Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-19 / 142. szám
Nélkülözhetjük-e azt a szellemi potenciát, amelyet a nyugdíjas agrárszakemberek jelentenek Bács-Kiskun megyében?A válasz nem lehet kétséges, éppen ezért időről időre a megye vezetői is kikérik véleményüket, legfőképpen, amikor jelentős döntéshozatalra készülnek. Észrevételeik, tanácsaik a napi gyakorlatban sem nélkülözhetők, hiszen sok évtizedes tapasztalataikat hasznosíthatjuk, akár elfeledett módszereket is, amelyek mostani körülményeink között ismét eredményt hozhatnak. Mi a mai mezőgazdálkodásról a nyugdíjas agrárszakemberek véleménye, milyennek látják tennivalóinkat a gabonatermesztésben, valamint a zöldségfelvásárlásban és -értékesítésben, tehát a kereskedelemben, erről beszélgettünk a szerkesztőségben rendezett ankéton, amelyen ott volt: dr. Kuczka Antal, dr. Kiss Árpád, dr. Babics Antal, dr. Bauer Ferenc, Hajdú András, Péter Pál, Kósa Károly és Soós Vince. A beszélgetésen a Petőfi Népét Csabai István, a gazdaságpolitikai rovat vezetője képviselte. Hol tart a megye? A múlt évi aszályos esztendő bebizonyította, hogy a megyei mezőgazdasági termelés színvonala, alkalmazkodóképessége ma már csökkenteni tudja az időjárás okozta veszteségeket. A belső ellátás, a mennyiségi és minőségi kínálat megfelelő volt. Hogy hol tart ma a magyar agrártermelés, erről hallottunk a beszélgetésünk elején összefoglalót. DR.KUCZKA A.: A nagyüzemi mezőgazdaság a műszaki fejlesztések, valamint a biológiai alapok javításával olyan eredményeket ért el Bács-Kiskunban is, amellyel a szántóföldi termelésben, főként a gabonatermesztésben a kedvezőtlen adottságaink ellenére megközelítettük az országban a legjobb gazdaságok eredményeit. Búzából a hazai mennyiségnek mintegy 8 százalékát termeljük, a kukoricának pedig 8,7 százalékát. A hatodik ötéves terv első három évének búza átlagterülete több mint 106 ezer hektár. A rozs 15 ezer hektárra csökkent, a tritikálé csaknem hetedével 265 hektárra esett vissza. Nőtt az ősziárpa-vetésterület, csaknem 19 ezer hektárra. A tavaszi árpa vetésterülete stagnál, 1,8—1,9 ezer hektár körüli, és még van néhány gabonafélénk, amelyek néhány száz hektárral szerepelnek a területen, összességében a kalászos gabonák 128 ezer hektárról 136,5 ezer hektárra növekedtek a VI. tervidőszakban. A kukorica vetésterülete viszont 129,8 ezer hektárról — hároméves átlagot véve figyelembe — 109,2 ezer hektárra csökkent. Végső soron az összes gabona az ötödik ötéves terv időszakában a megye szántóterületének 63,5 százalékát foglalta el, az elmúlt három éviben 62 százalékra csökkent. A gabonaprogram hatására főként a kalászosok, ezek közül is emelkedett a búza. Gazdaságossági okokból viszont kevesebb a megyében a kukorica vetésterülete. A búza felvásárlási ára 1980-ig nem ösztönzött minőségi termelésre. Azóta különvált az étkezési és takarmánybúza, sőt 1982-től harmadik árkategóriaként magas beltartalmi értékű termeltetésére is van lehetőség, kétszázötven, illetve négyszáz forint tonnánkénti felár fizetésével. Ez utóbbi eddig nem hozott számottevő eredményt, mivel kevés a minőségi búzából a fajtaválaszték. A jelenlegiek többnyire alacsonyabb hozamúak, ugyanakkor nagyobb ráfordítást és költséget igényel