Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-10 / 290. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1986. december 10. AZ ÓVODÁTÓL A KÖZÉPISKOLÁIG Szervezett megelőzés és egészségügyi vizsgálat Az esetleges betegségek feltá­rása, az egészséges életmódra ne­velés már a születés pillanatában megkezdődik. Központilag előírt és szervezett folyamat ez,­ mely­nek szálai a megyei tanács egész­ségügyi osztályán futnak össze. — Rendkívül fontos, hogy a gyermekek egészségügyi állapotát folyamatosa­n figyeljük — mond­ja dr. Miklós György, az egész­ségügyi osztály csoportvezetője. — A bölcsődékben például saját szakorvos tart mindennapos vizs­gálatot, hogy a betegségeket mi­nél előbb felfedezzük, s idejében orvosolni tudjuk. — Vannak olyan betegségek is, melyeket ebben a korban még nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet megállapítani. — Való­ban.­­Éppen ezért a ké­sőbbiekben sem hanyagoljuk el a gyerekek egészségének ellenőrzé­sét. Nyilvántartásba veszünk mindenkit, vagyis más fordulhat elő, hogy bárki is lemaradjon a vizsgálatokról, védőoltásokról. Az óvodásoknál ötvenegy-féle esetle­ges rendellenességet ellenőrzünk. A tartási problémáktól kezdve az érzékszervek állapotán keresz­tül egészen az élősdiekig, szinte mindent. Megkülönböztetett fi­gyelemmel kutatjuk azokat az el­változásokat, melyek később aka­dályozhatják a gyermeket a ta­nulásban. — Például? — A hallás és a­­ látás minősé­gét, a mozgás koordinációját. Ide tartozik az iskolaérettségi vizsgá­lat is. — Hogyan döntik el, hogy ki alkalmas az iskola megkezdésére és ki nem? — A testi fejlettségen túl dön­tő jelentősége van a pszichés ál­lapotnak és a szellemi képessé­geknek. Meghatározhatja azonban az iskolai előmenetelt egy súlyos beszédhiba is. Mindezt mérlegel­ve hozza meg a bizottság a dön­tést, mellyel minden esetben a gyermek érdekét tartja szem előtt. — Az általános iskolákban mi­lyen az egészségügyi ellátás hely­zete? — Iskolafo­gászati szakrendelé­sen vesznek részt rendszeresen a tanulók. Azt az esetleges ötven­egy-féle elváltozást­ itt is rend­szeresen ellenőrizzük. Közülük néhány tipikusan iskolai ártalom. Ilyen például a gerincdeformiitás, mely óvodában száz közül mind­össze egy gyermeknél fordul elő, középiskolában azonban már a tanulók hat és fél százaléka szen­ved ebben a betegségben. A he­lyes táplálkozásra, egészséges életmódra nevelés a pedagógusok bevonásával történik. — A nyolcadik osztály befeje­zése után is átlátják a fiatalok egészségügyi helyzetét? — Nem egészen. Vannak, akik nem tanulnak tovább semmilyen középfokú intézményben, így ki­maradnak a központilag szerve­zett ellenőrzésekből. Nehezebb itt a helyzet azért is, mert jelentkez­nek a káros szenvedélyek: do­hányzás, italozás, alkalmanként a szipózás vagy más kábítószerek élvezete, s megjelenik a szexuali­tás. Mindez nagyon sok előadást, rendszeres felvilágosítást­­ tesz szükségessé. (Persze ez nem je­lenti azt, hogy a megelőzés és felvilágosítás ebben a korban kezdődik!) Ma már minden lány­­kollégiumban havonta fogadóna­pot tart egy szülész-nőgyógyász, hogy szükség esetén hozzá fordul­­hassanak a fiatalok tanácsért • Az iskolák befejezésével már mindenki a­ saját kezében tartja egészségét. Kevesebb a központi­lag szervezett és irányított vizs­gálat. S­ így a statisztikák — saj­nos — egyre szomorúbb képet mutatnak... T. T. Finnországi utat nyert! Beszélgetés egy boldog vesztessel — Jutka, boldog vagy? — Igen, nagyon! — De hiszen vesztettél! Men­­nyire is? — 14-13-ra nyert a partnerem, Terhi, Finnországból. — Akkor miért is vagy boldog? is.