítják fel kibúváskor a bab bőrét, és ragadják meg zsákmányukat. A redősszárnyú darazsak fullánkja a méhekéhez hasonló. Kampócskái azonban sokkal finomabbak, ezért a darázs nemcsak más rovarok testéből, hanem az emlősök és az emberek bőréből is sérülés nélkül vissza tudja rántani fullánkját. Mivel a petreh rendkívül mozgékonyan ,,darázsderékkal" ízesül a torhoz, a darázs úgyszólván minden irányban hathatósan használhatja fegyverét. Az, hogy mikor szúr és hogy milyen gyakran, nagyon változó. Mivel ezek a rovarok a fészkük közelében a legagresszívebbek, meleg időben célszerű óvatosabban közeledni hozzájuk. Az emberi települések közelében a darazsak szőlővel táplálkoznak, lekvárt, esetleg pohárszélen üdítő italt nyalogatnak, de ugyanígy megtalálhatók a strandokon a medencékből kifröccsent víz, tócsák mentén. A méhekhez és a hangyákhoz hasonlóan a társas állatok nemcsupán maguknak gyűjtik a nektárt, folyadékot, vagy húst, hanem a fészekben mindig készek kérő társaiknak a begyükben tárolt táplálékot átadni. A darázsméregre majdnem mindenki egyéni érzékenységétől függően reagál. Megeshet, hogy valaki itallal darazsat nyel, és ez a szájpadlását vagy a nyelvét szúrja meg. A feldagadt száj, torokrész elzárhatja a levegő útját, ilyenkor fulladást okozhat. Abban az esetben is végzetes lehet a szúrás, ha valaki arra különösen érzékeny. Normális körülmények között több darázs mérge együttesen sem jelent nagyobb veszélyt az ember szervezetére . A darázsfészek a fajra jellemző. Találhatunk apróbbakat, nagyobbakat a falak és az ablakkeret repedésében, ereszek zugában, villanyórák dobozában. Védekezés az atkák ellen Nagyapáti Mihály Kunfehértón lakik. Szerkesztőségünknek írt levelében említi, hogy szőlőjében a legtöbb gondot az atkák okozzák. Válaszként elmondhatjuk, hogy ezek a rovarok gyors elszaporodásuk miatt nehezen irthatók. Az őket pusztító vegyszereket hamar megszokják, ellenállók lesznek. Ezért kell az atkaölő szereket váltogatva használni. Néhány készítménnyel pedig — ilyen például a Ditrifon 50 WP, a Fiiból E, az Unitron 40 EC, valamint a totális rovarölő, a Chinetrin 25 EC — pusztítják a kártevő atkákat gyérítő rovarokat is, ezért érdemes e szerekkel óvatosan bánni. Speciális atkaölő szer a Pol Alcaritox. Mindig csak a fiatal atkákat pusztítja el, ezért 10—14 nap elteltével a permetezést meg kell ismételni. 0,2 százalékosra hígítsuk. Használata után 21 nappal fogyasztható a szőlő. Hasonló tulajdonságú a Mitac 20 EC is, ezt 0,3 százalékos töménységgel lehet felhasználni és utána 14 napot kell várni a mérgező hatás elmúlására. A Bi 58 EC-t és a Sinoratox 40 EC-t régebben főleg atkák ellen használták. 0,1 százalékos oldata megfelelő védelmet nyújt a kártékony rovarok ellen. Az előírt élelmezés egészségügyi várakozási idő 7 nap. Érdeklődő olvasónknak, és azoknak, akiknek gondot okoz az atka, javasoljuk, hogy ezekkel a vegyszerekkel felváltva permetezzenek és ügyeljenek a más kártevők ellen hatásos, de az atkák elszaporodását segítő készítmények felhasználásakor. Ismételten felhívjuk a figyelmet a közelgő szüretre, és a kötelező élelmezésegészségügyi várakozási idő betartására. Csak olyan vegyszerekkel permetezzünk, amelyeknek mérgező hatása a szüret időpontjáig megszűnik! EMLÉKEINK: A répaszedő villa A paraszti leleményt, a találékonyságot bizonyítja ez az egyszerű kovácsoltvas eszköz is. A földbe nyomott szétálló heggyel kell a takarmány- vagy a cukorrépát ,,közölni”, majd az öblösödő vállon megült gyökeret egy ügyes mozdulattal