Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-17 / 194. szám

I • PETŐFI NO?3 © 1983. augusztus 11. Pótolják a terméskiesést A helyszín: a jászszen­tgászlai termelőszövetkezet elnöki irodá­ja. A beszélgetés témája a közös gazdaság és a Duna—Tisza közi Építőipari Vállalat — a DUTBP — hosszabb távú együttműködé­sének kialakítása. A vállalat főművezetője, feke­te Béla: — Meg tudnánk adni 15—20 faipari célgépet, amely elősegíte­né a gyártmány síkára bővítését. Elfogadják-e ajánlatunkat? Kanyó István elnök: — A szükséges épületeket elő tudjuk készíteni. Több régi rak­tárhelyiségünket rendbehozzu­k, átalakítjuk. Megfelelnek a cél­nak. — Tehát meg is egyeztünk — búcsúzik a vendég. A beszélgetés előtörténete következő: a jászszentlászlói ter­­­melőszövetkezetben — amely a község nevét vette fel, a helyi közös gazdaságok egyesülésekor — az idei aszály már eddig csak­nem 10 millió forint értékű kárt okozott. A vezetőség, „ tagsággal közösen megvitatta a tennivaló­kat. Régi épületek két hét alatt történt rendbehozásával, raktár­­helyiségek kiürítésével július el­sejétől két ipari üzemet is létesí­tettek a kiesés legalább részbeni pótlására. Az egyik a DUTÉP-nek készít ablakelemeket, főként saját er­dejükből származó alapanyagok­ból. A termelőszövetkezeti aszta­losüzem néhány hetes munkájá­val elégedett a megrendelő. Ezért akarja hosszabb távra megkötni a szerződést. Az elnök megmutatja az új üzemet. — Itt nem vész kárba még a hulladék sem, a deszkadarabok­ból ládákat készítünk, a forgá­csot és a fűrészport az állatte­nyésztésben hasznosítjuk. Arról is tárgyalunk, hogy a kisebb da­rabokból különböző tipliket ké­szítünk az építőiparnak. A számításaik szerint az idén már egy-­két millió forint nyere­séget hoz az üzem. Ha sikerül­nek a fejlesztési tervek, évi 15 millió forint termelési értékkel számolhatnak. •Elmegyünk a másik ú­j üzem­be is, amelyet a bugaci Aranyka­lász Szakszövetkezettel közösen — hasonlóan rövid előkészítés után — július elsején indítottak. Az együttműködés formája egy­szerű gazdasági társulás, amely­nek ügyintézője a szakszövetk­e­­zet. A vasipari és műanyagcik­keket gyártó részleg a tervek szerint évente 10 millió forint termelési értéket hoz. .Beszélgetés közben megtudom, hogy — mivel a szövetkezet szán­tóterületének aranykorona-érté­ke hektáronként 17 alatt van — — a gazdaság az egyéb okból tá­mogatott üzemek kategóriájába tartozik. Arról is tájékoztat­­ az elnök, hogy milyen intézkedése­ket tettek — az ipari mellék­üzemágak fejlesztésén kívül — az aszálykárok csökkentésére, így, többek között a tervezettnél százzal több hízómarhát értékesí­tenek. A fővetésű kukoricát, amely a szárazság miatt már nem hoz termést, silózzák. Szerencsé­re a szőlőnél biztatóak a kilátá­sok. A tavalyi töb­b mint 14 ton­na hektáronkénti termést az idén — ha az időjárás közbe nem szól — túlszárnyalják. A szövetkezet tagja a Kiskunhalasi Állami Gaz­daság által kezdeményezett Hala­si Szőlőtermesztési Rendszernek. A termés értékesítése — előrelát­hatóan — a kölcsönös előnyök alapján, megoldódik. A munka­helyi közösségek tanácskozásain a termelőszövetkezet minden tag­ja vállalta, hogy szabad idejében egy tonna szőlőt és gyümölcsöt takarít be. Az építési ágazat dol­gozói elhatározták, hogy 800 ezer forinttal nagyobb értékű munkát végeznek az előirányzottnál. Se­gít az is, hogy a Magyar