Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
MIÉRT VONZÓ ÉS LÁTOGATOTT? Körzeti pártszékház Baján Mitől lehet vonzó, látogatott egy politikai párt székháza? — tettem fel a kérdést Ratz Józsefnénak, a bajai V. körzeti pártalapszervezet titkárának. — Sok mindentől, de leginkább attól, hogy azzal foglalkozunk, ami találkozik az emberek, környékbeliek igényeivel — válaszolta. — Tudja, Kiscsávolyon — így nevezték régen a vasúton túli települést — hagyományai vannak ennek. Már a dúlás előtt is forradalmi jelszabókörzet volt, sok ember lakott itt, akik tagjai voltak a kommunista pártnak. Említhetem Varga Istvánt, aki Sopronkőhidán tűnt el, Gyurákovics István nevét is mondhatom, aki a felszabadulás taján halt meg. Azután Folcz Antalt, aki alapítója volt itt a kommunista pártnak, szinte minden idősebb ember ismeri. Katz Józsefné — aki 1948 óta egyfolytában tölt be alapszervezeti , titkári funkciót, s akit e körzet kommunistái 1961 óta újra és újra megválasztottak — fejből sorolja az adatokat, dátumokat, nincs szüksége emlékeztetőre. — A környéken tizennégy üzem, hivatal van, s mindegyikkel nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Ez is hozzájárul, hogy nyílt, látogatott, vonzó legyen a pártház. Bizonyára ebben a legnagyobb szerepük kulturális rendezvényeinknek van, az író-olvasó találkozóknak, műsoros esteknek, orvosi és TIT-előadásoknak, jogszabályismertetéseknek, amelyek szinte mágnesként vonzzák a nyugdíjasokat, de a fiatalokat is. A vetítettképes előadás, árubemutató, amelyek a Finomposztó Vállalat, a kenyérgyár, vagy a divat- és kozmetikai bemutató, amelyet a Bácska Áruház rendezett, szintén nagy sikert aratott." Rendezünk kiállítást és más egyebeket. Hagyománya van itt, az V. körzetben évente, kétszer a gyógyüdülő-látogatásoknak, amelyeket főleg az idősebbek számára szerveznek. Az egynapos zalakarosi, gunarasi, gyulai, igali fürdőutakat zsúfolt autóbuszokkal teszik meg. Megtartják itt a mozgalmi ünnepeket, a körzet népfrontbizottságával közösen emlékeznek meg a történelmi évfordulókról. Igaz, a pártházhoz egy 360 személyes terem is tartozik, nagy színpaddal, öltözőkkel. — Mondanom sem kell — folytatta Katzné —, mindezeket nemcsak a párttagok részére szervezzük. A szabás-varrás tanfolyamon például a hallgatók sok, pártonkívüliek. S hogy fiatae, miért vonzó, miért jönnek ide a város másik részéből? Megmondom: a tanfolyam szünetében kozmetikai előadást vagy irodalmi felolvasást rendezünk. Működik nálunk hetven tagot számláló klub is, amely irodalmi esteket rendez, fővárosi művészek közreműködésével. ne. Az elmondottak után következhogy mennyi tennivalót ad a foglalkozások, rendezvények szervezése. Érdekes don, nincs kötött program. maA pártalapszervezeti vezetőségi ülések, taggyűlések, oktatások időpontja között, de a többi összejövetelt úgy szervezik, hogy csupán az időpontokat és a költségeket egyeztetik, s a hirdetőtáblán, személyesen vagy értesítik az érdeklődőket. levélben Mégis, kik azok, akik a szervezésben részt vesznek? A pártalapszervezet titkára óvatosan fogalmaz, neveket véletlenül sem említ! — A pártalapszervezet vezetősége, aktivisták, s természetesen a Hazafias Népfront vezetősége. Sokat segítenek ebben a József Attila Általános Iskola tanulói és tanárai, valamint annak a hét üzemnek vezetői, kommunistái, akik idetartoznak. A tizenkét tagú tanácstagi csoport is itt szokott ülésezni. Az természetes, hogy ők is besegítenek. A nyitottság nemcsak összehozza a környéken lakó kommunistákat, pártonkívülieket, de lehetőséget teremt társadalmi munka szervezésére is. Ebben az évben az innen