Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
ÉLELMET GYŰJTÖTTEK A SEBESÜLTEKNEK Feodora Bacserova és magyar családja Helytörténeti s szempontból értékes, 1945-ös keltezésű, kézzel írott dokumentumokat hozott a könyvtárba Kőszegi Péter, s hozzájárult másolatok készítéséhez« A bélyegzővel ellátott kézit’.", tőle mindegyikén olvasható ii„'Bacserova.; név. Kőszegi Péter közlelte, hogy feleségének édesatyja Feodora Bacserova, az iratok pedig a család tulajdonában vannak. Kíváncsi lettem erre a nem mindennapi asszonyraa, aki távol, szülőföldjétől a bácsalmási szőlőkben telepedett le és kezdett új életet. Kőszegi Péter visszaemlékezése alapján" amelyet magnófelvétel őrizet, némi módosítással adom közre a hallottakat. — A feleségem édesapja az első világháborúban ba került. Fogolyként hadifogságSzibériában dolgozott, ott ismerkedett meg egy kárpát-ukrajnai lánnyal, akinek a családja is ott dolgozott. Ők ketten 1921-ben elindultak Magyarországra ... Hajóval és mindenféle közlekedési eszköz segítségével pár hónap alatt haza is értek. Decemberben megszületett a lányuk, az én feleségem. Idehaza nem ismerték el törvényesnek a házasságot, mert az anyósom görög katolikus, apósom pedig római katolikus volt. Sok utánjárás után sikerült csak megesküdniök, s lett „törvényes” a gyermekük. Ettől függetlenül a család és a szőkébb környezet befogadta, és meg is szerette az idegen asszonyt. — Ez annál is inkább jelentős volt, mert a férj német származású, tudomásom szerint — vetettem közbe. — Igen. Az apósom neve Hahn volt, később magyarosított Hajnalra... Talán az is hozzájárult anyósom népszerűségéhez, hogy nagyon szépen kézimunkázott, és paplanokat is készített. Ellátta családunkat, de kérésre másoknak is dolgozott. Sok-sok paplant csinált bácsalmási úri, polgár-i .házakba. Levelezett a Szov-S||ég^^á%ftLÜf:í|^ár*éséig. Azután* teljesen megszűnt velük a kapcsolata. Apósom annyira szerette a feleségét, hogy még orosz nyelvű újságokat is járatott neki, az egyiket Franciaországból, a másikat Jugoszláviából kapták. — Később, amikor erősödött a fajgyűlölet, és a magyarok háborúba léptek, hogyan alakult az életük? — Egyszer apósom három-négy ember társaságában beszélgetett. Kijelentette, hogy nem ért egyet a hitlerizmussal, értelmet fejt ez az egész háború. Az egyik fültanú besúgta a németeknek. Egy jóakarója mentette meg az elhurcolástól. Figyelmeztette, hogy tűnjön el. Ez röviddel a német megszállás előtt történt. Ekkor, hogy elkerülje a deportálást, bement Bajára, és jelentkezett önkéntes katonának. A tisztiorvos nem akarta bevonultatni. Apósom akkor elmondta a problémáját, mire az orvos hazaküldte, hogy megkapja majd a behívóját, így is történt. Nagyon gyorsan megjött a SAS-behívó, és a következő vonattal be is vonult Bajára. Amikor a szovjet csapatok Baja közelébe értek, a magyar parancsnok választási lehetőséget adott katonáinak, nem kötelezte őket, hogy részt vegyenek az értelmetlen harcokban. Pár emberével átment a Duna túlsó oldalára. Apósom úgy döntött, hogy marad. Baján egy asztalosnál húzódott meg, három— négy hét múlva tért haza. — Ön ekkor szüleinél lakott?már a felesége — Igen. Kelebián magántisztviselő voltam a mészhomokkő- és téglagyárban. A tulajdonos elmenekült, így feleségemmel hazajöttünk szülei házába. Velük éltem 1951-ig. — Hogyan találkoztak a felszabadítókkal? Arra emlékszik-e, hogy a szovjet csapatok vagy a szórványosan érkező katonák merre vonultak, és merről jöttek Bácsalmásra? KSp- A' Legelső ijs jöjjet kgtralá^'»^keC^-,í#íaEn|'.