Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-13 / 163. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1984. július 13. HÁZUNK TÁJA KISTERMELŐKNEK AJÁNLJUK! A gomba növényvédelme A termesztéshez mindenekelőtt olyan helyiségre van szükség, melyben a gomba igényeit ki tudjuk elégíteni: elsősorban pincék, fűthető fóliasátrak, házak jöhetnek számításba.üvegRendkívül fontos, hogy az optimális hőmérsékletet és a jó szellőzöttséget biztosítani juk.TERMESZTŐHELYISÉGEK, tudBERENDEZÉSEK ÉS SZERSZÁMOK FERTŐTLENÍTÉSE: Az alábbi munkálatok a megelőző védekezés, elengedhetetlenül fontos lépései . A fonálférgek ellen a pince, illetve a termesztőtér falait, a padozatot 5 százalékos formaiinnal (1 négyzetméterre 0,5—1 liter), vagy 10 százalékos Hypo-val négyzetméterre 1,5 deciliter) fertőtleníthetjük, majd legalább 24 órára légmentesen zárjuk le a helyiséget. A légteret fertőtleníthetjük. Száz gázosítással légköbméter fertőtlenítéséhez 5 liter 40 százalékos formalinra és 0,5 kilogramm klórmészre van szükség. A klórmeszet fa- vagy kőedényekbe töltsük ki, és arányosan osszuk el a termesztőhelyiség padozatán, majd belülről kifelé haladva gyorsan öntsük rá az előre kimért formalint. 48 órás gázosítás után 2 napig szellőztessünk. A szerszámok fertőtlenítését a gázosítással egy menetben is végezhetjük, de meleg vízzel készült, 4 százalékos formalinos oldatban is áztathatjuk őket. Azokban a termesztőhelyiségekben, ahol a korábbiakban erős fertőzést okoztak a kártevők: a gombalégy, a gombaszúnyog, az atkák, ott a fentieken túl DDVP hatóanyagú szerekkel, Például Unifosz 50 EC-vel (100 légköbméterre 4 gramm) kell gázosítani. Ahol a gombabetegségek okoztak gondot, a Verticillium, a nedves* mólé, ott a padozatot és a falakat Fundazol 50 WP 0,1 szó NÖVÉNYVÉDELMI TEENDŐK a KOMPOSZTÁLÓBAN (csiperkegomba-termesztés): A komposztáló falát, padozatát, berendezéseit az előbbiekben leírt módon kell fertőtleníteni. A falakat és a szabad padlófelületeket 10 máponta permetezzük Vpitron 40 EC-vel, az előírt mennyiségben 1(0,2 százalék). VÉDEKEZÉS A KOMPOSZTÁLÁS ALATT: A komposzt friss , alapanyaga fertőzéstől mentes, jó minőségű trágya legyen. A harmadik forgatást követő napon fóliával 24 órára letakarjuk a komposztkazlat, így elérhetjük a károsítók általános pusztulását. _ A TAKARÓANYAG FERTŐTLENÍTÉSE: A takaróanyagot mindig csak fertőtlenítve szabad felhasználni. Fertőtlenítés előtt fóliával takarjuk le a padozatot, és erre rakjuk át a fertőtlenítendő anyagot. A 40 százalékos formaiiból 1 négyzetméter i takaróanyaghoz 3 litert számítunk, majd ezt meleg vízben hígítva, egyenletesen öntözzük ki. A kezelés után takarjuk le az egészet fóliával, legalább 1 hétre. Ajánlatos a formalinos kezelést 15 Celsius-foknál melegebb helyiségben végezni. Felhasználás előtt 1—2-szer forgassuk át a takaróanyagot. Még nem késő! A magas kordon- és lugasművelésű szőlőket vizsgáljuk át, és igazítsuk vissza a huzalok közül kiszabadult hajtásokat. A karós művelésű szőlőben most már erőteljesebben kötözzünk, mert a fürtök fejlődésével a kötésnek jóval nagyobb terhelést kell elviselnie. Rendszeresen ápoljuk a zöldoltásokat is. A megeredtek hajtásairól törjük ki az oldalhajtásokat, a nemest pedig feltétlenül kössük ki. A csonkázás, a tetejezés a hajtásnövekedés szabályozásának, a termőegyensúly beállításának bevált módja. Az eltávolított fölösleges hajtások így nem árnyékolnak, a permetezés szintén eredményesebbé válik. Ezenkívül zavartalanul fejlődhetnek, jól beérnek a fürtök, a bogyók jobban színeződnek és nagyobb lesz a cukortartalmuk. Akkor csonkázzunk, ha a tőkék hajtásai túlnőtték 20—40 centiméterrel a kedvező magasságot. Ha a hajtások felső része még gyenge, ezt a munkát végezhetjük kézzel, de ha kissé