kiinduló kezdeményezés hatására gyermekjátszóteret, a Stromfeld Aurél utcában 1200 méter hosszú betonutat építettek, s 100 ezer forintot ajánlottak fel az iskola tornatermének megvalósításához, amelyekhez a vállalatok is „hozzácsaptak” 300 ezer forintot. Nem nagyratörő, inkább reális terveink vannak. A politikai munka elvégzésén kívül a társadalmi munka szervezésének segítése, a kereskedelmi ellátás bővítése, s természetesen a kulturális program gazdagítása szerepel ezek között. Nemrégiben kaptunk színes tévét é S egy videomagnót. Szeretnénk idekötni a délszláv népitánc-csoportok mert a környék lakói odavannak a délszláv folklórért. A többi programot is folytatjuk az igényeknek megfelelően . A Jelky András utcán e csendes őszi, verőfényes délután nem sokan jártak. Az a néhány járókelő, akinek a pártház mellett vitt el az útja, megállt a hirdetőtábla előtt vagy szót váltott Katznéval. Mikor, mire lehet számítani ? Gémes Gábor • A hirdetőtábla, amely mindig újat ajánl. • Katz Józsefné, az V. körzet pártalapszervezetének titkára. Hogyan döntenek a döntőbizottságok? A munkaügyi bíróság bírája panaszkodik : apró-cseprő ügyekben is neki kell ítéletet hozni, mert a vállalati munkaügyi döntőbizottságok vagy nem mernek igazán a vállalattal szemben a dolgozó javára dönteni, vagy éppenséggel a napnál is világosabb esetekben is a dolgozó kárára elfogultak, mert nem húznak ujjat a nekik is kenyeret adó vállalattal. Valóban — anélkül, hogy az általánosítás hibájába esnénk — mennyire állnak feladatuk magaslatán ezek az 1973-ban létrehozott szervek? Az országban csaknem ötezer ilyen vállalati szerv működik, s a munkaügyi bíró tapasztalatait erősíti meg az elmúlt évi tevékenységükről készített felmérés is. Hiszen a dolgozó akkor részesíti előnyben a bíróságot, ha nem reméli ügye kedvező elbírálását a vállalati fórumon. Kevesebb vitás ügy Az elmúlt évben a döntőbizottságok 38 ezer vitás ügyet tárgyaltak meg, ami 13 százalékkal kevesebb, mint 1982-ben. Ez a tény szintén bizonyítani látszik a munkaügyi bíró vélekedését, bár ebbe az irányba jogsegélyszolgálat hat a vállalati megléte is, amely sok esetben segít a vita elsimításában. Mivel mindannyian a piacról élünk, nem csoda, hogy a munkaügyi döntőbizottságok által befejezett ügyek számának csaknem a fele, 42 százaléka a dolgozó anyagi felelősségével összefüggő munkaügyi vita. Minthogy ez a csoport magában foglalja a dolgozó tartozásával, megőrzési felelősségével kapcsolatos ügyeket, többek között a leltárhiánnyal is, nem csoda, kapcsolatos vitákat hogy a legtöbb ilyen ügy a kereskedelemben merült fel. A dolgozónak nem mindegy, hogy akkor is neki kell-e fizetni, ha más, rajta kívül álló okok miatt lép fel ez a hiány. Sok ellentmondást szült az tény, hogy a leltárhiányért korábban a boltvezető és a helyettese felelt, s ez bizony — enyhén szólva — nem tette érdekeltté a dolgozókat a hiánymentes munkában. Mivel a felelősséget újonnan szabályozták, ráadásul hogy a hiányért nemcsak a ügyvezető, hanem a beosztott" is felelős lesz, várható, hogy munkája lesz emiatt a kevesebb vállalati munkaügyi döntőbizottságoknak. A munkaügyi döntőbizottság elé kerülő viták ugyancsak nagy csoportja a fegyelmi felelősségrevonás miatt keletkező sok ügy. Noha széles körben emlegetjük az állampolgári és munkafegyelem fellazulását, azért nem lanyhult a vállalatok fegyelmezési kedve sem. Más kérdés, hogy a dolgozók gyakran nem törődnek bele a rájuk nézve sérelmes büntetésekbe, hanem a döntőbizottsághoz és a munkaügyi bírósághoz fordulnak igazságért. Munka helyett— fegyelmi A viták tapasztalatai sokszor mutatják