í*- Csikéria !»- lől érkeztek. Nem voltak sokan. Fogatos kocsikkal jöttek, kis tarackágyúkat vontattak, a köves úttól jobbra és balra bizonyos távolságban a mellékutakon lóhátasok is mentek. Valószínűleg ők biztosították a kövesúton haladókat. Ezen a területen csend volt, Bácsalmásról hallatszott szórványos lövöldözés. Megmondom őszintén, a kíváncsiság hajtott: hogy is néz ki egy szovjet katona? Heteken keresztül úgy éreztük, hogy törvényen kívül élünk, nincs gazdája a területnek. Bizonytalanok voltunk, és egy kicsit féltünk is, hiszen korábban elég nagy volt az ellenpropaganda. Később, amikor a nép megismerte a szovjet katonákat, kellemesen csalódott mindenki, mert merőben mások voltak, mint ahogy lefestették őket annak idején. Közben dolgoztunk, szüret ideje volt éppen. Feleségemmel pár nap múlva édesapámékhoz mentünk szüretelni. Ahogy mentünk, a földeken keresztül jött egy szovjet katona, aki megállított bennünket. Én egy kicsit féltem, mert az a hír járta, hogy ha elcsípnek egy férfit, rögtön foglyul ejtik, és elviszik. Elkezdett oroszul beszélni, amiből én semmit sem értettem. A feleségem válaszolt a hozzám intézett kérdésekre. A katona is meglepődött, mindjárt nagy volt az örömük, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen földik, mert a katona is szibériai, ahonnan Magyarországra jöttek feleségem szülei. Ez a találkozás végképp megnyugtatott. Megbizonyosodtam, hogy ezek rendes, jó emberek. Őszintén mondom, nagyon meglepett, hogy a feleségem tudott oroszul. Előttem csak magyarul beszéltek. Kiderült, hogy a szülők annak idején — különösen akkor, ha nem akarták, hogy gyerekük értse, mit mondanak — sokat beszéltek egymással oroszul. Így ismerte meg a nyelvet a feleségem, nagylány korára. — Hogyan került kapcsolatba anyósa, Bacserova a szovjet parancsnoksággal ? — Ők kerestek oroszul tudó, főképp olyan embereket, akik az első világháború után ide települtek. Megtudták anyósom lakcímét, és egy alkalommal kijött egy fogatos kocsi, és behívták őt a bácsalmási parancsnokságra. Nagy izgalommal indult... A parancsnokságon ismerkedett meg a szovjet hadikórház főorvosával és annak feleségével, aki szintén orvos volt. Nagyon összebarátkoztak. Ekkor, beszélgetés közben vetődött fel a sebesültek élelmezési nehézsége. Az üzletek zárva voltak, habár hús volt elegendő, de egyéb élelmiszerekhez nem jutott a kórház. Ekkor határozta el a családunk, hogy önkéntes gyűjtési akciót indít kórházban fekvők ellátására, így a is történt. Általában a szükséglet szerint heti egy—három alkalommal fogatos kocsit küldtek szovjet katonával, s a családunkkiból a feleségem édesanyja, édesapja és én mentünk, jártuk a tanyákat, a sebesültek számára felajánlott élelmiszereket