Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-25 / 121. szám

A szocialista országok kul­turális minisztereinek buda­pesti konferenciája és a múzeu­mi világnap alkalmából nemzet­közi plakátkiállítás nyílt a Ma­gyar Nemzeti Galériában. A közös humanista alapokon nyugvó kultúra sokszínű spekt­ruma tárulkodik ki a Magyar Nemzeti Galéria­­ kiállításán, mely tizenegy szocialista ország mindennapjainak művészete az utca művészete által egész világ­részek alapvető gondjairól be­szél. A központi kérdés az élet, a béke védelme, az atomháború minden embert fenyegető ré­me, amely ellen majd minden ország művészei az emberiség lelkiismeretét felkeltő plakáto­kon mozgósítanak. (H. Lemke: NATO STOP, W. ,Brock: A bé­ke amerikai útja; Ojuncsimeg: A fegyverkezés ellen; M. Urba­­niec: ABC; M. Wasilewski: To be war or not to be; V. Szora­­szin: Óvjuk meg számukra a ta­vaszt, a napfényt, és a boldog­ságot!, Ph. Vilasszuk: Békát az egész világnak!). Sokat foglalkoz­nak a mindennapok gondjaival, a munkával, a mezőgazdaság és az ipar feladataival, a technikai haladással, a környezetszennye­ződéssel. (Phu ): Gyümölcsfák NEMZETKÖZI PLAKÁTKIÁLLÍTÁS Távoli utcák üzenete ültetése az ugaron — az export növelése; Th. Tuau: Hogy le­gyen víz a mezőknek!; Kop­pány S.: Nem bántja a szemét?; K. Karapanov: Környezetvédel­mi Plakát.) A legtöbb falragasz a hazai gyakorlatoknak azonban megfe­lelően is a különféle politikai év­fordulókkal és a kulturális ren­dezvényekkel foglalkozik, a fil­mekkel, kiállításokkal, a színhá­zi és zenei élet eseményeit hir­deti. A legrangosabbak a nem­zetközi művészeti versenyekre, találkozókra mozgósítanak, mint a cseh R. Vanek 1978-as brnói Grafikai Biennálé plakátja, mely a modern európai plakátművészet klasszikusai közé tartozik, vagy a kubai R. Martinez 1979-es Ka­ribi Művészeti Fesztiváljának plakátja. A kiállítás nagy lehetőség az eszmék, gondolatok áramlásá­nak római tanulmányozására. Az eu­szocialista országok kép­viselői mellett a kubai, a mongol, a vietnami és laoszi művészek is szép számmal szerepelnek, a legmodernebb stílusáramlatok mellett a népi hagyományok friss színeivel gazdagítják a kiállítás képét. Különösen megkapóak a vietnami, kubai és laoszi mű­vészek plakátjai. A vietnamiakon az ősrégi távol-keleti fametsző­hagyomány dekoratív forma- és színvilága egyesül új tartalom­mal. Az európai szocialista or­szágok művészei között a pálmát hatvanas években a világmezőny­­élére törő lengyelek viszik el, de az eredmények más szocialista or­szágok legjobb művészei között ma már gyorsan közkinccsé vál­nak, mindenki a saját fantáziája és képességei ízléshagyományai szerint formálja át az összképet gazdagítva. B I. Müller : Rolf Felix Müller (Német De­mokratikus Köztársaság) plakát­ja. Jefim Cvik (Szovjetunió) pla­kátja. • Vladislav Ro$toka (Csehszlo­vákia) plakátja. FILMJEGYZET Kl^pka-légió Hajdúfy­ Miklós elsősorban, tör­ténelmi tárgyú tévé­játékaival vált ismertté. Saját bevallása szerint a témája véletlenül lelt a Széchenyi-filmhez (1971-ben mutatta be a MTV Széchenyi m­eggyikoltatása címmel­) törté­nő anyaggyűjtése közben. A film a magyar történelem eddig szin­te ismeretlen eseményét dolgoz­ta­­ fel, felhasználva a rendező majd tízéves­­ kutatásainak ered­ményét. A Klapka-légiié­zusa négy napjának 1866 augusz­krónikája. Nyolc hónappal a kiegyezés előtt, 17 évvel a szabadságharc bukása után Kossuth Lajos és