Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-04 / 183. szám
1083. augusztus 4 .) PETŐFI NÉPE (» 5 Feladatok, lehetőségek, gondok Ankét a szórakozásról A munka és a tanulás mellett a kikapcsolódás is természetes része életünknek. Időnként muszáj lazítani — a kérdés csupán az: hogyan? Maradjunk a szórakoz(tat)ás legnagyobb ,,fogyasztóinál”, a tizenévesek és huszonévesek korosztályánál: egyik a mozira, a másik a diszkóra, ez a strandra, amaz a hegyi túrára, amez a balatoni kempingre esküszik; a hatodik a könyvet falja, a hetedik a bort nyakalja, a nyolcadiknak adnak zsebpénzt, a kilencedik maga keresi meg a forintjait, az egyik (tízből hány???) szüleivel tölti a hétvégét, míg a másik (tízből hány!!!) hét számra alig-alig vált három értelmes mondatot apjával-anyjával. Ha hiszünk a változatos programot harsogó plakátoknak, akár derűlátók is lehetünk: ifjúságunk tartalmasan szórakozhat. Ha viszont a saját szemünknek hiszünk — akármelyik főtéren is nézzünk körül, egy sereg őgyelgő tizenévest látunk — akkor pesszimistákká válhatunk. A legjobb persze, ha a végletek helyett az általánost próbáljuk feltérképezni. Szerkesztőségünk erre vállalkozott, amikor ankétot rendezett a szórakozásról. Meghívtuk Sóti Évát, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetőjét, Taracközi Katalint, a KISZ megyei bizottságának titkárát, Érsek György megyei ifjúsági titkárt, Lángné Nagy Máriát, az Erdei Ferenc Művelődési Központ osztályvezetőjét, Szabóné Mikus Editet, a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Ház népművelőjét, Farkas Józsefet, a dunavecsei Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatóját, Pólyák Albertet, a tiszakécskei Arany János Művelődési Központ igazgatóját, Tamás Lászlót, a kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház igazgatóhelyettesét, Horváth Kázmért, a megyei pártbizottság munkatársát, Vécsy Györgyöt, a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola nyugalmazott igazgatóját, az ORI kecskeméti szervezőjét. A Petőfi Népe kérdéseit Ballai József, a művelődéspolitikai rovat vezetője tette fel. P. N.: Vannak, akik lekicsinyítk a fiatalok szórakozási gondjait. Igazuk van-e? ÉRSEK GYÖRGY: Nem! Bács- Kiskunban 130 ezer a 15—29 éves korosztály létszáma, hozzájuk lehet még számítani 40 ezer felső tagozatost — összesen tehát százhetvenezres tömegről van szó. P. N.: Azaz, majdnem minden harmadik megyelakótól — s ez alighanem önmagában is jelzi a téma fontosságát. SÖTI ÉVA: A párt megyei végrehajtó bizottsága már tavaly napirendre tűzte az ifjúság nyári szórakoztatásának ügyét. A kérdés a KISZ megyei bizottsági ülésén is szóba került. A legfontosabb megállapítás: újra kell gombolni a mellényt. A megyei tanács illetékes osztálya intézkedési tervben rögzítette a teendőket. P. N.: Mit jelent ez konkrétan? SÓTI ÉVA: A tanácsoknak április 30-ig kellett felmérniük a szükségletet, tehát, hogy milyen programokra van igény nyáron. Ezt egyeztették a helyi üzemekkel, a népfronttal, a KISZ-szel, a művelődési házak, a sportlétesítmények vezetőivel. Az ajánlatot széles körben propagálták. P. N.: Most már csak azt kellene tudnunk, mennyire van megalapozott a szükségletek felmérése ... POLYÁK ALBERT: A kérdés valóban nagyon fontos: én úgy látom, hogy nagyon keveset tudunk konkrétan az ifjúságról. Végletesen úgy is fogalmazhatnék: a korát ismerjük, és megpróbálunk ebből kiindulva — de a saját fejünk után — szervezni valamit a számukra. Előfordul, hogy eltaláljuk a kívánságát, előfordul, hogy nem. Mindez azért van így, mert nem ismerjük igazán a fiatalok