kifordítani. A modern répafelszedő gépek előtt bizony csak ez az egyszerű eszköz segített az állattartó földműveseknek a talajból ,,kirángatni” a takarmánynak szolgáló gyökeret. összeállította: Czauner Péter IPARUNK JELENE ÉS JÖVŐJE (IV.) A nagyvállalatok és a „kisbolygók” Az ipar közvetlen jövőjének a megalapozásához, javításához néhány hatásfokának nagyszabású szervezési feladatot is el kell végezni. Ezekre a Központi Bizottság legutóbbi határozata ugyancsak felhívja a figyelmet, s ezek nélkül az említett műszaki feladatok elvégzése aligha gyorsul fel, illetve a műszakiak minden erőfeszítése könnyen csak fél sikert eredményezhet. Az egyik ilyen mindenütt napirenden levő szervezési teendő a vállalatok belső intézményi, irányítási, érdekeltségi rendszerének korszerűsítése. Az eddiginél sokkal „sarkosabb”, tisztázottabb felelősségi megosztás szükséges a termelő-gazdálkodó egységeken belül: önállóbb és felelősségtelibb munka valamennyi részlegben, gyáregységben, üzemben. A kapun belül is Ez természetszerűen feltételezi, hogy mindenütt felhagynak a vállalaton belüli, egyenlőségre törekvő jövedelemelosztással. Figyelemreméltó, hogy a vállalatok közötti differenciálódás mennyivel gyorsabban halad előre, mint általában a vállalatokon belüli. Úgy tűnik, a gyárak közötti differenciálódást jobban elviselik a kollektívák, mint a brigádon, műhelyen, gyáron belülit. Az is igaz, hogy a közgazdasági szabályozás tökéletesedésével, s a vállalati támogatások mérséklésével a vállalatok közötti különbség mintegy automatikusan létrejön. Ezért lehet hibáztatni az életet, a piacot, a szabályozókat; vállalaton belül azonban már egyszemélyi döntésekre lenne szükség, s ettől ebben a kérdésben még sokfelé ódzkodnak. Pedig a munka ott és akkor fordul majd a kívánt irányba, ahol a kapukon belül is egyértelműbb érdekeltségi rendszert teremtenek, s ehhez részlegenként önállóbb intézkedési jogkörrel rendelkező szervezeteket alakítanak ki. Ez a világosabb teljesítménymérést, s erre alapozva a pontosabb, ösztönzőbb, differenciáltabb jövedelemelosztást is lehetővé tenné, ami jobban sarkall a kezdeményezésre, a rugalmas intézkedésre, az önálló fejtörésre, ahelyett, hogy mindenki várja főnök, a főosztály, a központ utasítását. A vállalati belső felelősségi, érdekeltségi rend átalakításával alighanem megszűnne az ismert mottó szerinti gyakorlat: ha nem teszünk semmit, abból nem lesz baj. Az is kézenfekvő, hogy az önállóbb munkára épülő belső szervezetekben az vállalati ellenőrzés, a számonkérés funkcióját meg kell erősíteni. Az üzemi demokrácia is az önállóság és az ellenőrzés, az önállóság és a felelősségvállalás összhangjára épül. Az önállóság nem vezethet anarchiához, a „vállalom a felelősséget" kinyilvánítása nem jelenthet jogot a privatizáláshoz, a vezetetlenséghez, a koordinálatlansághoz. Nem a forma a hibás A vállalati belső mechanizmusok korszerűsítését sietteti, hogy éppen a hazai ipar eddigi fejlődését megalapozó nagyvállalatok belső mechanizmusa felett járt el leginkább az idő. Nem a nagyvállalat avult el, nem a nagyvállalati keret, amely lehetőséget teremt a termelőerők koncentrációjához, hanem a nagyvállalatoknál általában elterjedt irányítási, szervezeti, érdekeltségi modell. A nagy kapacitású vállalatok a magyar ipar nemzetközi versenyképességének legfőbb biztosítékai, egyedül ilyen keretekben garantálható — csak erre van példa a világban — a nemzetközi versenyhez nélkülözhetetlen műszaki fejlesztés, a nagy sorozatú gyártás, annak