Nemze­ti Banknál kérelmezik a rövid, közép- és hosszú lejáratú hitelek törlesztésének későbbre történő ütemezését. Jászszentlászlón gyors intéz­kedésekkel reagáltak, hogy mostoha időjárás okozta károkat a némileg pótolják. K. S. • A termelőszövetkezet újonnan létesített asztalosüzeme. INNOVÁCIÓ A HALASI FÉMMUNKÁS­ GYÁRBAN Az újító magatartás — követelmény Nagyjából a negyedik és az ötödik ötéves terv­időszakban zajlott le az építőiparban az az in­nováció, megújulás, amely a házgyárak létreho­zásával és a könnyűszerkezetek térhódításával az iparosítottság magas fokát eredményezte a kivitelezésben is. (Sajnos, nemcsak gyorsult, ha­nem sokak véleménye szerint indokolatlan ütem­ben drágult is az építkezés.) A népgazdasági programban az utolsó honosítás a francia FIL­­LOD építési rendszer megvásárlása volt. A hasz­nosítást a Fémmunkás Vállalatnak, közelebbről halasi gyárának feladatává tették. Az ottani kol­lektíva igyekszik felkapaszkodni az üzembe be­­bocsátott innovációhullám hátára. Ritmuszavar A kiskunhalasi gyár akkorra a hatodik ötéves tervidőszak kezdetére­­ állhatott készen a „fém­­munkás-FILL/CD”-nak elnevezett rendszer elemei­nek előállítására, amikorra a népgazdaság az egyensúlyi helyzet további romlásának megállítása érdekében a felhalmozás, a beruházások visszafogá­sára kényszerült. Ilyen helyzetben új terméknek piacot szerezni nehéz. A ritmuszavar kedvezőt­len­ül hatott a halasi gyár­ életére, amely a hagyományos épület lakatos-ipari termékei­t — korábban nagy eredményességgel ké­rhette ezeket — zömmel átadta kis üzemeknek, s jövőjét a megtartott acélszerkezetek, keretes cső­állványok, és házgyári szerelvények mellett legelső­­sorban­ az iskolák, irodaházak és egyéb közösségi épületek elemeinek készítésétől remélte. Az új terv­időszak első évében a veszteségesen gazdálkodók sorsában osztozott a kollektíva, s a másodikban is alig sikerült ezt elkerülnie. A következmények: bizonytalanság a keresetek alakulását illetően, mun­kaerő-elvándorlás, ugyanakkor „­élniakarás”, szívós fejlesztőmunka kibontakozása az új technika hasz­nosítására, s új termékek születése. Alkalmassá tették a FILLOD-t más rendszerekhez való csatla­kozásra és sokféleképpen hasznosíthatóvá, gazda­ságosabban gyárthatóvá módosították az eredeti pa­nelokat. Veszteség helyett A Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyára — mint arról dr. Judák Imre igazgató tájékoztatott — 1983 első felében sikeresebben gazdálkodott, mint az előzőekben. Értékesítési előirányzatukat 100,3 százalékra valósították meg, s ezzel az előző év első hat havi teljesítését 13,7 százalékkal túlhalad­ták. Nem gond nélküli hónapok állnak e számok mögött. A félévet még mindig az jellemezte, hogy a FILLOD-termékre kevés volt a megrendelésük. A hiányt úgy pótolták, hogy több acélszerkezetre, keretes esőállványra és házgyári szerelvényre ke­restek megrendelőt. Így végül elegendő munkájuk volt. Sikeresen valósították meg az anyag- és energia­takarékossági elképzeléseket,­ ami jótékony hatás­sal volt az önköltségre. Az egy fizikai dolgozóra számított termelékenység a tervezettnél 4, a tava­lyi első félévinél pedig 24,1 százalékkal volt maga­sabb, bár a műszaki-gazdasági előkészítés még oly­kor zökkenőkkel zajlott. Számottevően javították a forgóeszköz-gazdálko­dást: a termeléshez vásárolt és a saját anyag és egyéb készlet a vállalat által engedélyezett tonna alatt maradt. A forgási sebesség — aminek lassú­sága akadályozza a nyereségképződést — június végére 84 napra állt be, lényeges gyorsulással. A kiskunhalasi Fémmunkás-gyár — tekintettel a profilmódosítás utáni piaci helyzetére és ezzel ös­­­szefüggő belső gondjaira . 