személyiségét. P. N.: Ezek szerint már tettünk egy lépést a probléma megoldása felé, amennyiben egyetértenek azzal: a kínálat olyan, mint a vendéglői generálszósz. így van? HORVÁTH KÁZMÉR: Tagadhatatlan, hogy az 1983-as kép jobb, mint az előzők, de tény az is, hogy a társadalom fejlődésével, az életmód változásával képtelen lépést tartani a közművelődés. LÁNGNÉ NAGY MÁRIA: A fiatalok gondját tovább növeli, hogy nehezebben találnak „egyaz-egyben” átvehető mintát. Mit értek ezen? Itt, akik ülünk, ugyanabba a korosztályba tartozunk — de legalább három szakadék választ el bennünket a mostani tizenévesektől. A mi generációnknak meg kellett vívnia a maga harcát — vagy harcocskáját — a hosszú hajért, a beatárt. A most hasonló korban lévőkkel szemben jóval toleránsabb, elnézőbb a társadalom — s ez az ő mindennapjaikban is tükröződik. FARKAS JÓZSEF: Nem tagadom, hogy ez is nagy gond, de tartok attól, hogy nemzedéki vitába keveredünk a szórakozásról szólván, holott ez utóbbival is vannak bajok. A magam részéről a legnagyobbnak azt tartom, hogy ma is a húsz évvel ezelőtti szempontok szerint bírálnak el bennünket. TARACKÖZI KATALIN: Tizenhatezer kisdobos és úttörő megy nyári táborba, érkeznek román, jugoszláv és szovjet pajtások. A KISZ kezdeményezte a diákcentrumok létrehozását, több városunkban működnek jól. Ahol lehet, ott kihasználják a lehetőségeket, Kiskőrösön például önálló épülete van az ifjúsági szövetségnek, s itt afféle kertes presszót rendeztek be. Alaksza Tamástól Chrudinák Alajosig legkiválóbb külpolitikusok tartanak előadást, diszkó és pol-kaszinó színezi a programot... FARKAS JÓZSEF: Ne haragudjon, hogy közbevágok: mindenki el tudja mondani, hogy mit csinál. Mindenkinek nagyon jó a statisztikája — mi most mégis arról beszélünk, hogy mennyi a gond . . . TARACKÖZI KATALIN: Azt hiszem, a legfőbb baj az, hogy nem jó az együttműködés a különböző szervek között. PÓLYÁK ALBERT: Ugyanoda érkeztünk, ahonnét elindultunk, nem biztos, hogy jól ismerjük azokat, akikre hatni szeretnénk. Én kitalálhatom Tiszakécskén, hogy meghívom Cseh Tamást. Eljön az estjére 183 érdeklődő. Ettől függetlenül 6283- an — ha valaki megkérdezné őket — azt nyilatkoznák: itt nincs semmi. P. N.: Éppen erről van szó. A gazdagnak látszó programkínálat mekkora részét érdekli a fiataloknak, tömegét, e töredékét-e? TAMÁS LÁSZLÓ: Mi, Kalocsán sok mindennel próbálkozunk — könnyű a helyzetem, mivel kísérleteinkről a Petőfi Népe sorra beszámol. A legfontosabb ilyenkor nyáron az, hogy nálunk ,egy percre sem csukjuk be kaput: valami mindig van a művelődési házban. Minden korosztálynak próbálunk kínálni valamit — kézműves-táborba invitáljuk az általános iskolást, munkalehetőséget ajánlunk a gimnazistának. Ilyenkor — noha Kalocsa iskolaváros — otthon vannak bejárók, s alig háromezernyi tanulónk van. Úgy tapasztaljuk, hogy egyharmaduk él az általunk nyújtott lehetőséggel. VÉCSY GYÖRGY: Jó példa a valamikori kecskeméti ifjúsági parké: nagy a nyár végén tanulsága az, hogy mindig tudtuk, miért buktunk meg. Hiányzott az érdemi együttműködés. HORVÁTH KÁZMÉR: Ennek anyagi okai voltak, nehéz egyeztetni a folyószámlás és a költségvetési szervek gazdálkodását. VÉCSY GYÖRGY: De nem lehetetlen — akarni persze mindenképpen kell. Aki emlékszik a vasútállomás menti parkra, az tudja, ez a resti és a láger rosszul sikerült házasságának tűnt fel, szögesdróttal bekerítve. Egy héten négy műsort adtunk, a leghíresebb együttesek léptek föl — a körülmények aztán oda vezettek, hogy ez is kevés volt. Pedig hát valamiképpen szombat este el kellene csábítani a kocsmától a