pénzügyi előnyeivel. Nem a nagyvállalati keret a veszteségek forrása, nem a forma a hibás, hanem a nagyvállalatok belső működési rendje. Ezeket érdemes mindenütt testreszabottan megváltoztatni, a korábban kialakult, a maga idejében talán nem helytelen, uniformizált belső mecchanizmust felszámolni, azért, hogy a nagyvállalatok eléggé nem értékelhető előnyei szabadabban érvényesüljenek. Ez a vállalatokra tartozó feladat. A nagyvállalatok közé persze kellenek a „kisbolygók” — a számos kis és közepes üzem, társulás, vagy akár gmk-k — a vállalati termelés infrastruktúrájaként, a nagy hatékonyságú nagyüzemek termelésének kiszolgálása érdekében. De tévedés, hogy elsősorban azért, mivel a kicsi a nagyot versenyre ösztökéli. Ez ugyanis nem ilyen egyszerű. Ebben a vállalatok és az állam közösen léphetnek előre. Ma már nincs akadálya annak, hogy bármelyik gyár leányvállalatot, társulást stb. hívjon életre, de az állam is — mint eddig — kezdeményezhet vállalatalapítást, sőt most talán a szaktárcák részéről éppen célszerű lenne a kis- és közepes vállalatok számának növelését kezdeményezni. Esetleg nemcsak úgy, hogy korábbi nagyvállalatokat szednek szét. Az így kialakuló vállalati struktúra, kiegészülve a vállalati belső irányítási rendszerek korszerűsítésével, számottevően gyorsítaná a fentebb vázolt műszaki feladatok végrehajtását. Ehhez tartozik még egy fontos iparszervezési teendő: a vállalatok, ágazatok közötti együttműködés fejlesztése. Az utóbbi években a magyar gazdaságban is kialakult az úgynevezett „válságágazatok" csoportja: a kohászat, az alumíniumipar, a nehézvegyipar egyes ágait sorolják ide. (Persze micsoda különbség szocialista vagy kapitalista gazdaságban tartozni valamelyik válságiparághoz. Alapos túlzás a kapitalista világból kölcsönzött szóhasználat, amikor nálunk például a Magyar Alumíniumipari Tröszt ma is munkaerő-hiánnyal küszködik, s nem rendezett tömeges elbocsátásokat.) Nos, a tőkés válság által sújtott magyar ágazatok termékei, ha például nem közvetlenül kerülnének exportra, hanem — hiszen lényegében, a könnyűipart nem számítva, alapanyagokról van szó — sokkal magasabb készültségi fokon, a feldolgozóipar késztermékeiként, ötletes, magas színvonalú gépekbe, műszerekbe, berendezésekbe bedolgozva (az alulemez, az öntvény, a PVC stb.), sok ezer mérnökórát hordozva, akkor számunkra például a kohászat nemzetközi válsága kevésbé volna terhes, és PVC-gyáraink beruházási költségeinek megtérülése is felgyorsulhatna. Új utakon Vagyis el kellene érni, hogy necsak egy-egy gyár keresse a recesszió ellenszerét, hanem egy teljes vertikum, termelési lánc. Például úgy, hogy valamelyik nagyvállalat, élve a lehetőségekkel konstruktőri (mérnök-tervezői) leányvállalatot, tervező kisvállalatot alapít, a műanyag alapanyagként eladható termékek más formában való hasznosítása érdekében. Azután a kidolgozott ötletet, dokumentációt felajánlja feldolgozóipar más ágainak: építő- vagy gépelemnek, bútornak, vagy műszerháznak. Jövőnk alapja az, amit létrehoztunk: a szocialista nagyipar. Ezzel kell, ezzel lehet bátran, új utakat, módokat keresve gazdálkodni. Ebben senki és semmi nem gátol bennünket. Ez az ipar jövője, a szellemes, korszerű, hatékony munka, változatos szervezeti formákban, rugalmas belső kooperációban, a termékek gazdag választékával. Ehhez megvan az alap, a létrehozott kapacitás, s az ehhez nélkülözhetetlen szellemi erőforrásokkal, szaktudással, tehetséggel sem szűkölködünk. — Vége — Gerencsér Ferenc „Az életem a