1983 első félévi, gazdál­kodásban 2,82 millió forint veszteséggel számolt a tervkészítéskor. Ezzel szemben 5 millió 384 ezer forint nyereséget könyvelhetett el, ami az adott helyzetben biztató eredmény. Mértéktartó derűlátás Reményekre jogosítanak az innovációs erőfeszí­tések, a műszaki fejlesztés folytonossága, amely a hazai és külföldi piac által igényelt termékek ki­alakítására irányul, így született meg többek kö­zött a Halas típusú bejárati ajtó. Új, megtakarítá­son alapuló belső ösztönzési rendszert vezettek be az év elején, amelynek pozitív hatása már érzékel­hető volt. A dolgozók kilépése,belépése lecsen­­desült. Az esztendő első részében nem érték el céljukat az optimális termelési rendszer és rend kialakítá­sában, ezért itt még fontos teendők vannak hátra. Viszont a mennyiségnövelési törekvés mellett elő­térbe került a jó minőség és a határidőre történő szállítás szempontja, ami nélkül ma nincs üzleti siker. A gyár közössége az év végéig hátralevő idő­szakban legalább az első félévi hatékonyságot akarja elérni, esetleg azt túlszárnyalni. Bíznak e szándék valóra válásában. Dr. Judák Imre igazgató elmondta, hogy az idén — bár arányát tekintve ez még mindig kevés — már több a megrendelésük FILLOD-termékre. Egy budapesti és két debreceni iskola bővítéséhez gyár­tanak könnyűszerkezetes elemeket. Az utóbbi hely­ről márciusban kapták­­ meg az utolsó tervet, s ős­­szel mégis taníthatnak majd az új épületrészek­ben. A Fővárosi Számítóközpont és Díjbeszedő Vál­lalatnak egy nagyobb épületet készítenek. A ,,fémmunkás-FILLOD”-rendszer a kötöttsége ellenére is lehetőséget ad az építészi fantáziának rendeltetésének jól megfelelő és tetszetős létesít­mény tervezésére. A gyorsasága miatt kívülálló szakemberek is versenyképes építési módot látnak benne. Ám meglehet, hogy ezt a halasi gyár csak a gazdasági fellendülés várt újabb szakaszában tudja majd csak bizonyítani. A. Tóth Sándor Beszélgetés a lakásfelújítási alapról Bács-Kiskun megyében 42 la­kásfenntartó szövetkezet műkö­dik, amelyben összesen több mint hét és fél ezer ott­hontulajdonos tömörül. Az épületek egy része már idősebb 15 évnél, érthető hát, hogy egyre gyakrabban me­rül fel ott a kisebb-nagyobb ja­vítások szükségessége. Ehhez, va­lamint a nagyobb arányú renová­láshoz, illetve tatarozáshoz vi­szont igen sok pénz kell, mely­nek előteremtése korántsem egy­szerű feladat. Sok olvasónk ér­deklődött nálunk az ezzel kapcso­latos teendőkről, ezért felkeres­tük a MÉSZÖV lakásszövetkeze­ti osztályának vezetőjét, Gyenei Ferencet, akinek a legfontosabb tudnivalókra vonatkozó kérdése­ket tettük fel: — A lakásfenntartó közösség miből képezi a gazdasági alapját? — Immáron hetedik éve írja elő törvényerejű rendelet, hogy az ilyen szövetkezethez tartozó tag és nem tag tulajdonos fenn­tartási és felújítási hozzájárulást köteles fizetni. A tanácsi értéke­­sítésű lakásoknál eddig a vásár­lási ár 5 ezrelékét kellett havonta tartalékolni ilyen célra, míg a szövetkezeti szervezésben épült lakásoknál a tagság döntötte el, mennyit fizet az említett