termesztésük, ami az árban nem térül meg. Ezért is szükségesnek érzem a minőségi búza árának felülvizsgálatát. A gabonaprogramban másik nagyon fontos növényünk a kukorica. Vetésterülete csökkent a megyében, azonban az átlaghozam emelkedett, 198ß-ben 6000 kilogramm fölött volt. A területcsökkenés többnyire indokolt, ugyanis a nem megfelelő földeken e növényt már nem kifizetődő termelni, helyét, a búza, s főként a napraforgó vette át. Az elmúlt három évre még jellemző az is, hogy megháromszorozódott a napraforgóterület. A termelési költségek csökkentése érdekében előtérbe kerültek az olcsóbb megoldások, például a tárolásban, szárításiban. Egyre több gazdaságban korai érésű hibrideket vetnek, amelyek szárítást alig, vagy egyáltalán nem igényelnek, biztonságosabban betakaríthatók. Annak ellenére, hogy az utóbbi esztendőben csökkent a rozs vetésterülete, mégis úgy gondolom, jövője van ennek a növénynek, igényli a sütőipar az egészségesebb táplálkozásban szerepe megnőtt. Az őszi árpa területnövelését alkalmazkodóképessége, jövedelmezősége indokolja, és az, hogy takarmányozásra kiválóan alkalmas, főként a sertésnevelés a beli. . . Az intenzív gabonatermesztési program teljesítése kiemelkedő feladat ebben az ötéves tervben. A megyéből 31 gazdaság világbanki kölcsönből megvalósít különböző fejlesztéseiket. Tizenkilenc gazdaság műszaki fejlesztésre 135 millió 298 ezer forintot költött. Tárolótér-fejlesztési program keretében kilenc mezőgazdasági üzem és a Gabonaforgalmi Vállalat 24 ezer 500 tonna termény tárolására alkalmas silót épített. Összesen 36 ezer tonna a tárolótérbővítés. A termésbiztonság növelése az egyik legfontosabb feladat. Tájkörzetenként és üzemenként szükség van a talajviszonyoknak megfelelő célszerű agrotechnika alkalmazására, amely elősegíti a csapadékvíz megőrzését, ugyanakkor energiát és költségét is csökkent, illetve megtakarít. A gazdálkodási szerkezetben, a gabonatermelés eredményeiben egy-egy tájegységen belül is meglevő komoly eltéréseknek a jobbak felé való közelítése a megyei össztermés növelésében meghatározó jelentőségű tennivaló. A gabonahozam növelésének lehetőségei CSI.: 1Az országban ta gabonaprogram egyik legfontosabb feladat. A ttzfajt fő készíti atol a totrfiaiok olyan fázis,állomás van, amelyek döntő hatásr és mennyiségre. E folyamatban a gyatításában ját.Hírmódosítandó pontokat, illetve alkalmazásával az előrelépés gyorsítható? . SOÓS V.: A búza magjának október végeiig föld be kell kerülni. Ha bármilyen okból ,ez nem sikerül, inkább változtassunk tervünkön. Ne vessünk későn. A vetésidő meghatározó a növény fejlődésére, a termés mennyiségére. J . ,, DR KISS Á.: Jónak tartom az agrotechnikát, a talajelőkészítést, javult a növényvédelem, ,s a fajta megválasztásában is jól alkalmazkodnak az üzemek a területi adottságaikhoz. Ezt mutatják az eredmények, míg 1960-ban búzából 1,57 tonna volt a termésátlag a megyében, tíz év múlva 2,92 tonna, 1980-ban pedig 4,99 tonna. Ekkor az időjárás is kedvező volt. Még az 1982-es aszály ellenére, is 4,27 tonna volt a búza átlagtermése, azonban nagyon meglepett, hogy a múlt esztendőben, amikor az aszály tovább tartott, mégis 4,35 tonnás hektáronkénti átlagtermést értek el a megyében. Ez azt is bizonyítja, hogy a