— Mert rengeteget nyertem én — Bolyó Judit tizennyolc éves dunavecsei lány, kunszentm­iklósi negyedikes gimnazista a finn if­júsági rádió finn—magyar vetél­kedőjének páros döntőjében egy ponttal­­ alulmaradt Terhi Ta­rtvma huszonhárom éves finn­ egyetemis­ta lánnyal szemben. — Hogy kezdődött? Hogy ke­rültél odáig? — Véletlenül hallottam róla, hogy a Magyar Rádió Ötödik se­besség című műsora vetélkedőt hirdet Finnországról huszonöt éven aluli fiataloknak, akik nem tudnak finnül, és még nem is jártak ott. Még a jeligét sem tudtam pontosan, de azért írtam egy levelet valamikor október elejém, azután majdnem­­ elfelej­tettem az egészet, mert sokáig nem jött válasz. Október legvé­gén behívtak november 5-ére a rádióba. — Várjunk csak! Milyen ala­pon jelentkeztél egyáltalán? — Még valamikor­ nyolcadikban kaptam ajándékba egy könyvet, Varga Domokos: Finn testvéreink című munkáját. Azóta mindent elolvasok a finnekről, amihez csak hozzájutok, és azóta hiszem. Olyan pályát fogok választani, ami még közelebb visz „finn test­véreinkhez”. — Jó, akkor menjünk tovább. — Megérkezte­m a rádióhoz, ahol Dám László műsorvezető feltett egymás után tizenhét kér­dést. Ebből tizenötre jól felel­tem ... — Mire nem? — Hát például arra, hogy mennyi az „egy főre eső rén­szarvas” Finnországban. — Tudod-e már? — Igen, másfél. — Eljöttél... — ... azután délután háromig izgatottan kóvályogtam Pesten. Akkor telefonáltam, és a műsor­vezető közölte, hogy én lettem az első, győztesként finnországi utat nyertem. — Itthon? — Társaim megtapsoltak a su­liban, és a szüleim is nagyon örültek.. De sok idő nem volt az ünneplésre. Hétfőn délelőtt el­mentünk először a finnekért, és a elindultunk a Balatonra, kedden Kékesen, Hortobágyon meg Hajdúszoboszlón jártunk, szerdán délelőtt pediig Szentendrén. — Mi volt ennek az utazásnak a célja? — Terkinek kellett élményeket, tapasztalatokat­­ gyűjtenie. Ezeket magnóra­­ mondta, és ezt is lead­ták a csütörtöki műsorban. Szer­da délután interjúit készítettek velünk az ötödik sebesség szá­mára, és Terhi még külön engem is meginterjúvolt. ja?— Csütörtök volt az adás nap­— Igen. Két előadás­­ követke­zett, ezt a finneken kívül­­ó své­dek, dánok és norvégek is köz­vetítették. Az elsőben mentek az élménybeszámolók és a közös­­ in­terjúnk. Egy órával később jött a „fő attrakció”, egy kvíz — élő­ben. Mi­ad a ketten tíz kérdést kaptunk: Terhi nyert.. — Hogy érzed, igazságos volt ez a verseny? Hiszen Terhi kön­­­nyebb helyzetben volt, mint te? — Igen, az ő kérdései tényleg főleg a háromnapos kirándulá­sunkhoz kötődtek, de ebben a já­tékban egyáltalán nem az volt az érdekes — számomra sem —, hogy ki nyert. Valami olyan meg­foghatatlan, harmonikus, baráti hangulata volt az egésznek, s csak maga a játék uralkodott. Szóval­­ még veszíteni is jó volt. — Mikor utazhatsz? — Vagy kora tavasszal, vagy a nyáron. A finn rádió lát majd vendégül. — Mozgalmas éved lesz, hiszen jön az érettségi, meg a felvételi