összegyűjtöttük, bevittük a kórházba, ahol elismervény ellenében átvették a szállítmányt. — Az emberek szívesen adakoztak? — Igen. Ezek az egyszerű emberek biztattak is bennünket, ha újra jövünk, megint tudnak adni valamit. Nem fordult elő egyetlen olyan eset sem, hogy valaki megtagadta volna a kérésünket. Azt adták, amijük éppen volt, tehetségük szerint: ki egy pár csirkét, ki ötven tojást. Volt, aki egy kiló hagymát vagy két üveg paradicsomot. A megőrzött iratok, mint látom, egy élelmiszerek kivételével a gyűjtött tételes átvételi elismervényei. A szovjet parancsnokság kiállított egy olyan igazolást is, hogy Bacserova polgártársnő, és családja 1944 decemberétől 1945 áprilisáig gyűjtött élelmiszer-adományokat a sebesült katonák és tisztek ellátására. Ezt az igazolást egy-két alkalommal használtuk csak fel, akkor, amikor más közmunkára akartak küldeni benünket. Most, hogy olvastam, és hallottam felhívásokat a negyven év előtti események felelevenítésére, kerestem meg ezeket a papírokat, idéztem fel emlékezetemben feleségem édesanyjának személyét ... Mennyire szerette a zenét, különösen a balalajkát! Nekik nem volt rádiójuk, de ha ilyen zenét sugároztak, elment rádiót hallgatni. Nem örülhetett sokáig az édes-bús orosz muzsikának, s nem élvezhette a megváltozott életet... 1947. november 1-én halt meg. ‘ ” ..u . ■ 'ősz dTxsbioles isii 1 Szénásiné Barton Edit TIZENKÉT HOLDAT KAPOTT, MAJD TSZ-ELNÖK LETT „Nagy volt az örömöm” Varga József 1910-ben született Ókécskén. Heten voltak testvérek, hat férfi és egy nő; az egész család vagyontalan szegényparaszt. Józsi bácsi, aki már hetvenöt éves, így kezdi vallomását: _ — Mindig nagyon szerettem az apámat, ám az* 1 anyámat még jobban. Mindkettőjüknek égett a munka a keze alatt. Olyanok voltak a kertben és a földeken, mint a villám. Én 1944- ben Bakos Imre nagygazdánál szolgáltam, már ebben a faluban laktunk. Ott voltam béres, majd később lovász. Amikor a felszabadulás után a híres Ferenczi Ida-birtokot elkezdték felosztani itt Lászlófalván, akkor magamban azt gondoltam: na, én ebből szeretnék legalább egy kicsinyke darabot, mert ez ugyancsak jó föld. Hát végül az történt, hogy kaptam belőle az osztáskor tizenkét holdat. Nehéz lenne eltúlozni, hogy milyen nagy volt az örömöm. Vetettem kukoricát, napraforgót, aprát és rövid idő alatt mintagazda lett belőlem. Ehhez persze az kellett, hogy éjjel-nappal töprengjek: hogyan és merre tovább? ! Aztán beléptem már az elején a tsz-be, amelyet először Úttörőnek, később Új Életnek hívtak. És ma már szinte hihetetlennek tűnik, de én mégis örömmel újságolom utólag, hogy én lettem a szövetkezet elnöke. Már 1945 óta párttag voltam, majd alapszervi titkár. Egészen 1960-ig megmaradtam elnöknek. Külön öröm számomra, hogy népes családom valamennyi tagja valamilyen formában kapcsolatba került a termelőszövetkezeti élettel. Kerek kilenc esztendőn át voltam elnök. Később, amikor ettől a poszttól megváltam, egy ideig brigádvezetőként, majd raktárosként dolgoztam. Sajnos, megbetegedtem, ezért ma is két bottal járok. Sokan kérdezik tőlem, hogy így, betegen, megöregedve mit várok még a