emigrációban élő honfitársai — az ötvenes évektől kezdődő siker­telen próbálkozásaik után —­ a porosz—osztrák háború kitöré­sét és Bismarck taktikázását fel­használva kísérletet tesznek arra, hogy katonai erőit gyűjtve vis­­­szatér­jenek Magyarországra. Bismarck — egyelőre a porosz érdekeknek megfelelően — en­gedélyt adott az osztrák katonai­­ fogolytáborokban a magyar ka­tonák toborzására. A magyar ha­difoglyok, volt tisztek és közle­gények meglehetősen tétovázva reagáltak a toborzók szavára. A minimálisan is a háromezerre ter­vezett létszám helyett mindös­­­sze ötszázan jelentkeztek, pedig a légió elé t­űzött program több mint lelkesítő! Visszatérni a ha­zába Kossuth zászlajával, s az otthoni feltételezhető lelkes tá­mogatással bevégezni, amit a szabadságharc csak elkezdett! Kossuth terveinek megvalósí­tója a Brüsszelből érkező Klap­ka György, vezérkarában legen­dás alakok: Komáromy, Csáky, Simányi és­ Bethlen, akik a ma­gasztos küldetés végkimenetelét valamennyien reálisnak tartják­. Útrakelnek,, elérik az osztrák határt anélkül, hogy ellenséges mozgást észlelnének. A második napon Ostrauban Stahlberg tá­bornok fogadja a vezérkart, s különös kettős játékba kezd; miközben fölszólítja a sereget a visszatérésre, valójában­ hallga­tólagos támogatásáról biztosít­ja az előrenyomulást. Viselkedé­sének oka az új fegyverszüneti megállapodás. A poroszok és az osztrákok megkötötték az ideig­lenes békét, az új körülmények között pedig a magyar légió ak­ciója elvesztette jelentőségét a poroszok számára. Továbbmenni vagy visszafor­dulni — ez az a kérdés, mely kiélezi a lappangó ellentéteket. Végülis Klapka a visszavonulást választja, de így számolnia kell a csapat jelentős részének elé­gedetlenségével.­ Újra, elindul­nak hát­ Magyarország felé, és 17 év után hazai földre lépnek. A találkozás öröme azonban nem maradéktalan, utoléri őket Stahl­berg nyomatékos parancsa, de Simonyi, Kossuth személyes megbízottja is követeli, hogy hagyjanak föl a kalandos vállal­kozással­ .A visszavonulás legfőbb érve azonban az a meghökkenés, tar­tózkodás és gyanakvás, mellyel az első határmenti város lakói fogadják őket. A forradalmi helyzet elmúlt, a konszolidáció magába olvasztotta a szabadság­­harc valamikori céljait. A filmet végignézve — a fel­vetett kérdések fajsúlya ellené­re — nehéz először nem arra gondolni, hogyan volt egyálta­lán lehetséges a magyar törté­netem e szinte még érintetlen ...kalandját”, ilyen unalmasan feldolgozni, ennyire érdekte­lenné tenni. A film műfajára vonatkoztatja a „történelmi drá­ma” kifejezést, holott ez inkább csak tárgya jelölésére szolgál­hatna. A MOKÉP és a Magyar Televízió nagyjátékfilmmé elő­léptetett közös produkciója sok­kal inkább szolgálhatna egy hangjáték alapanyagául. Közis­merten jellemes hőseit ha nem is j­ellem jelenné, de­­ az ábrázo­lás fogyatékosságai folytán jel­lem nélkülivé degradálja. Nem teli különösebben örömét a né­ző a filmben, még akkor sem, ha történetesen tudja azt is, hogy a hol szenvtelen, hol meg szájbarágós „pontosság”­­ mö­gött „minden esemény és min­den mondat a történelmi té­nyeknek megfelelően jelenik meg, s hangzik el”.­­ Károlyi Júlia MÁJUS 27-ÉN VASÁRNAP 9—12 ÓRÁIG Gyermeknapi vásár Kecskeméten 16-os mini kempingkerékpár 2950—, Ft helyett 1500—, Ft Bélyegsorok 30%-os engedménnyel. Könyv- és napszemüveg árusítás. Gyermekeknek aszfalt rajzverseny, kerékpár ügyességi verseny. Versenyzők jutalmat kapnak. Május 26—27-én az Alföld Áruház mellett Játékpark 9—19 óráig. Jó vásárlást, és a gyermekeknek jó szórakozást kíván az­ Kecskeméti Közlekedésbiztonsági Tanács. 