gyerekeket. P. N.: Kecskemét új büszkesége az úttörő- és ifjúsági ház. Mennyire tudja becsalogatni a fiatalokat? SZABÓNÉ MIKUS EDIT: Tavaly októberben kezdtünk hozzá tervek készítéséhez, a lehető legnagyobb mértékben támaszkodtunk a gyerekek véleményére, még dolgozatot is írattunk velük. A Diáktanács megvitatta az elképzeléseket, ők szabták meg az igényeket. Koordináltuk, hogy mit tesz a városban 13 szerv, kiderült, hogy vannak közös programok. VÉCSY GYÖRGY: De ki tud ezekről? Legalább egy óriási megállítótáblát látnék . . . Szerintem rossz a propagandájuk! LÁNGNÉ NAGY MÁRIA: A koordináció eredményeit én csak részlegesnek tartom, végül is arról van szó, hogy valaki összegyűjtötte a programokat, mert ennél nem történt több . P. N.: Újabb tanulság: nem elég, ha jó a program, gondoskodni kell arról, hogy minél többen tudjanak róla. És — ha jól értem — nemcsak szavakban kell együttműködni, hanem tettekben is. Ez pedig nyilván a pénzen is múlik. FARKAS JÓZSEF: Ha már a pénz van soron, akkor az egyet jelentő kistelepülések ügyével. Vámson — akárhogyan is vesszük— a bőség zavara áll fennn — egy faluhoz képest. Nekünk például a Duna mentén elemi gond, hogy nincs egy olyan hely, ahol ötvenen sátorozni tudnának. P. N.: A kör bezárul, mert a sátorozással a korszerű — tehát a kulturális értékeken túl elemi emberi szükségleteket is kielégítő — közművelődés ügyéhez értünk. Ahhoz a művelődési házhoz — például — ahová nemcsak tárlatot nézni, de kazettát átmásolni is be lehet menni. LÁNGNÉ NAGY MÁRIA: Csak egy a gond: ma már egy amatőrnek háromszor jobb felszerelése van, mint egy intézménynek . . . ÉRSEK GYÖRGY: Sok szó esik a pénzről, mindenki a hiányára panaszkodik, ugyanakkor parlagon hever egy csomó lehetőség. Évente hirdet pályázatot — komoly összegeket lehet elnyerni — az Állami Ifjúsági Bizottság, mégis, tavaly a megye több mint száz művelődési házából csak nyolcan érdeklődtek P. N.: Gyerekcipőben jár az ifjúságkutatás. A kínálat egy része nem a fiataloknak, hanem a ,,felsőbb szervnek" szól. A rugalmas reagálást nem teszik lehetővé a pénzügyi jogszabályok, s ez a tartalmas munka akadálya. A beszélgetés során elhangzottakat nagyjából ezek köré lehetne csoportosítani. A végén — mert itt a leghangsúlyosabb — essék szó a társadalmi okokról is. HORVÁTH KÁZMÉR: Szögezzük le, hogy az ifjúsággal kapcsolatos gondok mögött társadalmunk ellentmondásai húzódnak meg, amelyek ez esetben — igen látványosan — a művelődési központban csapódnak le. Az ifjúságért azonban nemcsak, és nem is kizárólag a művelődési ház a felelős, hanem az egész társadalom. Számot kell vetni azzal, hogy a tinédzser korosztály maga is rétegzett, tehát differenciáltan kell Ennek továbbra közelíteni hozzá. is gátja, hogy a művelődési házak munkáját az általuk tartott rendezvények számával mérik, holott, például a szipus gyerekek problematikáját semmilyen beat-koncert nem oldja meg. ni. ■ « P. N.: Nem először — és biztosan nem utoljára — a társadalom felelősségére is apellálunk. Az enyémre, a tiédre, a miénkre — és az Önökére. Nincs általában érvényes recept a szórakozásra, de mindenképpen hasznos, ha a felelősök tűzön-vízen át megpróbálják az értékközvetítés, értékorientálás talán nem mindig népszerű feladatát minél hatékonyabban megoldani. S aki csak egyszer végigmegy bármely településünk főterén egy kora esti órában, az láthatja: a napi közművelődési célokon-lehetőségeken túlmutató, társadalmi fontosságú ügyről van szó, amely bőven kínálja a teendőket. KÖNYVESPOLC Történelmi kaleidoszkóp Gedeon Pál bebizonyította, hogy nemcsak