Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-18 / 195. szám
Életforma-műhely Tabdiban A bugaci kulcsofíházba hirdette meg a megyei KISZ-tizottság, de az ottani áldatlan állapotok miatt végül Tabdiban, a Kiskőrösi Állami Gazdaság építőtáborában jöttek össze a szakmunkástanulóik idei megyei olvasótáborának résztvevői. Aznap, amikor ott jártunk, éppen Dobozy Eszter, a Kodály iskola magyar szakos pedagógusa foglalkozott a gyerekekkel. A témakörök — hogyan született az emberi beszéd, nyelvek kialakulása, a finn-ugor a nyelvcsalád, a magyar ősköltészet — szorosan kapcsolódtak az előző napok anyagához, amikor is Bognár András, a kecskeméti Katona József Könyvtár tudományos főmunkatársa tartott rendkívül izgalmas előadásokat a szent nyelvekről, a keresztény mitológiáról, a bibliáról, hogy a gazdag tematikából csak egy-két példát említsek. Az apró helyiség, ahol a foglalkozásokat tartják, véletlenül sem emlékeztet asztalok és székek osztályteremre; nyelmes matracokká! helyett berendezték be a szobát, aki fázott, meleg takarót húzhatott a vállára. Az egyik sarokban tekintélyes könyvhegy tornyosult, vetítő, magnó, lemezjátszó egészítette ki a berendezést. Volt, aki „csak” a fejében rögzítette az elhangzottakat, mások kezében jegyzetfüzet lapjai zizegtek. A szekrény: nyitottság és bezártság •Nem „olvastató” táborban vettek részt, melyben iskolai szabályok, feladatok és követelmények jelentik a mércét, hanem a lehetőségek szerint ,egy életforma-műhelyben, ahol a személyiségünk tiszta értékeit meg a felszínre hozni, próbáljuk egymás szeretetét,, megbecsülését, a szolidaritás érzését, az egyéni nyíltság és a közösségi nyitottság tudatát, készségét és gyakorlatát. Mindazt, amihez tanulságul az emberiség egyetemes kultúrája szolgál, amire a művészet, az irodalom tanít. Az Olvasótábor elnevezés tehát egy metafora, szimbólum, ami arra a tényre utal, hogy az egyetemes kultúrából művészetből az önkiteljesedésünkhöz még mindig az olvasással sajátíthatunk ki a legtöbbet. A gondolkodó ember előzménye az olvasó ember kell legyen”. Az előbbieket abból a személyes hangú levélből idéztem, amelyet Csató Károly, a tábor művészeti vezetője írt a résztvevő fiataloknak. Úgy hiszem, a műhelyben folyó munka lényegét ennél hitelesebben nem lehet megragadni. Ide kívánkoznak még azok a gondolatok, amelyeket Kriskó János kiscsoportvezető, egyébként a kecskeméti Városi Tanács közművelődési csoportvezetője fogalmazott meg. — Ebben a táborban semmi sincs előre szabályozva. Persze vannak olyan dolgok, amelyek ettől függetlenül is természetesek: vigyázni kell a testi épségre, nem szabad alkoholt fogyasztani. A csoportok — mivel a kezdeti időszakban közösségről még nem beszélhetünk — önszabályozóvá válnak, nem használunk direkt pedagógiai módszereket, az önnevelésen van a hangsúly. Ezek gyerekek már elég felnőttek ahhoz, hogy tudják, mit szabad és mit nem. A tábor a maga módján komplex, hiszen az irodalmi alkotások mellett, illetve velük együtt foglalkozunk zenével, képzőművészettel is. Az első néhány napot alapozással töltjük, a történelmi, irodalmi, és társadalomtörténeti művészet - összefüggések felismertetésére és tudatosítására törekszünk, úgy, hogy ezzel a jelen viszonyainak és lényegének megértéséhez segítsük hozzá a gyerekeket. Kreatív szisztéma szernt dolgozunk, hagyjuk, hogy a gyerekek kibontakozzanak, nincs előre meghatározott tematika, a program majd, az érdeklődésnek megfelelően, alakul. Ettől függ az is, hogy később milyen