1984. május 25. ® PETŐFI NÉPE * 5 fiatalokról - fiataloknak Napjaink legfeszítőbb gondjai között továbbra is első helyen emle­getjük a lakáshiányt, újabban pedig a nagy mérvű lakás-áremelkedé­seket. Bár a szociálpolitikai kedvezmény, a hitelkonstrukció próbált lépést tartani ezzel, ma gyakorlatilag dupla annyi készpénz („beugró”) kell, mint 3—4 éve. Ebben a nem túl rózsás helyzetben kellemes meglepetés a jános­halmi KISZ-bizottság lakásépítő akciója: háromszintes, összkomfortos, jóval több, mint 100 négyzetméter alapterületű otthonokat 540 ezer forintért hoznak tető alá. Hogy tudjuk mihez mérni: Kecskeméten hasonló ház építése a duplájából sem jön ki! Ha ehhez hozzáteszem, hogy a jánoshalmiaknak írd és mondd 50 ezer forintot kellett össze­sen letenniük, akkor máris azt hihetjük: csoda történt. Az alkotó kiötlője, szervezője a nagyközsé­gi IKISZ-titkár. Tiltako­zik a csoda ellen, s erre meg is van minden oka. PETRUSKA JUDIT: — 34 jelentkezőiből alakult ki a KISZ-bi­­zottság döntése nyomán a 18 házépítő listája. Ez így, utólag csupán egy kijelentő mondat. Akkor harcot jelentett, sértő­dést: OTTHONT. — Állnak a falak, las­san a tető is kész. Megy minden, mint a karika­csapás ... — Jó is volna! A mi építkezésünk is olyan, mint a többi. Hosszú hó­napokat vártunk B— 30-as téglára, most cse­repünk nincs. Valamiért folyton kilincselni, tele­fonálni, kell. Sokszor könyörögni csak ko­moly protekcióval tu­dunk kurrens cikkhez jutni... — Az ideális család­nak, tehát aki két gyer­meket vállal, és kap vál­lalati támogatást, nem kell a már befizetett 50 ezer forinton túl is kész­pénzt kiadni. Számomra ez a nagy rejtély. — Egyszerű a nyitja: régen kalákának mond­ták, ma társadalmi mun­kának nevezik. A lénye­ge: mindenki azt csinál­ja, amit tud, és ezzel óriási összegeket meg le­het spórolni. — Kik építkeznek? — Pedagógus házas­pár, bolti eladó, hivatal­nok, tanácsi ember, szak­munkások. — Miért éri ez meg a KISZ-nek? — Évek óta rossz a jánoshalmi lakáshely­zet, s nem várható, hogy jelentősen javuljon. Miért ne tennénk meg mindent, amit megtehe­tünk? UTÁNOZNI .^ánlátosi­­ Lakáspélda Jánoshalmáról Tényleg. Miért is ne? A KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága holnapra megyei küldöttértekezletet hívott össze. Az előzetesen összeállított írásos anyagban olvasom: „A lakásépítési program lelassulása, a rendkívül magas építőanyag-, telek- és lakásárak — a kedvező hitel­­konstrukciók és szociálpolitikai támogatások ellenére is — megnehezítik az önálló eg­zisztenciateremtést és családalapítást.” néhány mondattal lentebb: „Jelentős ered­­­ményeink ellenére továbbra sem látjuk ezt a kérdést sem lezártnak, sem megoldott­nak”. A KISZ jövője — véleményem —, politikai befolyása, tekintélye és szerint ereje azáltal is növekedhet, milyen mértékben képes tagjai érdekeit felismerni, képviselni, érvényre juttatni. Ez a jánoshalmi lakás­­építési akció — a lapunkban már bemuta­tott kiskőrösi mellett — ilyen, a jövőre voksoló, a tömegbefolyást erősítő kezdemé­nyezés. Utánozni nem tilos — ajánlatos! Ballai József MEGKÉRDEZTÜK: MIRŐL SZÓL(NÁ)NAK A MEGYEI KISZ-KÜLDÖTTÉRTEKEZLETEN ? ®oda Mária Huszonhat éves, gyors- és gépíró a lajosmizsei AGROSZER műszaki osz­tályán. Négy