jelenlegi búzafajták szárazságtűrők, jó hozamúak, s ez ad reményt ahhoz, hogy az idén a megyében 4,55 tonnás átlagihozamot elérik ami nagy feladat. Azt mondhatom, hogy az idei termés már csaknem eldőlt. Az uralkodó fajita az MV 8, amely a terület 28 százalékán található. Az MV i mintegy 8 százalékot képvisel, s a megye gazdaságainak rugalmasságát mutatja, hogy a Baj ■rankát, a zágrábi búzafajtát, a terület 14 százalékán termelik. Ennek, tavaly tapasztalt kedvező tulajdonságaira figyeltek fel a szakemberek, amikor még a vetésterület fél százalékán sem termeltek. Szárazságtűrő képessége miatt a Jubilejnaja a negyedik legfontosabb a megyében. Meglep, hogy a Szegedi Gabonakutató Intézet fajtái visszaszorultak, talán gyengébb télállóságuk miatt. Cs. I.: Vagyis minden rendben van a megyében a fajtaösszetételt illetően? DR. KISS Á.: Úgy érzem, hogy a GK Boglár fajtával érdemes lenne még foglalkozni, s csodálkozom az MV 9 és 10-nek mellőzésén. Az MV 10 a kísérletekben jobb volt, mint a Baranka, mennyiségben és minőségben is, és javaslom, hogy ezt a közepes éréscsoportba tartozó két fajtát az idén már nagyobb területen vessék a gazdaságok. DR. BABICS A.: A hazai búzafajták aránya nőtt, eléri a 40 százalékot, a jugoszláv fajták 30—35, a szovjet fajták pedig 24 százalékot képviselnek a vetésterületem. A mai fajtaszerkezetben keveslem a korai érésűek arányát. ■ r t tvvnsl SOÓS V.: Amit nem százalékban kell szerintem meghatározni, hanem a felhasználás függvényében. Ezt elsősorban a kukoricára értem. Azok a gazdaságok, amelyek a kukoricát nedvesen tárolják a nagyobb hozam reményében a középkései vagy kései fajtákat vessék. . . .... DR. KISS Á.: Nem vagyok híve a korai fajta« túlzott aranyának, ehelyett a közepes érésidejűeket javaslom. Szerintem ezeknek kellene elfoglalnia a vetésterület 55 százalékát, mert 300 kilogrammal több termést adnak, mint a korai búzák. ■ _ _ DR KUCZKA A.: A betakarító- és szállítóeszközök is befolyásolják, hogy milyen éréscsoportba tartozó gabonát vessen egy-egy üzem. Fontos ugyanis hogy a betakarítás optimális időben történjen,mert ha ezzel megkésnek, terméskiesést, veszteséget okoznak maguknak. DR. BABICS A.: Fontosnak tartom, hogy első- és másodfokú vetőmagot használjanak a gazdaságok és törekedjenek a folyamatos fajtanyúrtásra. SOÓS V.: Figyelemmel kell lenni a tőállományra arra, hogy hektáronként hány szem búzát, kukoricát stb. magot vetünk. Ha nincs meg az optimális tőállomány, már nem várhatunk megfelelő termést. A vetőgépek jó beállítása, a vetések ellenőrzése elengedhetetlen. Szerintem ma már jól kidolgozott agrotechnikával, az említett kitűnő fajtákkal hektáronkénti hatmillió csíraszámmal közepes időjárás esetén a Duna menti és a bácskai területeken búzából hat tonna fölötti átlagtermés érhető el. DR. KISS Á.: A tőállománynak és a fajtáinak egységben kell lenni, mert ha MV 4 búzafatát négyzetméterenként 700-as tőállománnyal vetnek, akkor megdől, az MV 8-as 600-as tőállománnyal jó termést ad (a 700-as már sok!), a jugoszláv fajták viszont 700.fölötti tőállománnyal is jól teremnek DR BABICS A.: A tőállományt illetően a kukoricánál nagyobb gondot érzek, ugyanis Csávoly térségében túl sűrűn vetik, s a terméseredmények elmaradnak a várttól. , SOÓS