jövőtől? Erre mindig azt mondom, hogy gyerekek, emberek, barátaim, én mindig csak szépet és jót várok, mert hiszem, hogy lehet remélni jobbat és szebbet. Amikor ilyesmin gondolkodom, gyakran eszembe jut, hogy ezt a mai életet semmiképpen sem lehet összehasonlítani a múlttal. Nagyon sok embert ismerek, naponta látom őket, beszélgetek velük, és igen gyakran felmerül bennem a kérdés: mivégre volt az egész, amit annyi éven át sokszor kínlódva csináltam? Ám a válasz ilyenkor szinte önmagától jön: azért történt minden úgy, ahogyan történt, mert a jobbítás, a szépítés szándéka munkálkodott az emberben. Nézze, én még az előbbiekhez azt tenném hozzá, hogy szomorú és mégis gyönyörűséges dolog, hogy én két bottal pattyogok a járdán, miközben fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt meleg szeretettel rámköszönnek és meg-megállva kérdezgetik, hogy milyen is volt valamikor az a világ, amikor még fiatalosan, életerősen dolgoztam. És talán nem túlzás, ha ehhez hozzáteszem, hogy nemcsak a magam érdekében, de másokért is ... Varga Mihály • Józsi bácsi büszkén mutatja mai portáját. I 1085. április 4. • PETŐFI NÉPE • 9 A művész modellje A Gellérthegyen, a Felszabadulási emlékműnél álló, jobbjában zászlót tartó szovjet katona alakját a mester, Kisfaludi Stróbl Zsigmond négy évtizeddel ezelőtt egy huszonöt éves szovjet katonáról mintázta meg. A katonát Vaszilij Golovcovnak hívják. A Volga, partjáról ment a háborúba 1941-ben, és négyévi frontszolgálat után jutott el a magyar fővárosig. Hősies helytállásáért, bátorságáért többször is kitüntették. Budapest felszabadításáért megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének III. fokozatát. A háború után Ivanovóban, a híres textilipari központban telepedett le, és évtizedeken át a környékbeli pamutipari kombinátban dolgozott. A magas, ősz hajú férfi már nyugdíjas, de az üzembe ma is be-bejár, hogy körülnézzen egy kicsit, és találkozzon a régi kollégákkal. No meg azért is, hogy ellenőrizze, rendesen dolgozik-e a fia, Valerij, akit főiskolán taníttatott ... „Bíró hittel nézzünk a holnap el” Miről írtak a lapok 1945. április 4-én? A Vörös Hadsereg felszabadította Magyarországot! A háborús világdráma utolsó felvonásának végső jelenetei lélegzetelállító ütemben peregnek. Szinte nem is lehet ma újságot írni, mert azt, amit az egyik percben leírunk, már a következőben annyira túlhaladják az események, hogy pl.: a tegnapi hírt ma már nyugodtan tavalyinak lehet minősíteni. Nem tudjuk, mit hoznak a legközelebbi órák, milyen események tolulnak egymás fölé, de ma már bizonyos: a háború abban a stádiumban van, hogy minden percben véget érhet az esztelen vérontás. (Kecskeméti Lapok.) A földosztás e héten befejeződik. Szombaton délelőtt a demokratikus pártok is Városi mozitián földigénylő nagygyűlést tartottak. Mintegy 5—600 egybegyűlt földigénylő lelkes hangulatban hallgatta végig a pártok szónokainak beszédeit. Az egybegyűltek elhatározták, hogy teljes erejükkel végrehajtják a földreformot, nem hónapok, nem hetek, hanem néhány nap alatt, és szembeszállnak minden erővel, amely azt meg akarná akadályozni. (Halasi