hírlapírónak, „könyvírónak” sem akármilyen. Amit egykor megélt, megírt, az már történelem. A szerzőnek a Népszava Képes Könyvkiadó gondozásában megjelent Történelmi kaleidoszkóp című kötetet lapozva, elsőként feltűnik Gedeon egyik legnagyobb erénye: biztos kézzel képes válogatni, csokorba kötni írásokat. A kötet a nürnbergi perről készült tudósítással indul,ezekben reflektorfényben szemlélhetjük a fasiszta vezetőket a történelem ítélőszéke előtt. A náci vezérek nürnbergi kivégzésénél — ki tudja miért — csak nyolc újságíró lehetett jelen. Ám, Gedeon az angol Sellknk Panton nyomán a Szivárvány című újság hasábjain úgy tudósít, mintha jelen lett volna az eseményen. Vérbeli hírlapíróként ott találjuk a háborús vereségből ocsúdó Németországban, nagyszerű riportot készít a Világosság számára Dorothea Kitinnel, egy életiben maradt zsidólánnyal. 1948-ban Auschwitzba latír: nem szít indulatokat, ám amit tényként az olvasó elé tár, az maga a szörnyűségek elleni tiltakozás. Gedeon Pálnak megadatott, hogy Hirosimába is eljusson Erről az útról készült az 1962-ben publikált írása.Láttuk a város makettjét a támadás előtt. És mellette ott a másik makett: a támadás utáni városkép. Romok, por, kőtörmelék, egymásba fonódó vastraverzek. Az egykori fényképeken a borzalmas tűzvész tomboló lángtengere. S a következő vitrinekben az áldozatok tépett ruhafoszlányai, megégett, megszenesedett emberi csontok, a borzalmas hőségtől megolvadt és kőkeménnyé merevedett üvegdarabok, olvadt érc Gedeon apokalipszist idéz, mai szorongásunkat mondja ki. Hírlapíróként, egyebek között, tudósít az elmúlt évtizedek embertelen, az emberhez nem méltó, hihetetlen, képtelen, fantasztikus eseményeiről, például a guyanai dzsungelből, a „népek temploma" szekta tagjainak tömeges öngyilkosságáról. A Népszava 1978. november 26-i számában megjelent Gedeon-írás elgondolkodtat: summázta igencsak „Hibbant elme? — Minden bizonnyal az is. Ám ennek a sajátos elmebajnak, különösképpen a vele párosuló tömegpszichózisnak a gyökerei a társadalomban termelődnek ki." Gedeon Pál járt Nápolyban, felkereste Monte Cristo szigetét élményeket gyűjtött Tokióban, noteszlapokat készített Portugáliából. Ám nemcsak tudósításait küldte, hanem minket, olvasókat kézenfogva vezetett ismeretlen tájakra, távoli országokba. S. D. Lakatos András-Láng Zsuzsa (2) Jandó István őrnagy, számos nagy ügy vizsgálója, 1949 óta dolgozik a Belügyminisztérium különböző területein. Jelenleg fővizsgáló a BRFK vizsgálati osztály népgazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi alosztályán.* Egyik kiemelkedő vizsgálati munkám a „gyümölcsös ügy" volt. Ennek során 1975-ben a Csukrán Állami Gazdaság főkertésze budapesti zöldség-gyümölcs boltjuk vezetőjével arra szövetkezett, hogy a konzervgyárak számára szüretelt gyümölcsöt nem szállítják le, hanem kiárusítják a fővárosban. Az összes kár, akkori értékben számolva, 6 millió forint volt, ami 88 vasúti vagon gyümölcs ellenértékének felelt meg. Említésre méltó még ebben az ügyben az, hogy a társadalmi tulajdonban keletkezett kárt az utolsó fillérig sikerült visszatéríttetni. Ugyancsak emlékezetes ügyem volt a hírhedt Shell—Interág-ügy is. Az országban működő 34 Shell-állomás kezelői arra szövetkeztek a kutak karbantartását végzőkkel, hogy azok egy kismotor segítségével a benzinkutak számlálóberendezését visszatekerjék, és ennek megfelelően a benzin ellenértékét kivegyék a pénztárból. Az okozott kár itt 10 millió forint volt. Emlékszem, hogy amikor az ügy derekánál jártunk,akikor a beidézett kútkezelők már a jogtalanul kivett pénzzel együtt jöttek