alapba. — Elegendőnek bizonyult-e az összegyűjtött pénz? — Kezdetben igen, ma már azonban — tekintettel a la­k­ások lényegesen magasabb forgalmi értékére — kevés ez az összeg. És bekövetkezett egy ellentmondás is, mégpedig az, hogy az egy év­tizednél is korábban létesült, vagyis a mostanság már hamaro­san felújításra váró lakások gaz­dái 30—50 forint hozzájárulást fizettek havonként, a nemrégen átadott modern otthonok tulaj­donosai pedig 150—180 forintot. Ezt az igazságtalan helyzetet van hivatva megszüntetni az építés­ügyi és városfejlesztési, valamint a pénzügyminiszter 29­902. (XII. 27.) számú rendelete, mely ez év július 1-e óta van hatályban. — Mi e jogszabály lényege? — Ezentúl a szervezési és ki­vitelezési formától függetlenül a lakások hasznos alap­terü­letének arányában kell fizetni a felújítási alapba. A 15 évnél fiatalabb, lift nélküli lakásoknál 2 forint, Lifttel rendelkezőiknél 3 forint, a a 15 évnél régebben épült, illetve felújított lakásoknál 1—1 forint­tal több négyzetméterenként ez az összeg. Gyorsan hadd tegyem hozzál, a jövőben (s a közgyűlés határoz a felújítási alapképzés ügyében. Ám ha a tagság az előzőekben említett fizetési kötelezettséget fogadja el, akkor a nagy munká­hoz felvett hitelt 3 százalékos ka­mattal adja az OTP. Amennyiben a lakóközösség más mértékben fizeti a hozzájárulást, 6 százalék lesz a felvett kölcsön utáni ka­mat. — Van-e ímdr tapasztalat ar­ról, hogyan élnek döntési lehető­ségeikkel a szövetkezetek? — Jelentős részük a közölt ta­rifának megfelelően fizet, van azonban olyan Lakásközösség is, a­mely kisebb összegben szabta meg a hozzájárulási összeget. Vé­leményünk az, hogy az ilyen he­lyeken nem lesz könnyű össze­szedni a pénzt, mely zavartalan­ná tehetné a felújítást. Mellesleg még arról sem szabad megfeled­kezni, hogy a befizetett forintok a felhasználásig évi 3 százalék kamattal gyarapodnak. — Van-e biztató jele annak, hogy az összegyűjtött tokában zökkenőmentes pénz­bir­lesz a kivitelezés? Egyáltalán, hol ta­lálnak építőkre, mesteremberek­re a szövetkezetek? ! — Ezek a közösségek idejében felkészülhetnek a munkáikra, me­lyekhez szerződtethetnek kisipa­rosokat és más szakipari dolgo­zókat. És bizonyosra vehetői, hogy találnak vállalati, vagy szövetke­zeti építőiket a felújítás elvégzé­séhez, amivel kapcsolatban MÉSZÖV is ad segítséget a hoz­­­zá fordulóknak — mondotta vé­gezetül Gyenei Ferenc osztályve­zető. Fogadószoba A félreértések elkerülése vé­gett már elöljáróban leszögezem: tántoríthatatlan híve vagyok a demokratizmusnak. Az olyan nyílt, őszinte fórumnak, ahol támogatók, a kétkedők, az ellen­e érvelők, az alternatívákat aján­lók szenvedélyes, ám a jobbító szándékot sohasem nélkülöző szóbeli csatájának eredményeként születik meg az ésszerű közössé­gi döntés. Ennek persze lehet kútforrása a külső ráhatás, a va­lamilyen célból különösen erős befolyás is, meg a sajátos kö­zöny, ami azt jelenti, hogy résztvevők pusztán formális mó­­­don nyilvánítják ki az egyönte­tű véleményüket. Hogy ez utób­bi milyen kellemetlenséget, sőt bosszúságot okozhat, arra ekla­táns példa a következő, mely feltehetően tanulsággal szolgál mások számára is. Minden ama vitathatatlan tényre vezethető vissza, hogy Petőfi Sándor utca 9. szám alat­­­ti lakóközösségünk pénztára igen szűkös tartalmú a kiadásokhoz viszonyítva. Gondnokságunk hosszú tépelődés