is. — Igen, az ELITE magyar— orosz szakára szeretnék jelent­kezni, aztán finnre szakosodni. — „Szakmailag" mit adott ez a hét? — Sokat láttam, tapasztaltam, de igazán a tolmács munkája fogott meg. Őt csodáltam legin­kább, ahogy két világot összekap­csol. Én idáig igazán csak a ta­nári pályáira gondoltam, de most azt hiszem, legjobban magyar— finn szakos tolmács szeretnék lennni. Uta­zni­, minél inkább meg­ismerni „finn testvéreinket”. Balogh Mihály Vetélkedők Ha sikerült legyőznöm kénye­lemszeretetemet, lehallkí­tottam egy-két percre készülékemet az Elmebajnokiság kezdete előtt. Egyszerűen érthetetlen számom­ra, hogy immár évek óta inge­relheti az ép nyelvérzékű skót műsorának magyartalan, bántóan hibás bejelentésével Egri János. Mintha sosem hallott­ volna kol­­­légám nyelvünk dallamvilágáról, a hangsúlyozás szabályairól. Nincs ebben a többezres­­ nagy­üzemben minőségi ellenőrzés? Nincs néhány száz forint a beve­zető képsorok megismétlésére? Ha erőt vettem a lustaságomon és csa­k a képsorokat mutatta öreg Orettám, sűrűn a­­ képernyő­re pislantottam, le ne maradjak az első kérdésről. Jó, s érdekes, msgunhatatlsih műsornak érzem az elmék vetélkedőjét. A közhie­delemmel ellentétben majd min­denki szívesen tanul, főként, ha édes a tudás gyökere, mint az ilyen játékokon. Tisztában vagyok az ilyen lexikális­ ismerethalma­­zok vitatható értékével, köznapi hasznosításának esetlegességeivel Hónapok, évek múltán elfelejtőd­nek a különleges adatok, a baj­noki torna résztvevőitől szerzett információk, de újra és újra föl­keltik a tudásszomjat Egri János műsorának új fordulói. Magam is gyakran leemeltem egy-egy ritkán­­ forgatott kötetet könyves­polcomról, ha az érdekes kérdé­sek, válaszok egy-egy témakörre, a természet, a történelem, a mű­vészetek egy-egy területére irá­nyították a figyelmet. Az elbiza­kodottságtól is óvta nézőit az Elmebajnokság. Mi mindent nem tudunk... Némi frissítéssel, apróbb újítá­­­sokkal, új bevezető képsorral jö­het a következő Elmebajnokság! Azért is tetszik ez a műsor, mert a szereplés, a itudás, a vál­lalkozás nem váltódik át azonnal! pénzre. Kérem, ne mosolyogjanak meg! Más vetélkedők már-m­ár az is sugallják: az­ esetleg nyerhető néhány ezer­­ forintért érdemes készülni a tévés fellépésre, jó üzlet a kockáztatás. A Legyen szerencsénk! közve­títései után fejcsóválva hü­mmög­­hetünk: miként nyerhetett több ezer forintot valaki ennyire hiá­nyos ismeretekkel. x A szombat délutánokat rend­szerint a könyvtárban töltöm, emiatt csak néhány fordulót lát­tam a­ Végvári históriák — vár­­fellékek honismereti vetélkedő­­sé­re sálból. Érződött: szerkesztői rengeteget búvárkodtak érdekes­ségek összegereblyézéséért, de nem sikerült megtalálniok a ve­télkedés igazán játékos, a roman­tikát is mozgósító, a várakhoz, a váras városokhoz, kedvet csináló formát. Elképzelhető: másként véleke­dem a hosszú sorozatról, ha va­lamennyi közvetítést megnézem. A látottak azonban nem­­ hatot­tak rám annyira, hogy a Várjá­­tékok-sorozat kedvéért miagbolyo­gassam kialakult munkarendemet. H. N. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Pénzintézetek Kecskeméten Kiváló polgármesterei, a­ külső gazdasági körülmények kedvező ala­kulása, látványos sikerei ellenére Kecskemét a kiegyezés és az első világháború között nem tartozott a leggyorsabban fejlődő magyar vá­rosok közé. Szabadka, Arad, Nagyvárad, Szeged, Győr, Miskolc és több­­ más település erőteljesebben ipa­rosodott, megalapozottabban vá­rosiasodon, többet építtetett, di­namikusabban emelkedett lakos­ságának iskolázottsága. Dermesztő pénzügyi viszonyai fonnyasztották a legtávlatosabb kezdeményezéseket. Nyomorító hitelviszonyok A közgondolkodás, az itt élők puritanizmusa nehezítette pénz­üzletek kialakítását más cívisvá­rosokhoz hasonlóan. Akkor, ami­kor a kapitalista jellegű gazdál­kodás lett volna soron, sokan helytelenítették a kamattal szá­moló pénzkölcsönzést. A bukás gyanúja rontotta a hitelfelvevők tekintélyét. Kecskemétről is ír­hatta volna Balogh István, Deb­­recen történésze, vagy a gazdasággal „A vagyonnal való szük­ségtelen dicsekvés a jellem egyik fogyatékosságát, az értelem hiá­nyát és a sors szükségtelen kihí­vását jelentette.". Így vélekedett a gazdaságtör­ténész arról a Városról, ahol 1846- ban megalapították az első vi­déki takarékszövetkezetet. Mit mondott volna a kecskeméti ál­lapotokról? Viszonylag későn értek meg helyi pénzintézet szervezésének feltételei. Lestár Péter ügyvéd állt­a pénzt a szalmazsákokból és a vasrndákból kicsaloigató­ moz­galom élére. Már Cegléden kaphattak némi hitelt a vállalko­z­­zó szellemű gazdák, amikor 1862- ben 60 000 forint alaptőkével el­­fogadták a Kecskeméti Első Ta­karékpénztár alapszabályait. Fe­le ennyivel kezdett 1869-ben a Kecskeméti Kereskedelmi Ipar­hitelintézet és Népbank. A ke­reskedelmi miniszter azonban kevésnek tartotta az alaptőkét, és ezért a­ tömörülő i­parosok és­­ kereskedőik újabb 600 darab 100 forintos kötvény­t vásároltak. A Kecskeméti Központi Takarék­­pénztár jóval több pénzzel gaz­dálkodhatott, mert sikerült te­kintélyes budapesti tőkét bevon­ni ebbe a vállalkozásba. Lassú fejlődés A Kecskeméti Kölcsönsegélyző Egyletből szerveződött 1896-ban a Kecskeméti Leszámítoló és Pénz­váltó Bank. „A közvagyonosodás újabb forrása” gyorsabban fejlő­dött bátyjáénál. Működése har­madik­ évében már 600 ezer ko­ronára emelte alaptőkéjét. Rész­vénytulajdonosaik száma meg­haladta a kétezret. A századfordulót követő évti­zedben több kisebb helyi tömö­rülés mellett említést kíván két erős bankfiók. Az Osztrák—Ma­­gyar Bank és a Magyar Általános Hitelbank nyitott üzletet a­ hírös városban. Az előbbi hitelforga­­lom szempontjából a bank egyik­­ legnagyobb fiókja volt. A Hitel­bank nyolcadik üzletét nyitotta meg Kecskeméten. A külföldi tő­két is forgalmazó Hitelbank le­telepedése a helyi gazdasági le­hetőségeket is sejteti. A Debrecen iparát feldolgozó monográfia 1894-es és 1909-es adatok alapján megvizsgálta hat város hitelviszonyainak alakulá­sát. Eszerint: „a saját tőike növe­kedése mindenütt jelentős volt". A takarékbetétek növekedését az iparosítás befolyásolta legerő­teljesebben. „A hitelintézet fej­lődési üteme Debrecenben és Aradon volt a leglendületesebb. Nagyvárad, Szeged, Szabadka a második vonalba sorolható. Kecs­keméten a fejlődés és az elért szint gyenge volt.” 1910-ben a debreceni hitelin­tézetek csaknem négyszer, a sze­gediek és a szabadkaiak több mint kétszer akkora tőkével gaz­­dálkodhattak, mint a kecskemé­tiek. Óvatos tartózkodás A­­ konzervatív üzleti szemlélet