művészeket, előadókat fogunk meghívni. Sokat foglalkozunk a különféle jelentéstartalmakkal, a szimbólumokkal. Megpróbájuk ráébreszteni a gyerekeket arra, hogy például a szekrény, azon kívül hogy ruhákat akasztunk bele, mást is jelenthet, nyitottságot, bezártságot. Vagy: mit szimbolizál a fehér vagy a fekete drapéria, mondjuk egy könyv mellé fektetve. A napok éjszakába nyúló beszélgetésekkel fejeződnek be. Sokan meglepődve hallgatnák, hogy az általuk „eltemetett” szakmunkás tanulók, mekkora biztonsággal foglalkoznak az emberiség jövőjét érintő kérdésekkel... Sci-fi után a Gilgames Déltől három órányi pihenő jár mindenkinek: van aki alszik, zenét hallgat, olvasgat. Az egyik lakatlan háló már-már egy műterem benyomását kelti. Hárman hajolnak egy nagyobb kartonlap fölé. A papírról villogó, sárga szemekkel néz vissza egy vámpírfokú, porszívócső-nyakú fantáziaszülte lény. Nem nehéz kitalálni, hogy sci-fi rajongókkal van dolgom.. Szvetlik Tamás és Lakos László a kiskunhalasi 618-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetből Tóth György pedig a félegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskolából jött.Lakos László a trió szóvivője: — Nagyon jó itt, szabadnak érezzük magunkat, nincsenek kötöttségek. Tegnap is éjféig rajzoltunk, igaz, reggel alig bírtunk felkelni. Már kialakulóban van egy kis közösség is. Szerintem tavaly Baján jobb volt, mert ki lehetett menni a városba, többen is voltunk, több embert ismerhettünk meg. Engem a sci-fi érdekel a legjobban, de történelmi regényeket is olvasok a legrégebbi korokról. Most fogtam bele a Gilgames eposzba. Itt hívták fel rá a figyelmem. Már csak azért is izgalmas lesz, mert ugyanott játszódik, ahol az egyik kedvenc fantasztikus regényem, az Amikor meghaltak az istenek sztorija. Kovács Ildikó most végezte az elsőt a kecskeméti 823-as szakmunkásképzéiben. Műszergyártó és karbantartó tanuló, tudományait már itt is kamatoztathatta: ő találta meg a tábor egyetlen írógépén az „elveszett” b betűt. A csavarhúzó helyett most könyvet szorongat a kezében. A világirodalom legszebb drámáit. — Nem nagyon szoktam olvasni, inkább kézimunkázok és főzök. Mégis, nem bánom, hogy eljöttem. Szívesen hallgatom az előadásokat, a magyart és a történelmet egyébként is kedvelem. Ezekre az ismeretekre nemcsak addig lesz szükségem, míg iskolába járok, hanem egész életemben. Az én szívem játszik Vallomások a fenti című faliújságról: „Szerintem ez a tábor nagymértékben fejleszti az emberek világnézetét, ami úgy érzem, a mi korunkban nagyon fontos. Nagyon jó érzés az, ha az emberrel foglalkoznak.” — „Én nem nagyon érzem jól magam. Egészen másnak képzeltem el.” — „Jó ebben a táborban, őszinték vagyunk egymással hogy és mindig kimondjuk az igazat.” — ..... néha egy kicsit unalmas, mert egész nap csak ülünk.”— „Nekem nagyon tetszik, hogy mindent magunknak kell megoldani. Olyan, mint egy képzeletbeli szigeten, ahol teljesen magára van utalva ez a kis közösség. Itt csakis úgy alkothatunk valami csodálatos dolgot, ha összefogunk.” Vagy csak úgy egyszerűen: „Jó itt!” Kár, hogy mindössze ketten jöttek el Tabdiba!húszan- Kormos Emese 1083.afgusztus 18. • PETŐFI NÉPE • 8 Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról Sokan állítják, hogy a nyári napok nem föltétlenül kedveznek a magvasabb gondolatokat tartalmazó könyvek olvasásának. Mégis derűlátóan ajánlhatjuk Szűcs Jenő újabb munkáját, mert a történelmi témák mostanában kedveltek. Mindezt erősíti a szerző személye is, hiszen a neves