után jutott ar­ra az elhatározásra, hogy feltét­lenül szükséges növelni a bevé­telt. Kézenfekvő megoldásként kínálkozott a földszinten fülkeszerű hely bérbeadása levő egy butikosnak. Az ügyben lakógyűlést hívtak össze az illetékesek, akik világo­san ismertették a nyolcvan csa­ládot érintő pénzügyi gondot, az orvoslás egyik lehetőségét. A­­ megjelentek — már akik fontos­nak találták, hogy e témára oda­figyeljenek — általában egyet­értettek a közös helyiség kiske­reskedő általi igénybevételével, kevesen gondoltak viszont az át­rendezés miatt útba eső — és számozott rendben sorakozó — postaládák jövőbeni sorsára. Pe­dig meg kellett volna beszélni, hová kerülnek, s ki lesz a fele­lős a leszedésükért, majd az új­bóli felszerelésükért. (Most saj­nálom csak, hogy nem tudtam ott lenni ezen az összejövetelen, különben szóba hozom a dolgot.) Ami a tervezett műszaki jelle­gű intézkedéseket illeti, azok nem várattak magukra sokáig: a fül­kében szépen berendezkedett a butikos, a postaládákat széttelepítették a kevésbé pedig ava­tott kezek. Miért mondom az utóbbit? Mert csak akképpen magyarázható az összevisszaság, ami jellemző a ládákra. Külön­ben ott nem tud eligazodni kézbesítő sem, aki fehéren-feke- a­tén közölte, addig nem hoz ki le­velet és egyéb küldeményt ne­künk, míg nem lesz rend a kis szekrények körül, ő tartja is sza­vát, így csak remélhetjük, hogy egyelőre senki sem küld fontos értesítést, netán sürgönyt a cí­münkre, hiszen nem kapnánk meg. Hogy meddig tart ez az ál­lapot, nem is sejthető, hiszen a lakók egy részének az a — nem éppen a demokratikus megnyil­vánulást idéző — véleménye, hogy az korrigálja a hibát, aki előidézte. Igazán kár, hogy e fe­lelősségből nem óhajtanak részt vállalni azok, akik a szavazásuk­kal zöld utat adtak a szóban forgó lépcsőházi változások­nak... (Elmondta: Baksa János kecskeméti olvasónk.) Ahol pazarolják a vizet... A kánikula következtében Kecskeméten is megnőtt a vízfo­gyasztás. Bizonyítékként hadd hivatkozzunk ama délutánokra, illetve kora estékre, amikor már a harmadik emeleteken is mini­mális a víznyomás. Ezt többen magyarázzák azzal, hogy egyesek mértéktelenül öntözik a kertjü­ket, vagy éppen „fáraszták” az autójukat. A Március 15. utca 42. szám alatt lakó id. Olajos Jánosné egyébre is rádöbbent, s erről­ így számolt be a lapunkhoz küldött levelében: A házunk előtti csapról töltik fel rendszeresen a közterületet locsoló autókat. De sajnos, úgy, hogy közben hektónyi víz ömlik szerteszét. Például az itteni par­kolóba, ahol szinte sártengerben várakoznak a gépjárművek. A gyerekek játszóterén sem különb a helyzet. Alighanem számos csa­lád örülne a „híres” város lakó­épületeinek magasabb emele­tein, ha a tikkasztó hőségben csupán negyedannyi vízhez jutna hozzá, mint amennyi helyütt kárba vész. A szerk. megjegyzése: Biztosak vagyunk benne, a vízkivétel kö­rüli visszásságot mielőbb meg­szünteti az illetékes cég. Nem tudjuk azonban, hogy a locsoló családok mikor lesznek belátással azokra, akik a­­ modern lakásaik­ban­ órákig is kénytelenek nélkü­lözni a vezetékes vizet mostaná­ban, ha szűk a cső keresztmet­szete. Ki vásárolhat személygépkocsit OTP-hitelre? A napokban kopogtattak be hozzánk azok a kecskeméti mun­kavállalók, akik a feladatuk ellá­tásához rendszeresen használnak saját autót. Emiatt azonban van­nak ismétlődő gondjaik, ugyanis az öreg (agyonstrapált) kocsijuk sokszor elromlik, a javítása nem­egyszer heteken át tart és addig szüneteltetni kénytelenek a „ki­szállást”. Megoldást jelentene egy új gépjármű, csak hát sajnos ke­vés a pénzük olvasóinknak, kik azt hallották, ehhez a vásárláshoz ma már kérhető anyagi támogatás a pénzintézettől. Ki élhet ezzel a lehetőséggel? — kérdezik. Mint ismeretes, az általános ta­karékossági programnak megfele­lően jelenleg kissé szigorú szabá­lyok írják elő: ki, mikor, milyen feltételek közepette veheti igény­be hivatalos célra a saját autóját. E rendelkezés után afféle könnyí­tésnek számít a közelmúltban ho­zott országos hatályú döntés, mi­szerint azok a dolgozók, akik a munkahelyükön most is kapnak gépkocsiátalányt (mert a teendőik elvégzéséhez nélkülözhetetlen saját tulajdonú gépjármű haszná­­­lata), vásárolhatnak maguknak vadonatúj autót OTP-hitelre is. Ez az összeg a vételár legfeljebb 50 százaléka lehet, illetve maxi­málisan 50 ezer forint. Fontos tudni, hogy az igénylő­nek jövedelemigazolással kell bi­zonyítania hitelképességét, s kölcsönt —, melynek kamata évi a 8 százalék — három éven belül kötelező visszafizetni. Még annyit: a MERKUR-nál nem élvez elsőbb­séget az ilyen vevő. A rokkantsági nyugdíjról A kiskunfélegyházi L. Gy.-né nagy műtéten esett át évekkel ez­előtt, amikor csípőprotézist ka­pott. Az orvosi beavatkozás oly­annyira eredményesnek tűnt, hogy hamarosan munkába állt. Mindez, valamint a vele járó rendszeres gyaloglás azonban nem tett jót olvasóknak, akinek most már csillapíthatatlan fájdalmai vannak, s nehezen mozog. Gyógy­kezelői megoldásként javasolják a nyugállományba kerülését. Ezzel kapcsolatban írja a szerkesztősé­günkhöz címzett levelében: „Har­mincnyolc éves vagyok, de még csupán öt esztendőt tesz ki az összeg szolgálati időm, mely úgy tudom, kevés a rokkantságra, il­letve az ilyen nyugellátásra jogosultság megállapításához­ való Ha így van, mit lehet tenni érdekem­ben?” A társadalombiztosítási törvény előírása szerint rokkantsági nyug­díjat az az személy kaphat, aki egészségromlás, illetve testi, vagy szellemi fogyatkozás következté­ben vesztette el munkaképességét 67 százalékban és egy évig nem várható javulás ebben az állapo­tában, valamint rendelkezik a szükséges szolgálati idővel, s nem dolgozik rendszeresen. 35 éves életkor betöltése után 10 év szol­gálati időt követel e rendelkezés. A félreértés elkerülése végett hangsúlyozzuk külön az egészségi állapotára való tekintettel bárkit rokkantnak nyilváníthat a szak­orvosi bizottság, csakhogy az egyéb feltétel híján mégsem kap­hat nyugdíjat mindenki. Ehhez meg kell szerezni a minimális szolgálati időt, például könnyebb munkával, esetleg bedolgozóként. Ilyen célú segítséget lehet kérni a munkahelytől, vagy a helyi ta­nácstól. Ez utóbbi hatóság szeres szociális segélyben is rend­ré­szesítheti — persze kérelem alap­ján — a rászoruló rokkantat. Itt jegyezzük meg, hogy a mozgássé­rült bejuthat a rehabilitációs jel­legű szakosított szociális otthon­ba is, feltéve, ha a szűkebb kör­nyezetében nem biztosítható kel­lő foglalkoztatása, illetve gondo­zása. Önnek azt javasoljuk, keresse fel ügyében a lakóhely szerinti vá­rosi tanács egészségügyi hatósá­gát, melytől megfelelő támogatást remélhet. Szerkeszti: Velkes Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. ■ ■ ■ KÉRDEZZEN - FELELÜNK ■ ■ ■

Next