azt, hogy a vállalatok tüneti kezelésként is a fegyelmihez fordulnak. Egyik vállalatnál, azért kapott fegyelmit a dolgozó, mert a munkahelyén aludt. A dolgozó azért fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, azért érezte sérelmesnek a döntést, mert nem kapott kellő mennyiségű munkát, s ennek híján jogosnak érezte az elszundikálás lehetőségét. Úgy látszik, fegyelmit egyszerűbb adni, mint munkát. Gyakran a dolgozók nincsenek tisztában jogaikkal. Ezért fordulnak elő a munkaviszonnyal kapcsolatos döntőbizottsági ügyek. Nem figyelnek oda a munkaszerződés megkötésére, s később olyasmit követelnek, amit csak szóban ígértek meg alkalmazásukkor. Például nem veszik észre, hogy munkaviszonyuk meghatározott időre szól, s így azt az idő lejártakor a vállalat indok megszüntetheti. Igaz, ennek nélkül az ellenkezője is előfordul. A vállalat többször meghosszabbította a dolgozó munkaviszonyát, míg az utolsó esetben nem meg ezt a „formaságot”, így tette a munkaviszony határozatlan időre szólóvá alakult át, amit már nem lehet alapos indok nélkül felbontani. A vállalati béke fórumai A munkaügyi döntőbizottságok fontos szerepet játszanak a munkaügyi viták elbírálása során a munkahelyi demokrácia érvényesülésében, még akkor is, ha a vállalattól nem független szervek. Éppen ezért fontos, hogy tagjainak képzettsége megfelelő legyen, s az is, hogy olyan emberekből álljon, akik képesek kiállni ha kell, a dolgozó, ha kell, a vállalat igaza mellett. (Érdekes, hogy már évek óta változatlan az arány: az ügyek felében a dolgozónak, másik felében a munkáltatónak kedvező munkajogi döntést hagyja jóvá a munkaügyi döntőbizottság.) Nagyrészt az ő munkájától függ, hogy a jövőben növekedni fog, vagy éppen csökken a munkaügyi bíróságokra háruló teher. S az is, hogy az eddiginél kevesebb, vagy több kórházi ágyat foglalnak el az idegosztályokon a munkahelyi konfliktusok miatt oda került emberek. Gőz József Társadalmigazdasági fejlődésünk Termelés, fogyasztás, népesség — a statisztika tükrében A Központi Statisztikai Hivatal összefoglaló, a társadalmigazdasági fejlődés minden fontos mozzanatára kiterjedő átter kintést készített az 1980-as évek első feléről. A kiadvány szöveges értékelése és részletes táblázatai tartalmazzák az elért eredményeket, a meg nem oldott problémákat, az ellentmondásokat. Az eredmények közül említést érdemel, hogy a termelés 1981- től 1984-ig minden évben emelkedett, s bár 1985-ben kis megtorpanás következett be, öt év alatt a bruttó hazai termék (GDP) 9,1 százalékkal, évi átlagban 1,8 százalékkal nőtt. A külkereskedelmi mérleg egyensúlya 1982-ben helyreállt, azt követően minden évben kiviteli többlet képződött. Az 1985. évi aktívum azonban mind az előző évitől, mind a tervezettől elmaradt. Az export — a romló tőkesítési feltételek ellenére ez— a termelésnél és az jóval nagyobb ütemben, importnál öt év alatt 27 százalékkal emelkedett. A külső egyensúly javításában megnőtt az idegenforgalom szerepe: 1981—1985-ben az idegenforgalomból származó aktívum a szocialista országok viszonylatában 1,7-szerese, a nem szocialista országokéban hatszorosa volt az előző öt évinek. A piacorientált, hatékonyabb gazdálkodás érdekében új gazdálkodási formák (kisszövetkezetek, szakcsoportok, gmk-k) jöttek létre. Szélesedett a magántevékenység is. Az egy lakosra jutó reáljövedelem öt év alatt 8,1 százalékkal, a lakosság fogyasztása 7,1 százalékkal, az előirányzott mértékben emelkedett. A fogyasztáson belül a szolgáltatások igénybevétele 15 százalékkal fokozódott. Bővült a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság. Személygépkocsival