éve dolgozik a cégnél, három éve KISZ-titkár. Úgy érzi, ez idő alatt sikerült a korábban megle­hetősen passzív tagságot összefor­rasztani és megmozgatni. Független nő, így minden szabad idejét az ifjú­sági mozgalomnak áldozza, szeret a fiatalok­ között nyüzsögni. Kirándu­lásokat, sportnapokat szervez, szín­házba, szabadtérire járnak. A válla­lat vezetése a legmesszebbmenőkig támogatja őket, figyelembe veszik vé­leményét az üzemi négyszög ülésein is. A sok szép és jó után alig merem megkérdezni, mégis, milyen problé­mával hozakodna elő a megyei kül­döttgyűlésen. — Talán a lajosmizsei kulturális „élet” tarthatatlanságával. Ez lesz az oka annak, hogy elpárolognak a fiatalok a községből. Máshol keresik a szórakozási lehetősége­ket, s így előbb-utóbb oda is szok­nak, ahol jól érzik magukat. Mi is azért szervezünk rendszeresen színházlátogatásokat Budapestre és Kecskemétre, sőt Szegedre is, mert itthon nem jutunk hozzá. Az igényesebb fiatalokat nem érdek­lik a nótaestek, s gyorsan meg lehet unni az élsportolók élmény­­beszámolóit is. Másfajta műsort pedig nemigen kínál a művelő­dési ház. Azután itt van az ifjú­sági presszó, amit remek ötletnek tartok. Csak hát ez már nem a mi korosztályunknak való, in­kább a tinédzserek igényeit elé­gíti ki. Fejleszteni kellene a­­ tö­megsportot is. Azok a fiatalok is szükségét ér­zik a mozgásnak, akik nem spor­tolnak. De most még ott tartunk, hogy ha valaki mozogni akar, fel­húzza a tornacipőjét és fut egy pár kört a községben, legfeljebb kinevetik az emberek. Szerintem ezeken a dolgokon is változtatni kellene, bár jól tudom, hogy cse­kélységnek tűnnek mondjuk a la­kásprobléma mellett. Mégis fon­tosak, mert ha itt, Lajosmizsén kellemesen és hasznosan tudják a fiatalok szabad idejüket eltölte­ni, akkor kevesebben fognak el­költözni a faluból. h. k. e. de csak pénzt ajánlhatunk fel, mert a szombat- vasárnapi tár­sadalmi munkavállalásra — a tá­volság miatt — nincs lehetősé­günk. ■ Azt viszont kérnénk, hogy a­z agitációs-propaganda munkához nagyobb segítséget kapjunk. Pél­dául azzal, hogy a kilenc alap­­szervezetnek egyidőben, kiváló előadókkal, érdekes témákkal tör­ténjék a továbbképzés jellegű foglalkozás. Akkor bizonyára szí­vesebben jönne el mindenki... n. m. Vadász Julianna A BUDAPRINT dunavecsei konfek­ció gyárának raktárosa — másod­ma­gával — a 420 vecsei KISZ-tagot kép­viseli a megyei küldöttértekezleten. Tíz éve lát el különböző funkciókat a mozgalomban. Első aláró szer­vezété­ben — a Dunavecse és Vid­éke ÁFÉSZ- nél — ő volt a propagandista. Most munkahelye KISZ-bizottságának ve­zetőségi tagja. Kérdésemre — mi a legfőbb gondja ma egy ottani fiatal­­nak? — a következőket válaszolta: — A gyárunkban dolgozók problémáit ismerem jobban, az­zal kezdeném: öt éve adták át üzemünket. Kétszáz dolgozó kö­zül nyolcvan a KISZ-tag, többsé­gében nők. Szabás, varrás, gomb­tűzés, csomagolás — ez a mun­kánk. Az utóbbi időben, a jó szer­vezésnek köszönhe­tően szépen le­het keresni. De azért mindenkit az érdekel, hogy a­­ béreket ho­gyan lehetne megtoldani még valamivel. Ugyanis a mi korosz­tályunknál most van a fészekra­kás, a családalapítás ideje, így — különösen azoknál, ahol a szü­lők nem tudnak segíteni — jóval több forint is elkelne. — Milyen lehetőségeitek van­nak erre, s miben tud segíteni a KISZ? — A gyár minden vezetője KISZ-tag, 25—30 évesek, így­ a mi problémáink az ő problémáik is. Mindent megtesznek