Hírek) Megműveljük a földet, ha kell, a tíz körmünkkel is! Mint a megbolygatott méhkas, olyan a városháza kistanácsterme. Itt működik az új földtörvény értelmében létrehozott földigénylő bizottság. Kérges tenyerű, nincstelen földmunkások, kis- és törpebirtokosok tömege nyüzsög az íróasztaloknál. Magabiztosan, határozottan diktálják adataikat, tudva azt, hogy most nem főszolgabírók, reakciós főispánok dolgozószobájában kunyerálnak valamit, hanem a nép emberei osztják a földet, a törvény értelmében. (Kecskeméti Lapok) A Demoratikus Nők Szövetsége közli a következőket: Húsvét utáni héten megnyitjuk az óvodákat. A napközi otthonban minden robotos anya beadhatja gyermekét. Szakszerű gondozásban és jó ellátásban részesülnek. (Halasi Hírek) Ifjúság. A MADISZ harmadik szereplése, úgy hisszük, általános tetszést aratott. Nem előadást, nem komoly műsort akartunk adni a megjelenteknek, egyszerűen azt akartuk, hogy az ifjúság jól érezze magát, szórakozzon, táncoljon. Minden szerdán délután 5-kor ifj délutánt rendez az Ipartestület nagytermében a MADÍSZ. (Bajai Hírlap) Tilos kivinni a városból zöldséget. A közellátási hivatal ezúton figyelmezteti a zöldségtermelőket és -kereskedőket, hogy amíg a város zöldségellátása árak mellett biztosítva megfelelő nincs, kénytelen a zöldségnek a városból való kivitelét leállítani. (Kecskeméti Lapok) Felhívás! A Kommunista Párt felkéri az elvtársakat, Baja város közönségét, hogy az orosz kórházak részére játékokat nyúzzon (sakk, asztaliteke, adomáball, füleslabda). (Bajai Hírlap)fut ...F?lhívja!..Á, (Gimnázium úgazgatjfgs? városbap stacőWtfírja a míqpáziumi tanulókat, hogy csütörtökön reggel 8 órakor valamennyien jelenjenek meg a gimnázium udvarán a helyreállítási munkálatok elvégzése céljából. (Halasi Hírek) Sport: Folyó hó 8-án, vasárnap délután kettős bajnoki mérkőzés lesz a KAC-pályán. (Kecskeméti Lapok) A Türr István Sportegylet 1945. évi rendes közgyűlését 1. hó 7-én tartja a városháza tanácstermében. (Bajai Hírlap) Húsvét vasárnapra a halasi MADÍSZ labdarúgócsapata a kiskőrösieket várta barátságos mérkőzésre, de azok a nehéz utazási viszonyok miatt nem érkeztek meg, így a halasi A- és B-csapat mérkőzött egymással szépszámú közönség előtt. (Halasi Hírek) Apróhirdetések. Másodikos 11- cista könyvekért élelmet adunk. — Fél bakancsnak, fél férfi 43-as sárga vagy fekete cipőnek párját vennék. — Fehérneműt, cérnát, cipőt adok cukorért. — Fizető útitársnak szegődnék, aki kocsin, vonaton Solt vagy Dunavecse felé megy. — Kimondottan jó boroshordót vennék, esetleg bérelnék. — Horváth Istvánnak répája van eladó. Béke. Itt már csend van, itt már tavasz van és élni akar az élet. Feledjük hát, mi rossz volt, ami nehéz volt és bízó hittel nézzünk a holnap elé. Szörnyű árat fizettünk érte, de most már miénk az ország, miénk a hatalom, a dolgozóké. Szabadok vagyunk. És hív a munka. (Kecskeméti Lapok) A szemelvényeket a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front korabeli napilapjaiból válogatta: Lovas Dániel. MAI MŰSOR i TV I. MŰSOR. *.25: Idősebbek is elkezdhetik (ism.) 8.30: Csak gyerekeknek 9.00: Jó reggelt, Magyarország! Riportműsor 14.15: Dzsungel könyve. Angol film n.55: Képújság 18.00: Jó napot, Magyarország! A délelőtti műsor folytatása 19.10: Idősebbek is elkezdhetik 19.15: Esti mese 19.30: Tv-Híradó 20.00: Jó estét, Magyarország! Gratulálunk! A hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából kitüntebbé tett művészek műsora 22.00: Tv-Híradó 3. 