okolható mindenekelőtt az el­maradottságért. „A vezető fér­fiak legfőbb törekvése az volt, hogy saját szeplőtelen nevükhöz az általuk vezetett intézetek szeplőtelen hírnevét megtartsák, s a betevőkben a korlátlan bizal­mat felébresszék, azt tőlük ki­érdemeljék; az adósokat pedig meggyőzzék arról, hogy inkább nyereséget szalasszanak el, mint­sem hogy kockáztatott vállalatok által zavarba kerülvén, a hitel­felmondás esélyének tegyék ki őket”, olvasható találóan a már említett cikkben. Nehezen­ lehet pénzhez jutni a magas kamatláb miatt, panasz­kodott már a múlt század hetve­nes-nyolcvanas éveiben a­ helyi sajtó. A mezőgazdászat emelé­sére először — 1872-ben — a Kecskeméti Első Takarékpénz­tár igazgatósága gondolt. Tíz év­re kölcsönöztek nem túl­­ nagy ös­­­szegeket. A helyi ipari üzemek közül csak a gépgyár alapításá­ban vállalt meghatározó szerepet a banktőke. A Kecskemét a pénzintézeteket hibáztatta 1909. március 7-én a lassú iparfejlődés miatt. „A ter­mészet nyújtotta előnyökön k­í­­­vül hiányzik a többi kellék, el­sősorban a szükséges pénzügyi támogatás. A város számos jó­módú, sőt gazdag polgárában az erősen fejlett takarékossági, te­hát magángyűjtési hajlam mel­lett teljesen hiányzik a vállalko­­zási szellem, és ha nálunk valaki megtakarított pénzre tesz szert, ha lehet, földet vásárol, ha nem, takarékpénztárba teszi pénzét. Ipari és gyári vállalatokat azon­ban nem támogat!" „Vért izzadunk, amely a ban­kóikba folyik” — háborgott Magyar Alföld 1914. január 18-án. a — Noha kétmillióval gyarapo­dott a Kecskeméti Takarékpénz­tár Egyesület mérlege, 10 száza­lékos kamattal dolgoznak. „Nem csoda, ha ilyen kamattal meg­akad a gazdasági élet.” Az ügyetlenségek, a ma­rad­is­ág ellenére nagyobb pénzügyi vál­lalkozások támogatására hiva­tott hitelintézetek gyökereztek meg 1914-ig a hírős városban. Sajnos, üzletpolitikájuk f vrciná­lisként zötyögött, amikor a fő­vonalakon már gyorsvonatok szá­guldoztak. Heltai Nándor Egy új múzeum első kiállítása Textil szavunk a latin textus (szövés) szóból ered. S ez is bizonyítja, hogy a textilgyártás legfonto­sabb mozzanata a szövés. Ez a tény, s a nyilvánvaló praktikus okok (a gyűj­temény megléte) játszottak közre abban, hogy az újonnan megnyílt Textil- és Ruhaipari Múzeum első állandó kiállításának éppen A szövés művé­­­szete a címe és témája. A budapesti, XIII. kerületi Gogol utca 9—11. szám alatti épületet, amely egy­kor a Hazai Fésűsfonó angyalföldi gyáregysége volt, az Ipari Minisztérium, a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület közreműködésével átalakí­ts­tották, múzeumi célokra alkalmassá tették. A gyűjtemény, amely 1972 óta létezik, gyarapí­tásához az iparág 56 vállalata nyújtott anyagi se­­­ gítséget. E hozzájárulásért cserébe a múzeum, köz­­művelődési feladatát teljesítve, teret és helyet ad a vállalatok találkozóinak, előadásoknak, szimpóziu­moknak. S elhatározott tervük, hogy a textilipari vállalatokat bevonják a muzeológiai gyűjtő-, fel­dolgozó munkába. NEMZETISÉGI KALENDÁRIUM ______________________ „Ez az én hazám, itt vagyok otthon” Ilyenkor december táján évről évre feltű­nik szerkesztőségi postánkban egy német nyel­vű kötet: a Magyarországi Németek Demok­ratikus Szövetségének kalendáriuma. A több száz oldalas, sok-sok képpel