azért, hogy aki többet akar keresni, gyáron belül kamatoztassa tudá­sát. Több vgmk is dolgozik már nálunk. A lakásépítés így is gondot okoz, mert évente csak hetven­ezer forint áll rendelkezésre egy­­egy ilyen vállalkozás támogatá­sára. S mivel legalább ketten mindig jelentkeznek, szerencsés esetben ennek a felét lehet szá­molni. Ez pedig nagyon kevés. Ha a küldöttértekezleten szót kapok, saját tapasztalataim alapján kí­vánom elmondani, milyen segít­séget várnánk a KISZ-től. f. p. j. Krix Erika Kiskunhalason, a Fazekas Gábor Általános Iskolában tanítónő. Baján végzett a tanítóképzőben, két éve tanít. A városi pedagógus KISZ-bi­­zottság titkárává egy évvel ezelőtt vá­lasztották. Részt vett a küldöttérte­kezleten, ahol a megyei tanácskozás­ra küldöttnek választották. Arra kér­tük, hogy néhány gondolatban ös­­­szegezze, miit mondana el a megyei küldöttértekezleten.­­ A legfontosabb nekünk, pe­dagógus ifjúkommunistáknak, hogy 1983 májusától külön KISZ- bizottságunk van. Így nagyobb lehetőség nyílt a pedagógusgárda összefogására, az azonos célok megvalósítására. Természetesen a városi KISZ-bizottsággal egyez­tetett akcióprogram szerint dol­gozunk. Lényeges feladatunknak tar­tom, hogy a KISZ-életre való fel­készítést eredményesebbé tegyük. Ehhez például az úttörőmozga­lomban több, jól felkészült ifive­zetőre lenne szükség. A vállala­tokkal, üzemekkel létesített kap­csolatok igen hasznosak. Minket a Ganz-MÁVAG­ gyáregysége pat­ronál hathatósan. A sikondai úttörőtábor építése mehetne gyorsabban is. Szívesen segítenénk mi, pedagógusok is, JÁTÉK - NYEREMÉNYEKKEL Pop-portrék Szép számú megfejtést kaptunk a negyedik forduló után. Szinte kivétel nélkül minden pályázónk helyesen válaszolt a pótkérdésre: a tokiói Yamaha-fesztiválon ver­senyzett sikerrel az előző képen közölt énekesnő, dalának cím­­e Holnap hajnalig volt. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándé­kát, az énekesnő és együttese nagylemezét Végh Julianna kecs­keméti rejtvényfejtőnk nyerte. Színes pop-plakátot a tompás Csi­kós Krisztinának küldünk postán. Ötödik fordulójához érkezett pá­lyázatunk. Akik a mellékelt fotón látható zenész dedikált nagyle­mezét szeretnék megnyerni, azok a pótkérdésre válaszoljanak. A hetedik forduló után küldjétek be az összes képet és a rövid életraj­zokat párosítva. 5. FORDULÓ (Önéletrajz — dióhéjban. Elmondta: népszerű éneke­sünk: Kecskeméten, 1984 márciusában.) — Negyvenéves vagyok. Életem első fellépése 1962- ben volt, a Debrecen melletti Pocsajban, ahol a Tacskó ze­nekarral mutatkoztam be. Ekkor 170 forintot fizettem a buliért — az útiköltség! —, de gázsit nem kaptam. Aztán Schampolóra változtattuk a nevünket, kedvelt volt az együttes. Sokan már nem em­lékeznek ránk, pedig jó bu­likat csaptunk. Inkább a Sprintre gondolnak vissza. Azért bomlott fel ez a csa­pat, mert nem tudtunk újat adni. Egy ideig hallgattam. Barátaim segítettek, és rock and ralljaimmal ismét táncra buzdítottam a közönséget. Há­rom nagylemezem van. Most jöttem haza Prágából, egy fesztiválról. Kezdenek meg­ismerni a határainkon túl is. PÓTKÉRDÉS: — Mi volt annak a rock­balettnek a címe, aminek zenéjét a mostani portrén lát­a ható művész írta? A várjuk megfejtéseket egy hétig a következő címre: Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, Szabadság tér 1 á. 6001. A borítékra, leve­lezőlapra írjátok rá: Pop­portrék 5. Összeállította: Borzák Tibor

Next