V.: A nagy tőállomány azt eredményezi a kukoricánál, hogy nincs élettere a növénynek, s főként aszályos esztendőben sok vizet párologtat. A halmozódó vízhiány tovább rontja a szemképződést. Az ilyen táblákon igaz, hogy sok, de apró csöveket takarítanak be, ami végül is terméscsökkenést eredményez, s a minősége is gyengébb. Javaslatok a homok hasznosítására Cs. I.: Bizonyára egyetértenek azzal,hogy mincsen olyan gabonafajta — és termeléstechnológia sem —, amely kifejezetten homoktalajokra alkalmas. DR. KISS Á.: Igazi homoki búzafajta nincs, az MV 8 és 4 azok, amelyekkel eddig próbálkoztunk. A kecskeméti homokon búza- és triftiíkálé-kísérleteket is folytatok munkatársaimmal. Legutóbb a G.K Szeged fajtát rozzsal kereszteztük, s utána visszakeresziteztük az említett búzafajtára, vagyis egy búzába a rozs genetikaii tulajdonságait is kivittük. Kísérleteink reményteljesek, ennek a búzának hozamai azonosak az MV 9-cel, és azt mondhatom, hogy ez valóban homoki fajta lesz. DR. BAUER F.: A rozs lehetne a gyengébb homokok növénye, a fajtakísérleteket azonban egyrészt nem jó helyen választjuk meg, a búzakísérletekkel együtt van, másrészt pedig ^.a rozsfajtám azt is, hogy északi országokból hozok rozsfajtákat. Ez utóbbit azért, mert ott a legjobb talajokra vetik a rozsot, nálunk pedig a legrosszabbra. A magyar fajták viszont a hazai talajokhoz, az ég ajlathoz jól alkalmazkodtak. Például a Duna.—Tisza közén a kecskeméti rozs bevált, hektáronként négy tonna termésre volt képes, és sokan vagyunk, akik számára érthetetlen, hogy a köztermesztésiből mégis kivonták, holott volna még rá igény. Javaslom azt is, hogy a rozstermelést tegyék jövedelmezővé, mégpedig felvásárlási ára legyen azonos a búzával, mint ahogyan az NDK-ban. Ez két szempontból is előnyös lenne: a homokhasznosítás ügyét előbbre vinné, másrészt a leggyengébb talajokon gazdálkodókat segítenék ezzel — mivel az állami támogatások mértéke fokozatosan csökken —, a felvásárlási árnöveléssel a gyenge adottságú gazdaságok bevételét lehetne gyarapítani. DR. KUCZKA A.: A távollevő kollégánk, Sarfi Róbert hozzám eljuttatott elemzése szerint a rozstermelés két tényezőtől függ elsősorban: a talaj•műveléstől és a szervestrágyázástól. Különösen a homokon az istállótrágyát nem pótolja a műtrágya, aminek költsége egyébként is emelkedik, s ezért is reménykedik abban, hogy megéri a gazdaságoknak az istállótrágyázás, különösen akkor, ha a földekre a kiszállítása, szétterítése jobban gépesített lesz SOÓS V.: Kalászos gabona alá gyakorlati szakemberek nem használnak istállótrágyát, hanem magas tarlót hagynak, és nitrogénműtrágyával leszórják, ezután szántanak. Ezt a költséget ,j bírja el” a rozs is. . . . DR. BAUER F.: Megduplázható a rozstermés,na a talajt istállótrágyázzuk. Sőt, a zöldtrágya is segít, csak itt egy gond van: a nagy zöldtömeg sok vizet visz el a talajból. KÓSA K.: A homoktalajok humuszban szegények, vízmegtartó képességük nem megfelelő. A somkóró az a növény, ami a talajszerkezetet és a tápanyagtartalmát is javítaná, zölden leszántva. Úgy tűnik, erről szinte megfeledkeztek a homokon g^!W^0(Erilleszthető a vetésszerkezetbe la Borukéról DR. BAUER F.: Elmondom az úgynevezett „kecskeméti módszert”, amelyet korábban a gyakorlatban