középkorkutató eddig megjelent írásai szinte minden alkalommal szellemi pezsgést jelentettek. Most sem lesz másként. Történelmi esszéjét Bibó István nevével kezdi Szűcs Jenő. Maga ez a tény egyesek számára szenzációt sejtet másokban esetleg további merev elutasítást várnak. Holott a szerzőtől semmi sem áll távolabb, mint az, hogy ily módon keresse néhány felszínes érdeklődő „kegyeit". Sokkal inkább fontosnak tartja azt a tényt, hogy Bibó felfogása „elég szuggesztív ahhoz, hogy a történészt továbbgondolkodásra sarkallja, éspedig ama dimenziókban, ahol a jogelmélet és a politikai tudomány (nemkülönben a közigazgatási gyakorlat és a politikai publicisztika) elhunyt művelője is elsődlegesen, kereste a magyar történelem regionális helyét, állam és társadalom viszonyában. A könyv címében ez áll: vázlat. Szerzője nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy áttekintse több évszázad történetét: Európa fogalmának megszületésétől földrészünk részekre szakadásáig. Érdeklődésének középpontjába — újabb keletű meghatározással — Közép-, Kelet-Európa áll. Módszerére jellemző, hogy eszmefuttatásában nagyobb figyelmet fordít a nyugati és a keleti irányra, mint arra a területre, melyhez Magyarország is tartozik. Ezzel plasztikusabbá teszi hazánk történelmének,,közép-keleteurópai” sajátos képletét. Írásának műfaja — és terjedelme — sem teszi lehetővé, hogy részletekbe bonyolódjon, vagy minden esetben következtetéseket vonjon le. Mégis néhány megjegyzése — mint például az, hogy a hűbéri udvarok és a lovagi miliő hiányából következik az is, hogy a magyar nyelv a Nyugathoz képest vagy három évszázados késéssel merészkedett az írásbeliségbe — újszerű. Ugyancsak a műfaj következménye, hogy az olvasótól feltételez bizonyos történelmi, tárgyi ismeretet, de mindez nem kell, hogy elriasszon bennünket a kézbevételtől, mert Európa nyugati fele társadalom szerveződésének fontos elemeit és Kelet-Európa fejlődésének menetét pontosan nyomon követhetjük ebből a munkából A nagyvonalú gondolkodásmód így teszi lehetővé, hogy Európa három történeti régiójának látszólag egymástól független história szálai összefussanak. Mivel összetartoznak, hatással vannak egymásra a valóságban is. Miben látja Szűcs Jenő a magyar történelem „közép—kelet-európai” jellegét? Sajátos képlet — írja —, mert hibrid módon kettős arculatú: egyrészt kora újkori „kelet-európai” fordulata a nyugati képlethez képest szélsőségessé fokozta a gazdasági-társadalmi szerkezet torzulásait és kiegyensúlyozatlanságát (következésképpen a társadalmi és politikai erőviszonyok megmerevedését), másrészt azonban a fordulat századokon át sem volt képes kiiktatni a szerkezet „nyugatias” alkate terheit. Úgy vélem, hogy e könyv alapján nemcsak a történelmet ismerjük meg jobban, hanem választ kaphatunk mai életünk kérdéseire is. Biztos vagyok benne, hogy a szaktudósok vitatkoznak majd néhány készletével. De ettől függetlenül: Európa történetéről megalapozott, és a dialektikus materializmus módszerével írott, népszerű formában közreadott könyvet kaptunk kézihez. Reméljük a további folytatást. Komáromi Attila KÖNYVESPOLC (GYORSULÓ IDŐ) MELEGÍTŐBEN AZ ÖRZSE-JELÖLT - FOLYTATÁS A GERŐ-MAJORBAN EPIZODISTÁBÓL T , J 1 rr TT r rí rí mária lujza? Jókedvű Hary-probák Még az a gyerek is titkolná, hogy szívesen menne nyáron iskolába, aki többre becsüli a tanulást a vakációnál. A hatodikos kecskeméti Kanizsai István azonban alig várta, hogy augusztus 12-én, és azóta naponta elindulhasson a suliba. Még csak