elkéstünk, célszerűbb ollót vagy sövényvágót használnunk. Az új telepítésű és a fiatal, két-három éves szőlőt ne csonkázzuk, itt ugyanis az a cél, hogy minél fejlettebb, erősebb gyökerű tőkét kapjunk, és mielőbb megkezdhessük annak művelésmód szerinti kialakítását. A csonkázás kiegészítése a hónaljazás. A legújabb tapasztalatok szerint nem kell teljesen eltávolítani a hónaljhajtásokat, mert a fiatal hajtások először valóban tápanyagot fogyasztanak, de az alsó levelek kifejlődése után az egész tőke szénhidráttermelésében részt vesznek. Ez pedig kedvezően hat a fürtök fejlődésére. A legjobb tehát, ha két-három levelet meghagyva csípjük, törjük vissza a hónaljhajtásokat, a ■; tenyészidő alatt háromszor, négyszer. A FŐAGRONÓMUS NAPJA „Legfontosabb a jó időbeosztás” — Az aratásnak a gabonatermesztés népgazdasági fontossága miatt tulajdonítanak nagy jelentőséget. A legfontosabb nyári munkásnak tartott betakarítás nehézségét, emberpróbálását csökkentették a korszerű gépek. Alig néhány éve ki gondolta volna, hogy 11500 hektáron termett gabonát — nekünk ennyi van — huszonnyolc ember vág le, csépel ki, és szállít biztos helyre alig három hét alatt? Mi, ilyenkor — amikor már mennek a gépek —, akkor vagyunk a legnyugodtabbak. — A szervezés az más kérdés. Ha jó munkát szeretnénk végezni, mindennek egyeznie kell. A feladat döntő részét tehát az előkészítés jelenti. A kicsépelt szem beszállítása mellett ugyanolyan fontos, hogy a kombájnosok meleg ételt és frissítőt kapjanak. Mindenki tudja ilyenkor a dolgát. — Ezekben a napokban hajnali négykor indulok otthonról, Kiskunfélegyházáról. Először a borsóföldre megyek, ellenőrizni a betakarítás aznapi elindítását. Utána irány a major. Hét órakor van a munkaeliigazítás. Ha nincs eső, és felszáradt a harmat, kilenc és tíz között kezdenek a kombájnok, amire szintén figyelnem kell. Tizenegy órától ebédig az irodában a postát és a telefonokat intézem. Utána kora estig megint a területet járom. Ez az átlagos nyári munkanapom menetrendje. Persze, ha valami előre nem várt dolog jött közbe, mindez megváltozik. — Annak a híve vagyok, hogy mindenkinek legyen meg a feladata, az ehhez való kezdeményezőképessége, persze mindez párosuljon az anyagi elismeréssel is. A legfontosabb azonban a közös munkáért érzett felelősség. — 1974-ben szereztem diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Itt, a szövetkezetnél a feleségemmel együtt ötödik esztendeje dolgozom, egyébként Kiskunfélegyházán élünk. Két fiam van, első-, illetve második osztályos tanulók. A rengeteg elfoglaltságom mellett — igaz, ilyenkor nyár közepén ritkábban — jut azért idő a családra is. Júniusban két hétig voltunk az NDK-ban. A nyaralást az aratás befejeztével folytatjuk. Utána kezdődik az őszi hajrá. Ha jól beosztja az ember az idejét, tanulásra, továbbképzésre is marad energiája. Azokra a szakmai fórumokra, tanácskozásokra mindig igyekszem eljutni, amelyek a szövetkezet profiljába vágnak, és valamit hasznosítani tudunk belőlük.Elmondta: Kiss László, a pálmonostori Keleti Fény főmezőgazdásza Lejegyezte: Czauner Péter • Kiss László — balról — a mezőőrrel egyezteti a másnapi teendőket. GALAMBTARTÓK A magasság megszállottjai A nem egészen pontosan megfogalmazott találós kérdés az lehetne: Harminc dekagramm, órákat képes eltölteni a levegőben, méghozzá olyan magasságban, ahová a földön álló ember szeme képtelen követni, mi az? A válasz egyszerű, mármint annak, aki ismeri a Budapesti Magasröptű Gólyás Keringő galambfajta tulajdonságait. Ez a madár csoportos repülő. Kisebbnagyobb rajokban keringenek a házak felett, míg egyszer elkapnak egy termiket (felfelé szálló légáramlat), és ennek segítségével két-háromezer méter magasra repülnek, ahol órákat töltenek el, majd a szabad repülés után •fáradtan ereszkednek’ alá, s pihenve ülnek meg fészkükön. Mint sok mindent, az emberi lelemény ezt is kihasználja: szórakozásként, sportként. Az ilyen galambokat tenyésztők egyesületekbe tömörülnek és különböző versenyeken mérik össze kedvenceik képességét. A kecskeméti röptetők — így nevezik a röpgalambot tartókat — harminchatan a V. 126. számú Röpgalambtenyésztő Egyesületbe tartoznak. Palotás Ferenc fiatalember, de már két évtizede galambászkodik. A Buday Dezső fasorban, szülei kertjében rendezte be a földi dúcait. Mintegy száz madara van. — A repülés módszere, magassága, dinamikája, stílusa — magyarázza lelkesen, ami ezekhez az okos madarakhoz köti. — Nekem ez a szenvedélyem. Azt hiszem, nem is túl költséges, mert egy galamb egy hónap alatt körülbelül hat forintba kerül, családom már elfogadta, hogy ezzel szórakozom. Naponta legalább négy órát töltök közöttük. A járókelők néha azt hiszik, valami bajom van, amikor az utcán bámulom az eget, a galambokat a magasban. Ilyenkor ahelyett, hogy különösebben magyarázkodnék, azt mondom, a felhőket nézem. Kokovai Jenő szerszámkészítő, és egy Nagykőrösi utcai ház padlását alakította át a galamboknak otthonul, ő is a magasság megszállottja. — Tízéves koromban kaptam az első igalambot egy szomszédtól. De így, többet tartani csak 1979 óta tudok. Olyan hobbi ez, amelyik kevésbé igényli az anyagi befektetést, inkább a türelmet, törődést és az állatok szeretetét kívánja.. Tőle tudom meg, hogyan versenyeznek. Egy-egy alkalommal a szövetség által kijelölt röpbíráló jelenlétében minimum 16 és legfeljebb 24 galambot kell kiengedni. Ezeknek — sok szigorú kitétellel — a fészekre való visszatértéig eltelt időt mérik. Nem ritka az sem, hogy a madarak tíz—tizenkét órát töltenek több ezer méter magasságban. Olykor a légáramlat távol sodorja őket, ilyenkor a kimerültségtől már képtelenek hazatérni. Ezek a galambok „elmagaslanak”, vagyis elvesztek. Kokovai Jenő is jó néhány galambját veszítette már el. Ha ezek a madarak sporttárshoz, hozzáértőhöz kerülnek, az a lábgyűrű jelölése alapján ír a tulajdonosnak, aki elutazik a galambjaiért. — Mentem én már Félegyházára, Szolnokra, Szegedre is. Nálam most két idegen van, Jugoszláviából Zentáról és Szabadkáról érkeztek. Már írtam a tulajdonosoknak, de még nem jelentkeztek. Kecskeméten a röpgalambászok egyik fellegvára Szabó István Bem utcai órásműhelye. Ugyanis ő a szaktanácsadó. — Már három éve abbahagytam a versenyzést — szabadkozik beszélgetésünk elején. — Ettől függetlenül ugyanennyi időt töltök közöttük, mint azelőtt. Az egyesület legtöbb tagjával én szerettettem meg ezt a fajtát. Sokat vitatkozunk, mert ahány tenyésztő, annyiféle módszerrel válogatja, edzi, készíti elő a versenyre galambjait. Persze mindenki saját igazára esküszik. Az eredményeik azért jók. Hiszen jó néhányukat — például Blaskovics Sándort, Horváth Józsefet, Virág Ferencet, Palotás Ferencet, Kokovai Jenőt, Horváth Jenőt, Bobor Lajost, Bebesi Tibort, Hervai Miklóst — országosan „jegyzik”. — Nagyobb gondunk az utánpótlás szervezése. Ezért keressük azokat az általános iskolai tanulókat, őrsöket, szakköröket, akik szívesen vállalkoznának ilyen madarak tartására, és a versenyzésre. Nekik ingyen adunk galambot, segítünk a tanulásban és még sok mindenben. Akit esetleg ez érdekel, engem munkaidőben mindig megtalál itt a műhelyben. " Az érdekes madarakról megtudtam, hogy a gondos ápolás következtében nem ritka közöttük a 16 éves kort elérő sem. Ezeket óriási becsben tartják. Meg is érdemlik, hiszen olyan magasságokkal birkóznak meg, ahol a repülőgépek pilótái már oxigénmaszkot húznak. Cz. P. : A madarak izgatottan várják, hogy végre repülhessenek. NÉGY ÉVTIZED SODRÁBAN Két miniszter egy programban Czottner Sándor miniszter nem sokat váratott