eredményesen használtak. Háromnegyed magmennyiséggel kell vetni ősszel a rozsot, amelyet tavasszal ugyancsak háromnegyed magmennyiségű somkoróval felíihetnek. Az aratáskor rozsból gom lépést teirmés betakarítható, s ezután ha egy kis csapadék van, a somkóró megerősödik. Meg kell mondanom, hogy tíz évben átlagosan háromszor viszont kipusztul a nyári aszály miatt, de ha megmarad, jól kaszálható termést ad, ha gyengébb, akkor birkalegelőnek használható. De tavasszal mindenképpen megfelelő és kitűnő zöldtakarmányhoz jutunk erről a területről, ami egyenértékű egy lucernaterméssel. Ezután azonnal le kell szántani és silókukoricával érdemes bevetni, amiből teljes termés lesz és ősszel ismét rozs következik ezen a területen. Tavasszal a somkóró leszántása után még nagyon jól hasznosítható a terület szántóföldi kertészeti növényekkel, például paradicsommal. A somkóró-termesztést elsősorban ott javaslom, ahol a lucernával eredménytelenül kísérleteztek. * KÓSA K.: Ugyancsak „kiment a divatból takarmányborsó termesztése is,ami igaz, nem _homákterületre való, de kiváló előveteménye a búzának Szerintem az is hozzájárul a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban a nagy búzatermésekhez, hogy takarmányborsó után vetik a kalászost. A tömegtakarmányozás egyik bázisaként is figyelembe kellene venni a takarmányborsót. Etethető zölden, de ha a teljes növényt csövestől leszáríitjuk, így is ki-Vacsai. A totalfehérjehelyzetet is figyelembe véve — a jelentős importot —bizonyos,hogya takarmányborsó termelése, a tobb talajadottságú helyeken, méginkább előtérbe kerülhet. Zöldségforgalmazás és áremelkedés Cs. I.: Váltsunk témát. A zöldségtermesztést, illetve az ezzel összefüggő felvásárlást és értékesítést, ennek viszontagságait vegyük szemügyre. PÉTER P.: A nagyüzemekben csökkent, a háztájikban nőtt a zöldségtermő terüléit. A nagyüzem gondjai: a termelés ráfizetéses, nincs hol tárolni, illetve feldolgozni a termést, a felvásárlás-értékesítés szervezetében sok a hiba, ez eléggé összekuszált. Az is megállapítható, hogy kevés a zöldségtermeléshez értő szakember. S nem kerekedett felül a minőségi szemlélet. A termeltetéssel kapcsolatos információáramlást sem tartom megfelelőnek. Régebben gazdagyűléseken volt alkalom megtárgyalni, milyen zöldségmövényit, és mennyit termesszenek de tapasztalatom szerint jelenleg ebben sem tájékozottak a kistermelők. S még az is tény, hogy nem vált gyakorlatukká az sem, hogy a felvásárlóknak előre jelezzék, miből és főleg mennyit, mikor szándékoznak értékesíteni. Mindenképpen fokozni szükséges az együttműködést a termeltetésben és felvásárlásban. ■ SOÓS V.: Azt szeretnénk, ha a felvásárlók is fontosnak tartanák a nagyüzemi és háztáji zöldségtermelést, és azt is, hogy ami megtermett, mind a fogyasztóhoz kerüljön. Ehhez jó szerződéses kapcsolat kell, ami jelenleg nincs. A szerződés nem tölti be funkcióját, egyrészt áregyezséget — vagy, akár alapárat — nem tartalmaz, semmilyen előnye nincs a termelőnek, ha szerződéstt köt, csak kötelezettségei rögzítődnek. Végül is az árak a döntőek, amit kénye-kedve szerint változtat a felvásárló. ,Cs. I.: Tapasztaljuk, hogy ta kistermelőktől it a tsz-ektől 1« — szerződéssel (vagy anélkül, a zöldséget vagy gyümölcsöt