nem is osztálytársai közé, a Hunyadivárosba, hanem vendégként a Kodály Zoltán énekes iskolába. Egy hét sem kellett ahhoz hogy jó barátokat szerezzen az ének-zeneis diákok közül. Berta Istvánnal olyan jóízűt beszélgetnek a próba szünetében, mintha ki tudja mióta ismernék egymást. „Elszóltam magam”! Szó sincs a nyári iskoláról. A Háry János bemutatójára készülődnek az előzetesen válogatott szereplők a Szabadság téri zenepalotában. Jönnek szívesen, mert jól érzik magukat a játékos foglalkozásokon. Találkoztak már Jancsó Miklóssal. A próbákat Karcsi bácsi, azaz Szigeti Károly irányítja. Ottjártunkkor Kulcsár István dramaturg kérésére különböző játékhelyzeteket képzeltek el a fiúk, lányok. Még nincs végleges szereposztás, csak jelöltek vannak. Aszalós Melinda ügyesen mozgott epizodistaként egy jelenetben, most Mária Lujzaként is kipróbálják. Ha mindent jól csinál, a már említett Berta István lesz az udvari főember unszolása ellenére bajuszához, parádés ruhájához ragaszkodó kocsisa. Vörös Kati — az ötödikes kislányt csütörtökön este a képernyőn is láthattuk a Vas Irén tanár vezetésével az esztergomi nemzetközi zenei táborban közreműködő kórus tagjaként — nagyon boldog lenne, ha övé is maradna örzse szerepe. Biztatás nélkül tanulja szövegét, otthon is eljátssza a várható szituációkat, hogy valamivel meglephesse Karcsi vagy Pista bácsit. „Azt szeretnénk, ha nem kicsinyített felnőttek szerepelnének a Háryban, hanem olyan gyerekek, akik önfeledten, szinte a maguk örömére eljátsszák a közismert történetet. Mintegy hatvanan— hetvenen szerepelnek a mozgalmasnak, látványosnak ígérkező előadáson. Hamarosan táncosok is bekapcsolódnak a próbafolyamatba. A kórust Szabó Márta tanár irányítja, a kis szólistákkal Korbné Hajdú Katalin foglalkozik.” Közben Kanizsai Pista — úgy látszik, bízik az újságíróban — az iránt érdeklődik, hogy a szereplőknek hol kell bemenni színházba, mivelhogy legközelebb a ott próbálnak. Augusztus 22-től a Gerő-majorban tanulnak játszani és játszva tanulni mindvalamennyien. Ott lesz Háry János, tisztelt baráti köre, a burkus király, számos előkelőség: egytőlegyig kecskeméti kisdiák, egy ritka, Kodály városához méltó kezdeményezés részesei. H. N. i így jobb, vagy így? Vörös Kati és Aszalós Melinda. (Méhesi fiva felvételei) 14. A kárt okozó személyek ellen a károsultak kárigényt érvényesíthetnek, mivel azonban ennek különböző akadályai vannak (ismeretlenek a károsultak, nemi peresíthető a kárösszeg stb.), a károsultak nevében az OTP érvényesíthet kárigényt ... a kártérítési összeget az OTP-nek az állam javára, erre a célra külön rendszeresített számlára kellene befizetnie ... A kárigénynek az OTP általi történő érvényesítésére az árdrágítás kapcsán károsult személyek kárérvényesítésénél kapcsolatos intézkedési gyakorlat adhat alapot. Ezekben az esetekben ugyanis az a gyakorlat alakult ki, hogy a károsult vásárlók helyett a kárt okozó személyek munkáltatója érvényesíti a vásárlók kárigényét, majd a megítélt kártérítés összegét a fentebb megjelölt számlára fizeti be. Az elkövetők által okozott kár a társadalmi tulajdonban keletkezett. Ez a megállapítás arra alapozható, hogy a Polgári törvénykönyv 119. paragrafusa értelmében akire pénzt ruháznak át, tulajdonossá lesz. Ebből következik, hogy a fogadók által az OTP-nek befizetett fogadási díjak az OTP tulajdonába kerülnek.” A Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség vemiényéből kitűnik, hogy végül is milyen bűncselekményt követtek el a totócsalás