ígérete valóra váltásával .1958. június 5-én megyénkbe látogatott. Nem egyedül, szövetségest is hozott magával, Csergő János kohó- és gépipari miniszter személyében. A látogatás aktválítását különösen növelte az a körülmény, hogy ebben az időben a Központi Bizottságnak „A falusi helyzetről és a falusi politikai munka megjavításáról” hozott határozata megvalósításán dolgoztunk. Ez pedig megkövetelte a szocialista nagyüzemek példamutató működésének elősegítését. A politikai munka alapjának a helyi adottságoknak megfelelő termelésfejlesztési tervet tekintette, a belterjesség növelését, ami elsősorban szövetkezés útján valósítható meg, és kézzelfogható eredményeket hozhat a részt vevő parasztembereknek. E célok elérése abban az időben mindenekelőtt a gépi, technikai fejlesztéstől függött. Ezért is örültünk a két legilletékesebb miniszter jöttének, ők látható érdeklődéssel hallgatták meg a Hallos Ferenc megyei tanácselnökkel együtt adott tájékoztatónkat terveinkről, gondjainkról és kérelmeinkről. Azt javasoltuk, hogy szerezzenek helyszíni tapasztalatokat, mielőtt véleményt mondanának, látogassanak el a Helvéciai Állami Gazdaságba, valamint a solti és a fajszi szövetkezetekbe. Kissé feszítettnek tűnt a terv egy napra, de Czottner elvtárs nevetve mondta, hogy ez az ország legnagyobb megyéje, így hát itt a látogatásokat is nagy porciókban mérik. Hamarosan előttünk állott Helvéciai Állami Gazdaság látványos központi épülete — várszerűen kiképzett, csipkés tornyaival és soklépcsős,kanyargós lépcsőjével. Már várt ránk Petőfi Sándor, a gazdaság igazgatója és helyettese, Nagy József. Röviden tájékoztatták a vendégeket üzemükről, s megkóstoltatták velük a hírneves barackpálinkát. Számolva az előttünk álló hosszú úttal, már mentünk is az udvarra, ahol valóságos szőlőművelőgép-kiállítás várt bennünket. Látható volt itt az UE—28-as erőgép a talaj- és növényvédelemhez szükséges eszközökkel, az úgynevezett .„könnyű”, továbbá a francia gyártmányú „Derot” hidas traktor, a lóvontatású hidas permetezőgép, s a hasonlóan lóvontatású sorközjáró permetezőgép. Bemutatták a társgazdátok gépeit is: a Vaskúti AG Holder permetező traktorát, az Izsáki ÁG permetezésre alkalmas RS—09 erőgépét, és a Csengődi ÁG sorközjáró, lóvontatású permetezőgépét.. Nyomban széles körű eszmecsere bontakozott ki, melynek során Petőfi Sándor szorgalmasan használta rajztábláját is, ami nem volt más, mint a szőlők homoktalaja, melyre ujjával rajzolta a vázlatokat. Hangsúlyozta, hogy milyen nagy szükség volna egy nagyobb teljesítményű homoki és egy magasabb építésű szőlőművelő magyar hidastraktorra. — No, áll az alku, adja a tenyerét, hadd csapjak bele, hogy rajtam ne múljon a magyar szőlőtermelés gépesítése! — mondotta Csergő elvtárs. Két éven belül elkészítették a D—4—K—70- es négykerékmeghajtású, 70 lóerős traktort, valamint az UH— 40-es magyar hidastraktort. (Olyan szócsata közepette zajlott mindez, mintha borkóstoló után lettünk volna, pedig erre nem volt időnk. Rövid ,állva falatozás után, ami egyben a gazdaság vágóhídjának termékbemutatója volt, már robogtunk is tovább, látogatásunk második színhelyére).A solti Szikra Termelőszövetkezet már ekkor jónevű közös gazdaság volt, országosan is. Az elnöke, Molnár Albert és főagronómusa, Perczel János nem kisebb eredményről adhattak számot, mint arról, hogy holdankénti búzatermés-átlaguk meghaladta a 30 mázsát, kitűnő a tehenészetük, és nekik van a legnagyobb zöldségtermésük a megyében. Egy rögtönzött határszemle keretében megnéztük zöldségesüket, mely közvetlenül a a Duna partján terült el. Szépen fejlődött az étkezési és a fűszerpaprika. Ugyanígy a különböző káposztafélék és gyökérzöldségek is. Mindkét vendég látható örömmel szemlélte a szívet-lelket gyönyörködtető látványt. Nem fukarkodva az elismeréssel, dicsérték a szövetkezetieket. Egyszerre csak Czottner Sándor szólalt meg: Jöv > — Mondja csak, elnök elvtárs, nem lenne még szebb, ha öntöznék is? — Bizony, hogy szebb lenne, de ehhez már a miniszter elvtárs segítségére volna szükségünk — hangzott a válasz. És már sorolta is Molnár Albert:^ nagy teljesítményű vízkiemelő szivattyú kellene, meg villanyvezeték. No meg egy trafó. Az oszlopokat már a szövetkezet állítaná.