például tíz forinntért veszi meg a frlvásárlő, « ugyanaz i két-három óra múltán az üzletben 20—25 forintba kerül. Miért? PÉTER P.: Az árak jelentős módosulásának legfőbb oka, hogy sok kézen megy át az áru, míg a fogyasztóhoz kerül. Minden közvetítő keresni akarrajta. Le kell rövidíteni az utat a termelőitől a felvásárlóig. Másrészt rárakódik a szállításból, valamint a romlásból, ültődésből eredő kár költsége, amit ugyancsak bele kell kalkulálni az feladási árba. SOÓS V.: Sokszor azért megy tönkre a kistermelők által becsomagolt, szépen előkészített őszibarack, alma, mert a ZÖLDÉRT átvevői a ládákat hajigálják a teherautókra. A saját szememmel láttam nemegyszer. Vagyis a kárt, amit maguknak okoznak, a fogyasztó fizesse meg? Az átvételért felelősöket jobban kellene ösztönözni (fegyelmezni?) a kiváló minőség megőrzésére. .HAJDÚ A.: Hadd jegyezzem meg, hogy a termeléshez szükséges vegyszerek, gépek ára is emelkedett, vagyis a zöldség ára•— de általánosíthatók is- valamennyi mezőgazdasági termék árának növekedése — legfőképp az ipari eredetű anyagok és energiahordozók költségnövekedésének tulajdonítható Árban megkülönböztetés is tapasztalható, például’ egy liter Chinetrint az állami gazdaságok 860, a magántermelők 1280 forintért kapnak. KÓSA K.: Sajnos, ezt az objektív tényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, de mégis azt mondom, legnagyobb árfelhajtó tényező a felvásárló-értékesítő kereskedelem. Talán a tsz-eknek kellene átvállalni a koordináló szerepet, ugyanúgy, mint a sertéshizlalásban. De azt is megoldásnak tartanám, ha egy térség gazdaságai együttműködve szerveznék meg az átvételt és az értékesítést. Információhiány, rendezetlen kapcsolatok SOÓS V.: Mindent a szövetkezet csináljon, csak bennük lehet megbízni? Nem is bír el minden terhet és fejlesztési alapja sincs ahhoz, hogy például gépkocsiparkot hozzon létre, tárolókat építsen, üzleteket nyisson, üzemeltessen, az ország különböző részén. Viszont a nagyüzemi zöldségtermelés már jövedelmezővé tehető azzal is, ha a nagy feldolgozók — konzenvgyárak, hűtőhazárc — közvetlenül az üzemekkel megtermeltetik és tőlük át is veszik a zöldségféléket. De olyan szerződések szerint, amelyben az átvételi árakat is rögzítik. Minden szempontból az volna a legjobb, ha a feldolgozók 30—40 kilométeres körzetben bázisgazdaságokat hoznának létre és kockázatot, érdekeltséget vállalnának a termelésben. Az nem megoldás, hogy a kecskeméti feldolgozó Győrből vásárol uborkát, Debrecen környékéről meg paradicsomot... ............... PÉTER P.: Kétségtelen, a zöldség-gyümölcs kereskedelemben sok hiba van, de azt is el kell ismerni, nehéz szakma, nemcsak a naponta változó árak miatt, hanem azért is, mert gyorsan romló élelmiszerrel kell dolgoznia. Nem vállalkozik erre szívesen senki, még a t tsz-ek sem, nincs benne nagy sztek -Sorolhatnám a példákat arra, hogy a 1 megyében,a feve tárolókat, — akármilyen vállalat vagy szövetkezet építette — szívesebben kiadják papír, nyersgumi stb. tárolására, minthogy zöldségfélét, gyümölcsöt tartsanak benne. Még a kecskeméti ZÖLDÉRT is nagy Szervezet, a zöldség-gyümölcs kereskedelemmel ezt az apparátust fenntartani nem lehet. Például az általam régebben vezetett kecskeméti ZÖLDÉRT-telepnek