résztvevői, és végre megnyugtatóan megfogalmazódott az OTP — és azon belül a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság — sajátos helyzete is az ügyben. A Ferihegyi repülőtéren óriás tömeg üdvözli az olimpiáról hazaérkező különgépet. A focisták integetve szállnak ki. Köztük integet Sárközi István is. Ez a kép jelenik meg előttem, miközben Sárközi éppen arról mesél nekem, hogy két cellatársa közül az egyik egy kisstílű betörő, a másik pedig szurkálásért van vizsgálati fogságban. * Részlet Sárközi István kihallgatási jegyzőkönyvéből 1982. december 16-án: „A gyanúsítást megértettem, kihallgatásom ellen panaszt nem jelentek be. Az alapos gyanú közlésében nem érzem magam vétkesnek.” Majd néhány óra múlva így folytatódik a jegyzőkönyv: „Nem tagadom azt, hogy felhívtam a csapatokat, megtudakolva azt, milyen eredmény várható, illetve milyen lesz a felállásuk a hét végén. Ebből következtettem a játék kimenetelére. Ezen személyeket azonban megnevezni nem kívánom.” Sárközi, a még ma is jónevű focista most már mosolyogva gondol vissza arra az időre, amikor ennyire buzgott benne a betyárbecsület. * Hát igen. Ma is él bennem az a labdarúgóérzés, amikor még én magam is játszottam. Tudtam, hogy ez keményebb dolog. Azt is sejtettem, hogy mi jár az ilyesmiért. Eltiltás s a többi. De mint volt labdarúgó megértettem őket. Egy kis pénzt akartak keresni a nyári szezonban. Aztán láttam, hogy én hiába nem mondok neveket, a vizsgálat során vallanak ők magukról is. Szóval belekeveredtem. Csak az a baj, hogy az ember nem tudja azt, itt mindenki bűn. . . Még az a szerencséim, hogy már abbahagytam a labdarúgást. Nagy ciki lett volna, ha mindez akkor történik, amikor én még aktívan játszottam. Most legalább nem mondhatják azt, hogy tessék, futballozott, és még ő is csinálta. Jelenleg bedolgozó vagyok al jelmezés Rostfeldolgozó Háziipari Szövetkezetnél Ez nekem csak átmeneti megoldás, mert júniustól edzősködni akartam a ... az egyik csapatnál. De ez most egy kicsit vissza fog dobni ebben a témában. Biztosan előítéletek is lesznek. Ha vége lesz ennek az egésznek, akkor megpróbálok majd valami mást kitalálni. Addigra talán elfelejtik ezt a kis baklövést. Egy biztos, hogy a vendéglátóiparba nem megyek többet vissza. Voltam már üzletvezető-helyettes is az egyik sportpálya büféjében. De azt hiszem, egy kicsit bohéman vettem a dolgokat. Nem éreztem súlyát az egésznek. Hál’ istennek, nyereséggel adtam le, több mint ezer forint többlettel, és gyorsan ki is léptem. Egy háromszemélyes boltot egyedül csinálni, ahol csapolt sör, fröccs, kimértből pedig három fajta van, ezt egyszerűen nem bírtam. Szóval, jó lett volna edzősködni. Tizenöt évig fociztam, nehéz ettől elszakadni. Elvégeztem az edzőit is, megvan a képesítésem Most rám jött klimax. Megint úgy érzem, hogy jó lenne egy kicsit focizni mozogni. Később szeretnék nyitni egy zöldséges üzletet is. Faragónak biztosan Bernáth Zoli említette meg, hogy ismer engem és a barátomat, Kaszner Andrást, akivel korábban együtt fociztam a Spartacusban. Faragónak azért kellettünk, mert tudta, hogy labdarúgók voltunk. Arra számított, hogy ha mi odamegyünk egy csapathoz, és azt mondjuk a gyerekeknek, ez oké, akkor ők azt nekünk el is hiszik, ő hiába ment volna oda, és kért volna tőlük kauciót, ki lett volna az a hülye, aki vadidegen embernek pénzt ad. Szóval azért kerestek meg bennünket, mert mi mindenütt ismertünk játékosokat. Akiket pedig nem, azok ismertek minket. (Folytatás a következő lapszámunkban.)