a háztartások 36 százaléka rendelkezik. A gondok között említhető, hogy az egyensúlyi helyzet javítása a beruházások mérséklését követelte meg: volumenük öt év alatt — az előző öt évhez képest — 10 százalékkal csökkent. Ennél nagyobb probléma azonban az, hogy a beruházások hatékonysága, összetétele nem javult. A feldolgozóipar két legnagyobb ágazatában, a gépiparban és az élelmiszeriparban az öt év alatt 30—33 százalékkal kevesebb volt a beruházás, mint a megelőző öt évben. A beruházások megvalósítási ideje továbbra is hosszú. A termelési szerkezet korszerűsödése nem tartott lépést sem belföldi, sem a külpiaci igényekkel, a termékek versenyképessége nem javult a szükséges mértékben. Ez is oka annak, hogy az exportban elért árak nem ellensúlyozták az importár növekedését, a cserearányok romlottak. Így a bővülő export nagy része az elszenvedett cserearány-veszteség ellensúlyozását szolgálta. A fogyasztói árak jelentős — évi átlagban 6,8 százalékos — növekedése folytán a reálbérek az 1982—1984. évben csökkentek, azok színvonala a tervidőszak végén — az 1985. évi kismértékű javulás ellenére — elmaradt az 1980. évitől. Az időskorúak magas aránya és a népesség kielégítő egészségi állapota nem miatt a halálozási viszonyok romlottak. A születésszám csökkenése és a halálozások számának növekedése folytán a népesség száma öt év alatt 73 ezerrel, 0,7 százalékkal, 1986. január 1-jéig 10 640 ezerre csökkent. 1986. november 1. • PETŐFI NÉPE Ö 3 SZOMBATI JEGYZET Szép rendben vacogunk Még itt sincsenek az igazi hidegek, s már fázom. Kisebbik lányom harmadik hete nem tud kilábalni a náthából, a nagyobbik is zacskószámra fogyasztja a papírzsebkendőt, feleségem plédbe burkolózva nézi a tévét. Panaszkodik aszomszéd is, sőt, fölhívott a héten a széchenyivárosi lakóterületi pártszervezet képviselője: írjam meg, hogy fáznak, s hogy ez tarthatatlan. Már majdnem nekiültem megírni az ilyenkor szokásos cikket, amikor találtam a postaládámban egy népszerű stílusban írt tájékoztatót, melynek lapjain a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat (IKTV) magyarázza meg a helyzetet”. (Ünnepélyesen kijelentem: noha az IKTV szolgáltatásáról írok, magával az IKTV-vel semmi bajom nincs, munkatársait mélyen tisztelem.) A helyzet pedig az, hogy kötött velem az IKTV még a beköltözéskor egy szerződést. Szándékosan nem fogalmaztam úgy, hogy „kötöttünk”, mert nem így történt: aláírtam — tehettem volna-e egyebet? — egy fénymásolt papírt, amelyet módosí(t)ta(tini nekem soha nem állt és áll módomban. E papíron a szolgáltató szavakban ugyan magát, ám nem kötelezi alku tárgya, hogy mire. Ami a lényeg: nekem (nekünk) kutya kötelességünk fizetni. Fizetünk is, nem keveset, téli hónapokban csaknem havi ezer forintot, ami — a fizetésünkhöz képest — nem csekély összeg. Ezért cserébe reggel 8-tól este 8-ig 20 fokot kell „kapnunk”, estétől reggelig pedig 16 fokot. (Ez egyébként nem kötelező — a 16 fok,— de engedélyezett.) Miután bizonyos vagyok abban, hogy az IKTV csakis úgy szolgáltat(hat), ahogyan azt neki előírják, hangsúlyoznom kell: nem az IKTV-re haragszom, hanem azokra, akik — gondolom, pattogó kandallóláng melegítve elgémberedett fölött lábujjaikat — ilyen ésszerűtlen rendelkezéseket szültek. (Attól ugyanis, hogy valami rendeletben szabályozott, nem törvényszerűen helyes is.) Hogy miért? Először is: ne vitassuk a 20 fok ,,nagyságát”, mert ez egyéni ízlés és megszokás dolga, van, aki melegnek érzi. Ahhoz azonban még csak közepesen magas beosztás sem kell, hogy belássuk: az időhatárok a rosszak. A lakosság nagyobbik hányada a Híradó végeztével nem bújik ágyba, hanem fönt marad, inkább tizenegy, mint tíz óráig. Ugyanabban a lakásban ekkor már fagyoskodhat (fagyoskodik is), amihez gyorsan hozzáteszem: a házgyári épületek hőszigetelő-képessége (ha van egyáltalán) a tűrőképességünk alatt van (vagy ott se). Reggel: ismét a didergés: a legtöbben nyolcra elhagyjuk lakásunkat. Itt fagyoskodunk tehát, kiszolgáltatottan, mert választási lehetőségünk: nincs képtelenség ráfűteni bármivel is a központi fűtésre, ráadásul pedig — az úgynevezett szabályok szerint — szavunk sem lehet. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a hőmérséklet mérése is nélkülözi az elemi logikát, akkor be is zárult ez a bűvös kör. Tudniillik otthon, ahol gyermekeink mintegy 14—16 órát töltenek, enyhébbek a hőrendelkezések, mint az óvodákban és az iskolákban, ahol a fennmaradó ideig tartózkodnak. Az óvodában — logikusan — 20 centi magasban kell hőt mérni, az iskolában fél méteren. Az e logika alapján „természetes”, hogy otthon a mérési magasság 1,5 méter. (A nagyobbik lányom hetedikes, de még ő sincs 150 centiméter!) Ez a logika elismeri, hogy a gyerek az óvodában a padlón játszik, de mintha azt kívánná: otthon játsszék a plafon közelében (melyhez hasonló jókat ezúton viszont kívánok az illetékesnek). Még egyszer aláhúzom: lakó abszolút tehetetlen. Lega följebb gondolkodik: mi lenne, ha előre megírt „szerződéssel” ő állítana be a szolgáltatóhoz? Egyáltalán: szóba állnának-e vele, vagy már a portás elzavarná a környékről? Mi az ördögöt kezdjen a nagybetűs fölszólítással: „MUNKÁNK JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN KÉRJÜK ÉS MINDIG SZÍVESEN FOGADJUK SEGÍTŐ SZÁNDÉKÚ ÉSZREVÉTELEIT!” És ha csak — tételezzük föl: jogosan — bírálja munkájukat? Változik-e valami, változtatnak-e? Éppen ez a "szörnyű: papír szerint minden " rendben van, a vállalat nagyon jól dolgozik, (meglehet, ez egyébként így is van), elismerést érdemel. Mi lenne, ha annyian, ahányan fizetünk (akikből tehát a bevételre szert tesz a szolgáltató) követelnénk (kérnénk), hogy másképp szolgáltasson? Elég lenne a mi — több ezres — szavunk annak az egy rendelethozó szónak az ellenében? Egyáltalán: ki az „úr”? Aki fizet, vagy aki fizetésre kötelez? Mert hiszen most egy nem-tudom-ki által hozott (szerintem rossz) rendelet alapján végzett szolgáltatáshoz van jogom, ám semmi máshoz nincs, noha nyilvánvalóan — ha már én fizetek — jogom lehetne általam szabott feltételek alapján kérni a szolgáltatást. Nem a fodrász mondja meg, hogyan vágja le a hajam, én közlöm vele az elképzelésemet. Miféle energiaspóroló intézkedés az olyan,mert hiszen a háttérben nyilván ez a nép gazdaságilag valóban fontos cél húzódik amely csak az emberek meg, egy szűkebb körét sújtja? Mi ugyanis nem tehetünk arról, hogy távfűtéses lakásban lakunk, nem választottuk, hanem kaptuk e fűtési módot. Egy gázfűtéses otthonban kinek-kinek a pénztárcája szabja meg a hőfokot, ami egyrészt helyes, másrészt fölveti a kérdést: ha ő (szerencséjére) nincs korlátozva, én miképpen lehetek? Miféle logika engedi egyiket, fogja vissza a másikat? Nem tudom e kérdésekre azt a választ, amit el tudnék fogadni. Ülök tehát a hidegben és fagyoskodom. Csak ülünk, és szép rendben vacogunk. Ballai József GYÚJTÁSELOSZTÓK A LADA SZAMARÁBA • A veszprémi Bakony Művek Keszthelyi Gyárában augusztusban kezdték meg a Lada Szamara személygépkocsik elektronikus gyújtáselosztóinak gyártását. Az új gyújtáselosztó nem tartalmaz mechanikus megszakítót, a gyújtáshoz szükséges nagyfeszültséget elektronikus úton állítja elő. Még ebben az évben több mint 23 300-at gyártanak szovjet megrendelésre.