egy-egy esztendőben nyereségéből négymillió forintot kellett akadni csak a központi apparátus fenntartására. Cs I.: Pedig költségcsökkentésre is mód nyilna: kialakult Kecskeméten a nagybani piac. Miért nem vásárolnak itt a ZÖLDÉRT-szakemberek? A magánkereskedőknek megéri 1300—400 kilométerről is idejönni, a Helyi ZÖLDÉRT-nek nem? i ~PÉTER P : Amikor számlát kell adni a nagybani piacon, a ZÖLDÉRT felvásárlójának, a kistermelő vagy az árut odaszállító kereskedő abban a pillanatban eláll az értékesítéstől. Ennek oka: a zöldségkereskedők megrettennek, ha leírják nevüket, ugyanis félnek az adótól... A ZÖLDÉRT-felvásárlónak a számla nélküli „zsebből fizetést nem engedélyezheti a vállalat, ez így természetes Többnyire ez az akadálya annak is, hogy a tsz-ek a kecskeméti, a budapesti nagybani piacokon nehezen találnak vevőt árujukra, mert a tőlük vásárlótól is számlát kell kérniük. Szóval ez egy nagy gubanc, aminek a vége az, hogy a magánkereskedők járnak jól. V és I. ■ A legutóbbi időikben azt tapasztalom, hogy a mező?a^alági krmányzat a zöldségtermeést csak és k %rákig a piaci mechanizmusra Ibizza. Félő, minek az lesz a kövtkezménye, hogy számithatatanná vált egy egy esztendőben, mennyi lesz a termés a_ eltmnböző zöld^ olifalókból a szabályozatlan [piac anarchikussá válik, es ^yAA^gXÄlhatnak elő az ellátás színvonalában, a minőségben és az árakban is. ___ . SOÓS V : Kétségtelen, hogy a kistermelők érzékenyen gyorsan reagálnak a változásokra és egyik évről a másikra abba is hagyhatják bizonyos zöldségfajok termelését, ami az ellátásban beláthatatlan gondokat okoz. A biztonságot a emelés adhatja, amit pénzügyi és gazdasági szabályozással jövedelmezővé kell tenni. Azt is állítom, hogy nagy szükség van a jó külpiaci információs előrejelzésekre: ha például Egyiptomban sok a terméskilátások hagymából, akkor már ' zonyos 'hogy világpiaci ára csökken, és mi ebből nem tudunk nagy mennyiségiét értékeíteni De tudni kell előre felkészülni az ilyen helJyekre. DR KISS A.: A külkereskedelmi vállalatoknak fontos feladata az információ hogy ennek megfelelően szervezzék a gazdaságok a termeltetést. Vajon, ha tudják hogy az elmúlt egykét évben, Svájcban 500 százalékkal nőtt a dinnyefogyasztás, ennek miért nincsenek jelei a hazai flinnyertermelésben ? Epilógus Bevallom, hosszú beszélgetés volt, s az elmondottak maradéktalan közlése, több oldalnyi újságlapot igényelne. Felelősséggel mondták el véleményüket, kitűnt szavaikból: együtt éreznek, sondokodnak a gyakorló gazdászokkal, s a megoldásokat keresik, ha ezek elmondására kevesebb is a lehetőségük. Érdemes és szükséges jobban odafigyelni a nyugdíjas szakemberekre. Nemcsak az agrár-, hanem a többi tudományok művelőire, mert mint ahogyan ezen a beszélgetésen is bebizonyosat , hasznosat, alkalmazhatót tudnak tanácsolni, s látják, hol vannak fontosabb tennivalóink. Ha arra gondolunk, napokon belül kezdődik az aratás, s gyorsan elszalad az idő, máris vetéshez kell készülődni... addig is, s akkor is cselekedeteikben vegyék számításba szavaikat. Még idejében mondták, hiszen június van... Nyugdíjas agrársz a mezőgazdaság jövőjéről Dr. Kuczka Antal • Kósa Károly Dr. Babics Antal • Dr. Bauer Ferenc Hajdú András Péter Pál Dr. Kiss Árpád • Soós Vince