be. Az állam kárát itt is sikerült teljes egészében megtéríttetni, összegszerűségében azonban a most zárult totóügy volt az eddigi legnagyobb munkám. A vizsgálat során több mint 31 millió forint károkozást tudtunk megállapítani, és hitelt érdemlően bizonyítani. Azt a fáradozásunkat is siker koronázta, hogy ebből minél nagyobb összeget tudjunk az állam javára visszatéríttetni. Az eljárás során 23 millió 100 ezer forintot sikerült részben készpénzben, részben takarékbetétkönyvben, illetve egyéb zár alá vétellel biztosítani. Joggal merült fel a kérdés, hogy a hiányzó több mint 8 millió forintnak mi a sorsa? Valaki letölti érte a büntetését, és utána szépen tovább éldegél belőle? Szerintem ez is elképzelhető, bár nem valószínű, mert az összeg semmiképpen sem egy-két embernél koncentrálódott. A totózók egyrészt a nyári kupa után is játszottak,méghozzá nagyban, de a csapatokat pénzzel ekkor már nem keresitek fel. Így a biztos tipp hiányában sokat is vesztettek, másrészt pedig eléggé nagylábon éltek, sokat elszórakoztak korábbi nyereményeikből. Ami fellelhető volt ezek után, azt mi megpróbáltuk az állam javára visszatéríttetni. Ebben, ha lehet ezt mondani, bűnüldözők és bűnelkövetők közös nevezőn vannak. A mi feladatunk többek között, az, hogy a társadalmi vagy a személyi tulajdonban keletkezett kár minél nagyobb mértékben térüljön meg. A bűnelkövetőknek pedig minden esetben enyhítő körülményt jelent, ha az okozott kárt meg tudják téríteni valamilyen formáiban. A vizsgálat jó három hónapig tartott. Ez nem is olyan hosszú idő, ha figyelembe vesszük azt, hogy több mint 40 csapatot kellett megkeresnünk, 130- nál több embert hallgattunk ki gyanúsítottként — köztük 8 bírót meg néhány sportvezetőt —, és több mint 200 azoknak a játékosoknak és pénzfelvevőknek a száma, akiket tanúként hallgattunk meg. Szükségessé tette ezt az, hogy a Faragó-féle társaság 84 alkalommal keresett meg csapatokat, akik részére 1 millió 600 ezer forintot fizettek ki ,a biztos tippekért. Mindezért 31 millió S24 ezer 72S forint nyereményt zsebeltek be. A vizsgálati munkában — és ez nemcsak a totóügyre vonatkozik — minden egyes elrendelt nyomozásnál alapvető kérdés a gyorsaság. Indokolt ez többek között azért is, hogy az egyes ügyek még fel nem derített résztvevői ne tudják magukat valamilyen fondorlattal kivonni az igazságszolgáltatás alól,ne legyen idejük az esetleg még perdöntő bizonyítékok megsemmisítésére. Ebben az ügyben is nagy hangsúlyt fektettünk a gyorsaságra. Miután az első vallomásokból kibontakozott az, hogy egy szervezett társasággal állunk szemben, hamarosan megállapítottuk, hogy ezen belül kinek mi volt a feladata. Elkészíttettük a vizsgálat tervét, amelyben mindannyiunk további munkáját lépésre lépésre rögzítettük. Az ország alacsonyabb osztályú csapatainak közel egyharmada vett részt a bundázásokban, köztük jó néhány NB II-es egyesület is. Feladatunk az volt, hogy megállapítsuk,melyik héten ki, mennyiért, melyik csapatot vette meg nyerésre, illetve vesztésre. Ehhez a munkánkhoz nagy segítséget kaptunk a velünk mindvégig szorosan együttműködő Országos Testnevelési és Sporthivataltól, amely rendelkezésünkre bocsátotta az érintett mérkőzések jegyzőkönyveit, az ellenőri jelentéseket és a csapatok igazolt játékosainak névsorát. Eleinte azonban nemcsak az ügy méreteit, trgyságát nem tudtam elképzelni, de még azt is kétkedve fogadtam, hogy van egyáltalán Magyarországon olyan ember, aki ekkora tőkével rendelkezik. Heti 6—9 mérkőzés megvétele, plusz a totóbefizetés — nem kis összeg. Azt sem hittem volna, hogy nálunk a