22.10: Himnusz TV II. MŰSOR: 1H.00: Képújság 18.10: Cimboraság. Csukán István (i.m.) 18.35: A nagyeszű sündisznócska. Bábfilmsorozat. IV. rész (ism.) 19.00: Mikropillanatok. Riport műsor 19.30: Franciaország kastélyai. Francia ismeretterjesztő rövidfilm (ism.) 20.00: Pétervári vendégség. 1870: Zenei dokumentumjáték 21.05: Tv-Híradó 2. 21.25: Magyarok. Magyar film 23.10:Képújság ÚJVIDÉKI TV: 10.55: Műsorismertetés — magyarul 117.00: TV-napló — magyarul 17.115: Reklám 17.20: Bejelentkezés és akció 17-25: TV-napló 17.45: Gyermekeknek 118115: Irodalom 10.45: Dokumentumfilm 16.15 : Raliz>filim 19.25: Reklám 20.00: Külföldi sorozat 21.IS: Megisztó — magyar játékfilm 22.45: TV-,napló 23.05: Zsiúr — szórakoztató műsor 23.35: Műsorzárás KOSSUTH: 8.10: Az Állami Népi Együttes felvételeiből 1.35: Vallomások a szülőföldről 9.50: Kapcsoljuk a Felvonulási teret 11.15: Bemutatjuk új felvételeinket 12.15: Művészlemezek 15.00: Újságírók 1945. tavaszán 14.10: Évfordulók nyomában 14.45: Népdalszvitek 15.01: Két nép költője 10.05: Szimfonikus zene 17.00: Párhuzamos életrajzok 11.00: Legrand: Cherbourgi esernyők 11.45: „Emeld föl szívedet nemzetem” 10.55: Komolyzenei hangverseny 11.12: Operettparádé 22.15: Szimfonikus zene 0.10: Kamarazene PETŐFI: 0.00— 7.52: Népszerű muzsika — világhírű előadók 0.05: A Szabó-család (Ism.) 0.55: Szovjet dalok magyar előadásban 0.05: Fúvószene 0.80: Udvaros Dorottya énekel 10.20: Déry Tibor: A portugál királylány 11.05: Hangszerszólók 11.15: Rádiókabaré 12.25: Jó ebédhez szól a nóta 14.00: Kiss Dénes: Aranykapu. Hangjáték 15.05: Elvis Presley összes felvételei XXXII/14. rész 10.21: Történelmi amnesztia 10.51: Vavrinecz Béla: Fokostánc 17.05: Örökzöld dallamok 18.04: „Én nem csupán voltam .. Legkedvesebb verseiből válogat: Major Tamás 18.30: Slágerlista 19.05: Halló, Pozsony! pest! Népzenei műsor Halló, Buda20.05: László Anna: A helyzet ura. Zsebrádiószinház 20.22: Kabalevszkij: Dalol a tavasz. Részletek 21.05: Az a nap ... 22.25: „Régi idők ritmusa.** 23.15: Nádas Gábor dalaiból 23.30: Ránki György—Hubay Miklós— Vas István: Egy szerelem három éjszakája. Részletek 24.00— 4.30: Éjféltől hajnalig 3. MŰSOR: 7.00: Reggeli hangverseny 8.11: Zenekari muzsika 9.38: Mozart: Don Giovanni Közben: 11.08: Három könyv, három szerző Beszélgetés nemrég megjelent könyvekről 11.38: Az operaközvetítés folytatása 13.05: Zenekari muzsika 14.10: Komolyzene — könnyedén 15.00: A kamarazene kedvelőinek 16.00: Valentyin Katajev: Gyöngyvirág (ism.) 16.59: Operaáriák 17.23: A zeneirodalom remekműveiből 18.30: In limba materna 19.05: Puccini operáiból 20.00: Rock archívum 20.45: Értékek és felfedezések 21.00: Simon István: Bocsáss meg, Eurydiké. Versek (ism.) 21.05: Bach-művek 22.15: Operaáriák 23.00: Brazil dzsesszfelvételekből