munkám" Művezető a kárpitosüzemben „Aki a Nyilas jegyében született, idealista , de nem álmodozó, tervét másokkal is el tudja fogadtatni, fellépése öntudatos, külseje időskorban is fiatalos". Mindezt egy takarosan összehajtogatott papírlapról olvasta fel Tóth József, aki e csillagkép alatt született. — Jellemzőnek tartja a horoszkópot? — Nagyrészt igen, azért is másoltuk ki a hetilapból, hogy megmutathassam az asszonynak. A gondosan formált gömbölyű betűk alapján arra gondolok, nyilván valamelyik műhelybeli asszony készíthette a másolatot. A huszonegy között lehet szép írású is. Ennyi nő és hat férfi dolgozik ugyanis a bajai Lakberendező, Építő- és Vasipari Szövetkezet kárpitosüzemében Tóth József irányításával. — Negyed százada Itt dolgozom, itt voltam tanuló, és tizenhárom éve lettem művezető. — Főnöke szerint igazi harcos alkat. — Egy jó művezető tud harcolni is. — Mi kell még ahhoz, hogy itt, ebben a műhelyben jó művezető lehessen? — Szeretem a nőket — például ez. Ha nem szeretném már megszöktemi volna közülük! Sok gondjuk, bajuk, és legtöbbször az otthoni problémákat is behozzák. Tudni kell, mikor hogyan lehet velük beszélni, ismerni kell a családjukat, segíteni, hogy a gyerek bejusson az óvodába — és így tovább. — Azt mondják, ma nem könnyű a középvezetők dolga. — Minden döntésnél három szempontot kell figyelembe vennünk: a szövetkezet, a dolgozó és a vezetők érdekelt. Bár az első és utolsó egyre többször azonos. A rangsort a művezető dönti el. Például amikor az exportra készülő Friedland garnitúrát négy nappal hamarabb ki kellett szállítani, mint ahogy terveztük, összehívtam az embereket, és kértem, jöjjenek be hét végén is. A legfőbb érvem az volt, hogy ma sok szövetkezetnek nincs munkája, mi meg azon győzködünk, hogy minél hamarabb elkészüljünk eggyel-eggyel — melyik a jobb? — Ma például mi a feladata? — Előkészítem a holnaputáni munkát — mint mindig. Ha minden rendben megy, a mai nap termelésével nem nagyon kell foglalkoznom. — Mennyi a munkaideje? — Hivatalosan nyolc óra és az ebédidő. De a műhely kulcsát én veszem föl és én adom le. „Életerős férfi vagyok" — mondja, miközben sorolja, mi mindennel kell még törődni, ha jól akarja végezni dolgát. Ezzel indokolja azt is, hogy munkaidőn kívül részt vesz a kárpitos gmk munkájában. Persze, nemcsak a tettvágy, de a többletjövedelem miatt is csatlakozott munkatársaihoz, hiszen a családi házban még ezután készül el a gázfűtés. ..A művezetők amúgy sincsenek túlfizetve", — jegyzi meg. „A feleségem például 10 évi munka után most csaknem annyit keres, mint én." — Mennyi időt tölt a családjával? — A délutánokat — ha lehet. Kertes házban lakunk, de majdnem mindent a piacról veszünk. Egyébként is csak hét végén főzünk — nem kívánhatom a feleségemtől, hogy munka után még azzal is bajlódjon. A kertet ugyan ő ápolja, szereti a kertészkedést. Ügyes asszony, ha tanulhatott volna. . A lányunk teheti, igaz, jól is tanul. Élete alakításakor minden ember döntés elé kerül: mi legyen a rangsor? A család, a hivatás, a hobbi , vagy valami más alkossa az életfán a főágat, segítsen hordozni a többit. A kérdésre, hogy mi a legfontosabb, Tóth József habozás nélkül válaszolt: — Az életem a munkám. Hiszen abból alapoztam meg a család életét is. Nem szégyellem kimondani: szeretek dolgozni. (Én ugyan nem hiszek a csillagképek jellemalakító szerepében, de azt meggyőződéssel vallom: jó lenne, ha a Nyilas jegyében születettek között is minél többen mernék életüket ilyen módon formálni) Frjszes Edit