illusztrált kiad­vány idén is pontosan megérkezett. Címlap­ján az­ 1987-es évszám, s a vecsési hagyomány­­őrző művészeti csoport két ifjú tagja, a hát­só borítón a bajai Weinträger Adolf Tél Vas­­kúton című festménye. A kalendáriumot szerte az országban jó is­merősként veszik kézbe, immár negyedik év­tizede. Nem csupán a német keresztneveket­­ tartalmazó naptár, a hasznos kerti és orvosi tudnivalók kedvéért. Lapjain hazánk több mint kétszázezer német nemzetiségű lakójá­nak mindennapjai tükröződnek. A hagyomá­nyoknak megfelelően ez a kalendárium is családi olvasmány. Mindegyik korosztály talál érdeklődésének megfelelő olvasnivalót. Az írások végigböngészése a téli estéken al­kalmat ad a megmerülésre a Muttersprache, az anyanyelv áramában is. A bevezető cikkben Hambuch Géza, a szö­vetség főtitkára eredményekről és tenniva­lókról ír. Az országos tanács tagjai pedig la­kóhelyük, választási körzetük életéről tudósí­tanak. Bács-Kiskun megyéről a bajai Zom Antal és Fleck István, a csátaljai Rock Jó­zsef, a hartai Hinkel Henrik és a császártöl­tési Angeli Mátyás beszámolóját olvashatjuk. A három évszázados együttélés­ állomássait idézi fel a magyarországi németség történetét áttekintő tanulmány. Ugyancsak a történelmi múltba kalauzol az az írás, melynek címe: Ez az én hazám, itt vagyok otthon. Érdekes emberek portréi sem hiányoznak a kötetből. Bemutatkozik két felelős tisztsé­geket betöltő nő: egyikük, Krémerné Miche­­lisz Teréz országgyűlési képviselő Hímeshá­­záról, a másik fiatalasszony, Bauer-Hell He­léna,tanácselnök Etyeken. Megszólal a kalen­dárium lapjain az ismert újságíró, Pálfy Jó­zsef, és az orvos-akadémikus, Szentágothai János is. A sokszínű összeállításból a Duna—Tisza köze német nemzetiségi lakói sem maradtak ki. Garai óvodásokról készült felvétellel in­dul a naptárlapokat illusztráló fényképek so­ra. Népviseletbe öltözött apróságok táncát örökítette meg a kamera. Augusztus hónap­hoz lapozva pedig a császártöltési úttörő-fú­vószenekart láthatjuk. A felvétel a Magyar Mezőgazdasági Múzeum előtt készült egy bu­dapesti fellépés alkalmával. Egy másik fotó pedig ügyeskezű császártöltési asszonyok mun­káját mutatja be a helyi Kossuth Terme­lőszövetkezet varrodájában. A képes riportok sorát Harte bemutatko­zása nyitja. A község jelenéről Szokola Imre tanácselnök számol be. A Lenin Termelőszö­vetkezet munkáját, eredményeit Enisz Péter ismerteti. A képeken pedig többek között a hartai néptáncegyüttest, az épülő új, kétnyel­vű iskolát, s a fejlődő község utcaképeit lát­hatjuk. ,— Azt mondanám, posztmodern stílusú al­kotás, ha nem tudnám, hogy készítője, a ba­jai Sitkei Levente még csak nyolcéves — Adam Misch festőművész szavaival kezdődik az a cikk, melyben a Grimm-mesék alapján készített gyermekraj­zokról olvashatunk. legjobb alkotásokat az NDK budapesti kul­­­turális központjában állították ki. DEUTSCHER KALENDER 1987 Versek és elbeszélések is­­ helyet kaptak a kalendáriumban. Az utolsó oldalakon pedig könyv- és hanglemez-ismertetés található. A magyarországi németséget bemutató művek — köztük a tizennégyezer példányban kiadott Deutscher Kalender — megvásárolhatók Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltjai­a­ban, a megyében Baján, a Tóth Kálmán téri könyvüzletben. L. D.

Next