sportszerető közvéleményt ennyire félre lehessen vezetni. Itt nemcsak a totózókra, hanem a játékosokra és a sportvezetőkre is gondolok. Mint később kiderült, nem is egy ember rendelkezett olyan tőkével, amit hétről hétre befektetett. Faragót 1931-ben, a 45. játékhéten kereste meg Pataki Miklós és Perei Gyula azzal az ötlettel, hogy alakítsanak egy totózó társaságot. Javaslatukat azzal indokolták, hogy fölösleges külön-külön megkeresniük a csapatokat, pénzt adni nekik —mint azt eddig tették —, mert ha továbbra is így csinálják, akkor csökken a nyereményesély és a felosztásra kerülő nyereményalap. Egyesítették tőkéjüket és lehetőségeiket. Ezek után elfogadták Patakinak azt a javaslatát, hogy 30—35 ezer forinttal adjanak kellő komolyságot szándékuknak a csapatok felé. Így nagyobb lett annak a valószínűsége, hogy azok hozzák is a kívánt eredményt. Mindezek biztosítására pedig Faragó ötlete nyomán bevezették a kauciórendszert, azaz biztosítékot kértek a csapatoktól. Az óvadék értéke általában a felajánlott összeg fele volt. Ezeket aztán, ha mégsem a kívánt eredmény jött be, nem is adták vissza a későbbiek folyamán. Faragó elmondta társainak, hogy a pesti t •>• -k körében rendelkezik olyan kapcsolatokkal, akiknek megfelelő ismerettségük van a labdarúgók között és megfelelő honoráriumért vállalkoznak a csapatok megkeresésére, az üzletek megkötésére, lebonyolítására Bevonták játékukba Pócsi László sportköri intézőt, aki korábban maga is bíró volt. Ő vállalkozott arra, hogy felkeresi a totómeccsek játékvezetőit, s pénzt ajánl fel nekik. Erre azért volt szükség, hgy a bírók ne fújják le a mérkőzést komolytalan játék miatt. A társaság megalakulásakor megállapodtak abban is, hogy az üzletkötésekből ők sem maradnak ki. Ezért Faragó bemutatta Patakinak Kujtár Istvánt, aki a Szarvas SE játékosa volt, és vállalta, hogy személyes ismeretsége révén segítségükre leszz csapatok látogatásában. Ettől kezdve közös kiadásaik heti 600—800 ezer forintig terjedtek. Ez magában foglalta a csapatoknak és a játékvezetőknek kifizetett pénzt, és a megjátszott kollektív szelvény részvételi díjat is Pataki és Píréi ekkor még nem rendelkeztek akkora anyagi fedezettel, hogy hétről hétre ennyit kifizessenek. Így Pataiki maga mellé vette társnak Fejes Ferenc szűcsöt, Perei pedig Szabó Istvánt, aki foglalkozó,ára nézve kisegítő családtag volt. Ez az együttműködés egészen az 1982. év 21. játékhetéig tartott ami.Ez is Pataki és Perei elegendő tőkére tett már szert. Ebben az időszakban Fejes és Szabó fejenként millió 257 ezer 578 forint nyereményben létesült. A 25. héten pedig megkezdődött a Nyári Totó Kupa. Addigra azonban tovább bővült a társaság létszáma. Faragó, társait megtévesztve, oldalágon egy külön szövetséget hozott létre. Megállapodott Lrincz József debreceni lakos egyetemi hallgatóval hogy az a keleti csoportból minden héten két mérkőzés fix tippjét vásárolja meg neki. Tanácsai is ellátta az egyetemistát. Kioktatta hogy mindezt legjobban egy olyan játékos segítségével lehet megoldani, aki megfelelő ismeretséggel rendelkezik a keleti csoportban, és némi anyagi ellenszorgalmtisért elintézi csapatoknál a kívánt eredményt. Elmondta az óvadékrendszer előnyeit is. Lórinthár tudva arról, hogy Faragó máshol is tetszik, felhajtotta Kovács Gábor magántaxist, aki régebben a Debreceni USE egyesületében játszott. Ezut u 1. ■ rincz — a Faragóval 50—30'’,-ban meg > ztt- -• nyereményének a felét Kovác skaKid: i Ke. - u részesedése 2 millió 21 tzer ki; Fai i -pedig két helyről részesült tt. ■ ,ai-- ■ • h< (Folytat«* a kni-vtkv > ->mi >•„ ■ ,