— Rendben van, készíthetik az oszlopokat — felelte Czottner elvtárs. Egy hét sem telt belé, Duna éltető vize öntözte a Szikara Tsz zöldségét, mert a miniszter már másnap intézkedett. Fájsz községbe késő délután érkeztünk. Így már csak az elnöki tájékoztatóra és az azt követő beszélgetésre futotta az időből. Papp Ferenc, a Vörös Csillag Tsz elnöke ugyancsak egy szépen fejlődő és gyarapodó szövetkezetről beszélt, a vendégek örömére. Mivel tudta a házigazda hogy Soltról jöttünk, nem kis büszkeséggel mondta el, hogy ők bizony az öntözésben megelőzték a Soltiakat. Több éve öntöznek, sok mindent kipróbáltak, és amint lenni szokott, az „úttörők” dicsősége és eredményei mellett jócskán kijutott nekik a problémákból is. Jelenleg éppen azzal küszködnek, hogy miként térhetnének rá a korszerűbb öntözési módra: a felszíni árkos helyett felszín alatti csöves vízvezetést akarnak meghonosítani, amely várhatóan gazdaságosabb lesz, és termőföldet sem von el a gazdálkodás elől. Pénzük, tervük, kivitelező kapacitásuk mind megvan, csak a csövekhez nem tudnak hozzájutni, mert még nem elégséges a gyártás. Csergő elvtársnak felcsillant a szeme. Nem is tudta tartani magát, közbekérdezett: — Aztán mondja még, Papp elvtárs, mennyi az a csőmennyiség, amelyre szükség volna? Az elnök erre meghökkent. Látszott rajta, hogy bizonytalankodik, mondja, ne mondja? Hisz mégiscsak nem mindennapi dolog, hogy két miniszter egyszerre vendégeskedik itt! Persze végül is megmondta. A csövek néhány nap múltán megérkeztek, hasznukra váltak a fűszerpaprika-tábláknak, és a megye öntözésfejlesztési tapasztalatai is gyarapodtak. Újabb öröm is ért bennünket. A miniszter elmondta, hogy külföldi megrendelésre hidroglóbuszokat gyártanak. És részletesen elmagyarázta működésüket, jelentőségüket a korszerűbb vízellátásban. Azt viszont nem tudták elérni, hogy valamelyik hazai gazdaság felállítson belőlük egyet, s hogy itthoni tapasztalatokat is lehessen szerezni. Mivel a szövetkezetnek fejlett állattenyésztő telepe van, ez alkalommal is felajánlotta hasznosításra, egyben kísérleti célra. Most már nem kellett az elnököt másodszor is bátorítani. Idetelepült az első hidroglóbusz. Újabb meglepetéssel is szolgált Csergő elvtárs ,biogáztermelő berendezést ajánlott fel a szövetkezetnek, mely egyidejűleg ugyancsak kettős célt szolgált. Egy ideig működött is a berendezés, azonban üzemeltetése nem vált be, mert az állattenyésztő telep akkor még nem tudott megfelelő mennyiségű trágyát adni számottevő gázmennyiség előállításához. Észre sem vettük, s már az este is ránk köszöntött. Ideje volt véget vetni a látogatásnak. A kalimajori tanácsi üdülőben vacsoráztatok meg vendégeinket, miközben összegeztük a nap tapasztalatait. Ami a jövőt illeti, Czottner Sándor azt javasolta, hogy a megye gondjairól készítsünk feljegyzést, és ők készségesen segítségünkre lesznek. A legközelebbi találkozónkat pedig Budapesten tartsuk meg, az egyik minisztériumban. Mindez meg is történt néhány hétért belül, és ismételten, örömmel tapasztaltuk, hogy minisztereink igazi közéleti emberek, nemcsak a reszortjukba tartozó dolgokkal foglalkoznak, hanem mindazzal, ami a közérdeket szolgálja, nem várnak a problémák jelentkezésére, hanem lehetőleg eléjük mennek, a gyors megoldás érdekében. Dr. Molnár Frigyes ) A-